Antiharcimarci, Kárpátalja, Anti-BDK

Mivel az első emberről annyit már biztosan tudunk, hogy mentőstiszt volt a szakmája (vagy annak készült), már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy már eredetileg, már eleve zsidónak született-e, vagy csak felvette a zsidó vallást, avagy betért a zsidó hitbe. Hallom, nem könnyű. 🙁 Pedig igazából nem mindig napi 2000 Ft-ból élek… Van, hogy felmegy 4, sőt, 5-re is… De legalább már október közepe óta most először engednek a dokács bácsik és nénik munkába… Tetszik tudni, nagyon beteg voltam, köhi-köhi, és lejárt a táppénzike.

Kicsit akkor ha adnék egy személyesebb tónust a dolgoknak, elmondanám, hogy a beregszászi, kárpátaljai könyvtár megmentett része a nagy szobámban található. Legyen ez a kis performansz személyes tiltakozás a kárpátaljai magyarok védelmében, a háború ellen.

De az is lehet, hogy munkácsi könyvtár (volt). A könyvek nincsenek, vagy nem voltak Kárpátaljai pontos könyvtári jelzettel ellátva. Ki szeretne egy kis irodalmi játékot? Vajon melyik város könyvtárának a nagy része található a nagyszobámban? Beregszász vagy Munkács?

Csak néhány könyvön van pecsét, valami ilyesféle dolgok láthatók az első, belső oldalakon:

Ma nem voltam a madárlöködébe, mert a múltkor mammutot dobtam, és akkor 2körbőlkimaradok, de ezt találtam az otthoni jósdámban: 5 narancs és 5 mandarin maradt, még 2 só és 2 zacskó cukor.

Ilyen könyvből pedig 3 van most, és 4 pogácsa, de egy könyvet már elővettem Facebookon. 🙂

Vasárnapi hírek

Jó reggelt kívánok! Reggel 4-kor angol nyelvű hírek volt a vuhanból származó vírusról, és a Havana-szindrómáról, amit amerikában az úgynevezett China Town-okból okoznak az oroszokkal szövetséges kínaiak. Majd elismerték a hidegháborúban kifejlesztett mikrohullámú fegyvereket.

Amerikai nagykövetség, Havana

Közben gratulálunk a magyar csapatnak a pekingi téli olimpián elért bronzéremhez: TÉLI OLIMPIA, PEKING 2022 RÖVID PÁLYÁS GYORSKORCSOLYA, VEGYES VÁLTÓ 1. Kína 2. Olaszország 3. MAGYARORSZÁG (Jászapáti Petra, Kónya Zsófia, Krueger John-Henry, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor) viuviu

Pekingi Téli Olimpia, Liu Shaolin Sándor és társai, bronzérem








Udmurt Krisna öntudatra ébredése (Krisnamurti kicsit morcos)

A szimbólum értelme, hogy női és férfi lelkem is van, mert bennem van a nagyapám lelke is… Gondolom, hiszik is a Krisnamurtit, meg nem is, én is hiszem az indiai hadovát, meg nem is…

Az udmurtoknak jobban utánanézve olvasom az előbb egy udmurt nyelvű bibliafordításról, hogy “A főesperes elmondta, hogy több mint 40 ezer szót használt a fordítás során. Nehézséget jelentett számára például, hogy az udmurt nyelvben az Isten szónak nincs megfelelője. A német és a finn nyelvben található változatokat használta segítségül.

Az udmurt Bibliát különleges papírra, erős kötésben, aranyozott feliratozással ellátva, 5 ezer példányban nyomtatták ki mindössze két hónap alatt. Oroszország egyik legősibb népének nyelvén kiadott szentírás máris könyvritkaságnak számít. Megvásárolni nem lehet, valamennyi példányt ingyen osztják szét a hívők között – ígérték az orosz ortodox egyháznál.”

Hát, mit ne mondjak, nem voltam elragadtatva. Én, amit tudok az Attila-mítoszról és az Udmurt Krisnáról, ugyanis nem sok, de ezt akkor sem érdemelnék az udmurtok. Állítólag Udmurt Krisna kb. 4000 éve már transziságba csmpült, bizonyos Attila által, és a magyarok ősei tőlük származtak volna, de Udmurt Krisna nagyon megszívatta Attiláékat, amikor Attila temetésén lenyilaztatta a rabszolgákat, őket lenyilaztatta a lenyilazókkal, és így tovább, amíg csak egy külső kör Attila-párti maradt meg, de nekik megkegyelmeztek, és meguba integrálták Udmurt Krisna hívei. Lehet, nem kellett volna.

