You, Me and Coffee

Habár interactive fiction dolgokról írtam a záródolgozatomat, már jó ideje nem játszottam semmit. Úgy múlt el az Interactive Fiction Competition (IFComp), hogy bele se szagoltam. Most volt időm ránézni a Spring Thingre. Ez a jubileumi, 20 Spring Thing Festival, 2002 óta, van is felsorolva vagy 47 játék. Én a You, Me and Coffee címűt választottam ki elsőre (na, jó, másodikra), annak ellenére, hogy nem vagyok nagy Bitsy-rajongó. Kellemesen csalódtam. Az egész játék egy kávézás körül zajlik, ami egy társadalmi aktusnak vagy antropológiai rítusnak is megfeleltethető, amikor leülsz a jó öreg barátoddal kávézni. A történet szerint valaki visszaérkezik Brightonba, és leül az ismerősével egy kávéra. Tipikus “Hogy mennek a dolgok mostanában?” stílusú beszélgetés, de a legfontosabb témák természetesen említésre kerülnek a múltból: a kocsma és a könyvtár. Valószínűleg a kulturáltabb fajtából valók a beszélgetőtársak, én Miskolcon a kocsma-könyvtár-egyetem bermuda háromszögben éltem, Nyíregyházán is, Debrecenben, levelezőn is beiratkoztam már a könyvtárba, így a végefelé, a megyeibe, persze már rég be voltam, de már az egyetemibe is sikerült… Viszont kocsmában is voltam… Az Ibolyában… Ott hangzott el a következő beszélgetés: “- Mit kértek? – Van Jägermeister? – Nincs. DE TUDUNK CSINÁLNI.” Szóval, zajlik az élet. Annyira elevenek ezek a társadalmi rítusok, hogy elmentek kávézni, és felelevenítitek az azt megelőző berúgásotokat (ami nem is volt olyan régen…). Nos, én ezeket szinte szóról szóra, pontról pontra eljátszottam Nyíregyházán, Nagy Zsuka költőnővel, úgyhogy ezért tudok ennyire első kézből nyilatkozni róla… Maga a játék meglehetősen lineáris, viszont számít a választásaink sorrendje abban, hogy milyen szöveget kapunk… Egyszer-kétszer végig lehet futni rajta, már csak azért is, hogy emlékeinkben kutassunk azután, hogy ismerős-e nekünk ez a kávézás-veszély érzés (ami az én esetemben kortárslíra-veszély-érzéssel is párosult), vagy pedig nem, mert ha még nem, akkor ez egy olyan élettapasztalat, ami még bizonyosan előttünk áll…

https://www.springthing.net/2022/play.html#YouMeAndCoffee

Egyébiránt április 11-e van, még nem tudom, hogyan ünneplem meg, tavaly ilyentájt vadultam meg a Twitteren, és mostanában csillapodtam le, de még egy évet már nem dühöngenék végig, szerintem, mármint ilyen “ántipszichiátriai” értelemben sem… Elég volt… Mostanában képeket osztok meg, festmények, tájak, városok, graffiti, ilyesmi, a nagy twitteres dühöngések kora is talán leáldozóban van már… A Twitter szerintem amúgy is 15-16 ezer valamennyi tweetig érdekes, utána parttalanná válik, egyre jobban nem lesznek elérendő célok, az ember egy kicsit bele is un, belefásul… aztán vagy folytatja tovább vagy nem… :/

U.i.: A böngészőt lehetőleg Private módban használjuk, amennyiben újra akarjuk kezdeni a játékot (és legalább 1x ezt nem árt megtenni…), különben problémák lesznek a szövegek kiíratásával… Na, ennyi, mindenkinek kellemes “magyar költészet napjá”-t (nem összekeverendő a “magyar kultúra napjá”-val, ami január 22-én van…)!

Draculaland – Bram Stoker feldolgozás

A játék Bram Stoker: Dracula című művének feldolgozása vagy inkább spin-offja. Jonathan Harker levelet kap barátjától és mentorától, Dr. Van Helsingtől, amelyben a segítségét kéri Drakula gróf legyőzésében. Három hét utazás után Jonathan Erdélybe érkezik, és a közelben láthatja Drakula kastélyát. Bram Stoker történetétől eltérően, Robin Johnson Draculaland című művében Harker hamarosan megtudja, hogy Van Helsinget nemrég ölte meg Drakula, Mina lánya pedig eltűnt. Jonathannak most egy tolvaj szarkával, egy agresszív húsevő növénnyel, egy dühös csőcselékkel és természetesen magával a gróffal kell megküzdenie, hogy legyőzze a vámpírt, aki oly sok éven át rettegésben tartotta a környéket.

A Draculaland egy egyedi szerkezeti kialakítású szöveges kaland, amelyben nem kell semmit begépelni. Csak szöveg jelenik meg, a játék nem használ hangokat vagy képeket. Jonathan naplója a képernyő bal oldalán halad előre a fejlődésben, egyszerű fekete szöveggel, amelyben tömören írja le a történéseket, néhány viccet és szójátékot téve hozzá. A jobb oldalon, visszafogott színekkel megtámogatva, minden egyéb, amit tudnunk kell, le van írva: a tartózkodási helyünk, az irányok, ahova indulhatunk, a látott tárgyak, a készleteink és azok a témák, amelyekről beszélgethetünk másokkal. Az összes elérhető objektum-manipuláció, útmutatás és téma fekete dobozokban van kiemelve. A négyzetek egyikére kattintva Jonathan végrehajtja a megfelelő műveletet, és így a történet és Jonathan naplója is előrehalad. Ez a séma nagyon jól működik, sok választási lehetőséget biztosít, és elkerüli a frusztráló “nem értem” és “nem tudom megtenni” válaszokat, amelyek gyakran jellemzik a szövegértelmező rutinokat.

