Gyenge testpoén… (Sámánprotokoll…) Működhet :P

Jó reggelt kívánok! Volt egy kis lidércnyomásom… Anina? Succubus? Incubus? Kuminho? Ji-ah? John Wick? Mátrix 4? Lovarda? Klinikák mozi?

Erősebb tárgypoén… azaz bűvészet:

 

Később pedig ilyenek a Miskolci Egyetemen:

Amúgy régebben nagy rajongója voltam az alteres és a metálos fémzenének, a soft punk számos változatának, de általában csak otthon hallgatgattam a kazettáikat (főleg a Kispál és a Borz, a Tankcsapda, a Sziámi volt a kedvencem, de rákaptam a Balatonra is nagyon, Európa Kiadót ritkán hallgattam, inkább Kontroll csoportot, sőt visszamentem az Ős-Kontroll korszakba… Akkoriban került be valahogy egy bizonyos Vágtázó Halottkémek is a repertoáromba… A többi, ahogy manapság már mondani szokás… már történelem (remélem, már újra nyílik…). Olyan zenebohóc-féle lettem volna, de csak táncikálni akartam, meg frontemberkedni, hangszert nem venni a kezembe, mert az szakemberkedés, maximum zongorázni jártam volna, meg gitáron is csak néhány akkord a tábortűz körül, szóval valahogy elutasították a jelentkezésemet a zenebohócságba, és így lettem végzős (BA) újságíró blogger.

“Ha van tantrikus szex és védikus szex, akkor van tantrikus főiskolára járás, és védikus egyetemre járás, és tantrikus felsőoktatási szakképzés, és védikus OKJ-s képzés és végül tantrikus kommunikáció- és médiatudomány szak, újságírói szakirány a védikus Debreceni Egyetemen.”

Ahhoz, pedig, hogy imi-szindrómásak az Attila bácsik, az István király, Imre herceg párhuzamhoz van köze, és most nem folytathatom, mert karmikusan a Levi’sttty probléma miatt most egy kis dohánybolti teendőm volna, ami egy igen ősi finnugor eredetű, közös gyökerű probléma, stb.

Dupla hiba elmélet

Dupla hiba elmélet (Ez azért egy kissé komolyabb, mint a Varecza-féle Invariencia-axióma): A skizofrénia sohasem egy személyt sújt. Ha elfogadjuk azt az elméletet, hogy egy hiba megront egy rendszert, annak legalább kettős hibának kell lennie, egy vírus vagy hiba nem lehet csak 1 komponensű. Tehát Jézust sem kiálthatták volna ki elméletileg 1 személyben bűnössé, valaki(k) helyett elvitte a balhét. Kellett, hogy legyenek társai a “bűnben”, a világ “megrontásában”, végül a mese 2 latorra, 1 katonára, és Pilátusra szűkül. Nem is kérdés, hogy a “mese” Mária Magdolnát rejti, csak hogy 2000 éve mégiscsak jobban patriarchális volt a társadalom, pl. nők megkövezése, nyilvános kivégzések, boszorkányperek voltak, ma ennél talán egy kissé (talán egy paraszthajszállal) civilizáltabbak vagyunk. Nem sokkal.

De amúgy szerintem viszonylag jól állunk. Hogy mást ne mondjak, Hollandiából, ahol bizonyos hűvös távolságtartással kezelik a problémát, jelenleg a térkép így látható, így képzelhető el, már ha letudjuk a helyi kisebb csetepatékat, felvonulást és levonulást, visszafelé nyilazást. Budapestet azért is a “bázisaim közé sorolnám”, mert arra még a helyiek is emlékeznek, hogy a Lipótot szellemkastéllyá pofoztuk a szcientológus barátaink segítségével, Xenukát meg lelökdöstük egy kicsit uszi-uszizni a Lánchídról… Csak a budapestikék egy kicsit feledékenyek…

David G. Cooper jelezte, hogy háromféle „őrület” létezik. Ezek a következők:

  • elmebaj. Ezt úgy hívta, hogy a “skizofrénia” olyan katasztrofális társadalmi körülményekből származik, amelyekben néhány embernek élnie kell.
  • Belső út. A megszakítás folyamatát korábbi elidegenedett tapasztalatokkal és a személyes élet új projektjének strukturálásának hívta.
  • Szociális demencia. Megfelel a “beteg” környezetekre, például család, munka stb. Az őrület az egyetlen lehetséges kiút.
Oké, nálunk keresztre feszült közben egy artista is (aki titokban alpinista is), és szenved is, még nem is, ő egy true hackertől vásárolt, a Jófogáson, Raspberry Pi 3B, csataztam is vele, érte, a haxtor úrral rendesen, hogy megtarthassam, de a Toshibája már le van cserélve Scandiscre. A mai nap is többfrontos háborút vívtunk. Megpróbáltunk eltiltani egy pszichiátert a motorcsónakázástól, egy maffiafutárt a biciklizéstől, a szervert többször túlnyomták, a kb. negyed-fél órás kimaradások ezzel magyarázhatóak.
Na, meg a mágikus detoxikáló-számla… Mióta is szűnt meg térein Magyarország-szerte? Amikor én miskolci tanulmányaim közepette Nyíregyházára hazalátogattam, hogy Nagy Zsuka nénivel egy kicsit, hogy úgy mondjam “levetessem magam a keresztről”, igyak meg bulizzak, és a detoxban volt csak szállás 14500 forintért, és azt én az ösztöndíjam terhére kifizetgettem, és a hálós ágy pedig akkor szűnt meg, amikor előző detoxi éjszakám esetén a hálóságy tetejére majomként felugrottam, reggel pedig a “csapba dörrentettem”, szóval így terezett a ide a Masni-szálló. Harmadszorra pedig, amikor Papp Robikával találkoztam a detoxban, aki az én nevemben, a sajátját takargatva vigéckedik, feltehetőleg valahol az internet térein (sejtem is, hogy hol), bizonyos RoePipi fiókhoz szerintem van köze, akkor azt mondanám, hogy kicsit túl “menő” az úr…
Bázisaim közé sorolnám a titkos könyvbázist, a misztikus tudás páncélszekrényben, kérem szépen a gépiség számára is közérthető irodalmi- és könyvszerencsével ellátva…
Ahhoz, pedig, hogy imi-szindrómásak az Attila bácsik, az István király, Imre hreceg párhuzamhoz van köze, és most nem folytathatom, mert karmikusan a Levi’sttty probléma miatt most egy kis dohánybolti teendőm volna, ami egy igen ősi finnugor eredetű, közös gyökerű probléma, stb. Na, megnéztem már a Neptunt, elvileg holnap nyílik a félév, és nyelvtanfolyamok elérhetők. Azt hiszem, van vagy 7 féle nyelv. Nekem egyértelmű orosz, mert fel kellene frissítenem a cirill abc-t, és egyszerűen kő-hangon, értik, kőhöz hasonltó hango köll orosz nyelven hadoválni… Végül is elmondom, mert nem olyan nagy titok: Amikor imitálom a beszélt nyelvet, és azt mondom, hogy na, akkor az orosz nu mintájára, az orosz nyelvűekre teszem, a hangsúlyt, amikor pedig azt mondom, hogy ja, akkor viszont egyértelműen a németekre jobban vonatkozó info-k vannak.

