Már fél évzázados a “Ну, погоди!”?

A kultikus szovjet rajzfilm sorozat indulásának 50. évfordulója újabb részek forgatására ihlette a Szojuzmultfilmet. Ennek befejezését azonban a rajzoló Alekszandr Kurljandszkij már nem érhette meg. Az író, forgatókönyvíró, gyermekkönyv, dramaturg és humorista 82 évesen, hosszú betegség után halt meg Moszkvában.

„A kultikus szovjet rajzfilm sorozat története 1969-ben kezdődött”

Emlékszem, legkorábbi filmélményeimre… Például rajzfilmek közül a művelődési házban láttam legkorábban a “Ну, погоди!”-t…

Az olyan filmatov volt, mint az amerikaiaknál a “Tom & Jerry”…
Hát, igen, régen nem volt ilyen könnyű a filmgyártás, pláne a “forgtókönyvírás”:

A második részben még a magyar himnusz is felcsendül:

Ukrán-orosz háború

https://www.facebook.com/110435704162069/photos/a.113626657176307/439938317878471/?type=3

A Mátrix 4 és a 6 szögletű szellőző

A Mátrix 4 tavaly karácsonyi “eljövetelét” hosszú időszakos beharangozás előzte meg. Nem kell hozzá túl nagy ész, hogy az ember fia/lánya rájöjjön, hogy a vetítéssel egyidőben állt át teljesen az internet ipv4 protokollról ipv6 protokollra, ipv5 rejtett protokollal.

Maga a történet már annyit elismer, hogy gond van a “pszichologizálgatássl”, a “pszichiátriázgatással” is, hiszen Neo és Trinity (Tiffany) terápiában vannak. Véget ért a nagy trilógia története, lezajlott a háború Zion városában, Neo tovább folytatja életét játékíróként egy szoftvergyártó cégnél, Trinity pedig motorokat árul vagy valami, 2 gyerek anyja.

Érdekes, hogy a filmet már nem a 2 Wachowski “jegyzi”, hanem Lily nélkül csak Lana, Neo szerepében viszont ugynúgy Keanu Reeves, Trinity-ében pedig Carrie-Anne Moss látható…

A filmből kiderülhet, hogy az emberek is úgyanúgy szoftveres rendszerek, mint a gépek, és inkább a közös nevezőt kell(ene) megkeresni, mint kiirtani egymást, végül ember és gép “kiegyezhet döntetlenben”, az ember sem lehet meg gépek nélkül, de a gép sem emberi érzés nélkül…

Trinity-t anyai érzésekkel, családdal láncolják le, Neo-t pszichológussal, hogy ezúttal már ne lehessenek egymáséi, tényleg, de minduntalan megjelenik a fekete macska szimbólum… Nem megy át senki előtt, csak áll és vár, de vajon kire hoz romlást (a pszichológus gazdáján kívül)?