Elsőre ez egy egyszerű kalandnak tűnik, de Drakulát megtalálni nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A történet valójában meglehetősen bonyolultnak bizonyul, néhány érdekes fordulattal az út során. A játékvilág meglehetősen kicsi, magában foglalja a kastélyt és a környező kerteket, a falu terét a fogadóval és a templomot a temetővel. A rejtvények mindegyike nagyon jól beépült a történetbe, és sokat kell megfejtened, mielőtt elérnéd a célodat. A célok is változatosak, a csontváz legyőzésétől a pókerjátékban a koporsók itt-ott kinyitásáig. Ha elakadunk a játékban, van egy beépített tipprendszer, amely segít továbbhaladni. A játékot el is menthetjük, ami azért nagyon hasznos, mert könnyen öt-hat órát is igénybe vehet a játék végigjátszása. Ingyenesen játszható a következő linken: https://versificator.itch.io/draculaland

Vampire Ltd – A vérszívó üzem

Vampire Ltd

Nero Brasov, vámpír és bukott üzletember, bosszút forral. Embernek álcázza magát, behatol az ősellensége cégébe, és belülről szabotálja. Ellensége, Hadrian Alba, szintén vámpír, bemutatja a Moonlite nevű termékét, amit el akarunk pusztítani. A vámpirizmus talán a társadalmi szatíra eleme, és az öngazdagító, de a vállalatot rosszul irányító emberek metaforája. Hadrian egyik munkásának adjuk ki magunkat, hogy elérjük a célunkat. Meg kell hívatnunk magunkat a gyár területére, mint vámpírnak, csak úgy léphetünk be. Beszélgethetünk más munkásokkal, számítógépekkel, ezek az akciók menüvezéreltek, és sokat megtudhatunk általuk a háttértörténetről. Nem sok helyszín van a játékban, egy közepes, vagy inkább rövid terjedelmű történet. A műfaja szerint komédia, tehát van jópár humoros megnyilvánulás is benne. Van benne utalás a klímahelyzetre, ami esetleg elgondolkodtatja az olvasót, de végül megoldást talál a kétségeire a történetben.

A játékban Nero Brasovot irányítjuk, amint egy felvételes munkásnak álcázva mászkál ellenfele gyárának a területén. A játék felfogható allegóriaként, amelyben a szimbólum a vérszivó, kapitalista vámpír, itt a vámpírság a burzsoá kizsákmányolóra utal, amely fölött győzelmet arat a kényszerűségből szocialistává avanzsált, bukott burzsoából lett szabotőr vámpír. A végkifejlet, természetesen ellenfelünk legyőzése a fizikai harc, küzdelem eszközeivel, ami szintúgy menüvezérelten van megoldva, mint a párbeszédek, amely menükben általában 1-es és 2-es billentyű választásával haladhatunk előre az eseményekben. Az atmoszféra szintén humoros, mint az előző játékban, még a menük szövegei is viccesek, a szerző így segít azonosulni a vámpír karakterrel, a humor eszközein keresztül.

A játék az elnyomó, a vámpír elleni harcra fókuszál, vámpírként, a többi karakter nem ellenségként, nem is ellenfélként vagy akadályként, hanem megoldandó feladványként van jelen általában a játékban, ez jelentheti átvitt értelemben, hogy minden ember egy külön, megfejtendő, magányos sziget, az emberi fajta rejtélyessége is belelátható, ha a játék szimbolikáját szeretnénk felfejteni. A gyár területén barangolva betekintést nyerhetünk a munkások hétköznapjaiba, hol rokonszenvvel, hol ellenszenvvel ábrázol a játék írója egy karaktert, látszik, hogy az író ismeri mindkét világot, amelyikről szimbolikusan említést tesz: a gyártulajdonos burzsoázia világát szintúgy, mint a termelőüzem mindennapjait. Talán volt szerencséje részt venni irodai alkalmazottként és fizikai dolgozóként is szerepet vállalni egy gyár életében, ami nem lenne egyedülálló, hiszen velem is megtörént már ilyesmi életem során.

A játék forrásfájllal együtt került fel az IFDB-re (Interactive Fiction Database), ami alapján akár felhasználható tanulóprogramként további játékok írására, vagy akár magyarra is lefordítható lenne, amennyiben lenne igény magyar nyelven interactive fiction-ökre, bár ez a műfaj jellemzően inkább már az angolul valamennyire tudó emberek szórakozása, kérdés, hogy megérné-e ilyesmivel tölteni az időt, mint a játék magyarítása. A játékot végeredményben úgy értékelném, mint egy intelligensen megfogalmazott kapitalizmus-kritikát, amelyben sor kerül modern kérdések felvetésére is, úgymint klímahelyzet, például. Mivel a is forrása hozzáférhető, ajánlható lenne bevezetésnek is az interactive fiction világába. Maga a játék plusz mondanivalója, jelentéstöbblete nincs expliciten kifejtve, tehát egy izgalmas kalandjátékot kapunk, durva kiszólások nélkül, a plusz jelentés, a jelentéstöbblet mégis nyilvánvaló annak, aki ismeri a vámpírszimbolika ilyen értelmű jelentésrétegeit.

Vampire Time – Játékelemzések bevezetés

Vampire Time

Öt játékot választottam elemzésre, egy kissé jelképezve egy pentagrammát. Ebből kettő inkább vámpírvadászos (Drakulaland, 16 Ways to Kill a Vamire at McDonald’s), kettő inkább vámpíros, a Vampire Time és a Vampire Ltd, a Vampire Time, mindkettő inkább paródiajáték, vagyis a vicces elemek dominálnak. Az utolsó az áldozat szemszögéből meséli el a történetet, illetve az áldozat éli a játékot a vadász szemszögéből, ésrdekes nézőpontváltásra kényszerülünk, és mintha ez egyfajta lélektranszformációt (vagy metamorfózist eredményezne (Miss No-Name).

