Dűne

A Dűne az a film, amiben fél óra alatt nem történik semmi. Majd letelik az egy óra, szintén semmi. Másfél óra elteltével, mintha történne valami, de két óránál kiderül, hogy mégsem történt semmi. Két és fél óránál a főszereplő párbajban megöli a fremenek bajnokát, és vége a filmnek, lehet hazamenni. A fremenek, azok a kék kontaktlencsés sivataglakók (érdekes viselet sivatagban a kék kontaktlencse), az Arrakis nevű bolygón őshonos sivatagi népek. A bolygó irányítása fölött a Harkonnen-ház és az Atreides-ház küzd egymással. A Harkonnenek a gonoszok, akik ki akarják irtani a fremeneket, az Atreidesek a jók, akik a szövetségeseikké akarják tenni őket. A Galaktikus Császár (aki a filmben nem látható), színleg az Atreideseknek adaja a bolgót, de titokban a fremenekkel van. A Dűne első része nem más, mint a Dűne univerzumának a miliőjének a felvázolása, a főszereplő, Paul Atreides bemutatása, aki Leto Atreides fia, és a történtek után fremen segítséggel (miután a fremenek között megjövendölt messiás-félével azonosítják) elérni a galaktikus császári címet.

A filmet Denis Villeneuve rendezte, és a Dűne: Part One után további Dűne-részek is várhatók. Érdekessége még a filmnek, hogy nagy részét Magyarországon forgatták, két magyar vonatkozású Oscar-díjat nyert el, az egyiket Sipos Zsuzsanna, a legjobb produkciós tervezés kategóriában Patrice Vermette látványtervezővel együtt a helyi idő szerint vasárnap este Los Angelesben megrendezett 94. Oscar-díjátadó ceremónián. A másodikat Mac Ruth kapta hangmérnöki munkájáért, aki szintén magyar állampolgár (is). A filmben a meglehetősen fiatal Timothée Chamelet játssza a főszerepet, aki az egyik ház örököseként, anyjától, Lady Jessicától (Rebeca Fergusson) örökölt varázslatos erő birtokában joggal indul a versenyen, ami azok között zajlik, akik esélyesek majdan a galaktikus császári címre. Az apjától örökölt dinasztikus hatalom és az anyjától örökölt varázserő néha megzavarja a fejét, látomásai támadnak gyakran, emiatt apja halálakor ki is fakad az anyjára, hogy miatta lett őrült. Sokszor előre meglát dolgokat, korlátozottan képes érzékelni a jövőt, amin változtatni is képes. Talán Frank Herbert Dűne című filmje (és az esetleges folytatások) lehetne a jövőben az a sci-fi eposz, ami talán jobban lekötné a fiatalság figyelmét, már ha nem lenne ennyire vontatott, néhol? Vagy talán éppen ez a lényeg? Lassan mondjuk, hogy mindenki megértse?

A film története azzal zárul, hogy Paul Atreidest és édesanyját végül egy(-két) törzsi harcos legyőzése árán befogadják a fremenek maguk közé. Végülis jó kiinduló pontja egy új filmes univerzum kiépítésének, Frank Herbert 19 regényből álló könyves világa, amit David Lynch 1984-ben már rövidre zárt egyszer egy félig-meddig komolytalan Dűne filmmel, amit nem szoktak neki jó néven venni, ugyanúgy járt, mint a Mulholland Drive, a maestronak nem volt kedve sorozatot írni, ezért belesűrítette 1-1 moziba a mondanivalót… A mostani Dűne viszont szinte megágyaz a későbbi Dűne-moziknak, az alapok szájba rágós elmagyarázásával, kérdés, így kell-e egy új univerzumot bevezetni, ilyen iskolásan, nem lehetett-e volna valamennyivel izgalmasabb, mint a Csillagok Háborúja első része? Ezek szerint nem, és az Oscar-díjak szerintem kifejezik a szándékot, hogy ez a kijelölt irány a nagy sci-fi eposzok világában.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.