Görögkatolikus egyházi félóra

“Ennek a pápának van gyereke?” – Csonka Berta

Én legalább kis szervereket és robotokat tereztetek, mégse mondom meg a másiknak, hogy mije legyen és mije nem, pláne gyerekügyben.

a cölibátus <-> pedofíla témáról akkor nem is szólnék
Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza
Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza

“A keleti rítusú egyházban folyamatos volt a népnyelv használata, amit igazolnak a XVII. századból fennmaradt imádságok, mint a cirill betűkkel átírt Aranyos-Mohácsi magyar „Miatyánk” (1600 körül). Az unió után, különös tekintettel a magyarok kis számarányára, a magyar, mint liturgikus nyelv háttérbe szorult. Mintegy száz évvel később, a 18. század végen merült fel az igény, hogy a ruténekhez és a románokhoz hasonlóan a magyarok is használhassák a saját nyelvüket a liturgiában. Elkészült Aranyszájú Szent János liturgiájának magyar fordítása, majd 40 évvel később egy magyar nyelvű görögkatolikus énekeskönyv is, azonban Róma nem járult hozzá a használatukhoz. Ennek ellenére terjedt a magyar, mint liturgikus nyelv használata, mígnem millenniumkor szigorú tiltás érkezett Rómából. Ez a tiltás indította el az önálló magyar egyházmegyéért küzdő mozgalmat, amely 1912-re sikerrel járt, azonban a megalakuló egyházmegye hivatalos nyelve – a korábbi ószláv helyett – az ógörög (koiné) lett, a gyakorlatban, ahol lehetett, a tiltás ellenére is megmaradt a magyar nyelv használata. Az egyházmegyei hatóság 1920-ban adta ki az új liturgikont, amely a kánon szövegét görögül is tartalmazza. 1925-ben jelent meg a magyar nyelvű evangélium, 1927-ben pedig az Euchologion (Szertartáskönyv). Az Apostoli Szentszék nem tilalmazta többé a magyar nyelv használatát, de kifejezetten nem is engedélyezte azt.” – Wikipedia

Magyarország katolikus egyházának főkegyuraként I. Ferenc József alapította 1912. május 6-án. Szent X. Piusz pápa 1912. június 8-án kanonizálta Christifideles Graeci[3] kezdetű bullájával; a magyar országgyűlés 1913. évi XXXV. sz. törvénycikkével iktatta törvénybe. Az új egyházmegyéhez 162 parókia tartozott: 70 Munkácsi, 8 Eperjesi, 44 Nagyváradi, 35 Fogaras-Gyulafehérvári, 4 Szamosújvári és 1 Esztergomi. Ez a trianoni békeszerződés után a következőképpen módosult:

Az egyházmegye székhelye kezdetben Debrecenben 1914-től pedig Nyíregyházán volt. 2011. március 5-én XVI. Benedek pápa módosításával Borsod-Abaúj-Zemplén megye valamennyi parókiája joghatóságilag a Miskolci apostoli exarchátus alá került.

Ferenc pápa 2015. március 20-i hatállyal Debrecen székhellyel főegyházmegyévé (metropóliává) emelte, s kivette az Esztergom-Budapesti főegyházmegye joghatósága alól. Ugyanezen nappal püspökét metropolitai (érseki) rangra emelte.

Miskolci egyházmegye

A trianoni békekötés után magyar területen maradt az Eperjesi egyházmegye 21 és a Munkácsi egyházmegye egy parókiája. Ezeket a Szentszék 1924. június 4-én kivette anyaegyházuk joghatósága alól, és számukra önálló egyházkormányzati egységet, apostoli adminisztratúrát alapított. Bár Miskolc a hajdúdorogi egyházmegyéhez tartozott, gyakorlati okból 1925-ben itt kezdte meg működését az exarchátus. 1961-ben központja Ózdra, 1972-ben Múcsonyra került.

XVI. Benedek pápa 2011. március 5-én módosította az exarchátus területét, amely most megegyezik Borsod-Abaúj-Zemplén megyével, és exarchának Dr. Orosz Atanáz szerzetest nevezte ki – őt 2011. május 21-én Miskolcon püspökké szentelték.

