Mennyire fáj fizetni? Plusz egy kis vareczázás…

Tegnap, gondoltam, felteszek egy videót, amiben – Varecza László után szabadon – köpőcsésznek ábrázolom a magyar államot, beleköpök, és kivételesen nem b@szom a földhöz, hanem kávét öntök bele, vagy öntök bele Xixo kólát, mit tudom én, csak hogy “valami legyen”… De rájöttem, hogy az Intersparban már nem tudom megvenni azt a szép kis csészét, amiből már csak 1 db volt, a cigány lányok vihogtak, ahogy vareczáztam a csészével, a sparos kislány, aki éppen ott pakolászott a polcok között, megkérdezte, hogy “de hol van Robi?”, és szétnézett, mintha engem keresne vagy valamilyen másik Robit (miért hány Robi nézegeti a csészéket?)… Gondolom, ezzel arra akart utalni, hogy “hol vagyok én a saját életemben”, avagy mikor írok már egy jó kis egós bejegyzést, tessék, kérésre bármikor, posztmodern módra már bele is kerültünk mind a ketten a legújabb naplóbejegyzés-zerű blogbejegyzésbe. Aztán a zuhogó esőben elmentem a Korányi úti Intersparba, de ott meg nem is volt csésze, mindegy, vettem helyette egy Élet és tudományt, “Óvandó földünk” a fantáziacíme a lapszámnak, vannak benne érdekes cikkek a nemtudommiről, a zebrapintyről, gondolom, meg a földmegóvásról meg a környezetvédelemről, van benne pár Menza feladvány is, amit természetesen nem tudok megoldani, de nem is érdekel annyira, hogy fárasszam vele magam. Ne feledjük IQ-m az sxfordi (szcientológiai) teszten makacsul 139, egy ponttal mindig lemaradva a zseni szintjétől, a stanfordi teszten viszont “jóval 140 fölött” van, “közelebb áll a 150-hez, mint a 140-hez”, olyan magas, amilyenről úriember vagy úrinő nem társalog az illedem szabályai szerint. Egyébként az IQ is változhat az idők folyamán. A stanfordi tesztre egy 0.5-ös nyugtatóval mentem, a lazaság miatt és egy 2%-os Borsodival a kreativitás miatt (szóval doppingoltam, csaltam), az oxfordi 139-eseknél jó állapotban voltam ugyan, de nem álltam lelkileg a helyzet magaslatán. Egyébként az is simán lehetséges, hogy más típusú intelligenciát mér az oxfordi, és megint másat a stanfordi teszt. Egyébként a franc se akarta megmérni, de mindenféle feladatokhoz szükség volt rá (miért ne kísérletezzünk skizofréneken, ha egyszer kéznél vannak…?).

Egy érdekes cikket találtam benne, Manhardt András Miért fáj fizetni? című cikkét, és feltettem magamnak a kérdést, hogy tényleg miért nem kaptam eddig egy forintot sem, senkitől, holott fent van a számlaszámom… Na, jó, egyszer kaptam 300 forintot, valaki vicces kedvében lehetett, gondolom, vagy nem tudom, de amúgy semmi… Gondolom, a szegények azért nem fizetnek a számlámra, mert nincsen pénzük, a gazdagoknak meg eleve sértem az érdekeit, nem éri meg fizetni. Úgyis nézegette mostanában a vagyonnyilatkozatomat, csináltam egy újabb fotót a pénzügyi helyzetemről, már a múltkorinál azért jobb, átkerültem a pozitív tartományba, 4 Ft van a számlámon… Kitartott az a keserves huszonvalamennyi ezer forint, amit kaptam fizetés gyanánt (most kitettek magukért, mivel táppénzen is voltam vagy betegszabadságon, mittudomén…) A héten valamikor már elvileg meg kell kapni a nyögdíjat, amiből napi 3000 forint költőpénz jár nekem újabban, szóval mehetek, lehet a Hedonist-ba a hétvégén, ha összegyűjtöm az aprót (ami ott van a Jeró helyén…) Mindegy, csak úgy elgondolkodtam, mi lenne, ha több pénzem lenne, de még a debreceni útiköltség összegét is elb@xtam, hogy nem utaltattam számlára, hanem ugyanúgy a postás hozza ki 4 nap múlva. A Kelet-Magyarország természetesen nem fizetett ki (miért is tenné, ezt még pár emberrel eljátsszák, megvan az ingyen újságkihordás), de azért én vegyem csak szorgalmasan a Keletet, hát, veszem… Ez a “megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel mentalitás”, mint ahogy Jézus tanította. Meg tartsd oda a másik felét is, ilyesmi… Nagyon jó, nem is szaporítom tovább a szót, hanem bemutatom a pozitívba átbillent vagyoni mérlegemet, újabban, amint közli az örömhírt 4 Ft-ról, gondolom, ez a 4 forint Vareczának arra a parancsolatára utal, amiben arról beszél, hogy “lépj be a szentnégyesbe ötödiknek”, bár én ebben a parancsolatban érzek némi frivolságot, és szexuális felhangot, de hát a Maestro tudta, pi*aversei messze földön híres köszorús költővé avatták… Nekem a dozmati sámánversei tetszettek a legjobban “hej, regü rejtem”, stb…

