Egyesült Keresztény és Szcientológiai Egyház

Aludtam egy kicsit délután. Az új evangélium úrvacsorája: Márka kóla sós kenyérrel…

Egyesült Keresztény és Szcientológiai Egyház, hogy hangzik?

Észrevettem, hogy az emberek annyira beárazzák a mondanivalójukat, hogy ingyen, vagy ha nincs hasznuk belőle, nincs valami tranzakció, meg sem szólalnak, szófukarok is és fukarok is egyben. L. Ron Hubbard nem akart 5 penny-ért sci-fi könyveket írni, hanem vallást alapított, mert abban van a pénz. Én ingyen tudnék vallást alapítani, mert ingyen írtam le mindent IS, ami velem történt, nem nagyon fantáziáltam hozzá semmit, vagy tettem egyéb módon eladhatóvá. A webshopomban egyelőre csak 1 könyv lesz kapható, 2000 forint körüli áron, de ezek a tartalmak is hozzáférhetőek ingyen. Nem kívánom, hogy a tartalmat csapják hozzá a Bibliához CD mellékletként, azt sem, hogy a pápa avasson szentté, mint Varecza kérte, hanem csak annyit kérek a Jóistentől, hogy legyen megértés a Földön, és érjen véget a Háború, béke legyen veletek… Ámen…


“Megtanultam kezelni a mosógépet”, amire a pszichiátria szerint 43 évig nem voltam képes. Egy gombot rá kellett tekerni a 30-asra, és egy másikat pedig benyomni. Ennyiből áll a nagy művészet, a “mosás tudománya”. Ezért tényleg megérte engem évekig gyötörni… Ez az egyház nem másra lenne jó, mint a skizofrénia megszüntetésére. Végig kellene menni a Narconon szcientológiai tanfolyamain, plusz nagyjából leszokni az alkoholról, és gyógyulást lehetne elérni mind a skizofréniából, mind a depresszióból, mindenfajta pszichotikus állapotból.

“A skizofrénia seggbefingással terjed.” – Rácz Júlia – “Ne tárogasd a picsád, egyházban vagyunk.” Ne feledd, hogy van kiút a skizofrén órából, amihez sok humor mellett szükség van szcientológiai gyakorlatokra, keresztény erkölcsiségre, pluszban nem árt egy társ vagy tanulópár sem.
Az egyház támogatást tudna nyújtani abban is, amit “psychiatric drug withdrawal”-nak (pszichiátriai szerek visszavonásának) hívnak…

Antropológiai megfigyelések a Skizofrén Rezervátumban

Over 3000 years of pre-history painting in thailand,Pha dang cave,Kanchanaburi,Apicture of the ritual.

Jut eszembe: Tavaly Halloween körül otthagytam egy tököt meg egy kávét a Jafiban. Az félig direkt volt. Mit félig, teljesen. Csak nem tudtam megmagyarázni, miért csináltam. Most már, ha nagyon akarnám, tudnék rá értelmes magyarázatot találni. Amúgy az egész az Edit ajándéka volt. Anikó pedig b#gyit adott Editnek a pszichiátrián. Ha nem a saját fülemmel hallom, el sem hiszem. Mondjuk, elhiszem, de mindegy… A pszichiátrián sok minden történik, az ember még a töklotyóra is ráfanyalodik kínjában, valaki meg még a csikkezésre is, ilyen dolgok (is) mennek…

Ez a sok össze-vissza keveredés azért van, mert egyszerre 4 nőnek csaptam a szelet Origo-s blogger koromban, egyébként Nyíregyházi Főiskolás koromban is így választottam párt (Adrienne). Szerintem antropológiai tény, ha valaki egyszerre 4 nőnek udvarol, a nők küzdenek meg érte. Kb. ennyit kell tudni a párválasztásról. A párválasztás általában 7 évre szól (házasság nélkül), ilyen volt nekem Adrienne, Anikó, Edit. Ha valaki házasságot köt, az bár elvileg örökre szól, gyakorlatilag aggasztóan gyakoriak a válások, úgy tudom. 20 éves koromig nem volt bnőm.

