nullára csökkent az esélye annak

Körülnéztem: az ország egyetlen pontján sem indul magyar szak levelezőn, így már elméletileg sincs esélyem arra, hogy valaha is visszamenjek. Most nem akarom a kormányt hibáztatni ezért is, de azért egy kicsit furcsának tartom, hogy egy ilyen nemzeti, polgári, mélymagyar rezsimnek még arra sem futja, hogy legyen egy magyar szakja az országban bárhol levelezőn. Azért annyi eljut hozzám is, hogy ezek a “fiatal” “demokraták” nem bánnak kesztyűs kézzel az oktatási rendszerrel, mióta kijöttek a jogászképzőről, erőszakkal szeretnének bölcsész jellegű képzéseket megszüntetni, nemrég a kommunikációnak mentek neki, jelenleg a kulturális antropológia van soron. Nem, mintha túl sok esélyem lenne visszakerülni, így viszont már nincs is miről beszélni. Különben is, 30 fölött már ne álmodozzon az ember, hanem csináljon pulyát, különben még nyugdíja sem lesz. Mindegy, ritka ellenszenves társaság. Milyen duma már az, hogy “Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!”. Ilyen színvonalú szövegeket utoljára az oviban hallottam. Meg ez a kerítésépítés. Ez meg a homokvárat juttatja eszembe. Ki a fenét állít meg egy ilyen kerítés? Komolyan mondom, gyerekes.

7

Egy Széchenyiről szóló műből való: “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba …”

És milyen igaz. Bizonyisten, nem akartam a kormányt szidni, csak úgy kijött. Talán mindent egybevetve a jelen helyzetben nem is érdemes magyart tanulni. Úgy döntöttem, inkább elkezdem elmélyíteni az angol tudásomat, több haszna van. Aztán ki tudja? Még az is lehet, hogy én is itt hagyom az egészet, és kimegyek külföldre. Éppen a napokban volt rá példa, hogy valaki felmondott a munkahelyen, és lelécelt, ugyanazzal a betegséggel, mint ami nekem van. Tehát nem lehetetlen. Lehet, hogy a lakosságnak csak 1%-a skizofrén, de az ország 2/3-a nem normális, hogy már másodszor szavazott ezekre. A jelenlegi kormány egyik ámulatból a másikba ejt, és még szórakoztató is lenne, ha időnként nem az én bőrömre (is) menne a játék. Talán nem kell felemlegetnem a “munkaalapú állam” elképzelését (Arbeit macht frei), a rokkantnyugdíjak elvételét, a nyugdíjas kedvezmények elvételét, és a fél ország beterelését a “közmunka program”-ba, a stadionépítéseket, és a felsőoktatás szétverését. Soroljam még? Ja, mellesleg Szíjjártó, Rogán, Orbán és tsai még mindig nem számoltak el a vagyonukkal, és akkor nekem attól kell félnem, hogy mikor veszik el a nyugdíjamat, vagy szüntetik meg a melómat, mint a másik rehabilitációs céget itt (START). És én még ilyen körülmények között szépelegnék itt magyar irodalommal, meg nyelvészettel, amikor egzisztenciálisan egyáltalán nem vagyok biztonságban.

És akkor még nem beszéltem a dohánymutyiról és a vasárnapi zárva tartásról…

leblokkolás

Általában, ha valamit meg kéne csinálni, leblokkolok, ettől rám jön az ideg, ami újabb csavargást eredményez. A szakkörben is egyre több, és többféle feladatot bíznak rám, újabb ok az idegeskedésre. A sörözés hol több, hol kevesebb, az idegállapotom függvényében. A tanfolyamra is el kellene kezdeni tanulni, de ez egy újabb olyan feladat, ami csak stresszt szül -> újabb csavargás. Nem tudom, mentálisan fel vagyok-e már készülve a tanulásra, remélem, igen, hamarosan kiderül. Az is lehet, hogy nem fogom bírni ilyen idegállapotban, bár remélem, valamennyit fogok tudni tanulni. És hogy a “valamennyi” elég lesz-e, vagy sem, az is kiderül nemsokára. Ha jól számolom, 3 hét van az első vizsgáig, ez így még elégnek tűnik, de ha hozzáveszem, hogy izé, munka, aztán sörözés, aztán csavargás, máris nincs annyi időm. Ebből a sörözést, és a csavargást lehetne minimalizálni, de mondom, hogy nagyban függ az idegi állapotomtól, ha rosszabb, nem tudom magam visszatartani. Még mindig hiányát érzem a nyugtatónak, az ad(na) egy olyan stabilitást, amivel szerintem tudnék jobban teljesíteni az élet minden területén, és ezt a leblokkolás dolgot is szerintem helyre lehetne rakni vele. Talán túl sokat várok el a nyugtatótól, de amikor hozzájutottam, mindig kiegyensúlyozottabb voltam, és nem éreztem annyira ezt a “menési késztetés” dolgot sem…