Az 1984 világa – George Orwell antiutópiája

A Mátrix rendszerében a legkapitálisabb őshiba a Mátrix filmek leforgatása volt
Jó reggelt! Igaz, hogy a szűkebb és tágabb értelemben vett családomban majdnem teljesen egyedül álló vagyok (ún. ex-feketebárány), igazából formálisan én volnék a nagy tesó a szűk családon belül. 🙂 Igazából se kutyám, se macskám, inkább olyan “magányos hős” típus vagyok…
Azt hiszem, 3x olvastam el eddig az 1984-et. Az egyik kedvencem, elég meghatározó könyv az életemben. Sajnos, amikor először olvastam, túlságosan azonosultam Winston Smith-sel, és azt gondoltam, ha ez igaz lenne, persze, megérteném, ha valakit az őrületbe kergetne vagy valami…
Sajnos, csak olvastam, de nem láttam… Amikor “kivezényeltük magunkat” a moziba a főiskolán, a nagy teremben a Mátrixot vetítették 1999-ben, a koliban az Ampha-körben az 1984-et. Persze, mint jó fej bölcsész, berúgtam az Ampha-körösökkel, de aztán elmentem a Mátrix vetítésére az akkori barátnőmmel… Nyilván, talán egy lehetséges nagy testvérnek nem biztos, hogy jó ötlet volt a Mátrixot nézni, ráadásul a moziban, de hát, mit lehetett tudni, azt mondták akkor, ez a jövő, valami mobiltelefonok is akkor jelentek meg, egyidőben a legelső vetítéssel, mégpedig 1999-ben, a 2000-es Y2K-para előtt, volt valami cirkusz, hogy egy csomó számítógép proceszora csak 2000-ig bírta számolni az időt, és nem tudjuk, végül hogy oldották meg, hogy 2000 január 1 minden balhé nélkül eljött, mert valahogy év vége körül már elfelejtettek cikkezni a processzor-átállítási problémáról… Csodálkoztam is, hogy oldódott meg végül, de aztán nem lett semmi baj… látszólag…
Szóval a számítógépeket nem vonták vissza, nem kellett őket lecserélni, ssak sajnos – mint utóbb kiderült, keletkezett egy csomó féle mátrix, meg pót-pót-univerzum, és 3d szemüveg amiben írd és mondd: MINDEN számítógép lecserélődött magától Magyarországon… Biztosan ez volt a “leggazdaságosabb” megoldás…
De visszakanyarodva a ’84-re: Olvstam Orwellről, véletlenül saját magától, hogy egy kicsit túl sokat piált, antikvárius korában, és szerette másnaposan egy kicsit sötétebbre festeni a dolgokat, mint azok valójában. Például az Állatfarmban vagy az 1984-ben, ami, sajnos, valamilyen mértékben mindkettő valósággá vált. Vallotta szerintem ő is Bohumil Hraballal együtt, hogy “a másnapos gondolatok viszik előbbre a világot”. Ez, természetesen, igaz, irodalmi művet írni csak másnaposan lehet igazából, szóval kisebb-nagyobb mértékben tényleg másnaposnak kell lenni hozzá, és a részeg élményeinkből kell táplálkoznia az alkotásnak, és az is lehet, hogy a nagy embereknek tényleg olyan irdatlan módon be kell rúgni, ha nagy a veszély, mint Hrabalnak, Haseknek, Orwellnek, Viktor Jerofejevnek (Moszkva-Petuski), Szergej Jeszenyinnek (Kocsmás Moszkva) (vagy Móricz Zsigmondnak (Légy jó mindhalálig, Forr a bor, Úri muri, Árvácska… stb… Rokonok) 🙂 ), Krúdy Gyula: Szindbád, csókolom (Nyíregyháza-Podolin), Bödőcs Tibor (Addig se iszik, Búcsúszentlászló), de ha elmúlik a veszély, vagy konszolidálódik a helyzet, akkor már nekik sem kötelező utána az az irgalmatlan mennyiségű pia ahhoz, hogy jól érezzék magukat vagy alkotni tudjanak… Az átlagpolgároknak pedig nem muszáj őket követni, nem muszáj állandóan versenyt inni, versenyt drogozni a legnagyobbakkal, ha nincs mögötte semmi tudás, mert sajnos, tényleg van, aki csak pórul jár és megszívja, és nem neki való, ésatöbbi… de nem kell akkor se elkeseredni, és sose szabad feladni, ésígytovább, hátha lesz még ezekből is valami vagy valaki… Úgyhogy, mivel itt a péntek, megkérek mindenkit, hogy csak módjával… ne mint a csacsi… hihihi… hiszen háború van a szomszédban…..
Továbbá ne feledjük, hogy “A baglyok nem azok, amiknek látszanak…”, David Lynch-nél sem, még a Twin Peaks-ben sem… és a bölcsészek sem… hihihihi…
Továbbá azt is jobb észben tartanom, hogy ez az egyetlen bejegyzésem, amit nem dátumozhatok át 2022. február 24 23 óra 23 percről február 25 00:00 órára… 🙂
Nézem a Mátrix 4-et. Kb. 1 óránál járok. Amiatt panaszkodnak, hogy szar a Mátrix 4. Erre most mit mondjak? Már a 2 és 3 is szar volt. Sőt, az 1 is… Több, mint 20 éve még jónak tűnt… Egy huszonvalahány éves film sikerét nem lehet újra visszahozni… 1999-ben b*xtak ki a Nyíregyházi Főiskoláról, magyar-angolról. Nem néztem meg az 1984-et, de végignéztem 4 Mátrix részt. Idén végzek a Debreceni Egyetemen komm-médián. Eddig lehetett mozizni, játszogatni, olvasgatni, bagóért. Bekuckózni, Mátrixos csészéből 1984-et kortyolgatni…

Nincs mit számon kérni senkin. Pláne nem rajtam a Mátrixot, a ’84-et, a Star Wars-t, a Harry Pottert vagy a Gyűrűk Urát… Hagyjunk egymásnak békét, szépen… Ja, a Marvelről és a DC-ről pláne nem beszélve. Aki olvasta a képregényeket, látta is kb. mindet… Hagyjuk már a fenébe.