Amerikában 21 év a felnőttség korhatára, ha jól emlékszem, tehát akkor kellene elkezdeni igazából a párválasztást, mint ahogy az italozást és a dohányzást is. Természetesen Magyarországon már aki 10-12 évesen nem szexel, az már égő. Ez azért van, mert ez a legolcsóbb szórakozás, gyakorlatilag szinte ingyen van, és nincs a fiataloknak pénze másra, csak hogy egymásnak menjenek, és sorra gyártsák a pulyákat. Elképesztően fiatal párokat látok babakocsival. 16 évesen már vége a tankötelezettségnek, és marad ez. 13-14 éves kor az, amikor az embert komolyan kezdi érdekelni a szexualitás, tehát a középiskola. Sajnos túlságosan is érdekli, csak lehetőség nincs rá. Van ugye a kivel, mikor és hol kérdése… Ezekből általában nincs mind egyszerre megoldva, ebből is adódhatnak a problémák…

Ha egy szűk csoporton belül valaki elkezd egyszerre 4 nőnek udvarolni, az minimum visszatetszést vált ki, ha párkapcsolatban van, miközben ezt csinálja, az jelzés, hogy nem boldog. A 4 nős szisztémát introvertáltak vagy aspergeresek csinálják, vagy a skizofrének között még divat. Ez a 4 nő lehet 3 is, lehet 5 is, gondolom, erre mondják, hogy “több vasat kell a tűzbe tartani”, ha egy nő látja, hogy aggasztóan kezd emelkedni a száma azoknak a hölgyeknek, akikkel a párja “kedves”, kezdhet gondolkodni ő is azon, hogy akkor inkább jobb, ha elválnak az útjaik.

U.i.: Egy “mágikus” hatást azért én is tulajdonítok magamnak: sorra párra találnak/csináltatják fel magukat a nők, akikkel mindennapi kontaktba kerülök. Egyszóval “meghozom a gyermekáldást”. De esküszöm, nem én vagyok az apa. Sem a gólya. Nem szexguruként, hanem aszexguruként működöm. Ez csak az én szemszögemből látszik röhejesnek, de attól, mert “sziát” köszönök neki a boltban, vagy normális hangnemben beszélek vele, vagy (szerinte) szépen nézek rá, még nem lesz terhes egy nő. Csak az én szempontomból durva, hogy sorra “ágynak esnek”, aztán “kidőlnek a munkából” a nők. :-))) Mondjuk ebből a szempontból védve vannak az aktuális barátnőim: hamarabb “gyesre vágatják” magukat a nők körülöttem, minthogy képesek lennének kivárni, hogy kezdeményezzek náluk. Sorolhatnám vég nélkül a neveket, személyeket, de nem teszem, mert kicsit hosszú lenne a lista… 🙂 Körülbelül annyit jelentett, hogy “köszöntem szépen”. Miskolcon mi, nappalin, az eladó kislányokat körülbelül árukiadó automatákként kezeltük egyetemistaként, hogy “beteg lettem”, és hazakerültem Nyíregyházára, kezdtem érdeklődni a boltos csajok, skizofrének és egyebek iránt. De sebaj, mert közben rájöttem legalább, hogy ők sem árukiadó automaták, sőt… 🙂 Ez a félreértés abból fakad, hogy az egyetemisták egymás között szoktak általában párválasztásról gondolkodni, az ún. “egyetemi közeg” ugyanolyan szubkultúra, mint a “védett munkahely” közege, csak belsős párválasztás van. Ez annyit jelent, hogy az igazi életet még nem ismerem. Mármint szexualitás szempontjából… De nem is biztos, hogy meg akarom, azok alapján, amiket hallani vagy gondolni lehet róla… Az egyetemeken nem nagyon van az embernek ismerkedési gondja. A Miskolci Egyetem fénykorában (és az enyémben) az Egyetemvárosban az egyetem területén ennyi hivatalos bulihely működött: Eper Kettő, Coffee-Inn, Kék Rocky, Piros Rocky, Zöld Rocky, Rebel Klub. Az már maga volt a túlhajszolt dekadencia kora. Volt pénz bulikra bőven mindenkinek.