túl az első órán

Mármint könyvvitelből. Az elején még érdekes nosztalgiát ébresztettek a 20 éve nem hallott szavak és fogalmak, de aztán elkezdődött a borzalmas diktálás, és nem volt erőm ilyenekre odafigyelni. Az első tanárnő, úgy vettem észre, eléggé szárazan adja le az anyagot, mondta is, hogy inkább diktálni szeretne, ez jó is, meg nem is. Én is amúgy diktálás-párti vagyok, de ez szerintem már túlzásba ment. Főleg, hogy három és fél óra töményen (ha jól számoltam), ami kis füzet volt nálam, azt sikerült is teleírni. Volt egy kis számolás is, ami nekem magas volt egy kicsit. Egyértelműen én vagyok ott a leghülyébb ezekhez a dolgokhoz, kár lenne szépítgetni, szóval majd tanulni kellesz. Viszont most kezdődik a tavaszi szünet, szóval egyből 2 hét szünettel kezdünk, ha jól értettem, szóval még lesz idő lelkileg ráhangolódni erre az egészre. Egyébként a kezdeti nosztalgiát egy idő után kétségbeesés halvány kétely váltotta fel, hogy ezt a sok mindent én be tudom magolni interiorizálni fogom, de azzal biztatgattam magam, hogy én sem vagyok semmivel sem kevesebb, mint a tisztelt ott ülők, csak abban, hogy 20 éve hallottam utoljára ilyenekről, és akkor még nem láttam tisztán, hogy milyen cool dolog ez az egész. Plusz még annyi pozitívumot tudok felhozni, hogy a csoporttársaim normális felnőtt emberek, általában felelősségteljes beosztással, és nem pulyák, mint a wp-n. Én egy kicsit hazudtam a bemutatkozásnál, hogy “egy egyesületnél vagyok ilyen segítő-féle”, és nem mondtam el, hogy nigger vagyok. Általában még a saját pszichiáterem is azt hiszi, hogy segítő vagyok, vagy valamilye (számító)gépész, szóval talán még hihető is lehet.

Az első vizsgára azt a 18 tételt A és B résszel, gyerekjáték lesz megtanulni.

a szerződés

Megvolt a tájékoztató a vállalkozói mérlegképes könyvelő tanfolyamról. Eladtam a lelkem az ördögnek aláírtam a szerződést. Sajnos csak péntek délután indul, nekem a szombati nap jobb lett volna. Most olyan másfél évre lekötöttem magam. Egyelőre emberi nyelven beszéltek hozzánk, és remélem, nem utoljára. Remélem, jó lesz. Március 20.-ától kell járni péntek fél háromkor, március péntek 13-ig kell utalni a lóvét, asszem. A leendő csoporttársaim olyanok voltak, mintha skatulyából húzták volna elő őket, és nem ittak volna a megbeszélés előtt egy sört, egy bort, és egy sört, és nem bűzlöttek a hagymás-zsíros kenyértől, és nem volt festékes a kezük.

A nap nője egy mély növésű, körte seggű, enyhén festett hajú, és erősen festett arcú kiscsaj, fogalmam sincs, hány éves, felteszem fiatal, csak a sok festékkel öregíti magát. A tegnapi nap nője egy negyvenes, kissé nagydarab, hosszú fekete hajú nő, Örökösföldön lakik a Szalag utcán. Sok fekete van rajta, és van egy-két színesebb cucca is. Mondjuk ez a játék lehet, hogy unalmas egy idő után, talán ritkábban hozom elő.

