Gyenge testpoén… (Sámánprotokoll…) Működhet :P

Jó reggelt kívánok! Volt egy kis lidércnyomásom… Anina? Succubus? Incubus? Kuminho? Ji-ah? John Wick? Mátrix 4? Lovarda? Klinikák mozi?

Erősebb tárgypoén… azaz bűvészet:

 

Később pedig ilyenek a Miskolci Egyetemen:

Amúgy régebben nagy rajongója voltam az alteres és a metálos fémzenének, a soft punk számos változatának, de általában csak otthon hallgatgattam a kazettáikat (főleg a Kispál és a Borz, a Tankcsapda, a Sziámi volt a kedvencem, de rákaptam a Balatonra is nagyon, Európa Kiadót ritkán hallgattam, inkább Kontroll csoportot, sőt visszamentem az Ős-Kontroll korszakba… Akkoriban került be valahogy egy bizonyos Vágtázó Halottkémek is a repertoáromba… A többi, ahogy manapság már mondani szokás… már történelem (remélem, már újra nyílik…). Olyan zenebohóc-féle lettem volna, de csak táncikálni akartam, meg frontemberkedni, hangszert nem venni a kezembe, mert az szakemberkedés, maximum zongorázni jártam volna, meg gitáron is csak néhány akkord a tábortűz körül, szóval valahogy elutasították a jelentkezésemet a zenebohócságba, és így lettem végzős (BA) újságíró blogger.

“Ha van tantrikus szex és védikus szex, akkor van tantrikus főiskolára járás, és védikus egyetemre járás, és tantrikus felsőoktatási szakképzés, és védikus OKJ-s képzés és végül tantrikus kommunikáció- és médiatudomány szak, újságírói szakirány a védikus Debreceni Egyetemen.”

Ahhoz, pedig, hogy imi-szindrómásak az Attila bácsik, az István király, Imre herceg párhuzamhoz van köze, és most nem folytathatom, mert karmikusan a Levi’sttty probléma miatt most egy kis dohánybolti teendőm volna, ami egy igen ősi finnugor eredetű, közös gyökerű probléma, stb.

Hajnali Zanz-ásítás

A vagyoni helyzet feltárása és aládúcolása

A “zanzásítás” a rendszerváltás kora előtt gyakran használt műszó, jelentése: rövidítés, tömörítés, egyébként voltak akkoriban ilyen okoskodó, levegőben röpködő szavak akkoriban, amiket gyakran használtak, anélkül, hogy tudták volna a jelentésüket, a szamizdatnak például ma sem tudom, valami a dátummal lehet összefüggésben, ez ilyen szocialista újbeszél volt akkoriban. Vájtfülűek ismerték a “finatalos”, “pinacképes” dolgokat is, de mindegy is. A zanzáról sem igazán tudta mindenki, hogy eredetileg mit jelent, azt jelenti, amikor egy voodoo varázsló vagy lekicsinyíti a megölt áldozata koponyáját, vagy szimpatikus mágiával voodoo babát rínyicsinál belőle, és azzal mókol. Na, ez is (majdnem) mindegy (amúgy nem).

Szóval akkor zanzásítva leírom, mit is gondolok én erről a saját eredetmondámról. Nyíregyházán nőttem fel, először is egy Kossuth utcai toronyház (maxitorony) 9. emeletén, később egy kis közjátékkal kerültem a Dohány utcára (itt végülis az első szexuális élményen meg a dohányzáson, némi csajozáson kívül nem sok minden ért, ugye), majd a Botond utcán váltam felnőtté. A hangsúlyt mindenki, aki pszichológiailag képzett, általában a gyerekkorra teszi, nekem a gyerekkor a táj feltérképezésén kívül (jó időben beláttam a várost északi és nyugati irányban, jó idő esetén egészen a Tokaji hegyig) nem sok mindennel telt. Tanulgattam a szocializmust, ovipoviba jártam a Körte utcára, meg általánosba a 2-es gyakorlóba (mai nevén Apáczai Csere János, ő érdekes figura, talán még szóba kerül), de amúgy 436-os számú Zrínyi Ilona úttörőcsapat voltunk, arról a Zrínyi Ilonáról elnevezve, aki a Thököly Imre férje volt, aki Rákóczi szabadságharc valamelyik előszabadságharca után (az sem egy felvonásos volt, hanem valami tiszaháti vagy tokaji zendülés előzte meg) sokáig védte egyedül Munkácsot a mendemonda szerint).