U.i. 2.: Egyébként ez a szentséges élete abból fakad a skizofréneknek, hogy minden megvan nekik tiltva orvosilag, amit másoknak szabad: tilos a szex, alkohol, kávé, cigi vagy csak nagyon kontrollált körülmények között. Csak a legnagyobb skizo influenszrek engedhetik meg maguknak liter számra a kávét, számolatlanul a cigit, lényegében akkor isznak alkoholt, amikor jólesik, lényegében bármit megtehetnek, ami egy normális embernek kijár, a pszichiátria sem szólhat bele, amúgy egyébként se tehetné.

És, igen, hogy félreértés ne essék, ezzel a videóval nyíltan Harmony-ra utalok, ha érdekel valakit, és hogy mit akarok kifejezni ezzel…? Találja ki mindenki saját maga, tele vagyunk önmenedzselő kis zsenikkel és zsenipalántákkal… 🙂

Mennyire fáj fizetni? Plusz egy kis vareczázás…

Tegnap, gondoltam, felteszek egy videót, amiben – Varecza László után szabadon – köpőcsésznek ábrázolom a magyar államot, beleköpök, és kivételesen nem b@szom a földhöz, hanem kávét öntök bele, vagy öntök bele Xixo kólát, mit tudom én, csak hogy “valami legyen”… De rájöttem, hogy az Intersparban már nem tudom megvenni azt a szép kis csészét, amiből már csak 1 db volt, a cigány lányok vihogtak, ahogy vareczáztam a csészével, a sparos kislány, aki éppen ott pakolászott a polcok között, megkérdezte, hogy “de hol van Robi?”, és szétnézett, mintha engem keresne vagy valamilyen másik Robit (miért hány Robi nézegeti a csészéket?)… Gondolom, ezzel arra akart utalni, hogy “hol vagyok én a saját életemben”, avagy mikor írok már egy jó kis egós bejegyzést, tessék, kérésre bármikor, posztmodern módra már bele is kerültünk mind a ketten a legújabb naplóbejegyzés-zerű blogbejegyzésbe. Aztán a zuhogó esőben elmentem a Korányi úti Intersparba, de ott meg nem is volt csésze, mindegy, vettem helyette egy Élet és tudományt, “Óvandó földünk” a fantáziacíme a lapszámnak, vannak benne érdekes cikkek a nemtudommiről, a zebrapintyről, gondolom, meg a földmegóvásról meg a környezetvédelemről, van benne pár Menza feladvány is, amit természetesen nem tudok megoldani, de nem is érdekel annyira, hogy fárasszam vele magam. Ne feledjük IQ-m az sxfordi (szcientológiai) teszten makacsul 139, egy ponttal mindig lemaradva a zseni szintjétől, a stanfordi teszten viszont “jóval 140 fölött” van, “közelebb áll a 150-hez, mint a 140-hez”, olyan magas, amilyenről úriember vagy úrinő nem társalog az illedem szabályai szerint. Egyébként az IQ is változhat az idők folyamán. A stanfordi tesztre egy 0.5-ös nyugtatóval mentem, a lazaság miatt és egy 2%-os Borsodival a kreativitás miatt (szóval doppingoltam, csaltam), az oxfordi 139-eseknél jó állapotban voltam ugyan, de nem álltam lelkileg a helyzet magaslatán. Egyébként az is simán lehetséges, hogy más típusú intelligenciát mér az oxfordi, és megint másat a stanfordi teszt. Egyébként a franc se akarta megmérni, de mindenféle feladatokhoz szükség volt rá (miért ne kísérletezzünk skizofréneken, ha egyszer kéznél vannak…?).