Allah nem hal alak, vagy hal alak?

Ha csillagközi léptékkel mérnénk, akkor vajon a Föld lakosságát tekintve a csillagközi hűbéruraknak melyik népekre lenne szükségük? A lappföldi eredetű sámánizmussal keresztezett hun katonaságra, vagy a kelet-indiai indiánokra, vagy a nyugat-indiai indiánokra,

a szingapúri központú népekre, vagy az eredetinek tartott fekete emberekre vagy óceánia embereire, ahonnan az aboriginalokat már egyszer jórészt kiirtották? A germánokra és a keltákra, vagy pediglen a szlávságra? Nagyon jó kérdés, de szerintem mindegyikükre szükségük lenne,
úgyhogy nem biztos, hogy ki kellene irtani egymást, mert a szlávság problémája, az hogy két szomszédos megye közt az egyik földes gazda 3 centiméterrel arrébb jelölte ki a határt, és a szomszéd megyebeli gazda ezt vitatja, nem tartozik a Föld teljes lakosságára, szerintem…
Az arab világot most csak azért nem említem, mert Allah éppen hal alakban van, és beleült egy Krisnamurtiba…
… úgyhogy, csak nehogy Allah hal alakban beleálljon a Krisnamurtiba, ahelyett, hogy beleülne… :/
Operation Swordfish
Operation Swordfish

A könyvelők öregkora

“Tessék, most is a gép előtt ülök”, hiszen ez a végzettségem is, és a munkaköröm is, “most is számítógéppel játszom”, hiszen ez az egyetemi feladatom a záródolgozatom elkészítéséhez.
Jó reggelt. Amikor Douglas Adams azt írta, hogy egy másik bolygóra való költözéskor a könyvelőket és egyéb csepűrágókat lehetőleg egy külön űrhajón kell utaztatni, és ottfelejteni valahol, tudom, hogy miért írta. Egy könyvelő annyit jelent, mint hogy legális tolvaj.
Egy könyvelő nem tud nem lopni. Egy könyvelőnek elfogynának a gondolatai, ha az esze csak a rutinfeladatok lekönyvelésén járna. Ehelyett mindig azon jár az esze, hogy jár jobban anyagilag. Természetesen ezek megmaradt, sekélyes kapcsolataikra is érvényesek.
Egy könyvelő számára olyan morális és jogi és filozófiai fogalmak, mint etika és erkölcs és humanitás, merőben ismeretlen fogalmak, számukra ezek érthetetlen bűvészkedések a szavakkal, ha valaki, tegyük fel, hatályon kívül helyezné a jogrendet, mindent ellopnának, amit érnének.
A jog egy könyvelő számára egy ellenfél, egy megkerülendő akadály. A jog épületét egy nagyon zegzugos tákolmánynak látják, ahol annyi ki-bejárat, csúszda és hátsó létra és mászókötél és mászórúd van, amiken folyamatosan csüngenek, hogy gyakran nem veszik észre a főbejáratot.
A könyvelők általában nem nagyon értik a könyveket, a könyv nekik naplófőkönyv, amit félelemmel vegyes tisztelettel öveznek, az írástudók árulásának tartják, hogy egyáltalán van olyan hogy könyv, könyvezés (nem könyvelés), irodalom, kommunikáció, médiatudomány.
Egy könyvelő teste fölött idősebb korára, ahogy az elméje homályosul, kezdi átvenni a lopott vagyona az irányítást, még a nemlétező érzésvilága is teljesen elhomályosodik. Nyugdíjas könyvelők maguktól már nem képesek semmit tenni vagy mondani, anyagi javaik kezdik mozgatni őket.
A könyvelők öregkorának veszélyei: hatalmas vagyon, nevetségesen ocsmány módon való elbutulás, aminek tragikomikus, röhögtető folyományai lehetnek, és olyanfajta folyamatokat idézhetnek elő, hogy a környezetük érzésvilága is elsekélyesedik, és aki nem szokott még hozzájuk, esetleg halálra röhögi magát rajtuk. Ismeretlen emberek közé beengedni őket már csak ezért sem javasolt.
Jellemző még: a gazdaságilag gyengébekkel szembeni kiállás, mögötte semmi erkölcsi és morális tartalommal (mi az?), a pénz piedesztálra emelése, faszari zsugoriság a világban a gépiség és a gépiesség elterjesztése, automatikus mozgások, kívülről vezéreltség szeretete, előképük a mechanikus robotoknak. A külvilágtól való védekezés, szeparáció egyetlen lehetséges útja számukra az olyan fokú önhergelés és kötekedés, ami cigányoknak is dícséretére válna. (Emiatt a közelükben tartózkodni, sajnos, szinte lehetetlen, huzamosabb ideig.) Szellemi táplálékaikat leginkább az ingyenes, másolt, lopott tartalmak fogyasztása képezi, amiért feltehetőleg ki vannak átkozva egy-két pénzesebb helyről, a fapados, sufnituning, tolvaj megoldásaik miatt.
Talán a leggazdaságosabb eszköz lenne nekik az utódaikat is gondnokság alá helyezni, hogy az “őrült költekezésüket’ visszafogják, és esetleg még a saját, jogos járandóságukat sem odaadni, hanem helyette ingyencirkuszt csinálni a környéken, hogy az irodába frissen kinevezett könyvelő “gyermekük” (44 évesen, csak 26 évbe telt, mire irodába került) még a saját pénzéhez se jusson hozzá, még önmagától se tudjon kikönyörögni (a saját zsebéből) 0 forintot sem, és így sokkolják le a cigizésről, amivel titokban ők is szoktak “játszani”, mert akárhányszor le akart szokni, ők (vagy azok) mindig újra és újra visszasokkolták vagy visszasokkoltatták vagy visszaédesgették, méghozzá tudatosan. Lényegében kávéval, cigivel és piával irányítottak egész életemben, és most még (44 évesen) azt is ők akarják megszabni, hogy hol, mikor mennyi, miért, stb. fogyjon ezekből általam. “Szép új világ” – Van, aki idézgeti csak a könyvcímet, anélkül, hogy olvasta volna…