Azóta az attilaság dühöng, és szítja Magyarországon a békétlenséget, és táplálja ez a vérgőzös lenyilazásos dolog, és titokban szerintem maga is kéri, hogy őt is nyilazza le valaki, csak Udmurt Krisna hívei eddig nem voltak képesek rá. Meglátjuk, idén másképp lesz-e. Természetesen, mindez “jelképes”, és “játékos formában” értendő. Jó szórakozást, talányfejtést, és kellemes időtöltést a választásokig.

Amúgy holnap valószínűleg újra írok, szóval nem kell beszarni.

Az első szimbólum értelme, hogy női és férfi lelkem is van, mert bennem van a nagyapám lelke is… A másodikat, gondolom, az illetékesek tudják, bár nekem is vannak sejtéseim… 🙂 Gondolom az, hogy majd akkor szólnak nekem, ha drónokkal, meg madarakkal, meg ilyen szarokkal lesznek körülvéve…  Volt nekem is elég belőlük a Hímesben. Tiszta madár elnevezésű utcák. Azt hiszem, miattam összeült valami madárparlament is…

U.i.: Nem akarok hatalmat, csak harmonizációs tevékenységet végzek a szellemi síkon, és kicsi elfáradtam, és kicst fáj a lábam (a jobb).

Hm, szerintem van jóra törekvő Attilaság is. Például Grandpierre Attiláé, a NyíRockon például azért nem találkoztunk, mert nagyon be volt rúgva, és inkább érdekelte a fél liter konyakkal kiugratott vérnyomása, mint én. Amúgy egy Akelás csajjal voltam… A Magánegyetemen, a Miskolci Bölcsész Egyesületben pedig azért nem látogattam rendszeresen az óráit, mert valami Grespik-féle hülyeséggel traktálták a bölcsészeket “Magyarságtudomány” címén, csak a reálosok (főként a földrajzosok 🙂 ) hallgathatták Attilát. Egyszer, amikor bent voltam, valami élő Nap vagy Naprendszer elméletről beszélt. Érdekes volt. Oda is szorgalmi feladatként mentem be. Bár, a “Grespik-féle hülyeségeknek” is lehet, hogy lett volna értelműk, ha nem olyan szinten lévő emberkéknek mondják el őket, vagy hallhattak volna élő Napokról vagy Naphalakról, vagy mit tudom én, miről.. Én mindig jártam úgynevezett plusz órákra is, például így hallgattam Kiss Lajos filozófia előadását is, amiért évekig követett, Miskolcon, Budapesten, Nyíregyházán. Aztán amikor az Alfiban találkoztunk, és én együtt voltam Edittel, tátva maradt a szája, és leesett az álla. Azóta azt az Alfi-Reált skizofrén Alfinak csúfolják. A skizofrén gúnynév az eredetileg szürke-piros összeállításból fakad, és eredetileg Edit ragasztotta rá. Akkor jó poénnak tűnt. 😀

U.i.2.: Köszönöm, hogy “Kiszabadultam a Hét toronyból”, de az nem valami török téma? Csak úgy kérdezem… :/

Üdvözlöm Waszlavik Gazember Petőfi Velorex “Ullmanmónika”, stb. Lászlót is… (tovább nem figyeltem…)

Lakásnadrág (,többlaki élet, bázisaim közé sorolnám) lakáskultúrája

avagy Robi papa lakáskultúrája (egyket, goodnite-para, pasziv, roboman, Robo-san, kávés szájú fiú, sentence editor, Kobra Parancsnok, meg még mit tudom, mit ki nem találtam a Twitteren, avagy stb, lakáskultúrája)

Ami történik, előbb-utóbb be kellett következnie, akár velem, akár nélkülem, különben a tisztelt illetékesek szétbaszták volna a múltat, a jövőt, a jelent, hogy ne derüljön fény a hazugságaikra és az aljasságaikra, elfogytak volna a gondolatok, és megszűnt volna a világ. Gratula.

