Újévi terveim (ha már a pszichiátria nem válaszol)

A legszívesebben kulturális témában készítenék interjút, mégpedig leginkább egy-egy
könyvmegjelenés kapcsán, tehát ez adná az interjúm aktualitását. Első interjúalanyomnak Babarczy
Eszter kultúrtörténészt, publicistát és írót választanám, és A mérgezett nő című könyvéről
kérdezném, mivel futólag néhányszor találkoztunk személyesen is, és szeretném megismerni a
gondolatait irodalomról, írásról, művészetről, amire rövid személyes találkozásaink alkalmával nem
volt lehetőségem. A beszélgetést úgy szervezném meg, hogy valamelyik online elérhetőségén
megkeresném, és kérnék tőle egy időpontot, amikor személyesen vagy (a helyzet miatt) élőben,
online megkérdezhetném az engem érdeklő dolgokról. A témából adódóan tematikus interjút
készítenék vele, amelybe szerintem belefér egy-két személyesebb kérdés, az aktuális könyvére
vonatkozó kérdés, és az általánosabb, művészetre és írásra vonatkozó gondolatok kifejtése is. A
kérdéseim a következőek lennének: Milyen emberekről mintázta a könyvében szereplő irodalmi
alakokat? Mi az, ami sajátosan csak rá jellemző az irodalommal való viszonyában? Miért gondolta,
hogy meg kell szólalnia irodalmi alkotásokban? Hogy látja a mai világban az irodalmi művek szerepét?
Hogyan látja a jövőjét az irodalmi élettel kapcsolatosan? Ezek lennének a fő kérdéseim hozzá, de
természetesen a beszélgetés alakulása valószínűleg további kérdéseket vethetne még fel.

To be continued…

Anderas Lubitz és a repülés depressziója

Vettem egy IPM Pszichológiát, mert unatkoztam. Érdekes előjelnek tartottam, hogy a címlapon az empátiával papolnak, a 25 oldal körüli kiemelt helyen pedig megint másvalaki (vagy ugyanaz a valaki) sorozat- és tömeggyilkosságot taglal. Egyébként egy elég gyenge, szakmailag felkészületlen és pongyola cikkecskében, amihez még a képecskék sem igazán passzolnak. Igazából egy sok-sok évvel ezelőtti történetet taglal benne a hölgy, Jakabffy Éva, amikor egy Andreas Lubitz nevű, állítólag depressziós másodpilóta nekivezetett egy utasszállító repülőgépet egy hegynek.

Magáról az esetről a cikk nem sok adatot közöl, mintha az emberiség tudattalanjába beégetett információról lenne szó, hogy állítólag valaki valahogy belevezetett volna valamit valahova, aki ráadásul depressziós volt, a cikk még ezt is csak sejteti, pszichológusi, és “neuropszichiáteri” szakvéleményekkel dobálózik, stb. Én még aznap hallottam az esetről egy rádiós összefoglalót, vagy kommentárt, és az is kurva régen volt, azóta repülőgépek és helikopterek tömegei tűnhettek el vagy semmisülhettek meg, kaphattak találatot harci cselekményekben, a drónokról nem is szólva.

Arról is szó van még benne, hogy vannak a nárcisztikusok és a pszichopaták, egyébként pszichiátriai kategória mind a kettő, és ezeknek a keverékéből alakul ki valahogy a sorozat- illetve tömeggyilkos karakter, ami a mai világban szerintem már nem túl elképzelhető, illetve én a fantasztikum témakörébe utalnám. Viszont ha megvizsgáljuk drága, kedves pszichiáter uramék kategorizálását a témában, rájövünk, hogy a depresszió súlyos betegség, amit betegségként kell diagnosztizálni a DSM-V szerint, a pszichopata és nárcisztikus diagnózis pedig csak személyiségzavar, ami nem jelent betegséget, tehát valahol a megtűrt és a támogatott jellemzők között motorcsónakázik a pszichiátria diagnosztikai kritériumai között.

Tehát jelen viszonyok között el lehet ítélni, diagnosztizálni lehet valakit azért mert depressziós (és nem vezethet repzajt sem), azért viszont még gyógyszerezni sem kell, ha pszichopata (időről időre eltűnő és feltűnő fogalom a DSM-ben, mint személyiségzavar, de a fő pszichopaták már 1980 körül ezt is “kivásárolták” a diagnsztikai kritériumok köréből, 1980 körül, mint a “melegek” a homoszexualitást. Maradna a nárcizmus, amit bizonyos feminista csoportok, gondolom, büntetnének, pszichológusokat presszionálva arra, hogy ők majd ráhatnak a pszichiáterekre, hogy személyiségzavarból tegyék inkább betegség alcsoportba, de mivel a nárcizmusnak túl sok köze van a nácizmushoz, illetve egy kicsit sok az “áthallás”, ez valószínűleg sohasem fog megtörténni.

