Pár mondat a gondnokságról

Mostanában nem annyira sok, de volt időm gondolkodni a gondnokságon. Britney Spears 2020/21-es ügye nagy port kavart a médiában, szerintem most hagyják egy kicsit leülepedni… Demenciával volt diagnosztizálva az énekesnő, közben meg kiderült, milyen megalázó bánásmód és gyógyszerezés volt az osztályrésze, az apja kamerázta, rátette a kezét a vagyonára, stb. Hát, lehet, hogy a családjában nem Britney “a legélesebb kés a fiókban”, de ez a bánásmód már sokaknál kiverte a biztosítékot. A Twitteren népszerű volt a #freebritney hasthtag, tüntetések, megmozdulások szerveződtek a gondnokság megszüntetését követelve. Sokan tovább mentek a #freebritney mozgalom híve, amikor megkérdőjelezték, hogy EGYÁLTALÁN szükség van-e olyasmire, hogy gondnokság. A gondolatot, hogy ti. gondnokságra nincs szükség Thomas S. Szasz vetette fel komolyabban először, és most Britney ügye kapcsán is felmerült a gondolat. Az én saját gondolataim ennek kapcsán a következők: Vajon jó ember-e, aki gondnokság alá valónak ítél másokat, ezzel tönkretéve az életét? Amikor olyan morális megfontolásokat érvényesít az ítéletében mások felett, amik a saját életére vonatkozóan sem teljesülnek egyáltalán? Nem maga a gonosz eszköze-e a gondnokság, amikor lefokoz, másodrendű, sokadrendű állampolgárrá aláz másokat, az ítélet kimondója pedig éli a világát? Nem fasizmus-e ez egy kicsit? Nem az egészségnácik túlkapása? Amikor abból szerzünk pénzt, hogy a másik életminőségé leküldjük a béka s*gge alá, és ezt még az orra alá is dörgöljük a bíróságon? A gondnokság intézménye nem jó, tehát ebből fakadóan az elmeorvosi szakértők (akármilyen hangzatos cím birtokában is legyenek) nem jó emberek. Orvosfasiszták és egészségnácik, akik törekszenek az igazi nácizmus felé, és a jobboldali kormányokat is erre sarkallják. A saját kezükbe szeretnék venni a dolgok irányítását, amikor orvosfasizmust akarnak. Edit Schaffer az Asperger gyermekei című könyvből a hitleri Németország fasiszta államában történt gyerekgyilkosságoról írt a Spielgrundon és más intézményekben. Hiába nem kérte a fasiszta állam gyerekek kivégzését, az orvosok és ápolók “elébe mentek” a folyamatoknak, amikor saját hatáskörben folytattak gyerekgyilkosságokat. Hiába nem kéri az állom, hogy futószalagon gyámosítsák az embereket a mai kor Magyarországán, néhány orvosszakértőnél egész egyszerűen “elveszett a kontroll”, és a parttalan egészségfasizmus nevében futószalagon gyártják a magyar államnak a másod- és sokadrangú állampolgárokat, nem kevés kárt okozva ezzel a magyar gazdaságnak. Nemsokára interjút készítenek velem, valószínűleg a témában, ott talán megpróbálok árnyaltabban fogalmazni, amennyire lehetséges, és szükség van egyáltalán árnyalatokba öltöztetni az igazságot. Britney-nek sikerült a gondnokság alól (nagy nehezen) kiszabadulni, de sokunk nem ilyen szerencsés: túlgyógyszerezés, megfigyelés modern eszközökkel, gangstalking, gazdasági visszaélésék célpontjaivá, áldozataivá válnak a gondnokság alatt lévő emberek, földi pokollá változik az életük, életminőségük rohamos romlásával, akár kint élnek a társadalomban, akár sikerül őket elsuvasztani egy “szeretet”-otthonba. 2022 írunk, semmi helye az egészségfasizmusnak a világban, az egészségnáciság, egészségfasizmust csak orvosfasizmusra és politikai fasizmusra vezet. Sajnálom, hogy meg kell ismételnem, de még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy az “igazságügy elmeorvosi szakértők” nem jó emberek, mert valamiféle olyan általános emberi értékek, vagyis a humánum alapján ítélnek meg másokat, amiknek ők maguk a minimumával sem rendelkeznek. Felsőbbrendűnek, “Übermensch”-nek tételezik magukat, holott, ha ránézünk az életükre, azt találjuk, hogy sárosabbak és nyomorultabbak, mint mi magunk vagyunk. Mi más lenne ez, mint az egészségnáciság megvalósulása az orvosfasizmusban, ahogy a covid-diktatúra is az.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.