A könyvelők öregkora

“Tessék, most is a gép előtt ülök”, hiszen ez a végzettségem is, és a munkaköröm is, “most is számítógéppel játszom”, hiszen ez az egyetemi feladatom a záródolgozatom elkészítéséhez.
Jó reggelt. Amikor Douglas Adams azt írta, hogy egy másik bolygóra való költözéskor a könyvelőket és egyéb csepűrágókat lehetőleg egy külön űrhajón kell utaztatni, és ottfelejteni valahol, tudom, hogy miért írta. Egy könyvelő annyit jelent, mint hogy legális tolvaj.
Egy könyvelő nem tud nem lopni. Egy könyvelőnek elfogynának a gondolatai, ha az esze csak a rutinfeladatok lekönyvelésén járna. Ehelyett mindig azon jár az esze, hogy jár jobban anyagilag. Természetesen ezek megmaradt, sekélyes kapcsolataikra is érvényesek.
Egy könyvelő számára olyan morális és jogi és filozófiai fogalmak, mint etika és erkölcs és humanitás, merőben ismeretlen fogalmak, számukra ezek érthetetlen bűvészkedések a szavakkal, ha valaki, tegyük fel, hatályon kívül helyezné a jogrendet, mindent ellopnának, amit érnének.
A jog egy könyvelő számára egy ellenfél, egy megkerülendő akadály. A jog épületét egy nagyon zegzugos tákolmánynak látják, ahol annyi ki-bejárat, csúszda és hátsó létra és mászókötél és mászórúd van, amiken folyamatosan csüngenek, hogy gyakran nem veszik észre a főbejáratot.
A könyvelők általában nem nagyon értik a könyveket, a könyv nekik naplófőkönyv, amit félelemmel vegyes tisztelettel öveznek, az írástudók árulásának tartják, hogy egyáltalán van olyan hogy könyv, könyvezés (nem könyvelés), irodalom, kommunikáció, médiatudomány.
Egy könyvelő teste fölött idősebb korára, ahogy az elméje homályosul, kezdi átvenni a lopott vagyona az irányítást, még a nemlétező érzésvilága is teljesen elhomályosodik. Nyugdíjas könyvelők maguktól már nem képesek semmit tenni vagy mondani, anyagi javaik kezdik mozgatni őket.
A könyvelők öregkorának veszélyei: hatalmas vagyon, nevetségesen ocsmány módon való elbutulás, aminek tragikomikus, röhögtető folyományai lehetnek, és olyanfajta folyamatokat idézhetnek elő, hogy a környezetük érzésvilága is elsekélyesedik, és aki nem szokott még hozzájuk, esetleg halálra röhögi magát rajtuk. Ismeretlen emberek közé beengedni őket már csak ezért sem javasolt.
Jellemző még: a gazdaságilag gyengébekkel szembeni kiállás, mögötte semmi erkölcsi és morális tartalommal (mi az?), a pénz piedesztálra emelése, faszari zsugoriság a világban a gépiség és a gépiesség elterjesztése, automatikus mozgások, kívülről vezéreltség szeretete, előképük a mechanikus robotoknak. A külvilágtól való védekezés, szeparáció egyetlen lehetséges útja számukra az olyan fokú önhergelés és kötekedés, ami cigányoknak is dícséretére válna. (Emiatt a közelükben tartózkodni, sajnos, szinte lehetetlen, huzamosabb ideig.) Szellemi táplálékaikat leginkább az ingyenes, másolt, lopott tartalmak fogyasztása képezi, amiért feltehetőleg ki vannak átkozva egy-két pénzesebb helyről, a fapados, sufnituning, tolvaj megoldásaik miatt.
Talán a leggazdaságosabb eszköz lenne nekik az utódaikat is gondnokság alá helyezni, hogy az “őrült költekezésüket’ visszafogják, és esetleg még a saját, jogos járandóságukat sem odaadni, hanem helyette ingyencirkuszt csinálni a környéken, hogy az irodába frissen kinevezett könyvelő “gyermekük” (44 évesen, csak 26 évbe telt, mire irodába került) még a saját pénzéhez se jusson hozzá, még önmagától se tudjon kikönyörögni (a saját zsebéből) 0 forintot sem, és így sokkolják le a cigizésről, amivel titokban ők is szoktak “játszani”, mert akárhányszor le akart szokni, ők (vagy azok) mindig újra és újra visszasokkolták vagy visszasokkoltatták vagy visszaédesgették, méghozzá tudatosan. Lényegében kávéval, cigivel és piával irányítottak egész életemben, és most még (44 évesen) azt is ők akarják megszabni, hogy hol, mikor mennyi, miért, stb. fogyjon ezekből általam. “Szép új világ” – Van, aki idézgeti csak a könyvcímet, anélkül, hogy olvasta volna…

A hurkásodó szabolcsi bunkó “klapec” panaszai

Idézet: “tettél te le egyáltalán valamit az asztalra? Mit teszel le az asztalra?”