A Vampire Time egy Unity programnyelven íródott kis paródiajáték, a feleletválasztós játékoknak azt a korszakát idézi, amikor a linkek helyett karakteres menükkel kellett irányítani ezeket a játékokat. Általában 1-es és 2-es közül választhatunk. A vámpírunk egy éjszakáját játszhatjuk végig, áldozatra leshetünk az utca emberei személyében, esetleg meglátogathatunk egy vérbankot, valamint akár úgy is dönthetünk, hogy bevárjuk a vámpírvadászokat, és velük filozófiai vitába keveredhetünk, Thomas Hobbes idézetekkel támadva ellenfelünkre.

Mivel hogy vámpírral játszunk, a játékot nagyon nehéz elveszteni, ami nem jellemző általában az interactive fiction-ökre, talán ez is jelképezi karakterünk kvázi halhatatlanságát. Eltekintve attól (vagy éppen azzal együtt), hogy csak az Unity rendszer kipróbálására szánt próbajáték az egész, szerintem nagyon jól sikerült. Kiválóan visszaadja azt a hangulatot és világlátást, ahogy egy nem túl búskomor és depressziós vámpír megy neki az éjszakának, tekint a világra (és áldozataira)… Az író parodisztikus elemekkel éri el azt a hatást, hogy azonosulni tudjunk a sőtét oldallal, és ne okozzon túl nagy morális vagy erkölcsi válságot, hogy vámpírral játszunk, játék közben nevetünk a poénokon, beszippant a játékvilág, megkönnyítik tehát, hogy egy vámpír helyébe képzeljük magunkat. Természetesen, vannak olyanok, akiknek nem nagyon vannak morális aggályaik, hiszen például a Vampire – The Masquerade szerepjátékot is valakik játsszák, nekik például nem okoz az ilyesmi feltétlenül lelki törést, hogy vámpír karaktert alakítanak, a többieket viszont bevonja ebbe a világba a játék.

A játékot egy Alex Harby nevű illető írta, aki előszeretettel választ nyulas nickeket (rabbit, whisprabbit), a következő vámpírtörténet, a Vampire Ltd. Is az ő nevéhez fűződik, de ebben a világban már két vámpír összecsapásáról van szó, tehát “duplavámpíros” a történet… A játék ingyen játszható a https://comfortcastle.itch.io/vampire-time webcímen.

Mágikus fókusz: Radaghast

16E+ jó tweet… Mióta megváltozott a honlapom domain neve, és madinhungary.org lett, sokkal jobb a közérzetem, sokkal tartalmasabb az életem, és habár sohasem voltam tárgyfüggő, sok használati eszköz nem hogy “lekopott volna rólam”, hanem “hozzám kopott” az idők folyamán.
Legújabb szerzeményem például ez a vitrin közepén elhelyezkedő agyagvarázsló, amit tegnap hoztam Debrecenből, és szerintem Radaghastot ábrázolja a Hobbitból. Radaghast inkább olyan sámán-mágus, nem a legtáposabb varázsló, de azért ott van. Apropó, “Frodó, nektek mi a hobbitok?”
Sajnos a Gyűrűk Ura univerzum feltérképezése még előttem áll, játszottam ugyan a Középfölde nevű szerepjátékkal, láttam A Hobbitot is, (olvastam is), C64-en is volt valami Gyűrűk Ura-s játék, amivel játszottam sokat, az volt a lényege, hogy Középfölde hőseit kellett irányítani, és hatalmas ellenséges seregeket kellett benne 1-1 hőssel agyoncsapni, persze sokszor vesztettem, de rengeteg orkot és egyéb pokolfajzatot vittem magammal a sírba. Kíváncsi vagyok annak a játéknak a megoldására… Ja, igen, az volt a címe, hogy War in the Middle Earth…
Szerencsére a Gyűrűk Ura, azaz Középfölde univerzuma hatalmas, J. R. R. Tolkien bőséges életművet hagyott hátra, meg is van a Gyűrűk Ura angolul, és magyarul is elolvastam már félig… Érdekes, hogy mostanában pont Gyűrűk Ura-s csészéből iszom a kávét…
Amúgy abszolút nem tudom, ez minek a rúnaja, nekem egy “hátrafelé nyilazó szarvast” szimbolizál…
Mindegy, mindig is volt ilyen kabalám vagy mágikus fókuszom, vagy micsodám. Először sokáig a Finnországból hozott Habcsókember (a Ghostbusters-ből) töltötte be ezt a funkciót (gyerekkoromban), és valahogy pont a Michelin gumigyárban voltam szakmai gyakorlaton is és nyári munkán is… Később egy Halloween-i banya lett a kabalám, aminek a kezében volt eg kosár, és az volt ráírva, hogy BOO!, innen ered a Halloween mániám, és ezen keresztül az interactive fiction játékok szeretete (az ECTOComp kapcsán), külön honlap is van ezeknek a játékoknak szentelve https://www.interactivefiction.hu címmel. Ja, és hogy el ne felejtsem, ezekből írnám a záródolgozatomat is… Természetesen nem gondolnám azt, hogy nincsenek már meg ezek a régi kabaláim, illetve mágikus fókuszaim, hanem azt gondolnám, hogy “megörökölték” a családom tagjai, mint a C64-emet a szupergors cartridge-dzsal, mintha már halott lennék, vagy mi a tosz… Nem gondolom, hogy halott lennék, bár volt 1-2 meredek élmény az életemben, remélem, ez az új mágikus fókusz új erővel tölt fel, hiszen Radaghast a Hobbitban, nem egy túl kidolgozott, elég funkciótlan, és kissé gusztustalan sámán-varázsló, mint mondtam, de hát erre esett a választásom, ez volt kéznél. Ráadásul, azt sem tudom, A Gűrűk Ura filmekben szerepel-e egyáltalán, még nem sikerült rávennem magam a megnézésükre… Ez minden, amit tudok erről a világról, meg hogy a jórészt Kalevala ihlette világról van szó, plusz gondolom, egyéb skandináv és kelta hagományok… Hogy szerencsét hoz-e nekem az új fókusz, lehet találgatni, de ahog átértünk Debrecenből Nyíregyházára, már rögtön fékezni kellett egy mentő miatt, és levált a varázsló csuklyáját fenntartó ragasztás. SEMMI GOND! Elvileg meg lehet csinálni… Hogy szerencsét hoz-e nekem az új fókusz:

16 Ways to Kill a Vampire at McDonalds

A záródolgozati témám kifejtését a szorgalmi feladattól fogom kezdeni, ami már a kezdetektől fogva jellemző volt rám. Inkább jöttek be az ajánlott, mint a kötelező olvasmányok, igaz, Valentyin Petrovics Katajev, Távolban egy fehér vitorla (Белеет парус одинокий)?

Sok játéknak agressziólevezető szerepe van. Tegnap például ideges voltam, beléptem a Végzetúr című Beholder által készített játékba, megborítottam valakit, vadásztam egyet, aztán elmentem aludni. Miért csináltam ezt? Mert nem tehettem meg élőben. A játék arra (is) van, hogy levezessük kreatív módon az izgalmat és az agressziót. Volt egy barátnőm, akinek autóbalesete volt, kicsit én is részese voltam, utána megmutattam neki a Carmageddon című játékot, amiben gyalogosokat és teheneket és egyebeket kellett elütni orrba-szájba. Mennyit játszottunk vel? Pont, amennyi elég volt. Gyerekkoromban mindig énekeltek a life long learning mintájára a neverending story-stílusú játékok. Erre volt jó például a Túlélők Földje. Meddig játszottam vele? Egész sokáig. Ameddig felsőöktatási intézménybe nem kerültem. Akkor jött az Elveszett Világ című mud, bár azzal már nem játszottam olyan sokat. Épphogy beköszöntem benne az ismerősöknek, aztán mentem a dolgomra. Lenyomtam pár szörnyet, teljesítettem 1-2 küldetést, és annyi volt arra a napra…

Itt van ez a 16 Ways to Kill a Vampire at McDonald’s című játék… Ez is agressziólevezetésre szolgál, végülis. 16 + 1 módon kell meggyilkolni egy vámpírt a McDonaldsban, akkor teljesül a nyerési feltétel. Persze szerepet kap benne a 23. zsoltár, a fokhagyma, a fakereszt és társai. A vámpír vérszívó funkciója a mai köznapi jelentésszerkezetben átlényegül a kizsákmányoló szinonímájává. Kizsákmányoló lehet egy gyárigazgató, egy csoportvezető, de (szellemi értelemben) egy pszichológus is, sőt, egy orvos-beteg kapcsolat is alapulhat kizsákmányoláson. Ilyen esetben és értelemben az intézményrendszer a vérszívó, ami ránehezedik a betegre, annak minden amoraltiásával. Közösségi emberekre, társfüggőkre, még intézményfüggőkre is nyomás nehezül. Egy intézményrendszer felé lehet az ember lojális, ha behelyettesítünk egy megszemélyesítendő valamit az intézmény helyett, de az intézmény nem lojális magához az emberhez, a viszony asszimetrikus lesz, a rendszer megdől, elborul, “szélbe hajol”. A vámpírvadász nemritkán őrültnek tűnik, amikor egy kialakult, hibáktól hemzsegő rendszerrel néz szembe. Az intézmény viszont, amivel a kisember sziszifuszi küzdelmét szemléli, maximum a néma közöny… Az ember mindenképpen jobban ragaszkodik az intézményhez, mint az intézmény az emberhez… a kapcsolatok dinamikájából adódóan. Úgyhogy muszáj hibát generálni a rendszerben, amit az természetesen nem tolerál, viszont a rendszert a hibára halmozott hibák összessége, folyamatos helyrehozása mozgatja, tartja lendületben össztársadalmi szinten.

A 16 Ways to Kill Vampire at McDonalds elvileg 16 módszert tár elénk, amivel megirkózhatunk egy vámpírral, nekem a gyakorlatban azonban csak 2-3 működött. Van a játékban még egy pénztáros és egy hajléktalan nő, aki imákkal és zsoltárokkal támad, ezek szövegeit kell kiegészítenünk. A játék gyakorlatilag agresszió-leveztést ígér, ehelyett azonban inkább felingerel: Nem találtam a játékban a 16 módot, amivel megöljem a vámpírt, frusztrált maradtam. A játék, ha úgy vesszük, a várakozás színonimája, az ember mindig jobbat vár… Talán már valahol súrolja a MCDonald’s jó hírenvével való játékot is, de mivel ingyenes, a szező (Abigail Corfman), nem biztos, hogy felelősségre vonható vagy vonandó az elkövetet “műért”… A játék azért is időszerű, mert a McDonald’s mint szimbólum gyakran feltűnik rendszernyitás, rendszerzárás, rendszerváltás környékén, pl. fontos szerepe volt a ’89-es rendszerváltasban is, és a mostani oroszrszági konfliktusok kapcsán is…

http://abigailcorfman.com/Home/Vampire

A felvetett probléma megoldása mindössze annyi, hogy többet kell beletennünk a rendszerbe (mind hibából, mind javításból), mint amennyirta rendszer nyújtani tud nekünk, így talán megkönyörül rajtunk…

Lehet-e következtetni a versekből a betegségre?

