A magyar kormány válságkezelése a koronavírus-járvány kapcsán

A feltételezések szerint az eredetileg csak állatok közt terjedő (SARS-COV2 nevű) vírus valahogyan átlépte a fajok közti korlátokat és emberre is átterjedt. A vírus tényleges eredete jelenleg ismeretlen, de a 2019. decemberi esetek megjelenése óta úgy tűnik, főként csak emberről emberre terjed. Tehát a vírus terjesztésében úgy tűnik, hogy állati közvetítők nem vesznek részt.  Az első tanulmányt, amelyben 41 igazoltan COVID-19-ben szenvedő beteg esetéről számoltak be, 2020 januárjában publikálták a The Lancet folyóiratban. E tanulmányban a betegség megjelenésének időpontját 2019 decembereként jelölték meg. A WHO hivatalos publikációjában a betegség legelső megjelenésének dátumát 2019. december 8-ra tette. Később megjelent tanulmányokban az elsőként Kínában észlelt esetek dátumai közt a 2019. november 17-i dátum is megjelent, miután a szakértők úgy vélték, hogy utólag megtalálták a feltételezett „első” fertőzött egyént.

Mostanában több hírportál foglalkozott vele (pl. 444.hu, hvg.hu), hogy a vírus mesterséges eredetű is lehet. Marton Péter, kül- és biztonságpolitikai szakértő Covid-19 Az egészségtelen politikák ragálya című, idén januárban kiadott könyvében olvastam, hogy fura véletlen, hogy a Wuhan Institute of Virology éppen kiemelten foglalkozott a denevér-koronavírus kutatással, és az izolált vírusokat rendszeresen manipulálták “funkciófokozó” kutatások részeként, ami egyébként az ilyen kutatásokban megszokottnak mondható. A manipuláció azért történik, hogy azt vizsgálják, milyen változások tehetnek egy ilyen kórokozót még veszélyesebbé.

A könyv megemlít egy korábbi tanulmányt is: „Tipikus példa ilyen kutatásra a wuhani Shi Zheng-Linek és nemzetközi kollégáinak 2015-ös tanulmánya, melyben egy természetben talált koronavírus (SHC014) tüskéjét „szerelték rá” a 2003-ból ismert SARS vírusnak egy módosított változatára, és megállapították, hogy az ennek eredményeként kapott szintetikus vírus veszélyes lehet az emberre.” Lehet, hogy mindezt azért csinálták, mert nagyon aggódtak a „zoonózis” miatt, ami az állatról emberre terjedést jelent, de az is lehet, hogy pont ezzel idézték elő a bajt. Egy hasonlattal is él a könyv szerzője: „Olyasmi ez, mintha a SpaceX központjába csapódna be egy meteorit, azzal a különbséggel, hogy a SpaceX nem próbál meg meteoritokat oda aktívan bevonzani.”

A vírusfertőzés közvetlenül a tüdőhólyagocskákba (alveolus) jut és kétoldali szövetközi tüdőgyulladást okoz (NCIP – novel coronavirus-infected pneumonia) így a tüdő nem képes ellátni funkcióját, a légzést. Az ebből adódó légzési elégtelenség gyakran olyan súlyos, hogy néhány napos kórházi ápolás után a lélegeztető gép oxigénje nem elég az életfunkciókhoz. A fertőzöttek 6 százaléka kerül kritikus állapotba. A tüdőgyulladás általában nagyon súlyos, sokan kórházi kezelésre is szorulnak miatta, és esetenként halálos kimenetelű betegség. A szisztémás gyulladásos válaszreakció és a következményes kórfolyamatok okozzák a legtöbb halálesetet az általános intenzív betegellátás során.

A vírus első hulláma Európába 2019 végén, 2020 elején jutott, rendkívül súlyos helyzetet idézve elő Észak-Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban. A kórházak megteltek, betegek feküdtek a folyosókon, és drámai videókat tettek közzé az orvosok, akik arról értekeztek, hogy súlyos erkölcsi, etikai dilemmákat okoz számukra, hogy dönteniük kell a betegek között, ki kerüljön a nagyobb eséllyel életet jelentő lélegeztetőgépre. A COVID-19-járvány nem csak egészségügyi problémát jelentett innentől, hanem politikai lépések megtételét is szükségessé tette. A WHO 2020 március 11-én bejelentette a világjárványt. Ezt követően részlegesen leállt a világban a termelés, munkahelyek kerültek veszélybe, az iskolák átálltak a távolléti, digitális oktatásra.

A társadalmi távolságtartás mellett a kötelező maszkviselés elrendelésének is lehetett és lehet a járvány terjedésének lassításában. Egyes országok gyorsan léptek a maszkviselés ügyében, mások csak hosszabb tétovázást követően. Csehország volt az első Európában, ahol elrendelték a kötelező maszkhasználatot (március 19-én). Majd a WHO maszkviselésre vonatkozó április 6-i ajánlását követve lassan minden országban bevezették a kötelező maszkviselést (nálunk május 15-én).

Ez a rendkívüli helyzet óriási anyagi erőforrásokat, azok átcsoportosítását kívánja az egészségügyi rendszer megerősítésére, illetve a válság nyomán itthon és világszerte ismert „leállás” gazdasági hatásainak kompenzálására. A járvány nyomán a magyar kormány és parlament rendkívüli állapotot vezetett be. A rendkívüli helyzetben a kormány rendkívüli felhatalmazást kapott, ami nem pusztán alkotmányossági kérdéseket jelent, hanem az állami hatalom és az egyén szabadsága közti „egyensúly”-nak az egyéni szabadság rovására történő eltolódását is. Dolgozatomban a magyar kormány válságkezelési stratégiáját igyekszem körüljárni, amellyel igyekezett a veszélyt elhárítani.

A kormányzati válságkommunikációnak központi jelentősége volt az állampolgárok tájékoztatásában, melyet az Operatív Törzs napi sajtótájékoztatói és online felületei, a hagyományos és közösségi médiafelületeket elárasztó tájékoztató hirdetések és a kormányzati politikusok biztosítottak. A hivatalos tájékoztatás minőségével kapcsolatban politikai oldalak szerint megoszlottak a vélemények.

A védekezéssel kapcsolatos infrastruktúra elérhetősége és biztosítása szintén kiemelt figyelmet kapott a kormányzati kommunikációban. Míg a válság hazai megjelenése előtt a kormányzati megszólalók elsősorban azt hangsúlyozták, hogy a magyar egészségügy megfelelően felkészült a járvány kezelésére, a vírus betörését követően a védekezéshez szükséges eszközök biztosítása vált központi témává. A kormányzati megszólalók rendre kiemelték, hogy a védekezésnek nincsenek anyagi korlátai, felülről nyitott keret áll rendelkezésre. A főként keleti irányból, elsősorban Kínából való eszközbeszerzés a kormányzati válságkezelés egyik fő sikereként lett bemutatva, melynek arcává Szíjjártó Péter külügyminiszter vált. Szintén hozzá kötődött a határon kívül rekedt magyar állampolgárok hazaszállítása, illetve a határon túli magyaroknak és a szomszédos országoknak juttatott segítségnyújtás koordinálása is.