Akinek php programozásból van papírja (állítólag), miért nem megy el php programozónak, nekem site-build-ből van papírom (az ecdl vizsga részeként), ha ennyire túlképzett valaki, majd szólok neki, ha elakadtam a php részeknél. Szoftverfejlesztésből is megvan minden modulom (OKJ).

Azt meg azért különösen vegyük már hozzá, hogy kommunikáció- és médiatudomány szakos vagyok a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karán (amit néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, ugye), és nem hátráltatni kellene a DE végzős, Bachelor of Arts rangú hallgatóját, hanem segíteni.

Amúgy, most, hogy kiadás előtt van a könyv, hadd magyarázzam meg a “hatalmas” műértőknek a verseim számának jelentőségét: Karinthy Frigyes első, nem mondhatom el senkinek című kötete 23 költeményt tartalmazott, a második, az Üzenet a palackban pedig 20-at, nem írt túl sok verset.

Ráadásul attól vagyok “ilyen okos”, hogy magyar nyelv és irodalom szakon már hülyére tanultam, hülyére ittam, hülyére sámánkodtam magam Miskolcon ez egyetemen (az egyetemi Rockwell Klubban, a Coffe-Inben, és a bölcsészettudományi kar épületében), és ha nagyon megnézzük, kaphattam volna magyar nyelv és irodalom szakos diplomát, tanári képzettség nélkül, minden további nélkül, és akkor én lennék az élő, két lábon járó “magyar nyelv és irodalom”, vagyis annak a tárháza, vagyis annak a teljes lexikona, ugyanis csodák csodájára, “interneten sincs meg minden”, és minden fennmaradó pénzemet a jövedelmemből könyvekre, folyóiratokra, virtuális javakra, szerverekre, robot rendelésre költök, és szeretnék most már a záródolgozatommal foglalkozni a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakán, igen a “bőcsész karon”, és nem perverz “pszichiátriai informatikai mágiával”, ‘s boszorkánysággal agyonütni a szabadidőmet, de lehet, hogy a tanulmányaim néha esetleg (mondjuk 5 perc erejéig, 5 forint, 003 fillér erejéig) a munkaidő rovására ha esetleg mennének, nem kukacoskodni azon a 0,003 filléren, hogy abban a fennmaradó nano-milliszekundumban mit csináltam, amikor lenyomtam egy kilincset, és hogy honnan hova vezetett volna az ajtó, és mi járt a fejemben az ajtó kinyitásakor, és miért nem oda mentem, ahova indultam, ráadásul szünetben, lehet, hogy erre a viselkedésre a drága, kedves munkatársak részéről nem vagyok túlságosan kíváncsi.

Vagyonnyilatkozatom + előmenetelem

Ólrályszi. Kemény egy hónapot húztam le az önfoglalkoztatás világában. Milyen eredménnyel?

Azt hiszem, az egész hónap a tervezéssel, és az alapok lerakásával telt el. Bár van pár ismerősöm, akik függetleníteni tudták magukat munkahelytől, ágytól, asztaltól, satöbbitől, azt hiszem, ez az egészségesek világában is a kisebb hányada a népességnek. Hát még az ilyen comme ci, comme ca embekének, mint én, aki, ha akarja beteg (a leszázalékolási bizottság előtt, és a diákhitel-tartozás elengedésekor), viszont a bíróság előtt vérig van sértve, ha erre való hivatkozással korlátozzák a jogait, és hol cinikusan, hol dühödt támadással ostorozza a pszichiátriát ezért, és minden követ megmozgat, mindent bevet, a TASZ-tól elkezdve a volt munkahelyének elnökségi szintjéig, hogy nyomást gyakoroljon ott az ügymenetre, miszerint neki kutya baja.

Na, jó, ennyit az önkritikáról. Egyébként is, ki sajnálna 1-2 rongyos misit egy díszskizó fenntartására, pláne a vagyonnyilatkozatok közzététele kapcsán, amikor a sokkal kirívóbb esetek sem szúrnak szemet. Sőt, legyintünk rájuk. Tekintsük ezt egy sajátos vagyonnyilatkozatnak, és felejtsük el. *Amikor felébredünk, semmire sem fogunk emlékezni.* ++ Továbbra is az állam tart el [pénzzel], a szüleim tartanak el [kajával], barátnőm tart el [lakhatással]. Plusz van egy fél házrészem egy olyan lakóövezetben, aminek az árát a hátralévő életem folyamán is képtelen lennék elinni, mivel hamarabb exitálnék májcirrózisban, minthogy végére érjek a pénzemnek. Jó, jövőm így hát – egyelőre – biztosítva van. Most összegekkel nem dobálóznék, megtettem már korábban, sokszor.

A népesség egy jelentős hányada a garázskocsmákban, egy másik réteg pedig a parlementben szunyókál a délelőtt folyamán, én legalább úgy teszek, mintha nagyon is érdekelne a php, és a szoftverfejlesztés egy jelentős fázisával töltöm el mindennapjaival, ami talán a legfontosabb itt is: tervezéssel, spekulációval, ábrándozással, ki hogyan nevezné. Nem árulok el nagy titkot, hogy ez a tevezés, ábrándozás egész konkrét álmodozásba torkollik néha, abban az értelemben, hogy vagy elszunnyadok az íróasztalnál, vagy egyszerűen keresek alami fekvőalkalmatosságot, és ott. Annyit máris tudok, hogy a programtervezés magasabb prioritást élvez a munkahelyeken is, mint maga a konkrét programozás, így hát – gondolom – nem árt, ha ebben is szert teszek néminemű gyakorlatra. És hogy mit végeztem? Szégyen, nem szégen, ez alatt az idő alatt tagadhatatlanul felmerült bennem néhány gondolat a záró dolgozatommal kapcsolatban (is). Bár inkább csak egyik témáról a másikra ugráltam, amikor kétségeim merültek fel annak a szakadéknak átugrásával kapcsolatosan, ami szellemi szintem, és felkészültségem, valamint a záró dolgozat által támasztott követelmények között tátong.

vagyon self-criticism

Most nem szeretném részletezni, micsoda Szkhüllák és Kharübdiszek között hányódtam ebben a belső viharokkal teli időszakban, elég legyen annyi, hogy alapvtően 4 égtáj irányába láttam meg felsejleni a part körvonalait: első célpontom egy JAVA mush kliens-szerver alkalmazás elkészítése volt, de ahogy időm egyre fogyott, mindig alább adtam a tervemből, ennél fogva egy WorPress sablon felépítése az alapoktól lett volna a következő állomás, aztán utána egy b2evolution skin legyártása, már nem az alapoktól, végül a “gányoljunk össze akármit php-ben!” felkiáltással egy önálló, ámde igen kezdetleges blogmotor megírása mellett döntöttem, Debilitas munkacímet adva neki, a nyilvánvalóan kezdetleges, együgyű, fantáziátlan és igénytelen, mintegy frankensteini nívójú másolatát életre hívva ennek a fajta – egyébként jobb sorsra érdemes – naplóbejegyzések közzétételére (is) alkalmas felhasználói felületnek. Na, jó, itt tartok most, szerintem egyelőre ennyi mára elég belőlem, lehet emésztgetni. 🙂

Ez egy 5 éves bejegyzés, ahol lényegében egy-két szó, hangsúly kivételével semmi sem változott. Csak a világ fordult egyet köülöttünk. Mostanában bekapcsolom 4-kor a rádiót. Angolul mondják be az ukrán-orosz konfliktust, csapatbevonások, csapatkivonások, csapatösszevonások, kik hogy “tereznek”. Nem igazán sokat értek belőle, nem is annyira figyelek, de miért nincs inkább béke? Miért, ha azt kérném, az lenne? Magyarországnak ami a 2. világháborúban szerencsétlensége volt, most az a szerencséje egy esetleges háborúban, ez lehet a semlegesség záloga. Senkinek nem lehetnek Magyarországgal szemben területi követelései. Egy semleges, Svájc típusú és színvonalú országgá válhatunk hamarosan. Legyünk optimisták, inkább ma egy bank vagy egy kaszinó, mint holnap egy vállról indítható rakéta, gépfegyver (akár AK-47-es, akár Kalasnyikov, akát Uzi) vagy bajonett.

Francis Fukuyama bácsinak nem volt ideje a történelem végéről gondolkodni

Jó reggelt kícánok! Abba is belepusztult volna a világ, ha eltörlődnek az ünnepek, és az időszámítás, de a történelemhamisításba, és a jövőbe nézés (tervállítás) megszüntetésébe is belepusztulhat még, mert elmúlik a gondolkodás mélysége és perspektívája mindezek miatt. Tudom, hogy szinte Psychterminatorként érkeztem a halloweeni ünnepkörbe, és jó néhány ünnepet széttököltünk, de a téli (karácsonyi) ünnepkört igyekeztünk megtartani (mint az apát), sajnos horror-karácsonyba fulladt az egész történet, de legalább épp hogy az utolsó pillanatban megmenekütünk. De alig, hogy elkezdődött az újév, újabb veszély fenyeget, mert ha eltűnik a történelem, vagy olyan módon relativizálódik, ami már fenttarthatatlan, megszűnik a jövőállítás és a tervgazdálkodás lehetősége is, és “látványomban” a tundrán és a tajgán és az északi sarkon tűz körül ülő, kijegecesedő emberek (és nem elméletek) kezdenek megmutatkozni. Tudok róla, hogy van duguláselhárítás, és volt mikuláselhárítás, és karácsonyelhárítás és szilveszterelhárítás és vízkeresztelhárítás, de múltelhárítás és pláne jövőelhárítás már ne legyen. Legyen olyan a napjuk, ahogy Önök szeretnék. Varecza mester ajánlásával.