2015. március 20-án Ferenc pápa az exarchátus területét módosítás nélkül hagyva megalapította a Miskolci egyházmegyét.

Nyíregyházi egyházmegye

Ferenc pápa 2015. március 20–án a Hajdúdorogi egyházmegye Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lévő parókiáit az egyházmegyéről leválasztva létrehozta a Nyíregyházi egyházmegyét Szent Miklós görögkatolikus székesegyház, Nyíregyháza székhellyel. Az egyházmegye vezetését apostoli adminisztrátorként ideiglenesen Orosz Atanáz miskolci püspökre bízta.[1][2] A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei parókiákon szolgáló lelkipásztorok automatikusan átkerültek (inkardinálódtak) az új egyházmegyébe. 2015. október 30-án a Szentatya, Ferenc pápa 2015. október 31-én Főtisztelendő Szocska Ábel OSBM urat, a Miskolci Egyházmegye első helynökét a Nyíregyházi Egyházmegye „sede vacante” apostoli adminisztrátorává nevezte ki, püspöki karakter nélkül, de a Hierarchák Tanácsában (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia) való részvételi joggal. 2018. április 7-én Ferenc pápa Szocska Ábel apostoli kormányzót nevezte ki a Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspökének.

Ennyit a Wikipédiáról, most egy kis helyi “misztérium”:

úgy hallottam, a görög katolikus papoknek lehet gyereke…
csak most azon gondolkodom, miért úgy helyes, hogy görögkatolikus, és miért nem úgy, hogy görög katolikus, ha a római katolikus sem rómaikatolikus…
Ja, és házasodhatnak… 🙂


… vagyis nősülhetnek… 🙂

U.i.: Az is lehet, hogy egy debreceni kisegyház miatt… történt volna valami 1914-ben… ugye a pillangó-effektus, meg más efféle, hehehe… ahogy a covid is milyen durva… ugye, hogy vuhanban megharap valakit egy denevér vagy valaki egy denevért… de szerintem nem kell ragoznom…

Öngondoskodás: De mi lenne, ha “véletlenül” leesnénk a lábunkról, mármint kicsempülnénk az állomás környéki és rendőrség-stadion-egyetem előtti minitornyokból? Kié legyen az Emmaus? Kié a Kálvineum? Az Emmaus azé legyen, akinek a Masni-szállót ígértem, a Kálvineum meg az enyém. Csak annyi a baj, hogy közbe van iktatva egy relé, egy kapcsoló, a Botond u. 3., és abban pár milló forintocska, és szerintem egy darabig nincs túl sok kedvünk kicsempülni a minitornyokból, és ha van is, akkor is csak a Botond utcáig tudnánk csempülni, és ott ráülni a pénzikére.

 

Nyíregyházi utca, éjszakai állatkerti séták (Sóstó Zoo-i in-fokák)

avagy Miért depressziós a Gorilla?

avagy miért kell egy pornófővárosba Állatkertet telepíteni?
Csak kicsit ideges lettem. Nézegetem ezt a csirkebaszó RoePipi gyereket a Twitteren. Vagy őzbaszó.
Írja, hogy kisfiúkkal szokott fajtalankodni, meg azt élvezi a legjobban, szerintem jelenteni fogom a twitternek. csak felhúzott egy kicsit.
meg sorban szlundandingóról, béla szanról (takony-san), polly csibit, meg ezeket sem kifelejtve, gyakorlatilag az egész állatseregletről?
“poliakármi őzbak”
Mindennapi bosszúságok, ugye… Meg a kis újságkihordás… nem egyszerű, ha az ember terepre megy.
Pláne, ha tudja, hogy ott van az a csirkebaszó papp robi is abban a “nemműködő” nagykórházban.
Meg a Közgazdasági szakközép volt igazgatója, aki “felfelé bukott”
Én őt eléggé “testközelből” ismerem, és, gondolom, sokak fiai(éi)…
Kicsit pederaszta volt mindig az öreg, és gondolom, most is az…
A szép kis városunk, ugye, a kellemes kis nyíregyháza, ahol mindig segít nekünk az önkormányzat.
42 ezres rehabilitációs járadékra kifizettet egy 400 ezres köztemetést, ami nem is kerül annyiba,
ráadásul az ember azt se kérdezheti meg, kivel temették egybe az illető hozzátartozót, ráadásul édesanyát (ennyit a kegyeletről). ezt a jogtalanságot a nyíregyházi önkormányzat természetesen egyhangúlag szavazta meg, egy kis 6G tesszttel, skizofrénesítéssel, voodoo-val és gyilkossággal fűszerezve. Kb. ennyibe került, hogy szerepeltem a tévében.
Meg a gombaházak, a zöld ház, barna ház, fehér ház, sárga ház… piros ház…

