Puzsér Róbert: SzNObjektív … és a Gutenberg-galaxis 2.0

A közéleti- és médiaszereplők közül egyedül Puzsér Róbertnek figyelem a pályáját, a többiekről maximum a Wikipédián olvasok, nem nagyon szokott érdekelni, hogy pl. Márki-Zay Péternek miért van eltörve a keze mostanában szinte folymatosan, sem pedig az, hogy pl. Bige László milyen háziőrizetben van vagy nincs, hanem ha politikáról van szó, egyszerűen Puzsér összefoglalóit, harmadikutas látásmódján szoktam választani, aki ír, vloggerkedik, tévészerepel, egyszóval a vállán visz egy csomó közéleti dolgot, mint például Németh László annak idején, aki egymaga írta a Tanu című folyóiratát, közben könyveket adott ki stb.

Márki-Zay: Eltört bal kéz, kék szalag
Márki-Zay: Eltört bal kéz, kék szalag

 

A rejtélyes nyíregyházi Bige-címer
A rejtélyes nyíregyházi Bige-címer

Puzsér Róbert és sok más ember szerint sohasem volt valódi rendszerváltás, köztük én szerintem sem, aki Papp Róbert vagyok, és nem sok közöm van Puzsér Róberthez azon kívül, hogy néha nézem a YouTube-os videóit, és néha olvasom a könyveit. A legutóbbiban, a SzNObjektívben például 10-es listákat közöl, például az elhazudott rendszerváltásra vonatkozóan, és leírja azt is többek között, amikor Antall József azt mondja Csurka Istvánnak, hogy “Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, amikor Csurka elkezdett hőbörögni, és faji alapon fasisztáskodni. A magyarok nem csináltak forradalmat az anyaországban, mert hittek a békés átmenetben, Romániában viszont annál inkább (Sütő András, Tőkés László, stb.), amikor kemény utcai harcokban tökön kapták román Securitate kommandósait, akik nem sokáig tartottak ki ellenük, mivel Ceaucescu teljesen elszigetelődött és magára maradt, Kádár János viszont békés átmenettel engedte át az országot az MDF-nek és Antall Józseféknek, akikről szintén kering egy pár érdekes történet

Tehát Puzsér és a tízes listái (amik nem összekeverendők az ügynöklistákkal, amik azóta sem kerültek nyilvánosságra, minden rendszernek szüksége van besúgókra, igaz, Secu?) azért érdekesek, mert én nem szoktam tízes listákkal, “fraktálszerűen” dolgozni, az én gondolkodásom interactive fiction szerűen és metakognitív tréning szerűen ágazik el előre, jobbra, balra, és néha hátra, plusz a 4 kiegészítő égtáj, szóval szerintem egy döntésnél max. 8 szempontot tudnék figyelembe venni… Ez jobb vagy rosszabb, mint a 10-es lista? Mit tudom én. Más. Tudom, hogy Puzsérról nem szokás kritikát írni, mert kritikát írni egy kritikusról igen kritikus, de én is rendszerkritikusnak tartom magam, mint Puzsér tartja Csurka Istvánt, vagy  Tamás Gáspár Miklóst, és én nemcsak a rendszereket próbálom meg kritizálni, hanem magát a kritikát is, ami nem teljesen kritizálás inkább véleményformálás egyfajta politikai rendszerkritikáról egy pszichiátriai rendszerkritika felől. De immár túl sok már a jóból, túl sok a kritika szóból, ejtsünk szót a könyv szerkezetéről is.

Az van, hogy a 10-es listák a fejezetcímek előtt képekkel, diagram-szerűen, tankönyv-szerűen bomlanak ki, és abszolút azt gondolom, hogy ez egy egészen új iránya a könyvszerkesztésnek, mint például Fűzfa Balázs rendhagyó irodalomkönyvei, vagy magában a tényleges irodalomban Nagy Zsuka kötetei, illetve Kabai Lóránt Moaré című könyve. Kísérleti irodalom, de a kísérletezőkedvből áll össze előbb-utóbb az új rendszer. A könyveket azért is fontosnak tartom, mert az ismereteink térbeli elhelyezése nagyon fontos egyfajta tudományos Feng Shui-ként is működhet lakásunkban, a könyvek szimbolizálják mindannak a tudásnak az avatarját(?), modulját(?) (nem jut eszembe a szó), ami éppen interiorizálódik (belsővé válik) vagy már belsővé vált. Erről érdekes bölcsész-babonák is vannak, pl. vizsga előtt a párna alá rejtett könyvek képében, az egész napos tanulást például mintha segítene belsővé tenni. Például régebben nekem úgy ment a tanulás (hogy mást ne mondjak, magolás), hogy 1-2 hét folyamatos jegyzetelés után még a párnám alá is betettem éjszaka a Magyar Grammatikát, és a vizsgán alig lett meg a 2-es (de legalább meglett, ugye), szóval a könyveink helye fontos a 3D-s térben, akár virtuális, akár hologram, akár több univerzumból összevetített mozivilágban élünk, a papír alapú tartalmat, a nyomtatott sajtót és műveket nem lehet megkerülni, ez a második írásbeliség egyik értelme, nevezhetnénk Gutenberg-Galaxis 2.0-nak, mert mi lenne, ha egyszer csak nem lenne internet vagy lehalna pár szerver, és az emberek itt maradnának makogó vízimajomként…?