Munkácsy Miály: Ásító inas
Munkácsy Miály: Ásító inas
Szerintem ez az egész cirkusz mind csak a fiatal, ér(t)etlen sámánlelkek miatt van. Egyébként addig itt fogok magamnak ordíttatni a fejembe a rendőrség és a stadion előtt, ameddig ki nem lakoltatnak innen a jogos tulajdonomba, a Botond u. 3-ba. Mármint a saját tulajdonomba. A hangsúlyt én mégis a serdülésemre és felnőtté válásomra teszem, ami viharosan, alkoholgőzösen kapott nyomatékot, a Dohány utcán kapott macázási, dohányzási és italózási lendület csak tovább fokozódott. Szóval felnőtté válásom terepe volt a Botond utca, itt értem igazán sámánná, fő drogom kezdetben, természetesen az alkohol, nikotin, koffein volt (ebben a sorrendben), később ehhez csatlakozott a higító és egyéb sufnituning cannabis származékok, egyszer herbál örökösön, amit tudtommal és beleegyezésemmel tudatosan kipróbáltam, de csempésztek már be nekem kokótól harci drogig és csattanó maszlagig szerintem mindent, szóval beleegyezésem nélkül sok minden megvót. Mostanában marad a legális kávé + cigi kombó, lehetőleg minél kevesebb becsempészett szarral vegyítve. Autodidakta módon leszoktam az alkoholról, azóta személyes vagyontárgyaim köre is bővült, értékben gyarapodott. Rövid, pár 5-6 év miskolci és fél év budapesti kitérő után, ami nem szűkölködött alkoholban és drogokban sem.
Amúgy írhatják rám, a személyimbe, hogy Sóstóhegy, Muskotály u., és Nyíregyháza, Stadion u., ha a Botond u. 3-ban van a tulajdonom, lelkileg azzal az ősmagyar mokány kis fickóval azonosulok, aki belevágta a buzogányát a bizánci várkapuba, és lenyomja a görög zsoldost, a 3 pedig, gondolom, a szentháromságra utal, ami a Bibliában a Dávid és Góliát történetének archetípusát testesíti meg. Ezért az egyik nevem “lakásmelegítő (, bázisam közé sorolnám), mert a családom tulajdonában egy nagy csomó ingatlan áll, és részben ebből merítek erőt életem további folytatásához, úgyhogy forduljatok szépen át a másik oldalra, és csucsukáljatok tovább, mert még hajnali 2 óra is alig múlt…
Mostanában azt az Isaac Asimov-i robotikai alaptételt tanulmányozom, hogy a robot nem megy emberre, ami mért nem megy vagy hogy nem megy, ami ellent mond a Mary Shelley-i “elekromágikus” frankensteni hagyományoknak. Jó éjszakát!

Nem Dobrev-i szocializmust!

Elmondok egy kedves kis bekuckózós utókarácsonyi történetet. Volt egyszer egy kedves fórumozó társam, akit azért kínoztak, mert nemember volt. Voltak olyan emberek, akiket meg pont olyanok kínoztak, akik nem voltak emberek. Ma már mindegy: hibridek az emberek és a nememberek is.

Jaj! Felriadtam! Mi ez a Szabolcs megye? Cigány pszichiáterek purdéi legyünk magyar létünkre? Mi a fasz lett ebből az országrészből? Csak gyártjuk nekik a pulyákat, és özönlik el innen Debrecent, Budapestet, Miskolcot és a külföldet a szoftverhibás szabolcsiak szégyenszemre?! Szlovák menyasszony? Román menyasszony? Egy se tud magyarul normálisan! Elhülyítettek az idegenek, mert ide települnek be a határon túlról a lakásfoglalók! Vadásznak a tulajdonainkra külföldről! Ukrajnából, Romániából, 3 országgal határos Szabolcs! Na meg a sok bolgár migráns? A sok puhafejű nyomorék pedig csak azt gondolja, hogy tud magyarul, közben nincsenek tisztába alapvető fogalmakkal! Mindennek az alapja a magyar nyelv, az egyik ősnyelv! A nyelv fegyver, pláne a mai világban, az elmeháborodott 4G-s, 5G-s, 6G-s agyvihar korában! Első az anyanyelv!