Egy érdekes cikket találtam benne, Manhardt András Miért fáj fizetni? című cikkét, és feltettem magamnak a kérdést, hogy tényleg miért nem kaptam eddig egy forintot sem, senkitől, holott fent van a számlaszámom… Na, jó, egyszer kaptam 300 forintot, valaki vicces kedvében lehetett, gondolom, vagy nem tudom, de amúgy semmi… Gondolom, a szegények azért nem fizetnek a számlámra, mert nincsen pénzük, a gazdagoknak meg eleve sértem az érdekeit, nem éri meg fizetni. Úgyis nézegette mostanában a vagyonnyilatkozatomat, csináltam egy újabb fotót a pénzügyi helyzetemről, már a múltkorinál azért jobb, átkerültem a pozitív tartományba, 4 Ft van a számlámon… Kitartott az a keserves huszonvalamennyi ezer forint, amit kaptam fizetés gyanánt (most kitettek magukért, mivel táppénzen is voltam vagy betegszabadságon, mittudomén…) A héten valamikor már elvileg meg kell kapni a nyögdíjat, amiből napi 3000 forint költőpénz jár nekem újabban, szóval mehetek, lehet a Hedonist-ba a hétvégén, ha összegyűjtöm az aprót (ami ott van a Jeró helyén…) Mindegy, csak úgy elgondolkodtam, mi lenne, ha több pénzem lenne, de még a debreceni útiköltség összegét is elb@xtam, hogy nem utaltattam számlára, hanem ugyanúgy a postás hozza ki 4 nap múlva. A Kelet-Magyarország természetesen nem fizetett ki (miért is tenné, ezt még pár emberrel eljátsszák, megvan az ingyen újságkihordás), de azért én vegyem csak szorgalmasan a Keletet, hát, veszem… Ez a “megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel mentalitás”, mint ahogy Jézus tanította. Meg tartsd oda a másik felét is, ilyesmi… Nagyon jó, nem is szaporítom tovább a szót, hanem bemutatom a pozitívba átbillent vagyoni mérlegemet, újabban, amint közli az örömhírt 4 Ft-ról, gondolom, ez a 4 forint Vareczának arra a parancsolatára utal, amiben arról beszél, hogy “lépj be a szentnégyesbe ötödiknek”, bár én ebben a parancsolatban érzek némi frivolságot, és szexuális felhangot, de hát a Maestro tudta, pi*aversei messze földön híres köszorús költővé avatták… Nekem a dozmati sámánversei tetszettek a legjobban “hej, regü rejtem”, stb…

Szóval ennyit a Varecza-féle dolgaimról… Tweetben is megemlékeztem róla,

Néhányan azt gondolják a környezetemben, olyan volnék, mint Varecza László volt. Sajnos meghalt 2019-ben, december 23-án, a covid kitörése körül…
Vagy netalán Varecza Árpádra tetszik gondolni? Mikor is tartják a Nyíregyházi Egyetemen a Varecza napot? Ja, november 10-én? Na, akkor majd beszélgethetünk… 🙂
Most nem azt mondom, hogy én töltöm be az űrt, amit a Mester hagyott, hiszen az betölthetetlen, a versfolyómat sem mélyítettem tovább 30-nál, Varecza oltárt is csak néha emelek, igazából már csak néha foglalkoztat a vareczaság, annyit tudok, hogy Vácon (vagy Vácott), a szülőháza előtt szobrot emeltetett magának, amúgy pedig a Szombathely – Dozmat – Vác volt a körzete, avagy a Bermuda háromszöge, mint nekem Nyíregyháza – Debrecen – Miskolc, az enyém geometriailag talán egy kicsit szimmetrikusabb, kicsit túl szimmetrikus is, amellett eléggé vidéki(es) is, jellegében, az egész lényemet szerintem áthatja valami a provincializmusból, amit képtelen vagyok levetközni, maximum ha Debrecenbe vagy Budapestre költöznék, talán, egy idő után, de akkor sem biztos… Na, ennyit mára, várnak a feladatok, írni az egyetemre, stb… Szóval teljesült a sparos kislány feltételezhető gondolata, tessék egy ki vareczázásba oltott, robomanező Relax-ezés (tényleg, újabban gyakrabban haználom ezt a nevet)… <3
Egyébként úgy vettem észre, hogy Varecza Lacival mi “párosszentek” voltunk, amikor Neki nagyobb volt a kultusza, nekem is jobban ment és viszont. Áldassék a Nagy Mester neve, aki még holtában is gondot visel ránk! 🙂
Más… Tegnapi  időjárásunkról…:
Hát, különben, ja, azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy kb. ugyanaz történik most Nyíregyházán, mint amikor a szcientológusoknál voltam, és elkezdtem az első blogomat írni, 2007-ben, a Roboman akcióra kész! (http://roboman.freeblog.hu ), Internet Wayback Machine segítségével elvileg olvasható, és a Kismajom hajkurászása kötött le… Aztán nyomokban fellelhető még a http://abilify.freeblog.hu, szintén erősen Wayback Machine-s… (és eléggé erősen Anikó-s 🙂 ) Amúgy volt egy olyan gondolatom, hogy még lehetne gyógyítani a skizofréniát gyógyszermentesen, ha a Narconon szcientologiai tanfolyamot ötvözhetnénk a pszichológiai metakognitiv tréning tanfolyamával…

