Bocsánatkérés

Van, hogy az ember ideges, és van egy senki által nem olvasott blogja, akkor kézenfekvő, hogy ott tölti ki a mérgét.  Sajnos a hirtelen felindulásból írt “szétbasz az ideg” című bejegyzésem már nincs közöttünk, mivel sok valótlanságot tartalmazott, és a kezelőorvosomat is megneveztem benne, amit nem kellett volna. Mivel nincs előttem a szöveg, mivel kitöröltem, leginkább a dehonesztáló kifejezéseket sajnálom, amivel illettem, valójában nem szolgált rá, de az ember mérgében mond mindenfélét. Mindenesetre megígérem, hogy a jövőben tartózkodok az ilyen valótlan állításokkal vele szemben.

Hm? Mhm…

A szakkörben már egy ideje Pné Erzsike mellett ülök, akiről mindig is azt gondoltam, hogy egy szófosó gép, de mint kiderült van személyisége is, és nem is olyan öreg, mint amilyennek tűnik. Azért szeretek mellé ülni, mert neki elég egész nap annyit mondani, hogy “Hm?”, meg “Mhm…”, Anikónak se mondok sokkal többet délután, csak azt, hogy “Igen”, “Nem” (nem vérzik), itthon meg csak annyit szoktam mondani, hogy “Persze”, ami az igent is és a nemet is helyettesíti. Szerintem tényleg egy igazi kommunikációs zseni veszett el bennem, még amúgy nem tudom, hogy el is induljak arra a főiskolára. A Fehér Egérbe szoktam lejárni inni, ott egy beszélgetésbe egyszer annyit szóltam bele, hogy “Rezesová”, hát majdnem megtapsoltak. Nem nekem való a cécó, a felhajtás. És hogy hogy érzem magam így? Szarul. Ennél már csak akkor érezném magam szarabbul, ha úgy általában valamiért produkálnom kéne magamat. Látszik, hogy ide se írok semmit. Régebben fogalmam sincs, mit pofáztam annyit.

Google-téma

Tavaly augusztus óta csak most kezdi el látni a blogomat a Google. Jó érzés benne lenni a keresőkben, de inkább jó linkek kellenének, azzal szerintem többre mennék. Jó dolog, ha valamire első helyen engem dob ki a Google, de a látogatók nagy része nem innen jön, hanem mindenki csak maga tudja, honnan. Számolt már be arról valaki, hogy keresővel talált meg, de ez inkább ritka dolognak számít. Most felmerül a kérdés, hogy mit számít egy ilyen terápiás-naplószerűségnek a látogatottság, a kommentek. Nem tudom, talán a magány ellen is csinálom, és inkább azért. Momentán ez a kapcsolatom a külvilággal. Na, jó, egy kevés elégtételt érzek, hogy Kancsevre már jóformán csak engem dob ki a Google, meg a nyíregyházi pszichiátriáról is van ide vezető találat, de kellett nekik rongybicigli, legközelebb jobban meggondolják, kivel kezdenek el b*szakodni. Ja, hogy beperelnek? Már bepereltek, egy gyámság alatt lévő ember igazán nem lehet ilyenekért felelős, hiszen még a pénze felét is el kell venni, mert olyan ostoba, hogy azt sem tudja beosztani. Ha valakit perelni akarnak ezek után, pereljék a Google-t. Hiszen nekem fogalmam sincs semmiről.

XD

kiadásaim

idealis-ferjMára eljutottam odáig, hogy rábeszéltem magam a Hungária dohányra, ami csak 850 Ft-ba kerül. Kellemesen meglepődtem, mert könnyebben is kezelhető, mint az LD, és 70 Ft-tal kevesebbe kerül. (Az LD-t előbb ki kellett szárítani, ha normálisan meg akartam tölteni, ezt már nem kell.) Hüvelyből már régen a Clubot veszem, ami, asszem, 205 Ft, öngyújtót mostanában már a Sparban veszek 50 Ft-ért. Egy csomag dohány 1,5, de inkább 2 napra elég, most már büszkén mondhatom, hogy 500 Ft-nál nem költök többet rá naponta, egy hónapra kijön 15000 Ft-ból. Egy kávéra általában nem költök többet a 100 Ft-os lélektani határnál, de egy nap megiszok vagy 5-öt összesen, ami újabb 15000 Ft. Szóval leginkább a mennyiséget helyezem előtérbe a minőség helyett, bár ez sem teljesen igaz, mert nálunk az automata elég jó ízű kávét ad viszonylag kevés pénzért. Most látom leírva, hogy ez így sok. Trükközhetnék még, hogy 100 Ft-os cappuccino helyett 70 Ft-os kv-t veszek az automatából, havi 2-3 ezret spórolhatnék így.

