Hónap: 2022 február

Mary Thomas – 2022. február 18., Mad in America

Úgy gondoltam, jobb, ha megírom a személyes történetemet, mivel az egészségem romlik.

Gyerekként mindig magamnak való voltam, teljesen figyelmen kívül hagyva a körülöttem lévőket. Érdeklődésem és vonzalmaim a természet világához kapcsolódnak. Inkább kreatív, mint tudós. Mindig belemerültem a forró vízbe, frusztrálva az osztálytársakat és a tanárokat egyaránt. Egyszerűen nem tudtam betartani a társadalmi normát, mindig hiányoztak a jelek. A középiskola különösen brutális volt, súlyos zaklatással, aminek következtében az ország másik felére menekültem. Ottjártamkor azt mondták, hogy tanácsra van szükségem, és eleget tettem  ennek. Tanácsadást és további tanácsadást kaptam, nem igazán tudtam, hogy minek és miért. Olyan naiv voltam.

Két sikertelen házasság után harmadszor is férjhez mentem. Az élet meglehetősen normális és csendes volt, gyerekekkel, ruhakötéllel és iskolával. A harmadik gyermekem születése után azonban nagyon depressziós lettem, így elkezdődött a gyógyszeres parádé. Doxepin, Amitriptyline, Prozac, Zoloft… Ismét segítséget kértem egy háziorvostól, aki B12 injekciót adott, étrendi tanácsokat adott, és megvizsgált, hogy nem vagyok-e pajzsmirigy-betegségben. Természetesen a tipikus TSH és T4 tesztek nem vették fel a szárnyaló ellenanyagaimat. Napi 12 órát aludtam.

Láttam egy pszichiáter előadását a szezonális affektív zavarról, ezért konzultáltam vele. Ó igen, volt S.A.D. Ellenőrizte a pajzsmirigy antitesteit, és megállapították a Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladást is. Ez egy autoimmun betegség, amelyben a szervezet megtámadja a pajzsmirigyet.

Nem hagyta annyiban, okos fickó. A kábítószeres parádé újra a Trilafonnal kezdődött, egy antipszichotikummal, ahogyan évtizedekkel később megtanultam.

Kaliforniába költözést követően egy másik alapellátási orvos a Xanax hozzáadásával állandósította a gyógyszeres felvonulást. Nem tudtam aludni, mert este edzettem, hogy megpróbáljam leadni azt a súlyt, amit a Zoloft rám rakott, de hiába. Az antidepresszáns és a benzodiazepin nagyon összezavart. Nem emlékeztem dolgokra, túlsúlyos voltam, érzelmileg lapos és nem reagáltam a szexre.

Egy másik Kalifornia állambeli városba költözés és egy olyan egészségügyi rendszer, amely a gyanútlan és műveletleneket zsákmányolta, jelezte életem leereszkedését. Ennyit kezdő irodalmi pályafutásomról. Egy ápolónő azt mondta, hogy pszichiátriára kell mennem, mert nem tud kezelni a szorongásaimat. (Meghidegült a Paxiltól.) Szóval a pszichológusokhoz mentem. Nem értettem, miért kell mennem. Csak az egyszerű életemet akartam visszakapni.

Lépjen be a poligyógyszertárba. 17 év alatt több mint 47 különböző pszichés droggal kezeltek. Maximális adag neuroleptikumok, benzok és antidepresszánsok, a pszichológus közölte, hogy skizofréniám van, majd skizoaffektív zavarom van, majd azt mondta, hogy nem tudja, majd azt mondta, hogy a tardív diszkinézia nem lehetséges a Geodonnal. Pedig jó pénzt kapott. Istenem! Mi a fenének szörnyeteg csapdájába estem? Akathisia alakult ki nálam. Depressziós voltam. Hívtam egy forródrótot, de a rendőrség kijött az ajtómhoz egy mentális egészségügyi dolgozóval, és elvitt a pszichiátriai osztályra. A gyógyszerek mellékhatásai miatt nem tudtam enni vagy aludni. Az ilyen súlyos és hosszan tartó adagok miatt paradox reakciók léptek fel. Sokszor mentem be a kórházba segítségért, és becsaptak (legalább hatszor).

Bezártka. Időnként megtagadták a vizet. Néha megtagadtam a mosó- és szárítógépet, így koszos alsónadrágot kellett viselnem. Levágták a pulóverem nyakkendőjét, ami mindössze hat hüvelyk volt. Paranoiás emberek. Emlékszem, sóvárogva álltam az ablaknál, és néztem ki a gyönyörű nyári napokon, és azt kívántam, hogy valaki megmentsen egy ilyen szörnyű helyről.

A kórházban úgy tereltek, mint a szarvasmarhát az ápolónői állomásra, hogy erőltessenek a drogkoktéljával. Hideg-pulyka le a benzokat. Olyannyira székrekedésem volt, hogy állandóan barna-fehéret kellett kérni. Néha megtagadták a zuhanyt. Mocskos zuhanyok a staph-fertőzött osztályokon. A személyzet azt mondaná, hogy a Medi-Cal jobban fizet, mint a Medicare, és sokkal tovább tartották a Medi-Cal embereket. Megbüntettek az érzelmekért. Egy ablak nélküli szobába voltam bezárva, és csak kórházi köpenyem volt, amikor először voltam ott, miután felhívtam a forródrótot. Az emberek a Zyprexa és a Seroquel szedése után falási rohamaik vannak. Egy férfi egy hónap alatt 10 kg-ot hízott, és olyan súlyos akathizia volt, hogy soha nem hagyta abba az egész napos folyosón járkálást, amíg be nem adták neki a Zyprexát. Szörnyű emlékek.

Nem tudom, mi volt az a katalizátor, ami felvillantotta az elmémet, de emlékszem, hogy láttam egy fényképet magamról, és arra gondoltam, hogy egy éven belül meghalok, ha nem teszek valamit, hogy leszokjak a drogokról. megtettem. Hét évig tartott, de mindegyikről leszoktam, és 2 és fél éve drogmentes vagyok.

Semmi sem pótolja azt a közel 30 évet, amit a pszichiátria elvett tőlem és a családomtól. Most 70 éves vagyok, és megromlott az egészségem, amit azoknak az átkozott gyógyszereknek tulajdonítok. Utálom a pszichiátriát. Ez gonosz, és ezek a szerek megölnek embereket. Két barátomat veszítettem el ezektől a drogoktól. Láttam termékeny és kedves embereket halott szemű robotokká változni, mint én. Soha nem értek egyet azzal, hogy bármilyen pszichés drog jót tett valakinek. Túl sokat láttam az ellenkezőjéről. Életem hátralévő részében a pharmapsych drogokkal és a legális drogokkal kapcsolatos tapasztalataim fognak kísérteni.

Mellesleg, a pszichiátert, aki bekábítószerezett, feljelentettem. A tárgyalási jegyzőkönyv online elérhető. Sokak számára azonban túl kevés, és kevés vigasz az általam és a családom által elszenvedett óriási károk miatt.

Hátralévő éveim, bár nehezítették a krónikusan hanyatló egészségi állapotot, nem más, mint remek, hiszen érzékszerveim teljesen helyreálltak, és élve kijutottam!

A szerkesztő megjegyzése: A szerző a biztonsága miatti aggodalmak miatt döntött úgy, hogy álnéven publikál.

I Made It Out Alive