Helló Nyíregyháza, Unique koncert, Puzsér Róbert a pszichopatákról, MKKP

A mai napom sem volt hiábavaló, ahogy mondani szokták, “mai is tanultam valamit”… Valamiket, pontosabban… A pszicopátiáról Puzsér Róbert nyomán írt eszmefuttatásom az alábbiakban olvasható:

Ha pszichopatát látok, mindig ennyit érzékelek belőlük: “hz, hz…”, egy merő zúgó hús az agyuk… döglegyek a maguk módján… kérdés, mennyire genetikailag pszichopata valaki, mennyire tanult módon, bár a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, főleg, ha te vagy az áldozat. És egyre több a pszichopata, sajnos, már a neveléssel is, tudod, akik mindig a gonosznak szurkolnak, a sok Joker-rajongó hülyegyerekről pláne nem beszélve… A Joker film szerintem egy minta volt arra, hogy felmérjék, kiket kell messzire elkerülni az életben…

Egyébként a Bárányok hallgatnak sorozat annak idején hasonló célokat szolgálhatott… Időről időre be kell dobni a köztudatba ilyen morbid baromságokat, csak hogy tudjunk, kikkel hányadán állunk… Persze a pszichopátia sem egyformán súlyos, hanem spektrumbetegség, csak a pszichiáterek azért vonakodnak elismerni betegségként, mert ez alapján a fél pszichiáteri társaság (ha nem az egész) betegnek minősülne… Ha például egy olyan világ következne el hirtelen, ahol a szadizmus lenne a büntetendő, szinte az összes beteget ki kellene engedni, és szinte az összes pszichiátert bent tartani… Többek között ezért is élünk kifordított világban…

Unique, Hello Nyíregyháza
Unique, Hello Nyíregyháza

A jobboldali “karizmatikus” rendszerekkel csak annyi a baj, hogy szinte vég nélkül megtenyésznek benne a pszichopaták és a szadisták, még ha a vezető személyisége nem is ilyen, igazából nem tud ellenük tenni, nem tud ellenük fellépni, ha azok a jobboldali hegemóniát támogatják. Ez a kis monológom megért annyit, hogy szerintem emiatt vettek fel a Magyar Kétfarkú Kutyapárt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei csoportjába… Köszönöm a befogadást…

Fiesta, Hello, Nyíregháza
Fiesta, Hello, Nyíregháza

Amúgy a Völgyesi Gabi vagy Unique koncert nagyon jó volt, alig voltak, a lányok kicsit élénkebbek voltak, a fiúk nem annyira… Természetesen beálltam a B-középbe, ahol szinte végig egyedül voltam, úgyhogy számomra úgy tűnt, Gabi főleg nekem énekel… A koncert után oda is mentem autogramot kérni… Utánuk a Fiesta következett. Még őket is megvártuk, mert közben megjött az a munkatársam, akire régebben csak a “kedenc kollégám”-ként hivatkoztam a 17333-mal ezelőtti twittjeimben, ha valaki nyomon követi a grafomán ámokfutásomat, esetleg, a kezdetektől, és egy másik női hölgy kollégám is… A koncert képek készítését, még úgy látszik, gyakorolnom kell… Amúgy itt a Puzsér videó, ami ötletet adott a szövegemhez:

U.i.: Annyi helyre pakolgathatom az öngyújtókat, hogy sosem találom őket. Hogy ne kelljen kérni tüzet, ha hirtelen nem találom, vettem egyszerre 10 db-ot, az egyik csak meglesz… Ráadásul vettem 2 “zsebrőzsét” is, hogyha otthon meg kell gyújtani a gázt, legyen… Eddig tűzoltókkal még nem volt dolgom, amúgy mindenki csak b@xtat, az írásaim miatt, bár a rendőrök már megszoktak, mivel ott lakom a rendőrség előtt, hogymondjam, inkább a mentők szoktak kísérgetni, nehogy “rosszul legyek”, reggel is jött kettő, 2 m-es követési távolsággal… A mentősök hajlamosak amúgy is összekeverni magukat a rendőrséggel, azt onnét tudom, ha véletlenül rágyújtok a buszmegállóban 5m-es körön belül, hirtelen megjelenik egy mentőautó, sajnos a mentők hajlamosak erőszakszervezetnek gondolni magukat, akiknek csak a skizofréneken való erőszakoskodás hoz némi színt a mindennapjaikba. A skizofrének a mentősöknek azok, akiken “levezethetik a fölös energiáikat”, ahogy még a társadalom néhány másik csoportjának is, a csóringer panelproliktól kezdve a burzsuj egészségnácikig mindenkinek, akiknek irritálóak a skizók.