A magyar vándor – 7 vezér vagy 8?

Ava

Van jóra törekvő Whiskey is, csak azt lopva isszák, a padokon, meg az utcán. 🙁 Avagy hogy ne pöffents rá a fűre, ha töményet iszol a lakótelepen…

A Miskolci Egyetemen mindössze 2 ötletem volt, amit “lenyúltak”, az egyik “A 8 vezér”, amiből lett A magyar vándor, a másik a “Kibaszott gép”, amiből lett Ernest Cline-nál a Ready Player One. Mindegy ez régen volt, láttam mind a kettőt, jó lett, csak egy kicsit olyan hülye-forma zenék sikeredtek A magyar vándorhoz, mint pl… na, mindegy szóval nézhetetlen lett, a végén jöttek a japánkák, és befényképeztek mindenkinek. Ennyit tudunk. A 7 magyar vezérről pedig annyit, hogy a 8. volt a kabar törzs, ami már eleve sötétebb bőrű népcsoport volt, és már eleve hordozta a kereszténységet, csak az a baj, hogy valami unitárius, neadj’ isten zsidózó, mégneadjabb isten maga a zsidó vallás volt, és hát innen eredhet a mondás: “zsidócigány”.

Ennyi maradt kéziratban (meg emlékiratban) utánam a Miskolci Egyetemen, ennyi volt az írói tevékenységem, na meg már akkor készültem vissza programkának, meg ifesnek, ekkor készült a Juliszk nevű ifem az ajatéknál Csepregi Márta Finnugor Kalauzából, és Az Insomnia – Free Kritika Edition (Original).Ava

Az Insomniából Joint Edition mintha lett vóna (In-Joy/i, á, mit tudom én…). Szóval még lenne hozzá ötletem, például annyi, hogy a Kritika nevű kislány csatlakozik az édesapjához, amikor leülnek füvezni, és így tudnak egymással összekapcsolódni lelki szinten a szellemi térben.

Ava
Egyébként valahol megvan még a “cuccmókos” az ATW-nél, szerintem, mármint az internetszolgáltatónál… Értitek az “áthallást”, ugye, ajatek, atw internetszolgáltató, atv tévétársaság, és ez még mindig csak az abc eleje, mikor érünk még az abc végére, én példáaul most próbálok úgynevezett “B” kategóriázni, de Bogi néniről egyből az “E” kategóriára csúsztam, a világ derekára, így lettem 4 Edites, Halál a pszichiátriános, 1, 2, 3. Tervben van a Project Artemis, Cyclops 1-2, stb., úgyhogy hosszú, békétlen életet kívánok mindenkinek, ez a szertartás vége.

Este vettem át a bukkake kurvaságot a szellemi térben (vagyis a konyhámban), és hajnalban volt egy kis késtáncika (remélem, késhahaha annál kevesebb), és reggel, a 12-es buszon adtam át egy női ellenőrnek, szerintem elég enyhe formában. És hogy hajnalra úgy zártam be egy portált, hogy 5-ágú, pentagramma alapú bukkake kurvává silányítottam magam a szellemi térben, bizonyos késsel jövő, visszatámadó bukkake kurvává, aki mind az ötöt kasztrálta, hogy másodikként pont egy bizonyos al(l)akoskodó faszi került sorra…
És vajon mi vetett véget ennek a “szuper szentségtelen” összhangnak köztem és Szalontai Edit között? Csak nem a kis Niki, aki a szomszédból “áthallgatózott a hálózatunkba?”, csak nem a szomszédos dohányboltból, ami a “helikopter-leszállópálya”, drónról avatkoztak be az életünkbe?
Batya meg a batya, meg a báttya, meg a bátyja, meg a p. gatya. Meg a bástya szinten való harcimarci: Szerintem Maszti Marcinak kellene Obama papát lesimogatni a harcimarcijáról, ami az atombomba függőség. Annyi protokoll térein kerengtem, hogy 3 szakemberséget is kikerengtem: szakember, baszakember, bebaszakember. Körülbelül ennyi a tudoma.
Júdás próféta, Lukács próféta, most már jó lenne, ha leülnének a picsájukra, és elmondanák, hogy mi a helyzet a Bibliával… És akkor Mátéról meg Márkról nem is beszéltem, pláne Márkról, ugye, Lakatos Márk?
Úgy veszem észre, hogy minden protokoll az egész Földön arra megy ki, hogy valami irtó büdöset odafingasz valaki orra alá, rá fogod, majd utólag meg már úgysem mer róla beszámolni, mert szégyell erről beszélni, vagy utálja a témát, vagy unalmas neki, vagy elfárad, vagy elfelejti. Valószínűleg nincs megbocsátás, se megbocsájtás, az emlékek elfelejtődnek, vagy elhalványulnak, vagy valaki kiszívja belőlünk őket, vagy ledolgozza a karma, vagy akármi, úgyhogy el tudom képzelni, végül is Raimundus Lullus mintájára a bűnbánócédulákra írt megbocsájtóautomatát.
Táncolj Feri, táncolj, Kokó, táncolj, Whisky-s rabló, tereztetünk egy whisky-automatát, és kiraboljuk az összes bankot. Ha bunkó lennék, most azt gondolnám, hogy önök kötelesek minden bank elé egy Whisky-automatát telepíteni!Ava
Tudjátok, mit nem merek? Erre a bejegyzésre rájátszani egy Richard Clayderman és Zámbó Jimmy montázst, mert bizonyos otthonokban ebből a montázsból vagy kollázsból vagy mixből olyan súlyos tárgypoénok lehetnek, mint hogy Önökre zárul a ház, és Önökre ugrik Szöcsike Öcsike, és azt tetteti, hogy nem ismeri magukat, pedig titokban Önök után létrázik, és a sportparancsnok úr magára kapcsoltatja a reflektorfényt a stadion közepén, éjjel, egyedül, és fire-fura mozgásokat végez, remélve, hogy nem látják, vagy megszabadul az árnyékaitól, akiknek a vezetője egy fire-fura zimuki parancsnok, és elfogy a hüvelyed vagy cigarettapapírod, és a kezed a bilibe ér… és mehetsz a szomszéd minitoronyba kuncsorogni…
U.i.: A szertartás során még az áldozati poloska is életben maradt… és megkeresztelkedett, és átlényegült pegazussá, és kiment az erkélyre sétálni, és elszívott egy cigit, és elrepült…

Vírustagadók?!

Komolyan mondom, már nem tudom, mit higgyek!

Közzé tették a hirt, hogy a Facebook törölte a virustagadók oldalait, legalábbis a legnagyobbakat. Bevallom, közülük egyet sem olvastam, ugyanis a libernyák twitteren tájékozódom sok mindenről, lehetőleg első kézből. Gondolok itt arra, hogy szeretem, mikor konkrét meleg ember ir valamit, ahelyett, hogy a távolból drukkolnék nekik. Vagy hogy konkrétan (és nem lájkvadászatból) van „igazi” COVID_19 fertőzött, aki néha beszámol, nem pedig valami homályos cikk ir róla. Vagy ismerek árvát, aki egyedül van a világban, a két macskáját és a sikeres youtube csatornáját leszámitva (te tudsz hasonlókat a youtube csatornáid vezetőiről?)… Meg ilyenek!