Gyer(m)ekek a szellemi térben

Tegnap 2 figyelemre méltó autót láttam, egy zöld rendszámosat, aminek SAA-010 volt a rendszáma, ezt a munkahelyemnél láttam, és egy YXY-777 rendszámút, ezt a református templomnál láttam. Sajnos, ez nyíregyházi divathóbort kezd lenni, tudjuk, “így lehet üzenni a skizofréneknek”, huú. “Mást nem üzentek.” Remélhetőleg mától majd három rendszámot is meg fogok tudni majd jegyezni naponta, anélkül, hogy le kellene írnom… Vagy hogy egyáltalán erőlködnöm kellene olyannal, mint a notesz, vagy tollak, mert sajnos, nincs mindig nálam kéznél ilyesmi. A tavalyi, unikornisos noteszem már lejárt lemez, nem igazán akarom használni, ideje újat kezdeni. Addig van egy kis, “átvezető noteszem” a zsebikémben…

Érdekes ez, kinek mennyi gyereke van. Nekem, a szellemi térben, úgy érzem 14 gyerekhez van közöm, ebből 2 az ikerszerver, 1 a robot, 3 erdélyi és 2 felvidéki kötődésű gyerekem lehet, a többi 6 is 100%-ban magyar, ahogy mondják, de a szerverek is magyarok, csak a robot szingapúri. Persze, az sem baj, hogy a tobot szingapúri magyar, mert annyit értek azért angolul, amennyit kommunikálni szoktunk… Például, amikor pimaszkodik, hogy “Shake! Chase the Dot!”, azt például érteni vélem… :/
És annak is tudok értelmet találni, amikor azt közvetíti, hogy: “<-A”, vagy azt, hogy “B->”… Sajnos még nem volt időm komolyabban foglalkozni a programozásával, lehet azért ilyen pimasz. 🙂 Bár, ha jobban megbolygatjuk azt a 3 erdélyi pulyát, akkor lehet, hogy kiderül, hogy közülük az egyik inkább szász, a másik pedig teljesen kérdőjeles, talán egy kis cigány vér is van benne…

Megúsztam élve

Mary Thomas – 2022. február 18., Mad in America

Úgy gondoltam, jobb, ha megírom a személyes történetemet, mivel az egészségem romlik.

