sok jó ember nem fér el sehol

Néhány éves internetes alkotói pályafutásom alatt, bárki bármi közös dolgot ajánlott fel, azt én elfogadtam, és mivel eddig mindösszesen egy ilyen merész vállalkozó akadt, természetesen ráálltam, egy fórumról van szó egyébként. A fórum egy ingyenes tárhelyen volt, nem is tudom, már melyiken, de ahogy az lenni szokott az ilyen ingyenes tárhelyeken előbb-utóbb az “ami elromolhat, az el is romlik” elve érvényesül, és így a fórum eltűnt. Nem tűntek el viszont az emberek, akik csinálták, legalábbis nem nagyon, így felajánlottam, hogy mi lenne, ha újrakezdenénk ezen a tárhelyen. Ennek az  (is) a gyakorlati haszna, hogy van/lesz néhány írásom, amivel talán mégse kéne az itt egybegyűlteket untatni, ez főleg néhány irodalmi tárgyú írást, vagy kivonatot jelent, ami nemsokára magyar tanulás közben fog jelentkezni feltehetőleg. Amit még vállaltam a fórumon, hogy írok a skizofréniáról, 1-2 interactive fiction-ről (bár erre a kutya se kért meg), na és a kedvenc témámról, a blogomról, és magamról. Szóval ezentúl ketten használjuk majd ezt a tárhelyet, ennek érdekében hamarosan megnövelem a kapacitását, nem gond egyébként, mert ezt magam miatt is úgyis meg kellett volna tennem előbb-utóbb. A fórumról most nincs kedvem screenshotot készíteni, úgy néz ki, mint egy fórum:

http://lilaorchidea.nemvagyokbeteg.hu

Régi tapasztalat egyébként, hogy aki a fórumra jön, nem jön a blogra, és fordítva, csak szólok, ez egyébként érthető, mert a fórumon nem én vagyok az admin, itt pedig igen, legalábbis legjobb tudomásom szerint. Egyébként meg úgy vettem észre, az utóbbi időben egy kicsit mintha sok lenne belőlem, ezen a blogon rettenetesen produkálom magam, szerintem a Facebookon is, pluszban még ott van a bura, meg a játékos dolgaim. De inkább ez, mint a depresszió, én még mindig azt mondom. Különben nekem is új ez a helyzet, ilyen még nem volt, csak a betegségem előtt a régi fórumomon, meg egyéb rpg makeres helyeken. Azt a fórumot viszont ma már nem mutatnám meg semmi pénzért, pedig abban az időben még viszonylag jónak számított, talán majd egyszer részegen.

A burán egyébként fasírtban vagyok az emós öngyilkos jelöltekkel, mert beszólogattam nekik, hogy kurvára unalmasak, meg egy szocfóbos nővel, mert nem hittem el neki, hogy az egy olyan betegség, amiből nem lehet kigyógyulni, szóval már ott se szívesen lát mindenki, a Facebook meg néha eléggé idegesítő hely, de főleg a blog miatt jelen vagyok, na meg azért, mert az életben még mindig nincs számottevő társaságom, de félek, hogy Anikó nem is engedné :-(.

Blogkulturális rovat: Bélla

1. “HURRÁ!!! 🙂 …me’gyütt bélla!

Szóval most Bélláról lesz szó, akinek nem blogja van, hanem blokkja, és alighanem a legagyzsibbasztóbb poénok kiagyalásával írta bele magát a blog, ja, bocsánat, blokktörténelembe, és a bloglovin’-omba. Munkásságát az elejétől fogva követtem, és volt alkalmam megfigyelni az írói kiteljesedését, pontosabban ki nem teljesedését, mert mostanában elég szűkszavúak a posztjai, és csak a lényegre fókuszálnak, bár meg kell, hogy mondjam, ez a szűkszavúság jól áll neki.

