A kedvesség világnapja alkalmából 🧡

Pszichológiai, pszichiátriai területeken – valamint a hétköznapi eszmecserék esetében úgyszintén – már a csapból is … – a COVID-19 mellett – az „erőszakmentes kommunikáció” bűbájszóval jellemzett „harcmodor” … zajlik.

Hozzátenném gyorsan semmiféle erőszak mellett nem vagyok! Sőt aki ismer tudja egy-két rosszemlékű régebbi eseménykor inkább magammal szemben voltam úgymond „rossz”, soha nem bántottam senkit – se szóban, se cselekedetben – és hogy egy jó barátom is eszembe jut – még gondolatban sem (habár tudom ez szinte már-már elképzelhetetlen). Életem mélypontjain is csak az ijesztgetés volt.

Na de hagyjuk a rossz emlékeket! Ébredjünk át a jelenbe!

Erőszakmentes? Kommunikáció? Hm. Ja! Mert ugye ha „valaki” mondjuk – pl. egy férfi ember – uszkve mázsa össztömeg felett van … súlyzózik, ellipszistrénerezik, fát vág, kutyával fut (télen is) – és itt csendben (erőszak nélkül elhelyeznék egy felkiáltójelet), mellette egész nap (úgymond – könnyű) szellemi munkát végez, akkor az attitűdje milyen legyen? Mondjuk rózsaszín, avagy – teljesen mindegy – babakék szvetterben kellene rózsaszín (babakék) nyakkendőben egész nap mosolyogva riszálnia magát a bevásárlóközpontban? 😊 Gondolom nem.

Aki, ha lát egy egészséges erőteljes testalkatot – főleg ha hallja – és egyből az erőszakmentes kommunikációt „Joly Jokernek” gondolt „ütőkártyát” kell előhúznia tarsolyából, sejtem hogy a gondok inkább amott vannak … mondom csak sejtem … nem akarok célozgatni – hiszen kerüljük az erőszakot most is.

Nos akinek az erőszakmentes kommunikáció abból áll hogy „bűbájhangon” beszél. Azt csak sajnálni lehet. (És igyekeztem az erőszakot most is kerülni.) Kissé csípős leszek de muszáj (remélem ez még nem erőszak 😊) Az erőteljes felépítésből adódóan erőteljesebb megjelenés + erőteljesebb hangon való kommunikációm ellenére is képes vagyok erőszakmentesen kommunikálni. Egyesekben az a sztereotípia, hogy ha az isteni laborban a fizikum kikeverésekor erőteljesebben fogott a ceruza 😉 , akkor vinnyogó hangon tegyük egyértelművé a behódoló szerep bevállalását. A Depresszió nevű kocsmazenekar 😊 megaszonta nagyon jól: „Ne menj le kutyába senkinek!” És így is van. Ahhoz, hogy kifejezzük tiszteletünket az adott kommunikációs szituációban részt vevő másik féllel szemben, még nem kell se vonyítani se „pucsítani” Képzeljétek el (tudjátok mint, ahogy a magyar népmesék kezdődnek) logikus érveléssel, megtörtént eseményekre, száraz tényekre alapozva is lehet erőszakmentesen kommunikálni.

Hirtelen és röviden ennyit erről.

Bocsika, reggel 5 óra. Vége a karanténnak. Újra hirtelen tettekre kész vagyok, és ez valahogy kikivánkozott belőlem.

Legyen ma is egy gyönyörű napotok!

Vigyázzatok a Coviddal! 😉

Vigyázzatok egymásra!

… és hogy mindenkinek is igaza is legyen:

Puszika! 🧡

 

Ui.: Nem jut eszembe hirtelen ilyen idézet, írom magamtól: az ember akkor fél a legjobban ellenfelétől, ha nem tudja kiismerni. És ilyenkor nem az adott ember az erőszakos, hanem a másik fél rendelkezik kevés ismerettel! … Továbbra is Pá! 😎

KÓMA – avagy járvány idején

 

Attól féltünk a millennium idején, hogy a műholdak nem bírják a rosszul megírt kód miatt az átváltást és itt lesz a világvége … Nem is gondolta volna senki, hogy nem az 1999-ről 2000-re „váltás”, hanem rá 20 évre, a 2019-ről 2020-ra „váltás” idején lesz újabb „holocaust”.

 

Írom soraimat úgy, hogy lassan átlépjük a „lélektani” milliós nagyságrendet a fertőzöttek számát tekintve, a 2020-as év nagy járványa idején. Több országban már gyakorolják, mi lesz, ha úgy „igazán durván” elhatalmasodik a járvány, például rohamosztagosok rángatják ki, és fedik el védőcsukjával a vélhetően fertőzött „egyént”. Vannak országok, ahol lepedőkön húzzák ki az elhunytakat az utcára, és ott elégetik őket. Nálunk egyelőre „kijárási korlátozás” van érvényben. Ami nem egyenlő a tilalommal, hiszen azt már majd egyenruhások ellenőrzik, ahogy teszik már egyes országokban. Úgyhogy mi még nem is panaszkodhatunk úgy „igazán”.

 

Több helyen is láttam megosztva, hogy fókuszáljunk inkább arra, hogy már több százezres a „kórból” kigyógyultak száma, és inkább ilyesmi információkat osszunk meg. Való igaz! – a statisztikai diagramokat elemezve 1-2 hónapos lecsengési görbe látszik körvonalazódni. Több országban is, ahol korábban „tetőzött” az érintettek száma, mintegy 30 nap után kezd visszaesni a napi megbetegedések száma.

 

Szó mi szó, senki nem lehet jelen helyzetben a „tuti megmondóember”, senki nem tudhatja biztosra, hogyan alakulnak majd a dolgok – mondjuk jövő ilyenkor – de a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján elég valószínűnek tűnik, hogy belátható időn belül le fog „csengeni” ez a járvány is, mint megannyi járvány már az emberiség történelme során … ám az már most érzékelhető, hogy ez a „kórság” sem fog eltűnni nyomtalanul az emlékezetekből.

 

Egy példaidézettel zárnám röpke soraimat:

 

„Bajban mutatkozik meg, hogy ki jó barát, hisz jó körülmények közt van barát elég.” – Euripidész