Mindannak a feltételeit, hogy ez ne így legyen, egy rokkantnyugdíjból, és egy rehab munkahelyről kellett előteremtenem, úgyhogy nagyon teszkó gazdaságosan megúszta mindenki. Ezért kérem, hogy a megölési, keresztrefeszítési, sthil-fűrészelési ötleteiknek ne én legyek a célpontja.
Ja, amúgy megújult a Világgép oldal. Egy kis új design-t tettem fel, amit olyan négyes alá kétszertől egy kis ötösig értékelnék, ha valamiféle design-tanár lennék. Lehet, hogy lesz egy kis ekönyv kiadás is, kezdem izzítani a Woocommerce bővítményt. Mit mondhatnék még? Elvagyok…
Egyébként a képen látható X2Go kliens a miskolci egyetem valamelyik műszaki karáé volt, talán a gépészé. Arról szívattak körülbelül hónapok óta, szerintem. Sajnálom, hogy nem csináltam róla screenshotot, de most úgyis van ott a gépteremben dolguk elég a fiúknak, nem igaz? Vivát, bölcsész! :-Đ
Úgy érzem magam ma reggel, mint egy kis nádi poszáta Rocky-madár…
mindegy, ez csak egy itsy-bitsy házikó a rendőrség előtt, a saját tulajdonú lakásomhoz sajnos már évek óta nincs kulcsom, mondjuk kb. 5 éve… úgyhogy kénytlen vagyok télire itt meghúzni magam, viszont nyárára már készülök “pikkendezni” a botond utcára, szóval hujjujjujj!!
Az egyik nagymamámtól tulajdonképpen 2 dolgot örököltem: Az Örifónt és a Halvacsorát, ja közben robotozom is, meg néha másoglatok, ez pedig az Edit szőnyege (nem repülő… még…).
Ja, meg a Szilvi egere… 2000 forintot én is korrumpáltam az egyesülettől… úgy értem, összesen… 7-8 év alatt…
Valaki kérdezte, hogy mi van a könyvvel és az ezüst pakettal. Válasz:
A könyv Szilágyi Attila Tényelgő című könyve, az ezüstös csomagban meg szerintem a robot programozható modulja található, még nem álltam neki a pythonnak sem, csak feltelepítettem a Főterminálra (aki egy laptop), de azzal is csak szívtam eddig, majdnem kiakasztotta az egészet.
U.i.: Ja, és még itt egy szép vízkeresztii-i teve:
U.i.II.:
Bár gyakran itthon vagyunk, mszzire ellátunk, messzelátó nélkül is. Kőmíves Kelemennéig is ellátunk^^: Üdvözletünket küldjük az Intersparnak a vasútállomás környékéről! Reméljük, hogy csak használt ez a kis “fazonigazítás”. Legközelebb megnézzük, hátha van egy kis Erdélyi szalonna pult alatt, arra még igényt tartanánk. Amúgy itt szólt be Edit a kájónak, elméletem szerint ezért jojózik az interspár a László utcán…

Kalandjaim a Dudukkal

Néha szoktam rádiózni. Most is bekapcsoltam 4 élőtt, és rádióztam, Mezőkövesdről beszélt valaki, egy Tóth Erika nevű hölgy. Annyit tudok Mezőkövesdről, hogy a népművészeti kultúra ott nagyon fejlett, büdös gyógyvizeik vannak, meg amikor arrafelé autókáztam, mindig elkeveredtem.
Ja, az autókázás annyit jelentett nálam, hogy beültem a családunk egyik kocsijába (a jogosítványommal a zsebemben), és össze-vissza vezetgettem, amerre a kedvem tartotta. Nem voltam egy nagy vezető, egy nagy sofőr, mindig csak óvatosba’ hajtottam, szinte alig előztem meg valakit.

De, mondjuk, az autópályán kihúzattam 160-ig, és ott már csak ilyen óvatos kormány-mozgatásokkal lehetett csak irányítani a “vad dudut” xD.