A Kelet-Magyarország pénteki melléklete, előfizetőknek:

U.i.: Utólag eszembe jutott, hogy én is bővíthetném az interaktív fiction-szerű gondolkodásomat a 8 égtáj közé való közbeiktatásával a “fel”, “le” irányoknak, de vajon mi értelme lenne…? Talán majd később, talán 1 év múlva, talán 2 év múlva, talán ha meglesz a diplomám, talán 5 év múlva, talán sohanapkor…

 

Palimpszeszt Világ

LEAD Technologies Inc. V1.01
Jó reggelt kívánok az újév első munkanapján! Szóval akkor induljunk tiszta lappal. Kezdjük a szociális ebéddel, aminek a minőségénél még az ingyenkonyhás is jobb. Szinte átlátszó, halvány, hóka színű, hideg, híg fos levesek, még a lencse is olyan silány, hogy ment le a lefolyóba. Állítólag ma írom alá a munkaszerződést, ilyen levesek után szerintem nekem még az is gondot okoz, hogy meg tudjam fogni normálisan a tollat, és annyi erőm sincs, hogy a nevem eszembe jusson, amit elvileg majd rá kellene írnom a munkaszerződésre.
Ja, bocsánat, csak végignéztem egy 46:10 perces videót a magyar nyelvről egy magyarnak mondott írótól (ugye, mindent/tudás egyeteme), és kicsit ideges lettem, mert a videó színtiszta hamisítvány volt, vagy pedig az a magyarnak mondott író hazudtolta meg önmagát, amikor több változatot készíttetett a videóról. Először is turbóhamisítás ellen kellene fellépni: Hallottam az Egri csillagok szinte végtelenített szövegváltozatairól a rádióban, nyelvemlékek hamisításáról (baszjad, Üzüd és társaira gondolok), József Attila ismeretlen Edit versei bukkantak fel, szerintem a régészet is inkább betevés a földbe, mint kivétel onnan. A hétvégén is kis híján leakadt az agyam, amikor a Libri kapcsán a könyvipari anomáliákról értesültem (Fehér Krisztián és társai, különös tekintettel Robin Williams-re…), tehát mondjuk ki nyíltan: a könyvipar (vagy piac, mindegy…) válságban van, könyves események, könyvfesztiválok maradnak el, stb., és nemcsak a vírus miatt…
Így kezdődik 2022 első olyan igazi munkanapja, elbasztam 3/4 órát hülyeségekre, kiderült, hogy az év elején már megint bepróbálkoznak 1-2 trükkel a szoc. ebédnél, olyan az egész életem, mintha hirtelen egy tolvajokkal és hamisítókkal teli világban találnám magam bölcsész-informatikus létemre, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni. Nekem semmi érzékem se a lootoláshoz, se a kereskedelemhez, eredetileg könyvelő-programozó volnék, amire ráerjesztettem egy csomó felsőfokú képzést OKJ-tól kezdve FSz-ig, ami főként webprogramozásból, szoftverfejlesztésből, és mérlegképes könyvelőségből állt (na, ebből profitáltam a legkevesebbet). Viszont itt a helye egy reggeli programozó-poénnak… Szerintem egy mosolyt megér… mint a Kelet-Matyiban volt régen az a vicc-rovat:
Többértelmű szimbólum az életemben ez a Kittikés téma, pl. A -> B, B variáns…, pl. Kitt, Kitt, szállj ki a kocsiból! – szigorúan zárolt, BDB-s poén volt volna régen a középiskolában… 🙂 Ugye, Békés Fémzenész? 😀 te folyékony nanocsíra-miniboss :-), ugye ▽▼-szakáll 🙂 ?!
Mindegy, februárban kezdődik szerintem az utolsó kommédiás félévem, záródolgozattal, mindennel, addig 2 út áll előttem, szerintem: Vagy az újságkihordói biciklizgetés, vagy pedig egy kis robotika és python programozás. Szerintem az utóbbit választom, de nyitva hagynék minden lehetőséget. Pl. 10-e körülig táppénzen vagyok még várhatóan, szóval hiába lesz esetleg ma munkaszerződés, az még szerintem nem nagyon kötelez semmire, mindent vissza lehet mondani, akár “édesapámmal” írom alá, akár nem, én sem emlegetem “édesanyádat”, pedig normálisabb, mint Te.
Kellemes reggelt, iskolába készülődést a fiataloknak, munkába készülődést a középkorúaknak, kocsmába készülődést a nyugdíjasoknak, bár felőlem aztán mindenki oda készülődik, ahova akar, én kikészülődöm attól, hogy már megint mosdani kell, mert emberek közé megyek, valószínűleg, ha táppénzen is vagyok, szóval a borotválkozás is elmehet a picsába még… annál is inkább, mert húzódik a pofám, erre minek ráborotválni, még nem vagyok munkaidőben, és különben is érzékeny az arcbőröm, de kurvára.