Mostanában azon forgatom magam a szakkörben, ha ezeket nem csinálnám, egyáltalán nem is kéne dolgoznom. Főleg, ha hozzá vesszük azt, ha nem dohányoznék, 500 Ft-tal többet kapnék naponta itthonról, ez már elég lenne ahhoz, hogy én is lógathassam a lábam egész nap Anikóval a nyanya tanyán. Persze ez csak elmélet, az igazság az, hogy a semmit tevést még nehezebben bírom, mint a jelenlegi munkámat. Mellesleg Anikó sem töri magát, hogy dolgozhasson, az egész folyamat ott akad el, hogy fel van háborodva, ha valahova be kell vinni a papírjait (erre nincs ésszerű magyarázat, hogy miért), különben már régen dolgozhatna valamelyik rehab cégnél, esetleg még nálunk is (bár ebben nem vagyok biztos, mert nem teljesen jó a kategóriája ide). Ebben a hónapban az egyéb kiadásait vissza fogta, helyette telefonálgat, gondolom, unalmában. Még mindig nem szántam rá magam, de lehet, hogy nemsokára be fogom fizetni korlátlan beszélgetésre, mert egyszerűen én így olcsóbban megúsznám. 10000 Ft és nincs több feltöltögetés, visszahívogatás, lebaszás a számla miatt. Összegezve a pénz több, mint fele kávéra, cigire és telefonálgatásra megy el. Ez a számolgatós bejegyzés most főleg azért jött létre, mert halál unalmas az életem, nehezen viselem az 5 órát, többet dolgozok, többet alszok, az ébrenlét óráit meg általában számolgatással és kombinálással töltöm. Közben kávézok meg cigizek. Anikó meg telefonálgat.

Azon is gondolkozok, hogy csak 10000 a korlátlan telefonálás, nincs itt valami átbaszás, arról, hogy mennyit telefonál konkrétan, direkt nem írtam, egyrészt nem szoktam összeadogatni, másrészt bele se merek gondolni…

legújabb rajongóm

Jó, hogy van ez a Facebook oldal, mert megkeresett valami random kis picsa Zsámbékról, a halál valagáról, hogy azonnal fejezzem be a blogom, mit képzelek, miért foglalkozok másokkal, meg a magam lelkébe kéne inkább néznem, meg hasonló faszságok. Aztán meg elkezdett utasítgatni, hogy ne válaszoljak neki, meg írjam meg a blogon, meg így, meg úgy. Aztán meg tovább hisztizett, amikor válaszoltam neki, hogy ő azt nem olvassa, meg ilyesmi. Gondolom, hogy Zsámbékon nincsen vibrátorbolt, és az én blogomon valahogy alkalmasnak tűnt neki kiélnie a feszültségeit. Egyébként tutira nincs élete, mert a megszólalása után 4 órával is a Facebookon lógott éppen, és engem basztatott, hogy miért nem válaszoltam neki hamarabb, gondolom, mert dolgoztam. Mindenáron szerette volna magát megörökítve látni a blogon, többször mondta, hogy írjam meg, írjam meg, hát nem valami nagy téma, de itt van, tessék. Mára nem ezt terveztem, de hát ez van. Nem tudom, miért olyan életbevágó neki, hogy azonnal fejezzem be a blogom, de őt még lehetőleg mindenképpen írjam bele, lehet, hogy a helyi S/M klub tagja, ilyen wannabe domina, de mondjuk a fejét elnézve erre nem sok esély van. Tulajdonképpen el is küldtem néhányszor a picsába, majd kiderült, hogy a Facebookom érdekli, meg hogy hogy hívnak, hát elárulom, hogy eddig fent volt az oldalon, jó, hogy nem ütötte ki a szemét, de az ilyen idiótákra való tekintettel most már levettem. Remélem, azóta már kielégült.