Egy barátom elküldte fiatalkori verseimet, amivel tényleg meglepetést okozott. Azt mondja, valami ősrégi nyomtatóval készült, már alig olvasható szövegek, és szinte az utolsó pillanatban lettek (re)digitalizálva. A versek nagyszerűen illusztrálják a kamaszkori idézőjeles szocializációmat, és csak egy adalék ahhoz, hogy problémás gyerek voltam. A suliban igyekeztem megfelelni, bár volt, hogy bort reggeliztem, vagy éppen felest. Több, mint húsz év távlatából azt mondom, hogy a versek tükröznek egy kort, ahol ahol fiatalkorúakat is kiszolgálnak alkohollal, és fél-legálisan mehet az alkoholizálás, és általános a kezeletlen fiatalkori depresszió. Múlt század végi versek, 1995, a költészettel modern kori Rimbaud-ként szakítottam 18 évesen, talán azért, mert nem tudtam még annnyit a kötött formájú versekről, mint manapság, és hát fiatalkorában mindenki amúgy is verset ír, aztán meg nem. Tény, hogy az én költői műveim más irányt vettek, mint az általános. Annyi, hogy a versek nem igényelnek kommentárt, önmagukat magyarázzák, nincs mit elemezni rajtuk. Nincs titok, nincs rejtély, nincs talány. Nem mondom, hogy ezek a legjobbak, de annak megítélésére jók, hogy hogy láttam a világot 15 évesen. Mai fejjel, ha néha verset írok, azokon van mit kommentálni, de mondjuk ki, inkább csak nekem kedvesek, kényelmesebb már szabad verset írnom, és menőbbnek gondolom. Inkább csak egy lelkiállapot kifejeződései, mint valós művészi alkotások. Visszatérve ezekhez a rímes-rémes versekhez, kérdés, hogy mennyire vetíti elő nálam a későbbi betegséget, mert sokan azt mondták, hogy a problémák velem nagyon régen kezdődtek, egyesek már 8-9 éves koromra vezették vissza, bár ennek ellent mondanék. Így visszaolvasva semmi jelét nem látom benne skizofréniára valló tendenciáknak, sőt túlzott precizitással lettek megfogalmazva. Aztán utólag lehet vitatkozni, hogy skizofrén volt-e József Attila, öngyilkos lett-e József Attila, vagy kíváncsi lennék, mit diagnosztizálnának ki ezekből az orvosok. Mindenesetre furcsa, hogy előkerültek ezek a versek, szerintem a fura témák ellenére egy 15 évestől nem is várható sokkal több. Érdekes, hogy 1995-ben írtam ezeket a verseket. Mi is volt ’95-ben. Kijött az Rpg Maker 1995. Csak nem az ezeknek a verseknek a nyomán támadt amtőr művészetnek az ellenpontjaként? Aztán később én is lecsaptam az Rpg Maker 2000-re, 2003-ra. Rpg Maker MV-ben írtam is (online) játékot, az Rpg Maker Vx Ace-t meg is vettem. Egyébként O. H. R. RPG. C. E-ben is írtam játékokat, Twine-ban is, sajnos azokban is nagyobb teret kap inkább a valósághű ábrázolás, mint a fantázia. Lehet, hogy ezen kellene dolgoznom. Sammi fantáziám, szinte. Bloggerként is csak az igazság keresése, csak a brutális, nyers őszinteség. Szerencsére, nem vagok ugyanaz már, mint 1995-ben vagy mint a 2000-es évek elején vagy mint akár mielőtt elkezdtem az egyetemet, és Origo blogger voltam, az egyetem alatt is változtam, bár nem túl sokat. Hogy a francba lesz az embereknek fantáziájuk? Meditálással? Hallucinálással? Másolással? Példáaul ez is sokat változott. Régebben főleg másolásból adódott az emberek fantáziája, ma már inkább támaszkodunk meditációra és hallucinációra. Most főleg magamról beszélek. Ez segített például a költészetem fejlesztésében is, az új verseim például már egész jók, szerintem, túlmutatnak a kezdeti világgyötrő-világromboló tendenciákon. Új verseim:

After

Újra kaphatók bakelitlemezek a boltban,

A DJ-k örömére, megvettem volna nyomban

Azt a nyekergős slágert, amit rólunk írtak,

Hollywoodban is csak nehezen bírtak

Magukkal, amikor megtudták az igazat,

Hogy az az akkord és az a riff igazgat

Mindent jóformán a nagyvilágban,

Amit egy buliban véletlen eltaláltam.

Basszeros csajok fáznak nagykabátban,

Alul meg semmi, így táncolnak általában,

Ütemükre vakarja lábát/fejét Istennő Thetis,

Van programod ma este, vagy jó lesz a Tetris,

Megírom neked JavaScriptben vagy gépi kódban,

Fent lesz a YouTube-on hálózatos változatban

A végigjátszás, ne fáraszd magad, aranyom,

Kiszervezzük gamereknek, estére én ezt adom.

És nézhetjük a pörgő és forgó formákat,

Ahogy a levegőben megszegik a normákat,

Leérve a földre lassan, mindig más alakban,

Összesimulnak, aztán eltűnnek a falakban,

Közben talán felbontok egy meggyes sört,

Parázsló cigimmel leírok egy újabb kört,

És végighallgatom a lejátszási listát,

Addig te nyugodtan csekkold az Instát.