Szóval ez a társaság morog és felháborodik, mikor a virustagadókról van szó, a laposföldhivőkhöz sorolják őket… Gődény egy fajta szitokszó, ahogy Orbánt is sokan lógatva látnák már szívesen. Persze nem ez az általános, ez is nyilván egy fajta szélsőséges megnyilvánulás, ahogy a virustagadás is.

Már nem tudok úgy egy Facebookos koronás cikkre ránézni, mármint, csak a főcimre, hogy ne lássam alatta a nevető szmájlikat, nem is keveset: ez a harmadik, a másik kettő emoji a lájk és a sirós. Komolyan, valaki annyira elhomályositott, hogy ezeken a cikkeken nevetni tud, szivből? Ugyanakkor az egészséges gondolkodást se felejtsük el, vajon tényleg ennyi cinikus ember van itt jelen? Mert tény, hogy a csapból is ez folyik március óta!

Szóval itt vannak a virustagadók, oltásellenesek. És nem mondom, én, aki fél mindentől, én is meginogtam, hogy vajon valóban létezik-e ez a virus, és tényleg olyan szörnyű-e a helyzet, mint azt sok helyen irják, mondják, bemondják.

A nyájszellem megszállt: vettem klassz maszkokat, hogy feldobjam valamivel ezt a komor közérzetünket. Kivettem a gyereket a napköziből, hogy a karanténtól megbolondult hatodikosok, hetedikesek ne piszkálják már a kisebbet, itthon együtt tanulunk délután. Nincs TV előfizetésünk, ezért maradnak a netes videók, köztük a virus ellenesek is, mert, ahogy irtam előbb, azért gondolkodni se felejtsünk már el a nagy ijedtség mellett. És bizony meghallgattam, megnéztem jópárat. Hogy tudjak, és minden információt magamba szivva, valamiféle arany középút hiedelmem azért nekem is legyen. Aztán pedig, mikor gyerek elfelejti az arcára húzni a maszkot a boltban (ahova nem visznek gyereket, kivéve minket), akkor férjem az első, aki egy beigért fülessel tudatositja benne, hogy igenis fontos, én pedig sűrűn elnézést kérek a biztonsági őrtől, aki szólt.

Szóval, ingadozom. Nyilván, mikor betegek lettünk, fiam meg én, azért megijedtem, de egy egyszerű nátha volt – így is egy hetet hiányoznia kellett a suliból, mert ugye nem mehet, amíg nem makkegészséges.

Tehát hiedelmek. Ugyanannyira elképzelhetőnek tartom, hogy ránk szabaditotta egy ország ezt a virust, mint katonai fegyvert, mint azt, hogy valaki megevett egy nyers denevért ott a távol keleten és ez lett belőle. Az is elképzelhető számomra, hogy annyira kicsi a fertőzés veszélye, tekintve a népességet és az aktiv fertőzöttek számát, hogy egyáltalán a nullához konvergál annak esélye, hogy mi ezt elkapjuk. Ugyanakkor anyósom erősen veszélyeztetett a maga áttétes rákjával, amivel ebben az igencsak terhelt időszakban küzd és megküzd. De nem kell ide súlyos betegség, elég egy gyengébb immunrendszer és rossz vége is lehet a dolognak.

Nem tudom, mit gondoljak, bizzak-e még a WHO-ban, ha egyszer az USA kiszállt, bizzak-e a hitelmoratóriumban, ami annyi embert fog tönkretenni, ahányan éhenhalnának nélküle, valamint bizzak-e az emberek felelős viselkedésében egyáltalán? Én csak egy vagyok, aki szinte folyton otthon van, főz mos takarit gyereket fuvaroz, és közben lassan belesüpped az egyedüllétbe, de én csinálom. A fiam és férjem a suliban, munkahelyen állnak helyt, maszkban, erejüket megszakitva, ők is csinálják! Igy vagyunk egy család a sok közül, akik nem tudják, mi igaz és mi nem.

Elképzeléseink vannak, de mikor mit nézünk többet. Meg is döbbentem, mikor az Asszonysutyorgó Facebook csoportban (amit a Twitteren ajánlottak, ha éppenséggel fel akarnák háborogni) sehol semmi virusozás, csak az asszonyverés, megcsalás, gyerekprobléma (hát mi más is lehetne, ha már egyszer ez a neve, bizony ezek az asszonyok problémái!), és egyszer kommenteltem, máris kaptam a vitriolos kiosztást, szóval ez sem elég jó nekem, de nem?

Ez a jelenlegi helyzet valahogy számomra azt eredményezte, hogy a nagy emberek lekerültek a piedesztálról: itt van a miniszterelnők, aki csak ember, a külügyminiszter, aki ki tudja, korrupt-e akkor vagy nem, Mészáros Lőrinc felesége, aki pont most akar válni, ex-Rogán Cecilia ismét férjhez ment, mert az élet nem áll meg, és még sorolhatnám! Emberek, akik már csak a betöltött poziciójuk miatt is számomra valamiféle magaslatokban voltak hozzám képest, hirtelen sok fokot leestek, én magam pedig jó pár fokot emelkedtem a szememben.

És akkor lehet izgulni: mindenkiért!

Szomorúság: Egy sámánisztikus perspektíva

Írta: Nagual James Gehrlein. Mad In America 2022. január 20.

Talán hallottad már a kifejezést: Sámán. Némelyeknek talán lehetnek arról ötleteik, hogy mit csinál a sámán. Azt mondják a Sámán dolga a Lelkek Visszakeresése/Visszahívása, de mit is jelent ez? A lélekkeresés legnagyobb része nem is misztikus egyáltalán.

Hadd iddézzünk fel képeket misztikus táncokról és állatbőrökben végzett szertartásokról. Elképzelhetünk ritmikus dobolást és teliholdat. Visszaálmodhatunk rituálékat és megalitikus táncokat bizonyos tág vagy szűk tisztások térein. Aztán… Választhatunk… Azok közül…  A dolgok közül… A legnogyobb mechanizmusa a lélekvisszahívásnak nem misztikus egyáltalán. Ez csak valami olyan, amivel minden felnőtt tisztában van. Ezek a dolgok mindenkinek szomorúságot okoznak.


Az élet nagy része veszteség és nyereség. A pszichológia ezt viselkedési közgazdaságtannak nevezi, költség-haszon elemzésnek arra vonatkozóan, hogy mire van szükségünk érzelmi kapcsolatainkban. Még a legmérgezőbb kapcsolatokban is találhatunk valamit, amit nyerünk. A szakképzett terapeutával végzett munka felbecsülhetetlen értékű lehet annak a dolognak a beazonosításában, akármilyen káros is, amit az összes fizetett érzelmi kiadással nyerünk. Kihozunk belőle valamit! Egy jó terapeuta tudja, hogy nem csinálna semmit, bármilyen káros is, ha nem hozna ki belőle valamit.

