Helló Nyíregyháza, Unique koncert, Puzsér Róbert a pszichopatákról, MKKP

A mai napom sem volt hiábavaló, ahogy mondani szokták, “mai is tanultam valamit”… Valamiket, pontosabban… A pszicopátiáról Puzsér Róbert nyomán írt eszmefuttatásom az alábbiakban olvasható:

Ha pszichopatát látok, mindig ennyit érzékelek belőlük: “hz, hz…”, egy merő zúgó hús az agyuk… döglegyek a maguk módján… kérdés, mennyire genetikailag pszichopata valaki, mennyire tanult módon, bár a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, főleg, ha te vagy az áldozat. És egyre több a pszichopata, sajnos, már a neveléssel is, tudod, akik mindig a gonosznak szurkolnak, a sok Joker-rajongó hülyegyerekről pláne nem beszélve… A Joker film szerintem egy minta volt arra, hogy felmérjék, kiket kell messzire elkerülni az életben…

Egyébként a Bárányok hallgatnak sorozat annak idején hasonló célokat szolgálhatott… Időről időre be kell dobni a köztudatba ilyen morbid baromságokat, csak hogy tudjunk, kikkel hányadán állunk… Persze a pszichopátia sem egyformán súlyos, hanem spektrumbetegség, csak a pszichiáterek azért vonakodnak elismerni betegségként, mert ez alapján a fél pszichiáteri társaság (ha nem az egész) betegnek minősülne… Ha például egy olyan világ következne el hirtelen, ahol a szadizmus lenne a büntetendő, szinte az összes beteget ki kellene engedni, és szinte az összes pszichiátert bent tartani… Többek között ezért is élünk kifordított világban…

Unique, Hello Nyíregyháza
Unique, Hello Nyíregyháza

A jobboldali “karizmatikus” rendszerekkel csak annyi a baj, hogy szinte vég nélkül megtenyésznek benne a pszichopaták és a szadisták, még ha a vezető személyisége nem is ilyen, igazából nem tud ellenük tenni, nem tud ellenük fellépni, ha azok a jobboldali hegemóniát támogatják. Ez a kis monológom megért annyit, hogy szerintem emiatt vettek fel a Magyar Kétfarkú Kutyapárt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei csoportjába… Köszönöm a befogadást…

Fiesta, Hello, Nyíregháza
Fiesta, Hello, Nyíregháza

Amúgy a Völgyesi Gabi vagy Unique koncert nagyon jó volt, alig voltak, a lányok kicsit élénkebbek voltak, a fiúk nem annyira… Természetesen beálltam a B-középbe, ahol szinte végig egyedül voltam, úgyhogy számomra úgy tűnt, Gabi főleg nekem énekel… A koncert után oda is mentem autogramot kérni… Utánuk a Fiesta következett. Még őket is megvártuk, mert közben megjött az a munkatársam, akire régebben csak a “kedenc kollégám”-ként hivatkoztam a 17333-mal ezelőtti twittjeimben, ha valaki nyomon követi a grafomán ámokfutásomat, esetleg, a kezdetektől, és egy másik női hölgy kollégám is… A koncert képek készítését, még úgy látszik, gyakorolnom kell… Amúgy itt a Puzsér videó, ami ötletet adott a szövegemhez:

U.i.: Annyi helyre pakolgathatom az öngyújtókat, hogy sosem találom őket. Hogy ne kelljen kérni tüzet, ha hirtelen nem találom, vettem egyszerre 10 db-ot, az egyik csak meglesz… Ráadásul vettem 2 “zsebrőzsét” is, hogyha otthon meg kell gyújtani a gázt, legyen… Eddig tűzoltókkal még nem volt dolgom, amúgy mindenki csak b@xtat, az írásaim miatt, bár a rendőrök már megszoktak, mivel ott lakom a rendőrség előtt, hogymondjam, inkább a mentők szoktak kísérgetni, nehogy “rosszul legyek”, reggel is jött kettő, 2 m-es követési távolsággal… A mentősök hajlamosak amúgy is összekeverni magukat a rendőrséggel, azt onnét tudom, ha véletlenül rágyújtok a buszmegállóban 5m-es körön belül, hirtelen megjelenik egy mentőautó, sajnos a mentők hajlamosak erőszakszervezetnek gondolni magukat, akiknek csak a skizofréneken való erőszakoskodás hoz némi színt a mindennapjaikba. A skizofrének a mentősöknek azok, akiken “levezethetik a fölös energiáikat”, ahogy még a társadalom néhány másik csoportjának is, a csóringer panelproliktól kezdve a burzsuj egészségnácikig mindenkinek, akiknek irritálóak a skizók.

