Párbeszéd a pszichiátriáról és az orvostudományba vetett bizalomról

R: Tényleg attól leszel menő, ha kurvaanyázod és nyomorultazod azt, aki nem oltakozik, mert úgy érzed, hogy erre társadalmi felhatalmazásod van. Nem értem a hiszti tárgyát, miért nem örül mindenki az oltásának, mit foglalkozik azzal, hogy az oltatlanok hogy fertőzik halálra egymást?

Sz: Lassan 1,5 ev utan ideje lenne felfogni, hogy a jarvany es a vedekezes nem maganugy. Kozossegekben elunk, tarsadalmi felelossegvallalasrol van szo. Aki ebben tudatosan nem akar resztvenni, az vallalja a kovetkezmenyeket.

R: Csak azt mondd meg, mit adott nekem a társadalom. Tökre ki vagyok belőle rekesztve. Még gyakorlati helyre se vettek fel a diagnózisom miatt, online sem. Munkahelyre esélyem sincs, bármilyen felületen publikálni, bármilyen társaságba bekerülni 0. Tehettek nekem egy szívességet.

Sz: Sajnalom a veled tortenteket es megertem a duhodet. Tisztaban vagyok vele milyen kirekeszto, itelkezo, igazsagtalan a tarsadalmunk. De ugyanolyan resze vagy te is a rendszernek, ha egyetertesz vele, ha nem.

R: Na, persze, ilyenkor már része vagyok. Vagy van más megoldás is. A pszichiátrián már nem egyszer fel lett ajánlva nekem az endlösung, az elfekvő, ahonnan rövidített az út az örök vadászmezőkre. Most is lényegében az egyetemi státuszom és hallgatói jogviszonyom tart vissza ettől.

Lényegében azért gyámosítottak, hogy ehhez vigyenek közelebb. Nem rendelkezhetek szabadon a vagyonommal, nem hagyhatom el önállóan a tartózkodási helyemet, önállóan nem írhatok alá, stb. Kicsit olyan Britney Spears szindróma. Végig a társadalom szeme előtt zajlott, az meg hagyta.

Mindennek fényében talán megérthető, hogy számomra másodlagos jelentőségű a kérdés, hogy akkor most be vagyok oltva vagy sem…

És most ne nézzünk engem, hanem nézzük például azt, hogy 2021 Magyarországán echte haláltáborok vannak fenntartva skizofréneknek és demenseknek, amit nekem már nem egyszer megajánlottak, és ennek első lépéseként minden ügycsoportban gyámság alá tettek, csak az alkalomra várva.

A környéken Nyírbélteken, Hodászon és Ricsén tudok ilyen táborokról, ott is a lakott területtől több kilométerre, amiről a társadalom mélyen hallgat. A pszichiáter meg azzal menőzik, azt dörgöli az orrod alá, hogy van hatalma bedugni egy ilyen “kihalásos alapon működő” helyre.

Tehát nekem ilyen élményeim vannak az orvostudományról, annak a gyógyításáról. Bevallom, ennek analógiájára nem bízom semmilyen orvostudományi csodában, vagy csak nagyon módjával. Ha nincs túl nagy bajom, ódzkodom attól, hogy orvoshoz járkáljak, inkább megoldom magam valahogy.

Sz: Ertem amiket irsz es nekem is vannak borzalmas tapasztalataim. De alapvetoen az orvostudomany, tudomany. Es a vakcina kapcsan pontosan dokumentalt modszerrol, hatoanyagokrol van szo.

R: Igazából én nem sokat foglalkozom az oltakozással, mert mint mondtam, ez nekem másodlagos kérdés. Ha tájékozódtam, inkább a kritikus véleményt hallgattam meg, érthető okokból. Pl. a PCR teszt nem igazán arra van kitalálva, amire használják, a maszk ér, amennyit ér, nekem nem is&

lenne kötelező a diagnózisom miatt, de hordom. Most, ahogy látom, azon megy a fő vita, hogy a mutáns variánsok az oltottakban fejlődnek jobban vagy az oltatlanokban. Nekem logikusabban hangzik az, hogy az oltottakban, de mindegy. Amíg szabadon dönthetek, nem oltatok, ha muszáj&

lesz, akkor pfizer. Ennyi a történet. Eredetileg én csak annyit tettem szóvá, hogy nem kellene kurvaanyázni meg nyomorultazni, akik egyelőre valamiért bizonytalanok vagy szkeptikusak az oltás kapcsán. Van elég bajuk azzal, hogy sok mindenből kimaradnak a kártya miatt.

Twitteres párbeszéd pszichiátriáról, gondnokságról

A pszichiátria úgy viselkedik az emberrel 1-1 sub esetén, mintha valami rosszat csinált volna, vagy bűnt követett volna el, és olyan elbírálásban is részesül, úgy bánnak vele, mint egy bűnözővel, és feljelentik. Holott a bűnt pont ők maguk követik el az embertelen eljárásaikkal.

Az a probléma, hogy állami szintre van emelve a pszichiátriai bűnözés és visszaélés, minden erőszakszervezet a pszichiátriát segíti ebben, és rendelkezésére áll. Persze, hogy röhögve basznak ki veled gyógyítás helyett, ha írsz róluk például pár keresetlen bejegyzést az Origón.