Szóval ennyit a Varecza-féle dolgaimról… Tweetben is megemlékeztem róla,

Néhányan azt gondolják a környezetemben, olyan volnék, mint Varecza László volt. Sajnos meghalt 2019-ben, december 23-án, a covid kitörése körül…
Vagy netalán Varecza Árpádra tetszik gondolni? Mikor is tartják a Nyíregyházi Egyetemen a Varecza napot? Ja, november 10-én? Na, akkor majd beszélgethetünk… 🙂
Most nem azt mondom, hogy én töltöm be az űrt, amit a Mester hagyott, hiszen az betölthetetlen, a versfolyómat sem mélyítettem tovább 30-nál, Varecza oltárt is csak néha emelek, igazából már csak néha foglalkoztat a vareczaság, annyit tudok, hogy Vácon (vagy Vácott), a szülőháza előtt szobrot emeltetett magának, amúgy pedig a Szombathely – Dozmat – Vác volt a körzete, avagy a Bermuda háromszöge, mint nekem Nyíregyháza – Debrecen – Miskolc, az enyém geometriailag talán egy kicsit szimmetrikusabb, kicsit túl szimmetrikus is, amellett eléggé vidéki(es) is, jellegében, az egész lényemet szerintem áthatja valami a provincializmusból, amit képtelen vagyok levetközni, maximum ha Debrecenbe vagy Budapestre költöznék, talán, egy idő után, de akkor sem biztos… Na, ennyit mára, várnak a feladatok, írni az egyetemre, stb… Szóval teljesült a sparos kislány feltételezhető gondolata, tessék egy ki vareczázásba oltott, robomanező Relax-ezés (tényleg, újabban gyakrabban haználom ezt a nevet)… <3
Egyébként úgy vettem észre, hogy Varecza Lacival mi “párosszentek” voltunk, amikor Neki nagyobb volt a kultusza, nekem is jobban ment és viszont. Áldassék a Nagy Mester neve, aki még holtában is gondot visel ránk! 🙂
Más… Tegnapi  időjárásunkról…:
Hát, különben, ja, azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy kb. ugyanaz történik most Nyíregyházán, mint amikor a szcientológusoknál voltam, és elkezdtem az első blogomat írni, 2007-ben, a Roboman akcióra kész! (http://roboman.freeblog.hu ), Internet Wayback Machine segítségével elvileg olvasható, és a Kismajom hajkurászása kötött le… Aztán nyomokban fellelhető még a http://abilify.freeblog.hu, szintén erősen Wayback Machine-s… (és eléggé erősen Anikó-s 🙂 ) Amúgy volt egy olyan gondolatom, hogy még lehetne gyógyítani a skizofréniát gyógyszermentesen, ha a Narconon szcientologiai tanfolyamot ötvözhetnénk a pszichológiai metakognitiv tréning tanfolyamával…

The “Rural Punk’s” Coffee Tour ’22

Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan, mindig utáltam ezt a szlogent, annak ellenére aktuális…

Most, hogy már nem 2000, hanem 3000 rénes forintokat kapok naponta, alapvetően van lóvém befektetni. Alapvetően gyűjtő alkat vagyok, már gyerekkoromban gyűjtöttem a bélyeget, a kártyanaptárt, a Lutra albumot, manapság a könyveket gyűjtöm, és most pedig már lett egy kis gyújtó-gyűjteményem. Mostanában kávézni is van, hogy többet bejárok, tettem is egy kis kávé körutat tegnap…