 

Zseniváros

Ha Debrecen a “Maradandóság városa”, akkor Nyíregyháza a “Maradiság városa”

Egyébként nagyon élem ezt a több mobil eszköz, több óra, több szemüveg, több húsvéti kosár életstílust, plusz nagykabátom is van: Ha minden végképp befuccsolna, új karrierlehetőségem van kilátásban: neppernek még mindig elmehetek valami nagyvárosba… :-)) Esetleg itt, helyben… Érdekes, az Egérben már a szemfülesek tudni vélik, hogy táppénzcsaló vagyok. Igen, pont az a 2 havi táppénz, ameddig írtam a szakdolgozatomat, fogja tönkre tenni a nemzetgazdaságot. Amúgy tudtommal már két hónapja ki se fizetik, de már két főorvosi táppénzellenőrzésen túl vagyunk. A munkahelyen pedig nem engedtek tanulmányi dolgokkal foglalkozni, minden 5 percem be volt osztva, mintha nem éppen a Debreceni Egyetem végzős hallgatója lennék. Valamit meg akartam fogalmazni a helyi emberek kisszerűségéről, de inkább csak hagyjuk, mert mindenki vérig sértődik. A 8A-s busz pedig most olyan fennsőbbséges elégtétellel hagyott ott az indulási idő előtt, mintha most személyesen a sofőrjémek szóltam volna be. Néha azt hiszem, ez egy zombiváros, az emberek pedig mind dróton vannak rángatva benne… Persze, majd jön másik busz… kb fél óra…

A munkahelyemen, mióta nem vagyok, amúgy is zajlik a leépítés, az egész önmaga paródiájába ment át, nincs pénz, diszkriminálják a pszichotikusokat a pszichotikusok érdekvédelmi egyesületére, Cigánd-Karosra, egy vakondtúrás mellé viszik kirándulni őket, zajlik az egész szétverése. 2 hónapig kell szervezni egy olyan kirándulást (erdei sétát), ami 50m-re, az erdőbe vezet, ennyi a skizofrének szabadidős tevékenysége, megpróbálják visszahozni Benedek István idejét, amikor az Aranyketrecben leírja, hogy a skizofréneket ingyen dolgoztatták, és időnként kisokkolták őket, a gondozók megéltek. A hátsó irodában már nincs nyomtataó, a webshop projektet elvetették, kitiltottak a csoportból, a routert nem is leselejtezték, hanem kidobták az esőbe (mondván: minek?), azaz központi utasításra, tervszerűen zajlik a Pszichotikusok Érdekvédelmi Egyesületének a visszafejlesztése. Szó volt már régen arról, hogy leverik az “Érdekvédelmi Egyesület” táblát, és csak munkarehabilitáció lesz a helyén, röhögve mondta a kolléga, aki azelőtt még nem sokkal éppen skizofrén diagnózisért kuncsorgott, mert azelőtt pedig pozitív volt a diszkrimináció. Szép kilátások… Gondolom, ezek után “nagyon várnak vissza”… Természetesen, csak még “táppénzcsalok egy kicsit”, ha nem baj, mert még 4 tantárgyam hátravan…

Amúgy nem könnyű ilyen körülmények között érdekvédelmet csinálni: van a szélsőjobb, meg a még szélsőbb jobb, a megélhetési bal, meg a be sem került viccpárt… Ráadásul a megélhetési balt is pont egy jobbos vezette… Úgyhogy nagyon gyanús nekem ez a pluralizmus ma Magyarországon… Igazából 2 párt van: a politikusok pártja és a választók pártja… És ahogy mondani szokás, nem mindegy, hogy a sz*p*tt f@sz melyik végén állsz… Amíg a politikusok vitatkoznak (eszmét cserélnek), addig a választók csápolnak nekik… Igazából a politikus is egy influenszer-féle. Én hagyományosan a 2 között állok (mint mindig), mint ahogy a melóban is a vezetőség és a dolgozók között álltam, és közvetíttem (ha hagyták). A “fazékhoz” soha nem engedtek közel, sőt…