Az öcsém meg 1 óra alatt egyszer levitt miskolcra, csak ő meg úgy vezetett, hogy előzés közben alig tudott visszamenni a saját sávunkba, és a szembejövő kcsi menetszele csak úgy ringatta a kis családi csónakot (ami a kocsira egy szimbólum). Majd miskolcon kitett 1 doboz cigivel.
Egyébként a családunkra mindig jellemzőek voltak a kocsival való össze-vissza repülések, családi kaszkadőri mutatványok, amit mindig mindenki karcolások nélkül úszott meg, a kocsik meg rommá törtek. Én 1x okoztam mindössze balesetet, belecsúsztam valami ILD-??? rendszámú kocsiba.
Másnapos voltam, esett az eső, csúszott az út, átkoztam a sorsom, a Korányi úton történt, akkor is az én kocsim eleje tört össze inkább, remegtem, mint a kocsonya, és hívnom kellett a fatert, meg a kertvárosi rokonságot, hogy mentsék meg a helyzetet. Akkor is könyvtárba indultam.
Más balesetet soha a büdöos kurva életbe se okoztam, és nem is kenhető rám semmilyen több baleset, mert nem vagyok bennük vétkes, ja meg egyszer szlalomoztam egy kicsit ittasan, azért meg be is vonták a jogosítványomat, de akkor meg nem is okoztam balaesetet, 2007. január 2.-a volt, megittam pár sört, cigiért indultam, és hát, úgyis tudtam, hogy elveszik előbb-utóbb a pszichiáterek, a város is tök üres volt, és az éjjel-nappali előtt, mit tesz isten “véletlenül” belefutottam a zsarukba.

A posztpubertástól a kapuzárási pánikig, és a 27-esek klubja

Bizonyos életszakaszok kitolódtak, azt hiszem, a velem kapcsolatos történetben, amit egyszerűen csak úgy neveznék: a mostanáig leélt életidőm, vagy akár eddigi múltam. Az angolban biztosan volna erre igeidő, valami have-es szerkezettel, de már megint nem vagyok túl jó angolból, amit a bennem élő fogyatékos angol nyelvi beszélő nyilván visszaigazolna, valahogy így: Ó, Yes, Ok. A skizofrénia néha örök gyerekségre kárhoztatja az embert, a túl sokáig végzett egyetemek is, egyébként, és nekem mindkettőből kijutott bőven, a kettő természetesen összefügg az esetemben. 27 évesen nem csatlakoztam a 27-esek klubjához, illetve csak úgy, hogy megőrültem. Mindig is mondtam: ha valaki túl közel kerül az igazsághoz, általában vagy megőrül, vagy meghal.

Az őrülettel talán jó vásárt csináltam, talán nem, de mivel a 27. éves halálnapomon egy nagy gyerekként élt a megőrülés, egy kitolódott posztpubertás kor végpontjában, mit volt mit tenni, tovább folytattam, kényszerűségből is a posztpubertás korszakomat, különböző rehabilitációs intézményekben, amiket magamban “a fonó”-nak vagy “a szakkör”-nek kereszteltem, és abból állt az életem, hogy amit kerestem délelőtt, elittam délután + próbáltam valamennyit csajozni. Ez az életforma kitolódott kb. 33 éves koromig, amikoris már azt vettem észre, hogy már az utánam következő korosztály legjobbjai is bőven elvirágoztak, tekintsük csak itt nyugodtan Britney Spears-t, Amy Winehouse-t, stb., ugye, és már megint ott tartunk, hogy aki túl messzire jut, bizonyos dolgokban, annak a bére őrület vagy halál. Tehát én a posztpubertás korszakomból egyből a kapuzárási pánik korszakába léptem, az életemben semmilyen köztes állapot nem volt.

Egy darabig a legjobb ötlettnek tartottam, és polgárpukkasztási szempontból is jelentős teljesítménynek, hogy kapuzárási pánikomhoz a legjobban egy változó korban lévő nő illik, így kötöttem élettársi kapcsolatot is, amit azóta sem bánok, akkori életem legjobb döntése volt. Ebben a kapcsolatomban voltam a legboldogabb, és a legtermékenyebb, a jelentős cikkek megírását tekintve. Csakhogy amikor ennek vége lett (lényegében úgy, hogy nem is lett vége), akkor jutott eszembe, hogy az életemből egy csomó nő kimaradt, és életkorilag ilyenkor az ember már általában éppen a második családját alapítja, maga mögött hagyva az elsőt. Nekem a posztpubertás és a skizofrénia miatt kimaradt az első család, kimaradt egy csomó nő, egy csomó papucskodás, mosogatás meg újságolvasás, mert egyfolytában csak a skizofrénia titkát kerestem, és mindent megtettem, hogy megtaláljam, például imádkoztam a Sátánhoz, hogy sikerüljön kitalálnom az útvesztőből.