A bakeltien meg akad a tű, nyekereg a lemez,

Amit várnék tőled, hidd el, nem az, nem ez,

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba,

Tudjuk már nagyon jól Hérakleitosz óta,

Visszhangozza és idézi Platón és Seneca,

Oltásod Pfizer, Szputnyik vagy Astra Zeneca,

Sem tudom, de szépen jelölj be egy fülön,

És feküdjünk az ágyba most már mindig.

Külön-külön.

Coda:

Nagyapámként biciklizgettem, soron kívül, két hétig

Zsdanov marsallként blogot írtam egész végig,

Zárnám most már soraim, fogytán vannak boraim,

Nem nevetnék annyira Krisztiánon, Burain,

Hogyha név és személy mondanivaló nélkül,

Nem találna egymásra 44 évesen végül.

 

71 SMS (aka 71 Nem fogadott hívás, Szoftverhiba)

71 ápoló = 71 szúnyog,

17 mentőautó = 17 méhecske.

44 zümilégy = ?

? = here.

 

A sámánnő lelke (Last Line Edited)

 

Útra kelt a sirály –

Mondta Ványa bácsi,

Három nővér várta

A 6-os szobába’.

A sirály egy szimbólum,

A lélekre, ha repül,

A szoba egy kalitka

A testnek, ha bekerül.

Múlék régi, nagy rögös út,

De hirtelen bealkonyult,

És már nem található

Csillagösvény, fellegajtó.

Madarak jönnek,

A párkányra leszállnak,

A madarak hírvivők,

Üzenetre várnak.

Madarak éneke

Messzire hallatszik,

Amazonas torkolattól

El Szibériáig.

Dobpergés és füstjel,

Arról szól a fáma:

Elindult a sámánnő

Legelső útjára.

 

És a régi verseim:

Kikapcsolódás (Üdvözlet Rumániából)

Depressziós másik énem
Felesleges oxigénem
Miatt él még mindig bennem.
Két decis rum mit kell tennem?

Feláldozod magad értem?
Ezt valahogy mégsem értem.
Én, ki téged úgy szeretlek,
Most gyomromba eltemetlek?

Feltépem a zárjegyedet,
Kifolyatom a beledet,
Halálosan meggyötörlek,
Egy oszlopnál összetörlek.

Jó volt veled, és mégis megöltelek,
Magamra részeg vigyort erőltetek,
Ez csak egy felesleges haláleset,
Holnap megint depresszióba esek.

1995. október 14

Alulnézet

Tele vannak már a sírok,
Óvóhelyen verset írok.
Nem zümmögnek már a legyek,
Haza többé sose megyek.

Kicsi pince, nagy szabadság,
Ez a végső, édes rabság.
Elfogyott a kajám, vizem.
Lelkemet is mindjárt viszem.

A testemet hagyom csak itt,
Hátha táplál még valakit.
Hiszek még egy felsőbb lényben,
A jóságos égi fényben.

Ha hirtelen felvillanna,
Aki még él, kirohanna.
Néznénk, hogyan nő a gomba,
A megváltó atombomba.

1995. szeptember 17

Önámítás a világ vége előtt

Egyszer minden szerelem véget ér,
Valamelyik már el sem kezdődik.
Végül az összes marha hazatér,
Vagy élettel már nem is veszkődik.

Egy népszerű öngyilkossági mód,
Vagy csak hibás genetikai kód.
Nem tudod a végét, hidegen hagy,
Az életre is alkalmatlan vagy.

1995. szeptember 28

Napi kettő

Nézem a boldogságot bekötözött szemmel,
Mivel is működik, talán gombelemmel?
Próbálgatok mindent, egyik se megy bele,
Megdühödtem, most már mit csináljak vele?
Kést rántok, de ő is, én maradok ülve,
Furcsa testét nézem, késemet törülve.
Gátlástalan kurva volt,
Sosem ivott alkoholt.
Otthagyom, mert tudom, nem hal meg egészen,
Néha szembejön majd, de nem adja ki részem.

Tovább megyek innen, a rum jön velem szembe,
Késemet elrakom, őt veszem kezembe.
Rég ismerjük egymást, ugyanaz a bajunk,
Palackba zárva, és keserűek vagyunk.
Sajnálgatjuk magunkat egész éjszaka,
Majd vitatkozunk, kinek nagyobb a szaga.
Se nem élő, se nem holt,
Boldog ő még sosem volt.
Otthagyom, mert tudom, úgyis meg fog halni,
És ivás után különben is megyek falni.

1995. október 15

Edit: Ma ez történt velem, amit leírtam az Index fórumra (kattogó írógép néven):

0 0 2

Bocs, ha kissé offtopik vagyok, de egy szomorú hírt jöttem bejelenteni: egyket, sajnos, hosszú vergődés után kimúlt, innen a fórumról, 1300 bejegyzéssel, nem bírta kivárni az Árpád-ház kihalását, és ha szabad érdeklődnöm, mit jelentenek ezek a röpködő valamik a térképen, én nem tudom, mi van Pápán, de Nyíregyháza felett egész hajnalban ezeket a bizbaszokat lehet hallani, fogalmam sincs, mit csinálhatnak itt egy nappal az atomfegyverek élesítése után… remélem, nem fenyegetőznek, hanem “barátkozni” jönnek…

0 0 3

egyébként, nem tudom, mit követtem el, éppen csak az orosz rajzfilmek történetéről “csempítettem” egy kis bejegyzést a blogomra, attól még nem biztos, hogy atommal kellene fenyegetőzni, azt hiszem, egy kicsit mintha messzire menne Oroszország, tudtommal tök semlegeek vagyunk… mondhatni, Orbán Viktor a szövetségesük (legalábbis azzal vádolják nyugaton)…

Já, lehet, hogy csak egy kis köcsög helyi gangstalker csoport (RSM-132) (Roszatom Maffia) szórakozott… Az egész várost hajnal óta vadászgép-hangokkal fenyegetik… Senki nem tud aludni tőlük… Holnap hétfő… Vagyis ma…