ezek az emberek, ezek a gombák,  “a város lelke, motorja”

A Titokzatos Lady, a Kutyás Hölgy, a Kentaurnemzet Úrnője ugyanez…

Huray Dudukájával, háromszögszakállal meg mókás fémzenésszel az élen ((s)zines)

Na, meg hogy készülnek a kis gyerekei, amivel el is henceg… az egyik alkoholosan, a másik csoportosan, vagy a másik alkoholosan, és az eggyik csoportosan? Vagy mind a kettő alkoholosan és csoportosan? Tiszta mátrixi probléma… Aztán meg: “A skizofrének másképp szeretnek”, “A skizofrének 1 pohár sört ihatnak”, “A skizofrének 1 kávét ihatnak naponta 1 szál cigivel”, “A skizofréneknek regisztrálni kell a magánéletét, és jelentést írni róla”, stb… vagy kettőt, hm… lényegében mindegy… mert hülyeség az egész… én vedelem a kávét, és szívom a cigit, mint a gőzgép, és néha lecsúszik a nyakolaj is, bevallom…

Tényleg aranyos városka, pláne az éjszaka függönyös házaknál parkoló szép autókkal, meg az éjszakai állatkerti sétákkal. (viu-viu) Emlékszem, kiskoromban volt egy speci nevű pornómagazin (természetesen a sperma és a geci szavak “összerántásával”, és az e betün volt még egy kalligrafikus ékezet, amit egyszerre lehetett akár é betünek, akár spermafoltnak tekinteni. ennyit a kis “design”-járól, ami logó is egyben, természetesen. vagy mondjak lógót? hehe… ahogy akkoriban viccelődtünk…).

Abban annyi állatos pornó volt (főleg lovas, kutyás), hogy nem lepődnék meg, ha helyi szerkesztésű lap lett volna, amit csak a Sóstói-erdő szélén lehetett vásárolni. (Szerencsére ott laktunk a Botond utcán. Csak átszaladtam a Sóstói úton, és már a kezecskémben is volt a szép nénikkel tele csilivili, de amúgy fekete-fehér magazin, sajnos 1-2, majd egyre több állatos pornó is befigyelt, amit a kis eszemmel nem tudtam hova rakni hirtelen.) Hát, ennyit adott Nyíregyházának az idézőjeles rendszerváltás, meg egy Vadasparkot, ami időközben Állatparkká, majd Állatkertté (Zoo) fejlődött. Amúgy itt minden van. Csak arra is magyarázat, hogy miért csak leforrázottan kullogó, lógó bajszú állatkákat láthatunk, vagy inkább nem láthatunk itt, mert általában már elő sem jönnek…

Mindegy, ne törődjünk ezzel! Őrüljünk együtt a nyíregyházi turisztikai sikereknek!

(Amúgy a megfejtés: Képeslap, tablókép egy élére vasalt ingekben, divatos, drága cuccokban járkáló, karót nyelt városról, ami a mézes-mázos felszín alatt állatbaszásból és állatbaszatásból tartja fent magát főként, és csak utána jön a többi illegális téma, mint pl. a covid alatti hullarablás, dolgozni senki sem akar.)