Húsvéti útjaim

“A hatalmadat érezvén egy körmöt levágatsz, és akaratán kívül egy szőke nőt a táncba hívsz… de egy másik napon egy mikrobuszból intő hivatalnok látása miatt beteg szíved majdnem a sírba visz, de a hatalmat gúnyolod, és senki nincs, aki erősebbnek látszana nálad… Minden mondatra emlékszel, és minden mondatod telitalálat… Óriás szívedet derűs mosollyal a világra büszkén megnyitod, keveset alszik 40 fele az ember, de a rekeszes táskádat degeszre tömve rohansz egy átkozott hivatalba, a nagy tudásoddal és a régi tekintélyeddel…” (Balaton, Víg Mihály)

Eddig köszönöm, jól telt ez a húsvéti időszak, a nagypéntekkel együtt 4 naposra bővült húsvéti ünnepkörben… Az első utam, természetesen a szolgáltató házba vezetett, itt egy Ismeretlen Kiszolgáló hölgy helyettesített Sex and the City-s pólóban, vettem egy öngyújtót, volt olasz, francia, angol, amerikai, természetesen a párizsi, Eiffel tornyosat választotta nekem… Aztán kimentem Sóstóhegyre, vettem egy Pepsi-t, egy gorillás gyújtóval, amin sörbontó is volt. Majd kis kitérő után (amiről az előbbiekben már értekeztem), Sóstóra vezetett az utam, ahol egy fél literes Pepper-t (milyen érdekes, hogy bejött megint a 7Up és a Dr. Pepper fél literesbe, ami sose volt), és egy tigrises “weed”-es, azaz füves, marihuánás, vagy hogy mondjam, gyújtót… Utolsó utam a Szmogba vezetett…

Ja, ott hagytuk abba ezt a sámánosdit, hogy Sóstóhegyen vakondsámán volnék, de Sóstón gilisztalelkű kacsasámán… 🙂

A városban, Nyíregyházán természetesen majomtotemes lósámán…

Az ellenségeimnek kutyafejű disznósámán…

Szerzek már én is egy hátizászlót, mint Waszlavik Petőfi Velorex Ullmannmónika stb., László, és valahogy ezeket mind rászerkesztem… 🙂 Persze, ezek csak távlati tervek, még az F2000-es Auschwitz tetkót sem csináltattam meg a csuklómra, pedig egyszer már fizettem érte egy szélhámosnak 2000 forintot, aztán nem lett abból se semmi… Lehet, nem is kell már… :/

A Szmogban, természetesen két ifjú hölgy ült a szomszéd asztalnál, csináltak pár képet, és arról értekeztek, hogy Harmony vagy Kiscsillag illik-e jobban hozzám, esetleg Kleó… Nagyon érdekes beszédtémáik vannak, a mentális betegség ilyen szinten megjelenve eléggé rózsaszín Barbie babaház-szerű valami… Persze hogy, a valóság show és a párválasztó show keverékének nézi ez a korosztály a mentális betegséget, de sajnos, ez az egész nem ilyen egyszerű…