U.i.: délután még arról magyaráztam, hogy új karriert is kezdhetnék nepperként, de most, így lehiggadva, valami szakszervezetisként is megállnám a helyem, lehet, bár az is eléggé vigasztalan munka, kb. mindenki utál, felülről ezért, alulról meg amazért…

U.i..2: A legújabb tiltakozás ellenünk a városban, a szokásos útvonalamon, ahol jövök, kiragasztva, hogy “A homofóbia és a transzfóbia elmebetegség!”. Szerintem, akinek ilyesmi egyáltalán csak megfordul a fejében, annak vagy teljes fogalmi zűrzavar van a fejében vagy szétszívta az agyát. Nem kevés narkóval lehet egyébként ilyen végkövetkeztetésekig eljutni… + alapfogalmi hiányosságokkal…

Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás kezdőknek

Véletlenül futottam bele ebbe a Szendi Gábor könyvbe, a Reálban, 700 forintért, viszont ennek a könyvnek köszönhetem, hogy lett némi fogalmam a táplálkozás tudományos hátteréről, mivel eddig, életem 44 éve alatt csak úgy ráérzésből, ösztönösen, kutyaúszás-szerűen táplálkoztam, viszont ezek szerint eléggé egészségesen. Szendi Gábor úgy kezdi a könyvét, hogy egy sámánt állít elénk példának, akinek a nyugati orvosok bemutatják, hogyan győzik le a betegségeket, a sámán viszont meglepődik, mert a természeti népeknél ezek a civilizációs betegségek nem is ismertek. Valójában Szendi szerint a helyes táplálkozás 59 százalék hús, 41 növényi, és minden baj forrása a gabona, a krumpli mérgező, a kukorica betegséget okoz. Tehát szinte alig ehetünk valamit, ha paleolit táplálkozáson vagyunk, cserébe viszont sokkal egészségesebben élhetünk. A hüvelyesek kerülendők, a gomba viszont mehet. A könyv szerzője abból indul ki, hogy az ember millió évekig csak húst és zöldséget fogyasztott, csak az utóbbi párezer évben álltunk rá a földművelésre. A gabonafélék a városi ember élelmezéséhez tartoznak, és civilizációs betegségekhez vezetnek, úgymint cukorbaj, szívinfarktus, rák, stb. A skizofréniát is civilizációs betegségnek tekinti Szendi, mert az 1800-as évek előtt nem találjuk nyomát szerinte. Hümm, szerintem a kérdés azért ennél összetettebb. A depresszió, a magas vérnyomás, mind-mind étrendbeli hiányosságokra, fogyatékosságokra vezethetők vissza. A könyv úgy kezdődik, mint egy oknyomzás: nyomon követi az 1900-as évek Amerikájában a pellagrajárványt, amit 20 évig el kellett titkolni, ezzel rengeteg ember halálát okozva, holott egyetlen egyszerű okra volt visszavezethető a rejtélyes betegség: a kukoricafogyasztásra. A burgonya szintén mérgező: mind a termés, mind a gumója; a kenyértől coekália betegséget lehet kapni. Mindez, hogy ilyenekben betegszünk meg és meghalunk, egyszerűen arra vezethető vissza, hogy élelmezni kell valamivel a civilizált, városi lakosságot, és az élelmezés egyben népességkontroll is… Hadd pusztuljon, aki nem tudja, mi szabad enni, és mit nem. Nagyon hasznos kézikönyv a Paleolit táplálkozás kezdőknek egy városi sámán könyvtárában, de mindenkinek ajánlható, aki egészségesebben szeretne élni, és jóval hosszabb ideig, hadd tegyem hozzá. Azt is mondhatnám, hogy 700 forintért életmentő lehet ez a könyv, de még akkor is, ha a teljes árat fizetjük ki érte, ami 2940 forint, a benne rejlő tudáshoz képest az összeg bagatellnek tűnik. Azért nem tehető, szerintem kötelező olvasmánnyá, mert hazavágná nemcsak az orvostudományt a jelenlegi formájában, hanem a gyógyszeripart és ráadásul az élelmiszeripart is, az emberiség nagy része még nincs felkészülve az igazság ilyen mértékű befogadására. Úgyhogy csak az olvassa el, és fogadja meg a tanácsokat, aki tényleg meg akarja előzni vagy meg akarja szüntetni a civilizációs betegségeit. Sajnos, ehhez se szénhidrát, mármint kenyér, se krumpli, kukorica nem ajánlott. Aki képes ezt megvalósítani a saját életében, arra kíváncsi vagyok, milyen tapasztalatokról számol be ezek alapján. Én szinte ösztönösen követtem eddig is a paleo-t, ahogy tudtam, szerintem annyi volt a szerencsém, eddigi életem során… Mármint az étkezésemmel… Akkor ezután még jobban vigyázok… Na, akkor paleo-ra fel! 🙂