A nyíregyházi Roszatom Maffia autója (remélem, még az idén a bontóban végzi) du-du
A nyíregyházi Roszatom Maffia autója (remélem, még az idén a bontóban végzi) du-du

Computer Solves the Cancer Crisis

Többnyire szeretem a mesterséges intelligenciával (MI, angolul AI) operáló science fiction játékokat. Ennek a főszereplője kitalálhatóan egy számítógép, ami különböző tudományos módszerek segítségével szeretné megoldani a rák okozta krízist, ebben kell segítenünk neki. Elég rövid játék, de az atmoszféra miatt ajánlott. A végkifejlet is azzal a klasszikus megoldással operál, hogy az utolsó elágazásbeli döntés adja meg a játék végkifejletét. Ebbe állítólag még belejátszanak a játék sorány nyert empátia és apátia pontjaink, és így kalkulálja ki a számítógép a végső megoldást, amit a rákra ajánl. Érdekes megoldási javaslatai természetesen nem magára a rák tényleges gyógyítására vonatkoznak, hanem az életben maradásra. Ami eredményül jön ki a számítógépnek, az nem az, hogy a “rák nem gyógyítható”, hanem az, hogy “a rák nem gyógyítható gyógyszeresen”…

https://itch.io/jam/inkjam-2021/rate/1178549

“Játszópajtá(r)saim” voltak (köszönöm Nekik):

Nőtérkép, ennyi db nőt ismerek személyesen, a többit mindenki ossza be magának. Természetesen a macák “nemcsak” adatok. (A rokomcsajok, pl. unokatestvér, nincsenek itt felsorolva):

Kurdics Edit

Hámori Zsuzsanna

Szőke Kornélia

Galuska Anetta

Farkas Zsuzsa

Lőrincz Adrienne

Demeter Anikó

Sipos Edit

Rácz Júlia

bocsánat, kedves gyerekek, róluk még elfeledkeztem:

Nagy Zsuka

Hegyi Boglár Judit

Galambosi Adrienn

Mészáros Adrienn

Kerekes Lívia

Kiss Judit

Sztermen Orsolya Lili

Kupcsik Lidi

Virtuális tér:

Noéla

Kiscsillag

Kiwi

Kleó

Harmony

Burka Nikoletta

Wanderer Ágnes

Rapai Mariann

Akkor a legutóbbi időkben:

Jakab Ágnes

Bogár Orsolya

Bódi Márta

Bódi Orsolya

Puskás Andrea

Papp Erzsébet

Lóránt Csilla

Kresztyankó Ágnes

Sándor Kata

dr. Hatalyák Judit

Soós Boglárka

Bankné Balogh Ilona

Babarczy Eszter

Szeifert Natália

Péterfy Bori

Pásztor Anna

Menyhért Anna

Kiss Noémi

Rutkai Bori

Tóth Szilvia

Darab Ágnes

Nagy Judit

Hernádi Szilva Emese

Jónás Szilvia

Pellerné Poór Etelka

Mészáros Mária Edit

Hajdú Edit

Mester Zsuzsanna

Mester Zsuzsa

Gacsályi Szilvia

Dudás Orsi

Dusinszki Judit

Palicz Hajnalka

Balogh Mónika

Lukács Éva

Lukács Évike

Szvetlána Ruszánova

Szokolainé Szűcs Nikoletta

Galgóczi Mónika

Mező Tímea

Pózman Ildikó

Szerencseszámaim voltak (mindig is)(A szakközépiskola óta): 19, 21 és most már kezd a 23 is az lenni… (remélem)… és a 30… 70+2+7+1(+3)=83.

+ Project Artemis: Ibolya van der Wijk, az 84. (Hommage á Jim van Os).

Gyerekkori játszópajtások:

Ferencz Karolina

Csutkai Rita

Módi Tünde

Fedor Zita

Kozma Ildikó

Feldbauer Beáta

Riskó Judit

Kelemen Zsóka

Mező Evelin

Prékopa Orsolya

Kocsis Violetta

Homoródi Edit

Laudienne Renaud

Arra is tisztán emlékszem, hogy amikor a híres nyíregyházi pszichiátriára 3 hétre, úgymond, “bevarrtak”, és “elaltattak”, azalatt “találtak fel”, úgymond, egy csomó “technológiai” “újítást”.

De az már mégiscsak sok, szerintem, hogy aki utána jön, az meg pont olyan, hogy 2000 éve azt taníttatja, hogy nincs reinkarnáció, mármint saját bevallása szerint. Különben mindenki azt taníttat, amit csak akar. Van, hogy valaki felhalmoz egy csomó orvosi, vallási, informatikai funkciót, és azt hiszi, hogy ő a király? Biztos, hogy van. De engem nem nagyon érdekel… Valaki azt sugallja, hogy tanúja volt a bibliai időknek, és magyarázattal tud szolgálni az egész jézusos történetre… Kíváncsian várjuk…

Mikor mehet Jézus nyugdíjba?