 

Beszélgetésem a matematikussal

minidráma

Helyszín: Fehér Egér (esz)presszó

Matematikus: Uh-uh, nem maradok sokat, csak lejöttem egy sörre… Matematikus vagyok, neked mi a szakmád?

Relax: Újságíró leszek. Oké, én sem maradok tovább zárásnál.

Matematikus: Annyira nem jól keresek már a melóban, le akarom százalékoltatni magam, nem akarok már bejárni, négy órában sem dolgozni, otthon 1-2 óra munkával többet keresek, mint a munkahelyemen túlórával…

Relax: Értem.

Matematikus: Különben ezt az egész népességpolitikát én orvosilag képzelem el. Pénzt azért keresek, mert kell a nőkre. Nem tudom, hány gyerekem és unokám van. Csak azt kérem mindig az anyjuktól, legalább a szakmunkás bizonyítványig juttassák el őket.

Relax: Értem. Nekem nincs gyerekem (tudtommal).

Matematikus: Pedig a nők abban a relációban keresnek párt, hogy akarnak-e tőle gyereket, mert ha csak a szex van, egészen más a viszonyulás. A matematika az a ma tematikája, még egyszer mondom, a népességkontrollt én orvosi módszerekkel képzelem el.

Relax: Értem. Te példát mutatsz a sok asszonyoddal, gyerekeddel és unokáddal, de én is példát mutatok: nincs gyerekem. Kinek van igaza? Talán a kettő között lehet valahol az igazság, nem? Gyakorlatilag te úgy képzeled el a társadalmat, mint egy darálót: orvosok segítik világra az újszülötteket, és orvosok teszik el láb alól az arra (szerintük) érdemteleneket. Én viszont azt mondom, nem kell annyi pulyát gyártani. Ebben, persze az orvosok is segítettek: gyámság alá tettek, és félig-meddig már megint sterilizáltak a xeplionnal.

Matematikus: Kérsz cigit? Miért nem szóltál?

Relax: Mert a sajátomat szívom.

Matematikus: Szóval sok pénz kell a nőket eltartani és a sok gyereket…

Relax: Szerintem az orvosi modellbe öljük bele a sok pénzt, a sok orvosi okosműszerbe, amikor a természetesség sokszor célravezetőbb. Vegyük csak a mentális egészségügy példáját: Pszichiátriára egyáltalán nem lenne szükség. “Gyermekpszichiátriára” meg pláne. ADHD, figyelemzavar, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia: orvosi szerekkel tömjük őket, amikor csak több figyelmet igényelnének. Egyáltalán pszichiátriára csak azért van szükség, mert nincs ideje a társadalomnak pszichoterápiára, a probléma feltárására. Helyette van a gyógyszerekkel tömés. Egyszer jártam egy főorvosnőhöz, aki nem rendelt, csak a recepteket osztotta ki. Ez nem gyógyítás. Elméleti előadást tartott a Rogers-i módszerről, de amit a gyakorlatban csinált, az egészen más. Csak gyógyszereket osztogatott. A gyógyszer csak arra való, hogy kivonja a beteget a forgalomból. 1000 ágyas pszichiátriát terveznek, képzeljünk el 1000 beteget leszíjazva, mellettük villogó okostelefonnal. Ez a pszichiátria csődje. A pszichiátria az eugenetikából alakult ki, azaz a fajnemesítésből, azaz a fasizmusból. Az orvostudomány fasisztákat pesztrál. Thomas S. Szasz javasolta, hogy az orvostudománynak el kellene határolódnia a pszichiátriától…

*telefoncsörgés *

Matematikus: Bocs, erre nekem most nincs időm, mennem kell, hív az egyik asszonyom…

Relax: Kár, mert most kezdett volna izgalmas lenni a beszélgetés. Inni vagy nem inni – ez itt a kérdés.

