a nézését, meg a járását

A Vidor Fesztivál Nyíregyházán az egyetlen zenei fesztivál, ami kicsit humoros, kicsit ingyenes, és augusztus végére mindig kicsit elfogy a pénzem, hogy kint legyek rajta. Egy olyan fesztivál, ami akkor is bosszantó, ha nem megyek el rá, mert történhetne végre valami, és én kihagyom, és akkor is bosszantó, ha ott vagyok, mert egy fesztiválhoz képest meglehetősen unalmas. Idén van először, hogy olyan zenekarokat hívtak meg, mint a Kiscsillag, Ocho Macho, Qumbiy, a Kiscsillagra el is mentem, rögtön levágódott mellém egy szefós srác, elkezdett magyarázni, hogy az apja már ráhívta a rendőröket, én meg csak maradjak ott, mindjárt jön, csak “lekéri” a Kiscsillagtól a “nézését, meg a járását”. Én persze eléggé diszkréten elpárologtam. Mivel abban a kb. fél órában, amíg kint voltam, nem csendült fel a “nézését, meg a járását”, valószínűleg nem járt sikerrel. Szerintem eddig most volt a legnagyobb tömeg a Vidoron, amit láttam, és sajnos az alkohol % nem érte el a véremben azt a fokot, hogy ezt tolerálni is tudjam. Magyarul zavart a sok ember is, kispulyák ugráltak keresztül rajtam, nem volt egy talpalatnyi hely, ahova le lehetett volna ülni egy k. kőbányai sörrel. Egy fizetős koncert azért is jobb, mert ott válogatottabb a közönség, jobb a hangulat. Egy ilyen ingyenes “gig” csak bosszúságot okoz, nem hallom jól a zenét, mindenféle alakok zavarnak a kispulyáktól a szefósokig. Nem, mintha olyan túlzottan nagy koncertre járó lennék. Bár, ha olyan sok pénzem lenne, hogy ki tudjak fizetni a háttérzenéért 1000-1500 Ft-ot, akkor lehet, hogy mennék, bár lassan, úgy érzem, kiöregszek ebből is. Eléggé fárasztó tud lenni már 1-1 koncert is.

kis
Vidor Fesztivál, Kiscsillag koncert, kb. fél órát bírtam…

A 7.-ei fizetés és a Honeybeast

Egy hét, és nagyjából megint visszarázódtam a munkába. Pénteken bejelentették, hogy előrehozzák a fizetést 7.-ére. Ennek örömére annak rendje és módja szerint meg is ittam pár sört. Egészen mást terveztem amúgy a hétvégére: még egy esélyt akartam adni magamnak arra, hogy összehozzak valami WordPress sablont, az előkészületek már megvoltak: virtuális szerver linux alá (LAMP), meg ilyesmi, de mivel már benne volt a bugi a lábamban, és pár sör után már nem megy a munka sem, gondoltam, elnézek a Honeybeast koncertre a Móricz kertbe. A Móricz kert nagyon tetszett, a Honeybeast koncert már nem annyira: szerintem az a 3 értékelhető számuk van, amit a rádiók játszanak, a többi ilyen gagyi töltelék rock and roll, csak hogy legyen valami. Ennek megfelelően nem is mentem be a közönség közé, hanem elfoglaltam egy félreeső asztalt, és csendben, magányosan sörözgettem. Nem ihattam olyan sok sört, de aztán mégis eléggé a fejembe szállt, a buszt is lekéstem hazafele, úgyhogy azért is ittam még egy sört, amit talán lehet, hogy már nem kellett volna. Aztán jött a másnap, és kimentem Sóstóra néhány gyógysörre. Sóstón is voltak valami koncertek, és jobban éreztem magam, mint az egész Honeybeast alatt. Ott is valami rockzene volt, később kezdődött valami népzene-féle, ami jobban érdekelt volna, de már jönni kellett hazafele. Úgyhogy az egész hétvégém a Honeybeastről, és az abból való kigyógyulásról szólt. Többet nem fogok ennyit inni, mert ez így tematizálja a hétvégémet (magyarul elveszi az időmet). Még a Honeybeastre visszakanyarodva: a nap csaja az a szőke, befont hajú, rózsaszínre kent szájú, hálós felsőben lévő pultoscsaj volt, aki legalább hajlandó volt kiszolgálni. Jó, hát kicsit szarul néztem ki, nem a részegségtől, csak nem voltam az alkalomhoz öltözve, de azért a többi kiscsajnak nem kellett volna levegőnek néznie. Mindenesetre nem zárkózom el tőle, hogy többet a Móricz kertbe menjek, csak lelkileg fel kell készülnöm majd a sorállásra, meg arra, hogy a budinál folyton beverem a fejemet.