Akkor még nem sejtettem, hogy saját magamhoz imádkoztam, és a skizofrénia útvesztőjéből való kitalálás csak rengeteg munka, és önmenedzselés és prófétaság által valósulhat meg, tehát a Sátán, akár én vagyok, akár nem, csak úgy teljesítette a kérést, hogy rengeteg strapás melómba került. De mivel már egy jó ideje a kapuzárási korszakomban járok, és úgy tűnik, ez is egyre jobban kezd kitolódni, akadna is néhány jelentkező skizó létemre, hogy velem második családot alapítson, annak ellenére, hogy még az első családom idejét is másra fordítottam, mint általában az emberek szokták.

Csernus mondta, hogy továbblépett ebből a korszakából, amikor “rájött, hogy nem tud minden nőt megdugni”. Csakhogy én még nem jöttem rá. Az eszemmel már kezdek, és remélem, hogy ez a korszak már nem húzódik el annyira, mint a posztpubertás, hanem valami normális mederbe lehet terelni. Részben ezért akasztottam meg az életem tűjét egy helyen, részben azért, mert a köcsög pszichiátria két görény pszichiáter összejátszásával (mondhatnék disznót is, varacskosat), gyámság alá helyezett másodszorra is, és így nem tudok továbblépni az életemben. Egyelőre marad az még itt nekem a kapuzárási pánik, aminek a kínját csak bizonyos nők enyhítik, akik valamiféle átjátszó állomásokként funkciónáltak eddig is az életemben, és most is, remélhetőleg még sokáig, illetve nem sokáig (igény szerint). Akkor a viszontlátásig:

A BA diploma iránti érdeklődésem, és a tek-es táppénz közötti összefüggés

Nos, rég nem jelentkeztem, bocsánat. Magammal voltam elfoglalva. Iskolai dolgaimmal, munkába való visszamenetelemmel, szabadidős elfoglaltságaim szervezésével, ésatöbbi. Tehát vissza a vérkeingésbe, vissza a munka világába, vissza a kommunikációtudomány rejtelmeinek vizsgálatába, a szerelmi életem is bonyolódott annyira, hogy teljesen két nő között oszlik meg a figyelmem, vagy mikor mennyi. Amúgy még konfrontálom a csajokat az utcán, regisztrálok is egy-két dolgot, de nekem már se világmegváltási, se világellenőrzési problémáim nincsenek, ha tetszik érteni, ha mire gondolok. Az egyik már megtörtént, a másik meg már minek, ugye?

Szerintem nekem az a véleményem, hogy ma ugyan táppénzre megyek elméletileg, de a gyakorlatban csak úgy lógok a szeren, és téblábolok. Arra szeretném kérni a tisztelt lakosság figyelmét ott, ahol vagyok, hogy próbáljunk úgy viselkedni, mintha egy berendezett városban járkálna egy láthatatlan ember, mert nekem sincs könnyű dolgom, vagyishogy nem vagyok könnyű helyzetben. A mai világban, ha valaki okoz egy paradigmaváltást, az nehezen jut a világ tudomására, és nem is akarja elfogadni, és akkor kezdődhet a rekonstrukció, a restauráció, a visszacsinálás, a minden.

Most még csak a 42 éves életközepi válságom közepén járok, de az az érzésem, hogy már évek óta bolyongok ebbben a Dante-i sötét erdőben, és kezd gyanús lenni, hogy minél idősebb vagyok, annál tovább fogok élni várhatóan.  Tehát most vagyok 42, és valószínűleg 84 évig fogok élni, de jövőre már 43 leszek, és ha még mindig ebben az életközepi válságban bolyongok, valószínűleg már úgy fogom érezni, hogy a 86 éves kort fogom megérni. És ez vajon mit jelent? Azt, hogy növekszik az átlagéletkor? Korántsem. Hanem azt, hogy kezd kialakulni örülöttem egy kis búra, vagy holdudvar, nevezhetjük akár védőernyőnek is, akiknek titokzatos módon hasonlóan alakul a várható életszínvonala, illetve élettartama. És hogyha ez sátánság? Akkor mi van?

Aki megváltja a világot, a következő világmegváltásig szükségképpen ellenzékbe kerül a fennálló társadalmi renddel, amiért szükségszerűen néha agyon is verik. Ennyire jöttem rá, és csak ezt szeretném elkerülni. Magyarul szólva életben szeretnék maradni abban a paradigmában is, amiben éltem, és abban is, amit az a folyamat, amit elindítottam, létre hozozott.