Andeas Lubitz
Andeas Lubitz

Ami a pilótánakat illeti, akit a cikkíró nő megvetően csak “Lubitz”-ként emleget sokszor, annyi derül ki róla, hogy problémái voltak a terhes menyasszonyával, aki elhagyta, stewardess szeretőjénél zavaros rémálmai voltak repüléseiről, amikben “zuhanunk” kijelentésekkel, felkiáltásokkal ébredt, és egy kis gyerekkori sztori is elhangzik, miszerint úgy lett pilóta, hogy egy gyerekkori elhatározása nyomán “követte az álmait”, miszerint “megöli magát, ha nem lehet pilóta”. Ehhez depressziós diagnózis társult, szedett vagy nem szedett gyógyszerekkel. Ennyi probléma, természetesen nem tűnt fel sem a másodpilóta pszichológusának, sem pszichiáterének, gondolom, fellőtték a gyógyszerét a “felhőbe”, oszt jó napot kívánok. A nárcizmus és pszichopátia gyanú már csak nyalánkság volt, hab a törtán, amivel nem is érte meg Andeas Lubitz kapcsán foglalkozni.

És vajon miért alakult ez így, hogy a repülés mumusa pont egy depressziós pilóta szimbolikájában ölt testet? Talán mert a depresszió diagnosztikai kritérium? És különben is, a pszichiáterek miért
foglalkoznak annyit a nárcisztikus és pszichopata emberekkel? Miért a sorozatgyilkosokkal és tömeggyilkosokkal? Talán mert a “nagy fogást” várják ,hogy egyszer kikapnak egy sorozat- vagy tömeggyilkost, és addig szerencsétlen Andreas Lubitz-cal helyettesítik az így támadt űrt? Csak azt nem veszik észre, hogy minden nézőpont kérdése. Bizonyos pszichiátriakritikai és antipszichiátriai nézőpontból pont maguk a pszichiáterek a betegek, a tömeggyilkosok, a sorozatgyilkosok, már eleve azzal a töménytelen mennyiségű méreggel, amit depressziósoknak és skizofréneknek felaírnak. Talán azért csak személyiségzavar a nárcisztikusság és a pszichopátia (ami hol létezik, hol nem), mert a saját kategóriarendszerük alapján önmagukat is vagy 1. betegnek, perverznek kellene bélyegezniük, 2. vagy a vádlottak padjára kellene ültetniük, ha mondjuk egy képzeletbeli elmeháború Nürnbergjéről lenne szó, és így nem vállalják ezekknek a diagnosztikai kategóriáknak, kritériumoknak sem a betegséggé nyilvánítását, sem a kriminalizálását, hogy a szokásos “ravaszságukkal”, amin manapság mindenki átlát, és röhög rajta, megússzák a felelősségre vonást?

Az esetről 2016 márciusában több beszámoló, cikk jelent meg, pl. a hvg-n:

https://hvg.hu/vilag/20160307_vaksagtol_rettegett_es_nem_tudott_aludni_a_germanwings_halalpilotaja

“Az már korábban is kiderült, hogy a 27 éves másodpilóta depresszióban szenvedett, és a tragédia idején is nagyon rossz pszichés állapotban volt. A németországi Montabaurban lévő lakásában több bizonyítékot is találtak a nyomozók arra, hogy beteg volt, és nem lett volna szabad dolgoznia.”

“Megtalálták a számítógépén az utolsó levelét, amelyet orvosának küldött két héttel a katasztrófa előtt. Ebben a férfi arról írt: attól fél, hogy megvakul, és elveszíti a munkáját. Szerinte ha nem lett volna gond a szemével, minden rendben lett volna körülötte.

Álmatlanságban is szenvedett, állítólag napi két óránál többet nem tudott aludni az utolsó időszakban.”

“Úgy tudni, a legmagasabb megengedhető dózist szedte az egyik antidepresszánsból, amelyet a depressziós tünetek mérséklése mellett azért is adnak a betegeknek, hogy segítsék az alvásukat. Szenvedett azonban a gyógyszer mellékhatásaitól, egyebek mellett nyugtalan volt tőle. Orvosának azt írta: a nehézségek ellenére tisztában van azzal, hogy szednie kell a gyógyszert az alvás hosszabbítása és a stressz csökkentése érdekében.”