Gyerekként mindig magamnak való voltam, teljesen figyelmen kívül hagyva a körülöttem lévőket. Érdeklődésem és vonzalmaim a természet világához kapcsolódnak. Inkább kreatív, mint tudós. Mindig belemerültem a forró vízbe, frusztrálva az osztálytársakat és a tanárokat egyaránt. Egyszerűen nem tudtam betartani a társadalmi normát, mindig hiányoztak a jelek. A középiskola különösen brutális volt, súlyos zaklatással, aminek következtében az ország másik felére menekültem. Ottjártamkor azt mondták, hogy tanácsra van szükségem, és eleget tettem  ennek. Tanácsadást és további tanácsadást kaptam, nem igazán tudtam, hogy minek és miért. Olyan naiv voltam.

Két sikertelen házasság után harmadszor is férjhez mentem. Az élet meglehetősen normális és csendes volt, gyerekekkel, ruhakötéllel és iskolával. A harmadik gyermekem születése után azonban nagyon depressziós lettem, így elkezdődött a gyógyszeres parádé. Doxepin, Amitriptyline, Prozac, Zoloft… Ismét segítséget kértem egy háziorvostól, aki B12 injekciót adott, étrendi tanácsokat adott, és megvizsgált, hogy nem vagyok-e pajzsmirigy-betegségben. Természetesen a tipikus TSH és T4 tesztek nem vették fel a szárnyaló ellenanyagaimat. Napi 12 órát aludtam.

Láttam egy pszichiáter előadását a szezonális affektív zavarról, ezért konzultáltam vele. Ó igen, volt S.A.D. Ellenőrizte a pajzsmirigy antitesteit, és megállapították a Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladást is. Ez egy autoimmun betegség, amelyben a szervezet megtámadja a pajzsmirigyet.

Nem hagyta annyiban, okos fickó. A kábítószeres parádé újra a Trilafonnal kezdődött, egy antipszichotikummal, ahogyan évtizedekkel később megtanultam.

Kaliforniába költözést követően egy másik alapellátási orvos a Xanax hozzáadásával állandósította a gyógyszeres felvonulást. Nem tudtam aludni, mert este edzettem, hogy megpróbáljam leadni azt a súlyt, amit a Zoloft rám rakott, de hiába. Az antidepresszáns és a benzodiazepin nagyon összezavart. Nem emlékeztem dolgokra, túlsúlyos voltam, érzelmileg lapos és nem reagáltam a szexre.

Egy másik Kalifornia állambeli városba költözés és egy olyan egészségügyi rendszer, amely a gyanútlan és műveletleneket zsákmányolta, jelezte életem leereszkedését. Ennyit kezdő irodalmi pályafutásomról. Egy ápolónő azt mondta, hogy pszichiátriára kell mennem, mert nem tud kezelni a szorongásaimat. (Meghidegült a Paxiltól.) Szóval a pszichológusokhoz mentem. Nem értettem, miért kell mennem. Csak az egyszerű életemet akartam visszakapni.

Lépjen be a poligyógyszertárba. 17 év alatt több mint 47 különböző pszichés droggal kezeltek. Maximális adag neuroleptikumok, benzok és antidepresszánsok, a pszichológus közölte, hogy skizofréniám van, majd skizoaffektív zavarom van, majd azt mondta, hogy nem tudja, majd azt mondta, hogy a tardív diszkinézia nem lehetséges a Geodonnal. Pedig jó pénzt kapott. Istenem! Mi a fenének szörnyeteg csapdájába estem? Akathisia alakult ki nálam. Depressziós voltam. Hívtam egy forródrótot, de a rendőrség kijött az ajtómhoz egy mentális egészségügyi dolgozóval, és elvitt a pszichiátriai osztályra. A gyógyszerek mellékhatásai miatt nem tudtam enni vagy aludni. Az ilyen súlyos és hosszan tartó adagok miatt paradox reakciók léptek fel. Sokszor mentem be a kórházba segítségért, és becsaptak (legalább hatszor).