A skinhead és punk mozgalmakról pedig annyit tudunk, hogy a skinhead, az főleg jobbos, de van balos is, és van mindenféle szubkultúrája, még a bakancs megkötése is számít, a punk, az főleg balos, kis áthallással, ld. cpg, és hát Angliában is van futballhuliganizmus, mint Irvine Welsh papától főként értesültünk, és hát Nyíregyházán is kezdtek megjelenni mindenféle fire-fura öltözékű fiatalok, és volt valami halvány sejtésem arról, hogy Nyíregyházán több esélye van mindenféle nyári fesztiválok lehetőségének kialakításának, és 2 Gösser 2.0-át már vettem…

Amúgy kár tagadni, a sok rossz mellett, jelen van a jó is Nyíregyházán. Nem tudtam nem észrevenni jártamban-keltemben, pl. a telefonfülkék számának bővülését, a nyomtatott prae magazint az újságosnál, a terek benépesülését, és bizonyos esti kivilágításokat, mintha élhetőbb, és világosabb lenne a város frekventáltabb része, nagyon hamar tetten érhető, ahogy elhagytuk a legsötétebb napokat decemberben, úgy nő a napsütéses órák száma, és mintha valami nagyvárosiasodó józanság szava is megjelenne mostanában az utcán, ahol így könnyebb elvegyülni is…

Ritkán teszek ilyet témába, de mintha nőtt volna a Skizofrénia underground csoport lélekszáma Levente Bakó személyében kb. 1-2 órája. Ez azért elgondolkodtató. Hogy miért pont a 293. csoporttagot jelentem be, fene tudja (vagy a franc), de néha úgy érzem, nehezen jön össze 300 is. A Levente is beszédes név. Emlékeim szerint olyan nyelvújítás korabeli, amikor még erősen élt a magyarságban a finnugor nyelvelmélet és rokonság eszméje. A hangalak szóhangulata is inkább olyan északi, J.R.R. Tolkien-es, és mint Tudjuk Középfölde létrejötte nagyon sokat köszönhet a Kalevalának, és az északi eredetmítoszoknak. A jó öreg Kalevala pedig még mindig az a fura rekonstruált varázsének-gyűjtemény, amiben Vejnemöjnen és Ilmarinen feleséget keres magának, a rekonstruált őseposzban főleg fiatal pipiket kergetnek, de szóba jön “Louhi, Pohjola úrnője, Fagyország foghíjas vénje”, avagy Észak királynője is, mint feleségnek való nő. Hátha ő az igazi zsákmány, a csitrik üldözése pedig csak körülbástyázó maszkolás, elterelő akció? 🙂

U.i.: Tegnap nem néztem meg a hálózat csapdájában című filmet. Most jut eszembe, hogy van egy olyan elmélet, hogy pizzarendeléskor is megölnek mindenkit, aki a lakásban tartózkodik, és belőlük csinálják a pizzát, amit később megesznek. Ez nemcsak a pizzáról szól… 🙂

Szerintem A hálózat csapdájában 1995-ös időpontja is maszkolhat valamit… Vagy éppen felfed. Szerintem 1995 körül mehetett át valahogy polgári alkalmazásba az internet, legalábbis Magyarországon, ha arra gondolok, hogy a gyors- gépeseknek ’97-ben már volt, a programozóknak nem. Az eredeti címe: The Net. Elég durva… A magyar címe viszont azt sugallja, hogy akik nézik, könnyen bennragadhatnak egy hálózatban vagy hálóban, angol nyelven a pókhálóra azt hiszem, a web is, a net is használatos… Én is netfüggő vagyok valamilyen szinten, meg fb-függő is… de csak kívülről, szerintem. Nem nagyon szeretek benne ragadni egyetlen szisztémában sem. Nagykállóban, a 10 napban, volt egy kis net-elvonás. Túlélhető, bár kicsit sz@r. Á, mindegy, hagyom is a francba, lehet, hogy egyszer legalább meg kellene néznem a Mátrix 1-et józanul, vagy lehet, hogy pont sohasem kell megnéznem? A Mátrix 2 és 3 meg úgyis hótt unalmas, azt is csak úgy tessék-lássék néztem, akkor se tudom, hogy józan voltam-e, lehet, hogy akkor is ittam valamit…
 U.i.2.: Kis költségvetése az idei “blogozgatásomnak”: Azt hiszem, anyagilag is jól állok. Az idei blogra fordítandó költségem minimális. 3000 forint szlundandingónak 3 bejegyzésért. Pontosan(.com). Majd, ha megjön a táppénz… a decemberi… amit elvileg már meg kellett volna kapnom… Kis nyelvészkedés… gázsi <-> gádzsi, nem ugyanaz, digó <-> dzsigoló, nem ugyanaz, a szóhangulatuk hasonló, de a jelentésük kurvára más.