Mégis emlékszem egy olyan időszakra az életemben, amikor semmit sem nyertem. Apám halála volt. Kínlódtam a papírok aláírásával a temetkezési irodában, egész lényem lázadozott. Egyszerre foglalkoztam a gyász első két szakaszával, a tagadással és a haraggal. Úgy érezte, a temetkezési vállalkozó szeretne valamit ehhez. olyan mérges voltam. Semmit nem adnék ezért. Minden más alkalommal, amikor elvesztettem valamit, kompromisszum volt. Most nem volt semmi. A gyász másik szakasza, amit alkudozásnak nevezünk, de hogyan alkudjunk meg a veszteséggel? Mi van, ha veszteség van, és nincs keresnivaló?

Amikor elveszítünk valakit, aki olyan közel áll hozzánk, mint egy szülő, megismerkedünk az élet ezen aspektusával. Valami elveszett, aminek nincs ára. Néha úgy tűnik, hogy elveszítjük önmagunkat. Pusztító tud lenni. Lehet, hogy az embernek időbe, akár évekbe is telhet, amíg ezt átdolgozza, de VAN egy mechanizmus.

Látod, a kapcsolatokban gyakran együtt keletkezünk. Ahogy te vagy, én is az vagyok, mondhatnánk. Nincsenek megfelelő szavak ennek leírására angolul, de más nyelveknek van módja. Van egy inter-ar, ahogy a költő és szerzetes Thich Nhat Hanh leírja. „Közben vagyunk” – mondja. Együtt kelünk. A másikban bennem van, hogy úgy mondjam.

Ezt megérthetjük a családi kapcsolatokban. Egy anya nem anya gyermeke nélkül. Megért? Ha egy anyának nem lenne gyereke, nem lenne anya.

Az „Energiát nem lehet létrehozni vagy elpusztítani” maxima idegen a pszichológiától, de a fizikában érthető. Van, amit nem veszíthetünk el: a lelkünket. A bánat az a mechanizmus, amellyel visszahívjuk szellemünket onnan, ahol elhagytuk. A bánat a lélek visszaszerzése.

Apám elvesztésére vonatkozó példám ezt mutatja. Az apám fiaként betöltött energiám nagy részét elragadta valami. Nyilvánvalóan a fiú szerepébe került. A családban lenni és egy bizonyos szerepkörben lenni energiát igényel. Ez az energia benne van abban a szerepben. A gyász egy olyan mechanizmus, amely visszahozza ezt az energiát. Voltak olyan viselkedési formák, amelyeket én, mint apám fia folytattam, és úgy találtam, hogy már nincs rá szükség. Ez felszabadító volt.

A második gyakorlat az úgynevezett „nagypapa tűz”. A tűzszertartás felhasználható egy adott tárgyban rekedt energia felszabadítására. A szent tárgyakat gyakran megsemmisíti a tűz, de gyakrabban, ha egy papírra írunk, akkor a Tűz nagyapó elfogyasztja. Egy személy naplót tud írni, és lassan és elmélkedően megoszthatja naplójának bizonyos részeit a tűzben. A tűzbe nézés bánatot válthat ki. Amint az ember felírt életének darabjait tűznek ajánlják, gyászreakció jöhet létre.

A kolostorban, ahol gyakorlok, valamint a templomomban „égő tál” szertartás van. A tűz nagyszerű módja annak, hogy elengedjük a múltat, és gyógyító reakciót váltsunk ki. Nemcsak emberekben és helyeken hagyjuk el a szellemünket, hanem néha dolgokban is elhagyjuk a szellemünket. Az emberek gyakran mondják, hogy egy tárgynak „szentimentális értéke” van, és az én hagyományom szerint ezt általában nem tekintik jó dolognak. A túl nagy szentimentális értékű tárgy „nehéz”, és valójában inkább érzelmi teher, mint valami felemelő.

Jó hüvelykujjszabály, hogy gondoljunk arra, mi történne, ha egy érzelgős tárgy elveszne, összetörne vagy ellopnák. Ha ez az esemény nagy teher lenne, akkor maga a tárgy is teher. Szükséges lehet a ceremónia során időt szánni, hogy elfogyasszon valamit a tűzben, ha az emlékek és az érzelmek súlya túl nagy. Arra kell törekednünk, hogy boldog, könnyed és többnyire pártatlan látásmódunk legyen javaink felé. Fő kapcsolatunk a funkcionalitás.

Fontos, hogy sírjunk. Fontos, hogy gyászoljunk. Fiúk, lányok, férfiak és nők egyaránt. Bármilyen misztikusan is hangzik, lélekkeresés. Ösztönösen törekszünk a síró gyermek gondozására, de óvni kell a lélekmentését. A sírás valójában nem mindig arra szólítja fel a másikat, hogy rákényszerítse a gondoskodását. Nagy segítség lenne, ha tudnánk, miről is szól a lélekkeresésnek ez az aspektusa. Mindannyian könnyebbnek érezzük magunkat egy jó sírás után. Ha a gyászról mint lélekkeresésről tudnánk, az sok fényt adna a világnak mindannyiunk számára.

Három konkrét gyakorlatot tudok felvázolni a bánattal való sámáni munka során. Az első az, hogy hívjunk bizonyos helyjelzőket vagy „háborús történeteket”, amelyek védelmezői lehetnek azoknak a helyeknek, amelyeket elhagyunk szellemünkben. Az életünkben szereplő dalok gyakran szolgálnak jelzőként. Az ember gyakran emlékszik arra, hogy hol volt vagy mit csinált, amikor először hallott egy adott dalt. Évekkel később, amikor az illető meghallja ezt a dalt, visszakerül arra a helyre és időre, ahol ez a dal különösen jelentős volt.

A lélek finomításához és a gyászreakció előidézéséhez talán csak el kell énekelni ezt a dalt. Add a legjobbat magadból! Nem kell a dalt újraalkotni vagy úgy énekelni, mint az eredeti előadót, de gyakran erős érzelmek kapcsolódnak a dalhoz, vagy „helyjelölik”. Én magam is dalszerzőként tudom, hogy egy dal megalkotásakor gyászt lehet kiváltani. Az éneklés és a ritmikus dobolás sajátos gyakorlatot jelent a gyászreakció kiváltására.

Az embernek támogató környezetben kell lennie. Gyakran társadalmilag nem elfogadható a gyász kimutatása. Az emberek természetesen meg akarják állítani a folyamatot, vagy tudni akarják, miért sírhat az ember. Ezek mind akadályok az érzelmek megfelelő áramlásában. Amikor gyászt tapasztalsz, védeni kell egy teret a magyarázkodástól, és határozottan képesnek kell lenned belemenni az élménybe, és nem abbahagyni. A „ne sírj” egyáltalán nem előnyös az ember számára. “Miért sírsz?” ugyanolyan zavaró a szellemét visszahívó személy számára. Az embernek gyakran egyedül kell lennie. Az egyidejű síráshoz, doboláshoz és énekléshez különleges, másoktól távoli helyre lehet szükség ahhoz, hogy teljes lélek-visszakeresésben részt vegyen.

Egy gyerek fellázadhat például a szülő ellen. Amikor a gyermek szülőtlennek találja magát, valamit elvesztett. De nem veszítette el a lelkét. Ezt nem lehet elpusztítani. Lehet, hogy rájön, hogy már nincs szükség ezekre a lázadó viselkedésekre. Azért léteztek, mert az a tartály és a szerepe, hogy egy gyerek a szülővel. Nem kell többé lázadnia. Nincs már mi ellen lázadni. A lázadó gyerekszerep átstrukturálható gondozó szerepre vagy bármilyen másra. Az energia visszatér, amikor gyászolunk, és újra elérhetővé válik, hogy olyanná váljon, amilyenre korábban soha nem tudott. Egyáltalán nem misztikus. Energikus.

