V. I. Lenin: Ucsica, ucsica, ucsica

Állítólag Leninhez köthető a mondás: Tanulni, tanulni, tanulni. Amikor ezt az óvodában meghallottam, és megkérdezték a Lenin kép alatt, ki a példaképem, nyugodt szívvel mondhattam, hogy: senki. Aztán még az általánosban foglalkoztak velem az úttörő csajok, de amikor örsi foglalkozáson semmi hajlandóságot nem mutattam még a kisdobosok 6 pontja iránt sem,”levették rólam a kezüket”. Megtettek örsi zászlósnak, de ez is inkább büntetés volt, mint jutalom: Ott kalimpálni minden rendezvényen az örs zászlajával, nem sok haszonnal járt rám nézve.

Aztán mégiscsak Leninnek lett igaza: 25 éve tanulok egyfolytában, nem sok eredménnyel, a kommunikáció szakot nem sokba nézik sehol, “kommunikálni mindenki tud”, emlékezzünk csak a máltai lányok videójára, az informatikához mindenki ért, legalábbis azt hiszi, ha már kiismerte az Androidot az okostelefonján. Aztán ez a komminizmus eszme, ami Marxból és az osztályharc képzetéből fejlődött, meg a termelőeszközök kollektivizálásából, ez se úgy valósult meg, ahogy elképzelték. Még Lukács György, aki európai szintű filozófusként kezdte, kommunistaként addig radikalizálódott, amíg bűnrészes nem lett valami sortűzben.

A forradalom felfalja gyermekeit, erre int minket a francia forradalom kivégzésekbe torkollott története: még a vezetők is, Robespierre, Danton, Marat így végezték. Nem tudom, nekem a szocializmusból miért pont a békejanó, a béketábor és az Unicef maradt meg, talán mert pont ennyit érzékeltem belőle, aboldog békeidőket, túró rudi, kifli, parizer.

Amikor azt mondom: tanulás, az ember folyamatosan tanul, még itt is, Nagykállóban is ragad rá valami. Ilyen elméleti könyvekkel, mint Karl Marx és Thomas Szasz, a pszichiátrián lehet kikötni, mint a múltban is már előfordult. Az elmélettől mindig több a gyakorlat, még ha rosszul is, vagy alig működik. A kapitalizmus úgyanúgy felfalja önmagát, de az még mind semmi, a világot is elpusztítja, ha 1,5 fokot nő az átlaghőmérséklet. Ez az a fajta győzelem, ami úgyanúgy hazugságon alapszik, mégpedig a kényelem hazugságán, mint ahogy az okos eszközök kifejlesztenek egycsomó gondolkodásra képtelen, kis, uniformizált emberkét, akiket könnyebb a halálba terelgetni.

És a vírusról még szó sem volt. Például hogy mennyire kreált vagy véletlen. Ugyanúgy a természetes szelekció része, mint a pszichiátria, ami szétválasztja az ocsút a búzától, ugyanúgy terelhet jó útra is, mint ahogy el is pusztíthat. Rájöttem, hogy lényegében tanulni, megfigyelni vagyok itt is, és nem beleszólni a dolgokba. Innen elirányítják az embereket, kit a rehabra, kit otthonba, kinek marad az utca vagy a hajléktalanszálló. De a legtöbben azért hazamennek. Én sem hadakozhatom tovább a műholdakkal, megfigyelőrendszerekkel, pláne nem a MI-vel vagy a coviddal. Megfigyelésem szerint ilyen gondoatbűnökért én vagyok itt majdnem egyedül.

Nem ez a lényeg, hanem az, hogy Thomas Szasz és Karl Marx eszméi is szépek, de amint megpróbálnak beléjük életet lehelni, elvéreznek a praxis próbáján. Talán nem véletlenül jutott eszembe néhány reformkori gondolkodó, itt tartózkodásom alatt, Széchenyi ügye Döblinggel, a Kazinczyé Kufsteinnel, tehát a kommunizmus se valósult meg úgy soha, hogy mindenkire kiterjedően jó legyen, fura módon még a szocializmus járt hozzá a legközelebb. De, persze Kádárt is szokás ejnye-bejnyézni az 56-os szerepvállalásáért. Persze, mondhatnánk azt is, hogy a fejétől bűzlik a hal, a tudományban ugyanúgy, mint a vallásban, kérdezhetnénk azt is, hogy az elmetudománynak miért is kell erőszakon alapulnia, vagy hogy mitől is váltotta meg az emberiséget Jézus, ha 2000 óta ugyanúgy van bűn is, betegség is, halál is, de ne kekeckedjünk inkább. Örüljünk annak, ami van.