A Face-n az oltári szellemes Sar Olta névvel van fent, aztán, amikor én ezt véletlenül “Szar”-nak olvastam, onnantól borult ki teljesen a bili nála. Kicsit én is baszogattam, hátha elárulja, hogy miféle, de tényleg csak egy kis random picsa. Azért elgondolkodtató, hogy ezt váltom ki egyesekből, de nekik ajánlom: Oravecz Nóra: Összekötve, rólam meg kopjanak le, senki sem mondta, hogy kötelező ezt olvasni. Ott van pl. Wass Albert, meg Nyírő József, ők pl.  kötelezőek, nem értem, miért nem ezek ellen lázad.


http://www.twitlonger.com/show/n_1rr44u1

Anikó pszichopata rajongói

Mellesleg a valóságtól enyhén szólva elrugaszkodott illetőről van szó. Olyanokat ír neki, hogy “egoista”, amit utólag nekem kell megmagyarázni neki, hogy mit jelent, meg hogy az Esélycentrumban van a helye a fogyatékosok között, máskor meg arra utasítja, hogy “ne szedje a gyógyszereit”, és “vonuljon szanatóriumba”, hogy leszokjon róluk. Hát, valószínű, hogy ezekről a dolgokról csak amerikai filmek alapján lehet némi halvány elképzelése, ez Magyarország, ráadásul Nyíregyháza, ráadásul Örökösföld, azt is írta, hogy látta a fiát az apjával, holott nem is a városban laknak, valószínűleg az illető mindenhol ott van egyszerre, amúgy meg biztos vagyok benne, hogy Pszicho Peti, alias kung-fu az, mindig is tudtam, hogy a pszichiátriának esetleg van valami funkciója, de ameddig az ilyen pszichopaták szabadon járkálnak, és folyton engem akarnak “elővenni”, szedálni, meg gyámság alá helyezni, addig az igazán elvetemült pszichopaták sohasem kerülnek a pszichiátria látókörébe, Pszicho Peti is utána járkál, meg sms-ekkel zaklatja, a cigány Nagy Attila oda jár hozzájuk csengetni, “érzelemmel teli smárólás” Kovács Tamás szintén fel akarja keresni a lakásán, “ha nincsenek otthon a szülei”, hogy “összebújjon vele”… Bár magamban megfogadtam, hogy nem írok róla (annyit), ezek a csicskák mindig felhúznak, vajon azért, mert A. folyamatosan idiótákkal volt körülvéve még évekkel ezelőtt, miért nekem kell szívni még mindig, ennyi év után is?

remélem utoljára

Eddig azért nem írtam a volt barátairól, mert azt hittem, nem ide való. Viszont kung-fu már a blog létét fenyegeti azzal, hogy elkezdett róla pofázni. Amikor a Facebookra felmentem, mindent számításba kellett volna vennem, de nem hittem, hogy léteznek olyan nevetséges bohócok, akik még ennyi év után is A-ra csorgatják a nyálukat és egyéb folyadékaikat.

Attól függetlenül, hogy szakítunk-e, vagy sem, utálnék neki problémát okozni, de mindegy, ezt már megtette helyettem kung-fu, aki szellemileg és erkölcsileg kb. ugyanazon a szinten van, mint “értelemmel teli smárólás”, hogy majd hetente egyszer megcsinálja, aztán annyi, közben meg “fegyelemre fogja nevelni”, gondolom, úgy, hogy nem ad neki egy vasat se. Mondtam Anikónak, hogy akkor legyen kung-fuval, de – érthetően – nem akar.

Különben meg Anikó is hibás, mert nem tudja eldönteni, hogy mit akar, meg én is hibás vagyok, mert megígértem, hogy csak akkor fogok írni a szakításról, ha már egy jó ideje nem láttam, és ezt nem tartottam be. Valójában dühös vagyok, hogy ilyeneket meg lehet velem csinálni, ez az állandó szakítgatás, meg telefonálgatás a volt barátokkal, kívánom, hogy a nyálas és idegbeteg (a 2 nem zárja ki egymást) kung-funak is meg kelljen ezt élnie, csak azt sajnálom, hogy ezt az én rovásomra szeretné elérni.