U.i.3.: Huhú:

Gondolkoztatok már azon, hogy a nyíregyházi közlekedést miért pont Bordás Béla mondja be? És hogy miért ilyen a beszéde? … mert szerintem ezzel az erőltetett beszédhibával csak önmagát szórakoztatja bemondás közben… És gondolkodtunk már azon, miért bontották le a Nyíregyházi Fényújságot? Ameddig engem nagykállóban “láttak vendégül”? Csak hüledeztem a sok fénykép láttan, amiken valamennyire azért még látszott az a modern stílusú irányító központi egység, ami innen hiányzik (aminek, ugye házikó formája volt, és aminek emberecskék és berendezésecskék tárolására alkalmas kialakítása tagadhatatlan volt… amiről én azt a bizonyos első c64-es programocsámat “másoltam”…).

Miskolcon meg bontják a Vasgyárat:
(Az a piros ott meg szerintem olyan, mint a bölcsész épület a ME-n)

Na, szóval: Egyszer majd jó lesz tisztázni, mi lesz annak a sorsa, akit én metázáson kapok:

A nap további hírei:

A nyomorult mikropöcsű japánok meg az omikronjukkal elmehetnek a picsába!

Lakásnadrág (,többlaki élet, bázisaim közé sorolnám) lakáskultúrája

avagy Robi papa lakáskultúrája (egyket, goodnite-para, pasziv, roboman, Robo-san, kávés szájú fiú, sentence editor, Kobra Parancsnok, meg még mit tudom, mit ki nem találtam a Twitteren, avagy stb, lakáskultúrája)

Ami történik, előbb-utóbb be kellett következnie, akár velem, akár nélkülem, különben a tisztelt illetékesek szétbaszták volna a múltat, a jövőt, a jelent, hogy ne derüljön fény a hazugságaikra és az aljasságaikra, elfogytak volna a gondolatok, és megszűnt volna a világ. Gratula.

Mindannak a feltételeit, hogy ez ne így legyen, egy rokkantnyugdíjból, és egy rehab munkahelyről kellett előteremtenem, úgyhogy nagyon teszkó gazdaságosan megúszta mindenki. Ezért kérem, hogy a megölési, keresztrefeszítési, sthil-fűrészelési ötleteiknek ne én legyek a célpontja.
Ja, amúgy megújult a Világgép oldal. Egy kis új design-t tettem fel, amit olyan négyes alá kétszertől egy kis ötösig értékelnék, ha valamiféle design-tanár lennék. Lehet, hogy lesz egy kis ekönyv kiadás is, kezdem izzítani a Woocommerce bővítményt. Mit mondhatnék még? Elvagyok…
Egyébként a képen látható X2Go kliens a miskolci egyetem valamelyik műszaki karáé volt, talán a gépészé. Arról szívattak körülbelül hónapok óta, szerintem. Sajnálom, hogy nem csináltam róla screenshotot, de most úgyis van ott a gépteremben dolguk elég a fiúknak, nem igaz? Vivát, bölcsész! :-Đ
Úgy érzem magam ma reggel, mint egy kis nádi poszáta Rocky-madár…
mindegy, ez csak egy itsy-bitsy házikó a rendőrség előtt, a saját tulajdonú lakásomhoz sajnos már évek óta nincs kulcsom, mondjuk kb. 5 éve… úgyhogy kénytlen vagyok télire itt meghúzni magam, viszont nyárára már készülök “pikkendezni” a botond utcára, szóval hujjujjujj!!
Az egyik nagymamámtól tulajdonképpen 2 dolgot örököltem: Az Örifónt és a Halvacsorát, ja közben robotozom is, meg néha másoglatok, ez pedig az Edit szőnyege (nem repülő… még…).
Ja, meg a Szilvi egere… 2000 forintot én is korrumpáltam az egyesülettől… úgy értem, összesen… 7-8 év alatt…
Valaki kérdezte, hogy mi van a könyvvel és az ezüst pakettal. Válasz:
A könyv Szilágyi Attila Tényelgő című könyve, az ezüstös csomagban meg szerintem a robot programozható modulja található, még nem álltam neki a pythonnak sem, csak feltelepítettem a Főterminálra (aki egy laptop), de azzal is csak szívtam eddig, majdnem kiakasztotta az egészet.
U.i.: Ja, és még itt egy szép vízkeresztii-i teve:
U.i.II.:
Bár gyakran itthon vagyunk, mszzire ellátunk, messzelátó nélkül is. Kőmíves Kelemennéig is ellátunk^^: Üdvözletünket küldjük az Intersparnak a vasútállomás környékéről! Reméljük, hogy csak használt ez a kis “fazonigazítás”. Legközelebb megnézzük, hátha van egy kis Erdélyi szalonna pult alatt, arra még igényt tartanánk. Amúgy itt szólt be Edit a kájónak, elméletem szerint ezért jojózik az interspár a László utcán…