Indultam Sóstóhegyről, a dohányboltban (régi Marica presszó), éppen kint volt a dohányboltos hölgy családja és pöfékeltek… Egyébként érdekes szokásokat kezdünk felvenni, ahogy jártamban-keltemben dohányzó eladó hölgyekbe botlok a boltok bejárata előtt, én sem siettetem őket, hanem rágyújtok én is velük együtt. Annyira most nem sietek sehová… 🙂 Innen az utam a Kácsor presszóba vezetett, Sóstóhegy szinte egyetlen megmaradt presszójába (egyébként a Kácsorban is és a Maricában is aktív résztvevő voltam, amíg masszívan piáltam). Itt már a vécét is megnéztem (egyébként a Maricában is van vécé, ez bizonyítja ex-presszó jellegét).

Továbbmenve a városba, természetesen beleütköztem az Egérbe, ahol olyan félhivatalos megbeszélés volt céges dolgokról, majd a Tölgyes lottózóba mentem, ami sajnos 6-kor bezár, fél 7-kor volt még valami motoszkálás, reméltem, hogy meghosszabbodott a nyitva tartása (sosem tudom, most már végképp, hogy egybe írjuk vagy külön, hogy “nyitvatartás”), de nem. Csak a személyzet túlpercezett egy kicsit… Aztán irány a Jósaváros, itt nagyon szeretjük a kávét, az Intersparral szemben, a volt Profi oldalában, a dohányboltnál, ma Coop… Hm-hm… Itt is vettem egy gyújtót, amin egy robot van (ez még nincs a képen), jelezve ezzel is, hogy “útba esik” a hely, néha, főleg, ha az Intersparba megyünk…

Innen az utam a Márka presszóba vezetett, ahol kis híján kocsmai verekedés tört ki, szerencsére aztán mégsem, éppen a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karától fordultam vissza, gondolván, hogy “harmonizálom” egy kicsit a helyet, és tényleg… Innen irány az ex-West Rex, ez az éjjelnappali (sosem tudom, hogy egybe írjam vagy kötőjellel azt, hogy éjjel-nappali) dohánybolt, ahol 2 Pall Mall szivarkát is vettem. A “szivarka” egy nagyon érdekes magyar kuriózum, úgy mint a “cigitöltés”, ezekről érdemes lenne hosszabban értekezni 1x…

Végül az éjjel-nappali abc-nél már csak egy fehér csokis Snickerst vettem estére (ha igazán éhe vagy), ennek is megvan a szimbolikus értelme. Estefelé elgondolkodtam egy kicsit Magyarország geopolitikai helyzetéről, és a következőkre jutottam: hogy beszólnak a szlovákok és a lengyelek a politikánk miatt, a V4 kapcsán, és annak csak annyi az oka, drágicáim, hogy Magyarországnak jobban kell nyalni az oroszoknak, mert szlávokkal vagyunk körülvéve, és Magyarországnak kulcsszerepe van a konfliktus elkerülésében. Kb. ennyi a történet. Ezért nem kell megsértődni és provokálni. Érdekes még a genetikai török rokonságunk kérdése és a nyelvi finnugor rokonságunk kérdése is, ezért vagyunk mi egy talány a környező népeknek, hogy mennyire áll ki mellettünk a törökség illetve a finnugorság, miközben igyekszünk jóban lenni mind az USA-val, mind Oroszországgal. Finnugor mániám közismert, ezért most nem teszek fel egy képet Helsinkiről (vagy igen?), hanem felteszek egy képet Konstantinápolyról:

View of Constantinople, 1849 #romanticism #ivanaivazovsky
View of Constantinople, 1849 #romanticism #ivanaivazovsky

 

Helsinkiben láttam először tengert
Helsinkiben láttam először tengert

Na, jó itt van egy finn kép is, na nem éppen Helsinki, de Kajaani (hello, Jarkko Tervonen, “Jake”, most kerestem Rád, és mit találtam? Sportban utazol? Nagyon helyes. 🙂 ):

Kesä, ilmakuva Kajaaninjoki

 

Egyébként a finnek is nagy kávesok még a törökök is, szóval kávézzunk! 🙂
Hát még a brazilok… Na, mindegy, csak mondtam valamit… 🙂
Rio de Janeiro
Rio de Janeiro
Abadiania
Abadiania