Bár tényleg jelentősen rontja a blog színvonalát, hogy kung-fuval foglalkozok, rohadt egy pióca, bazmeg, és ilyenből volt Anikónak vagy 8-10. Na, mindegy, hosszú és kung-fumentes életet kívánok magamnak, Anikóval, vagy nélküle, a blog marad egyelőre, bár ezek után egyre jobban kezd ettől is elmenni a kedvem.

kung-fu?

Anikót felhívtam a megbeszélt időpontban, de nem volt túlzottan feldobva, meg a blogról is kérdezősködött. Azt még megérteném, ha önmagától akarna szakítani, de biztos vagyok benne, hogy kung-fu rágja a fülét, és ő áll a háttérben. Talán mindig is ő állt. Mivel nem tudom, mire telefonálja el olyan hamar a pénzét, és csak kung-fu olyan smucig, hogy nem hívja vissza, hanem fogyasztja az ő pénzét. Anikó csak a “havejának” nevezi, de neki mindenki automatikusan a haverja, aki egyszer is végigment rajta.

Szóval, nem tudom, mi lesz. Szakítani? A blog miatt? Vagy a Facebook miatt? Vagy kung-fu miatt? Még nem láttam annyira pinára kiéhezett egyedet, mint kung-fu, csak a cigány Nagy Atillát. Mikor szóba jött kung-fu, mindig mondta, hogy kifejezetten félne vele kapcsolatot teremteni, viszont ő (is) az a fajta, aki nem tud egyedül lenni, szóval, ha most hétfőn nem tudunk megegyezni, akkor valószínűleg kényszerűségből ezzel a seggfej kung-fu “karjaiba” lököm. Pontosan én sem tudom, mit akarok. Valószínűleg kung-fu se bírná vele sokáig, hanem 1x-2x meglöki, aztán annyi, de én akkor már nem fogadhatom vissza, sajnos. Szomorú vagyok, dühös, és tehetetlen. Áldozatául estem egy agyatlan kanos baromnak, aki az undorító nyálas kis modorával a 4-es kocsma előtt bepofátlankodott az életünkbe, pontosabban inkább az Anikóéba, gondolom.

Egyébként még olyanokat hazudozott neki, hogy én elküldöm a tesójának, meg a gondozójának, meg a szüleinek, átkozom a napot, amikor visszamentem a Facebookra, most úgy néz ki, hogy azért, mert kung-funak feláll, most meg kéne szüntetnem az egészet. Ez a 2 dolog valahogy nincs arányban egymással. Rejszoljon csak, ahogy eddig is csinálta, kibaszott kis facebook-kukkoló. Most már persze nem láthatja, miket osztok meg, de most már tudja a címet, és amilyen idegbeteg, nem fog nyugodni, érzem.

Úgy állítja be, mintha azért csinálnám, hogy Anikót basztassam, még a kommentekből is idéz, szóval nem keveset turkálhatott a blogomon (netán blogjaimon?). Fanatikus, idegbeteg, szociopata, pszichopata barom.

Nem hiszem, hogy egy betű is érdekelné, vagy akárcsak felfogná, hogy miről van szó, hanem szépen összegyűjtött mindent, amit Anikóról talált, és elküldte neki sms-ben. Most minek él az ilyen? Gondolom, hogy Anikó óta nem látott pinát, és ez már jó 10 éve lehetett, mondom, más magyarázat nincs, mint hogy agyára ment a geci.

csúnya nátha 2

Tegnap a megfázásomat forró tea helyett megpróbáltam forró kávéval kezelni, ennek egyenes következménye lett, hogy így néztem ki:
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=6G0zX-QmAlc]

