Twitteres párbeszéd a skizofrén elfekvőkről

R: És ha valakire sikerül ráhúzni valamilyen mentális betegség diagnózist, netán önként vállalja be, az egész gyorsított ütemben folyik tovább. De mit is várhatunk egy fasizálódó rendszertől a “munkaalapú társadalomban”, hogy majd kesztyűs kézzel bánik a bajba jutottakkal? Hát, nem.

N: Na várj, azért ahhoz, hogy gondnokság alá kerülj, el kell buknod a “tesztet”, nem?

R: Hát, nem. Nincs jó meg rossz válasz. A “teszt” egy komolytalan faszság. Én mindenre meg tudtam felelni, ami konkrét, mégis 5 évet kaptam. Ugyanolyan látszattevékenység a híres “tesz”, mint a lezsírozott bírósági szemle és a kirakatper. Teljesen önkényes az egész. Esélyed sincs.

Hát, nem. Nincs jó meg rossz válasz. A “teszt” egy komolytalan faszság. Én mindenre meg tudtam felelni, ami konkrét, mégis 5 évet kaptam. Ugyanolyan látszattevékenység a híres “tesz”, mint a lezsírozott bírósági szemle és a kirakatper. Teljesen önkényes az egész. Esélyed sincs.

N: Mit írtak a papírodra? Ha nem túl személyes a kérdés. Mi volt az értékelés?

R: Nem tudom, volt vagy 10 oldal, nem voltam hajlandó elolvasni, mert szétvertem volna a házat, csupa mocskolódás, szerintem. Nem akartam sokkolni magam azzal, hogy ezt olvasgatom.

N: Megértem. Én nem tudtam nagyon “leellenőrizni” a dolgot, mert csak foszlányokra emlékszem, de sajnos azokra jól, ahol egyértelműen elbasztam. Pl. hangosan kimondani egy belső kérdést, ilyen hibát ezen a szinten…

R: Úgyis csak hazugság, ha van is valami igazságtartalma, akkor az igazság módszeres, szubjektív kifordítása. Ez folyik “szakértés” címén.

Már a bírósági tárgyalási is egy trauma volt nekem, amennyi mocskot rám rakott az a gyűlölködő szemétláda “szakértő”. Teljesen ki volt kelve magából. A hülye is láthatta volna, hogy semmi “pártatlanság” nincs benne, hanem csak a pszichiáter haverjait védi, azért bosszul.

N: Igen, ez tényleg traumatikus, hogy úgy érzed, összességében úgy bánnak veled, mintha embert öltél volna, és folyik a tárgyalásod, aztán kapsz 5 évet, ami után fellebbezhetsz, de mind tudjuk, hogy úgysem engednek szabadon.

R: Mindenbe belekötött, az öltözködésembe, és arra is magyarázatott tudot adni, hogy jóval 140 fölötti iq-val, miért nem tudok gondot viselni magamra, mert szerinte az időközben “lecsökkent átlagosra”.

Folyton az intelligenciámmal volt baja, szerinte rosszra használom, illetve “nem az intelligenciámnak megfelelően öltözködöm”, “nem produktív az intelligenciám”, és a végső érv, hogy pszichiátriaellenes vagyok, vagy olyan dolgokat írtam. Ezt a bíróság mind elfogadta indoklásként.

Ennyi erővel az esti mese történetét is összefoglalhatta volna indoklásként. Arról egy szó sem esett, hogy el tudom-e látni magam, vagy sem, ebbe már bele sem mentünk.

Ami még volt: kifogásolta az életvitelemet, hogy alkoholizáltam, ezt bizonyítandó, előkotort egy 15+ év előtti detoxos papírt, szóvá tette, hogy nem tetszik neki, hogy “5 percenként blogot írok”. Olyan dolgokat hozott fel indoklásul, amihez semmi köze, és nem is tartozik oda.

Szóval még egy kis gúnyolódásra is futotta a nagy “pártatlanságból”. Arra, hogy el tudom-e látni magam, szerintem nem véletlenül nem tért ki, pedig ez lett volna a lényeg. Szóval a bíróság ezek alapján kimondta minden ügycsoportban a korlátozó gondnokságot, minimum 5 évre.