Szerintem 42 éves koromig elmelózgatok, aztán lesz valami ciriburi, aztán átadom ezt egész cirkuszt valamelyik teremtőtársamnak, vagy valakinek, aki megérdemli, aztán valahogy úgy kézen-közön elslisszolok egy olyan alkoholistaságba menekülő Piszkos Fred-i dolgok homályába, és aztán már tényelg eltűnök a színről, és befejezem a szabadúszó újságíróskodást.

Szerintem a BA-s diplomáig ki kellene tartanom, aztán eltűnhetek szépen a francba… de lehet, hogy MA… de az is lehet, hogy örökre iskolába fogok járni, és sohasem fejezem be… ennyit az intézményfüggőségről. Mindenkinek jó nyarat, már ami még maradt belőle, mostantól szerintem lassabban írok, kevesebbet, megfontoltabban, úgyhogy lassl az agyam, öregszem, és lehet, hogy ez már tényleg a Demencia underground lesz, ahogy egyszer mondtam.

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Kepes Andrásnak megvan a véleménye az önsegítő könyvekről, holott jelen könyv is eléggé magán viseli az önsegítő könyvek hatásait, és nyomait, amolyan önsegítő-önéletrajzi hibrid lehetne, amelyikben nagyobb szerepet kap az önsegítő jelleg, amennyiben azt vesszük alapul, hogy a könyv azt vizsgálja, lehet-e az ember intelligens és boldog egyszerre, amire nem kapunk határozott választ a könyv elolvasása után sem, bár egy derűs optimizmus alapvetően kikövetkeztethető belőle.

A könyv egy Popper Pétertől származó idézetről kapta a címét, ami így szól, és a könyv is ezzel kezdődik: „Manapság az ember okos és depressziós, vagy pedig boldog és hülye.” Kepes András az első fejezetben megpróbálja felboncolni, értelmezni a kijelentést, majd körüljárja az intelligencia, hülyeség, boldogság, depresszió kérdését, ez a könyv legkoherensebb, legerősebb fejezete. Aztán egyből belekezd az anekdotázásba, és be sem fejezi, egészen a könyv végéig.

A pszichológusok hasonló témájú és szerkezetű könyveinek ihletői a páciensek, Kepesnek a saját családja, több felesége, öt lánya és egy fia (a lányok serdüléséről egy külön fejezet szól, melynek végén közlik az apjukkal, hogy nyugodtan mondhatott volna nemet is némely kérésükre). Családi titkok kiteregetésével csínján bánik a szerző, részben az illendőség okán, részben pedig, mint értesülünk, azt már korábbi műveiben megtette. Iróniából és öniróniából nincs hiány az életrajzi elemek felsorakoztatásánál, részben szerintem ez is a szöveg célja, hogy derűt árasszon.

Mivel az újságírás és írás témaköre is terítékre kerül, úgy éreztem, átad valamit a szöveg írója a milliőből, amihez az átlagember nem kerül közelebb még egy esetleges komm-média szak elvégzése után sem, részben mert nem könnyű, részben talán nem is akar igazából. Mindenesetre közelebb hozza a média világát az olvasóhoz, de nem csak azt, híres írók mint példaképek, a tudományos élet ismert figurái, élen Einsteinnel, Newtonnal, Bohrral, és más tudományos „celebekkel”, akik ugyancsak megelevenednek a kötet lapjain, Kepes újonnan támadt, modern fizika iránt ébredező, talán kissé későn jövő érdeklődése termékeként.

Bár, mint értesülhettünk róla, főként a lányokról szóló fejezetből, a Kepes családban teljes vallási türelem jelentkezik, a lányok szabadon betérhettek a katolikus, zsidó, krisna, stb. hitbe, Kepes András leginkább a zen buddhista tanok mellett teszi le a voksát, szemlélődő nyugalma (ami azért kizökkenthető egy-egy közlekedési incidens kapcsán) áthatja a könyvet, ugyanúgy, mint az az irónia, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy poént, csattanót kerekít a történetekhez. Elmondható, hogy egy poénos szófordulatra való lehetőséget sosem hagy kihasználatlanul.

Szóba kerül a vége felé az öregség és halál témája is, itt kétféle felfogás érvényesül, ha jól emlékszem, Eliza és Blanka nénié, amíg Elizáé az örökké zsörtölődő és panaszkodó, Blankáé az idősödést derűvel fogadó minta (nem kérdés, hogy Kepes melyiket favorizálja). Aztán előkerülnek még olyan aktuális témák is, mint a COVID, az MI-k kérdése, ugyanúgy, mint a rák húsz évvel ezelőtti legyőzésének a története, valamint egy depresszióból való kilábalás felidézése. Összességében egy ellentmondásos, változó korra sikerrel reflektáló műnek tartom, markáns önéletrajzi elemekkel, vallással, tudománnyal, humorral, könnyed esti olvasmánynak kiváló.