Pár mondat a gondnokságról

Mostanában nem annyira sok, de volt időm gondolkodni a gondnokságon. Britney Spears 2020/21-es ügye nagy port kavart a médiában, szerintem most hagyják egy kicsit leülepedni… Demenciával volt diagnosztizálva az énekesnő, közben meg kiderült, milyen megalázó bánásmód és gyógyszerezés volt az osztályrésze, az apja kamerázta, rátette a kezét a vagyonára, stb. Hát, lehet, hogy a családjában nem Britney “a legélesebb kés a fiókban”, de ez a bánásmód már sokaknál kiverte a biztosítékot. A Twitteren népszerű volt a #freebritney hasthtag, tüntetések, megmozdulások szerveződtek a gondnokság megszüntetését követelve. Sokan tovább mentek a #freebritney mozgalom híve, amikor megkérdőjelezték, hogy EGYÁLTALÁN szükség van-e olyasmire, hogy gondnokság. A gondolatot, hogy ti. gondnokságra nincs szükség Thomas S. Szasz vetette fel komolyabban először, és most Britney ügye kapcsán is felmerült a gondolat. Az én saját gondolataim ennek kapcsán a következők: Vajon jó ember-e, aki gondnokság alá valónak ítél másokat, ezzel tönkretéve az életét? Amikor olyan morális megfontolásokat érvényesít az ítéletében mások felett, amik a saját életére vonatkozóan sem teljesülnek egyáltalán? Nem maga a gonosz eszköze-e a gondnokság, amikor lefokoz, másodrendű, sokadrendű állampolgárrá aláz másokat, az ítélet kimondója pedig éli a világát? Nem fasizmus-e ez egy kicsit? Nem az egészségnácik túlkapása? Amikor abból szerzünk pénzt, hogy a másik életminőségé leküldjük a béka s*gge alá, és ezt még az orra alá is dörgöljük a bíróságon? A gondnokság intézménye nem jó, tehát ebből fakadóan az elmeorvosi szakértők (akármilyen hangzatos cím birtokában is legyenek) nem jó emberek. Orvosfasiszták és egészségnácik, akik törekszenek az igazi nácizmus felé, és a jobboldali kormányokat is erre sarkallják. A saját kezükbe szeretnék venni a dolgok irányítását, amikor orvosfasizmust akarnak. Edit Schaffer az Asperger gyermekei című könyvből a hitleri Németország fasiszta államában történt gyerekgyilkosságoról írt a Spielgrundon és más intézményekben. Hiába nem kérte a fasiszta állam gyerekek kivégzését, az orvosok és ápolók “elébe mentek” a folyamatoknak, amikor saját hatáskörben folytattak gyerekgyilkosságokat. Hiába nem kéri az állom, hogy futószalagon gyámosítsák az embereket a mai kor Magyarországán, néhány orvosszakértőnél egész egyszerűen “elveszett a kontroll”, és a parttalan egészségfasizmus nevében futószalagon gyártják a magyar államnak a másod- és sokadrangú állampolgárokat, nem kevés kárt okozva ezzel a magyar gazdaságnak. Nemsokára interjút készítenek velem, valószínűleg a témában, ott talán megpróbálok árnyaltabban fogalmazni, amennyire lehetséges, és szükség van egyáltalán árnyalatokba öltöztetni az igazságot. Britney-nek sikerült a gondnokság alól (nagy nehezen) kiszabadulni, de sokunk nem ilyen szerencsés: túlgyógyszerezés, megfigyelés modern eszközökkel, gangstalking, gazdasági visszaélésék célpontjaivá, áldozataivá válnak a gondnokság alatt lévő emberek, földi pokollá változik az életük, életminőségük rohamos romlásával, akár kint élnek a társadalomban, akár sikerül őket elsuvasztani egy “szeretet”-otthonba. 2022 írunk, semmi helye az egészségfasizmusnak a világban, az egészségnáciság, egészségfasizmust csak orvosfasizmusra és politikai fasizmusra vezet. Sajnálom, hogy meg kell ismételnem, de még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy az “igazságügy elmeorvosi szakértők” nem jó emberek, mert valamiféle olyan általános emberi értékek, vagyis a humánum alapján ítélnek meg másokat, amiknek ők maguk a minimumával sem rendelkeznek. Felsőbbrendűnek, “Übermensch”-nek tételezik magukat, holott, ha ránézünk az életükre, azt találjuk, hogy sárosabbak és nyomorultabbak, mint mi magunk vagyunk. Mi más lenne ez, mint az egészségnáciság megvalósulása az orvosfasizmusban, ahogy a covid-diktatúra is az.