Ui.: A nőtérképem biztonságban van, mert Keymasterek vigyázzák: Vásárhelyi Bea és Eső Csajszi. De hát ők se állandóan ezzel foglalkoznak, gondolom. Van más dolguk is, van saját életük, meg ilyesmi…

Ui.2.: Egyébként van úgynevezett buzibárkám is, csak ezt ne nagyon hangoztassátok, mert hátulról még tudtommal szűz vagyok, és ez szeretném, ha így is maradna…

Ui.3.: Kiírhatnám a neveket egy szövegfájlba is akár, de azt is eltüntetik még az Ubunturól is, szerintem így se jó, meg úgy se jó, de ami kint van a Világgépen, az legalább meg szokott lenni, mert ebbe a blogba tudomásom szerint nem szoktak annyira belenyúlkálni, meg annyira eltüntetni belőle dolgokat, kivéve, amit én eltüntetek róla, az tényleg eltűnik, és amit én előkerítek róla, az tényleg előkerül, ésatöbbi, ésatöbbi…

Ui.4.: Csak nehogy ezek miatt a nevek miatt bolgárháborús helyzet, neadj’ isten bulgár háborús helyzet kezdjen kitörni, mert azt nem szeretném… ezen a drága jó Nyíregyházán, ahol görög katolikussá keresztelt át egy bolgár fejekkel teli kukásautó… a Hímes körzetben…

Ui.5.: Érdekes, hogy az első “skizofrénen kelt” olvasói levelemet pont a Playboy-nak címeztem, még 2006. februárjában… és azt akartam volna, hogy meg is jelenjen… no, de ilyet?!

Még jó, hogy csak 50 nőt soroltam fel. Úgy értesültem, az új szabályozás szerint csak 69 nő perelhetne be. Vagy esetleg 96… talán… vagy 99… de ki merne 100.-nak jelentkezni?
Csak nem Oroszné Zsuzsa…? És Gagna Mariann? Fő cigiztetőim: Kertész Zsuzsanna, Kertész Annamária. (Megvannak az ikreim. 🙂 )

Kocsma, egyéb:

Radó Zsuzsanna
Szendrei Júlia
Fábián Erika
Papp Betti
Szabó Csilla
Kanizsay Győrgyi
Viktor Kornélia

Németh Judit

Orosz Annamária
Nagy Erika
Urbán Zsuzsa
Celebek:
BB Évi
VV Fanni
Baukó Éva
Cynthia Dictator
Vasvári Vivienn
Magánórák:

dr. Pállné Lakatos Ilona PhD

Sima órák:

Egriné Opauszki Eszter

Táncórák:

Egyetemi Rockwell Klub – Rocky – Bunkó Andi +1 Ismeretlen társalkodónő + Pall Mall-es, Multifilter-es csajok + egyéb cigiztető ribancok… 🙂 Akkoriban még a Sophianae volt még a menő, meg a Helikon, régebben a Fecske, Munkás, Kossuth… Symphonia…

Amúgy 120 körül van… Franc se számolta össze… Vagy, mondjuk a fene… Mert a franc is csak egy Dominique nevű franciatanárnő, aki várja a derék magánnebulók kaputelfeon-hívását, a fene is csak egy szép kis serdülőben lévő, de hopp, már éppen nem, már éppen a fölnőttség határán frissen túllépett szőke finn csaj, szakadt farmerben… Szóval, a franc és a fene is nyugodtan hozzájuk lehetne írandó, ha nem csak a képzelet szülöttei lennének, de hát azok… Vagy pedig talán mégsem így van?

Mindegyikőjükhöz fűződhetne egy-egy érdekes történetem. Új könyvem témája talán? Nem is tudom… Hajrá bloggerek, éljenek a művészkék és a félművészkék! 😀

Világellenőrzés:

Greta Thunberg

Julia Roberts

Reneé Tennison

Michelle Wild

Staller Ilona

India

Marsi Anikó

Hódi Pamela

Kapócs Zsóka

Urbán Zsuzsa

Vranek Nóra

Oravecz Nóra

Görbe Nóra

Nora Roberts

Naomi Campbell

Szóbal, “mérhetetlen”, mint az IQ pontjaim száma, Fekete Zita, a Debreceni Egyetem pszichológusa szerint

 

Psychterminator (Project Artemis)

 

Játékszinopszis aka Halál a pszichiátrián 4

Legendák szólnak egy indiai gyermekről, aki majd felnőve, pszichiátriai szempontok mentén, gyermekpszichiátria, rehabilitációs osztályok, covid-18 és poszcovid osztályok szervezésével egyesíteni fogja a Földet, központosítja, és megszerzi az egyeduralmat. Születésekor pszichiáterek ezrei zarándokolnak Indiába, droggal és pornóval tele utazótáskákkal, hogy köszöntsék a leendő pszichiáter-uralkodót.

Hogy a jóslat ellenlábasai ezt megakadályozzák, visszaküldenek egy skizofrént az időben egy Diane nevű tartományba, ahol a ded és kísérete tartózkodik. A tervnek megszereznek egy gyilkos (humorú) sebész-pszichiátert, aki Artemisz fedőnéven segíti a skizofrén terminátort, aki nagyzási hóbortban szenved, és nemcsak az emberiséget akarja megváltani, hanem az állati, növényi és gépi világot is, azzal, hogy lekapcsolja a pszichiátereket.

A történet egy babakocsis-liftes üldözéssel kezdősik egy 14 emeletes lépcsőházban, de a TEK közbelép, a skizofrént lekapcsolják, és egy kastélyból kialajított pszichiátriára zárják Diane-ben. De Artemisz segítségével elszabadul a pszichiátrián. A pszichiáterek létrehozzák a Phoebus projektet, hogy az elszabadult skizofrént, és titjos segítőjét, Artemiszt megakadályozzák tervük végigvitelében.

A skizofrén és Artemisz mentális kapcsolatban állnak, Artemisz gyilkos bonckéseivel és bénító injekció nyilaival segíti a skizofrént, aki csak pszi-képességeiben bízhat, delfin1-es, és delfin2-es mentális támadásaiban, amik között szerepel embólia, anthrax szórás, vuhan szindróma, stb. Vajon sikerül-e nekik megtisztítani a pszichiáterektől a kastélyt és Diane-t, és hogyan oldják meg, hogy az indiai gyermek és kísérete ne tudja leigázni a Földet?