Mondjuk, ez a szám azt sugallja, hogy lehet, hogy egy ember miatt akarom megmenteni a világot, ami, mondjuk, lehet, hogy igaz is, nagyjából, hozzávetőlegesen. Persze azért van még pár kezdődő, és ígéretesen induló lánybarátságom is, rokoni szálakkal is tarkítva, és most már azért is kár lenne.

Tervszerű Megelőző Karbantartás (TMK)

A Főterminál elfogadta a Véráldozatot, amikor a Telefonfülkénél megvágtam magam a Vajkenővel, és a Reszetelő azóta szomjazik, egy faszszopó miért mondja egy fasz-nem-szopóra, hogy fasszopó?! De folytathanám is a sort: egy baromarcú miért mondja egy nem-barom-arcúra, hogy baromarcú? Sok volt a kidobó-kóla?!

Szakembereknek való, “rövidített” bölcsészettudomány, küldöm a melóba, a “TMK”-ba, na ^^:

Egyébként a Kölcsey-parafrázis eredetije az Emléklapra c. disztichon, ha ez mond valamit, és netalán már a tisztelt mekegi urak is nem írtak volna ilyet, nekik elmondom: 4 sor ütös disztichont vagy hexametert megírni kb. 4,5 órába kerül, de nem ilyen baromságokra gondolok, hogyaszondja: “xy bádogos és vízvezetékszerelő”…
de, mondjuk, olyan munkahellyel sem villognék, aminek az a neve, hogy “tervszerű megelőző karbantartás”
A pszichoterápiának is van egy olyan ága, ami inkább a bölcsészettudományi alapokon nyugvó pszichológiához áll közelebb, mint a pszichiátriához, de ha nagyon muszáj, egy kis pszichoanalitika (analízis), illetve pszicholingvisztika is bevethető a terápiás cél elérése érdekében, Feldmár András szerint IS, szerintem… 🙂
Szerencsére nem ismerek a TMK-ból név szerint, és ez, szerintem jobb is, ha így marad, mert nem szeretném, ha túlságosan sokat kellene a saját magam, vagy a Sipos Edit érdekében felszólalnom meló közben, mert az eltereli, sajnos, a figyelmemet egy csomó feladatról, amivel megbíznak… és amik egyébként fontosabbak, mint a “téemkázás”, vagy a “téemkázás létrázása”, hogyúgymondjam… pláne a göndri bárányka, szemüveges okostojásokat nem szív(l)elem, mert azt találom gondolni, hogy szájkaratézni szeretnének velem, abban ugyan nem vagyok a legjobb, de az is megy…

U.i.: Az ebédelgetésről meg még annyit, hogy a melóba saját eszcájgot viszek, minden nap, ha nem baj, magam szeretem fényesítgetni az eszcájgom darabjait otthon, úgyhogy lehet, mosogatni se sokat fogok ott.