Rájöttem, hogy amit Anikóval csinálunk, már hónapok óta nem lehet “járás”-nak nevezni. Akármi történjen is, én már nem tekintem ezt az egészet “járás”-nak, se “párkapcsolat”-nak, vagy bármi ilyesminek.

év eleji táppénz

Alig hogy megkezdődött az év, máris táppénzen vagyok; begyulladt az egyik “szemfogam” – így hívják, mint megtudtam. Féltem, hogy kihúzzák, és csorbacsík leszek, bár talán a fájdalomtól még jobban, de csak gyökérkezelik. Nem mondom, hogy nem unalmas egy kicsit itthon lenni, de úgy vagyok már vele, hogy “inkább az unalom öljön meg, mint a munka”. Az előző évben is csak 5 táppénzt használtam el, így 10 bent maradt, pedig a vége felé nagyon kivettem volna már. (Persze az 5 táppénzem is “fogdolgokra” ment el.)

Közben papír jött a könyvelősuliból, hogy a kezdést február 28-ra halasztják. Bár ezt már eljátszották egyszer, kíváncsi vagyok, komolyan gondolják-e ezt az egészet. Na meg hogy én is komolyan gondolom-e. Bár azt hiszem, egyelőre nincs más választásom. Levelet kaptam a dohányzás leszoktatóktól is, hogy február 21-én lesz az előadás, ami után “boldog nemdohányzó” leszek. Lol.

Anikóval megint szakítottunk, mert azt mondtam neki, hogy “egy hónapja nem vagyok bele szerelmes”, és ez, úgy látszik, nagyon érzékenyen érintette. Hát, igen, a legdurvább a szilveszteri húzása volt, ez eléggé mély nyomot hagyott bennem. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, mint embert, de folyton csak bajt okoz nekem, és szomorúságot, a költekezésével, és az állandó szakításaival, talán jobb is lenne, ha ez így maradna.

És végül nem bírom kihagyni, hogy be ne számoljak az utóbbi idők legjobb Twine játékával, amivel játszottam, a sztori abból áll, hogy gyerek mennek Halloweenkor bújócskázni egy elhagyatott házba/kastélyba, és mi játsszuk Tommyt, a hunyót, majd később kiderül, hogy nem megtalálni kell a társainkát, hanem kiszabadítani a ház fogságából:

//platform.twitter.com/widgets.js

szervezéstechnika

A mérlegképes könyvelő OKJ “szervezéstechnikai” okokból nem indul csak január 16-án. Pedig már úgy beleéltem magam, hogy szombattól lesz végre elfoglaltságom. Nehezen akar beindulni ez a karrier-dolog, ráadásul még az sem biztos, hogy elkezdhetem, mert a képesített könyvelői érettségimet előbb még elküldik Pécsre elbírálásra. Ha tudnák, hogy hogy szereztem meg, tutira nem engednék. A könyvvitel érettségin ÁRAMSZÜNET volt, amikor a Liquid nevű ősrégi könyvelőprogrammal kellett valamiket lekönyvelni, és az én könyvelőprogramom tök üres volt, hozzá se tudtam szagolni, de ráfogtam az áramszünetre, hogy jaj, nem mentettem el (a nagy semmit), és így kaptam meg a 3-ast. Gondolom a suli a saját amatőr húzását igyekezett mentegetni, amikor nem néztek jobban utána ezeknek a dolgoknak. Ráadásul harmadikban még meg is buktam könyvvitelből, igaz a pótvizsgán 4-est kaptam, de akkor is égő egy kicsit. A könyvelés évekkel később került hozzám egy kicsit közelebb, amikor elolvastam Allen Carr Rövid úton leszokni a dohányzásról című könyvét. A könyv hatására nem szoktam le rövid úton a dohányzásról, de amit a könyvelésről írt benne, az a kevés, az tetszett. Rájöttem, hogy a könyvelőknek is van lelkiviláguk, amit a suliban sajnos nem tapasztaltam meg.

kosárfonás II

A szakkörben kitalálták, hogy én a jövő héttől kosarakat fogok fonni papírból. Nincs a világon sok olyan dolog, amit én úgy rühellenék, mint ezt. De valakire rá kell lőcsölni a szar munkát is, hát én lennék az. Unom már ezeket a szemeteket gyártani, egyáltalán nem szeretem ezt a munkát, csak elvagyok napi 5 órában. Jó, ha megfizetnék jobban, egy szavam sem lenne, de belátom, hogy szar selejt munkát végzek, ezért nem jár több.

k

Hát akkor?