A gyerekek állandóan sírnak, és ha hiszik, ha nem, ez ugyanaz történik. Egy gyerek sokat sír, de néha önvédelemből sír. A gyerekek sokkal természetesebbek, és nincs akadályuk a gyászban. Egy kis embert napi szinten kezelnek és akadályoznak. Mi a védekezése? Például, ha egy gyereket felemelnek és szertartás nélkül behelyeznek egy autósülésbe, akkor sír.

Gondoljon arra, hogy egy gyerek milyen sértéssel bánik el magától értetődően. Azt mondják, hogy nem! Egyrészt nem kaphatják meg azt a dolgot, ami számukra a MINDEN… Lehet, hogy a játékidőnek és barátaiknak, számukra az egész világnak vége. Hazamegyünk! Mit csinálnak? Sírnak. Gyászolnak, bizonyos értelemben. Lelküket biztonságban tartják azzal, hogy visszahívják a szellemüket, amikor kis személyiségüket akadályozzák és emberkezelik. A gyerekek használják a gyászt, és ez biztonságban tartja lelküket. Visszaszerzi a lelküket, mondhatnánk.

És végül, az én hagyományomnak van egy sajátos kifejezése, amely egy kedves személlyel, hellyel vagy dologgal való kapcsolat végét jelzi. A kifejezés az, hogy a tárgyat a szemed előtt tartod, majd a kezed a mellkashoz tedd, mintha egy kést szúrna át a szíveden. Ez a kifejezés általában egy olyan személytől vagy helytől való búcsúra van fenntartva, amely mély jelentéssel bír, amikor az ember azt gondolja, hogy meghal, mielőtt valaha is látná az illetőt vagy helyet.

Az én hagyományomhoz tartozó személyt arra tanítanak, hogy úgy éljen, hogy a halála mindig jelen van az elméjében. Az a személy, aki meg fog halni, nagy gonddal bánik az emberekkel és a helyekkel. SEMMIT sem vesznek magától értetődőnek. Ha például egy személy elmegy otthonról, nincs garancia arra, hogy valaha is visszatér. Ezt a kifejezést kifejezni azt jelenti, hogy megmutatjuk, milyen nagy bánat éri az embert a távozáskor.

A sámán a bánattal lélekvisszaszerzésként dolgozik. Az energiát nem lehet létrehozni vagy elpusztítani. A bánat visszahívja lelkünket onnan, ahol elhagytuk. Veszteség VAN, de az egykor eljátszott szerep, amely férfivá vagy halottá vált, élőlénnyé alakítható. Mindez csak egy szakasz a játékban és egy hely az utazásban. Nem azért vagyunk itt, hogy maradjunk. Az élők között nincs állandó lakos a Földön. Mindannyian csak áthaladunk és életünk végén személyes erőnk összessége, mindaz, amit megérintettünk, éreztünk és tettünk, a következő inkarnációnkban átdolgozódik.

A lélekvesztés megjelenhet betegségekként, a kábítószer-függőségtől a mentális betegségekig. Az ember soha nem látja azt, ami elveszett, csak azt a lyukat, amelyet maga után hagy. Az a személy, akinek a lelke tele van boldogsággal és örömmel, mindazzal, amit szeret, védve lesz. Töltsd fel a lelkedet azokkal a dolgokkal, amelyeket szeretsz, és ha veszteség ér, szánj időt a gyászra. Természetes és véd. Mindig könnyedebbek vagyunk a folyamatban.

Grief: A Shamanic Perspective

Szomjas kaktusz korszak vége

Kívácsi vagyok, a Dobrev elvtársnőnek megvan-e még az a panelérzékenyítési programja avagy mizériája
Jó reggelt! Váltás. Megváltás, jegymegváltás, üvegvisszaváltás, paradigmaváltás. Különben még mielőtt valaki megvádolna valami újrahasznosítási vagy közgazdasági hülyeséggel, nem ezeken van a hangsúly. Hanem hogy hajlandó vagy-e pénzikéztetni a szomjas embereket. Szomjas kaktusz. Másrészt pedig ilyenek miatt áll még a világ, hogy volt egyszer igazi Kelet-Magyarország hordás és hordatás, Megér egy mosolyt melléklet, valaki csak annyiba nézte az egészet, hogy megnézte ezt a rovatot, és jobb kedve lett. Ez a valaki én is voltam, és még gondolom, sokan mások.Tényleg nem vagyok egy közgazdasági vagy nemzetgazdasági zseni, de talán az is számít valamit, ezekben a megoldási javaslatokban, hogy 4 évig aszalódtam az ország akkori 2. legjobb szakközepében, ami közgazdasági volt, és tanítás után elmentem néha (gyakran) piálgatni kissé.
Bizonyos értelemben ezért élt túl jóban-rosszban Nyíregyházán Sóstóhegy felé a Gézáék (Géza & Levente Co. vagy Levente & Géza Co., attól függ, honnan közelítjük meg a kérdést) boltja, ami az eredeti palackozott italok boltja funkciót töltötte be évekig a helyi lakosok számára, aminek következtében számos paranormális jelenség fodult elő a nyíregyházát sóstóheggyel összekötő útszakaszon, például a kivilágítás kurbliszerű és verkliszerű beindításában a két városrész között, aminek szemtanúja voltam, egy ivócimbora halála (Baresz), aminek fültanúja voltam, és egy fire-fura baleset, aminek elszenvedője voltam, amikor hazafelé igyekeztem 20 éve is a Kelet-Matyi hordásból (ami megint csak nem annyira altesti poén, mint egy bizonyos Lúdas Matyi című viccmagazinra való utalás a Megér egy mosolyt kapcsán (de erről már értekeztem)).
Szerintem egy fényreklám sokat dobna a bolton. (Rendet kell tenni a fejekben!+ 🙂 )
Egyébként régebben nem csak hackerek voltak, hanem crackerek is, ők törték fel a játékokat, de szerintem olyn is előfordult, hogy ha túl sokáig nem törte fel valaki a játékát, akkor csinált egy-két demót vagy intrót, aztán feltörte saját magának, és kiadta ingyen, hát, körülbelül így működhetnek most is a dolgok… :/

Udmurt Krisna öntudatra ébredése (Krisnamurti kicsit morcos)

A szimbólum értelme, hogy női és férfi lelkem is van, mert bennem van a nagyapám lelke is… Gondolom, hiszik is a Krisnamurtit, meg nem is, én is hiszem az indiai hadovát, meg nem is…

Az udmurtoknak jobban utánanézve olvasom az előbb egy udmurt nyelvű bibliafordításról, hogy “A főesperes elmondta, hogy több mint 40 ezer szót használt a fordítás során. Nehézséget jelentett számára például, hogy az udmurt nyelvben az Isten szónak nincs megfelelője. A német és a finn nyelvben található változatokat használta segítségül.