Palimpszeszt Világ

LEAD Technologies Inc. V1.01
Jó reggelt kívánok az újév első munkanapján! Szóval akkor induljunk tiszta lappal. Kezdjük a szociális ebéddel, aminek a minőségénél még az ingyenkonyhás is jobb. Szinte átlátszó, halvány, hóka színű, hideg, híg fos levesek, még a lencse is olyan silány, hogy ment le a lefolyóba. Állítólag ma írom alá a munkaszerződést, ilyen levesek után szerintem nekem még az is gondot okoz, hogy meg tudjam fogni normálisan a tollat, és annyi erőm sincs, hogy a nevem eszembe jusson, amit elvileg majd rá kellene írnom a munkaszerződésre.
Ja, bocsánat, csak végignéztem egy 46:10 perces videót a magyar nyelvről egy magyarnak mondott írótól (ugye, mindent/tudás egyeteme), és kicsit ideges lettem, mert a videó színtiszta hamisítvány volt, vagy pedig az a magyarnak mondott író hazudtolta meg önmagát, amikor több változatot készíttetett a videóról. Először is turbóhamisítás ellen kellene fellépni: Hallottam az Egri csillagok szinte végtelenített szövegváltozatairól a rádióban, nyelvemlékek hamisításáról (baszjad, Üzüd és társaira gondolok), József Attila ismeretlen Edit versei bukkantak fel, szerintem a régészet is inkább betevés a földbe, mint kivétel onnan. A hétvégén is kis híján leakadt az agyam, amikor a Libri kapcsán a könyvipari anomáliákról értesültem (Fehér Krisztián és társai, különös tekintettel Robin Williams-re…), tehát mondjuk ki nyíltan: a könyvipar (vagy piac, mindegy…) válságban van, könyves események, könyvfesztiválok maradnak el, stb., és nemcsak a vírus miatt…
Így kezdődik 2022 első olyan igazi munkanapja, elbasztam 3/4 órát hülyeségekre, kiderült, hogy az év elején már megint bepróbálkoznak 1-2 trükkel a szoc. ebédnél, olyan az egész életem, mintha hirtelen egy tolvajokkal és hamisítókkal teli világban találnám magam bölcsész-informatikus létemre, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni. Nekem semmi érzékem se a lootoláshoz, se a kereskedelemhez, eredetileg könyvelő-programozó volnék, amire ráerjesztettem egy csomó felsőfokú képzést OKJ-tól kezdve FSz-ig, ami főként webprogramozásból, szoftverfejlesztésből, és mérlegképes könyvelőségből állt (na, ebből profitáltam a legkevesebbet). Viszont itt a helye egy reggeli programozó-poénnak… Szerintem egy mosolyt megér… mint a Kelet-Matyiban volt régen az a vicc-rovat:
Többértelmű szimbólum az életemben ez a Kittikés téma, pl. A -> B, B variáns…, pl. Kitt, Kitt, szállj ki a kocsiból! – szigorúan zárolt, BDB-s poén volt volna régen a középiskolában… 🙂 Ugye, Békés Fémzenész? 😀 te folyékony nanocsíra-miniboss :-), ugye ▽▼-szakáll 🙂 ?!
Mindegy, februárban kezdődik szerintem az utolsó kommédiás félévem, záródolgozattal, mindennel, addig 2 út áll előttem, szerintem: Vagy az újságkihordói biciklizgetés, vagy pedig egy kis robotika és python programozás. Szerintem az utóbbit választom, de nyitva hagynék minden lehetőséget. Pl. 10-e körülig táppénzen vagyok még várhatóan, szóval hiába lesz esetleg ma munkaszerződés, az még szerintem nem nagyon kötelez semmire, mindent vissza lehet mondani, akár “édesapámmal” írom alá, akár nem, én sem emlegetem “édesanyádat”, pedig normálisabb, mint Te.
Kellemes reggelt, iskolába készülődést a fiataloknak, munkába készülődést a középkorúaknak, kocsmába készülődést a nyugdíjasoknak, bár felőlem aztán mindenki oda készülődik, ahova akar, én kikészülődöm attól, hogy már megint mosdani kell, mert emberek közé megyek, valószínűleg, ha táppénzen is vagyok, szóval a borotválkozás is elmehet a picsába még… annál is inkább, mert húzódik a pofám, erre minek ráborotválni, még nem vagyok munkaidőben, és különben is érzékeny az arcbőröm, de kurvára.

Ezt meg küldeném a kedves rokonomnak, a nagykállói-debreceni fesztiválistennőnek, figyelmébe ajánlanám, hogy ByeAlex bácsi is kissé simlis módon került be a zeneiparba, amikor filozófia szakos létére egy zenei szaklapban zeneszakértőnek hazudta magát, és úgy kezdett el cikkecskéket írni, és kissé kerülő úton, egyre nagyobb vargabetűket leírva kacskaringózott be a zeneiparba, nagyon nem oké a srác, de vannak jó megmonzdulásai, a húzasairól most nem szeretnék beszélni, az maradjon meg az ő valós vagy vélt magánéleti ügyének…

Ezt meg küldeném a Várkisasszonynak a kakasülőre… (fel)készülnek a robotkutyák… 🙂 És… ööö… a Husipicsaság oltárára pedig a következőt:

(Megkáávééztam, megcigiztem, bekuckóóztam. Szóval közben visszaaludtam. Majd valamikor a délelőtt folyamán bekullogok aláírni a munkaszerződést. Nem eszik olyan forrón a kását, hiszen elvileg táppénzen vagyok; még ott fognak a végén dolgozni már a mai napon…)

P. S.: Szögedébe, meg Porlódra, meg Hódmezőbe, meg Szentesre, az “eszedék” városába pedig elég változatos módokon be vagyunk drótoztatva, így családilag, és légióilag, csak nehogy kedvünk támadjon lubickolni Szentesen egy kis termálfürdőben, így a télvíz idején… xD Vagy mehetnék például Tátralomnicra síelni is, ha úgy hozná a kedvem, ott is ott laktam a vasútállomásnál, de én mégis a munka frontján kívánnék jeleskedni… ill. “fontolva haladni”… például ott télen is lehet fagyikázni, meggy fagyit is, és pihenni, de nem “földalatti bunkerokban”, meg lanovkázni, meg… blablabla… voltam ott a dinoszaurusz-nézegetőbe’ is…

 

Mi lesz jövőre velem?