Szilágyi Attila: Tizenharmadik bejegyzés

…leérettségiztem, de egészséges munkahelyre nem vettek fel sehova. Sok helyen próbálkoztam. Többet akartam keresni, hogy önálló életet tudjak élni, de sehová nem voltam jó munkaerő. Még konyhai kisegítőnek se vettek fel. A pszichés betegek nem túl jó robotosok. Még a hírük is rossz. Jártam kontrollvizsgálatra havonta egyszer, de sose éreztem magam igazán jól. Egyik módszer se vált be nálam, ráadásul elültették belém a betegségtudatot.  Ez kívánatos minden pszichés betegnél.  Ha nincs, már az is elítélendő. Szinte már büntetendő hiányosság. Nem igazán lehet definiálni, mi az a “betegségtudat”, de mivel a valóságban ilyen nincs, ez csak egy műszó, ezért minden bizonnyal ez a pszichiáterek tudományához tartozik. Meggyőzik, elhitetik a sérültekkel, hogy torzan viselkednek. A betegeknek magukra kell fókuszálniuk, és belátni, hogy amit a pszichiáter betegesnek tart, az torz. A betegség része. Fogadja el, értse meg, hallgasson ránk, mi ezt tudjuk, látjuk magán. És ha nincs normális, a pszichiátrián kívüli kontroll, akkor ezt minden belátó ember beveszi. Elhiszi bármelyik korábban normális ember a környezettől elzárva, hogy beteg. Hogy tudathasadásos, és az illető, ha olyan típus, még tüneteket is produkál. Figyeli magán a betegség jeleit és idővel egyre többet fog magán felfedezni. Fáradt vagy. Beteg vagy. Ingerült vagy.

Beteg vagy. Van valami, amihez ragaszkodsz. Rögeszme. Nem fogadod el mások, akár a többség hitvilágát. Téveszme. Ha azt mondod, te nem hallucinálsz, akkor meg akarod téveszteni az orvosokat és még betegségtudatod sincs. Vannak egyébként személyiségzavaros emberek. ez tény. A történelem számtalan ilyen esetet leírt. De ahogy tapasztaltam, láttam, senkinek nem tudták gyógyszerekkel, megváltoztatni a személyiségét, csak bizonytalanná vagy apatikussá tenni. Aki ilyen inaktív, nem kezdeményező, nem problémás.

Bár pont az hiányzik az ilyen betegek hozzátartozóinak, ami alapból kívánatos lenne, hogy a beteg nem tud normális életet élni. Nem akar tanulni, se dolgozni, se jól viselkedni. Mint a kutyáknál. Ha a sarokba piszkit, bele kell nyomni az orrát. Ha még mindig a sarokba piszkit, akkor rossz kutya. A betegeknél, ha valaki nem eszi a tökfőzeléket, akkor jön a bünti. Ha még mindig nem, akkor “már megint rosszul van”. Rossz fiú. Más gyógyszertkell adni, és egyből be a kórházba… Eltúloztam egy kicsit, csak hogy szemléletes legyen a hozzáállás…

Szóval fókuszálj a betegséged tüneteire, és közöld a kezelőorvosoddal, miért vag beteg. Kaphatsz pár jó szót vagy gyógyszert cserébe jutalmul. A jó szó egyébként a pszichiátriákon, mint a fehér holló. Biztos van, csak valahol máshol…

Eltelt vagy öt év nyűglődve, elég keservesen az életemből. Mindent elkövettem, hogy meggyógyuljak, de nem volt sose jó az állapotom. Ezt vagy én éreztem, vagy ha nem, akkElhagytaor a pszichiáterem közölte, hogy szerinte én rosszul vagyok. Ez ment kb. öt évig. Ezután minden mindegy alapon elhatároztam, elhagyom a gyógyszereim szedését. Ha nem érzem magam jól tőlük, sőt, sok mindenben csak megnehezítik  az életem, akkor talán abba is hagyhatom a szedésüket… Addigra szedtem antipszichotikumot, feszültségoldót, altatót, de talán még hangulatjavítót is. Elhagytam mindet egyszerre csak úgy magamtól Hiba volt. A legsúlyosabb talán életemben. Nem tudtam aludni, paranoid félelmeim lettek, de olyanok, hogy minden porcikám remegett.  Ekkor kezdtem el életemben először hallucinálni… téveszmék napokig, valami pokol. Csak mentem, mint egy tényleges megszállott. Azt se tudtam legtöbbször, hogy hova és miért. Gyalogoltam vagy másfél napot szinte egyfolytában. Rendőrök szedtek össze végül. Nem bántottam én senkit, csak olyan kényszerképzeteim támadtak, amik sarkaltak, motiváltak, hogy törjek be egy ajtóüveget. Egyébként nem ok nélkül. Azt hittem, ott várni fog valaki. De nem várt senki. Értesítették a rendőrséget, és tudtam is, hogy “sáros” vagyok. Bűnös. Be is ültem engedelmes kisdobos módjára a rendőrautóba. Tudat kikapcs, és arra eszmélek, hogy egy széken ülök hátrabilincselt kézzel a rendőrörsön.