A válságkommunikáció fontos vizuális elemeként említhető még a rend biztosításának üzenetét hordozó rendőri és katonai egyenruhák markáns jelenléte. Az Operatív Törzs sajtótájékoztatóin a rendvédelmi szervek vezetői állandó résztvevők voltak, a kórházak kórházparancsnokok irányítása alá kerültek, a kiemeltnek minősített vállalatoknál megjelentek a hadsereg képviselői. A válság korai szakaszában a biztonságérzetet erősítendő katonákat rendeltek ki a közterületekre, és a kórházlátogatásokra is tisztek kísérték Orbán Viktort. A miniszterelnök gyakran hangsúlyozta is, hogy „katonai harcászati akcióterv” szerint működik az ország, és előszeretettel írta le a helyzetet háborús és harci metaforák alkalmazásával.

A politikai vezetés egyik fontos megnyilvánulása, hogy a miniszterelnök kommunikációjával a válság diszkurzív környezetét egyértelműen dominálni tudta. Kommunikációjának három fő felülete volt, az ezeken megjelenített információk, érvek és vélemények a válság körüli diskurzus kiemelt hivatkozási pontjaivá váltak.

Orbán Viktor kommunikációjának legfontosabb platformja a Facebook-oldala volt, ahol folyamatosan tudósított, sok esetben élőben, a legfontosabb intézkedésekről, információkról, és a válságkezelés során végzett napi munkájáról. Az állampolgárok innen kaphattak információt az első halálos áldozatról, az iskolák bezárásáról, az első gazdaságvédelmi intézkedésekről, és a korlátozások feloldásáról is. Ezeket személyesen, gyakran íróasztala mellett ülve jelentette be a miniszterelnök, és magyarázta el a döntések mögött meghúzódó indokokat. Az oldal a válság első számú információforrásává vált, amit az is jelzett, hogy a járvány első heteiben százezres nagyságrendben jelentek meg új követők a miniszterelnök oldalán.

Orbán Viktor másik kiemelt kommunikációs platformja a már évek óta megszokottá váló, péntek reggeli hosszabb rádiós interjúi voltak. Itt rendszerint a vírushelyzet és az azzal kapcsolatos döntések átfogóbb értékelését végezte el, az itt elhangzó érvek pedig a kormányzati válságkezelés elsődleges magyarázataiként épültek be a kormánypárti és ellenzéki nyilvánosság diskurzusaiba.

A harmadik platform a parlamenti ülésterem volt, ahol a miniszterelnök időről időre reagált az ellenzéki képviselők bírálataira, ezek a megszólalások pedig szintén nagy visszhangot kaptak a közéletben.

Ezeken a platformokon keresztül Orbán Viktor a válságkezelés elsődleges információforrásává vált, minden fontosabb döntést, eseményt személyesen jelentett be, a kormányzati politika és a válságkezelés igazolását is elsődlegesen ő végezte el a nyilvánosság előtt. Ennek fényében nem meglepő, hogy a kormányzati hirdetési kampányok és a válságkezelés során használt szlogenek is az ő megszólalásai köré épültek.

Az ellenzék szerepe sem egyszerű a válságok idején. A túlzott kritikák visszatetszést kelthetnek a szavazókban, míg a túlzott együttműködés a kormányzattal erősítheti a szavazókban azt a nézetet, miszerint nincs valódi különbség a hatalmon levők és az ellenzék között, ezért nem kínálnak valódi alternatívát. Lássuk, milyen vélemények fogalmazódhatnak meg ellenzéki oldalról, vagy egyáltalán milyen veszélyek fenyegetik a válságok idején a kormányzat politikájának alakulását:

 

  1. A kormány politikájának depolitizálása: A szakértői kormányzás igen gyakori érve, hogy „nincs más alternatíva. Ezt gyakran nevezik „TINA szindrómának” (There Is No Alternative).

 

  1. A válságkezelés átpolitizálása és a politikai verseny polarizálása: A vezetők a felelősség áthárítására, vagy politikai előny szerzés érdekében könnyen felerősíthetik a járvány kezdetén elcsendesülő konfliktusokat azért, hogy az „együttműködésre képtelen” ellenzéket negatív színben tüntessék fel.

 

  1. Az alkotmányosság, az alkotmányos rend károsítása: Például a végrehajtó hatalom és törvényhozás kapcsolatának, vagy a rosszul előkészített törvényjavaslatok elfogadásának kapcsán.

 

  1. A normális és a rendkívüli politika közötti különbség elhomályosítása: A permanens válságkezelés egyaránt gyökeret verhet a kormány politikájában és kommunikációjában a veszélyhelyzet elmúlta után is.

Véleményem szerint ezeket a buktatókat bizonyos pontokban sikerült elkerülni, másokban nem, viszont az is igaz, hogy az ellenzéknek „nem sok lapot osztottak” a járvány kezelésének idején. Az ellenzék tehát különösen nehéz helyzetben volt, ha kritizálni akarta a kormányt, mert hamar rásütötték a képviselőikre, hogy „a vírus pártján vannak”, „vírustagadók”, „vírusszkeptikusok”, ha bírálni vagy kritizálni akarták a kormány intézkedéseit. A kormánypártiak is, az ellenzék is a halálos áldozatok számával példálóztak, egymás nyakába varrták volna az áldozatokat, egymás felelősségét keresték az ügyek mögött. Előfordult az is, hogy a kormány felülírta az ellenzék döntését: amikor a kormánypárti oldal a főpolgármestertől követelte az ingyenes parkolás bevezetését, az azt meglépni nem kívánó Karácsony Gergely helyett Orbán Viktor saját jogkörben maga rendelte el azt országosan. Később egy interjúban arról beszélt, hogy Karácsony Gergely egy elméleti típusú polgármester, aki bizonyára nagyszerű tanulmányokat tudna írni a válságról, válsághelyzetben viszont gyakorlatias vezetőkre van szükség, akik az előbbiekkel szemben képesek a hatékony döntések meghozatalára, illetve a felelősség teljes vállalására. A Pesti úti idősek otthonában történt halálesetek miatt a felek szintén egymást hibáztatták, aztán később, persze, elfelejtődött a dolog.