Maszkolok egy Tervet

Néha úgy érzem, távoli rokonságban állok Hide the Pain Harolddal. Valahol én is egy herold vagyok, amikor megyek az utcán, és gyáröm az arcom a kiskölykök hülyeségén, és kockásra marom a képem az emberi ostobaságon, és azon sakkozom. Én is ilyen megváltóvá torzított emberekről gondolkodom a nagy nyíregyházi Dzsumandsziban (“Hú! Há! Hepp!”), körülbelül ennyi az idei évi ünnep mélyfilozófiája. Nem esett szó sem a Lappföldi Joulupukkiról, sem Szent Miklósról, sem a Jézuskáról, sem Rudolfról, a rénszarvasról, sem a haverjáról, a krampuszról, a kis manókról.

Helyette mi van? “Lootolom! Bootolom! Gamers-forradalom lesz!” “Ha nem ad a muter még egy ficcset, blokkolom és stoppolom, összekötöttem a bankkártyám a telefonommal, meg az agyammal, csak beakadt egy szoftverfrissítési hiba, és azóta körbeforog a gépszíj a rendszeren. Nem baj, dobjunk be még egy Hell-t, barátaim, Villás Béla vár ránk a Pokolban, a guzsalyosaival, és bőségesen megjutalmaz, ha kiakasztjuk a Robikergető várost a Csibibolygó rendszer alatt.

Rám nem egy fényképalbum stock fotói között találtak, mint a legenda szerint Hide the Pain Haroldra, aki a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán végzett. Ha így volt, gondolom, volt miért furán mosolyognia. Én már nem végeztem sehol. Bármelyik iskola, ahová jártam, értelmét vesztette, mire végeztem volna. Kitanultam belőle a tanulnivalót, és végül már kínjukban olyat kértek rajtam számon, amit nem tanítttak meg. Így lettem vagabund.

Ha Francois Villonra igaz az, hogy az életét rendőrségi és bírósági jegyzőkönyvekből rekonstruálták, az enyémre legyen igaz, hogy pszichiátriai ambuláns lapok és zárójelentések “más szemszögből láttatott” “igazságain” alapul a majd a történetem. Szabványos önéletrajzt soha nem írtam (illetve egyszer igen, de azt összetéptem), a blogfolyó túl hosszadalmas és hömpölyögvényes ahhoz, hogy bárki elolvassa. Régebben láttam a számlálókban arra tett kísérleteket, hogy valaki egy szuszra ellvassa, vagy 2-3 húzásra lehajtsa vagy végigdarálja, ma már ez, sajnos lehetetlen,

Annál is inkább, mert hiányzik belőle a biciklizgetéseim krónikájam a Repülőter körzetben, amit sokan nagy örömmel olvastak, valami Yes, ok! címmel ment, persze köz(mű)felháborodást keltett, mint szinte minden, amit csináltam. Meg hogy én nem is én vagyok, csak egy provokátor vagyok, csak egy öntevékeny csoport vagyok, csak egy név vagyok, csak egy összefércelt voodoo baba vagyok. Igazából egyik sem vagyok, és mindegyik. Én vagyok a saját Twitteresem, a saját programozóm, a saját könyvelőm, a saját íróm, költőm, műfordítóm és bloggerem.

Egyet nem vállalok, az önmenedzselő prófétaságot, meg azt, hogy biciklivel hordjam ki a saját magam által kézzel megírt és sokszorosított kiadványaimat a gazdagoknak a környéken, de amiért eszembe jutott ez a biciklizgetés, talán lehet, hogy jövőre újságkihordást vállalok. Úgyis korán van, az emberek nem látjak, ahogy tekerek bicikliző majomként, és a napi testedzést is letudom, és még fizetnek is érte. Na, nem sokat, épp csak annyit, amennyi cigit elszívok, és amennyi kávét megiszom biciklizgetés közben + néha 1-2 sütemény, édességég, rendőrségi kakaó, akármi, amit reggel hoznak a boltba. Fűben, fában van orvosság, de ezúttal az alkoholról lemondanék munka közben, mert rontja a teljesítő képességemet. Köszönöm, hogy elmondhattam, sajnálom, hogy ma sem tudtam csendben maradni.

Milyen unalmas a kisvárosi élet… Lényegében újra és újra ugyanazokat a köröket futom… A miért éppen Alaszkában is csak a szereplők legérdekesebb óráit válogatták össze… Amúgy szerintem Alaszkában igazából hideg van, és halszag és dögunalom. Van téli depresszió is. Mint ahogy tavaszi, és nyári és téli is.

Munkahelyi problémák, avagy hogyan lettem Bruce Willis-es könyvelő

Jó Bruce Willis-es könyvelői reggelt kívánok. A Bruce Willis könyvelőségről csak annyit: Az igazi könyvelés olyan, mint az igazi programozás. Irányítani mindenki szereti, de az effektív munkát elvégezni senki. Még jó, hogy szakmám szerint prog-könyves vagyok.
Ez olyan kis irodai mindenest jelent. Aki minden fontosabb műveletet maga végez el. Még jó, hogy életem folyamán, 43 év alatt egy napot se, véletlenül se dolgoztam végig irodában. Inkább tettek be “műhelybe”, “foglalkoztatóba”, stb. helyekre, az iroda “szentélye” nekem tabu volt
És vajon mi volt az indok? “Foltokban borotválkozik”, “tegnap alkoholt ivott”, “nem tisztálkodott megfelelően”, éppen ezért “nincs munkaképes állapotban”, “nem tisztelettudó a feljebbvalójával”, “önálló gondolatai vannak”, “túl sokat dohányzik”.