Twitter karácsony

B: gondolod, hogy elkerülted volna a gyamsagot, ha nem írsz róluk?

R: Talán, ha mintabetegként viselkedem, és nem szököm meg egyből, és elfogadom a helyzetet, szóba se jött volna. bár, nem vagyok benne biztos, ez csak egy megérzés. Másokat sokkal többért se vesznek gyámság alá, én meg ha megjelenek a pszichiátrián, automatikusan megy az eljárás.

Talán eleve irritálom őket, persze, a fő oknak az irkálást látom. Amikor még nem voltak pszichiátriaellenes írásaim, csak leírogattam, mit tapasztaltam, akkor is beszólogattak, mert akkoriban ilyet nem csinált senki. De hogy kritizálom is őket, azzal abszolút kihúzom a gyufát.

Szerintem egy fokkal mindig az ingerküszöbük fölött van az, amit csinálok. Egy idő után már a személyes sértődöttség is motiválhatja őket, a megbüntetni vágyás, a bosszúállás, ezek kicsinyes emberi gyengeségek, de helyet kapnak a praxisban, még ha visszaélés gyanúja is merül fel.

Annyit tudok, hogy megyei szinten abszolút ismert vagyok a pszichiáterek előtt, Nyíregyházától Nagykállóig, kb. egy emberként dühösek rám, de legalábbis baszom a csőrüket. Egy darabig próbáltak levegőnek nézni, most a legújabb taktika, hogy kibasznak velem, ahogy csak bírnak.

Talán a legtöbb undort és gyűlöletet pont a 2 nagykállói elmeorvosi szakértő felől éreztem, akiknek, ugye, pártatlannak kellett volna maradnia irányomban, de ez már ránézésre sem jött össze nekik. Aztán a bíróság előtt persze égre-földre esküdöznek, hogy azok, de távolról sem.

De a legsötétebb a bírónő volt. Fogalma sem volt a pszichiátriáról, azt adtak be neki, amit akartak, leginkább érzelmileg manipulálták, engem mindenáron szartak-szapultak, minden lehetséges eszközzel, hogy gyámság alá vegyen, a “saját érdekemben”. Egy trauma volt a tárgyalás is.

Minden volt ott tárgyaláson, csak szakértés nem.

B: szerintem nem tudnál ilyen összeszedetten írni, ha rosszul lennél. rendszer ellenesként viszont ez a büntetés szerintem is. nemes harc, kár, hogy rámész!!

R: kár tagadni, egy kicsit rám ijesztettek, talán ez is volt az egyik cél, a baj az, hogy igazából nem tudom, meddig mehetnek el, mire kényszeríthetnek még a jogosítványaikkal most, vagy a jövőben, egy pillára nem éreztem már biztonságban magam, igen, aggódtam, hogy rámegyek

Mindenesetre anyagilag és egzisztenciálisan sikerült ellehetetleníteniük, akartam vállalni ilyen webadmin munkát, de így hogy jelentkezzek bármilyen felelősségteljes állásra, hogy “bocs, gyámság alatt vagyok”? Ami bevételkiesést okoztak, mind gyógyszerre költsék, ahogy mondják.

B: végtelenül szomorú dolog ez! hány évre? és az egyetemet ugye be tudod fejezni?

R: 5 év, alsó hangon, hacsak nem fellebbezek addig. Az egyetemmel eléggé szarul állok, jórészt a szar gyógyszerezés miatt, a mindennapokat is nehezíti, nemcsak a tanulást. Még nem tudom, mi lesz. Vagy befejezem idén… vagy megint egy év…

B: még van remény, lehet fellebbezni? mit mondott az ügyvéd?

R: Nem igazán. Max. az ügy felülvizsgálatát kérni. Ebben a megyében ezt is reménytelennek látom. Mivel jövőre Debrecenbe fogok járni orvoshoz, hátha el lehetne intézni debreceni szakértőt, itt mindenki a véremet akarja. Megkaptam, hogy paranoid vagyok, hát elég para, de így van.

Ennyire azért meg tudom ítélni, kinek mi a szándéka velem, pláne, ha az orrom alá dörgöli, pláne, ha viziten a pofámba ordítja. Páran nem hisznek nekem, hárítják a valóságot. Én is hárítottam sokáig, hosszú út vezetett odáig, amíg teljes valójában fel bírtam fogni az igazságot.

B: teljesen el lehetetlenítettek. a helyedben így is tennék egy próbát a munkával, bár nem te irod alá. mondjuk otthonról. vagy kisebb munkákat szerezni akár, reklámozni magad… mikor nem számítanak a körülmények.

R: sajnos az van, hogy szégyellek így munkáért folyamodni. előbb-utóbb visszakényszerülök a munkarehabra… hacsak Debrecenben nincs valami lehetőség, ott is van ilyen közösség… bár igazából sok jóra nem számítok… egy 42 éves embernek így elintézni a sorsát… gratulálok nekik.

B: vidéken semmi nincs. én is aggódok, folytathatom e a munkát januárban. remélem igen, de nem rajtam múlik, én megtettem mindent! 4 hónapja kerestem már. szóval fel a fejjel, járj nyitott szemmel!