*****

Ööööö… Terveim…: Dél körül elaludtam. Szerencsére BA diploma után is van további életcélom. MA-ra megírom, hogy jelenik meg modern korunk (covid, háború, klíma, modern eszközök, stb.) az interactive fiction irodalmában. Egyébként is életcélom volt a bölcsészdiploma megszerzése, jól elhúzódott… Vagy ha ez a téma túl átfogó nekem (vagy van, aki jobban megírná 🙂 ), akkor természetesen átadom másnak, és másik részterületét fejtem ki az interactive fiction-nek… Koncentrálok, például, mint a vázlatomban kifejtettem, más játéktípusok megjelenésére az if-en belül (RPG, Sim, stratégia, stb.)… Ha ez úgy ok… A másik lehetőség, hogy a következő félévben végzek, és akkor még jobban Asher Roth-os influencer leszek:

Jó reggelt… +++:

Növényi halotti szertartás


Kis előhangolás:

Fireflies - Pepe Soho
Fireflies – Pepe Soho
Vincent van Gogh: Newly Mowed Lawn with Weeping Tree, 1888
Vincent van Gogh: Newly Mowed Lawn with Weeping Tree, 1888

Előzene:

Akkor kezdjünk is egy rögtönzöt ByeAlex koncerttel:

Na, jó reggelt kívánok. Hamar lefeküdtem, úgyhogy indult a nap. “Aki korán kel, aranyat lel.” Megkávéztam az éjjelnappai dohányboltban, aztán az éjjel-nappali abc-ben (tényleg, kötőjellel írják vagy külön?), meglocsoltam elemlámpával a növényeimet: Liliomfit, Aloét és Széchenyit.

Hogy Kaktusz Joe kidöglött, szerintem arról sem én tehetek: valaki túllocsolta a földjét, és tudtommal nem én voltam…

Amennyi kaktuszlevet én már megittam az emlékére, és sírdogáltam, és szomorkodtam, az már nem emberi. Most itt állunk, Kaktusz Joe, Te kis híján növényi megváltást okoztál, mert magadra vállaltad a pusztulást, és ezért most megemlékezünk Rólad, a mennyei Atya kegyelmébe ajánlunk.

Jól van, sajnáljuk Kaktusz Joe-t is, nem kidöglött, hanem meghalt, a Kaktuszmezőkre távozott, hogymondjam, még egy kaktuszkiállításon vettem, aztán ide-oda költözött, aztán valahogy nedves lett a földje, és elpusztult szegény. Legyen könnyű neki a Kaktuszmennyország, nem tudom…

… Ámen. Vége az éjfélkor kezdődött hajnali szertartásnak, menjetek Isten hírével, ”

Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc. Menýi miloſtben terumteve eleve mív iſemucut adamut. eſ odutta vola neki paradiſumut haʒóá. Eſ mend paradiſumben uolov gimilcíctul munda nekí elnie. Heon tilutoa wt ig fa gimilcetvl. Ge mundoa nekí meret nū eneẏc. ẏſa kí nopun emdul oʒ gimilſ twl. halalnec halaláál holʒ. Hadlaua choltat terumteve iſten tvl. ge feledeve. Engede urdung intetvinec. eſ evec oʒ tiluvt gimilſtwl. eſ oʒ gimilſben halalut evec. Eſ oʒ gimilſnec wl keſeruv uola viʒe. hug turchucat mige ʒocoʒtia vola. Num heon muga nec. ge mend w foianec halalut evec. Horoguvec iſten. eſ veteve wt eʒ muncaſ vilagbele. eſ levn halalnec eſ puculnec feʒe. eſ mend w nemenec. Kic oʒvc. miv vogmuc. Hug eſ tiv latiatuc ſʒumtuchel. iſa eſ num igg ember mulchotia eʒ vermut. yſa mend oʒchuʒ iarov vogmuc. Wimagguc uromc iſten kegilmet eʒ lelic ert. hug iorgoſſun w neki. eſ kegiggen. eſ bulſcaſſa mend w bunet.

