A könyvelők öregkora

“Tessék, most is a gép előtt ülök”, hiszen ez a végzettségem is, és a munkaköröm is, “most is számítógéppel játszom”, hiszen ez az egyetemi feladatom a záródolgozatom elkészítéséhez.
Jó reggelt. Amikor Douglas Adams azt írta, hogy egy másik bolygóra való költözéskor a könyvelőket és egyéb csepűrágókat lehetőleg egy külön űrhajón kell utaztatni, és ottfelejteni valahol, tudom, hogy miért írta. Egy könyvelő annyit jelent, mint hogy legális tolvaj.
Egy könyvelő nem tud nem lopni. Egy könyvelőnek elfogynának a gondolatai, ha az esze csak a rutinfeladatok lekönyvelésén járna. Ehelyett mindig azon jár az esze, hogy jár jobban anyagilag. Természetesen ezek megmaradt, sekélyes kapcsolataikra is érvényesek.
Egy könyvelő számára olyan morális és jogi és filozófiai fogalmak, mint etika és erkölcs és humanitás, merőben ismeretlen fogalmak, számukra ezek érthetetlen bűvészkedések a szavakkal, ha valaki, tegyük fel, hatályon kívül helyezné a jogrendet, mindent ellopnának, amit érnének.
A jog egy könyvelő számára egy ellenfél, egy megkerülendő akadály. A jog épületét egy nagyon zegzugos tákolmánynak látják, ahol annyi ki-bejárat, csúszda és hátsó létra és mászókötél és mászórúd van, amiken folyamatosan csüngenek, hogy gyakran nem veszik észre a főbejáratot.
A könyvelők általában nem nagyon értik a könyveket, a könyv nekik naplófőkönyv, amit félelemmel vegyes tisztelettel öveznek, az írástudók árulásának tartják, hogy egyáltalán van olyan hogy könyv, könyvezés (nem könyvelés), irodalom, kommunikáció, médiatudomány.
Egy könyvelő teste fölött idősebb korára, ahogy az elméje homályosul, kezdi átvenni a lopott vagyona az irányítást, még a nemlétező érzésvilága is teljesen elhomályosodik. Nyugdíjas könyvelők maguktól már nem képesek semmit tenni vagy mondani, anyagi javaik kezdik mozgatni őket.
A könyvelők öregkorának veszélyei: hatalmas vagyon, nevetségesen ocsmány módon való elbutulás, aminek tragikomikus, röhögtető folyományai lehetnek, és olyanfajta folyamatokat idézhetnek elő, hogy a környezetük érzésvilága is elsekélyesedik, és aki nem szokott még hozzájuk, esetleg halálra röhögi magát rajtuk. Ismeretlen emberek közé beengedni őket már csak ezért sem javasolt.
Jellemző még: a gazdaságilag gyengébekkel szembeni kiállás, mögötte semmi erkölcsi és morális tartalommal (mi az?), a pénz piedesztálra emelése, faszari zsugoriság a világban a gépiség és a gépiesség elterjesztése, automatikus mozgások, kívülről vezéreltség szeretete, előképük a mechanikus robotoknak. A külvilágtól való védekezés, szeparáció egyetlen lehetséges útja számukra az olyan fokú önhergelés és kötekedés, ami cigányoknak is dícséretére válna. (Emiatt a közelükben tartózkodni, sajnos, szinte lehetetlen, huzamosabb ideig.) Szellemi táplálékaikat leginkább az ingyenes, másolt, lopott tartalmak fogyasztása képezi, amiért feltehetőleg ki vannak átkozva egy-két pénzesebb helyről, a fapados, sufnituning, tolvaj megoldásaik miatt.
Talán a leggazdaságosabb eszköz lenne nekik az utódaikat is gondnokság alá helyezni, hogy az “őrült költekezésüket’ visszafogják, és esetleg még a saját, jogos járandóságukat sem odaadni, hanem helyette ingyencirkuszt csinálni a környéken, hogy az irodába frissen kinevezett könyvelő “gyermekük” (44 évesen, csak 26 évbe telt, mire irodába került) még a saját pénzéhez se jusson hozzá, még önmagától se tudjon kikönyörögni (a saját zsebéből) 0 forintot sem, és így sokkolják le a cigizésről, amivel titokban ők is szoktak “játszani”, mert akárhányszor le akart szokni, ők (vagy azok) mindig újra és újra visszasokkolták vagy visszasokkoltatták vagy visszaédesgették, méghozzá tudatosan. Lényegében kávéval, cigivel és piával irányítottak egész életemben, és most még (44 évesen) azt is ők akarják megszabni, hogy hol, mikor mennyi, miért, stb. fogyjon ezekből általam. “Szép új világ” – Van, aki idézgeti csak a könyvcímet, anélkül, hogy olvasta volna…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük