Szelfi park, majális

A kép a mostanában készült legelőnytelenebb fotó rólam; Ez is én vagyok
A kép a mostanában készült legelőnytelenebb fotó rólam; Ez is én vagyok

Történeti és pszichológiai kutatások azt állítják, hogy az enyhe fokú depresszió az ember normális tudatállapota, és evolúciós szempontból hasznos volt, segítette a faj túlélését. Hallom a rádióban a sok hurráoptimista nyugdíjas klub létesülését, és figyelem már egy ideje a kis zseniképzősökbe való “karolást”, tehetséggondozást. A baj mindig a hurráoptimuzmussal van, és a menedzer-piár-marketing szemlélettel, ami a kereskedelmi műsorok hiánya. Ha valamit megértünk, az mindig izgalommal jár, de utána jön a másnap, a kiégés, a devalválódás, a deklasszálódás. Én is, eléggé hurráoptimista módon már tegnap megvettem a virágot, lévén hogy ma anyák napja – májusfaállítás – munka ünnepe egybeesés nap volt. Sajnos, csukva volt a Korzó, de zárva is, úgyhogy nem tudtam bemenni, voltam viszont egy olyan majális-félének a perifériáján, ami valamennyire idézte a munka ünnepét. Tessék-lássék ünneplés volt, a tegnapi ballagások után, és bár az ember ünneplő állat, ekkora dömpingre lehet, hogy nincs kapacitás. Éppen azon gondolkodtam, hogy Nyíregyháza mennyire hasonlít Kajaani-ra és Szatmárnémetire, amikor gondolatmenetemben megzavart a szelfi pont látványa, ki is próbáltam, milyen a Nyíregyháza felirat előtt feszengeni. Talán egyeseknek aggodalomra adhat okot régi-új neoarchaikus világlátásom is, amikor “lelkes állat”-nak tekintem a szekrényt is, a biciklit is, de ez, gondolom, magából a sámánisztikus szemléletből fakad. A tárgyaknak lelke van, és kötődnek hozzánk. Ezért nem tanácsos már idős korban kifesteni, felújítani a lakást, mert esetleg már tudat alatt az új lakónak készítjük elő, olyan idősen az ember már nem biztos, hogy kibírja a sok herce-hurcát, ami költözéssel, lakásfelújítással jár (neoarchaikus sámán-megfigyelés, amúgy nem is annyira az, mindenki megteheti, aki eleget élt). Kérdezhetik sokan, miért védem annyira az időseket, talán mert sorstársaknak tekintem őket, talán mert minden életet védeni igyekszem (szerencsére a káposzta sikítását még nem hallom). Úgyhogy mindenkinek kellemes, borongós vasárnapot kívánok, az előttünk álló út (remélhetőleg) még hosszú, néhány madár szerint jobb vagyok, mint egy rakéta, hát lehet… Nem olyan sűrűn, de néha hallom őket… Már egy ideje gondolkozom egy papagájon… A blogon megújultak a menüpontok, május 10 körül működőképes állapotba tudom hozni a webshopot annyira, hogy letölthetővé váljon egy kiadvány, amit régóta (nem) vár mindenki, és 2000 forint körül lesz… Egyelőre csak e-könyv van kilátásban, később lehet, hogy egyéb cuccok is lesznek a webshopba, de ehhez tovább kellene még önállósodni (főként) gazdasági értelemben… Na, ennyi volt a “másnapos” bejegyzés, a világ vége után 1 nappal… Persze minden világ vége csak részleges világ vége, minden megváltás csak egy folyamat (a paradigmaváltás is), és egyéb okosságokkal tele lehet(ne) most a padlás… Következőleg valószínűleg az egyik beadandómnak fogok nekiülni, ami a Mad In Hungary arculatával fogna foglalkozni… Egy 10-es skálán most 5-ös kedvem van tanulni, ami néhány mandarin is megerősít jelképileg a konyhában… Nem kellene ennyire a számok bűvöletében élni… vagy igen? “Talán igen, talán nem”, stb. Szóval a munka ünnepe, sosem értettem, hogy a munkát miért bezárással és otthon maradással ünnepeljük, de “jó ez így, jó ez így”, stb, stb, stb… Találtam egy elég jó jelképet erre az alkalomra, ezzel búcsúzom mára:

Antropológiai megfigyelések a Skizofrén Rezervátumban

Over 3000 years of pre-history painting in thailand,Pha dang cave,Kanchanaburi,Apicture of the ritual.

Jut eszembe: Tavaly Halloween körül otthagytam egy tököt meg egy kávét a Jafiban. Az félig direkt volt. Mit félig, teljesen. Csak nem tudtam megmagyarázni, miért csináltam. Most már, ha nagyon akarnám, tudnék rá értelmes magyarázatot találni. Amúgy az egész az Edit ajándéka volt. Anikó pedig b#gyit adott Editnek a pszichiátrián. Ha nem a saját fülemmel hallom, el sem hiszem. Mondjuk, elhiszem, de mindegy… A pszichiátrián sok minden történik, az ember még a töklotyóra is ráfanyalodik kínjában, valaki meg még a csikkezésre is, ilyen dolgok (is) mennek…

Ez a sok össze-vissza keveredés azért van, mert egyszerre 4 nőnek csaptam a szelet Origo-s blogger koromban, egyébként Nyíregyházi Főiskolás koromban is így választottam párt (Adrienne). Szerintem antropológiai tény, ha valaki egyszerre 4 nőnek udvarol, a nők küzdenek meg érte. Kb. ennyit kell tudni a párválasztásról. A párválasztás általában 7 évre szól (házasság nélkül), ilyen volt nekem Adrienne, Anikó, Edit. Ha valaki házasságot köt, az bár elvileg örökre szól, gyakorlatilag aggasztóan gyakoriak a válások, úgy tudom. 20 éves koromig nem volt bnőm.