Beszélgetésem a matematikussal

minidráma

Helyszín: Fehér Egér (esz)presszó

Matematikus: Uh-uh, nem maradok sokat, csak lejöttem egy sörre… Matematikus vagyok, neked mi a szakmád?

Relax: Újságíró leszek. Oké, én sem maradok tovább zárásnál.

Matematikus: Annyira nem jól keresek már a melóban, le akarom százalékoltatni magam, nem akarok már bejárni, négy órában sem dolgozni, otthon 1-2 óra munkával többet keresek, mint a munkahelyemen túlórával…

Relax: Értem.

Matematikus: Különben ezt az egész népességpolitikát én orvosilag képzelem el. Pénzt azért keresek, mert kell a nőkre. Nem tudom, hány gyerekem és unokám van. Csak azt kérem mindig az anyjuktól, legalább a szakmunkás bizonyítványig juttassák el őket.

Relax: Értem. Nekem nincs gyerekem (tudtommal).

Matematikus: Pedig a nők abban a relációban keresnek párt, hogy akarnak-e tőle gyereket, mert ha csak a szex van, egészen más a viszonyulás. A matematika az a ma tematikája, még egyszer mondom, a népességkontrollt én orvosi módszerekkel képzelem el.

Relax: Értem. Te példát mutatsz a sok asszonyoddal, gyerekeddel és unokáddal, de én is példát mutatok: nincs gyerekem. Kinek van igaza? Talán a kettő között lehet valahol az igazság, nem? Gyakorlatilag te úgy képzeled el a társadalmat, mint egy darálót: orvosok segítik világra az újszülötteket, és orvosok teszik el láb alól az arra (szerintük) érdemteleneket. Én viszont azt mondom, nem kell annyi pulyát gyártani. Ebben, persze az orvosok is segítettek: gyámság alá tettek, és félig-meddig már megint sterilizáltak a xeplionnal.

Matematikus: Kérsz cigit? Miért nem szóltál?

Relax: Mert a sajátomat szívom.

Matematikus: Szóval sok pénz kell a nőket eltartani és a sok gyereket…

Relax: Szerintem az orvosi modellbe öljük bele a sok pénzt, a sok orvosi okosműszerbe, amikor a természetesség sokszor célravezetőbb. Vegyük csak a mentális egészségügy példáját: Pszichiátriára egyáltalán nem lenne szükség. “Gyermekpszichiátriára” meg pláne. ADHD, figyelemzavar, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia: orvosi szerekkel tömjük őket, amikor csak több figyelmet igényelnének. Egyáltalán pszichiátriára csak azért van szükség, mert nincs ideje a társadalomnak pszichoterápiára, a probléma feltárására. Helyette van a gyógyszerekkel tömés. Egyszer jártam egy főorvosnőhöz, aki nem rendelt, csak a recepteket osztotta ki. Ez nem gyógyítás. Elméleti előadást tartott a Rogers-i módszerről, de amit a gyakorlatban csinált, az egészen más. Csak gyógyszereket osztogatott. A gyógyszer csak arra való, hogy kivonja a beteget a forgalomból. 1000 ágyas pszichiátriát terveznek, képzeljünk el 1000 beteget leszíjazva, mellettük villogó okostelefonnal. Ez a pszichiátria csődje. A pszichiátria az eugenetikából alakult ki, azaz a fajnemesítésből, azaz a fasizmusból. Az orvostudomány fasisztákat pesztrál. Thomas S. Szasz javasolta, hogy az orvostudománynak el kellene határolódnia a pszichiátriától…

*telefoncsörgés *

Matematikus: Bocs, erre nekem most nincs időm, mennem kell, hív az egyik asszonyom…

Relax: Kár, mert most kezdett volna izgalmas lenni a beszélgetés. Inni vagy nem inni – ez itt a kérdés.