Mindebből az a tanulság, hogy nincs tanulság, elnagyolt összefoglalója ez az eddigi hétvégémnek, amolyan celebkedés, idemegyek-odamegyek, lóf@szt sem csinálok, de mégis hírértéke van… Egyébként talán a szimbólumok miatt van hírértéke… Talán a nagypéntek óta eltelt 2 nap nem másra való, mint szimbólumok begyüjtésére, az év hátralévő részére… Nem tudom, meglátjuk… Talán van jelentős(s)ége, hogy hol jártam, mit vettem, mind egy-egy döntésemen múlt. Ugyanúgy mehettem volna a Szmog helyett az Unicumba vagy a Mamma Miába (a Barbizont már nem is említve), vagy a Fehér Egér helyett A Mignonba vagy a Safagába vagy a Pikolóba, de még a Csillagba is, majdnem el is mentem, kevésen múlt, hogy nem ott kötöttem ki… Milyen ráhatása van a nagypénteknek az elkövetkezendő időkre? Kiderül hamarosan…

Egyébként is azt vettem észre, hogy néhány “vendéglátóipari egység” megszűnt, de ahol nyitva maradtak, bővült a minőség és a vendégkör… Érdekesség még, hogy egész kis női városrészek is nyíltak, mint itt, ahol lakom, a Stadion utcán, a fodrász-közmetikus műkörmös, és a Dózsa György úton, a 4-es sz. ételbárnál (a volt 4-es kocsma helyén, mennyit voltunk ott, te jó isten), de a Gondűző helyén is Keszegsütő lett, a kocsma helyén ételbár, a Dózsa Györgyön végig cukrászatok, divat boltok, fagylaltozó… Változik a város, de talán előnyére, azt kell, hogy mondjam… Idén határozott fejlődés mutatkozott, olvastam a Szabad Földben, hogy meglódult az ingatlanpiac, 108 milliárd fotint jelzálog kölcsönt vettek fel a magyarok, szóval érdemes ingatlanba befektetni, meg kaptam egy fülest, hogy jól megy a Tesla kriptovalutája, 85e forinttal lehet beszállni, aki akar… Én persze mindezt nem értem, mert egy hótt debil, gyámság alatt lévő, ruppótlan skizofrén vagyok, minden remény nélkül, szipp-szipp, élni fogom a gondnokság alatt újságírói diplomát letett skizofrének mindennapi életét, természetesen mindenhová lassú mentővel kell kísérni, mert képtelen vagyok a tartózkodási helyemet önállóan meghatározni, de egy diplomamunkát el tudok készíteni gond nélkül… Hát, igen, kicsit elgurult a tabletta orvoséknál is… Csak nem az volt az igazi indok a gondnokságba vételemnél, hogy kicsit túltoltam az Origón az érdekvédelmet…? Mert erre már gondolni sem merek… Mindegy, azóta mégjobban túltoltam… :-)))

Ja, igen, a Twin Peaks-ben vettem egy gyrost pitában 1730 Ft-okért, kicsit drágálltam, alig pár éve még kijöttem egy 1000-esből… Vagy csak álmodtam…? Ilyen soha nem volt…? Mindjárt írok egy verset… :-))

A kontrollra csavargó skizó celeb

Ma megpróbálok egyedül eljutni A-ból B-be. Mindig bírom, amikor ismeretlenek felteszik a kérdést: “Hogy mentél el Nagykállóba? Hogy jutottál el Debrecenbe?” Megvettem a jegyet, oszt kész. Egy skizofrén általában nem azért nem utazik, mert teljesen debil, hanem mert nincs pénze. Hát, Nagykállóba eljutni sokszor nem nagy kunszt, de visszajutni onnan már érdekes, ugye van az a skizó poén, ami szinte bármelyik pszichiátriára vég nélkül alkalmazható: “bekerülni könnyű, kikerülni nehéz”. Talán Debrecenből könnyebb kikerülni, a “Nappali Hospital”-ból, heti egyszer kell járnom, amíg nem dolgozom, ha dolgozom, akkor havi egyszer. De legalább megkínálnak ebéddel, amit általában kedvesen visszautasítok, de néha nem tudok ellenállni a csábításnak. “Mindennek ellen tudok állni, kivéve a csábítást.”