“A gépén más bizonyítékot is találtak arra, hogy nagyon rossz állapotban volt. Skydevil néven öngyilkossági módszereket után kutatott az interneten.”

Mi lesz jövőre velem?

Maszkolok egy Tervet

Néha úgy érzem, távoli rokonságban állok Hide the Pain Harolddal. Valahol én is egy herold vagyok, amikor megyek az utcán, és gyáröm az arcom a kiskölykök hülyeségén, és kockásra marom a képem az emberi ostobaságon, és azon sakkozom. Én is ilyen megváltóvá torzított emberekről gondolkodom a nagy nyíregyházi Dzsumandsziban (“Hú! Há! Hepp!”), körülbelül ennyi az idei évi ünnep mélyfilozófiája. Nem esett szó sem a Lappföldi Joulupukkiról, sem Szent Miklósról, sem a Jézuskáról, sem Rudolfról, a rénszarvasról, sem a haverjáról, a krampuszról, a kis manókról.

Helyette mi van? “Lootolom! Bootolom! Gamers-forradalom lesz!” “Ha nem ad a muter még egy ficcset, blokkolom és stoppolom, összekötöttem a bankkártyám a telefonommal, meg az agyammal, csak beakadt egy szoftverfrissítési hiba, és azóta körbeforog a gépszíj a rendszeren. Nem baj, dobjunk be még egy Hell-t, barátaim, Villás Béla vár ránk a Pokolban, a guzsalyosaival, és bőségesen megjutalmaz, ha kiakasztjuk a Robikergető várost a Csibibolygó rendszer alatt.

Rám nem egy fényképalbum stock fotói között találtak, mint a legenda szerint Hide the Pain Haroldra, aki a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán végzett. Ha így volt, gondolom, volt miért furán mosolyognia. Én már nem végeztem sehol. Bármelyik iskola, ahová jártam, értelmét vesztette, mire végeztem volna. Kitanultam belőle a tanulnivalót, és végül már kínjukban olyat kértek rajtam számon, amit nem tanítttak meg. Így lettem vagabund.

Ha Francois Villonra igaz az, hogy az életét rendőrségi és bírósági jegyzőkönyvekből rekonstruálták, az enyémre legyen igaz, hogy pszichiátriai ambuláns lapok és zárójelentések “más szemszögből láttatott” “igazságain” alapul a majd a történetem. Szabványos önéletrajzt soha nem írtam (illetve egyszer igen, de azt összetéptem), a blogfolyó túl hosszadalmas és hömpölyögvényes ahhoz, hogy bárki elolvassa. Régebben láttam a számlálókban arra tett kísérleteket, hogy valaki egy szuszra ellvassa, vagy 2-3 húzásra lehajtsa vagy végigdarálja, ma már ez, sajnos lehetetlen,

Annál is inkább, mert hiányzik belőle a biciklizgetéseim krónikájam a Repülőter körzetben, amit sokan nagy örömmel olvastak, valami Yes, ok! címmel ment, persze köz(mű)felháborodást keltett, mint szinte minden, amit csináltam. Meg hogy én nem is én vagyok, csak egy provokátor vagyok, csak egy öntevékeny csoport vagyok, csak egy név vagyok, csak egy összefércelt voodoo baba vagyok. Igazából egyik sem vagyok, és mindegyik. Én vagyok a saját Twitteresem, a saját programozóm, a saját könyvelőm, a saját íróm, költőm, műfordítóm és bloggerem.

Egyet nem vállalok, az önmenedzselő prófétaságot, meg azt, hogy biciklivel hordjam ki a saját magam által kézzel megírt és sokszorosított kiadványaimat a gazdagoknak a környéken, de amiért eszembe jutott ez a biciklizgetés, talán lehet, hogy jövőre újságkihordást vállalok. Úgyis korán van, az emberek nem látjak, ahogy tekerek bicikliző majomként, és a napi testedzést is letudom, és még fizetnek is érte. Na, nem sokat, épp csak annyit, amennyi cigit elszívok, és amennyi kávét megiszom biciklizgetés közben + néha 1-2 sütemény, édességég, rendőrségi kakaó, akármi, amit reggel hoznak a boltba. Fűben, fában van orvosság, de ezúttal az alkoholról lemondanék munka közben, mert rontja a teljesítő képességemet. Köszönöm, hogy elmondhattam, sajnálom, hogy ma sem tudtam csendben maradni.