ProgramPicture

a minőség forradalma

Nem bírom már szívni ezt a kapadohányt, szóval néhány napja (egy hete?) újból boltit veszek. Meg kevés, de minőségi piát iszok, vagy nem is iszok. Ki gondolta volna ezelőtt egy pár évvel, hogy a Borsodi olyan nagyon minőséginek fog számítani? Játszottam mostanában néhány eléggé szar horror játékkal, amit csak leírás alapján tudtam végigjátszani (The Crooked Man, Ib). A The Crooked Man-nek azon felül, hogy unalmas volt, még volt valami kis szorija, az Ib-ben viszont ez is eléggé soványka volt. Hosszas megfontolás után nem csinálok róluk leírást sokak örömére, gondolom. Azon is elgondolkodtam, miért foglalkozok én ilyen senkit sem érdeklő dolgokkal, ahelyett, hogy pl. irodalommal foglalkoznék, ami talán kicsit minőségibb téma. Arra jutottam, hogy az irodalom megerőltetőbb, és én inkább a könnyebb ellenállás irányába mozdulok el. Nem zárkózok el mereven az irodalomtól, csak valahogy sosem jön ki a lépés. Úgy, hogy nem kötelező, nem is érdekel annyira, fura dolog ez, de így van. Még egy témát érintenék, az Anikó témáját, azt mondta, sokat gondolkodott kettőnkről, és egyébként meg nem habozik félóránként-óránként felhívni (felhívatni magát) telefonon, hogy hol tart a gondolkodásban.

Ez a belső vívódás ihlette ezt a Paint-ben készült alkotásomat Anikó gondolatvilágáról, kábé szerintem így írható le:

jarjunk

Mondhatom, ez engem rettentően idegesít, nem tudom, hogy nem képes belátni, hogy ezzel a hülyeségével valakinek bajt okoz. De szerintem nincs benne annyi empátia, hogy belegondoljon a másik helyzetébe, mert csak saját magára bír gondolni állandóan. Nekem egyre fárasztóbb a munka, utána elmenni hozzá, aztán még elvárná, hogy szórakoztassam is. Mellesleg azt se tudom, hogy mit tart szórakoztatónak, szerintem ő se tudja, csak azt gondolja, hogy még ez (is) lenne a feladatom.

év eleji táppénz

Alig hogy megkezdődött az év, máris táppénzen vagyok; begyulladt az egyik “szemfogam” – így hívják, mint megtudtam. Féltem, hogy kihúzzák, és csorbacsík leszek, bár talán a fájdalomtól még jobban, de csak gyökérkezelik. Nem mondom, hogy nem unalmas egy kicsit itthon lenni, de úgy vagyok már vele, hogy “inkább az unalom öljön meg, mint a munka”. Az előző évben is csak 5 táppénzt használtam el, így 10 bent maradt, pedig a vége felé nagyon kivettem volna már. (Persze az 5 táppénzem is “fogdolgokra” ment el.)

Közben papír jött a könyvelősuliból, hogy a kezdést február 28-ra halasztják. Bár ezt már eljátszották egyszer, kíváncsi vagyok, komolyan gondolják-e ezt az egészet. Na meg hogy én is komolyan gondolom-e. Bár azt hiszem, egyelőre nincs más választásom. Levelet kaptam a dohányzás leszoktatóktól is, hogy február 21-én lesz az előadás, ami után “boldog nemdohányzó” leszek. Lol.

Anikóval megint szakítottunk, mert azt mondtam neki, hogy “egy hónapja nem vagyok bele szerelmes”, és ez, úgy látszik, nagyon érzékenyen érintette. Hát, igen, a legdurvább a szilveszteri húzása volt, ez eléggé mély nyomot hagyott bennem. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, mint embert, de folyton csak bajt okoz nekem, és szomorúságot, a költekezésével, és az állandó szakításaival, talán jobb is lenne, ha ez így maradna.