Ezt meg küldeném a kedves rokonomnak, a nagykállói-debreceni fesztiválistennőnek, figyelmébe ajánlanám, hogy ByeAlex bácsi is kissé simlis módon került be a zeneiparba, amikor filozófia szakos létére egy zenei szaklapban zeneszakértőnek hazudta magát, és úgy kezdett el cikkecskéket írni, és kissé kerülő úton, egyre nagyobb vargabetűket leírva kacskaringózott be a zeneiparba, nagyon nem oké a srác, de vannak jó megmonzdulásai, a húzasairól most nem szeretnék beszélni, az maradjon meg az ő valós vagy vélt magánéleti ügyének…

Ezt meg küldeném a Várkisasszonynak a kakasülőre… (fel)készülnek a robotkutyák… 🙂 És… ööö… a Husipicsaság oltárára pedig a következőt:

(Megkáávééztam, megcigiztem, bekuckóóztam. Szóval közben visszaaludtam. Majd valamikor a délelőtt folyamán bekullogok aláírni a munkaszerződést. Nem eszik olyan forrón a kását, hiszen elvileg táppénzen vagyok; még ott fognak a végén dolgozni már a mai napon…)

P. S.: Szögedébe, meg Porlódra, meg Hódmezőbe, meg Szentesre, az “eszedék” városába pedig elég változatos módokon be vagyunk drótoztatva, így családilag, és légióilag, csak nehogy kedvünk támadjon lubickolni Szentesen egy kis termálfürdőben, így a télvíz idején… xD Vagy mehetnék például Tátralomnicra síelni is, ha úgy hozná a kedvem, ott is ott laktam a vasútállomásnál, de én mégis a munka frontján kívánnék jeleskedni… ill. “fontolva haladni”… például ott télen is lehet fagyikázni, meggy fagyit is, és pihenni, de nem “földalatti bunkerokban”, meg lanovkázni, meg… blablabla… voltam ott a dinoszaurusz-nézegetőbe’ is…

 