.

Ez a baj, ha a felső vezetés, vagy akármilyen vezetés tiszta rinya-tyúkokból áll ki. 2013 óta, mióta ott dolgoztam, egyetlen férfi sem volt vezető pozícióban. Előtte sem. Önálló gondolataim, persze, mint könyvelőnek nem lehetnének, de mint programozónak muszáj, hogy legyenek.
P. S.: Egyébként munkába menetel előtt, írd és mondd, 1,5-2 óra hosszát szoktam készülni egy 4 órás munkahelyre. És így se vagyok jó nekik. Én se szoktam mondani nekik, hogy “büdös kurvák”. Pedig azok. Az, hogy az elnöknő “dudukázik” a kápójával, az semmi? Munkaidő után, remélhetőleg, ha kérhetném.
Tegnap is megyek az utcán, este 7 után sétálok, a kibaszott városközpontnál, a dohányboltban nincsen már kávé, a faházban sincs már kávé, a Korzó előtt, a Korzóban is csak az a homokosoknak való Spar-os Cappuccino található, amitől liftezik a gyomrom a tej (tej?, kérdőjel) miatt, és mindenhol ez a hülye reklám vigyorog rám. Remélem, ez (még) nem a Pokol.

maybe the matrix is the symbolic meaning of something, maybe it’s true

Lapszemle, véleményposzt

Orbán Viktorral, Áder Jánossal, Müller Cecíliával is végezni akartak a radikális csoport tagjai

hihihi, ilyet elképzelni sem lehet, mert mindenki gondolatát olvassák, ilyet csak úgy lehet elképzelni, hogy direkt hagyta őket a kormány, sőt bátorította őket, sőt, a kezükre játszott egy darabig, ezért kamu az egész rendőrség, meg katonaság, szerintetek mit csinálnak egész nap, nincs háború, figyelik a polgári lakosságot, vagy szerintetek egész nap fekvőtámaszoznak? egy faszt. a titkosszolgálatokról nem beszélve. na, de az se olyan nagy cucc, hogy lehet titkosszolgálatokról beszélni, ha mindenki tud mindent? blabla, katonák figyelnek mindenkit, ennyi a történet.
engem is akart már alkalmazni a pszichiátria, akart alkalmazni a katonaság, akart alkalmazni a rendőrség, de én csak 1 skizó egyesület ajánlatát fogadtam el, napi 4 órában havi 60e forintért + 60e nyugdíj, a többit a szüleim állják. a 4 óra azért fontos, mert a fennmaradó időben azt csinálok, amit akarok, és lényegében a 4 órában is azt csinálok, amit akarok, kamuból csinálok egy webshop projektet, amire valahogy sose jut idő, de annyit elmondhatok, hogy nem miattam.

Ami nem öl meg, az megerősít

“Miért vagyok én olyan okos? Miért vagyok én olyan bölcs? Miért írok én olyan jó könyveket?” – Friedrich Nietzsche

Jó reggelt! Nekem már minden nap egy ajándék, egy cukorkabonbon ezen a munkahelyen. Egyszer a foglalkoztatóban ülök, egyszer a konyhában, egyszer a műhelyben. A hajléktalanvécében még nem voltam. Mint a régi szép időkben. Ha bárkinek az útjában vagyok, már elküldhet a francba. Mert hogy ő értéket termel. Ne zavarjon senkit, hogy egy webshop létrehozásáért alsó hangon 200000 forintot szoktak elkérni. Az immateriális javak is értékek, és az egyesület tulajdonába mennek át. Bocs, nem akarok bunkóbbnak látszani, mint amilyen vagyok, szóval ezekről elég is ennyi. Tudom, hogy vezetőségváltás, meg minden, és nem várhatom már el, hogy a régi kis Edita álljon a sportcipőjében az udvaron, a dolgok brutálisan megváltoztak előre, csak én haladtam visszafelé, amikor újra egyetemistává váltam skizofrén létemre. Ez számos problémát felvetett, nyilván, amiket most nem fejtenék ki bővebben, mert akkor itt ülnénk este 6-ig, ahogy szokás mondani.