Amerikában 21 év a felnőttség korhatára, ha jól emlékszem, tehát akkor kellene elkezdeni igazából a párválasztást, mint ahogy az italozást és a dohányzást is. Természetesen Magyarországon már aki 10-12 évesen nem szexel, az már égő. Ez azért van, mert ez a legolcsóbb szórakozás, gyakorlatilag szinte ingyen van, és nincs a fiataloknak pénze másra, csak hogy egymásnak menjenek, és sorra gyártsák a pulyákat. Elképesztően fiatal párokat látok babakocsival. 16 évesen már vége a tankötelezettségnek, és marad ez. 13-14 éves kor az, amikor az embert komolyan kezdi érdekelni a szexualitás, tehát a középiskola. Sajnos túlságosan is érdekli, csak lehetőség nincs rá. Van ugye a kivel, mikor és hol kérdése… Ezekből általában nincs mind egyszerre megoldva, ebből is adódhatnak a problémák…

Ha egy szűk csoporton belül valaki elkezd egyszerre 4 nőnek udvarolni, az minimum visszatetszést vált ki, ha párkapcsolatban van, miközben ezt csinálja, az jelzés, hogy nem boldog. A 4 nős szisztémát introvertáltak vagy aspergeresek csinálják, vagy a skizofrének között még divat. Ez a 4 nő lehet 3 is, lehet 5 is, gondolom, erre mondják, hogy “több vasat kell a tűzbe tartani”, ha egy nő látja, hogy aggasztóan kezd emelkedni a száma azoknak a hölgyeknek, akikkel a párja “kedves”, kezdhet gondolkodni ő is azon, hogy akkor inkább jobb, ha elválnak az útjaik.

U.i.: Egy “mágikus” hatást azért én is tulajdonítok magamnak: sorra párra találnak/csináltatják fel magukat a nők, akikkel mindennapi kontaktba kerülök. Egyszóval “meghozom a gyermekáldást”. De esküszöm, nem én vagyok az apa. Sem a gólya. Nem szexguruként, hanem aszexguruként működöm. Ez csak az én szemszögemből látszik röhejesnek, de attól, mert “sziát” köszönök neki a boltban, vagy normális hangnemben beszélek vele, vagy (szerinte) szépen nézek rá, még nem lesz terhes egy nő. Csak az én szempontomból durva, hogy sorra “ágynak esnek”, aztán “kidőlnek a munkából” a nők. :-))) Mondjuk ebből a szempontból védve vannak az aktuális barátnőim: hamarabb “gyesre vágatják” magukat a nők körülöttem, minthogy képesek lennének kivárni, hogy kezdeményezzek náluk. Sorolhatnám vég nélkül a neveket, személyeket, de nem teszem, mert kicsit hosszú lenne a lista… 🙂 Körülbelül annyit jelentett, hogy “köszöntem szépen”. Miskolcon mi, nappalin, az eladó kislányokat körülbelül árukiadó automatákként kezeltük egyetemistaként, hogy “beteg lettem”, és hazakerültem Nyíregyházára, kezdtem érdeklődni a boltos csajok, skizofrének és egyebek iránt. De sebaj, mert közben rájöttem legalább, hogy ők sem árukiadó automaták, sőt… 🙂 Ez a félreértés abból fakad, hogy az egyetemisták egymás között szoktak általában párválasztásról gondolkodni, az ún. “egyetemi közeg” ugyanolyan szubkultúra, mint a “védett munkahely” közege, csak belsős párválasztás van. Ez annyit jelent, hogy az igazi életet még nem ismerem. Mármint szexualitás szempontjából… De nem is biztos, hogy meg akarom, azok alapján, amiket hallani vagy gondolni lehet róla… Az egyetemeken nem nagyon van az embernek ismerkedési gondja. A Miskolci Egyetem fénykorában (és az enyémben) az Egyetemvárosban az egyetem területén ennyi hivatalos bulihely működött: Eper Kettő, Coffee-Inn, Kék Rocky, Piros Rocky, Zöld Rocky, Rebel Klub. Az már maga volt a túlhajszolt dekadencia kora. Volt pénz bulikra bőven mindenkinek.

U.i. 2.: Egyébként ez a szentséges élete abból fakad a skizofréneknek, hogy minden megvan nekik tiltva orvosilag, amit másoknak szabad: tilos a szex, alkohol, kávé, cigi vagy csak nagyon kontrollált körülmények között. Csak a legnagyobb skizo influenszrek engedhetik meg maguknak liter számra a kávét, számolatlanul a cigit, lényegében akkor isznak alkoholt, amikor jólesik, lényegében bármit megtehetnek, ami egy normális embernek kijár, a pszichiátria sem szólhat bele, amúgy egyébként se tehetné.