Milyen unalmas a kisvárosi élet… Lényegében újra és újra ugyanazokat a köröket futom… A miért éppen Alaszkában is csak a szereplők legérdekesebb óráit válogatták össze… Amúgy szerintem Alaszkában igazából hideg van, és halszag és dögunalom. Van téli depresszió is. Mint ahogy tavaszi, és nyári és téli is.

Munkahelyi problémák, avagy hogyan lettem Bruce Willis-es könyvelő

Jó Bruce Willis-es könyvelői reggelt kívánok. A Bruce Willis könyvelőségről csak annyit: Az igazi könyvelés olyan, mint az igazi programozás. Irányítani mindenki szereti, de az effektív munkát elvégezni senki. Még jó, hogy szakmám szerint prog-könyves vagyok.
Ez olyan kis irodai mindenest jelent. Aki minden fontosabb műveletet maga végez el. Még jó, hogy életem folyamán, 43 év alatt egy napot se, véletlenül se dolgoztam végig irodában. Inkább tettek be “műhelybe”, “foglalkoztatóba”, stb. helyekre, az iroda “szentélye” nekem tabu volt
És vajon mi volt az indok? “Foltokban borotválkozik”, “tegnap alkoholt ivott”, “nem tisztálkodott megfelelően”, éppen ezért “nincs munkaképes állapotban”, “nem tisztelettudó a feljebbvalójával”, “önálló gondolatai vannak”, “túl sokat dohányzik”.

.

Ez a baj, ha a felső vezetés, vagy akármilyen vezetés tiszta rinya-tyúkokból áll ki. 2013 óta, mióta ott dolgoztam, egyetlen férfi sem volt vezető pozícióban. Előtte sem. Önálló gondolataim, persze, mint könyvelőnek nem lehetnének, de mint programozónak muszáj, hogy legyenek.
P. S.: Egyébként munkába menetel előtt, írd és mondd, 1,5-2 óra hosszát szoktam készülni egy 4 órás munkahelyre. És így se vagyok jó nekik. Én se szoktam mondani nekik, hogy “büdös kurvák”. Pedig azok. Az, hogy az elnöknő “dudukázik” a kápójával, az semmi? Munkaidő után, remélhetőleg, ha kérhetném.
Tegnap is megyek az utcán, este 7 után sétálok, a kibaszott városközpontnál, a dohányboltban nincsen már kávé, a faházban sincs már kávé, a Korzó előtt, a Korzóban is csak az a homokosoknak való Spar-os Cappuccino található, amitől liftezik a gyomrom a tej (tej?, kérdőjel) miatt, és mindenhol ez a hülye reklám vigyorog rám. Remélem, ez (még) nem a Pokol.