Négy rendőr fogott közre. A velem szemben állón láttam, hogy a szemével le tudna rombolni. Nem láttam korábban ilyen típusú agressziót élőben. Nem tudom, mivel húztam ki a gyufát, de ütlegelt. Talán erre eszméltem. És szemmel láthatóan gyilkos indulatokat táplált irányomba. Na, nekem nem kellett több. Momdom, ha már agyonvernek, akkor igazi okot is adok nekik hozzá. Szándékosan elkezdtem velük kötekedni. Tudatosan, számolva a következményekkel. Mondom, tisztességesen megvernek, esetleg még megfenyegetnek, aztán elengednek, és majd mehetek a bíróságra hatósági közeg megsértéséért. Ez lett volna szerintem a gyakorlatias eljárás…

De egy pszichés betegnél nincs gyakorlatias eljárás, ezt megtanultam… nálunk mindenért hatványozottan kell bűnhődnünk… még a betegségünkért is. Még akkor is, ha szimplán csak rosszul érezzük magunkat… mindenért megtorlás… Számomra értelmezhetetlen értelmezhetetlen emberi furmány vagy szakmai hozzáállás miatt…

Folytatom történetem…

(Anti-)Háborús (anti-)pszichiátriai ajánlás

Valami visszavonhatatlanul megváltozott körülöttem. Új életben kezdek járni 43-44 évesen…
Jó reggelt kívánok! Kettyintési moratórium lép érvénybe mától pszichiáterek a pszichiátriákon pszichiáterek és hullák, pszichiáterek és autisták, pszichiáterek és skizofrének között. A kettyintési moratórium antipszichiáterekre is kiterjed majd, amint megvan az újságíró papírjuk.
A kettyintési moratórium Európa-szerte érvénybe lép, a háborús hovatartozástól függetlenül, egyébként a pirosas Magyarországot és szövetségeseit jelképezi, a zöldekkelel a szövetség mától érvényes a Kossuth-kifli miatt (Magyarország, Szlovákia és Csehország) semlegessége miatt…
Természetesen mától érvényes, csütörtökön lép hatályba, és Szent Patrik napon, március 17-én lesz megünnepelve, akkor nehogy valaki lottózon, mert elvész az “ügyszerencse”. Amúgy minden mehet a régiben Szent Patrik napon is, az Írekre van bízva, és azokra, akik tartják az ilyest.
A kereszténység sem feltétlenül gonosz; szükséges rossz… mint a pszichiátria… sokat fejlődött a világ, ameddig ezek a dolgok működtek… mára már kissé kezdenek turbó módon elavulttá válni, “elveszteni a szavatosságukat”, legalábbis én ezt veszem észre a környezetemben…

Háború: Az “utolsó időkről”: Nem a világnak lesz vége, hanem a Bibliába rejtett világbogáncsozó kódok és szertartások szavatossága jár le lassan 2000 év múltán (de mondhatnánk 2022 évet is… vagy 2022 mínusz harminc-akármennyit… pl. 33-at…)… Szerintem nem nagyon kellene a “Z” szimbólumot erőltetni egy háború kapcsán, mert az könnyen világégésre, világvégére vezethet, hiszen a “Z” az abc utolsó betűje sok nemzetnél, mindennek a végét jelenti, a magyaroknál van még utána Zs és a cirillben…

orosz “ze”, “zse”, az kb. középen van az abcjükben: “З”, “Ж”
Ego:  A mai napon úgy érzem magam, mint gyerekkoromban: kis piros kezeslábasban ülök a vörös mintás szőnyegen, körülöttem megy a kisvasút, sárga pulóver, egy kék rongy felvarrás a sárga-piros kockás pulóveren, világosbarna haj, nevető, pufók fej, zöld szem, ésatöbbi, ésatöbbi, blabla. A kék, felvarrt folt egy hatalmas, tengerkék színű anyagdarab, fekete cérnával felvarrva, jól látható helyen, mondjuk a bal csuklómnál. Volt abban minden, félnyílt csuklótörés, begennyesedett kavicsok, kezdődő vérmérgezéssel, télen ráfagyasztott stigmák, ennyit tapasztalt már a bal kezem. Ja, a jobb lábamban volt egy szőrtüszőgyulladás, amiből a gennyes-véres váladékot 3-szor kellett lecsapolni, egyszer magától ment el, 2éktszer pedig egy kedves sebész doktornő műtötte ki érzéstelenítés nélkül. Ja, a félnyílt törést a csuklómban, szintén érzéstelenítés nélkül, kb. 50-60 kilós súlyokkal való húzatással “gyógyították” a dokácsok a helyi “koriban”. Ja, amikor szétnyílt az alkarom, magam fertőtlenítettem pálinkával egy nejlonon. Ja, amikor szétcsattant az állam szilveszterkor, egy diszkóból hozott “hapsisító” mintával fertőtlenítettük az akkori kis “barátnő-kezdemény-segédletemmel”.
Városi: Az volt a jó, amikor a Városmajor utcán, a volt középiskolám mellett zajlott a szociális foglalkoztatás, és ott gyöngyöt fűztünk, és szövőkereten szőttem, és jártunk az ebédért, és portáskodtunk, és sepregettünk, és irodát takarítottunk, végülis oda is benéznék, mint vendég… Tóni volt a főnök… A kezelőorvosom pedig Kancsal… Abban az időben… előfordult ez-is, az is, például az, hogy “Anikóval átbasztuk a szociális ellátórendszert” délutánonként, és fizetés körül rendszeresen seggrészegre ittam magam, sőt, a fénykoromban eléggé harmonikusan piáltam egész déltuán (mert a termelésben dolgoztam)… Ugyanezt csináltam meg a Pszichotikusok egyesületénél gombollyagvaróként, fénykoromban (mert a termelésben dolgoztam)… persze mindezekreől naplót is vezettem… Utána lettem a hátsó foglalkoztatóban informatikus, akkor eléggé hektikusan ittam is néha, és elég embereseket “meditáltam” is, ezekről is naplót vezettem, most a hátsó irodában vagyok, mint főfő rendszergazda, jelenleg home office-s betegszabadságon, mert a záródolgozatomra készülök. Viszlát a mai napra. 😉