És, igen, hogy félreértés ne essék, ezzel a videóval nyíltan Harmony-ra utalok, ha érdekel valakit, és hogy mit akarok kifejezni ezzel…? Találja ki mindenki saját maga, tele vagyunk önmenedzselő kis zsenikkel és zsenipalántákkal… 🙂

Húsvéti útjaim

“A hatalmadat érezvén egy körmöt levágatsz, és akaratán kívül egy szőke nőt a táncba hívsz… de egy másik napon egy mikrobuszból intő hivatalnok látása miatt beteg szíved majdnem a sírba visz, de a hatalmat gúnyolod, és senki nincs, aki erősebbnek látszana nálad… Minden mondatra emlékszel, és minden mondatod telitalálat… Óriás szívedet derűs mosollyal a világra büszkén megnyitod, keveset alszik 40 fele az ember, de a rekeszes táskádat degeszre tömve rohansz egy átkozott hivatalba, a nagy tudásoddal és a régi tekintélyeddel…” (Balaton, Víg Mihály)

Eddig köszönöm, jól telt ez a húsvéti időszak, a nagypéntekkel együtt 4 naposra bővült húsvéti ünnepkörben… Az első utam, természetesen a szolgáltató házba vezetett, itt egy Ismeretlen Kiszolgáló hölgy helyettesített Sex and the City-s pólóban, vettem egy öngyújtót, volt olasz, francia, angol, amerikai, természetesen a párizsi, Eiffel tornyosat választotta nekem… Aztán kimentem Sóstóhegyre, vettem egy Pepsi-t, egy gorillás gyújtóval, amin sörbontó is volt. Majd kis kitérő után (amiről az előbbiekben már értekeztem), Sóstóra vezetett az utam, ahol egy fél literes Pepper-t (milyen érdekes, hogy bejött megint a 7Up és a Dr. Pepper fél literesbe, ami sose volt), és egy tigrises “weed”-es, azaz füves, marihuánás, vagy hogy mondjam, gyújtót… Utolsó utam a Szmogba vezetett…

Ja, ott hagytuk abba ezt a sámánosdit, hogy Sóstóhegyen vakondsámán volnék, de Sóstón gilisztalelkű kacsasámán… 🙂

A városban, Nyíregyházán természetesen majomtotemes lósámán…

Az ellenségeimnek kutyafejű disznósámán…

Szerzek már én is egy hátizászlót, mint Waszlavik Petőfi Velorex Ullmannmónika stb., László, és valahogy ezeket mind rászerkesztem… 🙂 Persze, ezek csak távlati tervek, még az F2000-es Auschwitz tetkót sem csináltattam meg a csuklómra, pedig egyszer már fizettem érte egy szélhámosnak 2000 forintot, aztán nem lett abból se semmi… Lehet, nem is kell már… :/

A Szmogban, természetesen két ifjú hölgy ült a szomszéd asztalnál, csináltak pár képet, és arról értekeztek, hogy Harmony vagy Kiscsillag illik-e jobban hozzám, esetleg Kleó… Nagyon érdekes beszédtémáik vannak, a mentális betegség ilyen szinten megjelenve eléggé rózsaszín Barbie babaház-szerű valami… Persze hogy, a valóság show és a párválasztó show keverékének nézi ez a korosztály a mentális betegséget, de sajnos, ez az egész nem ilyen egyszerű…

Mindebből az a tanulság, hogy nincs tanulság, elnagyolt összefoglalója ez az eddigi hétvégémnek, amolyan celebkedés, idemegyek-odamegyek, lóf@szt sem csinálok, de mégis hírértéke van… Egyébként talán a szimbólumok miatt van hírértéke… Talán a nagypéntek óta eltelt 2 nap nem másra való, mint szimbólumok begyüjtésére, az év hátralévő részére… Nem tudom, meglátjuk… Talán van jelentős(s)ége, hogy hol jártam, mit vettem, mind egy-egy döntésemen múlt. Ugyanúgy mehettem volna a Szmog helyett az Unicumba vagy a Mamma Miába (a Barbizont már nem is említve), vagy a Fehér Egér helyett A Mignonba vagy a Safagába vagy a Pikolóba, de még a Csillagba is, majdnem el is mentem, kevésen múlt, hogy nem ott kötöttem ki… Milyen ráhatása van a nagypénteknek az elkövetkezendő időkre? Kiderül hamarosan…

Egyébként is azt vettem észre, hogy néhány “vendéglátóipari egység” megszűnt, de ahol nyitva maradtak, bővült a minőség és a vendégkör… Érdekesség még, hogy egész kis női városrészek is nyíltak, mint itt, ahol lakom, a Stadion utcán, a fodrász-közmetikus műkörmös, és a Dózsa György úton, a 4-es sz. ételbárnál (a volt 4-es kocsma helyén, mennyit voltunk ott, te jó isten), de a Gondűző helyén is Keszegsütő lett, a kocsma helyén ételbár, a Dózsa Györgyön végig cukrászatok, divat boltok, fagylaltozó… Változik a város, de talán előnyére, azt kell, hogy mondjam… Idén határozott fejlődés mutatkozott, olvastam a Szabad Földben, hogy meglódult az ingatlanpiac, 108 milliárd fotint jelzálog kölcsönt vettek fel a magyarok, szóval érdemes ingatlanba befektetni, meg kaptam egy fülest, hogy jól megy a Tesla kriptovalutája, 85e forinttal lehet beszállni, aki akar… Én persze mindezt nem értem, mert egy hótt debil, gyámság alatt lévő, ruppótlan skizofrén vagyok, minden remény nélkül, szipp-szipp, élni fogom a gondnokság alatt újságírói diplomát letett skizofrének mindennapi életét, természetesen mindenhová lassú mentővel kell kísérni, mert képtelen vagyok a tartózkodási helyemet önállóan meghatározni, de egy diplomamunkát el tudok készíteni gond nélkül… Hát, igen, kicsit elgurult a tabletta orvoséknál is… Csak nem az volt az igazi indok a gondnokságba vételemnél, hogy kicsit túltoltam az Origón az érdekvédelmet…? Mert erre már gondolni sem merek… Mindegy, azóta mégjobban túltoltam… :-)))

Ja, igen, a Twin Peaks-ben vettem egy gyrost pitában 1730 Ft-okért, kicsit drágálltam, alig pár éve még kijöttem egy 1000-esből… Vagy csak álmodtam…? Ilyen soha nem volt…? Mindjárt írok egy verset… :-))

You, Me and Coffee

Habár interactive fiction dolgokról írtam a záródolgozatomat, már jó ideje nem játszottam semmit. Úgy múlt el az Interactive Fiction Competition (IFComp), hogy bele se szagoltam. Most volt időm ránézni a Spring Thingre. Ez a jubileumi, 20 Spring Thing Festival, 2002 óta, van is felsorolva vagy 47 játék. Én a You, Me and Coffee címűt választottam ki elsőre (na, jó, másodikra), annak ellenére, hogy nem vagyok nagy Bitsy-rajongó. Kellemesen csalódtam. Az egész játék egy kávézás körül zajlik, ami egy társadalmi aktusnak vagy antropológiai rítusnak is megfeleltethető, amikor leülsz a jó öreg barátoddal kávézni. A történet szerint valaki visszaérkezik Brightonba, és leül az ismerősével egy kávéra. Tipikus “Hogy mennek a dolgok mostanában?” stílusú beszélgetés, de a legfontosabb témák természetesen említésre kerülnek a múltból: a kocsma és a könyvtár. Valószínűleg a kulturáltabb fajtából valók a beszélgetőtársak, én Miskolcon a kocsma-könyvtár-egyetem bermuda háromszögben éltem, Nyíregyházán is, Debrecenben, levelezőn is beiratkoztam már a könyvtárba, így a végefelé, a megyeibe, persze már rég be voltam, de már az egyetemibe is sikerült… Viszont kocsmában is voltam… Az Ibolyában… Ott hangzott el a következő beszélgetés: “- Mit kértek? – Van Jägermeister? – Nincs. DE TUDUNK CSINÁLNI.” Szóval, zajlik az élet. Annyira elevenek ezek a társadalmi rítusok, hogy elmentek kávézni, és felelevenítitek az azt megelőző berúgásotokat (ami nem is volt olyan régen…). Nos, én ezeket szinte szóról szóra, pontról pontra eljátszottam Nyíregyházán, Nagy Zsuka költőnővel, úgyhogy ezért tudok ennyire első kézből nyilatkozni róla… Maga a játék meglehetősen lineáris, viszont számít a választásaink sorrendje abban, hogy milyen szöveget kapunk… Egyszer-kétszer végig lehet futni rajta, már csak azért is, hogy emlékeinkben kutassunk azután, hogy ismerős-e nekünk ez a kávézás-veszély érzés (ami az én esetemben kortárslíra-veszély-érzéssel is párosult), vagy pedig nem, mert ha még nem, akkor ez egy olyan élettapasztalat, ami még bizonyosan előttünk áll…

https://www.springthing.net/2022/play.html#YouMeAndCoffee

Egyébiránt április 11-e van, még nem tudom, hogyan ünneplem meg, tavaly ilyentájt vadultam meg a Twitteren, és mostanában csillapodtam le, de még egy évet már nem dühöngenék végig, szerintem, mármint ilyen “ántipszichiátriai” értelemben sem… Elég volt… Mostanában képeket osztok meg, festmények, tájak, városok, graffiti, ilyesmi, a nagy twitteres dühöngések kora is talán leáldozóban van már… A Twitter szerintem amúgy is 15-16 ezer valamennyi tweetig érdekes, utána parttalanná válik, egyre jobban nem lesznek elérendő célok, az ember egy kicsit bele is un, belefásul… aztán vagy folytatja tovább vagy nem… :/

U.i.: A böngészőt lehetőleg Private módban használjuk, amennyiben újra akarjuk kezdeni a játékot (és legalább 1x ezt nem árt megtenni…), különben problémák lesznek a szövegek kiíratásával… Na, ennyi, mindenkinek kellemes “magyar költészet napjá”-t (nem összekeverendő a “magyar kultúra napjá”-val, ami január 22-én van…)!

MIA Mad In Hungary?

Bolondoldal? Őrültek háza? Nem…

Miért az a Caramel nevű énekesnek, vagyis Molnár Ferencnek, hogy “Karamell”? Kar a mell, vagy mi?

Na, mindegy, üdvözlök mindenkit a madinhungary.org oldalon (Ex-Világgép, Ex-Skizofrénia underground), remélem így is jó lesz, hiszen a Mad In Hungary az összes bejegyzést tartalmazza az Undergroundtól kezdve, ha van másnak is kedve írni, bátran lehet, főleg mentál témában.