Tervszerű Megelőző Karbantartás (TMK)

A Főterminál elfogadta a Véráldozatot, amikor a Telefonfülkénél megvágtam magam a Vajkenővel, és a Reszetelő azóta szomjazik, egy faszszopó miért mondja egy fasz-nem-szopóra, hogy fasszopó?! De folytathanám is a sort: egy baromarcú miért mondja egy nem-barom-arcúra, hogy baromarcú? Sok volt a kidobó-kóla?!

Szakembereknek való, “rövidített” bölcsészettudomány, küldöm a melóba, a “TMK”-ba, na ^^:

Egyébként a Kölcsey-parafrázis eredetije az Emléklapra c. disztichon, ha ez mond valamit, és netalán már a tisztelt mekegi urak is nem írtak volna ilyet, nekik elmondom: 4 sor ütös disztichont vagy hexametert megírni kb. 4,5 órába kerül, de nem ilyen baromságokra gondolok, hogyaszondja: “xy bádogos és vízvezetékszerelő”…
de, mondjuk, olyan munkahellyel sem villognék, aminek az a neve, hogy “tervszerű megelőző karbantartás”
A pszichoterápiának is van egy olyan ága, ami inkább a bölcsészettudományi alapokon nyugvó pszichológiához áll közelebb, mint a pszichiátriához, de ha nagyon muszáj, egy kis pszichoanalitika (analízis), illetve pszicholingvisztika is bevethető a terápiás cél elérése érdekében, Feldmár András szerint IS, szerintem… 🙂
Szerencsére nem ismerek a TMK-ból név szerint, és ez, szerintem jobb is, ha így marad, mert nem szeretném, ha túlságosan sokat kellene a saját magam, vagy a Sipos Edit érdekében felszólalnom meló közben, mert az eltereli, sajnos, a figyelmemet egy csomó feladatról, amivel megbíznak… és amik egyébként fontosabbak, mint a “téemkázás”, vagy a “téemkázás létrázása”, hogyúgymondjam… pláne a göndri bárányka, szemüveges okostojásokat nem szív(l)elem, mert azt találom gondolni, hogy szájkaratézni szeretnének velem, abban ugyan nem vagyok a legjobb, de az is megy…

U.i.: Az ebédelgetésről meg még annyit, hogy a melóba saját eszcájgot viszek, minden nap, ha nem baj, magam szeretem fényesítgetni az eszcájgom darabjait otthon, úgyhogy lehet, mosogatni se sokat fogok ott.