A “helyi erők” és a 8B jelzetű buszjárat legendája

Az a helyzet, hogy a helyi erők egyszer fel vannak háborodva azon, hogy mennyit írok, ha viszont már fél napja nem írtam semmit, azonnal “Emlékoldal”-nak akarják nyilvánítani a blogomat.
Kevésbé tartom magam antipszichiáternek, mint inkább pszichiátriakritikusnak. Ezeknek a fogalmaknak az értelmének a tisztázásáról egész este elbeszélgethetnénk. Szeretném, ha végre egyszer már a drága, kedves pszichiátria szólna egy szót a saját érdekében, pl. itt, a Twitteren.
Egyébként antipszichiáter csak pszichiáter végzettségű lehet, pszichiátriakritikus lehet újságíró is. egy félév és pár vizsga választ el a kommunikáció-médiatudomány szak újságíró szakirányán a diplomától. nincs valami összefüggés ezek között és, hogy akadályozzák az iskoláim befejezését?
Minden igaz, amit írok, vagy igazzá teszik, mindent, amit tervezek, megpróbálnak elrontani. Szerencsére a terveimről ritkán számolok be nyilvánosan, és kevés szóban. Ennyit a pszichiátria “gyógyító” tudományáról. A pszichiáterek nem annyira bírják a kritikát, akkor sem, ha jogos.
Kedves barátaim, a Neptunon véletlenül “karbantartási munkálatokat” végeznek. ha, és amikor befejezik szeretném Nektek megmutatni a főiskolai és egyetemi előmenetelemet a Neptunban. kb. olyan az íve, mint az ökörhúgyozásnak. ha elkezdek egy iskolát, a pszichiáterek akadályozzák az elvégzését. kezdetben bármilyen szakra felvesznek, aztán ahelyett, hogy a gyógyszereikkel foglalkoznának, azon kezdenek el mesterkedni, hogy az iskolai tanulmányaimtól leválasszanak, beleköpjenek a levesembe, lehúzzanak a saját szintjükre, és begyógyszerezve gyötörhessenek.
A pszichiátriával a legnagyobb közös sikerünk a 8B jelű járat kifejlesztése. Mivel Sóstóhegyre járok haza napi 2000 forintért, mert gyámság alatt vagyok, de gyakran Sóstón keresztül megyek, ezért a lakásom előtt elhalad egy 8B jelű járat, ami Sóstón keresztül valami fura pályát leírva teljesen logikátlan útvonalon halad Sóstóhegy irányába. Ezt az útvonalat sokszor terveztem magamban a 8-as buszon utazva vagy gyalog, és a drága pszichiáterkék pedig megvalósíttatták.
Nem is rossz. Mindezt pedig kihoztuk havi 2500 forint körüli összegből, mert ennyibe kerül a nyugdíjas bérletem, mert a Szabolcs Volán menetjegy- és bérletárait pedig befagyaszttatták. Ilyen csúnya, makacs betegség ez a skizofrénia, hogy manapság sok támogatás kell a gyógyításra.
Sajnos, ezeket a problémákat már nem gyógyíthatná meg más, mintha beledolgozná magát néhány jó öreg kortárs ismerősöm az antipszichiátriába (ennyi emberből körülbelül rekonstruálni lehetne az én saját z generációmat, ha tetszik érteni, amire gondolok, persze vannak még egy páran, akik előkerülhetnek ennek a posztnak a hallatán, pl. Kovács Áron László, vele pl. Budapesten találkoztam, a webprogramozás és szoftverfejlesztés kapcsán és eléggé értelmesnek találtam… Ismerek még személyesen 1-2 “ősprogramozót”… Jung Tibor, Tihor Miklós, nem tudom…
U.i.: Lényegében azért mondtam, hogy “ismerem Tihor Miklóst, mert olvastam a könyveit, játszottam a játékaival, végighallgattam a szerepjátékos találkozón a mondanivalóját, tehát ismerem élőben, azért mondom, hogy ismerem Rátkai Istvánt és Érdi Gergőt, mert ismerem a játékaikat, és nagyon komolyan foglalkoztam már a programjaik felépítésével, és meghallgattam Rátkai István podcastját. És azért mondom, hogy ismerem az általam emlegetett embereket, mert tényleg személyesen ismerem őket, és skizofrén létemre tényleg tudom, mi az a McDonald’s , és Burger King és a Gerbeaud cukrászda Budapesten, és a Vasdisznó Szegeden, meg a Nem Egri, és jártam gyerekkoromban Nyíregyházán az Egri borozóban, és a 4-es kocsmában, és szabadidőmben csavarogtam és részegeskedtem és szerepjátékot játszottam és cigiztem már 16 éves koromban, és mindig mondták, hogy koravén kisgyerek voltam és már 4-5 koromban étteremben ebédelgettem délben egydül sertésbordát és sült krumplit, késsel-villával, és 6-8 éves koromban bélyeget gyűjtöttem az öregekkel, és sakkoztam, és amőbáztam, és akasztófásat játszottam, és pütyködtem és malmoztam és marokkóztam, billiárdoztam és csocsóztam és ping-pongoztam és teniszeztem és tollaslabdáztam és lovagoltam és fociztam és kosárlabdáztam, és karatéztam, és baseballoztam és túratáborba jártam és kajakoztam és kenuztam, és célba lőttem, és házikót is építettem, és kapáltam is a telkünkön, és kalapáltam, és technika órákra is jártam, és most már szálljanak le rólam a kibaszott pszichiátriájukkal, és hagyjanak békén a kibaszott retkes büdös picsába!!! És húzzanak haza Bulgáriába!!!

Karácsonyi családi beszélgetés

Itt, kérem szépen, fészbükkönyi dógok vannak!