A vírus elleni védekezésről szóló informálódás lényegében az Operatív Törzsre, és Orbán Viktor személyes kommunikációjára szorítkozott. Érdemes tehát a miniszterelnök kommunikációjára jobban odafigyelni, és jobban megvizsgálni, mert meghatározó a magyar válságkezelés szempontjából. A kormány, és kimondottan Orbán Viktor válságkezelésére a következők voltak jellemzők, amiket bárki megfigyelhetett, aki kapcsolatba került a miniszterelnök kommunikációjával valamilyen csatornán: igyekezett a járványt exogén (külső forrásból eredő) sokként jelentkező válságát endogenizálni, azaz politikai (külső és belső ellenségek elleni) harc terepévé tenni, és ezt általában erőteljes háborús retorika használatával sikerült elérnie. A szimbolikus pozíciónak köszönhetően a vezető – ha csak időszakosan is – egyedüli véleményvezérré válik, aki képes érdemben kialakítani a politikai napirendet. Éppen ezért a következőkben a válsághelyzet endogenezálási (belsővé tételi) eljárásait szeretném ismertetni, majd szót ejteni a válsághelyzetben jelentkező miniszterelnöki háborús retorikáról is.

A nemzetközi elitek elleni harc

Ebben a történetben a hős és a gonosz is kettős: egyfelől a miniszterelnök és a nép, másfelől a nagyhatalmú külső elitek és feltételezett hazai kiszolgálóik. A nemzetközi elitek elleni harc járvány alatti konstrukcióiban jól ismert alakokkal találkozhatunk: mindenekelőtt a „brüsszeli bürokratákkal” és Soros Györggyel. Előbbiek a „felhatalmazási törvény” javaslatával kapcsolatos kritikáik kapcsán kerülnek említésre, mint a helyzet súlyosságát nem értő „kekeckedők”: „ha már segíteni nem tudnak – mert nem tudnak –, akkor legalább ne akadályozzák a magyarokat a védekezésben” (ORBÁN-interjú, 2020. május 22.) Soros az általa javasolt örökkötvények miatt kerül célkeresztbe, amelynek célja Orbán Viktor értelmezésében az európai államok eladósítása, kamatszedés tőlük, amíg fennállnak (ORBÁN-interjú, 2020. április 24.).

Az árulók megnevezése

Orbán Viktor válság alatti kommunikációban az ellenzék játszotta a nagyhatalmú külső gonoszt segítő belső árulók szerepét, és akikre Orbán Viktor ki is mondja az erkölcsi ítéletet: „hogy a saját hazádat támadd meg, amikor egyébként mindenki azzal foglalkozik, hogyan védekezzünk, és hogyan mentsük az életet, erre nehéz szavakat találni” (ORBÁN-interjú, 2020. május 1.)

A vezető heroizálása

A politikai küzdelem heroizmusa megmutatkozott már a „kettes számú Soros terv” elutasításában: a miniszterelnök saját narratívája szerint az Európát behálózó Soros-hálózat ellen harcol (ORBÁN-interjú, 2020. július 3.) A heroizmus kiemelkedő példája az uniós költségvetés tárgyalása, amely az európai helyreállítási terv révén közvetlenül kapcsolódott a koronavírus-válsághoz, annak gazdasági hatását szándékozott kezelni. Figyelemre méltó Orbán Viktor összefoglalása a tárgyalásokról: „a magyar és lengyel erők Brüsszelnél megállították a liberális nemzetközi brigádok támadását” (ORBÁN-interjú, 2020. július 24.). Ugyanitt az ellenség karakterizálása is jellegzetes: a katonaságot és az edzőtáborokat emeli ki saját múltjából, míg ellenfelei „migrációpárti miniszterelnökök”, vagy egyenesen „libernyákok”, akiket „elvisz a hátán”.

Háborús narratíva

A metaforikus megfelelésekben a koronavírus háborús ellenségként ábrázolódott. A vírus konkrétabb, háborús ellenségként való megjelenítését magyarázhatja maga a vírus jellemző tulajdonsága, azaz – ahogy például egy miniszterelnöki interjúban elhangzott – a tény, hogy „természeténél fogva is egy kicsi dolog ez a vírus, ráadásul nehéz is elképzelni és elgondolni, hogy hogyan is nézhet ez ki”.  A koronavírus elvontabb fogalmát az egyrészt jobban megragadható ellenségkép segítségével jelenítette meg a politikai kommunikáció, másfelől pedig az ellenségkép lehetőséget adhat arra is, hogy a vírus fenyegető és veszélyes mivolta hangsúlyossá váljon. Ezt a megállapítást alátámasztják azok a példák, amelyek a koronavírust agresszív és aktívan támadó ellenfélként írták le: „azt nem támadta meg a koronavírus, de nem tudjuk, hogy nem fogja-e megtámadni”, „nem akadályozta meg, hogy betörjön a vírus Magyarországra”, „illetve a koronavírus-járvány első helyen az emberi életet fenyegeti”.

A vírustól, mint „ellenséges személytől” a beszélők jobban félhetnek, haragudhatnak rá vagy akár utálhatják. A háborús metafora kiterjesztését mutatja, hogy a koronavírus mellett a járvány terjedése ellen tett intézkedések is a háború fogalmain keresztül jelentek meg a miniszterelnök kommunikációjában, és ezek keretében a vírus terjedése elleni lépések, ideértve a megbetegedett emberek gyógyítását is, maguk a háború során vívott harcok, például „mi úgy döntöttünk, a várakozás helyett felvesszük a harcot”. „Kétségkívül kétfrontos háborúban vagyunk. Egyfelől van a migráció nevű frontvonal, és van a koronavírus-járványé”, „harcolnunk kell minden egyes magyar ember életéért, megpróbálunk megmenteni minden bajba került magyart, megharcolunk értük”.

Ezekkel a kommunikációs folyamatokkal jellemezhető leginkább a kormány válságkezelési politikája, melyben kiemelkedő szerepet játszottak a miniszterelnök facebookos, rádiós megszólalásai. Feltehető a kérdés, hogy a rövid távú, nemzetet összekovácsoló tulajdonsága egy ilyen járványkezelési folyamatnak kitart-e a következő, 2022-es választásokig, vagy csak rövid távú hatás marad, és a járvány lecsengésével hamarosan elmúlik. A kormány válságkezelési stratégiája végeredményben működött, a járvány harmadik hullámán is túl vagyunk mostanra. A kérdésre, hogy a hatékony járvány- és válságkezelés hogyan oldható meg jobban, egy karizmatikus, „szimbolikus véleményvezér” miniszterelnök irányítása mellett, vagy konszenzusosabb, demokratikus módon, még mindig nem tisztázott, valószínűleg mindkét megoldás célravezető lehet. Mindkettőnek létezhetnek csapdái és buktatói, de kemény munkával a siker is elérhető. A jövő attól is függ, hogy lesz-e negyedik hullám, mert a koronavírus valószínűleg velünk marad, és egy esetleges újabb vírus felbukkanása sem kizárt az előrejelzések szerint. Ezekre nem árt a kormányzatnak felkészülni, legalább elméleti síkon. A kormány és a miniszterelnök modellje első körben összességében jól vizsgázott, de ez nem jelenti azt, hogy ez a megoldás minden helyzetben alkalmazható lenne. A kommunikáció megfigyelése és újragondolása azért is időszerű lenne, mert szerintem nem lehet a végtelenségig ugyanazokkal a jelszavakkal és megoldásokkal kormányozni. Az, hogy most sikeres volt a kommunikáció, és az azt követő védekezés, nem jelenti azt, hogy hátradőlhet a kormány vagy a miniszterelnök, az esetlegesen jelentkező újabb válságok és komolyabb helyzetek már nem biztos, hogy ugyanarra a kaptafára ráhúzhatók.