Ami pl. olyanokat is érint, hogy nem vállalhatok munkát önállóan, nem írhatok alá, nem határozhatom meg önállóan a tartózkodási helyemet, stb. Ezeknek nem tudom, mi köze van ahhoz, hogy konkrétan utálom-e a pszichiátriát vagy sem, de így tudtak velem kibaszni. Hát megtették.

N: Állami gondnokot kaptál vagy családtagot?

R: Családtagot. Legalább amiatt nem kell aggódni, hogy visszatartják a pénzemet, illetve átbasznak vele. Vagy, hogy akaratom ellenére elvitetnek valahová és ott kinyírnak.

Bocsánat, túlgyógyszereznek. Egyébként kinyírnak, de mindegy. Ez csak egy eufemisztikus kifejezés arra, hogy eltesznek láb alól. Az lényegében mindegy nekik, hogy növény szinten vegetálsz-e még, lehet, hogy előbb direkt évekig kínoznak még.

Meg lett ajánlva nekem is direktbe, több pszichiáter előtt, nagyviziten, és ismerek is olyan embert, akivel ezt csinálták. Hónapok alatt lerobbant, “elfelejtett” beszélni, pelenkás lett. Ott van a hodászi elfekvőben. Nem tudom, él-e, hal-e, vagy hogy melyik a jobb neki…

Egyszer találkoztam vele a nagykállói pszichiátrián, onnan tudok az állapotáról. Amúgy az ilyen “elfekvők” a lakott területtől több kilométerre fekszenek, a pusztában, hírek se ki se be, látogatók se nagyon. Tele van szadistákkal, és egymást is basztatják. Igazi lágerek ezek.

Voltam ott egyszer, egyszerű fabarakkokból áll. Használati tárgyaik se nagyon vannak, vagy, ahogy hallom, ha kapnak is, gyakran elveszik egymástól. Ahogy magyarázták, “kihalásos alapon működik”, tehát onnan nem jössz ki élve. Ha bekerültél, ennyi volt.

Amúgy csak skizofréneket és demenseket visznek oda, másokat nem fenyeget ez a veszély. De velük, úgy látszik, joguk van embertelenül bánni. Nyilván, előbb gondnokság alá kell helyezni őket, hogy ne nagyon tudjanak ugrálni, aztán kezdődik, ami kezdődik… Nem ragozom…

N: Szerinted mi ebben az üzlet nekik? A gyógyszereladás?

R: Igen, szerintem a gyógyszer hatalmas üzlet. A skizofréniára felírt havi alap depo adagok százezrekre rúgnak. És ezt szinte soha nem magában adják, 2-3 féle antipszichó, nyugtatók, eszméletlen pénz a gyógyszergyáraknak, akik az orvosoknak a felírást, gondolom, honorálják valahogy.

Az üzleti részéhez nem értek, a pénz hogy oszlik meg, illetve hová tűnik el, de eszméletlen pénz forog benne. Én nem is értem, egy ilyen kis ampulla szarban mi kerül 150000-be, vagy többe, nemesfémeket lőnek be vagy mit, de pofátlanul magasak az áraik, amit valaki megfizet.

Mondhatnám, hogy jól fizet a halál, a skizofrének várható élettartama 20 évvel alacsonyabb, az életminőségük pedig a béka segge alatt sincs ezeknek a készítményeknek köszönhetően. Jellemzően a várható élettartam miatt aggódnak, engem elsősorban az életminőség aggaszt.

Nem szokták reklámozni a gyógyszeres kezelés alternatíváját, a gyógyszermentes hanghalló megközelítést, ami a hangok elemzését, azokkal való párbeszédet preferálja, mert, ugye, az nem egy üzleti modell, abban nem sok haszna van az érintetteknek, szinte semmi pénz nincs benne.

Twitteres párbeszéd a hanghallásról

R: Érdekes kérdés ez a stigma kérdése is. Skizofrének, célszemélyek esetében kétszeresen is. Nem azt mondom, hogy aki kapcsolatot tart egy ilyen személlyel, automatikusan maga is célszeméllyé válik, mindenesetre “felkerül a térképre”. Ha igazak a feltételezéseim, természetesen.