27 éves koromig szépen iskolába jártam, mint Bödőcs Tibor bácsi, csak ott beteg lettem, és 28 évesen elkezdtem terápiás naplót írni, és attól lettem blogger és híres, csak közben kezdek magamhoz térni, úgyhogy tanulnék, mivel már csak 10 nap van a záródolgozat 1. határidejéig…
A Skizofrénia underground elődje a freeblogon az abilify nevű blog volt, az utódja pedig a Világgép, ami némiképpen közösségi blogolást szeretett volna megvalósítani, annak örökébe lép most a Mad In Hungary, ami – reményeink szerint – nagyobb hangsúlyt fektet az egyéni élményekre. Témáink között a pszichiátriakritika mellett felbukkan az egész orvostudomány kritikája, a sámánizmus kérdése, az izoláció és az elidegenedés problémaköre, a túlgépiesedés ellen és túlmagyarosodás ellen is lépnénk fel pont ezzel a címmel: Mad In Hungary. Bár Made in Hungary (idejét se tudom, mikor láttam ezt írva valamilyen terméken), Mad In Hungary is, valamennyire azok számára (is) íródik, akiket megérintett valamilyen pszichiátriai “betegség” szele. Vagy, ugye a Covid. Sokunkban ott bújkál a nátha, és a kisördög, sokan köhhi-köhhiztünk vagy esetleg köhhi-köhhizünk most is, amikor eszikénkbe jut az orvostudomány “csúcsteljesítménye” a covidosítás kapcsán. A mai napig nem világos, mi volt ez? Azt nagyjából tudjuk, hogy Kínából jött, és hogy “variánsai” voltak, amik mutálódással jöttek létre (vagy bizonyos nemzetek orvosai mutálták őket nagyobb generáció számú mobiltechnológiával, amivel sejtszinten mutációkat hoztak létre a vírusszerkezetben…) Mivel Magyarországon sajnos a mai napig érvényben van ennek kapcsán a rendeleti kormányzás, ezt sem tartjuk helyesnek, sem azt az előre megtervezett háborút, ami a covid-protokollt váltja fel, és a keleti szomszédunkból, Ukrajnából indul, mint egy mozifilm, amerikai-német-angol-orosz háborús koprodukciós filmdráma, isten tudja, hány felvonásban (régebben voltak ilyenek a tévében, direkt figyeltem). Szóval ezek lennének az aktuális témáink, mindenkinek köszönjük a figyelmet, aki “idevigyáz” ránk. Mindenkinek kellemes, hosszú életet, és (lehetőleg) háború(skodás) mentés hétköznapokat kívánunk. Ne feledjük: “Battle for peace is like fucking for Virginity!” Mindenkinek hasznos időtöltést az oldalon!
Mindezek ellenére (vagy mindezek mellett) szeretnénk fellépni a békéért (már csak a saját seggünk biztonságban való tudásáért is), illetve mindenféle pszichiátriai és orvosi visszaélés, igazságtalanság ellen (mivel mint sok mindenkinek, nekünk is megvolt a magunk útja a hivatalos orvosi ügymenettel, és inkább hnnénk valamiféle természetes öngyógyításban és önregenerációs képesség kifejlődésében, mint a “gyógyszerekkel” való, lassú halálra kínzásban)… “Tiszteltetjük az elektronikát, és a művirág nem igazi virág!” – Ennyi szerintem elég is, elöljáróban, kaotikus korban élünk, remélhetőleg a magunk kérdésfeltevéseivel (meg ha azok is kaotikusak maguk is), segíthetünk új, jobb rendszerek “felállításában”, kidolgozásában és működtetésében (“tereztetésében”). Mindenkinek a legjobbakat, remélem, minél gyakrabban találkozunk. Ja, nagyobb önálló informatikai projektek, játékok, ilyesmik évenként várhatók. “Stay tuned”! 🙂

Márciusi program (Hello, Marc :-))

 

Lehet-e következtetni a versekből a betegségre?

Egy barátom elküldte fiatalkori verseimet, amivel tényleg meglepetést okozott. Azt mondja, valami ősrégi nyomtatóval készült, már alig olvasható szövegek, és szinte az utolsó pillanatban lettek (re)digitalizálva. A versek nagyszerűen illusztrálják a kamaszkori idézőjeles szocializációmat, és csak egy adalék ahhoz, hogy problémás gyerek voltam. A suliban igyekeztem megfelelni, bár volt, hogy bort reggeliztem, vagy éppen felest. Több, mint húsz év távlatából azt mondom, hogy a versek tükröznek egy kort, ahol ahol fiatalkorúakat is kiszolgálnak alkohollal, és fél-legálisan mehet az alkoholizálás, és általános a kezeletlen fiatalkori depresszió. Múlt század végi versek, 1995, a költészettel modern kori Rimbaud-ként szakítottam 18 évesen, talán azért, mert nem tudtam még annnyit a kötött formájú versekről, mint manapság, és hát fiatalkorában mindenki amúgy is verset ír, aztán meg nem. Tény, hogy az én költői műveim más irányt vettek, mint az általános. Annyi, hogy a versek nem igényelnek kommentárt, önmagukat magyarázzák, nincs mit elemezni rajtuk. Nincs titok, nincs rejtély, nincs talány. Nem mondom, hogy ezek a legjobbak, de annak megítélésére jók, hogy hogy láttam a világot 15 évesen. Mai fejjel, ha néha verset írok, azokon van mit kommentálni, de mondjuk ki, inkább csak nekem kedvesek, kényelmesebb már szabad verset írnom, és menőbbnek gondolom. Inkább csak egy lelkiállapot kifejeződései, mint valós művészi alkotások. Visszatérve ezekhez a rímes-rémes versekhez, kérdés, hogy mennyire vetíti elő nálam a későbbi betegséget, mert sokan azt mondták, hogy a problémák velem nagyon régen kezdődtek, egyesek már 8-9 éves koromra vezették vissza, bár ennek ellent mondanék. Így visszaolvasva semmi jelét nem látom benne skizofréniára valló tendenciáknak, sőt túlzott precizitással lettek megfogalmazva. Aztán utólag lehet vitatkozni, hogy skizofrén volt-e József Attila, öngyilkos lett-e József Attila, vagy kíváncsi lennék, mit diagnosztizálnának ki ezekből az orvosok. Mindenesetre furcsa, hogy előkerültek ezek a versek, szerintem a fura témák ellenére egy 15 évestől nem is várható sokkal több. Érdekes, hogy 1995-ben írtam ezeket a verseket. Mi is volt ’95-ben. Kijött az Rpg Maker 1995. Csak nem az ezeknek a verseknek a nyomán támadt amtőr művészetnek az ellenpontjaként? Aztán később én is lecsaptam az Rpg Maker 2000-re, 2003-ra. Rpg Maker MV-ben írtam is (online) játékot, az Rpg Maker Vx Ace-t meg is vettem. Egyébként O. H. R. RPG. C. E-ben is írtam játékokat, Twine-ban is, sajnos azokban is nagyobb teret kap inkább a valósághű ábrázolás, mint a fantázia. Lehet, hogy ezen kellene dolgoznom. Sammi fantáziám, szinte. Bloggerként is csak az igazság keresése, csak a brutális, nyers őszinteség. Szerencsére, nem vagok ugyanaz már, mint 1995-ben vagy mint a 2000-es évek elején vagy mint akár mielőtt elkezdtem az egyetemet, és Origo blogger voltam, az egyetem alatt is változtam, bár nem túl sokat. Hogy a francba lesz az embereknek fantáziájuk? Meditálással? Hallucinálással? Másolással? Példáaul ez is sokat változott. Régebben főleg másolásból adódott az emberek fantáziája, ma már inkább támaszkodunk meditációra és hallucinációra. Most főleg magamról beszélek. Ez segített például a költészetem fejlesztésében is, az új verseim például már egész jók, szerintem, túlmutatnak a kezdeti világgyötrő-világromboló tendenciákon. Új verseim:

After

Újra kaphatók bakelitlemezek a boltban,

A DJ-k örömére, megvettem volna nyomban

Azt a nyekergős slágert, amit rólunk írtak,

Hollywoodban is csak nehezen bírtak

Magukkal, amikor megtudták az igazat,

Hogy az az akkord és az a riff igazgat

Mindent jóformán a nagyvilágban,

Amit egy buliban véletlen eltaláltam.

Basszeros csajok fáznak nagykabátban,

Alul meg semmi, így táncolnak általában,

Ütemükre vakarja lábát/fejét Istennő Thetis,

Van programod ma este, vagy jó lesz a Tetris,

Megírom neked JavaScriptben vagy gépi kódban,

Fent lesz a YouTube-on hálózatos változatban

A végigjátszás, ne fáraszd magad, aranyom,

Kiszervezzük gamereknek, estére én ezt adom.

És nézhetjük a pörgő és forgó formákat,

Ahogy a levegőben megszegik a normákat,

Leérve a földre lassan, mindig más alakban,

Összesimulnak, aztán eltűnnek a falakban,

Közben talán felbontok egy meggyes sört,

Parázsló cigimmel leírok egy újabb kört,

És végighallgatom a lejátszási listát,

Addig te nyugodtan csekkold az Instát.

A bakeltien meg akad a tű, nyekereg a lemez,

Amit várnék tőled, hidd el, nem az, nem ez,

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba,

Tudjuk már nagyon jól Hérakleitosz óta,

Visszhangozza és idézi Platón és Seneca,

Oltásod Pfizer, Szputnyik vagy Astra Zeneca,

Sem tudom, de szépen jelölj be egy fülön,

És feküdjünk az ágyba most már mindig.

Külön-külön.

Coda:

Nagyapámként biciklizgettem, soron kívül, két hétig

Zsdanov marsallként blogot írtam egész végig,

Zárnám most már soraim, fogytán vannak boraim,

Nem nevetnék annyira Krisztiánon, Burain,

Hogyha név és személy mondanivaló nélkül,

Nem találna egymásra 44 évesen végül.

 

71 SMS (aka 71 Nem fogadott hívás, Szoftverhiba)

71 ápoló = 71 szúnyog,

17 mentőautó = 17 méhecske.

44 zümilégy = ?

? = here.

 

A sámánnő lelke (Last Line Edited)

 

Útra kelt a sirály –

Mondta Ványa bácsi,

Három nővér várta

A 6-os szobába’.

A sirály egy szimbólum,

A lélekre, ha repül,

A szoba egy kalitka

A testnek, ha bekerül.

Múlék régi, nagy rögös út,

De hirtelen bealkonyult,

És már nem található

Csillagösvény, fellegajtó.

Madarak jönnek,

A párkányra leszállnak,

A madarak hírvivők,

Üzenetre várnak.

Madarak éneke

Messzire hallatszik,

Amazonas torkolattól

El Szibériáig.

Dobpergés és füstjel,

Arról szól a fáma:

Elindult a sámánnő

Legelső útjára.

 

És a régi verseim:

Kikapcsolódás (Üdvözlet Rumániából)

Depressziós másik énem
Felesleges oxigénem
Miatt él még mindig bennem.
Két decis rum mit kell tennem?

Feláldozod magad értem?
Ezt valahogy mégsem értem.
Én, ki téged úgy szeretlek,
Most gyomromba eltemetlek?

Feltépem a zárjegyedet,
Kifolyatom a beledet,
Halálosan meggyötörlek,
Egy oszlopnál összetörlek.

Jó volt veled, és mégis megöltelek,
Magamra részeg vigyort erőltetek,
Ez csak egy felesleges haláleset,
Holnap megint depresszióba esek.

1995. október 14

Alulnézet

Tele vannak már a sírok,
Óvóhelyen verset írok.
Nem zümmögnek már a legyek,
Haza többé sose megyek.

Kicsi pince, nagy szabadság,
Ez a végső, édes rabság.
Elfogyott a kajám, vizem.
Lelkemet is mindjárt viszem.

A testemet hagyom csak itt,
Hátha táplál még valakit.
Hiszek még egy felsőbb lényben,
A jóságos égi fényben.

Ha hirtelen felvillanna,
Aki még él, kirohanna.
Néznénk, hogyan nő a gomba,
A megváltó atombomba.

1995. szeptember 17

Önámítás a világ vége előtt

Egyszer minden szerelem véget ér,
Valamelyik már el sem kezdődik.
Végül az összes marha hazatér,
Vagy élettel már nem is veszkődik.

Egy népszerű öngyilkossági mód,
Vagy csak hibás genetikai kód.
Nem tudod a végét, hidegen hagy,
Az életre is alkalmatlan vagy.