Eſ vimagguc ſʒen achſcin mariat. eſ bovdug michael archangelt. eſ mend angelcut. hug uimaggonoc erette. Eſ uimagguc ſʒent peter urot. kinec odut hotolm ovdonia. eſ ketnie. hug ovga mend w bunet. Eſ vimagguc mend ſʒentucut. hug legenec nekí ſeged uromc ſcine eleut. hug iſten ív ui- madſagucmia bulſaſſa w bunet. Eſ ʒoboducha wt urdung ildetuitvl. eſ pucul kinzotviatwl. eſ veʒeſſe wt paradiſū nugulmabeli. eſ oggun neki munhi uruʒagbele utot. eſ mend iovben reʒet. Eſ keaſſatuc uromchuʒ charmul. Kirł.

(Halotti beszéd és könyörgés)

Beszélgetésem a matematikussal

minidráma

Helyszín: Fehér Egér (esz)presszó

Matematikus: Uh-uh, nem maradok sokat, csak lejöttem egy sörre… Matematikus vagyok, neked mi a szakmád?

Relax: Újságíró leszek. Oké, én sem maradok tovább zárásnál.

Matematikus: Annyira nem jól keresek már a melóban, le akarom százalékoltatni magam, nem akarok már bejárni, négy órában sem dolgozni, otthon 1-2 óra munkával többet keresek, mint a munkahelyemen túlórával…

Relax: Értem.

Matematikus: Különben ezt az egész népességpolitikát én orvosilag képzelem el. Pénzt azért keresek, mert kell a nőkre. Nem tudom, hány gyerekem és unokám van. Csak azt kérem mindig az anyjuktól, legalább a szakmunkás bizonyítványig juttassák el őket.

Relax: Értem. Nekem nincs gyerekem (tudtommal).

Matematikus: Pedig a nők abban a relációban keresnek párt, hogy akarnak-e tőle gyereket, mert ha csak a szex van, egészen más a viszonyulás. A matematika az a ma tematikája, még egyszer mondom, a népességkontrollt én orvosi módszerekkel képzelem el.

Relax: Értem. Te példát mutatsz a sok asszonyoddal, gyerekeddel és unokáddal, de én is példát mutatok: nincs gyerekem. Kinek van igaza? Talán a kettő között lehet valahol az igazság, nem? Gyakorlatilag te úgy képzeled el a társadalmat, mint egy darálót: orvosok segítik világra az újszülötteket, és orvosok teszik el láb alól az arra (szerintük) érdemteleneket. Én viszont azt mondom, nem kell annyi pulyát gyártani. Ebben, persze az orvosok is segítettek: gyámság alá tettek, és félig-meddig már megint sterilizáltak a xeplionnal.

Matematikus: Kérsz cigit? Miért nem szóltál?

Relax: Mert a sajátomat szívom.

Matematikus: Szóval sok pénz kell a nőket eltartani és a sok gyereket…

Relax: Szerintem az orvosi modellbe öljük bele a sok pénzt, a sok orvosi okosműszerbe, amikor a természetesség sokszor célravezetőbb. Vegyük csak a mentális egészségügy példáját: Pszichiátriára egyáltalán nem lenne szükség. “Gyermekpszichiátriára” meg pláne. ADHD, figyelemzavar, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia: orvosi szerekkel tömjük őket, amikor csak több figyelmet igényelnének. Egyáltalán pszichiátriára csak azért van szükség, mert nincs ideje a társadalomnak pszichoterápiára, a probléma feltárására. Helyette van a gyógyszerekkel tömés. Egyszer jártam egy főorvosnőhöz, aki nem rendelt, csak a recepteket osztotta ki. Ez nem gyógyítás. Elméleti előadást tartott a Rogers-i módszerről, de amit a gyakorlatban csinált, az egészen más. Csak gyógyszereket osztogatott. A gyógyszer csak arra való, hogy kivonja a beteget a forgalomból. 1000 ágyas pszichiátriát terveznek, képzeljünk el 1000 beteget leszíjazva, mellettük villogó okostelefonnal. Ez a pszichiátria csődje. A pszichiátria az eugenetikából alakult ki, azaz a fajnemesítésből, azaz a fasizmusból. Az orvostudomány fasisztákat pesztrál. Thomas S. Szasz javasolta, hogy az orvostudománynak el kellene határolódnia a pszichiátriától…

*telefoncsörgés *

Matematikus: Bocs, erre nekem most nincs időm, mennem kell, hív az egyik asszonyom…

Relax: Kár, mert most kezdett volna izgalmas lenni a beszélgetés. Inni vagy nem inni – ez itt a kérdés.