Francis Fukuyama bácsinak nem volt ideje a történelem végéről gondolkodni

Jó reggelt kícánok! Abba is belepusztult volna a világ, ha eltörlődnek az ünnepek, és az időszámítás, de a történelemhamisításba, és a jövőbe nézés (tervállítás) megszüntetésébe is belepusztulhat még, mert elmúlik a gondolkodás mélysége és perspektívája mindezek miatt. Tudom, hogy szinte Psychterminatorként érkeztem a halloweeni ünnepkörbe, és jó néhány ünnepet széttököltünk, de a téli (karácsonyi) ünnepkört igyekeztünk megtartani (mint az apát), sajnos horror-karácsonyba fulladt az egész történet, de legalább épp hogy az utolsó pillanatban megmenekütünk. De alig, hogy elkezdődött az újév, újabb veszély fenyeget, mert ha eltűnik a történelem, vagy olyan módon relativizálódik, ami már fenttarthatatlan, megszűnik a jövőállítás és a tervgazdálkodás lehetősége is, és “látványomban” a tundrán és a tajgán és az északi sarkon tűz körül ülő, kijegecesedő emberek (és nem elméletek) kezdenek megmutatkozni. Tudok róla, hogy van duguláselhárítás, és volt mikuláselhárítás, és karácsonyelhárítás és szilveszterelhárítás és vízkeresztelhárítás, de múltelhárítás és pláne jövőelhárítás már ne legyen. Legyen olyan a napjuk, ahogy Önök szeretnék. Varecza mester ajánlásával.

Mondjuk, ez a szám azt sugallja, hogy lehet, hogy egy ember miatt akarom megmenteni a világot, ami, mondjuk, lehet, hogy igaz is, nagyjából, hozzávetőlegesen. Persze azért van még pár kezdődő, és ígéretesen induló lánybarátságom is, rokoni szálakkal is tarkítva, és most már azért is kár lenne.

Újévi terveim (ha már a pszichiátria nem válaszol)

A legszívesebben kulturális témában készítenék interjút, mégpedig leginkább egy-egy
könyvmegjelenés kapcsán, tehát ez adná az interjúm aktualitását. Első interjúalanyomnak Babarczy
Eszter kultúrtörténészt, publicistát és írót választanám, és A mérgezett nő című könyvéről
kérdezném, mivel futólag néhányszor találkoztunk személyesen is, és szeretném megismerni a
gondolatait irodalomról, írásról, művészetről, amire rövid személyes találkozásaink alkalmával nem
volt lehetőségem. A beszélgetést úgy szervezném meg, hogy valamelyik online elérhetőségén
megkeresném, és kérnék tőle egy időpontot, amikor személyesen vagy (a helyzet miatt) élőben,
online megkérdezhetném az engem érdeklő dolgokról. A témából adódóan tematikus interjút
készítenék vele, amelybe szerintem belefér egy-két személyesebb kérdés, az aktuális könyvére
vonatkozó kérdés, és az általánosabb, művészetre és írásra vonatkozó gondolatok kifejtése is. A
kérdéseim a következőek lennének: Milyen emberekről mintázta a könyvében szereplő irodalmi
alakokat? Mi az, ami sajátosan csak rá jellemző az irodalommal való viszonyában? Miért gondolta,
hogy meg kell szólalnia irodalmi alkotásokban? Hogy látja a mai világban az irodalmi művek szerepét?
Hogyan látja a jövőjét az irodalmi élettel kapcsolatosan? Ezek lennének a fő kérdéseim hozzá, de
természetesen a beszélgetés alakulása valószínűleg további kérdéseket vethetne még fel.

To be continued…

Where is 2021? Hol van 2021?

Idén ügyességi helyett logikai játék a Where is… sorozatban

Where is 2021? Vajon hol is van már 2021? Már javában itt, és mit is csináltam eddig? Nem sok mindent. Kissé beragadtam a tavalyi évbe, amennyiben végigjátszottam egy rakat karácsonyi játékot. Ennek a játéknak a főszereplője is hagyományosan a Mikulás, aki keresi 2021-et. Évek óta platformerek jelentik a Where is… sorozatot, ezúttal egy logikai játékot sikerült Mateusz Skutniknak alkotnia, amely illeszkedik 2020/2021, illetve annak a fordulójának a hangulatához.