Az udmurt Bibliát különleges papírra, erős kötésben, aranyozott feliratozással ellátva, 5 ezer példányban nyomtatták ki mindössze két hónap alatt. Oroszország egyik legősibb népének nyelvén kiadott szentírás máris könyvritkaságnak számít. Megvásárolni nem lehet, valamennyi példányt ingyen osztják szét a hívők között – ígérték az orosz ortodox egyháznál.”

Hát, mit ne mondjak, nem voltam elragadtatva. Én, amit tudok az Attila-mítoszról és az Udmurt Krisnáról, ugyanis nem sok, de ezt akkor sem érdemelnék az udmurtok. Állítólag Udmurt Krisna kb. 4000 éve már transziságba csmpült, bizonyos Attila által, és a magyarok ősei tőlük származtak volna, de Udmurt Krisna nagyon megszívatta Attiláékat, amikor Attila temetésén lenyilaztatta a rabszolgákat, őket lenyilaztatta a lenyilazókkal, és így tovább, amíg csak egy külső kör Attila-párti maradt meg, de nekik megkegyelmeztek, és meguba integrálták Udmurt Krisna hívei. Lehet, nem kellett volna.

Azóta az attilaság dühöng, és szítja Magyarországon a békétlenséget, és táplálja ez a vérgőzös lenyilazásos dolog, és titokban szerintem maga is kéri, hogy őt is nyilazza le valaki, csak Udmurt Krisna hívei eddig nem voltak képesek rá. Meglátjuk, idén másképp lesz-e. Természetesen, mindez “jelképes”, és “játékos formában” értendő. Jó szórakozást, talányfejtést, és kellemes időtöltést a választásokig.

Amúgy holnap valószínűleg újra írok, szóval nem kell beszarni.

Az első szimbólum értelme, hogy női és férfi lelkem is van, mert bennem van a nagyapám lelke is… A másodikat, gondolom, az illetékesek tudják, bár nekem is vannak sejtéseim… 🙂 Gondolom az, hogy majd akkor szólnak nekem, ha drónokkal, meg madarakkal, meg ilyen szarokkal lesznek körülvéve…  Volt nekem is elég belőlük a Hímesben. Tiszta madár elnevezésű utcák. Azt hiszem, miattam összeült valami madárparlament is…

U.i.: Nem akarok hatalmat, csak harmonizációs tevékenységet végzek a szellemi síkon, és kicsi elfáradtam, és kicst fáj a lábam (a jobb).

Hm, szerintem van jóra törekvő Attilaság is. Például Grandpierre Attiláé, a NyíRockon például azért nem találkoztunk, mert nagyon be volt rúgva, és inkább érdekelte a fél liter konyakkal kiugratott vérnyomása, mint én. Amúgy egy Akelás csajjal voltam… A Magánegyetemen, a Miskolci Bölcsész Egyesületben pedig azért nem látogattam rendszeresen az óráit, mert valami Grespik-féle hülyeséggel traktálták a bölcsészeket “Magyarságtudomány” címén, csak a reálosok (főként a földrajzosok 🙂 ) hallgathatták Attilát. Egyszer, amikor bent voltam, valami élő Nap vagy Naprendszer elméletről beszélt. Érdekes volt. Oda is szorgalmi feladatként mentem be. Bár, a “Grespik-féle hülyeségeknek” is lehet, hogy lett volna értelműk, ha nem olyan szinten lévő emberkéknek mondják el őket, vagy hallhattak volna élő Napokról vagy Naphalakról, vagy mit tudom én, miről.. Én mindig jártam úgynevezett plusz órákra is, például így hallgattam Kiss Lajos filozófia előadását is, amiért évekig követett, Miskolcon, Budapesten, Nyíregyházán. Aztán amikor az Alfiban találkoztunk, és én együtt voltam Edittel, tátva maradt a szája, és leesett az álla. Azóta azt az Alfi-Reált skizofrén Alfinak csúfolják. A skizofrén gúnynév az eredetileg szürke-piros összeállításból fakad, és eredetileg Edit ragasztotta rá. Akkor jó poénnak tűnt. 😀

U.i.2.: Köszönöm, hogy “Kiszabadultam a Hét toronyból”, de az nem valami török téma? Csak úgy kérdezem… :/

Üdvözlöm Waszlavik Gazember Petőfi Velorex “Ullmanmónika”, stb. Lászlót is… (tovább nem figyeltem…)

Carrie Fisher & Dolores O’Riordan élete

Carrie Fisher

“A Star Wars színésznője, aki 60 évesen, szívinfarktusban hunyt el, Hollywood legmagasabb köreibe született, ám kamaszkorában a hírnév minden pillanatát utálta. Fisher ismert szülők gyereke volt, apja, Eddie Fisher és édesanyja, Debbie Reynolds, híres énekesek voltak, ám az apuka születése után nem sokkal otthagyta őket Elizabeth Taylorért.

Carrie 13 évesen már füvezett, 21 évesen kipróbálta az LSD-t, majd 24 évesen diagnosztizálták bipoláris zavarral, ezután a mentális egészség témájában rendszeresen emelt szót. 1985-ben majdnem túladagolta magát, ekkor döntött úgy, hogy elvonóra megy, így be is iratkozott egy 30 napos kúrára Los Angelesben. Később azt nyilatkozta: “nem a drogokkal van problémám, inkább azzal, hogy ne használjam őket.”

Később hozzáment Paul Simonhoz, mialatt lánya, Billie apja otthagyta őket egy férfiért. Később már csak egy terépiás kutya maradt mellette. Legutolsó könyvében, az Egy hercegnő naplójában elárulta, a forgatás alatt összejöttek a házas Harrison Forddal. Ahogy írta: “Nagyon szenvedélyes volt. Han és Leia voltunk hétközben, míg hétvégén Carrie és Harrison.”

Saját bevallása szerint pár dolgot megbánt életében, bár leginkább azt szégyellte, hogy a fiatalkori drogfogyasztása és mentális labilitása kihatással voltak kislányára.

– Nagyjából 4-5 alkalommal kezdtem újra a rehabot. 23 évesen mentem el az elsőre, de a teljes, 12 lépcsős programot csak 28 éves koromban tudtam befejezni, ami nagyon nem jó. A legrosszabb az volt, ahogy látod a szeretteid arcán a kétségbeesést és a fájdalmat, ahogy rád néznek. Vajon hány 8 éves kislány látogatja meg rendszeresen az édesanyját az elvonón? Ám miután én azt hittem magamról, hogy bolond vagyok, a lányom inkább viccesnek gondolt, ami nagyszerű. A kiscsaj egy igazi DNS-főnyeremény! – mondta a színésznő.

Őszinteségével sokakban lerombolta a mentális zavarról alkotott tévképzeteket, rendszeresen szólalt fel ebben a témában, holott ő magát sosem tartotta követendő példának. 2001-ben a Psychology Today lapban a következőt nyilatkozta: “A drogoktól éreztem magam normálisnak, kordában tartottak.”

Egy CNN-nek adott interjúban elárulta, azért szokott rá a drogokra, mert édesapját utánozta, akinek hasonló problémái voltak. Később kiderült, a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér alatt is kokainozott, igaz, ezeket csak később vallotta be. A karakteréről sem nyilatkozott elismerően: “Az emberek azt akarják hallani, hogy a tököm tele van Leia hercegnővel és hogy tönkretette az életem. Ha valóban ilyen könnyen tönkretehette volna az életem, akkor már romokban hevernék.”