És végül nem bírom kihagyni, hogy be ne számoljak az utóbbi idők legjobb Twine játékával, amivel játszottam, a sztori abból áll, hogy gyerek mennek Halloweenkor bújócskázni egy elhagyatott házba/kastélyba, és mi játsszuk Tommyt, a hunyót, majd később kiderül, hogy nem megtalálni kell a társainkát, hanem kiszabadítani a ház fogságából:

//platform.twitter.com/widgets.js

különös szilveszter

Először is úgy volt megbeszélve, hogy Anikó nálunk alszik szilveszterkor. Aztán jött a telefon, hogy inkább én menjek el jozzá Örökösföldre. Mikor odaértem, azzal fogadott, hogy “hagyjuk egymást békén”, elvette, amit hoztam, meg a telefont is, amit kölcsönbe adott, azzal visszament a lakásba. Én meg lementem a Délibábba egy csomó lecsúszott alkesz közé, utána meg a Pálmába, ott ha lehet még borzasztóbb volt a szellemi színvonal. Szóval a szilveszter egy részét elivott eszűek, meg súlyosan értelmi fogyatékosok között töltöttem, úgy látszik, ilyenkor már csak ezek kocsmáznak. Persze egy kicsit berúgtam, amikor hazaértem, egyből ledőltem, majd folytattam a Szovjetszkoje pezsgővel, amit reggel vettem, azt is sikerült meginni. Közben Anikó felhívott az anyám telefonján, és úgy beszélt, mintha semmi sem történt volna, sőt elsején (ma) el akart jönni hozzánk, de nekem már semmi hangulatom nem volt hozzá ezek után. Egyetlen pozitívum, hogy írt a főnököm, hogy lesz munka jövőre is. Én pedig rájöttem, hogy nem bírom már az italt, jövőre 1-2 sörnél tényleg nem fogok már többet inni.

A szünet eddig viszonlag aktívan telt, végigjátszottam egy csomó játékot, és olvastam is: Benedek István Aranyketrec című könyvét, alcím: Egy elmeosztály élete. Egy munkaterápiás elmeosztály igazgatója írja le benne a tapasztalatait a munkaterápia bevezetéséről Magyarországon. Kissé unalmas volt nekem, nem is tudom, mire számítottam, kiemelkedőek voltak a skizofrén költőkről szóló leírások, ezek voltak a leghangulatosabb részek, ezek versei is olvashatók benne. Mindenesetre a maga nemében egyedülálló könyv, folyton hangoztatja, hogy szeretni kell a betegeket, és nem szabad velük durván bánni. Véleményem szerint ez a szemlélet sem vert tartósan gyökeret a hazai pszichiátriában, mint ahogy a munkaterápia sem. Bár mondjuk ez egy kicsit elgondolkodtató: nem tudom, hányan végegznének ma ingyen munkát egy ilyen intézetben, akár terápiás céllal is, én mondjuk nem hiszem, és még sokan nem. Bár a könyv a szocializmus korában íródott, az 50-es években, 56-tal bezárólag, akkor talán még más volt a munkához való hozzáálás, vagy mit tudom én. Azért is megérte elolvasni, mert valószínűleg nem készül hasonló könyvet írni sem Kancsev Alexander, sem Pollák Csaba, így meg leszek fosztva ettől az élménytől, és kénytelen leszek beérni ennyivel.

ingyen ebéd

A szünetben is van elfoglaltságom: eljárok az ingyen ebédért az ebédjeggyel, amit a szakkörben kaptam. Szívesen csinálnám ezt az egész jövő évben munka helyett, mint a kedvenc kollégám, aki anyagbeszerző, és eljárkálja a munkaidőt, és csak ráérő idejében löki nekünk a kontentet, pl. 2 kígyóról, akik felszálltak a 8-as buszra az Egyház utcán, meg vissza-visszatérő témái: amikor a fa alatt pihent, elrepült a feje fölött egy tigris, meg hogy látta Jackie Chant a búza téri piacon (még idézni is tudja, mit mondott).

Visszatérve az ebédhordásra: ha ez nem lenne (jó messzire kell menni), akkor valószínűleg valami vendéglátóegységben innék helyette 1-2 bambit, itthon meg ez nem venné jól ki magát. Karácsonykor nem történt semmi egy eljegyzésen és egy szakításon kívül, örülök is, hogy vége van ,mert csak egy kocsma volt nyitva Sóstóhegyen. Legérdekesebb az az álmom volt, hogy kirúgtak a melóból, de kaptam ebédet heti 300 forintért.

évzáró ünnepség kávéval

Túl vagyunk a munkahelyi karácsonyon, pontosabban az egyesületi karácsonyon. (Az egyesületbe többen tartoznak, mint ahányan ott dolgozunk.) Nem történt  semmi érdekes, csak majdnem rám borult egy fogas, én meg ijedtemben leöntöttem 1-2 kabátot kávéval. Arra számítottam, hogy a sok pszichotikus majd meglincsel, de szerencsére a dolog észrevétlen maradt, vagy legalábbis nem tette szóvá senki. De ahhoz elég volt, hogy az ünnepségen végig azon majrézzak, mikor kezd el valaki rinyálni miatta. Emiatt nem tudtam kellően a műsorra figyelni, de ami el  is jutott a tudatomig, nem volt túl érdekes. Igyekeztem a hátralévő időben nem túl sok kávét inni, nehogy valaki kiszúrja, hogy én vagyok a “kávés ember”, és biztos én locsoltam le a kabátokat. Sajnos még mindig nem tudták biztosra mondani, hogy jövőre folytathatjuk-e a munkát, csak annyit mondtak, hogy valószínű, mert valami keretszerződés három évre szól, amiből még csak egy telt le. Meg hogy e-mailen várják a választ, de szombatig még nem érkezett meg, de hétfőn lesz egy munkamegbeszélés, akkorra már remélik, hogy meg tudják mondani.