Koronavírus: Laboratóriumi vagy természetes?

Most legyünk egy kicsit úgy aktuálisak, hogy ne legyünk aktuálisak. Így a harmadik hullám lecsengésével egyre többen kezdenek spekulálni egy bizonyos wuhani víruslaborról, és azt, amit eddig konteónak minősítettek, egyre jobban valószínűsítik. Miért nem lep meg ez engem?

A Times vasárnapi kiadása azt írja, hogy egy amerikai hírszerzési jelentés szerint 2019 novemberében a wuhani labor három munkatársa is úgy megbetegedett, hogy kórházba kellett őket vinni, pont abban az időszakban, amikorra a járvány kezdetét is teszik. A történet egyik előzménye, hogy az amerikai elnök, Joe Biden utasította a hírszerzést, vizsgálják ki, laborból származott, vagy természetes úton fejlődött-e ki a vírus. Bár, szerintem nem kell ahhoz hírszerzőnek lenni, hogy az ember jobban valószínűsítse a vírus laboratóriumi eredetét, mint a természetest.

Marton Péter, kül- és biztonságpolitikai szakértő Covid-19 Az egészségtelen politikák ragálya című, idén januárban kiadott könyvében olvastam, hogy fura véletlen, hogy a Wuhan Institute of Virology éppen kiemelten foglalkozott a denevér-koronavírus kutatással, és az izolált vírusokat rendszeresen manipulálták “funkciófokozó” kutatások részeként, ami egyébként az ilyen kutatásokban megszokottnak mondható. A manipuláció azért történik, hogy azt vizsgálják, milyen változások tehetnek egy ilyen kórokozót még veszélyesebbé.

A könyv megemlít egy korábbi tanulmányt is: „Tipikus példa ilyen kutatásra a wuhani Shi Zheng-Linek és nemzetközi kollégáinak 2015-ös tanulmánya, melyben egy természetben talált koronavírus (SHC014) tüskéjét „szerelték rá” a 2003-ból ismert SARS vírusnak egy módosított változatára, és megállapították, hogy az ennek eredményeként kapott szintetikus vírus veszélyes lehet az emberre.” Lehet, hogy mindezt azért csinálták, mert nagyon aggódtak a „zoonózis” miatt, ami az állatról emberre terjedést jelent, de az is lehet, hogy pont ezzel idézték elő a bajt. Egy hasonlattal is él a könyv szerzője: „Olyasmi ez, mintha a SpaceX központjába csapódna be egy meteorit, azzal a különbséggel, hogy a SpaceX nem próbál meg meteoritokat oda aktívan bevonzani.”

Pedig a szakemberek eddig a vírus kitörését pont hogy zoonózissal próbálták magyarázni, egy népszerű elmélet szerint Malajziából becsempészett tobzoskák Kína területén találkozhattak a denevérek koronavírusaival, méghozzá a Dél-Kínai Jünnan tartománybeli patkósorrú denevérével, és a tobzoskáról került rá az emberre, amikor éppen a wuhani Huannan piacra indult. (Amitől mellesleg a wuhani virológiai labor légvonalban 150 méterre van.) De mivel hogy eddig mindvégig tagadták, hogy onnan került ki a vírus, így kerültek a képbe a Malajziából csempészett tobzoskával találkozó dél-jüannani kampósorrú denevérek (ami eddig a hivatalos mese volt), hogy elképesztően kalandos utat bejárva egy véletlennek köszönhetően éppen a wuhani piacon bukkanjanak fel, véletlenül pont attól a labortól 150 méterre, ami eredetileg is ezzel a kísérlettel foglalkozik.

Végül is, abban sokan egyetértenek, hogy a világ 2021-ben már nem sokat nyer azzal, ha megismeri a vírus eredetét, és ez ma már inkább csak politikai nyomásgyakorlásra és szankcionálásra felhasználható, Kína felé, például a Biden kormányzat részéről. Tény, hogy nem tett jót Kína 2019 novembere óta tartó titkolózása sem az igazság megismerésének, sem a védekezés hatékonyságának, és az sem, hogy mindent megragadott, hogy olyan spekulációknak adjon hitelt, amik a Kínán kívüli eredetet valószínűsítik, bármilyen légbőlkapottak voltak is. Néhány szakértő viszont amellett teszi le a voksát, hogy továbbra is fontos lenne megismerni a járvány kialakulásának valódi körülményeit, már csak azért is, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek a hasonló esetek, mert így könnyebben megelőzhető egy esetleges újabb világjárvány.

Párbeszéd a pszichiátriáról és az orvostudományba vetett bizalomról

R: Tényleg attól leszel menő, ha kurvaanyázod és nyomorultazod azt, aki nem oltakozik, mert úgy érzed, hogy erre társadalmi felhatalmazásod van. Nem értem a hiszti tárgyát, miért nem örül mindenki az oltásának, mit foglalkozik azzal, hogy az oltatlanok hogy fertőzik halálra egymást?

Sz: Lassan 1,5 ev utan ideje lenne felfogni, hogy a jarvany es a vedekezes nem maganugy. Kozossegekben elunk, tarsadalmi felelossegvallalasrol van szo. Aki ebben tudatosan nem akar resztvenni, az vallalja a kovetkezmenyeket.

R: Csak azt mondd meg, mit adott nekem a társadalom. Tökre ki vagyok belőle rekesztve. Még gyakorlati helyre se vettek fel a diagnózisom miatt, online sem. Munkahelyre esélyem sincs, bármilyen felületen publikálni, bármilyen társaságba bekerülni 0. Tehettek nekem egy szívességet.

Sz: Sajnalom a veled tortenteket es megertem a duhodet. Tisztaban vagyok vele milyen kirekeszto, itelkezo, igazsagtalan a tarsadalmunk. De ugyanolyan resze vagy te is a rendszernek, ha egyetertesz vele, ha nem.