Szarvasos póló


Pedig van egy jó kis szarvasos pólóm. Meg volt egy oldaltáskám, olyan vadásztáska, amin egy vadkacsa vagy vadliba volt ábrázolva. Igazából olyan átmenet volt, amiről sosem tudtam eldönteni, miféle. Igy lettem én Sóstó körzet gilisztalelkű kacsasámánja. A cica, hal szimbolika is pont erős nálam, a skorpió is elég hangsúlyos, a csillagjegyemből adódóan. Most a kobrát használom inkább helyette. József Attilát én is bírom, meg valahogy az egész középiskolás tankönyvben szereplő kánont. Valahogy mindig csak az éppen aktuális uralkodó irodalmi irányzattal állok egy kissé hadilábon. Több állat szimbólumot nem biztos, hogy szeretnék magammal cipelni. Ja, még van az egér (fehér, szürke), és a patkány. Ezek pedig az orvostudomány elleni gyanakvásomat hivatottak érzékeltetni. Ma rendeltem egy robotot, amit valamiért kutyának szeretnék beprogramozni pythonban, ez a hosszabb távú tervem. Hálistennek, elvagyok így a saját világomban, bár a jövő héttől vagy ezen a héten, sajnos már dolgoznom kellene. Ma voltam aláírni a munkaszerződést, és körülbelül, mintha valami nehézfiú és vadállat keveréke lennék, úgy jöttek hozzám oda a munkatársaim, akiknek elvileg informatikailag intézném a dolgaikat, mondjuk 10-étől. Bár, lehet, plusz munkát is vállalok. Sok gyógyszert nem kapok, havi 100 mg Xepliont, meg van estére Frontinom, de anélkül is be szoktam kábulni, ha úgy van… Én jól érzem magam… Sokat csavargok, egy kis polgárpukkasztás, egy kis duduzás… szerintem még belefér… De jövő héttől már tényleg meló lenne… varjú, veréb, galamb is érdekel mostanában… de amennyi állat van itt nyíregyházán az állatparkban (Sóstó Zoo), nem csoda, hogy magamba szívtam mindenféle állatságot… habár én magam nem vagyok nagy állatkertbe járó… a kötelező alkalmakkor is, hacsak tehetem, lelépek… 1-1 kv vagy sör után… vagyis nem kötelező, de ajánlott, ingyenes alkalmak vannak, egy évben 1x-2x… (általában a fogyatékossági világnap alkalmával, amikor is általában majd’ szétbasz az ideg…) plusz, Sóstón járok át… a szarvasok figyeltek fel rám először… talán szabadon már nem is élnek errefelé… vagy ki tudja… aztán a galambok… rigók… a kutyafalkák nem csípnek, annyi biztos, bár eddig még megúsztam mindig nagyjából a velük való találkozást…

Ennyi mindennel körülbástyázva már elmondhatom a kis saját fejlesztésű poénomat, amit még a dühöngő járvány kellős közepén fejlesztettem tovább: – Pistike, menj már el a vuhani piacra, a lacikonyhára, és hozzál nekem egy hurkát! – De milyen hurkát? – Tök mindegy, de ne véreset…

Tenyészvárosi reggeli séta

Kit városkám

Hopp, reggeli sétám során kikerülök 1-2 pitbullt, annak is a vidéki, turbómutáns változatát, bedobok egy Red Bullt (mondjuk, azt nem), megnézek pár fakivégzést, ez a Faholocaust, gondolom, a hely kisteherautós-tefus-seftes társaságok még “kiszervezik” az összes fát télire ebből a buliból, hogy karácsonyra legyen mivel égetni valamit… A környéken szinte nem is maradt már Fa tenyészvárosban, mert minek is ide fa, hiszen itt embereket tenyésztenek, szexre, kajálásra, tiszta húsüzem, tiszta húsipar, akinek volt esze, már régen elhúzott más, normálisabb városokba, mert ott az észikéért pénzikét adnak, itt meg csak a kiállás számít, meg a bömbölés, meg az erőszakoskodás, meg a szakemberség. A fakivágó szakemberekből van a legtöbb, ez a lumberszexi jelenség, csak még ócsított verzióban, mert itt mindenkinek állandóan borotválkoznia kell vagy borotváltatnia, mert itt csak a borotválkozás vagy a borotváltatás a lényeg. Na, meg a vidéki cigánytelepek, ahonnan beszivárognak a felöltöztetett vidéki borotváltcigányok. Na, meg a volt ovim, ahol nagyobbak az üstök, meg a kondérok, szóval nagyobb helyet foglal el a konyha, mint az egész összes többi szoba vagy terem az épületben. Nem tudom, ovi-e még vagy kifőzde, Körte utca mit tudom én mennyi, csak eljöttem ott, és hát egy kicsit szomorú lettem, de kikerültem néhány dudut, néhány pitbullt, pár fa majdnem rám dőlt, és most iszom egy kávét, és készülök a második fordulóra… De szerencsére megvan a karácsonyi ajándékom: Kék delfin szimbólum… Mondjuk, mindig is ilyen volt ez a város: a 14 emeletes tövében disznóvágás, halak agyonverése az erkélyen, tiszta eszkimó munka…

Amúgy a “divatolási szokásaimról”: Mindegyik kabátom 20-30 ezer forintnál kezdődött, szerintem direkt varrtak nekem ilyen műhajléktalan kabátokat, a legjobban azt szerettem, amelyiknek még Puma jelet is varrtak vagy vasaltak a zsebére… A hajléktalan kinézet sem olcsó errefelé… de hogy hogy lesz D’Artagnanból teszkós csirke, az már egy másik történet… Kertvárosi téma, nem ide tartozik… 3szög alakú pinakefe, áll alatt vagy száj alatt, mit tudom én már… és nem azért “teszkós csirke”, mert ember létére néha csirkévé változik, hanem mert vékony hangon csipog, mint egy kismadár… utánozó majomságba oltva… ez ez egyik legrosszabb…