Egyébként ez nem tegnap fordult elő velem először, hanem mostanában eléggé rendszeres. Tegnap megnéztem a Mystery Man – Különleges hősök című filmet, rémlik, mintha már láttam volna belőle, a föbb szereplők Dühös, akinek a szuperképessége a dühöngés, a Lapátoló, aki egy lapáttal mászkál, és a Kék Rádzsa, aki villákat hajigál. Csapatot szerveznek, hogy legyőzzék Casanova Frankensteint, aki el akarja pusztítani a várost. Meg még a Comedy Centralt néztem, amin újra megy a Coupling (Páran párban), ami a kedvenc sorozatom. Egyszer még Miskolcon láttam sokadnaposan véletlenül éjszaka egy részt, valamelyik csatornán, azóta szeretem. Elvileg a szexről szól, de nem az a jó benne, tényleg jók a poénok. A pasasok állandóan söröznek, a nők meg bort isznak, tisztára, mint az életben. Azt hiszem, ilyen semleges dolgokról fogok írni, amíg el nem ül a blogomon a seggfejinvázió. Nem vagyok feldobva tőle, azt kell, hogy mondjam. De hát kellet nekem… Facebook. Sok nyomorult.

further thoughts

Mindig is szerettem volna leírni azt, hogy “further”, most itt az alkalom. Szóval további gondolatok kung-fu-céhez, és az egész Facebook-ügyhöz. Most már beállítottam az idővonalamat, hogy csak az ismerőseim láthassák, de ez már eső után köpönyeg. Én eddig úgy tudtam, hogy nincs rosszakaróm, de úgy látszik, egy begőzölt kung-fu mindenre képes, ha “felmegy a geci az agyába”. Kung-fu, a nagy tanító “fegyelemre fogja nevelni” Anikót, akit 28 évig nem sikerült, szerintem már a középiskolából sem azért maradt ki, mintha annyira eltűrte volna a fegyelmet. Nekem most azt mondta a telefonba, amikor kb. 7x egymás után felhívott, hogy nem akar “fegyelmet tanulni”. Figyelemre méltó ez a bárgyú optimizmus kung-fu részéről, hogy a világot meg lehet fegyelmezni, meg gondolom, mindent el lehet érni, csak akaraterő kérdése, akkor viszont kíváncsi vagyok, miért nem vették fel katonának századszori próbálkozásra sem, hanem a hatalmas perspektívát jelentő földrajz, vagy töri (már nem emlékszem, de inkább földrajz, Anikó bukik a földrajzosokra) szakja után elment biztonsági őrködni, de a jelek szerint nagyon unatkozik ott.

A Facebookon “jók a pogramok”, de elég sok a köcsög, mióta minden szellemileg visszamaradott idióta ezt használja, felesleges arra várnom, hogy innen majd olyan olvasókat szerzek, akiket érdekel is, amiket leírok. Kipróbáltam, nem jött be. Most nagyon gondolkodok, hogy meg kéne szüntetni a fb-os oldalt, mielőtt még valami komolyabb kellemetlenségem lenne, másrészről meg nincs takargatni valóm, ez a világ, amiben most élek, a leszázalékoltak, skizofrének, szefósok és egyéb hadirokkantak világa, és nem tudok rá máshogy tekinteni, mint iróniával és szarkazmussal. Ha Anikó, vagy esetleg a szülei megtalálnák ezeket az írásokat, és ezért elfordulnának tőlem, egyáltalán nem érdekelne, nem lehet engem a végtelenségig idiótának tekinteni, ez érthető Anikóra is, de leginkább a szüleire. Azért, mert piálás közben eljárnak dolgozni, meg úgy-ahogy még a háztartást is ellátják, nem kellene úgy fennhordani az orrukat.

Visszatérve kung-fura, elmehet a fegyelmével oda, ahova gondolom, egyébként mekkora pitiáner csóró, aki már így kezdi az udvarlást, gondolom, a nála uralkodó fegyelem miatt nincs még mindig nője, nem először tesz keresztbe nekem, csak azért, mert egyszer-kétszer beledugta a koszos farkát Anikóba, semmi joga beleszólni sem az ő életébe, sem az enyémbe, abba meg végképp. Tudtam róla, hogy Facebook-buzi, vagyis inkább sejtettem, amikor a szerelmes képeslapokat küldözgette Anikónak, vagyis inkább nekem, de nem gondoltam, hogy ennyi év után sem képes leszállni róla, na ebben hasonlít arra a cigány Nagy Atillára, akire ha rájön a hoppáré, elindul csengetni Anikóékhoz, és nem zavarja, hogy sosem engedik be/a szülei mindig elzavarják.

Nem először érzem úgy, hogy egész Nyíregyháza egy trollkeltető zóna. 🙁