Nekem meg nincs kedvem se itthon lenni, se csavarogni, csak nézek ki a fejemből, és nem csinálok semmit, azt hiszem, ezt hívják “pihenés”-nek. Legalábbis én ráfogtam, hogy ezt hívják úgy. Végigtoltam egy csomó régi rpg makerrel készült horror játékot, most egy kis szünetet tartok, de szerintem a szünetben is játszani fogok. A melóból még egy nap van hátra, a hétfői, azután meg nem tudom, mikor mondják meg, hogy kell-e jönni jövőre, vagy nem…

egy nap a nyanya tanyán

Kivettem egy nap szabadságot, mert megjelent mostanában egy pár játék, és azt terveztem, hogy azokkal fogok játszani, de sajnos nem tudtam ezt megtenni, mert amint Anikó megtudta, hogy szabadságon leszek, egyből felkért, hogy reggel kísérjem el a nyanya tanyára. A nyanya tanya is olyan, mint a szakkör, lehet kézműveskedni, csak nem kapnak érte pénzt, mert nem nyertek pályázatot. Ráadásul egybe van nyitva a 3-as számú nyugdíjasklubbal, meg amúgy az egész házban mind öregek laknak. Reggel valami idegesítő karácsonyi zene fogadott, aztán beraktak egy Barry White CD-t, ami kezdetben szintén idegesített, de ez a Barry White olyan lagymatag zenét játszik, amire aztán sikerült kikapcsolnom, és az egész délelőttöt végigrelaxáltam, amíg a csajok kézműveskedtek. Van egy ilyen idézet, hogy:

“Szeretem a munkát; lenyűgöz. Képes vagyok órákig ülni és nézni.”

Hát, rám ma ez igaz volt. Szerencsére hamar hozták az ebédet, és délben már el is hagytuk az objektumot. A nap további része érdektelenül telt: kimentünk Örökösföldre, közben elhagytam a bérletem, de ma már úgyis lejárt, és amúgy is eléggé használt volt. Volt egy kis szakító sms, egy kisebb hiszti miatt, de nem tartott sokáig a harag. Itthon meg nem terveztem mást, mint megírni az

“egy nap a nyanya tanyán”

című bejegyzést, hát ennyi lett volna.

villámposzt ajándékozás

009Anikó két szakítás között még megvarrta nekem ezt a rénszarvast, én meg vettem egy bonbont Krisztikének, a macatársának a nyanya tanyán, a fiának két kis kardot, meg az anyjának, aki valamiért utál engem, egy művirágot, meg egy csokit. Az a jó szíve fog engem anyagi romlásba vinni. Mivel közelegnek az ünnepek, még több ilyen várható. Már meg van rendelve az anyjának (aki utál) a tusfürdő, meg az apjának, gondolom, valami spray. Ma meg szeretne bulizni/biliárdozni abból a pár ezerből, ami véletlenül még nálam maradt.

ünnepek

Régen nagyon közel volt egymáshoz a halottak napja, és a szülinapom, most már hozzácsapódott számomra a Halloween is, aminek általában jobban örülök, mint az előzőeknek. Idén a Halloween kicsit unalmasra sikerült, mivel nem találtam olyan játékot, mint amikkel Halloween környékén szoktam elütni az időt. A szülinapom kicsit jobban sikerült, mint amire számítottam, bár berúgni sajnos/szerencsére nem sikerült. A halottak napja alól hagyományosan kihúzom magam, bár idén lehet, hogy elmegyek a temetőbe, mert nincs olyan zimankó, mint ilyentájt szokott lenni. Még valami: megemlítettem itthon ezt a könyvelősdit, de a szüleim már félig-meddig le is beszéltek róla. Lehet, nem kéne hagyni, hogy lebeszéljenek. De olyan bizonytalan vagyok. Vagy mégse? 🙂

Erről csak egy tweet jutott eszembe, amit mostanában olvastam:

//platform.twitter.com/widgets.jsÉs saját irományaim, főleg halloweeni témákban, ez idén nem jött össze:

//platform.twitter.com/widgets.js