Orvos-beteg “béke”, Magyarországi szemszögből vizsgálva

Háborús egyetem #1: Pénteken (03. 04) Médialabor 2 (II). Mindenkit kérnek, hogy online jelenjen meg az órán. Na, a héten is már csak ma dolgozom (dolgozok) utoljára. :-)))
“Vámpírlány…” 🙂

featuring hungarian django

& Pataky “ufószex” Attila
A legnagyobb poén benne az, hogy Doktor House ápolásra szorul… :-)))
Egyébként a Doktor House-nak is volt egy 4 részes blokkja, amiben a pszichiátria áldozataként szerepel. Össze-vissza hallucinál, valamiféle rosszul beállított gyógyszertől, ha jól emlékszem. Visszagondolva, eléggé groteszk hülyeség az egész…
A volt körzeti orvosom, amikor el akarta venni a jogosítványomat, azt mondta, hogy nem döntés kérdése, hogy skizofrén vagyok-e, neki sem döntés kérdése, hogy rákos. Másfél héten belül már nem volt rákos, hanem alulról szagolta az ibolyát. Hál’istennek, azóta tényleg bevonták a jogosítványomat, tíz évre, ittas vezetésért, még meg is akartak bilincselni, pedig nem is okoztam balesetet. Pár sör miatt 10 évre bevont jogsi + rendőri túlkapás, durvaság… cöcöcö… elvileg újra megcsinálhatnám a jogosítványomat, tíz év után, de ahhoz elölről kellene kezdeni az egész herce-hurcát a KRESZ-től elkezdve, és sajnos, most egyetemre kell készülnöm, talán majd jövőre…
Na, mindegy, itt egy kis Banksy-utánérzés a rendőrséggel közös koprodukcióban:

Szerintem a felcsúti kisvasutat direkt a nyíregyháziak és a szabolcsiak szivatására találták ki, de t*k*n szúrták vele magukat…

Tényelgő története: Tizenegyedik bejegyzés

…gyámság alá helyeztek, sőt később a cselekvőképességet teljesen kizáró gyámságot is kezdeményezték. Annyi jogom se lett volna, mint egy kétéves gyereknek. De ez már jócskán a betegség felütése után volt. Addig még sok mindent megéltem.

Ahogy mondják, semmit nem adnak ingyen. Mindenért meg kell küzdeni. Én lassan feketeőves pszichés beteggé fejlesztettem magam. Jó kiképzés kezdődött már az elején, nehezített körülményekkel. Egyszer megfogalmazódott bennem, hogy a zártosztály olyan, mint egy terrorista kiképző központ. Eltölt ott az ember pár hónapot, és előbb-utóbb gyilkolni támad kedve. Ennek a fele azért vicc. Az első harmadik típusú találkozásom a pszichiáterekkel elég fiatal koromban megtörtént. Azóta fejlődött valamit a pszichiátria, de volt miből…