1973-ban Londonig szökött Hollywood elől: a Central School of Speech and Drama iskolában tanult színészetet több mint egy évig. Később mégis visszatért Kaliforniába, két évvel később pedig már a Sampon című filmben debütált. Majd kibukott a suliból és mindössze 19 évesen a Csillagok háborúja jött, amelyben Leia hercegnőt alakította. Bár azóta is számtalan filmben és sorozatban volt kisebb-nagyobb szerepe, ez volt a közönség számára a legemlékezetesebb.

Kezdetben nem is ő kapta volna a szerepet, mivel George Lucas nem volt elragadtatva az alakjától. 1978-ban, amikor castingolták a szereplőket, Lucas azt tanácsolta neki, menjen el egy edzőterembe és fogyjon le négy kilót, amit meg is tett.

Egy másik beszélgetésüknél George a következőt mondta neki: “George a forgatás első napján közölte velem, nem viselhetek melltartót a forgatásokon a ruha alatt. Egyből rávágtam, hogy persze, vállalom, de miért? Mivel az űrben nincs fehérnemű.”

Ellenben a legendássá vált arany bikinit gyűlölte hordani, szerinte az degradáló volt. Éppen ezért élvezte különösen, amikor megölhette fogvatartóját, aki ennek a viselésére kényszerítette őt.

– Imádtam Jabba megölését forgatni. Kérdezték tőlem a jelenet napján, hogy nem szeretném-e ezt egy kaszkadőrre bízni, mire felkiáltottam, dehogyis! Ez volt életem legjobb színészi pillanata, hiszen mi másért vágnál bele ebbe a szakmába, minthogy megölj egy hatalmas szörnyet? – mondta Fisher.

Fisher nemcsak színésznőként, de íróként is nevet szerzett. Több önéletrajzi könyvet írt, amelyekben drogfüggéséről is írt. A kilencvenes években főleg írt, sokszor filmet is, ám ezek a forgatókönyvek nem az ő neve alatt jöttek ki. A People szerint az Apáca Show és a Nászok ásza készítéséből is szerzőként vette ki a részét. 2017-ben a Harvard College kitüntette őt a Kultúrális Cselekedetei az Emberiségért díjjal.” – Buza Sándor, újságíró, Blikk, 2016. dec 28. 7:38

Dolores O’Riordan

Star Wars Episode V – Empire Strikes Back, The (1980) / Empire Strikes Back, The
L’Empire contre-attaque
Pers: Anthony Daniels, Kenny Baker, Mark Hamill, Carrie Fisher
Dir: Irvin Kershner
Ref: EMP009LV
Photo Credit: [ Lucasfilm/20th Century Fox / The Kobal Collection ]
Editorial use only related to cinema, television and personalities. Not for cover use, advertising or fictional works without specific prior agreement

“Az 1990-es évektől a The Cranberries együttes sajátos stílusban éneklő, mezzoszoprán hangú énekesnőjeként vált világhírűvé, majd szólókarrierbe kezdett. Első albuma 2007-ben jelent meg Are You Listening? címmel, ezt követte a 2009-es No Baggage. 2014-től csatlakozott a D.A.R.K. (korábban Jetlag) nevű zenekarhoz.

1990-ben jelentkezett és nyerte meg az akkor még The Cranberry Saw Us néven futó The Cranberries együttes énekesnői pozícióját. Az együttes öt lemezt jelentetett meg: Everybody Else Is Doing It, So Why Can’t We? (1993), No Need to Argue (1994), To the Faithful Departed (1996), Bury the Hatchet (1999) és Wake Up and Smell the Coffee (2001). 2002-ben még megjelent egy válogatásalbum a legsikeresebb számaikból, Stars: The Best of 1992–2002 címmel, majd a zenekar tagjai 2003-tól szünetet tartottak.

Az énekesnőt halála előtt pár évvel bipoláris zavarral diagnosztizálták. 2018. január 15-én jelentették be a halálhírét. Egy londoni hotelszobában, pizsamában, fürdőkádjában vízbe fulladva találtak rá, sérülések nem voltak rajta. Halála előtt sok szeszes italt fogyasztott, ezért a hatóságok az esetet balesetként kezelték.” – Wikipedia

“A BBC News számolt be róla, hogy befejeződött a westminsteri halottkémi hivatal vizsgálata a januárban tragikus hirtelenséggel elhunyt Dolores O’Riordan halálának ügyében. Miként megállapították

az énekesnő halálát az okozta, hogy a hotelszobájában belefulladt a fürdőkádba.A jelentés szerint Riordan szervezetében alkoholt találtak és az alkoholos befolyásoltság hatására eshetett bele a vízzel megtöltött kádba.

Mint ismert, a The Cranberries énekesnőjét január 15-én találták meg holtan a londoni Park Lane Hilton hotel fürdőkádjában. A hatóságok már év elején kizárták az idegenkezűség és az öngyilkosság lehetőségét, miután nem találtak sérüléseket Riordan holttestén.

A 46 éves énekesnő halála előtt hangfelvételeket készíteni érkezett a brit fővárosba. A The Cranberries tagjai később bejelentették, hogy kollégájuk és barátjuk emlékére befejezik a tavaly elkezdett új, nyolcadik nagylemezüket, miután O’Riordan hangját még a halála előtt rögzítették az új számokhoz.” – 24.hu, Keresztesi Ferenc,



Hajnali Zanz-ásítás

A vagyoni helyzet feltárása és aládúcolása

A “zanzásítás” a rendszerváltás kora előtt gyakran használt műszó, jelentése: rövidítés, tömörítés, egyébként voltak akkoriban ilyen okoskodó, levegőben röpködő szavak akkoriban, amiket gyakran használtak, anélkül, hogy tudták volna a jelentésüket, a szamizdatnak például ma sem tudom, valami a dátummal lehet összefüggésben, ez ilyen szocialista újbeszél volt akkoriban. Vájtfülűek ismerték a “finatalos”, “pinacképes” dolgokat is, de mindegy is. A zanzáról sem igazán tudta mindenki, hogy eredetileg mit jelent, azt jelenti, amikor egy voodoo varázsló vagy lekicsinyíti a megölt áldozata koponyáját, vagy szimpatikus mágiával voodoo babát rínyicsinál belőle, és azzal mókol. Na, ez is (majdnem) mindegy (amúgy nem).

Szóval akkor zanzásítva leírom, mit is gondolok én erről a saját eredetmondámról. Nyíregyházán nőttem fel, először is egy Kossuth utcai toronyház (maxitorony) 9. emeletén, később egy kis közjátékkal kerültem a Dohány utcára (itt végülis az első szexuális élményen meg a dohányzáson, némi csajozáson kívül nem sok minden ért, ugye), majd a Botond utcán váltam felnőtté. A hangsúlyt mindenki, aki pszichológiailag képzett, általában a gyerekkorra teszi, nekem a gyerekkor a táj feltérképezésén kívül (jó időben beláttam a várost északi és nyugati irányban, jó idő esetén egészen a Tokaji hegyig) nem sok mindennel telt. Tanulgattam a szocializmust, ovipoviba jártam a Körte utcára, meg általánosba a 2-es gyakorlóba (mai nevén Apáczai Csere János, ő érdekes figura, talán még szóba kerül), de amúgy 436-os számú Zrínyi Ilona úttörőcsapat voltunk, arról a Zrínyi Ilonáról elnevezve, aki a Thököly Imre férje volt, aki Rákóczi szabadságharc valamelyik előszabadságharca után (az sem egy felvonásos volt, hanem valami tiszaháti vagy tokaji zendülés előzte meg) sokáig védte egyedül Munkácsot a mendemonda szerint).