Where is 2021?
Ködös gdanski háztetők és a tanácstalan Mikulás

Kezdetben a festői Gdansk látképe tárul elénk, némi sejtelmes zenével és hanghatásokkal, Mikulás barátunk nem csinál mást, mint egy hintaszékben ülve lóbálja magát. Szóval ezúttal nekünk kell dolgoznunk… A látkép bizonyos pontjaira klikkelve azok felnagyítódnak, és össze kell szednünk a szétdobált tárgyakat, és logikai feladványokat kell megfejtenünk.

Az idegbetegségre való korai hajlam és a logikai játékok

Életemben nem hozott ki semmi annyira a sodromból gyerekkoromban, mint a logikai játékok, szóval kissé félve kezdtem neki, de annyira nem vészes, szerintem még viszonylag könnyű is, mint, mondjuk, egy ilyen szezonális játéktól elvárható. Meg kell keresnünk pár kéményfedőt, néhány csatornadarabot, meg pár digitális kódot a gdanski tetőrengetegben, és a helyére illesztenünk. Hagyományosan mindig végigjátszom a Where is… játékokat, ez idén majdnem elmaradt, részben a logikai játékok iránt érzett ellenérzésem miatt, részben azért, mert én sem igen kapartam még össze magam 2021-re, pedig ideje lenne. A Windows verziót ajánlom, ami biztonságosan fut, Linuxon nem igazán van tesztelve a játék, mert egy csomó minden kellene hozzá, hogy fusson, egyszerűbb, ha keresünk egy jó öreg, leharcolt Windows-os gépet, azzal nyomatjuk.

A festői Gdansk
A festői Gdansk látképe egy szmogos délutánon

Játék a játékban, avagy a szerző halála hogyan is értendő a strukturalizmus szerint

Valamennyire hagyományteremtő ennek a sorozatnak a bemutatása, a 2019-es részről is volt már szó itt. Ha fejlemény van, igyekszem szót ejteni róla. Végezetül én is egy játékra invitálom az olvasókat, egózás továbbra sem lesz a blogon, viszont elrejtem a bejegyzésekben a hogylétemre vonatkozó információkat, és aki ezeket összegyűjti, és esszé formában beküldi, egy wellness hétvégét sorsolunk ki a Fehér Egérben, majd ha kinyit. Ok? Én is ott leszek, kaktuszlével a kezemben… Ebből annyi a komoly, egyébként, hogy régóta tervezem, hogy egyéb témák kapcsán írom le a reflexióimat. Amúgy annyit elárulhatok első infóként, hogy gyógyszerváltással küzdök, és ma sikerült először egy hét óta magamhoz térni…

Addig is a Where is 2021? Hol van 2021? című játék letölthető a következő linkről.

Újévi játék: Hol van 2019?

Bár beígértem egy kisebb szünetet, egyelőre mégsem az következik, hanem inkább egy új hagyomány alapjait szeretném lerakni, így az év kezdetén, ezzel az indie játékkal, ami körülbelül már 10 éve hódít minden évben, és eléggé népszerűnek tűnik. Nemcsak fanatikusoknak ajánlott, hanem egyszerűen mindenkinek, aki az újévet egy pár perc, max. fél óra, óra lazulással kezdené. A Where is …? sorozat darabjai nagyon komolyak, és az egész történet szerintem tavaly fordult nagyon komolyra, amikor a játék több platformra is kijött, én például Ubuntun toltam végig, mindenféle telepítgetés nélkül. Van még Windows-ra és Mac-re, a tehát a fő géptípusokra.

A játékban a képen látható kis fickót kell mindig irányítani, aki megtévesztően hasonlít a Télapóra, és sosem találja az újévhez vezető utat. A játék általában ügyességi és logikai elemekből tevődik össze, a legfőbb feladatunk platformokon ugrálni, és ezeknek a platformoknak a mozgását irányító karok segítségével összehangolni. Én a tavalyi évi játékból okulva már profin oldottam meg a feladatot, de nekem is akadt egy-két helyzet, amikor eleinte csak néztem, mint a moziban. De aztán gyors helyzetértékelés után szerencsére mindent meg lehet oldani.