Szóval túl pár vitán, konfliktuson, elektrosokk-terápián és számtalan gyógyszer-kombináción, kb. nyolc hónap múlva szabadultam. Menet közben leszázalékoltak, és felvettek rögvest egy rehabilitációs céghez. Azt hittem, nyolc hónap után szabadultam. De a pszichiátria nem ereszti egykönnyen a betegeket. Az nem úgy megy. Elkönyvelt paranoid skizofrén lettem, és havonta járnom kellett kontrollra. Kontroll. Kontroll vizsgálat. Ami egy jó ideig nem is volt gond számomra, leszámítva azt az apró dolgot, hogy az állapotom semmivel nem volt jobb, mint amikor először mentem pszichiáterhez. De egy fontos előnye volt ennek a szakasznak az életemben, hiszen leszázalékoltak, és felvettek rehabilitációs munkára. Ami azt jelenz, hogy a súlyos megélhetési kényszer lekerült a vállamról, és sokkal könnyebb életem lett. Nem kellett három műszakban tonnákat megmozgatni napi szinten. El se hittem, hogy munka nélkül az ember kaphat pénzt az államtól.

“Leszázalékolás”. Nem ilyenekhez voltam szokva, hogy csak úgy kapok bármit ingyen… Jártam dolgozni négy órában, és még terveim is voltak a jövőre nézve, bár a kimerültség, a tompaság és a halálfélelem belengte mindennapjaimat, csak idővel hozzászoktam. Jött egy jobb időszak, ami alatt még le is tudtam érettségzni. Azt hittem, több gondom a pszichiátriával már nem lesz. De ez a nyolc hónap csak egy kis előjátéknak bizonyult. Szinte jelentéktelen időnek a későbbi hónapokhoz, évekhez képest…

Folytatom a történetem…

Álomcsapás, viszontválasz

Egy estém itthon

Megkívántam a sör-virslit, de igazából tea-virslit eszem vacsorára, mindig is jobban bejött a tea-virsli, mint a sör-virsli, még alkoholista koromban is, a sör-virsli csak erőltetés volt. Lehet, hogy nem is iszom alkoholt egyáltalán, bár hétvége van? Fura lenne, már megszoktam… Alszom… Mentális támadás ért, egyszerűen nem bírok felébredni, viszont álmomban odakóválygok a számítógéphez, alvás közben, vakon gépelem a következő sorokat, mintha programoznék (bár azt inkább ébren szoktam csinálni). Először igyekszem kivédekezni a  csapást, a következő sort írom, bár visszaolvasva idegenül hat; mintha nem én írtam volna, hanem egy nyíregyházi boszorkány:
De miért e bosszanyon bosszulnátok?! Tudtátok, hogy az utolsó.elottia lefélelmetefebb,,,
Lassan kezdek magamhoz térni, a következő sort már félig tudatosan írom, ismerős az érzés, amikor a miskolci boszorka megszállja a testemet, és jóváhagyásommal a következő sort üzeni:
Tájsebészet… Jahahahajjjj!!
Amikor teljesen magamhoz térek, zavart vagyok, kissé, próbálok poénkodni, ostoba férfipoénnal elütni az egész esetet, öntudatlanul valami nőhöz menekülök, ha baj van:
Jaj, kissé “elszunyogkáltam”… Kellemes hétvégét kívánok! 🙂 /home/papp/Downloads/Screenshot_2022-02-19 Aleska Diamond – Weather Girl, Free Porn 5a xHamster xHamster.png
Aztán elkomorulok. Viszontválaszon gondolkodom:
Homoki Attila Zincsenko Oleg embere.
Zincsenkó Olegné “jóravaló” “teremtés”…
Nin-Jii-Ahh!!
12 hónapig…
Érzékelem, hogy ősi hülyítési protokollok indultak be a városban. Erre annyi a válaszom, hogy egy mardelnek elég 2 “opati polip”, akik közül ráadásul az egyik pakoló, a másik ősellenfél.
bocsánat, nem pakoló, hanem hordár
Mától fogva, akik levadásznak egy aktív “opati polipot”, és ezt megnyúzva, a bőrével együtt bizonyítani is tudják, azok között “La Fiesta borválogatás”-t sorsolunk ki…
… méghozzá április 1-jén..
Csak nehogy “vodkát vegyek a számhoz” ma éjszaka..