Ma Debrecenben kétszer is rossz irányba indultam gyalog, vagyis eltévedtem egy kicsit. Közben egy embert hallottam, aki éppen azt ecsetelte valakinek, hogy 20 éve lakik Debrecenben, mégis eltéved. Miskolcon is, Nyíregyházán is jóval könnyebben lehet tájékozódni, mint Debrecenben. Először, persze az egyetemre mentem el, éppen valami állásbörze volt, kis ajándékpakkokat osztogattak, rutinosan elhúzódtam az ajándékok elől, még itt fognak, és megkínálnak valami munkával, holott nem állásbörzére mentem, hanem kontrollra.

Ez a kettősség még mindig megfigyelhető, ahogy az egyetemen kezelnek, és ahogy a kontrollon, de lassan kezd eltűnni az a marakáns különbség. Sajnos, elfelejtettem az injekciót vinni, de a chippendale show nem maradhatott el. Kérdezte a nővér, hogy vállba szoktam kapni vagy seggbe, természetesen csakis seggbe, bal vagy jobb oldalra parancsolom, nyilván mindig a jobb, és azért nem váltogatom, mert nem göbösödik annyira az injekció helye. Megjött a záródogámról a szakvélemény: kicsit esszéisztikus, kicsit kevés a hivatkozás, kicsit nem annyira elemző, kicsit ilyen, meg olyan, de ami a lényeg: leadható. Vagyis elfogadható, gondolom, ezt jelenti magyarul.

Jó, lapozzunk. Éjfélkor léptem ki az utcára, amikor hüvelyért indultam: kapásból vámpírnak néztek. Eddig haragudtam az utcai kommentelésért, de már kezdem megérteni, mi véd meg az elmagányosodástól: az utcai kommentelők társasága. Azért, ha nem muszáj, nem kell mindig erőltetni sem, de már nem zavar annyira. A debreceni tágas, de kihalt utcák után jó újra itt lenni, Nyíregyházán. Ami érdekes volt, és fura is egyben: Debrecenben nem, vagy alig váltottam ki érdeklődést, hiszen csak egy kontrollra csavargó nyíregyházi skizó celebet láttak bennem. 🙂 Mondjuk, itt is az látnak, de legalább itt nem csavargok kontrollra. Ehhez a városhoz jóval erősebb a kötődésem, az embereknek is ismerősebb vagyok, otthonosabban érzem magam itt. A debreceni utcák valahogy túlságosan nagy léptékűek nekem.

Annyira hihetetlennek tűnik nekem, hogy elfogadható záródolgozatot írtam (már szoftverfejlesztőre is megírtam, csak nem fogadták el, kis jóindulat, az, ami hiányzott Budapesten a Soter-Line-nál…), úgyhogy 25 év után valószínűleg már meg fogom kapni az első iskolai végbizonyítványomat a programozó-képesített könyvelő + érettségi után, ez pedig ez lesz: kommunikáció- és médiatudomány szak, újságíró szakirány, rövidebben és emberi nyelven fogalmazva, újságíró diplomám lesz (BA). Persze, valaki egyszer azt mondta nekem, hogy “a diploma annyit érsz, amit beleteszel”, hát ebben jó sok magyar van, némi programozás, CMS-ekkel való viaskodás, egy kis média, úgyhogy online felületre publikáló újságírónak tudnám elképzelni magam a legkönnyebben, de ha nagyon szigorúan vesszük, a Mad In Hungary is ilyen felület.

#amimégmostanábantörtént: Megjött a munkaügyi felülvizsgálat eredménye. Már csak 50%-os rokkant vagyok. Megint gyógyultam 10%-ot, hálistennek. Először 7-et, most meg 10-et. Remélem, nemsokára meggyógyulok. :/

U.i.: De h#lye vagyok! Azért az állásbörzére bemehettem volna (már csak poénból is). I was not in the mood…