Koronavírus: Laboratóriumi vagy természetes?

Most legyünk egy kicsit úgy aktuálisak, hogy ne legyünk aktuálisak. Így a harmadik hullám lecsengésével egyre többen kezdenek spekulálni egy bizonyos wuhani víruslaborról, és azt, amit eddig konteónak minősítettek, egyre jobban valószínűsítik. Miért nem lep meg ez engem?

A Times vasárnapi kiadása azt írja, hogy egy amerikai hírszerzési jelentés szerint 2019 novemberében a wuhani labor három munkatársa is úgy megbetegedett, hogy kórházba kellett őket vinni, pont abban az időszakban, amikorra a járvány kezdetét is teszik. A történet egyik előzménye, hogy az amerikai elnök, Joe Biden utasította a hírszerzést, vizsgálják ki, laborból származott, vagy természetes úton fejlődött-e ki a vírus. Bár, szerintem nem kell ahhoz hírszerzőnek lenni, hogy az ember jobban valószínűsítse a vírus laboratóriumi eredetét, mint a természetest.

Marton Péter, kül- és biztonságpolitikai szakértő Covid-19 Az egészségtelen politikák ragálya című, idén januárban kiadott könyvében olvastam, hogy fura véletlen, hogy a Wuhan Institute of Virology éppen kiemelten foglalkozott a denevér-koronavírus kutatással, és az izolált vírusokat rendszeresen manipulálták “funkciófokozó” kutatások részeként, ami egyébként az ilyen kutatásokban megszokottnak mondható. A manipuláció azért történik, hogy azt vizsgálják, milyen változások tehetnek egy ilyen kórokozót még veszélyesebbé.

A könyv megemlít egy korábbi tanulmányt is: „Tipikus példa ilyen kutatásra a wuhani Shi Zheng-Linek és nemzetközi kollégáinak 2015-ös tanulmánya, melyben egy természetben talált koronavírus (SHC014) tüskéjét „szerelték rá” a 2003-ból ismert SARS vírusnak egy módosított változatára, és megállapították, hogy az ennek eredményeként kapott szintetikus vírus veszélyes lehet az emberre.” Lehet, hogy mindezt azért csinálták, mert nagyon aggódtak a „zoonózis” miatt, ami az állatról emberre terjedést jelent, de az is lehet, hogy pont ezzel idézték elő a bajt. Egy hasonlattal is él a könyv szerzője: „Olyasmi ez, mintha a SpaceX központjába csapódna be egy meteorit, azzal a különbséggel, hogy a SpaceX nem próbál meg meteoritokat oda aktívan bevonzani.”

Pedig a szakemberek eddig a vírus kitörését pont hogy zoonózissal próbálták magyarázni, egy népszerű elmélet szerint Malajziából becsempészett tobzoskák Kína területén találkozhattak a denevérek koronavírusaival, méghozzá a Dél-Kínai Jünnan tartománybeli patkósorrú denevérével, és a tobzoskáról került rá az emberre, amikor éppen a wuhani Huannan piacra indult. (Amitől mellesleg a wuhani virológiai labor légvonalban 150 méterre van.) De mivel hogy eddig mindvégig tagadták, hogy onnan került ki a vírus, így kerültek a képbe a Malajziából csempészett tobzoskával találkozó dél-jüannani kampósorrú denevérek (ami eddig a hivatalos mese volt), hogy elképesztően kalandos utat bejárva egy véletlennek köszönhetően éppen a wuhani piacon bukkanjanak fel, véletlenül pont attól a labortól 150 méterre, ami eredetileg is ezzel a kísérlettel foglalkozik.

Végül is, abban sokan egyetértenek, hogy a világ 2021-ben már nem sokat nyer azzal, ha megismeri a vírus eredetét, és ez ma már inkább csak politikai nyomásgyakorlásra és szankcionálásra felhasználható, Kína felé, például a Biden kormányzat részéről. Tény, hogy nem tett jót Kína 2019 novembere óta tartó titkolózása sem az igazság megismerésének, sem a védekezés hatékonyságának, és az sem, hogy mindent megragadott, hogy olyan spekulációknak adjon hitelt, amik a Kínán kívüli eredetet valószínűsítik, bármilyen légbőlkapottak voltak is. Néhány szakértő viszont amellett teszi le a voksát, hogy továbbra is fontos lenne megismerni a járvány kialakulásának valódi körülményeit, már csak azért is, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek a hasonló esetek, mert így könnyebben megelőzhető egy esetleges újabb világjárvány.