Computer Solves the Cancer Crisis

Többnyire szeretem a mesterséges intelligenciával (MI, angolul AI) operáló science fiction játékokat. Ennek a főszereplője kitalálhatóan egy számítógép, ami különböző tudományos módszerek segítségével szeretné megoldani a rák okozta krízist, ebben kell segítenünk neki. Elég rövid játék, de az atmoszféra miatt ajánlott. A végkifejlet is azzal a klasszikus megoldással operál, hogy az utolsó elágazásbeli döntés adja meg a játék végkifejletét. Ebbe állítólag még belejátszanak a játék sorány nyert empátia és apátia pontjaink, és így kalkulálja ki a számítógép a végső megoldást, amit a rákra ajánl. Érdekes megoldási javaslatai természetesen nem magára a rák tényleges gyógyítására vonatkoznak, hanem az életben maradásra. Ami eredményül jön ki a számítógépnek, az nem az, hogy a “rák nem gyógyítható”, hanem az, hogy “a rák nem gyógyítható gyógyszeresen”…

https://itch.io/jam/inkjam-2021/rate/1178549

“horologium és/vagy summa versus xanadu” – indul(hat)(na) már az Idő lehalászása

Jó reggelt kívánok! Kérdésem lenne az orvostudományhoz: Az hogy van, hogy Nyíregyházán a skizofrénia egy élethosszig tartó állapot, és Nagykállóban pláne, Budapesten pedig a Semmelweis Egyetem szóvivője szerint (Jakupcsek műsorában) 2/3-a a skizofréniás eseteknek spontán gyógyul? Ameddig tőlünk nyugatabbra eső civilizáltabb helyeken egy skizofrén “elvegyül a tömegben”, “felszippantja a nagyváros”, addig itt csak úgy lehetsz gyógyult, ha kőkeményen pszichiátriakrtitikussá, sőt, bizonyos esetekben antipszichiáterré képzed magad. Antipszicchiáternek lenni pedig nem annyira könnyű, és áldozatokkal, lemondásokkal is jár, pláne, ha még csak végzős kommunikáció szakos az ember. A pszichiátriakritika sosem árt, az antipszichiátria viszont megbontja a valóság szövetét, mátrixát, dolgok tűnhetnek el esetleg a semmiben (bankkártya, maszk, dohány, stb., főleg rengeteg dohány), és a vég nélüli pszichiátriakritikától és a vég nélküli antipszichiátriátó az ember esetleg tökéletesen paranoiddá és tökéletesen rendszerkritikussá válik, ami visszahat a környezetére, és ez a konfliktus bizonyos esetekben rendszerváltozást okozhat.

Különben ennek a szimbólumnak, avatarnak(, modulnak, ikonnak) is megtaláltam a jelentését, inkább gondolnám digitális szerzetesnek, mint Anonymus-hackernek, aki, sajnos, egyelőre már nem lehetek, viszonylagos ismertségem okán… De eljöhet még a kor, a Feledés, a Bábel, a Léthe, stb., kora, és akkor esetleg az is lehet… :/ A jelentése egycsapásra világosodott meg előttem, amikor a görögkatolikus egyházról írtam azt az ominózus bejegyzést… 2-vel ezelőtt, ha jól csalódom… 🙂

James Joyce Finnegan’s Wake-jéről olvastam, amit állítólag Triesztben írt, hogy nem kevés magyar szót és kifejezést tartalmaz, sőt, ez adja a szöveg erejét, mintegy mágikus gerincét alkotja. Ha jelent valamit az ilyen halas irodalom, akkor a “halgerinc”-ről nyilvánvalóan Az öreg halász és a tenger juthat még az eszünkbe Ernest Hemingway-től, ami a főhős, Santiago és egy nagy hal vagy cet küzdelmét ábrázolja, amit kb. másfél hét alatt, enyhén nyomott és depressziós állapotban olvastam el, leginkább különböző fürdőkádakban forogva. De szintén itt íródhatott az Ulysses, Joyce másik nagyszabású műve, amit egy nyári szünet alatt olvastam fel, és értettem meg (nos, nagyjából), ami a kispolgár pokoljárását ábrázolja Dublinban, az ókori eposz, a Homérosz által megverselt Odüsszeia mintájára, párhuzamot vonva az antik hős és a (néha alkoholmámorban tobzódó) modern kori kispolgár mítosza között. Eposz és toposz, sámánság és eredetmonda között van különbség (de néha nincs), szóval ahogy a Finnegan’s Wake is töredékben maradt, én sem fejezem be ezt a bejegyzést, majd partra vontatnak belőle mások, amennyit tudnak, utálok már mindent az emberek szájába rágni… És az, hogy az Ulysses-t Miskolcon hiába olvastam el, már csak Nyíregyházán tudtam felhasználni, már nem teljesen rajtam múlott… bár az Odüsszeiá-t itt olvastam, még a középiskola utolsó vagy utolsó előtti évében, gyorsan, ezt mindenkinek ajánlom, hátha majd valamikor rá kell húzni egy Ulysses-t vagy Íliászt… lel… vagy lol… vagy mittudomain… 🙂