Bélla az örökifjú vidéki magyar paraszt suttyó archetípusa, aki odamontírozza magát egy csomó nő közé, Chuck Norrishoz, Christopher Lambert mellé, és szuperhősökkel elmélkedik egy padon az idő múlásáról. Bélla nem kopaszodik, és nincsenek prosztataproblémái, és amúgy általában egy vasegészségnek örvendő macsó. Ennek megfelelően érdeklik a nők, ruhában, vagy ruha nélkül, minden mennyiségben. Íme, itt egy példa:

“…az okosasszon két legértékessebb tulajdonságának egyszemílybe való hordozóját: …értem alatta a mesztelensíget meg a még ennél is fontossabb észrevétlensíget.”

Bélla azért üdítő kivétel ezen a blogon, mert nem bolond, hanem csak úgy tesz, mint ha, és néha egészen jól sikerül neki. Mint látható, ráadásul azzal borzolja az olvasók kedélyét, hogy egy archaikus, de igazából soha nem létezett nyelvjárást imitál, aminek szabályát következetesen betartja, egy percre sem lendülve ki a szerepéből. Hát, ez amolyan Best of Bélla lett, aki kíváncsi a képekre is odamontírozott fizimiskájára, annak: http://fafaragok.blog.hu .

2. “TŰNNYÜNK!!!…itt van bélla!”

Bemutatom a kedvenc bloggeremet*

Az egyetlen blog, amit hosszú távon el bírok viselni mostanában, az a distant hope. Engem leginkább a képi világa nyűgöz le, de van ebben is mindenféle: reménytelen szerelem, küzdelem a kilókkal egy kis darkos, pro anás beütéssel, na meg a mindennapokkal való megküzdési technikák szoc fóbos szemszögből. Meglehet, hogy mire megírom ezt a kis ajánlót, a blog írója már el is tünteti a blogját, és nem marad utána más, csak egy szép export fájl, amit máskor, máshova rak majd ki, de azért remélem, nem, szóval adok egy linket: http://distant-hope.blogspot.hu

distant hope
“leginkább a képi világa nyűgöz le”

Különben ez a másik blog, amit egy bevallottan skizofrén “személy” ír, mondjuk nem értem, miért nincs ezen mit bevallani, mások állandóan hencegnek a betegségükkel, meg kímélni kell őket a testi nyavalyáik okán, és akkor mi 1. vagy kénytelenek vagyunk letagadni 2. kiutálnak minket érte 3. legjobb esetben azt sem tudják, hogy eszik-e, vagy isszák .

“egy kis darkos, pro anás beütéssel”

Na, mindegy, harmony, mivel az ő blogjáról van szó, az elején sokat segített nekem az írásaival, aztán meg már ment minden, mint a karikacsapás, gödörbe be, gödörből ki, aztán irány egy még nagyobb gödör… Leginkább abban segített, hogy ne vonuljak be önként egy ilyen skizóknak fenntartott helyre, persze most nyáron meg állami erőszakkal akartak volna bevinni, ami a helyi pszichiátria elszemtelenedésének a netovábbja**. Szóval ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts, b+.

distant hope
distant hope header

Na, most harmony ürügyén megint írtam a saját nyomoromról, nem baj. Elvileg már készülőben van egy törvénytervezet, hogy ne lehessen állatnak nézni az ilyen betegségben szenvedőket, ha már az orvostudomány ilyen szépen fejlődik, illik a jogtudománynak is felzárkóznia, hogy agyament fasiszták ne játszhassák a kiskirályt itt, az ország legelmaradottabb, keleti részén, ahol szó szerint balkáni állapotok uralkodnak.

  • Ha nő lennék, ilyen lennék.

** És pont mostanában, amikor már tarthatatlan ez az állapot, hogy egy 1959-es, vagyis egy múlt század közepén kiadott rendelkezés alapján lehet minket nyomorgatni, elnyomni, kisemmizni, ez jó volt a komcsiknak, de úgy látszik, jó a fasisztáknak is.