Pszichiátriai kalandozásaim

Szoros kontroll. Online hajléktalanszálló, online pszichiátria. Egyelőre apám tölti be az ápoló szerepét, általában a városban mászkálok, vagy tanulok, vagy valamit csinálok, amikor jön, reggel és este, átvedlek átlagemberré, beveszem a dilibogyót (amúgy tök mindegy), valamit tompít, de nem sokat, belül ugyanúgy őrjöngenek a hangok, hol jobban, hol kevésbé. Leginkább a Kancsi hangját hallom, vagy a rendőrségét, vagy 1-1 színész, celeb (na, az pont nem), vagy közéleti szereplő jelentkezik be. Tulajdonképpen ennyiből áll a skizofréniám.

Debrecenbe járok hetente beszélgetős kontrollra a Nappali Kórházba, ahol ilyen jámbornak tűnő skizofrének grasszálnak, ebédelgetnek, no de semmi gond, végül is én is azt csinálom csak itthon. Ebédelgetek. Reggeli, vacsora, tüdőtorna (na, az rendesen), kávézgatok (néha koffeinmentes, néha koffeines). Kólázgatok (Pepsi, Dr. Pepper, Kinley gyömbér, stb). Azért a Piroska szörpöt is nyomatom itthon. Kakukkfű, kamilla, mit tudom én. Nem én készítem el, hanem apám megcsinálja, mint egy igazi ápolóhoz illik, én meg úgy viselkedem, mint egy igazi beteg. Csendben vagyok, mint aki le van szedálva. Néha játszom egy kis fáradtságszimulátort, néha egy kis Lapcsiföldet (ilyenkor irány az ágy). De végül is úgyis lehet fogalmazni, hogy egy-egy ebéd utáni szunyát nyomok.

Ma a 14-es buszon 2x indultam el, és még így sem értem haza, hanem apámnak kellett értem jönni. Valami „meghatározatlan szorongás” mindig letérített az útról. Azt gondoltam, minden tervszerűen történik, aztán rájöttünk Edittel, hogy nincs is terv, táncoltunk egy kicsit a piacnál „az a terv ,hogy nincs terv”, aztán az 1A busszal egy csomó piacoló között elvegyülve a paraszteloszótónál búcsút vettünk egymástól (tök mindegy, én is paraszt származású vagyok, de vehetjük úgy is, hogy igazi dzsentrimen, mert a sörgyáron és a gumigyáron kívül az életemben nem dolgoztam, azt is csak 8 és 12 órában, suli mellett. Legutóbb a Kelet-Magyarországot hordtam a repülőtérig, egyetem mellett, aztán informatikuskodtam egy egyesületben. Lassanként mind a kettőt szüneteltettem, maradt az egyetem. Nem csoda, hogy egyetem mellett nem bírtam 2 munkahelyen dolgozni.

Közben interjúkat adni, egyet le is kellett mondanom a Jakupcsek Show-ban, végül is egyetlen összefüggő szövegem a Spektrum Tévének adtam, ami egy napomat mutatja be nagyjából, meg az akkori véleményemet a skizofréniáról. A Tabukról tabuk nélkül 2 című sorozatban voltam utoljára látható. Lehet, hogy adok még interjút, lehet, hogy nem, de én nem tartom valószínűnek. Marad a séta, a városozás, a Twitter, az egyetem, a blogolás, az olvasgatás (remélhetőleg). Irány a diploma. 🙂 Terveim: Lehet, hogy Debrecenben folytatom a kontrollt és a terápiát, Szatmári Éva doktornővel, de lehet, hogy megyek majd Budapestre Harangozó Judit főorvosnőhöz Budapestre. Lehet, úgyis az lesz a vége, de egyelőre úgy látható, megoldható Debrecennel a kontroll is, az egyetem is. Kellemes tavaszt! Boldog Andrea napot. Fura, hogy olyan kevés Andi ismerősöm van, de ők legalább emlékezetesek a számomra. (Bolond Andi a legemlékezetesebb.)