R: Na, persze, ilyenkor már része vagyok. Vagy van más megoldás is. A pszichiátrián már nem egyszer fel lett ajánlva nekem az endlösung, az elfekvő, ahonnan rövidített az út az örök vadászmezőkre. Most is lényegében az egyetemi státuszom és hallgatói jogviszonyom tart vissza ettől.

Lényegében azért gyámosítottak, hogy ehhez vigyenek közelebb. Nem rendelkezhetek szabadon a vagyonommal, nem hagyhatom el önállóan a tartózkodási helyemet, önállóan nem írhatok alá, stb. Kicsit olyan Britney Spears szindróma. Végig a társadalom szeme előtt zajlott, az meg hagyta.

Mindennek fényében talán megérthető, hogy számomra másodlagos jelentőségű a kérdés, hogy akkor most be vagyok oltva vagy sem…

És most ne nézzünk engem, hanem nézzük például azt, hogy 2021 Magyarországán echte haláltáborok vannak fenntartva skizofréneknek és demenseknek, amit nekem már nem egyszer megajánlottak, és ennek első lépéseként minden ügycsoportban gyámság alá tettek, csak az alkalomra várva.

A környéken Nyírbélteken, Hodászon és Ricsén tudok ilyen táborokról, ott is a lakott területtől több kilométerre, amiről a társadalom mélyen hallgat. A pszichiáter meg azzal menőzik, azt dörgöli az orrod alá, hogy van hatalma bedugni egy ilyen “kihalásos alapon működő” helyre.

Tehát nekem ilyen élményeim vannak az orvostudományról, annak a gyógyításáról. Bevallom, ennek analógiájára nem bízom semmilyen orvostudományi csodában, vagy csak nagyon módjával. Ha nincs túl nagy bajom, ódzkodom attól, hogy orvoshoz járkáljak, inkább megoldom magam valahogy.

Sz: Ertem amiket irsz es nekem is vannak borzalmas tapasztalataim. De alapvetoen az orvostudomany, tudomany. Es a vakcina kapcsan pontosan dokumentalt modszerrol, hatoanyagokrol van szo.

R: Igazából én nem sokat foglalkozom az oltakozással, mert mint mondtam, ez nekem másodlagos kérdés. Ha tájékozódtam, inkább a kritikus véleményt hallgattam meg, érthető okokból. Pl. a PCR teszt nem igazán arra van kitalálva, amire használják, a maszk ér, amennyit ér, nekem nem is&

lenne kötelező a diagnózisom miatt, de hordom. Most, ahogy látom, azon megy a fő vita, hogy a mutáns variánsok az oltottakban fejlődnek jobban vagy az oltatlanokban. Nekem logikusabban hangzik az, hogy az oltottakban, de mindegy. Amíg szabadon dönthetek, nem oltatok, ha muszáj&

lesz, akkor pfizer. Ennyi a történet. Eredetileg én csak annyit tettem szóvá, hogy nem kellene kurvaanyázni meg nyomorultazni, akik egyelőre valamiért bizonytalanok vagy szkeptikusak az oltás kapcsán. Van elég bajuk azzal, hogy sok mindenből kimaradnak a kártya miatt.

A kedvesség világnapja alkalmából 🧡

Pszichológiai, pszichiátriai területeken – valamint a hétköznapi eszmecserék esetében úgyszintén – már a csapból is … – a COVID-19 mellett – az „erőszakmentes kommunikáció” bűbájszóval jellemzett „harcmodor” … zajlik.

Hozzátenném gyorsan semmiféle erőszak mellett nem vagyok! Sőt aki ismer tudja egy-két rosszemlékű régebbi eseménykor inkább magammal szemben voltam úgymond „rossz”, soha nem bántottam senkit – se szóban, se cselekedetben – és hogy egy jó barátom is eszembe jut – még gondolatban sem (habár tudom ez szinte már-már elképzelhetetlen). Életem mélypontjain is csak az ijesztgetés volt.

Na de hagyjuk a rossz emlékeket! Ébredjünk át a jelenbe!

Erőszakmentes? Kommunikáció? Hm. Ja! Mert ugye ha „valaki” mondjuk – pl. egy férfi ember – uszkve mázsa össztömeg felett van … súlyzózik, ellipszistrénerezik, fát vág, kutyával fut (télen is) – és itt csendben (erőszak nélkül elhelyeznék egy felkiáltójelet), mellette egész nap (úgymond – könnyű) szellemi munkát végez, akkor az attitűdje milyen legyen? Mondjuk rózsaszín, avagy – teljesen mindegy – babakék szvetterben kellene rózsaszín (babakék) nyakkendőben egész nap mosolyogva riszálnia magát a bevásárlóközpontban? 😊 Gondolom nem.

Aki, ha lát egy egészséges erőteljes testalkatot – főleg ha hallja – és egyből az erőszakmentes kommunikációt „Joly Jokernek” gondolt „ütőkártyát” kell előhúznia tarsolyából, sejtem hogy a gondok inkább amott vannak … mondom csak sejtem … nem akarok célozgatni – hiszen kerüljük az erőszakot most is.

Nos akinek az erőszakmentes kommunikáció abból áll hogy „bűbájhangon” beszél. Azt csak sajnálni lehet. (És igyekeztem az erőszakot most is kerülni.) Kissé csípős leszek de muszáj (remélem ez még nem erőszak 😊) Az erőteljes felépítésből adódóan erőteljesebb megjelenés + erőteljesebb hangon való kommunikációm ellenére is képes vagyok erőszakmentesen kommunikálni. Egyesekben az a sztereotípia, hogy ha az isteni laborban a fizikum kikeverésekor erőteljesebben fogott a ceruza 😉 , akkor vinnyogó hangon tegyük egyértelművé a behódoló szerep bevállalását. A Depresszió nevű kocsmazenekar 😊 megaszonta nagyon jól: „Ne menj le kutyába senkinek!” És így is van. Ahhoz, hogy kifejezzük tiszteletünket az adott kommunikációs szituációban részt vevő másik féllel szemben, még nem kell se vonyítani se „pucsítani” Képzeljétek el (tudjátok mint, ahogy a magyar népmesék kezdődnek) logikus érveléssel, megtörtént eseményekre, száraz tényekre alapozva is lehet erőszakmentesen kommunikálni.

Hirtelen és röviden ennyit erről.

Bocsika, reggel 5 óra. Vége a karanténnak. Újra hirtelen tettekre kész vagyok, és ez valahogy kikivánkozott belőlem.

Legyen ma is egy gyönyörű napotok!

Vigyázzatok a Coviddal! 😉

Vigyázzatok egymásra!