A posztpubertástól a kapuzárási pánikig, és a 27-esek klubja

Bizonyos életszakaszok kitolódtak, azt hiszem, a velem kapcsolatos történetben, amit egyszerűen csak úgy neveznék: a mostanáig leélt életidőm, vagy akár eddigi múltam. Az angolban biztosan volna erre igeidő, valami have-es szerkezettel, de már megint nem vagyok túl jó angolból, amit a bennem élő fogyatékos angol nyelvi beszélő nyilván visszaigazolna, valahogy így: Ó, Yes, Ok. A skizofrénia néha örök gyerekségre kárhoztatja az embert, a túl sokáig végzett egyetemek is, egyébként, és nekem mindkettőből kijutott bőven, a kettő természetesen összefügg az esetemben. 27 évesen nem csatlakoztam a 27-esek klubjához, illetve csak úgy, hogy megőrültem. Mindig is mondtam: ha valaki túl közel kerül az igazsághoz, általában vagy megőrül, vagy meghal.

Az őrülettel talán jó vásárt csináltam, talán nem, de mivel a 27. éves halálnapomon egy nagy gyerekként élt a megőrülés, egy kitolódott posztpubertás kor végpontjában, mit volt mit tenni, tovább folytattam, kényszerűségből is a posztpubertás korszakomat, különböző rehabilitációs intézményekben, amiket magamban “a fonó”-nak vagy “a szakkör”-nek kereszteltem, és abból állt az életem, hogy amit kerestem délelőtt, elittam délután + próbáltam valamennyit csajozni. Ez az életforma kitolódott kb. 33 éves koromig, amikoris már azt vettem észre, hogy már az utánam következő korosztály legjobbjai is bőven elvirágoztak, tekintsük csak itt nyugodtan Britney Spears-t, Amy Winehouse-t, stb., ugye, és már megint ott tartunk, hogy aki túl messzire jut, bizonyos dolgokban, annak a bére őrület vagy halál. Tehát én a posztpubertás korszakomból egyből a kapuzárási pánik korszakába léptem, az életemben semmilyen köztes állapot nem volt.

Egy darabig a legjobb ötlettnek tartottam, és polgárpukkasztási szempontból is jelentős teljesítménynek, hogy kapuzárási pánikomhoz a legjobban egy változó korban lévő nő illik, így kötöttem élettársi kapcsolatot is, amit azóta sem bánok, akkori életem legjobb döntése volt. Ebben a kapcsolatomban voltam a legboldogabb, és a legtermékenyebb, a jelentős cikkek megírását tekintve. Csakhogy amikor ennek vége lett (lényegében úgy, hogy nem is lett vége), akkor jutott eszembe, hogy az életemből egy csomó nő kimaradt, és életkorilag ilyenkor az ember már általában éppen a második családját alapítja, maga mögött hagyva az elsőt. Nekem a posztpubertás és a skizofrénia miatt kimaradt az első család, kimaradt egy csomó nő, egy csomó papucskodás, mosogatás meg újságolvasás, mert egyfolytában csak a skizofrénia titkát kerestem, és mindent megtettem, hogy megtaláljam, például imádkoztam a Sátánhoz, hogy sikerüljön kitalálnom az útvesztőből.

Akkor még nem sejtettem, hogy saját magamhoz imádkoztam, és a skizofrénia útvesztőjéből való kitalálás csak rengeteg munka, és önmenedzselés és prófétaság által valósulhat meg, tehát a Sátán, akár én vagyok, akár nem, csak úgy teljesítette a kérést, hogy rengeteg strapás melómba került. De mivel már egy jó ideje a kapuzárási korszakomban járok, és úgy tűnik, ez is egyre jobban kezd kitolódni, akadna is néhány jelentkező skizó létemre, hogy velem második családot alapítson, annak ellenére, hogy még az első családom idejét is másra fordítottam, mint általában az emberek szokták.