Mert mi történt? Visszaszereztem az életem fölött a kontrollt, kibaszott teljes értékű ember lettem, nem igazán érdekel a kibaszott megvett bíróság, meg a hamisan esküdöző elmeorvosi szakértő, aki körülbelül hasonló aljasságot követett el ellenem, mint Amerikában Britney Spears-szel csinálták. Korrupt bíróságok, pszichiátria és dagadtság viszonylatában már elértük Amerikát, egyébként. Államokat tesz zsebre a gyógyszeripar és a pszichiátria, aljas módon befurakodva az orvostudományba. Visszaálmodtam magam az egyetemre, igaz nem a miskolcira, hanem a debrecenire, minden ugyanúgy történt, körülbelül, ahogy álmomban megterveztem. Nem tudom, hányszor járkáltam végig álmomban a különböző egyetemek folyosóit, örök elutasításaban volt részem, néha már abban is kételkedtem, hogy megvan-e az érettségim. Álmomban. 😊

Szóval, letettem az emelt szintűt magyarból, kibaszott sokadnaposan, ötösre, az érettségi átvételekor szinte lezúgtam az emelvényről, a Twitteren rajtam röhögtek, és én is magamon. Az egyetemet nem így képzeltem, hogy végighallucinálom, ahogy ezek a rohadékok mondják, akik 2x bebasztak a pszichiátriára közben. Én ezt nem hallucinációnak nevezném. Nincs hallucináció. A lelkek hangját hallom. Akár hazudhatnak is a hangok, és sokszor meg is teszik. Ha így jobban tetszik, nevezhetjük gondolatolvasásnak. Na, az se úgy működik, ahogy elképzelik, vagy reklámozzák. Meg az ufó se. És a skizofrénia se. És a gyógyszer se. Minden másképpen van lekommunikálva, mint ahogy a valóságban van. A pszichiátria egy tükörtudomány, tükörvilágban élünk, belehipnotizálva a ránk szuggerált valóságba.

Az egészet súlyosbította, amikor az Origón írtam a szervezett zaklatásról. Na, azok is egyből rám szálltak, még azon a napon elkezdődött a kampány a kikészítésemre. A tévéfelvétel óta követtek, és nem szálltak le rólam. De mindettől csak egyre erősebb lettem. Ami nem öl meg, az megerősít – írta Nietzsche bácsi. A skizofréniát kutattam, annak minden formáját vizsgáltam, a sámánisztikus megközelítéstől, a Jézus-programon át a szervezett zaklatásig. Aztán szépen lassan mindnek a részese lettem. Mindet kimaxoltam. A gyógyszert, a szcientológiát, a piálást, a részegeskedést, a skizofréniát (a piálás, a kábszi, a skizofrénia mind tudattágító dolgok), és most itt vagyok az egyetemi BA utolsó félévében, 42 évesen 21 éveseknek való dolgokat tanulok. És azzal is csak fejlődtem, hogy nem ragadtam bele a magyar nyelv és irodalom posványába. Magyarul már megtanultam, köszönöm. Kommunikálni is. És a nem kommunikáció is kommunikáció. Minek kommunikálnom, ha bizonyos helyekről már olvassák az elmémet? És informatikus is vagyok. Abból érettségiztem, b+. És azt is évekig gyakoroltam kitartóan, amíg tisztába jöttem a webes dolgokkal. Így lettem cybersámán, és bölcsészeti paradigma-relativizáló egy személyben, még a főiskolai, azaz BA diploma előtt. Mindig olyasmibe ártottam bele magam, ami a kor színvonalán a legkorszerűbb technológiai tudást adta a kezembe. És hogy ez véletlen? Hát, persze. Véletlenül voltam magyaros, véletlenül voltam szoftverfejlesztő és webprogramozó, véletlenül tanultam fél évig a szcientológusok között, és most véletlenül éppen komm. szakos vagyok, és ebből már diplomát is szeretnék. Olyan nagy kérés ez?

Bevallom, hogy csak a könnyű „nyári pénz” reményében álltam munkába, de basszus, nehezebb a dolgom, mint egy 8 órás kommos vagy infós állással lenne, amit ugye nem kaphatok meg, mert a kibaszott pszichiátria jó előre gyámság alá tett, hogy ne végezhessek felelősségteljes munkát. Egyébként a pszichiátria mindenkivel azt csinálja, aki letesz valamit az asztalra skizofrén létére. Sorolhatnék neveket, de nem teszem. Elég csak Britney Spears példájára gondolni. A pszichiátria olyan pofátlan, hogy még a világcirkuszt is vállalja, amikor közszemlére teszik, hogy hogyan nyomorították meg Britney-t. Azzal, hogy demens. Meg a lítiumtól nem tud beszélni. Ahelyett, hogy fű alatt elsikamikálták volna az ügyet. Britney ügye fontosabb, mint sokan gondolják. A pszichiátria maga a gonosz, a 4. Reich, legújabban posztkovidban utaznak, mindegy nekik, csak mérgezhessenek, szuggerálhassanak, és hipnotizálhassák a lakosságot tovább. És akkor a kovidról még nem is beszéltem. Amúgy meg nem is fogok, mert kb. 5 percre van a rendőrség, és még elő találnak állítani rémhírterjesztésért.