Munkácsy Miály: Ásító inas
Munkácsy Miály: Ásító inas
Szerintem ez az egész cirkusz mind csak a fiatal, ér(t)etlen sámánlelkek miatt van. Egyébként addig itt fogok magamnak ordíttatni a fejembe a rendőrség és a stadion előtt, ameddig ki nem lakoltatnak innen a jogos tulajdonomba, a Botond u. 3-ba. Mármint a saját tulajdonomba. A hangsúlyt én mégis a serdülésemre és felnőtté válásomra teszem, ami viharosan, alkoholgőzösen kapott nyomatékot, a Dohány utcán kapott macázási, dohányzási és italózási lendület csak tovább fokozódott. Szóval felnőtté válásom terepe volt a Botond utca, itt értem igazán sámánná, fő drogom kezdetben, természetesen az alkohol, nikotin, koffein volt (ebben a sorrendben), később ehhez csatlakozott a higító és egyéb sufnituning cannabis származékok, egyszer herbál örökösön, amit tudtommal és beleegyezésemmel tudatosan kipróbáltam, de csempésztek már be nekem kokótól harci drogig és csattanó maszlagig szerintem mindent, szóval beleegyezésem nélkül sok minden megvót. Mostanában marad a legális kávé + cigi kombó, lehetőleg minél kevesebb becsempészett szarral vegyítve. Autodidakta módon leszoktam az alkoholról, azóta személyes vagyontárgyaim köre is bővült, értékben gyarapodott. Rövid, pár 5-6 év miskolci és fél év budapesti kitérő után, ami nem szűkölködött alkoholban és drogokban sem.
Amúgy írhatják rám, a személyimbe, hogy Sóstóhegy, Muskotály u., és Nyíregyháza, Stadion u., ha a Botond u. 3-ban van a tulajdonom, lelkileg azzal az ősmagyar mokány kis fickóval azonosulok, aki belevágta a buzogányát a bizánci várkapuba, és lenyomja a görög zsoldost, a 3 pedig, gondolom, a szentháromságra utal, ami a Bibliában a Dávid és Góliát történetének archetípusát testesíti meg. Ezért az egyik nevem “lakásmelegítő (, bázisam közé sorolnám), mert a családom tulajdonában egy nagy csomó ingatlan áll, és részben ebből merítek erőt életem további folytatásához, úgyhogy forduljatok szépen át a másik oldalra, és csucsukáljatok tovább, mert még hajnali 2 óra is alig múlt…
Mostanában azt az Isaac Asimov-i robotikai alaptételt tanulmányozom, hogy a robot nem megy emberre, ami mért nem megy vagy hogy nem megy, ami ellent mond a Mary Shelley-i “elekromágikus” frankensteni hagyományoknak. Jó éjszakát!

“horologium és/vagy summa versus xanadu” – indul(hat)(na) már az Idő lehalászása

Jó reggelt kívánok! Kérdésem lenne az orvostudományhoz: Az hogy van, hogy Nyíregyházán a skizofrénia egy élethosszig tartó állapot, és Nagykállóban pláne, Budapesten pedig a Semmelweis Egyetem szóvivője szerint (Jakupcsek műsorában) 2/3-a a skizofréniás eseteknek spontán gyógyul? Ameddig tőlünk nyugatabbra eső civilizáltabb helyeken egy skizofrén “elvegyül a tömegben”, “felszippantja a nagyváros”, addig itt csak úgy lehetsz gyógyult, ha kőkeményen pszichiátriakrtitikussá, sőt, bizonyos esetekben antipszichiáterré képzed magad. Antipszicchiáternek lenni pedig nem annyira könnyű, és áldozatokkal, lemondásokkal is jár, pláne, ha még csak végzős kommunikáció szakos az ember. A pszichiátriakritika sosem árt, az antipszichiátria viszont megbontja a valóság szövetét, mátrixát, dolgok tűnhetnek el esetleg a semmiben (bankkártya, maszk, dohány, stb., főleg rengeteg dohány), és a vég nélüli pszichiátriakritikától és a vég nélküli antipszichiátriátó az ember esetleg tökéletesen paranoiddá és tökéletesen rendszerkritikussá válik, ami visszahat a környezetére, és ez a konfliktus bizonyos esetekben rendszerváltozást okozhat.

Különben ennek a szimbólumnak, avatarnak(, modulnak, ikonnak) is megtaláltam a jelentését, inkább gondolnám digitális szerzetesnek, mint Anonymus-hackernek, aki, sajnos, egyelőre már nem lehetek, viszonylagos ismertségem okán… De eljöhet még a kor, a Feledés, a Bábel, a Léthe, stb., kora, és akkor esetleg az is lehet… :/ A jelentése egycsapásra világosodott meg előttem, amikor a görögkatolikus egyházról írtam azt az ominózus bejegyzést… 2-vel ezelőtt, ha jól csalódom… 🙂

James Joyce Finnegan’s Wake-jéről olvastam, amit állítólag Triesztben írt, hogy nem kevés magyar szót és kifejezést tartalmaz, sőt, ez adja a szöveg erejét, mintegy mágikus gerincét alkotja. Ha jelent valamit az ilyen halas irodalom, akkor a “halgerinc”-ről nyilvánvalóan Az öreg halász és a tenger juthat még az eszünkbe Ernest Hemingway-től, ami a főhős, Santiago és egy nagy hal vagy cet küzdelmét ábrázolja, amit kb. másfél hét alatt, enyhén nyomott és depressziós állapotban olvastam el, leginkább különböző fürdőkádakban forogva. De szintén itt íródhatott az Ulysses, Joyce másik nagyszabású műve, amit egy nyári szünet alatt olvastam fel, és értettem meg (nos, nagyjából), ami a kispolgár pokoljárását ábrázolja Dublinban, az ókori eposz, a Homérosz által megverselt Odüsszeia mintájára, párhuzamot vonva az antik hős és a (néha alkoholmámorban tobzódó) modern kori kispolgár mítosza között. Eposz és toposz, sámánság és eredetmonda között van különbség (de néha nincs), szóval ahogy a Finnegan’s Wake is töredékben maradt, én sem fejezem be ezt a bejegyzést, majd partra vontatnak belőle mások, amennyit tudnak, utálok már mindent az emberek szájába rágni… És az, hogy az Ulysses-t Miskolcon hiába olvastam el, már csak Nyíregyházán tudtam felhasználni, már nem teljesen rajtam múlott… bár az Odüsszeiá-t itt olvastam, még a középiskola utolsó vagy utolsó előtti évében, gyorsan, ezt mindenkinek ajánlom, hátha majd valamikor rá kell húzni egy Ulysses-t vagy Íliászt… lel… vagy lol… vagy mittudomain… 🙂