A “helyi erők” és a 8B jelzetű buszjárat legendája

Az a helyzet, hogy a helyi erők egyszer fel vannak háborodva azon, hogy mennyit írok, ha viszont már fél napja nem írtam semmit, azonnal “Emlékoldal”-nak akarják nyilvánítani a blogomat.
Kevésbé tartom magam antipszichiáternek, mint inkább pszichiátriakritikusnak. Ezeknek a fogalmaknak az értelmének a tisztázásáról egész este elbeszélgethetnénk. Szeretném, ha végre egyszer már a drága, kedves pszichiátria szólna egy szót a saját érdekében, pl. itt, a Twitteren.
Egyébként antipszichiáter csak pszichiáter végzettségű lehet, pszichiátriakritikus lehet újságíró is. egy félév és pár vizsga választ el a kommunikáció-médiatudomány szak újságíró szakirányán a diplomától. nincs valami összefüggés ezek között és, hogy akadályozzák az iskoláim befejezését?
Minden igaz, amit írok, vagy igazzá teszik, mindent, amit tervezek, megpróbálnak elrontani. Szerencsére a terveimről ritkán számolok be nyilvánosan, és kevés szóban. Ennyit a pszichiátria “gyógyító” tudományáról. A pszichiáterek nem annyira bírják a kritikát, akkor sem, ha jogos.
Kedves barátaim, a Neptunon véletlenül “karbantartási munkálatokat” végeznek. ha, és amikor befejezik szeretném Nektek megmutatni a főiskolai és egyetemi előmenetelemet a Neptunban. kb. olyan az íve, mint az ökörhúgyozásnak. ha elkezdek egy iskolát, a pszichiáterek akadályozzák az elvégzését. kezdetben bármilyen szakra felvesznek, aztán ahelyett, hogy a gyógyszereikkel foglalkoznának, azon kezdenek el mesterkedni, hogy az iskolai tanulmányaimtól leválasszanak, beleköpjenek a levesembe, lehúzzanak a saját szintjükre, és begyógyszerezve gyötörhessenek.
A pszichiátriával a legnagyobb közös sikerünk a 8B jelű járat kifejlesztése. Mivel Sóstóhegyre járok haza napi 2000 forintért, mert gyámság alatt vagyok, de gyakran Sóstón keresztül megyek, ezért a lakásom előtt elhalad egy 8B jelű járat, ami Sóstón keresztül valami fura pályát leírva teljesen logikátlan útvonalon halad Sóstóhegy irányába. Ezt az útvonalat sokszor terveztem magamban a 8-as buszon utazva vagy gyalog, és a drága pszichiáterkék pedig megvalósíttatták.
Nem is rossz. Mindezt pedig kihoztuk havi 2500 forint körüli összegből, mert ennyibe kerül a nyugdíjas bérletem, mert a Szabolcs Volán menetjegy- és bérletárait pedig befagyaszttatták. Ilyen csúnya, makacs betegség ez a skizofrénia, hogy manapság sok támogatás kell a gyógyításra.
Sajnos, ezeket a problémákat már nem gyógyíthatná meg más, mintha beledolgozná magát néhány jó öreg kortárs ismerősöm az antipszichiátriába (ennyi emberből körülbelül rekonstruálni lehetne az én saját z generációmat, ha tetszik érteni, amire gondolok, persze vannak még egy páran, akik előkerülhetnek ennek a posztnak a hallatán, pl. Kovács Áron László, vele pl. Budapesten találkoztam, a webprogramozás és szoftverfejlesztés kapcsán és eléggé értelmesnek találtam… Ismerek még személyesen 1-2 “ősprogramozót”… Jung Tibor, Tihor Miklós, nem tudom…
U.i.: Lényegében azért mondtam, hogy “ismerem Tihor Miklóst, mert olvastam a könyveit, játszottam a játékaival, végighallgattam a szerepjátékos találkozón a mondanivalóját, tehát ismerem élőben, azért mondom, hogy ismerem Rátkai Istvánt és Érdi Gergőt, mert ismerem a játékaikat, és nagyon komolyan foglalkoztam már a programjaik felépítésével, és meghallgattam Rátkai István podcastját. És azért mondom, hogy ismerem az általam emlegetett embereket, mert tényleg személyesen ismerem őket, és skizofrén létemre tényleg tudom, mi az a McDonald’s , és Burger King és a Gerbeaud cukrászda Budapesten, és a Vasdisznó Szegeden, meg a Nem Egri, és jártam gyerekkoromban Nyíregyházán az Egri borozóban, és a 4-es kocsmában, és szabadidőmben csavarogtam és részegeskedtem és szerepjátékot játszottam és cigiztem már 16 éves koromban, és mindig mondták, hogy koravén kisgyerek voltam és már 4-5 koromban étteremben ebédelgettem délben egydül sertésbordát és sült krumplit, késsel-villával, és 6-8 éves koromban bélyeget gyűjtöttem az öregekkel, és sakkoztam, és amőbáztam, és akasztófásat játszottam, és pütyködtem és malmoztam és marokkóztam, billiárdoztam és csocsóztam és ping-pongoztam és teniszeztem és tollaslabdáztam és lovagoltam és fociztam és kosárlabdáztam, és karatéztam, és baseballoztam és túratáborba jártam és kajakoztam és kenuztam, és célba lőttem, és házikót is építettem, és kapáltam is a telkünkön, és kalapáltam, és technika órákra is jártam, és most már szálljanak le rólam a kibaszott pszichiátriájukkal, és hagyjanak békén a kibaszott retkes büdös picsába!!! És húzzanak haza Bulgáriába!!!