1995. szeptember 28

Napi kettő

Nézem a boldogságot bekötözött szemmel,
Mivel is működik, talán gombelemmel?
Próbálgatok mindent, egyik se megy bele,
Megdühödtem, most már mit csináljak vele?
Kést rántok, de ő is, én maradok ülve,
Furcsa testét nézem, késemet törülve.
Gátlástalan kurva volt,
Sosem ivott alkoholt.
Otthagyom, mert tudom, nem hal meg egészen,
Néha szembejön majd, de nem adja ki részem.

Tovább megyek innen, a rum jön velem szembe,
Késemet elrakom, őt veszem kezembe.
Rég ismerjük egymást, ugyanaz a bajunk,
Palackba zárva, és keserűek vagyunk.
Sajnálgatjuk magunkat egész éjszaka,
Majd vitatkozunk, kinek nagyobb a szaga.
Se nem élő, se nem holt,
Boldog ő még sosem volt.
Otthagyom, mert tudom, úgyis meg fog halni,
És ivás után különben is megyek falni.

1995. október 15

Edit: Ma ez történt velem, amit leírtam az Index fórumra (kattogó írógép néven):

0 0 2

Bocs, ha kissé offtopik vagyok, de egy szomorú hírt jöttem bejelenteni: egyket, sajnos, hosszú vergődés után kimúlt, innen a fórumról, 1300 bejegyzéssel, nem bírta kivárni az Árpád-ház kihalását, és ha szabad érdeklődnöm, mit jelentenek ezek a röpködő valamik a térképen, én nem tudom, mi van Pápán, de Nyíregyháza felett egész hajnalban ezeket a bizbaszokat lehet hallani, fogalmam sincs, mit csinálhatnak itt egy nappal az atomfegyverek élesítése után… remélem, nem fenyegetőznek, hanem “barátkozni” jönnek…

0 0 3

egyébként, nem tudom, mit követtem el, éppen csak az orosz rajzfilmek történetéről “csempítettem” egy kis bejegyzést a blogomra, attól még nem biztos, hogy atommal kellene fenyegetőzni, azt hiszem, egy kicsit mintha messzire menne Oroszország, tudtommal tök semlegeek vagyunk… mondhatni, Orbán Viktor a szövetségesük (legalábbis azzal vádolják nyugaton)…

Já, lehet, hogy csak egy kis köcsög helyi gangstalker csoport (RSM-132) (Roszatom Maffia) szórakozott… Az egész várost hajnal óta vadászgép-hangokkal fenyegetik… Senki nem tud aludni tőlük… Holnap hétfő… Vagyis ma…

A nyíregyházi Roszatom Maffia autója (remélem, még az idén a bontóban végzi) du-du
A nyíregyházi Roszatom Maffia autója (remélem, még az idén a bontóban végzi) du-du

Álomcsapás, viszontválasz

Egy estém itthon

Megkívántam a sör-virslit, de igazából tea-virslit eszem vacsorára, mindig is jobban bejött a tea-virsli, mint a sör-virsli, még alkoholista koromban is, a sör-virsli csak erőltetés volt. Lehet, hogy nem is iszom alkoholt egyáltalán, bár hétvége van? Fura lenne, már megszoktam… Alszom… Mentális támadás ért, egyszerűen nem bírok felébredni, viszont álmomban odakóválygok a számítógéphez, alvás közben, vakon gépelem a következő sorokat, mintha programoznék (bár azt inkább ébren szoktam csinálni). Először igyekszem kivédekezni a  csapást, a következő sort írom, bár visszaolvasva idegenül hat; mintha nem én írtam volna, hanem egy nyíregyházi boszorkány:
De miért e bosszanyon bosszulnátok?! Tudtátok, hogy az utolsó.elottia lefélelmetefebb,,,
Lassan kezdek magamhoz térni, a következő sort már félig tudatosan írom, ismerős az érzés, amikor a miskolci boszorka megszállja a testemet, és jóváhagyásommal a következő sort üzeni:
Tájsebészet… Jahahahajjjj!!
Amikor teljesen magamhoz térek, zavart vagyok, kissé, próbálok poénkodni, ostoba férfipoénnal elütni az egész esetet, öntudatlanul valami nőhöz menekülök, ha baj van:
Jaj, kissé “elszunyogkáltam”… Kellemes hétvégét kívánok! 🙂 /home/papp/Downloads/Screenshot_2022-02-19 Aleska Diamond – Weather Girl, Free Porn 5a xHamster xHamster.png
Aztán elkomorulok. Viszontválaszon gondolkodom:
Homoki Attila Zincsenko Oleg embere.
Zincsenkó Olegné “jóravaló” “teremtés”…
Nin-Jii-Ahh!!
12 hónapig…
Érzékelem, hogy ősi hülyítési protokollok indultak be a városban. Erre annyi a válaszom, hogy egy mardelnek elég 2 “opati polip”, akik közül ráadásul az egyik pakoló, a másik ősellenfél.
bocsánat, nem pakoló, hanem hordár
Mától fogva, akik levadásznak egy aktív “opati polipot”, és ezt megnyúzva, a bőrével együtt bizonyítani is tudják, azok között “La Fiesta borválogatás”-t sorsolunk ki…
… méghozzá április 1-jén..
Csak nehogy “vodkát vegyek a számhoz” ma éjszaka..