A jézusi példánál maradva: feladatom annyiban látom változni, hogy mint az emberhalászok a Bibliából, a tudomány által kiselejtezett emberek között halászgassak. A doktornő is, amikor azt kérdezte, hajlamos vagyok-e az állapotomat úgy felfogni, mint betegség, azonnal, örömmel igent mondtam, csak a mosolyom nem volt teljesen őszinte. Ahogy a villamos kerekei alatt sohasem az. Erről ajánlom A Mester és Margarita című filmet, ahogy Berlioz feje pattog a villamossíneken, hát tényleg nem az. Ja, és hogy baloldali volt-e Jézus, nem, kedves gyerekek, ez már egy következő történet…

Szájer József leereszkedése

Az Fidesz adventi készülődése

A mostani állandó szar kedvemen javított az, hogy Fidesz erősen feldobta az adventi hangulatot, jó keresztényekhez méltóan. Nagyon igyekeztek a fiúk: kezdte Demeter Szilárd a gázkamrázással, Szájer a csatornaszámával, Deutsch Tomi a gestapózással… És hol van még karácsony? 🙂

Vagy lehet, hogy ez már az előszilveszter? Régen szórakoztam ennyire jól, ha ez így megy tovább, lemondom az HBO Go-t. Persze, nyilván, Szájer sztorija mindent vitt, ha az iPades akció nem volt elég, hogy megjegyezzék a nevét a magyar politikában, hát most gondoskodott róla…

Szájer József

Nem szoktam politikáról írni, csak nagyon ritkán, és most, hogy a Fidesz rázza Brüsszelben meg mindenhol a pofonfát, talán felcsillanhat a remény, hogy meggyengül a hatalmuk… Mondom, talán… Párhuzamot vélek felfedezni aközött, ahogy a pszichiátria véglegesen a fejünkre nőtt, és az országban uralkodó paternális, uram-bátyám rezsim között. A pszichiátria mindig diktatúraközeli állapotban érzi elemében magát, és akkor követnek el a legtöbb visszaélést is.

Most megmutatkozott a rendszer másik arca is. Az ország polgáraira rákényszerített véleményt és szemléletet semmibe lehet venni, ha meglógunk előle Brüsszelbe, és ha kijön a rendőrség, egyszerűen leereszkedünk az ereszcsatornán, pucéron, egy csomó extasy-val. Az országban egy csomó mindenkinek nincs rendezve a helyzete, kezdve a melegektől, a cigányokon át a pszichiátriai károsultakig, ők meg yachton kurváznak, pedofilgyképgyűjtményt tartanak, melegorgiákra járnak drogozni. Persze, a magánélet, az szent, de mégiscsak visszás, hogy az ország nyomorog, ők pedig jó dolgukban, karantén idején, már nem tudják mibe verjék, már bocsánat, a faszukat.

Orbán Viktorról nem szép dolog megjegyezni a származását és a pszichiátriai diagnózisát, az ő helyzete ugyanolyan, mint a Szájeré, a hatalom mindent felülír: származást, szexuális orientációt, mentális problémákat. Természetesen nem várható el tőlük, hogy szolidaritást vállaljanak valamiféle közösséghez tartozás révén, ugyanis ők nem tartoznak semmilyen közösséghez, ők a közösségen felül állnak, jobb pillanataikban magukat azonosítják a közösséggel.

A végére jöjjön egy párhuzam az országban uralkodó állapotok és a pszichiátria között: a kezükbe kapott hatalmuknál fogva végtelenül cinikusan teszik tönkre a tömegek életét. Az ország vezetői például az alacsonyan tartott munkabérekkel, a pszichiátria például a gyámság intézményével való pofátlan visszaéléssel. Eddig ebben az országban egyeseknek mindent szabad volt, közéjük tartoztak többek között a politikusok és a pszichiáterek. Sajnos, jelenleg a magyar emberek természetesnek veszik ezeknek a jelenlétét, Demeter Szilárdra is többen gyámságot és kényszergyógykezelést ajánlottak első körben, mert az itt ilyen könnyen megy. Évszázados beidegződése a magyar népnek, ha valaki nem tetszik, vitessük el. Mert mi a „normálisok országa vagyunk”.

Naivság lenne azt gondolni, hogy Szájer József „aláereszkedésével” ez egycsapásra meg fog változni. Az eddigi gyakorlat alapján valószínűleg minden marad a régiben. Hadházy László, a humorista mondott egy történetet, hogy amikor Borkai Zsolt yachtos gruppenéről kérdezte a rokonát, az volt a válasza: „legalább nem velünk csinálja”.

Láthatóan Brüsszelben viszont kezdik megelégelni, amit csinálnak, kezdeményezték a Fidesz kizárását az Európai Néppártból. A magyarnak meg marad az, ami mindig, hogy vár Európára, vár Amerikára, hogy hátha valaki megsegíti, mert saját erejéből képtelen kikeveredni az állapotából. Mint ahogy a pszichiátrián is cinikus … emberek teszi tönkre röhögve az emberek életét, és köszönik, jól vannak. A saját pácienseiket nyomorítják meg, ahogyan az ország a saját állampolgárait. És ehhez még elvárják, hogy tapsikoljál, elvárják, hogy jó képet vágjál, és nyeld tovább a szart…