… és hogy mindenkinek is igaza is legyen:

Puszika! 🧡

 

Ui.: Nem jut eszembe hirtelen ilyen idézet, írom magamtól: az ember akkor fél a legjobban ellenfelétől, ha nem tudja kiismerni. És ilyenkor nem az adott ember az erőszakos, hanem a másik fél rendelkezik kevés ismerettel! … Továbbra is Pá! 😎

Otthon – Finn változat (2020)

Mennyire jó ötlet a karanténról filmet forgatni? Annyira szerintem nem. A karantén a vicces videók időszaka volt, amik arra mentek ki, hogy mennyire unalmas a karantén, és az emberek megkattannak bele. A karantén alatt valamiféle szorongás is kialakulhatott, amit mindenki máshogy vezetett le. Én például tettem a karanténra, kint lófráltam az üres városban a busszal. Ehhez persze mérlegelni kell, hogy az ember esetleg elkaphatja a koronavírust, vagy amit annak neveznek. Én mérlegeltem, szóval igazából fogalmam sincs, milyen is egy igazi karantén, az Otthon – Finn változat segített valahogy megérteni. Félreértés ne essen, nem gonoszságból csavarogtam karantén alatt, hanem mert képtelen vagyok napokat otthon lenni.

Az Otthon hét finn rendező munkája, egyenként tizenegynéhány perces filmben mutatták be a karanténról szóló azalatt játszódó sztorikat. Maximum 9 fő volt jelen a forgatásokon, a kormány előírásait betartották, hogy minimalizálják a fertőződés kockázatát forgatások alatt. A filmsorozat egy egészen szürreális darabbal indít, ebben alig beszélnek, még a feliratot sem kapcsoltam be hozzá. Szerintem azok a darabok egyébként kevésbé élvezhetőek, amik átmennek művészkedésbe vagy szürrealitásba, kivéve a 3. rész, ami szerintem elég jól sikerült, arról szól, hogy egy csávó megsokszorozódik a karantén alatt, és pl. bulizni hívja a többieket, meg egyéb ilyesmik. Szintén jól sikerült a családi erdőjárós-szaunás rész, olyan igazi természetközeli, finnes epizód. De bepillanthatunk egy borítótervező-designer mindennapjaiba is, aki nagyon komolyan veszi a koronavírus alatt kiadott utasításokat, ellentétben a szomszédasszonyával, aki el is kapja a koronát.

Főleg az emberi kapcsolatok vírus időszak alatti alakulására vannak kihegyezve a történetek, érdekesek a párok, akik Skype-on próbálnak társasági életet élni, több filmben utalás történik a jelenlegi finn miniszterelnök nőre, és az utazási tilalom is szóba kerül, amit az Uusimaa tartományban tapasztalt helyzet miatt terjesztettek ki az egész országra. Legalábbis én így vettem ki a filmből. Mindig örömmel veszem a Finnországról szóló és Finnországból való dolgokat, ez szerintem datálható a megboldogult ifjúkoromban a Miskolci Egyetemen végzett finn és finnugrisztikai és nyelvtörténeti stúdiumoknak, akkor még eléggé érdekelt az ilyesmi, persze annyira nem, hogy a reggel 8-kor kezdődő finn haladó helyett ne vágjam be rendszeresen a szunyát, általában súlyos másnapossági teendőimre hivatkozva. Most is csak módjával finnezek, a Kalevalának sem értem még a végére, mindenesetre érdekes koncepció, hogy valaha valami közünk volt egymáshoz, és ez pont nyelvtörténetileg és szinkrón nyelvészetileg bizonyítható tény.

Nekem jelenleg az HBO GO-n sikerült ezt az Otthon – Finn változatot megtekinteni, amely HBO GO nálam olyan, mint a szociálizmusban a banán volt, néha van, de általában nincs. Egyébként többnyire nem nekem való filmek vannak az HBO GO-n, illetve nagyon szájhúzogatva nézek meg rajta 1-1 filmet, most a Lovecraft Country-t várom, meg amúgy mást nem is nagyon. És hogy mi nálam ez a finn mánia? Mit tudom én. Az embernek kellenek rögeszmék, szerintem, pl. a Raspberry Pi, a 8 bit retro játékok és az interactive fiction szeretete, amik amúgy jórészt értelmetlen és mással pótolható dolgok, de unalmasabb hely lenne a világ szerintem, ha ezek nem lennének.

Alan Watt és a beadandó

Szövegtani elemzésre Alan Watt egy szövegét választottam, aki író és rádiós műsorvezető, és egy magyarul is elérhető, népszerű videóban markáns véleményt fogalmaz meg a globális világfolyamatokról, egy eléggé médiapesszimista nézőpontból. A szöveg egy nagyobb interjú része, amit egy Médiavadász nevű csoport kivágott a korábbi interjúból, és ellátta egy meglehetősen félreértelmezhető címmel: Mi zajlik a koronavírus jelenségének hátterében? | Alan Watt meglátásai. Itt ütközünk az első problémába, a címadás és a szerzőség kérdésébe. Mivel az eredeti, teljes szöveg már 2011 februárjában elérhető volt magyarul a weben, legjobb esetben is 9 éves szövegről van szó, tehát Alan Watt nem beszélhetett konkrétan a koronavírusról, mert az értesüléseim szerint tavaly, 2019-ben jelent meg. Vitatható tehát a címadás módszere, de valószínűleg elérte a Médiavadász a kívánt hatást, mert a videó március 21 óta 117000-es nézettséget generált május 14-éig. Reklámszerepűnek nevezném a címet, éppen ezért, mert meghökkentő, újszerű és figyelemfelkeltő, mindamellett, érzésem szerint egy kissé félrevezető is, ami sokszor belefér, legalábbis a média, kiváltképp az online média (újmédia) bizonyos képviselői, etikusan vagy sem, előszeretettel élnek ezzel a fogással. Érdekesnek tartom azt az eljárást is, ahogyan a videókat felcímkézik olyanok, akik feltöltik a YouTube-ra, és ezzel új értelmet és értelmezést próbálnak belecsempészni.

A szöveg angol nyelven hangzik el, számomra is jól érthető angolsággal, és a felirat magyarul jelenik meg, érzésem szerint meglehetősen pontos, jó fordításban. A videó szövegét lejegyeztem, és ezt a szöveget próbálom meg a klasszikus szövegtan módszerével elemezni, más megközelítéseket bevonni, mint például a szemiotikai textológiát nem érdemes. A videón nem látszik más, mint hogy egy kockás inges, hosszú hajú, szakállas férfi beszél egy könyvekkel megrakott polc előtt, a képi világa ennyiben szinte teljesen lényegtelen, maximum annyit lehetne róla elmondani, hogy a klasszikus, írókkal készült interjúk látványvilágát idézi ez a látványvilág. A szöveget megpróbálom a szöveggrammatika, a szövegszemantika és a szövegpragmatika szempontjai szerint értékelni.