Az idei rész egy extra léghajós utazással kezdődik, a kihívás a személyi számítógépek hőskorát idézi, amikor a repülő ellenfeleket kerülgetve kellett teljesíteni a pályákat. Annyi különbséggel, hogy azt hiszem, ebben a részben nincs lövöldözés, legalábbis én nem próbáltam, a feladat maximálisan teljesíthető az ellenfelek kikerülésével.

A játék lényegi részében viszont már dobálhatunk hógolyókat, sőt dobálnunk is kell, mert sokszor máshogy nem tudjuk elérni az irányító karokat, amik a repülő masinákat irányítják, amiken ugrálnunk kell a pályák teljesítéséhez. Nekem kevesebb, mint fél órába telt teljesíteni az egész játékot, a legnagyobb kihívást a léghajókázás jelentette, mert abban még nem volt gyakorlatom. A játékban meg van oldva az “örökélet”, ha hibázunk, nem kerülünk bizonyos idő után vissza az elejére (szerencsére), ez egy hasznos újítás. A játéktervező figyelembe vette egy mai átlagos játékos terhelhetőségét is, és szerencsére nem kell felkészülnük végtelenített menetelésre 2 napi hideg élelemmel, mint a “hőskor”-ban. Szerintem az idei rész nagyon játékosbarátra sikerült, és elmondható, hogy évről évre egyre jobbak a játékok. Szerintem mindenkinek kötelező darab, csak ajánlani tudom az idei részt (is).

Hogyan blogolj 2019-ben?

Avagy a depresszív prognózis

2019 a blogvilágban a lehetőségek beszűkülését hozta, nem abban az értelemben, hogy nincs lehetőségünk kismillió megoldásra tevékenységünk kifejtésére, hanem abban az értelemben, hogy hogy akarunk mondjuk úgy blogot írni, hogy azt egyáltalán el is olvassa valaki. Az internetes világban ketté vált a tartalomgyártás: „short head” néven emlegetik a keveseket, akit nagyon sokan olvasnak, „long tail” a neve annak a tartalommennyiségnek, amit a kutya sem olvas, vagy mondjuk nagyon kevesen. Én eddig, érzésem szerint a kettő között lavíroztam, de minden esélyem megvan rá, hogy a „long tail”-ben kerülök be végül. Talán megcsócsál engem is ez a digitális világ, és ott kötök ki a „webes történelem szemétdombján”. Az ember, persze, minden igyekezetével azon van, hogy ez ne így legyen, újabb és újabb témákba ássa bele magát, csakhogy érdekes legyen, és az érdeklődés fennmaradjon, egész kis polihisztor lesz a végén, de nem lehet tudni a végét.

Nem szoktam ilyen kéretlen tanácsokat osztogatni, sem pontokba szedve, sem ömlesztve. Most is csak azért csinálom, mert 2018 vége nekem a blogügyek körüli hercehurcával telt, és az igaz, hogy leköti az embert valamennyire, de ha valakinek netán nem lenne hozzá idegrendszere, talán segít. Kezdjük is mindjárt az alapoknál. Többféleképpen lehet blogot vezetni, amihez számos eszköz a rendelkezésünkre áll, de mondjuk néhány mindenképpen. Nézzük sorban ezeket az eszközöket:

  1. Kezdjük mindjárt a vicc kategóriával, amit nemrég olvastam egy tanácsadó posztban: Írjunk saját blogmotort! Hahahahalololololrotfl! Nem zárom ki, hogy képes lennék egy saját blogmotor megírására, ami működik is, mondjuk php-ben, de ha ez általános lenne, körülbelül úgy nézne ki, mint a saját tákolásű vízijárművek versenye, a legtöbb elsüllyedne 1-2 hónap után, és nem azért, mert nincs mondanivalója, hanem egyszerűen azért, mert a blogírás arról szólna, hogy itt egy kis adatvesztés, ott egy kis toldozás-foltozás, és az illetőnek nem jutna ideje effektíve írni semmit.