Az ünnepnapok lehetséges bővülése – A pogány rítusok egyenjogúsága

Kérdésfelvetések a kereszténységhez és az orvostuományhoz

Kellemes Valentin napot. Gondoltatok már arra, hogy a sámán és a Sátán között egy betű különbség van? A Sátán neve Légió… És arra, hogy a 06/70-666-56-55-ös telefonszám jelent(het) valamit, a Halloween-i születésnap is, és az is, hogy vámpirizmusból írom a záródolgozatomat? Szóval csak nem az őszi napéjegyenlőség körül születtem, óraátállítás körül? A hölgy, akivel élettársak voltunk, csak nem a tavaszi napéjegyenlőség körül született, óraátállításkor? A családneve csak nem azt jelenti szerbül, hogy “farkas”? Csak nem az Alkonyatot nézném meg Vele? Vajon nem lehet-e az, hogy bizonyos skizókáknak csupán annyi a “bűnük”, hogy “rosszkor, rossz helyen” születtek? Csak nem ebben a téma- és tárgykörben fogantak Csokonai Vitéz Mihály nagy látomásos verskölteményei: Az álom, Az estve és a Konstancinápoly? Melyikben is van a “Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!” sor? Csak nem a Konstancinápolyban? Nem lehet, hogy Csokonai már ezekben a versekben, a felvilágosodás és a rokokó korában “körmendizi”, illetve “cornettózza” az igazságot? Jé, ebben a dalban pedig ByeAlex bácsi csak nem megénekelte a miskolci közös élményeinket? 🙂

Aktuális világpolitikai helyzet:

Pénzügyi helyzetem, anyagi körülményeim:


Amúgy minél inkább, minél kevesebb pénzt adnak a skizofréneknek, a világ annál inkább lesz egyre inkább avatár-szerű, modul-szerű, ikon-szerű, a való világ is annál inkább egyre jobban kezd átmozogni a virtualitás irányába, például van, hogy valaki “raszteres” lesz, vagy “sprite-os”, igaz-e, Homoki Attila, és annál inkább kezdünk elindulni abba az irányba, amikor polgárjogot nyer a világban a tárgyak cseréje, a cserekereskedelem…

Tavaszi-őszi-nyári-téli napfordulók (ccelebrities-1407563-768×481.jpg):

A BB és a Szovjetszkoje Igrisztoje a kedvencem, de megiszom a Törley-t is, persze csak hétvégén… 🙂

Na, akkor “játékos formában”:

Valentin előtt

Mostanában a flamingó szimbólum gyakran felbukkant az életemben, és ráadásul pont olyankor, amikor nem számítottam rá. Vagy egy kis hölgy alakjában, akit flamingós szoknyában láttam a buszon, vagy egy-egy dohányboltban kapható gyújtó alakjában jött elém, vagy a vak szerencse vezette elém most például a Pixabay-en. A flmaingó Európában és a Kárpát medencében csak elvétve, véletlenül bukkan fel, és szerencsés véletlen, ha valaki netalán megpillant itt egyet, nemhogy kettőt is egyszerre.

A flamingókat mindig csak távolról látjuk, filmeken, Dél-Európában, Délnyugat-Ázsiában, Dél-Ázsiában és Afrikában honos. Ami messziről rózsazín, babaszerű álom, a flamingó-álom, közelről vöröses és harcias tekintetű madár, ragadozó, erről legbővebben a héjatlan levéllábú rákok rendjébe (Anostraca) sórák tudnának nyilatkozni (Artemia salina), ugyanis ők a kedvenc táplálékaik. A harci díszekben pompázó flamingók nekik például a biztos halált jelentik. A flamingónak is meg kell élni, a háború is létező fogalom is és jelenség is, “show must go on”.

Újabb keletű fogalom lehet az úgynevezett “előre megkoreografált háború”, keleti szomszédunkban, Ukrajnában is ez készül. Megint felhalmozódott egy csomó fegyver a világ vezető nagyhatalmainál, amit megint “tesztelni kell élőben”, és hát hol máshol, mint Ukrajnában? Jó hírnek fogható fel, hogy már valószínűleg a meneküléi útvonalak i meg vannak tervezve, a menekültek száma már előre 1,5 millióra tehető, az “előmenekülők” már meg is jelentek hazánkban, a térségből menekülő ukránok, románok, székelyek, magyarok hol máshol vezetnék le a fölösleges harcimarci energiáikat, mint éppen Magyarországon, különös tekintettel Nyíregyházára. A pénz értéke relativizálódik, a boltokban rendszeresek a “trükkök”, tiszta “kész átverés show” 1-1 bevásárlás, csak nem mondják be utána, hogy “kandi-kandi kamera”, hanem futhatunk a pénzünk után…

Ahol már meg is kezdődött a pánikvásárlás. A megmaradt Interspar (a László utcai átmenetileg jójózi, értik, kérem szépen), illetve a Tesco, valamint a Nincs Remény patika dugig volt emberekkel, illetve sorbanállókkal. Fizetés után, nyugdíj után, háború előtt, szóval sokminden összejött. Ilyenkor talán a Valentin nap sem olyan érdekes, mint máskor. A Valentin nap a ’90-es években jött be Magyarországra, ugyanúgy, mint a Halloween (nem tudom, kinek mit mond: Halloween, amit 2 éve már különféle elmegyógyintézetekben töltök szülinapom alkalmából), és igazából egy Bálint nevű pap vértanúságára emlékezünk, aki a rómaiak tömlöcében halt volna meg hitéért, a kereszténységért, utolsó levelét a feleségének címezve.

Mi mást is mondhatnék mást ilyenkor, mint azt, hogy akkor kellemes Valentin napra készülődést, és kellemes háborúra való készülődést kívánok minden kedves egészségesen is beteg elmének, akik engem basztattak eddig, ahelyett, hogy az ukrán helyzetre gondoljanak, most pedig tülekednek a bevásárlóközpontokban… Na, mindegy, van pozitív hozadéka is a nagy háborús készülődésnek, tegnapelőtt sürgősséggel települt egy “Nemzeti Italbolt” is a piros házba, vészvillogóval a kirakatában…