Szilágyi Attila: Nyolcadik bejegyzés

… műanyagflakonok a kiállítást nyert ezüst pergetésű díszpoharak között. Kb. ilyen érzéseim vannak utólag a pszichiáter, kontra “beteg” összefüggésben. De  szakdolgozók se aprózzák el. A szakma  díszcsillogásából Ők is legalább egy harmatnyi hajnalpír dicsőséget igyekeznek megkaparintani. Szóval “mi”, betegek időnként lázadtunk. Lázadozgattunk. De nem valami forradalmi szellembe ültetett mél igazságszeretetből, hanem pusztán túlélésből. Elég hamar kiderül a zártosztálon, hog bárki rosszul járhat, hogy bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy másokon látva, magán nem szívesen tapasztalt volna meg. Sok dolognak már az említése is rettentően hatott. Vag voltak szerencsétlenebb betegek, akik pórul jártak. Szedálás, kötözés, rácsoságy. Az elektrosokk-terápia már önmagában ijesztőleg hatott. A tudat, hogy ilyesmit csinálnak zűrös betegekkel. Akiken elméletileg már semmi nem tudott volna segíteni. Egyik alkalommal, amikor kiengedtek minket cigizni . nem is értem, miért kell mindenhez egy másik ember engedélye – arra lettünk figyelmesek, hogy valaki kiáltott, ordított egy nagyot, aztán dübörgés hallatszott. Pont a szemünk előtt zajlott, ahogy az egyik beteg nekilódult szaladni, majd az ápoló rövid úton összerúgta az illető lábát, így elcsattanva a linóleumon az ápoló a testével szorította földre az ápoltat. A beteg attól ijedt meg, hogy közölték vele, sokkolni fogják. Megijedt, és eszement módon szaladni kezdett, de nem tudott túl messzire jutni. A folyosó, amin menekülni próbált (volna), igen rövid terjedelemben foglalta magába a kórterembe vezető ajtókat. Voltak, akiknek ennyi mozgástér jutott hónapokig, Talán harminc-negyven ember. Én sokszor megtettem ezt az utat. Ötven lépés előre, fordulás, majd ötven lépés vissza.

Nem emlékszem pontosan, mert akkorra már én is nagyon betegnek számítottam, és olyan mennyiségű gyógyszert adtak minden nap, hogy sok dolog kiesett az emlékezetemből. Volt, hogy talán egy hónapig kiütöttek. Hogy pontosan mivel, azt nem közölték, de nem járhattam sétálni se, csak a folyosón tudtam egy kicsit gyalogolni. Ötven oda, ötven visszafele. Lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebb, de arra emlékszem, hogy alig vonszoltam magam. A vizet, csapvizet ittam liter számra, hogy kicsit mregtelenítsem a szervezetem, meg sétáltam, vonszoltam magam a folyosón. Egy kívülálló számára úgy tűnhetett, mintha tényleg bolond lettem volna. Pedig nem. Eszemnél voltam.

Így teltek a napok, hetek. Nem beteg voltam akkor, hanem, úgy tűnt, büntetendő renitens. Bajkeverő. A magam részéről biztosra vettem, hogy bosszút vagy büntetést alkalmazva próbáltak jobb belátásra téríteni. Hogy mivel vívtam ki a pszichiáterek haragját? Hát a lázadásommal. Konkrétan nem volt meghatározható, miben is nyilvánult meg ez a lázadás, de főleg ellenérzésekben és ellenvéleményekben…