  2. CMS = Content Management System, tartalomkezelő rendszer. Ez is nagyon jól hangzik, elvileg van belőle nagyon sokféle, de hosszútávon csak a WordPress nevű blogmotor versenyképes, ennek is már az 5.0-ás verzióját nyúzzuk általában. Nem csak blogot írni jó, de kisebb vállalati honlapnak is, én is ezt használom erre a célra. Ha csak blog céljára keresünk CMS-t, meg is állapodhatunk a WordPress-nél. Annyit kell róla tudni, hogy az 5.0-tól kezdve modulokból épül fel, szinte teljesen más logikát követ 1-1 bejegyzés megírása, mint az előző verzióknál, ami nem modulokból épült fel. De ez van. Eszi-nem eszi, nem kap mást. Jelenleg ez a helyzet a CMS-ek világában.

  3. Blogszolgáltató. Nyers leszek, de őszinte. Reblog.hu, vagy Blog.hu. Ami magyarul annyit jelent, hogy az Origo, vagy az Index közönségének a figyelmére szeretnél számot tartani. Már amennyiben kikerülsz egyáltalán. Persze, ha nem ütöd meg a mércét, akkor végül is tökmindegy. Maximum lesz egy hobbioldalad 1-2 odatévedő látogatóval. Lényegében ennyi a kínálat ma magyar viszonylatban. Itt is a lehetőségek beszűkülése figyelhető meg. A WordPress.com.nak van még említésre méltó magyar nyelvű kezelőfelülete, de ha egy kicsit is elegánsan akarjuk szerkeszteni a blogunkat, készüljünk fel a minimum 12000 forintos éves díjra, de a látogatás még így sem garantált. Kiemelés nincs. Van viszont helyette saját domain, bár ez talán egyre kevésbé számít manapság. (Aztán nem blogszolgáltatás, de hasonló funkciót lát el a 444.hu-n a komment szekció. Anélkül, hogy nagyon belemennék at itteni állapotok elemzésébe, itt egymást nagyon jól ismerő, nagyon okos, nagyon tájékozott és mindig ráérő emberek kommentelgetik egymást. Bárki idetévedőt azonnal “leoltanak”, bármit mondjon is, bármilyen véleménye legyen bármiről. A következtetések levonását szerintem mindenki oldja meg magának…)

Felvetődhet a kérdés, hogy az idő múlásával nem inkább fordítva kellene lennie a helyzetnek, inkább a lehetőségek tárházának a gazdagodásának kellene bekövetkeznie? A kérdés jogos. A válasz: nem, mert a webkettő megette az egészet. Sokan inkább a Facebookon vezetnek blogot, mert még ennyire sem hajlandóak kilépni a komfortzónájukból. Vagy sehol. Olvasom, hogy a mai fiatal generáció inkább a személyes adatainak a védelme miatt aggódik, mint azon, hogy hol vezessen blogot. Kezd tehát kialakulni egy olyanfajta magatartás, hogy inkább minél jobban „elbújni” szeretnénk a neten, inkább mások tartalmait szeretnénk „kukkolni”. Egyszóval kezd egyfajta „virtuális peepshow” divatba jönni az internethasználók körében, és ezt nem rosszallásként mondom, csak konstatálom, már megszokhattuk, hogy mindig csak utána kullogunk az eseményeknek az interneten is. Elérkeztünk arra a pontra, hogy a fiatalok értetkenkedve nézik az „öregeik” kitárulkozását a neten, míg ők maguk már idegenkendnek mindenki által hozzáférhető tertalmakat feltölteni rá. Leginkább az informatikai körökben hallottam ilyesmiről, kialakulóban van a „paranoid informatikus” prototípusa, akik nem bíznak már se a Facebookban, se a Gmailben, mert azt „mások is láthatják”, „ellenőrzik”. Ez az ingyenes kommunikácíó ára. Vagy semmi sincs ingyen? Jó napot kívánok, üdvölöm a XXI. században!