A “helyi erők” és a 8B jelzetű buszjárat legendája

Az a helyzet, hogy a helyi erők egyszer fel vannak háborodva azon, hogy mennyit írok, ha viszont már fél napja nem írtam semmit, azonnal “Emlékoldal”-nak akarják nyilvánítani a blogomat.
Kevésbé tartom magam antipszichiáternek, mint inkább pszichiátriakritikusnak. Ezeknek a fogalmaknak az értelmének a tisztázásáról egész este elbeszélgethetnénk. Szeretném, ha végre egyszer már a drága, kedves pszichiátria szólna egy szót a saját érdekében, pl. itt, a Twitteren.
Egyébként antipszichiáter csak pszichiáter végzettségű lehet, pszichiátriakritikus lehet újságíró is. egy félév és pár vizsga választ el a kommunikáció-médiatudomány szak újságíró szakirányán a diplomától. nincs valami összefüggés ezek között és, hogy akadályozzák az iskoláim befejezését?
Minden igaz, amit írok, vagy igazzá teszik, mindent, amit tervezek, megpróbálnak elrontani. Szerencsére a terveimről ritkán számolok be nyilvánosan, és kevés szóban. Ennyit a pszichiátria “gyógyító” tudományáról. A pszichiáterek nem annyira bírják a kritikát, akkor sem, ha jogos.
Kedves barátaim, a Neptunon véletlenül “karbantartási munkálatokat” végeznek. ha, és amikor befejezik szeretném Nektek megmutatni a főiskolai és egyetemi előmenetelemet a Neptunban. kb. olyan az íve, mint az ökörhúgyozásnak. ha elkezdek egy iskolát, a pszichiáterek akadályozzák az elvégzését. kezdetben bármilyen szakra felvesznek, aztán ahelyett, hogy a gyógyszereikkel foglalkoznának, azon kezdenek el mesterkedni, hogy az iskolai tanulmányaimtól leválasszanak, beleköpjenek a levesembe, lehúzzanak a saját szintjükre, és begyógyszerezve gyötörhessenek.
A pszichiátriával a legnagyobb közös sikerünk a 8B jelű járat kifejlesztése. Mivel Sóstóhegyre járok haza napi 2000 forintért, mert gyámság alatt vagyok, de gyakran Sóstón keresztül megyek, ezért a lakásom előtt elhalad egy 8B jelű járat, ami Sóstón keresztül valami fura pályát leírva teljesen logikátlan útvonalon halad Sóstóhegy irányába. Ezt az útvonalat sokszor terveztem magamban a 8-as buszon utazva vagy gyalog, és a drága pszichiáterkék pedig megvalósíttatták.
Nem is rossz. Mindezt pedig kihoztuk havi 2500 forint körüli összegből, mert ennyibe kerül a nyugdíjas bérletem, mert a Szabolcs Volán menetjegy- és bérletárait pedig befagyaszttatták. Ilyen csúnya, makacs betegség ez a skizofrénia, hogy manapság sok támogatás kell a gyógyításra.
Sajnos, ezeket a problémákat már nem gyógyíthatná meg más, mintha beledolgozná magát néhány jó öreg kortárs ismerősöm az antipszichiátriába (ennyi emberből körülbelül rekonstruálni lehetne az én saját z generációmat, ha tetszik érteni, amire gondolok, persze vannak még egy páran, akik előkerülhetnek ennek a posztnak a hallatán, pl. Kovács Áron László, vele pl. Budapesten találkoztam, a webprogramozás és szoftverfejlesztés kapcsán és eléggé értelmesnek találtam… Ismerek még személyesen 1-2 “ősprogramozót”… Jung Tibor, Tihor Miklós, nem tudom…
U.i.: Lényegében azért mondtam, hogy “ismerem Tihor Miklóst, mert olvastam a könyveit, játszottam a játékaival, végighallgattam a szerepjátékos találkozón a mondanivalóját, tehát ismerem élőben, azért mondom, hogy ismerem Rátkai Istvánt és Érdi Gergőt, mert ismerem a játékaikat, és nagyon komolyan foglalkoztam már a programjaik felépítésével, és meghallgattam Rátkai István podcastját. És azért mondom, hogy ismerem az általam emlegetett embereket, mert tényleg személyesen ismerem őket, és skizofrén létemre tényleg tudom, mi az a McDonald’s , és Burger King és a Gerbeaud cukrászda Budapesten, és a Vasdisznó Szegeden, meg a Nem Egri, és jártam gyerekkoromban Nyíregyházán az Egri borozóban, és a 4-es kocsmában, és szabadidőmben csavarogtam és részegeskedtem és szerepjátékot játszottam és cigiztem már 16 éves koromban, és mindig mondták, hogy koravén kisgyerek voltam és már 4-5 koromban étteremben ebédelgettem délben egydül sertésbordát és sült krumplit, késsel-villával, és 6-8 éves koromban bélyeget gyűjtöttem az öregekkel, és sakkoztam, és amőbáztam, és akasztófásat játszottam, és pütyködtem és malmoztam és marokkóztam, billiárdoztam és csocsóztam és ping-pongoztam és teniszeztem és tollaslabdáztam és lovagoltam és fociztam és kosárlabdáztam, és karatéztam, és baseballoztam és túratáborba jártam és kajakoztam és kenuztam, és célba lőttem, és házikót is építettem, és kapáltam is a telkünkön, és kalapáltam, és technika órákra is jártam, és most már szálljanak le rólam a kibaszott pszichiátriájukkal, és hagyjanak békén a kibaszott retkes büdös picsába!!! És húzzanak haza Bulgáriába!!!