Csernus mondta, hogy továbblépett ebből a korszakából, amikor “rájött, hogy nem tud minden nőt megdugni”. Csakhogy én még nem jöttem rá. Az eszemmel már kezdek, és remélem, hogy ez a korszak már nem húzódik el annyira, mint a posztpubertás, hanem valami normális mederbe lehet terelni. Részben ezért akasztottam meg az életem tűjét egy helyen, részben azért, mert a köcsög pszichiátria két görény pszichiáter összejátszásával (mondhatnék disznót is, varacskosat), gyámság alá helyezett másodszorra is, és így nem tudok továbblépni az életemben. Egyelőre marad az még itt nekem a kapuzárási pánik, aminek a kínját csak bizonyos nők enyhítik, akik valamiféle átjátszó állomásokként funkciónáltak eddig is az életemben, és most is, remélhetőleg még sokáig, illetve nem sokáig (igény szerint). Akkor a viszontlátásig:

A BA diploma iránti érdeklődésem, és a tek-es táppénz közötti összefüggés

Nos, rég nem jelentkeztem, bocsánat. Magammal voltam elfoglalva. Iskolai dolgaimmal, munkába való visszamenetelemmel, szabadidős elfoglaltságaim szervezésével, ésatöbbi. Tehát vissza a vérkeingésbe, vissza a munka világába, vissza a kommunikációtudomány rejtelmeinek vizsgálatába, a szerelmi életem is bonyolódott annyira, hogy teljesen két nő között oszlik meg a figyelmem, vagy mikor mennyi. Amúgy még konfrontálom a csajokat az utcán, regisztrálok is egy-két dolgot, de nekem már se világmegváltási, se világellenőrzési problémáim nincsenek, ha tetszik érteni, ha mire gondolok. Az egyik már megtörtént, a másik meg már minek, ugye?

Szerintem nekem az a véleményem, hogy ma ugyan táppénzre megyek elméletileg, de a gyakorlatban csak úgy lógok a szeren, és téblábolok. Arra szeretném kérni a tisztelt lakosság figyelmét ott, ahol vagyok, hogy próbáljunk úgy viselkedni, mintha egy berendezett városban járkálna egy láthatatlan ember, mert nekem sincs könnyű dolgom, vagyishogy nem vagyok könnyű helyzetben. A mai világban, ha valaki okoz egy paradigmaváltást, az nehezen jut a világ tudomására, és nem is akarja elfogadni, és akkor kezdődhet a rekonstrukció, a restauráció, a visszacsinálás, a minden.

Most még csak a 42 éves életközepi válságom közepén járok, de az az érzésem, hogy már évek óta bolyongok ebbben a Dante-i sötét erdőben, és kezd gyanús lenni, hogy minél idősebb vagyok, annál tovább fogok élni várhatóan.  Tehát most vagyok 42, és valószínűleg 84 évig fogok élni, de jövőre már 43 leszek, és ha még mindig ebben az életközepi válságban bolyongok, valószínűleg már úgy fogom érezni, hogy a 86 éves kort fogom megérni. És ez vajon mit jelent? Azt, hogy növekszik az átlagéletkor? Korántsem. Hanem azt, hogy kezd kialakulni örülöttem egy kis búra, vagy holdudvar, nevezhetjük akár védőernyőnek is, akiknek titokzatos módon hasonlóan alakul a várható életszínvonala, illetve élettartama. És hogyha ez sátánság? Akkor mi van?

Aki megváltja a világot, a következő világmegváltásig szükségképpen ellenzékbe kerül a fennálló társadalmi renddel, amiért szükségszerűen néha agyon is verik. Ennyire jöttem rá, és csak ezt szeretném elkerülni. Magyarul szólva életben szeretnék maradni abban a paradigmában is, amiben éltem, és abban is, amit az a folyamat, amit elindítottam, létre hozozott.

Szerintem 42 éves koromig elmelózgatok, aztán lesz valami ciriburi, aztán átadom ezt egész cirkuszt valamelyik teremtőtársamnak, vagy valakinek, aki megérdemli, aztán valahogy úgy kézen-közön elslisszolok egy olyan alkoholistaságba menekülő Piszkos Fred-i dolgok homályába, és aztán már tényelg eltűnök a színről, és befejezem a szabadúszó újságíróskodást.

Szerintem a BA-s diplomáig ki kellene tartanom, aztán eltűnhetek szépen a francba… de lehet, hogy MA… de az is lehet, hogy örökre iskolába fogok járni, és sohasem fejezem be… ennyit az intézményfüggőségről. Mindenkinek jó nyarat, már ami még maradt belőle, mostantól szerintem lassabban írok, kevesebbet, megfontoltabban, úgyhogy lassl az agyam, öregszem, és lehet, hogy ez már tényleg a Demencia underground lesz, ahogy egyszer mondtam.