  1. Szöveggrammatika

A szöveg grammatikai szintjéről elmondható, hogy a beszélő a bevezető szakaszban fogalmakat tisztáz, vagy olyan dolgokról beszél általánosan, amit mások cselekszenek, ezért itt az E/3 és T/3 beszédmód dominál, hatja át a szöveget. Ennek ellenére a szöveg egy E/2-es igével indul, „Hogyan tudod a békésen legelésző csordákat átterelni…”. Majd a következő mondatban egy T/2-es szerkezetet találunk: „Mert, ugye, olyan a természetünk, hogy nem szeretjük a változásokat.” Bár, ezek a kifejezések utalhatnak némi anglicizmusra, mert mindkét mondat általánosságokat fogalmaz meg, mondhatnánk őket E/3-ban: „Hogyan lehet a békésen legelésző csordákat átterelni…”, „Mert, ugye, olyan az emberi természet, hogy nem szeretjük a változásokat.” A szöveg második felében ismét visszatér az E/2 beszédmód, amit értékelhetünk úgyis, hogy angolosan fejezi ki magát a beszélő, de szerintem inkább úgy lehetne, hogy retorikai fogást alkalmaz az E/2 számú és személyű ragozással. További retorikai fogást fedezhetünk fel a szövegben, amikor a szövegben újra és újra ugyanazokkal a kifejezésekkel nyomatékosít a beszélő valamit, ebben a szövegrészben: „Mit tehetsz a terrorizmus ellen, ha, mondjuk, tényleg létezik és veszélyeztet? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni a járványokkal kapcsolatban? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni az ellen, hogy valaki atombombát robbantson New York kikötőjében vagy akárhol? Semmit. Tehetetlen vagy.” Mégpedig az egyes ember tehetetlenségét nyomatékosítja a szervezett irányítással és kontrollal szemben. Alan Watt tehát egyfajta egzisztenciális válságot, elidegenedettség érést, izolációt nyomatékosít és fejez ki ezzel.

  1. Szövegszemantika

A szöveg szemantikai szintjén egy monologikus szöveget figyelhetünk meg, az azonos téma alapvetően meghatározza a szöveg jelentésbeli összetartó erejét, vagyis a szövegkohéziót. Lehet, hogy valamikor, a szöveg elején elhangzott egy feltett kérdés a beszélőnek, de valószínűbb, hogy nem. Alapvetően egy olyan interjúszerű szövegről van szó, ahol csak a beszélő monologizál. Inkább egy retorikai, motiváló, meggyőző szöveg, ami arról próbál minket meggyőzni, hogy az egész életünket próbálják helyettünk megtervezni, vagy abba tervezetten beavatkozni. Feltételez egy olyan működő tömegpszichológiát, amit a megfelelő helyeken ismernek és használnak is. Ami egyébként logikusan hangzik. Utal is a szövegben pszichológiai tanulmányokra. Szerintem úgy érti, és feltételezi, hogy az egyéni pszichológiai tapasztalatok könnyen kiterjeszthetők tömegekre is. Szerintem a szövegkohéziót erősíti még a mondatok közötti erős logikai összefűzöttség is, a beszélő nem kalandozik el, logikusan követik egymást a mondatok, többször szerepel a szövegben a „sokkolásos művelet” kifejezés, végül is nagyrészt ennek a fogalomnak a kifejtését adja a szöveg.

  1. Szövegpragmatika

A szöveget a jakobsoni modell szerint a referenciális funkcióban látom erősnek, mert érzésem szerint a szöveg a világra vonatkozik, a tájékozottságot szolgálja. Emotív és konatív funkciót is tulajdoníthatunk, nem is annyira a konkrét szövegnek, hanem inkább az arra való reakciók bővelkednek inkább benne, megnézhetők a YouTube hozzászólásokban, maga a szöveg erős referenciális funkcióval bír, vagy azt sugározza magából. Itt az a kérdés, hogy mire terjesztjük ki a kontextust: csak magára a szövegre, vagy a kapcsolódó hozzászólásokra is, esetleg Alan Watt életművéből származó további beszédeire és írásaira is, én ebben az írásomban csak a szóban forgó, 4:40 perc időtartamú videóra koncentráltam, amit a Médiavadász osztott meg. Megpróbálhattam volna még Austin beszédaktus elméletét is bevonni az elemzésembe, mert bár maga a szöveg nem egy cselekvést valósít meg, annyiban mozgósítja a hallgatóságot, hogy erősen gondolkodásra készteti, tehát mondhatni, hogy cselekedteti, ennyiben akkor mégis egy cselekvő szöveg. Olyan rejtett összefüggéseket tár fel az emberek számára, amik megváltoztathatják az elképzelését az őt körülvevő világról. Még jobban elmondható lenne ez a teljes, vágatlan szövegről.

Mi zajlik a koronavírus jelenségének a hátterében | Alan Watt meglátásai

A szöveg lejegyezve:

Alan Watt meglátásai az olyan krízishelyzetekről, amivel többek között a terrorizmus, a bevándorlás, az úgynevezett klímaváltozás és a koronavírus okozta világjárvány formájában mi is nap mint nap szembesülünk.