Gyerekkorunk kedvenc dalai

Amikor a zenetagadó zenesámán a DJ:

Kelet-Magyarországi tájak

 


Gyenge testpoén… (Sámánprotokoll…) Működhet :P

Jó reggelt kívánok! Volt egy kis lidércnyomásom… Anina? Succubus? Incubus? Kuminho? Ji-ah? John Wick? Mátrix 4? Lovarda? Klinikák mozi?

Erősebb tárgypoén… azaz bűvészet:

 

Később pedig ilyenek a Miskolci Egyetemen:

Amúgy régebben nagy rajongója voltam az alteres és a metálos fémzenének, a soft punk számos változatának, de általában csak otthon hallgatgattam a kazettáikat (főleg a Kispál és a Borz, a Tankcsapda, a Sziámi volt a kedvencem, de rákaptam a Balatonra is nagyon, Európa Kiadót ritkán hallgattam, inkább Kontroll csoportot, sőt visszamentem az Ős-Kontroll korszakba… Akkoriban került be valahogy egy bizonyos Vágtázó Halottkémek is a repertoáromba… A többi, ahogy manapság már mondani szokás… már történelem (remélem, már újra nyílik…). Olyan zenebohóc-féle lettem volna, de csak táncikálni akartam, meg frontemberkedni, hangszert nem venni a kezembe, mert az szakemberkedés, maximum zongorázni jártam volna, meg gitáron is csak néhány akkord a tábortűz körül, szóval valahogy elutasították a jelentkezésemet a zenebohócságba, és így lettem végzős (BA) újságíró blogger.

“Ha van tantrikus szex és védikus szex, akkor van tantrikus főiskolára járás, és védikus egyetemre járás, és tantrikus felsőoktatási szakképzés, és védikus OKJ-s képzés és végül tantrikus kommunikáció- és médiatudomány szak, újságírói szakirány a védikus Debreceni Egyetemen.”

Ahhoz, pedig, hogy imi-szindrómásak az Attila bácsik, az István király, Imre herceg párhuzamhoz van köze, és most nem folytathatom, mert karmikusan a Levi’sttty probléma miatt most egy kis dohánybolti teendőm volna, ami egy igen ősi finnugor eredetű, közös gyökerű probléma, stb.