Bezártka. Időnként megtagadták a vizet. Néha megtagadtam a mosó- és szárítógépet, így koszos alsónadrágot kellett viselnem. Levágták a pulóverem nyakkendőjét, ami mindössze hat hüvelyk volt. Paranoiás emberek. Emlékszem, sóvárogva álltam az ablaknál, és néztem ki a gyönyörű nyári napokon, és azt kívántam, hogy valaki megmentsen egy ilyen szörnyű helyről.

A kórházban úgy tereltek, mint a szarvasmarhát az ápolónői állomásra, hogy erőltessenek a drogkoktéljával. Hideg-pulyka le a benzokat. Olyannyira székrekedésem volt, hogy állandóan barna-fehéret kellett kérni. Néha megtagadták a zuhanyt. Mocskos zuhanyok a staph-fertőzött osztályokon. A személyzet azt mondaná, hogy a Medi-Cal jobban fizet, mint a Medicare, és sokkal tovább tartották a Medi-Cal embereket. Megbüntettek az érzelmekért. Egy ablak nélküli szobába voltam bezárva, és csak kórházi köpenyem volt, amikor először voltam ott, miután felhívtam a forródrótot. Az emberek a Zyprexa és a Seroquel szedése után falási rohamaik vannak. Egy férfi egy hónap alatt 10 kg-ot hízott, és olyan súlyos akathizia volt, hogy soha nem hagyta abba az egész napos folyosón járkálást, amíg be nem adták neki a Zyprexát. Szörnyű emlékek.

Nem tudom, mi volt az a katalizátor, ami felvillantotta az elmémet, de emlékszem, hogy láttam egy fényképet magamról, és arra gondoltam, hogy egy éven belül meghalok, ha nem teszek valamit, hogy leszokjak a drogokról. megtettem. Hét évig tartott, de mindegyikről leszoktam, és 2 és fél éve drogmentes vagyok.

Semmi sem pótolja azt a közel 30 évet, amit a pszichiátria elvett tőlem és a családomtól. Most 70 éves vagyok, és megromlott az egészségem, amit azoknak az átkozott gyógyszereknek tulajdonítok. Utálom a pszichiátriát. Ez gonosz, és ezek a szerek megölnek embereket. Két barátomat veszítettem el ezektől a drogoktól. Láttam termékeny és kedves embereket halott szemű robotokká változni, mint én. Soha nem értek egyet azzal, hogy bármilyen pszichés drog jót tett valakinek. Túl sokat láttam az ellenkezőjéről. Életem hátralévő részében a pharmapsych drogokkal és a legális drogokkal kapcsolatos tapasztalataim fognak kísérteni.

Mellesleg, a pszichiátert, aki bekábítószerezett, feljelentettem. A tárgyalási jegyzőkönyv online elérhető. Sokak számára azonban túl kevés, és kevés vigasz az általam és a családom által elszenvedett óriási károk miatt.

Hátralévő éveim, bár nehezítették a krónikusan hanyatló egészségi állapotot, nem más, mint remek, hiszen érzékszerveim teljesen helyreálltak, és élve kijutottam!

A szerkesztő megjegyzése: A szerző a biztonsága miatti aggodalmak miatt döntött úgy, hogy álnéven publikál.

I Made It Out Alive

Tényelgő története: Tizenegyedik bejegyzés

…gyámság alá helyeztek, sőt később a cselekvőképességet teljesen kizáró gyámságot is kezdeményezték. Annyi jogom se lett volna, mint egy kétéves gyereknek. De ez már jócskán a betegség felütése után volt. Addig még sok mindent megéltem.

Ahogy mondják, semmit nem adnak ingyen. Mindenért meg kell küzdeni. Én lassan feketeőves pszichés beteggé fejlesztettem magam. Jó kiképzés kezdődött már az elején, nehezített körülményekkel. Egyszer megfogalmazódott bennem, hogy a zártosztály olyan, mint egy terrorista kiképző központ. Eltölt ott az ember pár hónapot, és előbb-utóbb gyilkolni támad kedve. Ennek a fele azért vicc. Az első harmadik típusú találkozásom a pszichiáterekkel elég fiatal koromban megtörtént. Azóta fejlődött valamit a pszichiátria, de volt miből…