Most, hogy nem indul a kommunikáció szak, ami még elképzelhető és elérhető lenne számomra, egy mérlegképes könyvelő OKJ. Kár, hogy amíg gondnokság alatt vagyok, énszerintem pénzügyi dolgokkal nem nagyon foglalkozhatok. So, minél hamarabb meg kell szabadulni valahogy ettől a gondnokságtól. Emlékszem, gyerek fejjel hogy utáltam a könyvelést, de azt hiszem, azóta valamit komolyodtam. Sajnos, ahogy elnéztem, csak 2016 nyarára végeznék a tanfolyammal, addig marad a szakkör.

Amúgy meg nem kell több nélkülözés, ami kell, a több pénz, a többi meg jön magától. Ezért jött képbe ez az új OKJ. Azt írták, minimum 200-at meg lehetne vele keresni. Még ez sem egy luxus, de nekem talán elég lenne ahhoz, hogy az alapvető igényeimet ki tudjam elégíteni. Amúgy nem én vagyok az egyetlen a szakkörben, aki úgy érzi, nyomorog.

Bírom amúgy, ahogy a számomra elképzelhetetlen fizetésből élő pszichiáterek, bírók és ügyvédek arra utasítgatnak, hogy “tegyek félre” ennyi pénzből. Az anyjuk picsáját. Olyan emberek döntenek felőlem, és tesznek gondnokság alá, akiknek sosem volt anyagi gondjuk. Talán elfogadnám, ha jó példával járnának elől, és közben bemutatnák, hogy ők is kijönnek ennyi pénzből.

Egyébként még nekem magamnak is szoknom kell ezt az ötletet. #könyvelés

kosárfonás

Hétfőn meg fogom tanulni a kosárfonást papírból, és ezzel tovább fogom bővíteni a nem túl széles repertoárt, amit el tudok látni a szakkörben. Fél éve még azt mondtam, hogy nem igazán érdekel, aztán mostanában rájöttem, hogy fölösleges berzenkedni ellene, bár továbbra sem tetszik, hogy jelenleg ennyire vagyok képes, kezdem belátni, hogy ez az igazság. Nem, mintha olyan hasznosnak gondolnám magamra nézve, hogy én tudok kosarat fonni papírból, mert leszrom. Felötlött bennem megint, hogy valami szoftveres dologgal kéne foglalkoznom, és egyúttal be kéne fejezni az örökös csavargást, hát nem tudom, hogy erőt tudok-e venni magamon, és leülni a pcsámra, mivel ez a késztetés belülről jön, és attól az időtől datálható, amikor bezártak a “kórházba”, ez nekem akkora sokk volt, hogy a mai napig nem tudtam kiheverni, ellentétben sok mással, akiknek csak egy kellemetlen epizód volt az életében. Viszont ideje lenne már valahogy magamhoz térni ebből.

Magyarral már nem érdemes foglalkoznom, nem is köt le igazán, és nincs is esélyem visszakerülni azok közé, akik ezzel foglalkoznak, elrágódok a facebook kinálta szellemi rágógumin, ezen sincs erőm változtatni. A szoftveres témához még lenne valami affinitásom, de ebben is vannak hiányosságaim, és egyelőre nem tudom, hogyan foghatnék hozzá, mert az a web-programozó fsz, amit a főiskolán próbáltam, egy rakás fs volt, csak arra volt jó, hogy elvegye a kedvemet az egésztől. Még nem adtam fel teljesen, talán megpróbálok valami hasonlót, a kommunikáció meg le van szrva.

Csúnya szavak száma: 4. Tükrözi a hangulatomat.

nem indul kommunikáció…

… a Nyíregyházi Főiskolán. Mindegy, úgyse teljes egészében nekem való lett volna, de lett volna valami, ami kivezet ebből a tespedtségből. Részletes véleményem és érzéseim az esettel kapcsolatban az előző bejegyzés kommentjében találhatóak.

Mostanában ritkábban írok, ennek okai:

  1. Nem történik semmi, ismételném csak magam. Ezért lett volna jó egy kis változás, egy kis tanulás, de ennek sajnos már lőttek.