A David Cooperezésről

David Cooperezni akkor kell, ha valami turbó táp antipszichiátriai protokollra van szükség. 2 nagy David Cooperezési korszakom volt: Az egyik a nagymamám halálát megelőző időszakban, a másik a Világgép kezdetén, tehát lényegében a 2 egybeesett. Sokan lényegében képtelenek többet felfogni az antipszichiátriából, mint a davidcooperezés, és tantrikus gonosz protokollal folyamatosan David Coopereztetik a fő ottoni influencert. A legtöbb antipszichiáter és pszichiátriakritikus elborul, és sohasem hajlandó eltávolodni a fő otthoni influencerétől, aki egy antinővér, és állandóan “lesimogatja magát róla” és “felsimogatja magát rá”, és azt gondolják, ennyiben kimerüt az antipszichiátria. Csak Kinyregyházán 3 antinővérről beszélgethetünk, csak az én vonzáskörzetemben. Az antinővérség kritériuma az, hogy végzett szakápoló legyen az ember lánya. A fő beugró az első tétel, ami a skizofrének ellátásáról szól, és jó, ha saját poénokkal készülnek a szomnolencia, szopor és kóma témaköréből. Ennyit az antinővérekről. Természetesen lehetnek olyan pillanatok, amikor annyira nyerésre áll az antipszichiátria, hogy szinte minden nővér antinővérnek érzi magát, kivéve Lábadi Magdolnát, aki Isten büntetését kéri a KaoTiKus jó(ra törekvő, de azt soha el nem érő) Galaxis császárára (aki állandó konfrontációban áll a Galaxis összes Elnöknőivel) vagy Békési Krisztinát, akinek az a pervője, hogy rendesnek próbál hatni 1-2 táposabb beteg előtt, bár leginkább meg se ismeri őket, az ápolókat viszont folyamatosan ellenük hergeli. Már a Száll a kakukk a fészkére című műből kikövetkeztethető lehetett volna, hogy a pszichiátria sarkalatos pontja a főnővér, vagyis a “Főnéni”, ha a főnénit leszeded, a pszichiátria is leszedhető, megborul. Szerepet játszanak még a takarítók, a “seprékelők”, akik mindenhol ott sertepertélnek, funkciójuknál fogva bejáratosak ápolói, orvosi körökbe is, magánlakásokba is, ők is az antipszichiátria főbb sarkalatos pontjai. A száll a kakukk a fészkére a főnéni és a takarítószemélyzet által kialakult szellemi erőntérre utal, ami játékba hozható antipszichiátriai szempontból. A seprékelő indián alakja megjelenik még Wally Lamb Ez minden, amit tudok című filmjében is, ahol a takarító indián helyét pont egy “mindenes”, egy gondnokféle veszi át. Talán eljön az idő, amikor lesz olyan TMK-s is, aki meg mer majd mukkanni a témában érdemben, nem pedig csak szájhősködésre képes, és macáknak való ostoba viccek gyártására. Ha eljön az idő, amikor a kidobó végre hajlamos komolyan venni azt a Sziámi által is megénekelt sort, hogy “biztos, hogy benyomok egy kirakatot megint, vagy bedobok rajta mégegy kidobó embert, csak hozzanak vissza Hozzád, szokás szerint”… Ennyi lenne szűkszavú székfoglalóm az antipszichiátria élén, aki ismer, tudja, hogy “nem a szavak embere” vagyok… Vagy pont hogy igen? Vagy igen vagy nem… Ki tudja? Talán inkább a gondolatoké? Talán inkább olyan filozófus-alkat vagyok, aki többre értékel némi pszichoanalízist és néhány szci* technikát és néhány pszi* technikát, mint a gyógyszert. Talán az is előfordulhat, ha az ember minden nap tisztázza az etikáját/önvizsgálatot tart/helyre teszi a lelkiismeretét, nem is kell gyógyszer? Vagy csak minimális? Nagyon rövid ez székfoglalónak, de mivel “csempítettem” egy madinhungary.org domaint, valahogy úgy éreztem, szinte morális kötelességem ennyit elmondani az embereknek, főleg Nyíregyházán, Szabol-Szatmár-Bereg megyében, vagyis Almaország fővárosában, ahol jelenleg tartózkodom, zonázom, avagy terezek. Vagyishogy ingázom a valós térben NYíregyháza és Debrecen között, a szellemi térben pedig Nyíregyháza és Miskolc között Böcsi rátartással és Mályi-i rátartással. Azért néha fel szoktam tűnni Miskolcon is, ha van valami, szóval azon se lepődjön meg senki. Szóval tehát ennyi, Csaosz! :-ĐDĐ

U.i.: Nyilván minden főnéninek megvan a taktikája vagyis protokollja (ebben az értelemben), amivel életben tartja magát, és ez a pénzesebb betegek “kimenekítése”, a pszichiátria anyagi lehetőségeit pedig inkább nem is firtatnám, mert az olyan bonyolult “szisztéma”, ami még nekem is magas… nyilván, hiszen nem szerencsejátékozom, blablabla, satöbbi…

U.i. 2: Természetesen több galaxis van és több univerzum, ez csak egy sablon, példaoldal… volt… van… lesz?

U.i. 3: Az Úgynevezett Valós tér, vagyis az IRL valóság is szerepjátékok (számítógépes, és papír alapú és PBM) mintájára “terezik”… Csak esetleg mások a “kasztok”…”fajok”… stb…