🙂

N: Ha jól értem, neked az az elképzelésed, hogy a hangokat valaki egy eszközzel bejuttatja a fejedbe? R: Igen, az. És az is, hogy ez több fokozaton keresztül történik. Ennek is saját protokollja van. Van az, amikor az áldozatot 0-24-ben gyötrik, és ezt addig folytatják, ameddig pszichiátriára kerül, és van, ami rajtam vagy a hanghallókon működik, ami nem rontja a mindennapi életet.

Ezt az enyhébb változatot valószínűleg akkor használják, ha az egyén már túl veszélyessé vált számukra, illetve számtalan trükkjüket kiismerte, ezért nehezen tudnák újra olyan állapotba juttatni, amire rá lehetne fogni, hogy nincs meg a belátóképessége.

A hanghallók is a hangok szelídüléséről és halkulásáról, gyakori eltűnéséről, nyugalomban levéséről számolnak be, és én is. Hamar megszokható, szinte nem befolyásolja az életminőséget. A hanghallók erre azt mondják, hogy a pszichológiai traumák jórészt feldolgozásra kerültek.

Én viszont arra magyarázom ezt a “nyugalmas” fázist, hogy nincs elég pénz, lehetőség, engedély, stb. egy-egy ilyen akció lebonyolítására, amivel a cybertorture jár, ezért a hangok is inkább csak tessék-lássék vannak jelen, maximum barátkozósan, bratyizósan puhatolóznak.

A védekezés egy formája kiírni az internetre mindent, ami ezzel kapcsolatos, nem mindig jókedvemből csinálom. A régebbi anamnézis szerint Twitterre azonnal reagálnak, de bármire, amit internetre kiírsz, nyilván az első, amit figyelnek. De ez a visszájára is fordulhat számukra.

Természetesen a gondolataidban is olvasnak, ezt szintetikus telepátiának hívják, annyira még nem néztem utána, de lehet, hogy nem is érdemes, mert ezekben a leírásokban sok a spekuláció, máshonnan átvett, nem ellenőrzött adat, félrevezető információ, ami könnyen félrevihet.

Sajnos, ebben a műfajban a legmegbízhatóbb az első kézből származó tapasztalat, egyúttal a legveszélyesebb is, mert könnyen alkalmazhatnak rajtad olyan trükköket, ami téveszméssé tesz, megbolondít. Az elmetrükknél nem kell valami nagy dologra gondolni, simán az agy becsapásáról.

Van szó. Mantra, szuggesztió, hipnózis elmén keresztül, távolról. Nem egyszerű dolgok, de nem is olyan bonyolultak, ha rájössz, melyik technikával mit akarnak elérni. Csak sima szómágia az egész. Mint a marketing vagy társai. Ennek továbbfejlesztett változatai.

Például az egyik legkedveltebb a módszerük a jó zsaru – rossz zsaru módszer. Ezért is vannak minimum ketten. Egy sima hang önmagában nem sokra elég. A skizofrénia egy olyan tudatállapot, amiben az ember kezesbárányként manipulálható. Akkor már bármilyen agymosás elvégezhető.

Szerintem szcientológiai, pszichológiai, pszichiátriai trükköket egyaránt alkalmaznak. Drábik Jánostól hallottam, hogy létezik a fekete pszichológia, ami az elmében kiváltott negatív hatásokra szakosodott. Persze, könyvesboltban nem fogod megvenni. Egyik fő eszköze:

A traumaokozás, illetve a traumaokozás általi kondicionálás. Auschwitz óta ismert. Mengele gyerekeken kísérletezett vele. Például az egyiket agyonlőtte, ezzel a másiknak traumát okozott, és megfigyelte, hogy ez által sok mindenre kondícionálható, csak hogy elkerülje ezt a sorsot.

N: Teljesen elutasítod a gondolatot, hogy az agynak is lehetnek betegségei, ami során felborul benne a kémiai egyensúly, és emiatt a valóságérzékelés is? Vagy csak a skizofrénia nem létezik szerinted? R: Csak a skizofréniáról tudok nyilatkozni, de én úgy gondolom, a többi állapot is erősen kérdéses, hogy létezik-e egyáltalán a maga természetességében, és azt is megkérdőjelem, ha feltesszük, hogy léteznek, valóban nyakra-főre gyógyszerezni kellene őket. N: Azt azért maga a pszichológia is állítja, hogy mentális betegség nem létezik olyan értelemben, hogy ha egyén környezete, maga a társadalom megfelelően reagál és elfogadja, akkor a tünetek gyengülnek, elmúlnak, nem is okoz gondot.