  2. Anikóról nem írhatok, köszönhetően valakinek, aki szerintem betéve megtanulta a blogomat, mármint az Anikóra vonatkozó részt. (Pszicho Peti)

  3. Az itthoni dolgokról nem szerencsés írni, valahogy kényelmetlen az, hogy apám elolvassa, és akkor napokig idézgeti, meg szerinte ez rinyálás.

  4. Szintén nem volna szerencsés, ha a munkahelyemen (a szakkörben) kitudódna, mert így is elég feszült ott a légkör nap mint nap, de engem legalább békén hagynak, mert én se szólok senkihez.

  5. Szóval úgy kellene blogot írnom, hogy mindenkire tekintettel legyek, az életem unalmas, azért minden nap megpróbálok valahogy megnyilvánulni az interneten (nemcsak a blogban), de valamiféle belső cenzúra visszafog, hogy ezt ne, és ne így + az előbb felvázolt pontok.

“Nagyon nehéz.” – Feri a Fehér Egérből

Sokat gondolkoztam azon egy időben, hogy zárttá tegyem a blogot, de akkor elveszne az egésznek a varázsa. Így is elvész, mert eléggé fontolva kell haladnom. Tehát összefoglalva: az életem minden területéről óvatoskodva kell fogalmaznom. Nem volt ilyen gondom a freeblogos időkben, aminek a mentését nem találtam meg, tehát vagy 3-4 év körmölés elveszett…

burn out

Elvileg 2 hét szünet következik a szakkörben, pont akkor, amikor már eléggé kiégtem/belefásultam a monoton munkákba. Eléggé hervasztó minden nap Edit 3 dünnyögését hallgatni azokról a csávókról, akik ki akartak vele kezdeni + hogy mit evett, mikor zuhanyzott, és hogy a szűzhártyája még nincs kellőképpen kilyukasztva. Persze többször mondta másoknak, hogy én tetszek neki, de én pont tőle akartam a legtávolabb kerülni, erre ide ült velem szembe. Nem számít neki, hogy semmit nem válaszolok a dünnyögésére, löki a rizsát rendesen, nem fárad bele el sohasem. Többször mondta, hogy ebben a szobában ő a legszebb, a másikban Böbe – persze csak őutána, erre mondták neki, hogy mindneki ott szép, ahol van. Rendszertelen időközönként egyébként kifordul magából, ilyenkor mindenki megkapja tőle a magáét. Én továbbra sem szólalok meg sem a szakkörben, sem a kocsmában – ahova egyébként egyre kevesebbet járok, mától megpróbálok nem inni alkoholt se gyümölcsös sör kivételével. Valószínűleg hosszabb szünet következik az alkoholivásban, mert már csömöröm van tőle, előbb a vodkát hagytam el, majd a sört is, helyette kólázok, max kv. v. cappuccino.

Jó lenne eljutni a suliba, még akkor is, ha kissé abszurdnak tűnik, hogy sohasem beszélek senkivel, mégis kommunikáció szakra akarok menni. Nem is tudom, ilyen hallgataggá inkább csak a kisszerű élet tett, ha esetleg kiemelnének ebből a pitiáner környezetből talán megint lenne kedvem megszólalni. A blogolást azért hanyagoltam, mert még itt is feleslegesnek éreztem a megszólalást, bár minden nap gondoltam rá, egy időre most a legjobb terápiának a csendkirály látszott, bár a blogolásomra a rapszódikusság jellemző, néha főnixként feltámadok. Jelenleg az egyetlen, ami érdekel, az O.H.R.RPG.C.E játékfejlesztő által írt kisebb kalandok, 1-2 havonta kijön valami normális. Ja, tudom, ez pedig mást nem érdekel rajtam kívül. Szopás. Még nem adtam fel egyébként, hogy írjak még valamit rajta, talán a Halál a pszichiátrián folytatását, talán valami mást.

Néha már annyira kész vagyok az ún. munkahelyemtől, hogy felötlik bennem, hogy mi szükség van arra a 46630 Ft-ra, amit itt 5 óráért kapok, amikor havi 50115 Ft-ot állapítottak meg nekem rokkant nyugdíjként. Megéri ez nekem? Kell ez nekem? Minek ez nekem?