Hogyan tudod a békésen legelésző csordákat átterelni az egyik mezőről, az egyik rendszerről, amin már jó 20-50 éve folyamatosan legel, a jelenlegi rendszerről, erre a másik mezőre itt, erre az új legelőre? Mert, ugye, olyan a természetünk, hogy nem szeretjük a változásokat. Szeretjük a megszokott dolgokat, a rutint. Nos, különböző technikák vannak erre. Az egyik ilyen a forradalom. A legtöbb forradalom vér nélküli. Vannak kulturális forradalmak, szexuális forradalmak. Ezekkel együtt járnak a zenei forradalmak, és így tovább. Ezek teljesen úgy vannak megkonstruálva, hogy átalakítsák, átformálják a kultúrát, tudva, persze, hogy milyen kultúra fog a dolog végére kialakulni. Pontosan tudják, hogy milyen kultúrát akarnak az egésznek a végén látni. A másik módszer a kríziskreálás. Egyik krízis zúdul a másik után az emberek nyakába, mióta szeptember 11 megtörtént. És fontos megérteni, hogy a technikákat, amiket a külpolitikában használnak háborús eszközként, azokat a hazai földön is bevetik. Sokat lehet hallani a „sokkolásos művelet” kifejezést. A „sokkolásos művelet” a fizikai, hadi értelemben bombákat, különböző akusztikus fegyvereket jelent, melyek semlegesítik az ellenséget, halálra rémisztik koponyába sugárzott hangokkal, meg hasonlókkal. Be is vetették ezeket az Öböl-háborúban, tele van vele az angol nyelvű média. De hasonlóképpen a sokkolásos műveletet a hazai lakosságon is lehet alkalmazni. A lényeg, hogy egyik krízist kreálod a másik után, míg a lakosság teljesen megrémül. Mert, ugye, az átlagember sikeresen felépít magában egy bizonyos szintű önbizalmat. Azt mondja: „nagyjából tudom kezelni az életemben a dolgokat”. „Jöjjön bármilyen szokásos probléma, ha azzal mások meg tudnak, akkor én is bizonyára meg tudok birkózni.” De amikor mindenki a környezetedben veled egy időben roppan össze a félelemtől, mert egyszerre veszítik el a munkájukat, különféle járványok fenyegetik őket, mindenhol a terrorizmustól kell rettegniük, hogy már a metróra se mernek felszállni, meg hasonlók. Szóval, ha az emberek a környezetedben mind hasonló helyzetbe kerülnek, akkor könnyebben adod be a derekad, és fogadsz szót azoknak, akik ekkor igen határozottan, az aktuális hatalom nevében kiállnak, és átveszik tőled az irányítást. A „sokkolásos művelet” ebben a formában egy olyan technika, mely egyéneket, sőt egész populációkat képes megrészegíteni hangzatos szavakkal. Fontos megérteni, hogy az átlagember, komoly krízisből egyet még tud kezelni a magánéletében, talán még kettőt is egyszerre. De a pszichológiában jól ismert, rengeteg tanulmány készült róla, hogyha egyszerre 3 vagy 4 krízis érkezik a magánéletedbe egy időben, akkor nagyon komoly depresszióba esel, olyan állapotba, melyben cselekvőképtelenné válsz. Ez jól ismert. Nos, mi történik, ha alkalmazzuk ezt a technikát az egész populációra? A helyzet az, hogy ezek közül a krízisek közül, amikkel szembesítenek téged, egyetlen sincs, amivel kapcsolatban bármit is tehetnél. Mit tehetsz a terrorizmus ellen, ha, mondjuk, tényleg létezik és veszélyeztet? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni a járványokkal kapcsolatban? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni az ellen, hogy valaki atombombát robbantson New York kikötőjében vagy akárhol? Semmit. Tehetetlen vagy. Az üzenet, amit küldenek a számodra: hogy teljesen tehetetlen vagy. Nem vagy képes megvédeni magad, és gondoskodni a saját biztonságodról. Ez a „sokkolásos művelet” lényege. És nem csak itt, az USA-ban és Kanadában használják, hanem szerte a világon, összehangoltan. Ugyanis már egy globális társadalomban élünk, a globalista rendszer irányítása alatt. Masszív pszichológiai hadviselést alkalmaznak szerte az egész bolygón. A félelem állapotába roskasztanak, elhalmozva olyan krízisekkel, amikkel kapcsolatban, mint mondtam, semmit sem tudsz tenni egyéni szinten. Így aztán a vezetőket mind felmutatják a tévéképernyőn, ezek mind egyenruhákban vannak, előkelő öltönyökben, nyakkendőkben, magabiztos politikusokként beszélnek hozzánk, persze minden előre meg van írva nekik, és úgy tűnik, ők mindent teljesen kézben tartanak. Ezzel tulajdonképpen te lettél az állandó félelemben élő rabszolga, aki a nagy hatalmú gazdájától várja a védelmet és a gondoskodást. Nos, ez volna a technika lényege.

Esti program David Icke-kal

 

Belenéztem egy David Icke videóba. Azt mondja, a COVID-19 nem létezik, az egész nem más, mint 5G 60 GHz-en. Végülis, nem ez lenne az első eset, hogy olyat állítanak, ami nem létezik. Skizofrénia sem létezik. Bár, jelen pillanatban ez senkit sem érdekel. Mégis kiváló előtanulmány lehetett, arra, hogy meddig lehet az embereket hülyíteni. Körülbelül az örökkévalóságig, de mindegy. Az emberiség 1%-án kitesztelték, meddig megy a néphülyítés, és most kiterjesztették a 100%-ra. Csak ezúttal nem agyra mennek, hanem tüdőre. És érdekes módon az ilyesfajta véleményt szeretik letiltani, enyhébb esetben összeesküvés-elméletnek bélyegezni. Érdekes, lassan az összeesküvés-elmélet lesz a leggyakrabban használt szó, mert mindenre rámondják, ami nem tükrözi a hivatalos álláspontot, és jujuj, letiltanak, és jujuj, elvisz a rendőrség, “önveszélyességre” hivatkozva. Milyen humánus.

Engem nem érdekel, létezik-e COVID-19, és mennyiben létezik. Soha nem is érdekelt igazából. Nem vagyok sem virológus, sem orvos, sem semmilyen tudós. Bár, egy virológus, felteszem, ugyanannyira félrebeszélhet, mint egy pszichiáter. A pszichiátriának is megvan vagy 3 féle beszédmódja, egy a páciensek számára, egy az egymás közti beszélgetésre, és egy (ál)tudományos nyelvezet, amit ők se értenek igazán, sőt le se szarják. Őket az érdekli, van-e sör a krigliben, whisky az üvegben, a kis nővérke meg van-e csinálva az éjszakai műszakból, és más effélék. A nagyközönség számára mindig ki van találva egy maszlag, egy szellemi rágógumi, lehetőleg bedobva a mainstream médiába, fizetségért, vagy anyagi haszonért. Egyesek örömére, vagy inkább hasznára, mások kárára.

Mindenesetre David Icke kapcsán és az 5G kapcsán, és a koronavírus kapcsán most fordult elő először, hogy valamilyen témát diktatórikus módon letiltottak az egész világon a közösségi médiában, majd sietve nyilvánosan, jól-rosszul kifigurázták, és összeesküvés elméletnek bélyegezték. Mert erre azt hiszik, hogy egy univerzális módszer, ami a végtelenségig megy. A sok firkász azt írja, amiért fizetnek nekik, és amit engednek. Így megy ez. Nem tisztem igazolni, sem cáfolni a David Icke interjúban elhangzottak valóságtartalmát. Azt mondom, amit a riporter mondott, az 1984-et idézve: “Az univezális csalás/hazugság idején, elmondani az igazságot egy forradalmi cselekedet.” Én tudom az igazságot a skizofréniáról (legalábbis sejtem), de nem tudom a COVID-19-ről. Talán valaki tudja. Talán David Icke? Vagy más? Szerintem minden véleménynek hangot kell adni. A Facebook letiltotta David Icke eddig 30 milliós nézettségű videóját. Szerintem a Twitter sem nézi jó szemmel a témát, vagyis tudok róla, hogy nem. Engem letiltani nem nagy kunszt. Érdekel? Nem. Úgysem túl nagy itt a nézettség, az egyetlen, amit az emberek figyelembe vesznek az interneten, az a web 2-es szemét, ahol az emberek idejük nagy részét töltik.