Csak a modern ember annyira természetellenesen, stresszben él és elítéli a másikat minden szarért, hogy esély sincs a békés, nyugodt környezetre. Ha elmennél meditálni egy buddhista kolostorba pár évre, egy tüneted sem lenne pár év elteltével.

R: Pl. Szendi Gábor írt a Depresszióipar című könyvében arról, hogy a depresszió gyógyszer feltalálása előtt a “betegség” a népesség egy nagyon kis százalékát érintette csak. A gyógyszer feltalálása óta dobták be a médiába a depressziót, és a gyógyszerreklámokat. Ma már népbetegség. N: Azért ehhez hozzátartozik, hogy 1) nem éltek ennyire stresszes, rohanó, rideg, magányos, magából kifordult életet az emberek 2) az általános lehangoltságnak, hangulatingadozásoknak nem volt orvosi nevük, de léteztek ugyanúgy.

Én is ismerek depresszióst, bipolart is, akiknek rendkívüli mértékben javult az életminőségük egy-egy gyógyszertől. Elsőnél elég volt annyi, hogy nem morgott többé egész nap, ami őt jobban lehúzta, mint a környezetét. Néha ennyi is sokat számít.

Meggyőzhető vagy ezekben a kérdésekben valamennyire, vagy végleg letetted a voksodat az elméleted mellett?

R: Az itt leírt gondolataimat véglegesnek gondolom ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. A pszichiátriát pedig csalásnak, bullshitnek, ami elnyomja a tüneteket rövid távon, hosszabb távon pedig leépíti az embert, társbetegségeket okoz és rövid úton végez vele.

N: Nyilván van igazságod, szerintem is rengeteg embert félrekezelnek és csak leépítenek brutálisan erős gyógyszerekkel, de azért az agyba juttatott hangok elmélete tudod, hogy hangzik.

R: Tudom, elsőre furán. Az én világomnak viszont része lett, már inkább azt tartanám furának, ha nem használnának ilyesmit az emberek, hiszen technikailag minden a rendelkezésre áll, elvetemültségben, aljas szándékban, és ártó típusú pszichológiai módszerekben sincs hiány. N: De miből gondolod, hogy ezt a technológiát már feltalálták, és ha igen, miért nem a katonaság használja? A pszichológia 50 év múlva kapná meg, azért akkora befolyásuk nincs, hogy csúcstechnológiával rendelkezzenek. R: Mindent a katonaság használ először, és amikor már semmilyen hadászati értékük nincs, akkor engedik át polgári használatra. Pontosan katonai/titkosszolgálati kísérleteknek tartják sokan az ilyesmit. A pszichiátria pedig csak inkább asszisztál hozzá. N: Az ilyen eszközök sokba kerülhetnek, miből gondolod, hogy ezt átlagemberek ellen használnák csak azért, hogy ők havonta elköltsenek pár ezer forintot gyógyszerre? Nem beszélve a rád állított emberek munkabéréről pluszban.

Ne érts félre, nem kötözködöm veled vagy ítélkezek, egyszerűen csak kérdezek, hogy átlássam az elméletet. Amiben persze nem tudok hinni, de attól még érdekes.

R: Szerinted kin gyakorolnának a szakembereik? Lennének erre önkéntesek? Alig hiszem. Itt nem is főként a technológiáról van szó, hanem hogy profikat képezzenek. A technológia önmagában nem bolondít meg, csak akkor, ha ezt hatalmas szakértelemmel használják. N: Mindenre vannak csóró önkéntesek. Én sok disznóságot el tudok képzelni arról, ami általában a háttérben folyik a világban, de ár-érték arányban ezt egyszerűen nem adja ki a matek. Miért pont ti vagytok a célpont? Miért nem Orbán vagy Biden? R: Mert akkor fél percen belül lekapcsolnák az egész programot. Pont, hogy deklasszálódott, alacsony társadalmi státuszú célpontok kellenek, akiket könnyű izolálni, és nem figyel fel rájuk jó eséllyel se a média, se senki.

Egy háború esetén, “élesben” már lehet, hogy ők lennének a célpontok. Az Öbölháborúban vetették be először harci cselekményekben az amerikaiak. Az irakiak “voice of god” fegyverként hivatkoztak rá.