Hova ment a Zsuzsivonat?

Hova ment a Zsuzsivonat? Hova megy az Editvonat? Orsivonattal együtt el fognak nyáron pöfögni Balatononalmádi-i állomásra, Robi bácsi felügyeletével és ajánlásával, de van ott azon a Balatonon olyan pár hely, amit még nagyon jól ismerek, igaz, Festetics-kastély, Keszthely, Fonyódligeti táboroztatással, Tihanyt se hagyjam ki, és amikor átbuszozom valami másik helyre a vonat helyett, az is eszembe szokott jutni, hogy hogy is voltak azok a régi Upponyi kirándulások (térerő né’kül, természetesen), mármint nyelvjárás-gyűjtésileg, hogy amikor átrohantunk Ózdon, és átszálltunk a büdös, mocskos kis zötyögő tömegbuszról a vasúti szerelvényre egy üveg bor társaságában, olyan jó kis egri butykosi bor, mondjuk, arra, hogy hogy fogyott el Miskolcig, arra már én nem is emlékszem, de hogy Kazincbarcikán én mennyit szórakoztam, hogy mennyit bulikáztattak ott a kazincbarcelónaságba’ az én drága kedves kis haverkáim, na azok ott utak vótak, 4 sávosak mindenütt, persze Adrienne, de a halálgyár, az mindenütt halálgyár, akár barcikán, akár nyíregyházán, és hát Tőled hallottam először ezt a kifejezést, talán nem véletlenül, most is, azóta is itt ülök a Stadion utcán, pont ugyanazon az úton, ahol a baleseted történt, és annak rejtélyének az ügyében nyomozok, irodalmi maffiai szintig jutottam a gondolkodásban, Temesi Ferenc-ii szinkronicitások vannak, némi posztmoderni, porlódi, azaz szegedi áthallásokkal, ahol azt csiripelik a verebek, hogy…

To be continued… (megszaladt kéz fontsabb bejegyzései a twitterről)

Különben nem a Világgép volt az első, ami lelket kapott általunk. Harmonykával állítólag “lelket adtunk” ezt jóval megelőzőleg egy chatbotnak. Hát, persze, ilyenkor már sok az előkerült pulya, akár gépi, akár emberi, akár program-pulyákról van szó (szoftveresen).

Nohiszen, Békéscsaba már eleve be volt tervezve itt a vasúti programban, mint ahogy Debrecen, Miskolc, épülgető Mályi-i leágazással “látványomban”.

na, jól van, mit tudom én, mályi, azt hiszem, volt itt valami helyesírási vita is annak idején, amibe még én is beleparasztkodtam egy kicsit

Persze, Mályiba busszal is lehet menni. Naponta 1x (xD). És vissza is lehet jönni olyan 7 körül, emlékeim szerint. Amúgy meg 15 körül indul, innen a buszpályaudvarról. Tudom, hanyas kocsiállás, nyugi Adrienne…
Robikával mi a Margit-ssszigeten is csak olyan sármos férfi és ficsúr módjára sétálgattunk, és csak úgy ragadtak vóna ránk a csajok (csak hát Robikám, az itteni nőkkel nagyon kell vigyázni, mer’ ez itten vidék, oszt ami ragad, az tapad, szóval semmit se kell elsietni…)
Ja, mit hallok, Sziget fesztivál? Persze, hogy vótam. 1 napig, legjobb volt, de a jóból is megárt a sok ott a Hajógyári szigeten. Egy napijegy már akkor is 8000 forint volt. Még Värttinä koncerten is ott bőgtem valahol az elején mindenféle francia meg angol népséggel.
kedves gyerekek, drága jó játszópajtáskáim, megjött a Robi bácsi mikulása is az egyesületbe, ahol ugyan nem ő a főnök, sem az elnők, sem a titkár, de ott mindig volt egy ilyen szürke eminenciásságba bújtatott informatikusi funkció, csak hát az sajnos, hogy a Robikának van tartva
milyen meglepő, hogy “nem állt le a webshop projekt” a pszichotikusok egyesületében
figyi, rühellem én is a névmágiai dolgaimat. nem lesz több névmágia, megígérem (kivéve, ha nagyon fontos lenne, de nem, nem terveztem több névmágiát egyelőre… például sohanapkor… se…)
Amúgy vonatokkal egyelőre nem pöfögnék, hanem csak pöfögtetnék, de kezdek már rájönni, hogy mindent magamnak kell csinálni, saját kezüleg, és hát a vonat út, meg a cigi viszonylata Balatonalmádiig is, hogy is mondjam csak, hogy tűrhetetlen, avagy szinte kibírhatatlan, Orsikám.
Ui.: Ami pedig a legújabb parazitámat illeti: ez egy parazita, mindig is az volt, szeretett d’artagnannak öltözni, főleg a szája alatti háromszög alakú pinakeféjére volt mindig a legbüszkébb. ez nem normális. szerinte lehet “bloggot” írni a badoo-n. most kiderült, hogy nem csak traumaokozással, de gyépésséggel is sarokba lehet szorítani, én kérek elnézést, drága kutyásaim.
itt amúgy olyan szanálások is voltak, hogy 1 interspart is visszabontottak szanálásilag kb. padló szintig, ahol a kájóval kukorizácztunk Edittel, asszem megvan a bejegyzés is, beidézzem?

Ui2.: szerintem kezelőorvosilag inkább Debrecen felé orientálódnék vissza a nappali kórház felé, hissz’ méltánytalanság ért nagykállóban

igeen, igeen, debreceni egyetemi klinikai kórház, ahová amúgy is járok iskolába is (egyetem)