WordPress vs Reblog

Már régóta gondolkozok, hogy kéne megoldani ezt a problémát, jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a Reblogra mennek azok a posztok, amik szólnak is valamiről. Bár alapvetően ego-blogger vagyok, nem tudok mindenben a közönség szájíze szerint írni. Meg akik ide járnak, a pitiáner, egós dolgaim miatt járnak ide, ami szembe megy a blogazoalgáltatók bulváros elvárásával. Ellenben: sokat köszönhetek a Reblognak, nagy idők nagy embereket kívánnak, és sokat segített, hogy volt kivel megosztani, mikor gyötörtek a nyíregyházi pszichiátrián. Amúgy is, a freeblog megszűnése után nekem a legszimpatikusabb blogszolgáltató lett. Igaz, a postr-nek volt néhány gyerekbetegsége, de a Reblognál ezeknek nyoma sincs. Most újabb szimpatikus húzással hozakodtak elő: minden hónapban kiosztanak 2×100000 Ft-ot a két legjobb blognak, de itt van, amiért jöttetek: last minute wellness.

furcsán érzem magam

Az idei nyár slágere nálam a csomó kávé, a gyümölcsös sörök, de néha becsúszik 1-2 rendes is, mindenesetre a részegségnek még a gyanújának a látszatát is igyekszem elkerülni mostanában. Ennek ellenére folyamatosan olyan furcsán érzem magam, úgy tűnik, még ez is sok. Persze lehet, hogy egyáltalán semmi köze a kettőnek egymáshoz, de ez sajnos pénzben is sok. Mindegy, ettől, úgy érzem, nem tudok jobb fiú lenni. Anyám olyanokkal jött a múltkor, hogy mások huszon-harminc ezer forintokból élnek, én viszont nem ehhez viszonyítok, mikor folyamatosan arról olvasni, hogy egyesek milliókból, sőt milliárdokból tengődnek, és ilyenkor felmerül bennem, hogy legalább egy olyan átlagos színvonalat meg kéne ütni, ahol ezeket a minimális élvezeti cikkek nem okoznak gondot (ha már az esetemben másfajta élvezetek nem jöhetnek számításba). Meg ott a nagy örök kérdés, hogy akkor meg minek élünk, ugye. Sajnos, ameddig a szakkörben melózok, ez nem is fog változni, a seggem ki fog lógni a gatyámból hó végére.

villámposzt ajándékozás

009Anikó két szakítás között még megvarrta nekem ezt a rénszarvast, én meg vettem egy bonbont Krisztikének, a macatársának a nyanya tanyán, a fiának két kis kardot, meg az anyjának, aki valamiért utál engem, egy művirágot, meg egy csokit. Az a jó szíve fog engem anyagi romlásba vinni. Mivel közelegnek az ünnepek, még több ilyen várható. Már meg van rendelve az anyjának (aki utál) a tusfürdő, meg az apjának, gondolom, valami spray. Ma meg szeretne bulizni/biliárdozni abból a pár ezerből, ami véletlenül még nálam maradt.

napjaim mostanában

A szakkörben rendszeresen elgurul valakinek a gyógyszere, és nekiáll balhézni. A legutolsó veszekedés kapcsán az én nevem is felmerült, hogy varráson kívül nem igazán csinálok semmit. Én fel bírom dolgozni mentálisan a plusz stresszt, amit az állandó vita és hangoskodás jelent, és egy ideig még szeretnék maradni, de célozgattak rá, hogy valakik esetleg repülni fognak. Mindenesetre szar érzés nap mint nap úgy járni melózni, hogy nem tudni, kire jön rá a hoppáré, az állandó “mókamesterek” Edit 3 (mostanában már nem annyira), és D. Zolika, na meg D. Ágika, a kis párocska. Főleg Zolika. Egy normális munkahelyen a nézeteltéréseket valószínűleg intelligensebben oldanák meg, de itt, a zakkantak között napirenden van az állandó marakodás.

Közben életbe lépett a gondnokság alá helyezésem, köszönhetően a két korlátolt dagadék pszichiáternek, Kancsev Alexandernek, és Pollák Csabának. Most már teljesen ki vagyok szolgáltatva a szüleim kénye-kedvének, havonta 23 ezret kapok kézhez a szakkörben, meg még amennyit ők gondolnak. Szóval valószínűleg egyre kevesebb pénzem lesz. Ez az, így kell ezt csinálni, a pénzt biztosan megtanulom beosztani, ha mások kezelik helyettem. Ráadásul mindenhol megy a pofázás, hogy mindez az ÉN érdekemben van. Ó, hogy köszönjem meg, hogy a saját érdekemben BEPERELTEK?

Különben valószínűleg én is be tudnám osztani, ha annyi pénzem lenne, mint a két zsírdisznónak, Kancsevnek, és Polláknak. És mindezt csak azon a jogon tehették meg velem, mert skizofrén vagyok. Mondja valaki, hogy nincs diszkrimináció, amikor még maguk az orvosok is diszkriminálnak.

pénz

Egyfolytában csak a pénz körül jár az agyam. Már nem érdekel szinte semmi és senki. A kurva gyámságról megjött a papír, még ezek is nyomorgatnak. Lényegében eddig is gyámság alatt voltam itthon, kurvára semmi szükség nem volt rá, csak egyre lejjebb nyomnak a szarba. Eddig is a szüleim vették fel a rokkant nyugdíjamat (nem is tudom, hogy adhatják oda másnak, mint aki jogosult rá, na mindegy is). Ráadásul egyre kevesebbet adnak ide belőle, mondván, hogy iszok, cigizek, mit tudom én. A hangulatom egyre szarabb, ahogy egyre kevesebb pénzt kapok, már nincs kedvem senkihez se szólni, hanem csak iszom a 30 ft-os kávékat a melóban, utána 140 ft-os söröket, és olyan dohányt szívok már, amiből fél kiló 2700 ft (ami elég 2 hétre kb., szóval olyan 3 doboz cigi árából megvagyok 2 hétig). A többi természetesen Anikóra megy el. Remélem, ezekre az időkre később én is így fogok visszagondolni:

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=tjJ_uZiSWF8]