A Világgép és a tudományos szerencse

A feleségkérésről: Életemben egy nőt kértem meg tudatosan feleségül, és igen is mondott, csak az a bökkenő, hogy nekem akkor már a Városmajor utcai fonóban az egyik autista munkatársam, a hitgyülis Gyurika “megpecsételte a sorsom” egy szerencsjáték-szenvedélyben szenvedő nőével.
Volt abban, mondjuk, egy kis alkohol is, de olyan sztorikat mesélt nekem a nő, hogy pl. elment valahova a kis kocsikájával borocskázni meg játszogatni, aztán amikor dugta volna be a slotjába a slusszkulcsot, a kocsi sehol nem volt, egy hétig kereste a rendőrség, de sose lett meg.
Aztán, ahogy hallom, ezek az öri szerencseistennők elkezdtek titokban facebookos játékokkal játszani, gondolom, kiakasztottak pár számlálót, és a facebookos játékocskáknak befellegzett… Titokban mefigyeltem, hogy a legnagyobb szerencsejátékosok egybként nők szoktak lenni. Miskolcon láttam, hogy egy nő a 6 pulyájáért járó anyasági juttatásokat pár óra alatt beszórta a gépbe, de a férfiak se szégyenkezghettek: a gyári munkások egész havi fizetéseket toltak így el. Vagyis be a gépbe, mit tudom én. mittudomain, ugye?
Miskolcon megfigyelhető volt nálam a piaszerencse, nőszerencse, erre egy Közgazdász Jocó nevű haverom szisztémát is próbált alapítani, amikor rulettezni jártunk, én ittam, ő játszott, de itt, Nyíregyházán mellém kivonódott a piaszerencse, viszont mellém szegődött a tudományos szerencse, kávészerencse, cigiszerencse. Hogy járok jobban, ugye? Pláne, ha tekintetbe vesszük, hogy a tudományos szerencse is vonzza a nőket is néha, nem igaz? (Alkoholszerencsém utoljára Balatonalmádiban volt, vonzott is egy kis nőszerencsét, ügye?) Érdekes, Szerencsen például semmilyen szerencsém nem volt sosem, egyszer sorra zártak be előttem a krimók, és egész éjszaka ott kóboroltam, egyszer pedig Felsőzsolcáig, vagyis majdnem Miskolcig gyalogoltam, csak ott tudtam buszra szállni…
Például vegyük csak a mai napot: Ma körmendiztem egy környéken fellelhető Noélát, de úgy fellelkesültem, hogy szerintem sorra fogom körmendizni az egyéb környékeken fellelhető összes Noélákat, persze, ez egy kicsit túlbuzgóságnek hangzik, lehet, hogy csak a lelkesedés mondatja most ezt velem. Nem tudom, de gondolom, hogy ennek a “körmendizésnek”, “körbetáncikálásnak” vagy körbetáncikáltatásnak is van egy rituáléja…
A tudományos szerencsébe például belejátszik az ún. bölcsészviselet is, a pulóvereken kialakított zsebekkel, például bölcsész karokon vagy egyéb szeles helyeken, pláne cigitöltéskor bizonyos alkatrészeket okkal fúj el a szél, és okkal fúj oda, ahova, amíg mások pedig okkal maradnak benne a bölcsész-zsebekben. Más karokon nem tudom, hogy van.
Egy másik nézőpontból szemlélve életkémet, világéletemben újságkihordó voltam, csak amíg nem, addig végigbukdácsoltam néhány főiskolát, egyetemet, felsőfokú szakképzést, OKJ-s képzést, bölcsészettudományos és informatikai vonalon, most kommunikációban utazom…
Íme, egy szép kép egy tájról, ahol ma “sétáltam”: Halkaloda, Nyíregyháza, Himes-körzet
U.i.: Amúgy ilyen helyeken kell is a biztonság, az energetika. A rendőrség épülete előtt, ahol lakom, ki van írva, hogy 1 milliárd forintot kaptak valami energetikai fejlesztésre, de összvissz egy kis kopasz szkinhed gyereket láttam motoszkálni valami irodában. Én meg mondjuk, napi 2000-et, a kurbliszerűen, verkliszerűen működtetettett, pénzszivattyús gondnokságomból kifolyólag, de ne zavarjon senkit. 🙁

Francis Fukuyama bácsinak nem volt ideje a történelem végéről gondolkodni

Jó reggelt kícánok! Abba is belepusztult volna a világ, ha eltörlődnek az ünnepek, és az időszámítás, de a történelemhamisításba, és a jövőbe nézés (tervállítás) megszüntetésébe is belepusztulhat még, mert elmúlik a gondolkodás mélysége és perspektívája mindezek miatt. Tudom, hogy szinte Psychterminatorként érkeztem a halloweeni ünnepkörbe, és jó néhány ünnepet széttököltünk, de a téli (karácsonyi) ünnepkört igyekeztünk megtartani (mint az apát), sajnos horror-karácsonyba fulladt az egész történet, de legalább épp hogy az utolsó pillanatban megmenekütünk. De alig, hogy elkezdődött az újév, újabb veszély fenyeget, mert ha eltűnik a történelem, vagy olyan módon relativizálódik, ami már fenttarthatatlan, megszűnik a jövőállítás és a tervgazdálkodás lehetősége is, és “látványomban” a tundrán és a tajgán és az északi sarkon tűz körül ülő, kijegecesedő emberek (és nem elméletek) kezdenek megmutatkozni. Tudok róla, hogy van duguláselhárítás, és volt mikuláselhárítás, és karácsonyelhárítás és szilveszterelhárítás és vízkeresztelhárítás, de múltelhárítás és pláne jövőelhárítás már ne legyen. Legyen olyan a napjuk, ahogy Önök szeretnék. Varecza mester ajánlásával.

Mondjuk, ez a szám azt sugallja, hogy lehet, hogy egy ember miatt akarom megmenteni a világot, ami, mondjuk, lehet, hogy igaz is, nagyjából, hozzávetőlegesen. Persze azért van még pár kezdődő, és ígéretesen induló lánybarátságom is, rokoni szálakkal is tarkítva, és most már azért is kár lenne.