Szóval túl pár vitán, konfliktuson, elektrosokk-terápián és számtalan gyógyszer-kombináción, kb. nyolc hónap múlva szabadultam. Menet közben leszázalékoltak, és felvettek rögvest egy rehabilitációs céghez. Azt hittem, nyolc hónap után szabadultam. De a pszichiátria nem ereszti egykönnyen a betegeket. Az nem úgy megy. Elkönyvelt paranoid skizofrén lettem, és havonta járnom kellett kontrollra. Kontroll. Kontroll vizsgálat. Ami egy jó ideig nem is volt gond számomra, leszámítva azt az apró dolgot, hogy az állapotom semmivel nem volt jobb, mint amikor először mentem pszichiáterhez. De egy fontos előnye volt ennek a szakasznak az életemben, hiszen leszázalékoltak, és felvettek rehabilitációs munkára. Ami azt jelenz, hogy a súlyos megélhetési kényszer lekerült a vállamról, és sokkal könnyebb életem lett. Nem kellett három műszakban tonnákat megmozgatni napi szinten. El se hittem, hogy munka nélkül az ember kaphat pénzt az államtól.

“Leszázalékolás”. Nem ilyenekhez voltam szokva, hogy csak úgy kapok bármit ingyen… Jártam dolgozni négy órában, és még terveim is voltak a jövőre nézve, bár a kimerültség, a tompaság és a halálfélelem belengte mindennapjaimat, csak idővel hozzászoktam. Jött egy jobb időszak, ami alatt még le is tudtam érettségzni. Azt hittem, több gondom a pszichiátriával már nem lesz. De ez a nyolc hónap csak egy kis előjátéknak bizonyult. Szinte jelentéktelen időnek a későbbi hónapokhoz, évekhez képest…

Folytatom a történetem…

Álomcsapás, viszontválasz

Egy estém itthon

Megkívántam a sör-virslit, de igazából tea-virslit eszem vacsorára, mindig is jobban bejött a tea-virsli, mint a sör-virsli, még alkoholista koromban is, a sör-virsli csak erőltetés volt. Lehet, hogy nem is iszom alkoholt egyáltalán, bár hétvége van? Fura lenne, már megszoktam… Alszom… Mentális támadás ért, egyszerűen nem bírok felébredni, viszont álmomban odakóválygok a számítógéphez, alvás közben, vakon gépelem a következő sorokat, mintha programoznék (bár azt inkább ébren szoktam csinálni). Először igyekszem kivédekezni a  csapást, a következő sort írom, bár visszaolvasva idegenül hat; mintha nem én írtam volna, hanem egy nyíregyházi boszorkány:
De miért e bosszanyon bosszulnátok?! Tudtátok, hogy az utolsó.elottia lefélelmetefebb,,,
Lassan kezdek magamhoz térni, a következő sort már félig tudatosan írom, ismerős az érzés, amikor a miskolci boszorka megszállja a testemet, és jóváhagyásommal a következő sort üzeni:
Tájsebészet… Jahahahajjjj!!
Amikor teljesen magamhoz térek, zavart vagyok, kissé, próbálok poénkodni, ostoba férfipoénnal elütni az egész esetet, öntudatlanul valami nőhöz menekülök, ha baj van:
Jaj, kissé “elszunyogkáltam”… Kellemes hétvégét kívánok! 🙂 /home/papp/Downloads/Screenshot_2022-02-19 Aleska Diamond – Weather Girl, Free Porn 5a xHamster xHamster.png
Aztán elkomorulok. Viszontválaszon gondolkodom:
Homoki Attila Zincsenko Oleg embere.
Zincsenkó Olegné “jóravaló” “teremtés”…
Nin-Jii-Ahh!!
12 hónapig…
Érzékelem, hogy ősi hülyítési protokollok indultak be a városban. Erre annyi a válaszom, hogy egy mardelnek elég 2 “opati polip”, akik közül ráadásul az egyik pakoló, a másik ősellenfél.
bocsánat, nem pakoló, hanem hordár
Mától fogva, akik levadásznak egy aktív “opati polipot”, és ezt megnyúzva, a bőrével együtt bizonyítani is tudják, azok között “La Fiesta borválogatás”-t sorsolunk ki…
… méghozzá április 1-jén..
Csak nehogy “vodkát vegyek a számhoz” ma éjszaka..