1:08
DrPapp
DrPapp Laszlo
Te hívtál a 20-as számról 0:44-kor?
Te küldted
Én nem.
DrPapp
Pedig többször is csörgött nálam.
DrPapp
A Stadionon vagy?
DrPapp
A Stadion vezetékes én is hívtalak.
DrPapp
DrPapp Laszlo
Vezetékesen
DrPapp
DrPapp
DrPapp Laszlo
Vedd már fel valamelyik telefont!!
Te küldted
Miért?
DrPapp
Mert te hívtál a 20-as telefonról. Te ébresztették fel.
DrPapp
DrPapp Laszlo
A 70-es telefonod meg ki van kapcsolva.
Te küldted
Nem én voltam. És nincs kikapcsolva.
Te küldted
Valami baj lehet a telefon vonalakkal.
DrPapp
Akkor csörgess meg valamelyik ről!
DrPapp
DrPapp Laszlo
Ha nincs semmi bajod, akkor szeretnék aludni.
Te küldted
Nincs semmi bajom. Jó éjszakát.
DrPapp
DrPapp Laszlo
A 20-asról kaptam két olyan üzenetet is tőled, hogy “Kérlek segíts!”
Te küldted
Az sem én voltam. Kikapcsolom akkor. Megbolondultak a vonalak.
DrPapp
DrPapp Laszlo
Otthon vagy?
Te küldted
Jó éjszakát!
DrPapp
DrPapp Laszlo
A 70-es (drága) telefonod töltsd fel! Biztos lemerült.
Te küldted
Jó. Jó éjszakát!
DrPapp
DrPapp Laszlo
Ez már nem lesz jó, amíg nem beszélünk. 🙁
Te küldted
De jó lesz. 🙂
Te küldted
majd holnap. viszlát.
Te küldted
késő van.
Te küldted
nem működnek rendesen a vonalak.
DrPapp
DrPapp Laszlo
Szerintem korán van. Éjjel 1 óra 38 perc.
Te küldted
🙂
DrPapp
DrPapp Laszlo
🙁
Te küldted
😃
DrPapp
Ez csúnya volt, hogy nem hagysz aludni.
DrPapp
DrPapp Laszlo
Még egyszer hívlak. Ha nem veszed fel, akkor én is kikapcsolom a telefonom.
Te küldted
Jó.
Te küldted
Nem fogom felvenni.
DrPapp
DrPapp Laszlo
Kikapcsolom az internetet, és a telefonomat is. Akkor jó éjszakát!
Te küldted
Jó éjszakát!

Boldog karácsonyt 2021-ben is!

Nem nagyon akartam írni semmit karácsonyra, de nem bírom megállni, úgyhogy kezdem. Tegnap állítólag bemutatták a Mátrix 4-et, aminek nagyon örülök, igazából még a Mátrix és a Mátrix 2-3 “dógait” sem tanulmányztam még ki eléggé alaposan, de én amúgy sem vagyok túl nagy mozis, hanem inkább csak ilyen utólag tanulmányozós, nézős, kritizálós, úgyhogy mindegy.

Na, akkor térjünk rá az adatokra: A 2021-nek az az egyik érdekessége, hogy 20-ig még könnyen elszámol az ember, de 21-től már egy kicsit gondolkodni kell, ez az ember anyanyelvén még nem érhető annyira tetten, mert a számok egymás utáni mechanikus darálása, de egy külhoni nyelvben, például az angolban már előjön.

A huszadik századból most válik igazán huszonegyedik, érdekes, pont a 21. évben, ami véletlenül a legmagasabb szerencseszámom. A másik a 19. Sajnos, a 20. század egy kicsit büdi volt, világháborúkkal terhes, és frontról visszatért emberevők tanítottak volna minket emberségre, ami annyira talán elég volt, hogy átadják végre a stafétát. Pont most, pont 2021 karácsonyán. Néhány ünnepet eltökösítettünk, elhalloweenesítettünk, főleg Magyarországon, ugye, ezzel végig maszkolni akarva, hogy a karácsonyi és az újévi menetrendet viszont muszáj tartanunk, különben gondok lennének az Idővel.

Na, meg az Androiddal, nem igaz, srácok? 😉 Nem árt néha egy kicsit kevésbé korrupt szoftverfrissítés, ahogy mindig is szoktam mondani, hohohohó. :/ Ha tetszik érteni, amire gondolok. Sajnos muszáj néha egy kicsit kevesebbet hazudnunk, kevesebbet lopnunk, visszabontani az arcunkból, nem szólogathatunk be mindenkinek, pláne nem az utcán, aki kommentelni szeretne, nyugodtan megteheti az interneten, vagy könyvben, füzetben, levélben, papír alapon, de ez az utcai harcos vélemény-nyilvánitás, hogy is mondjam csak, nekem már nem annyira szintem.

Én most karácsonykor nem nagyon akarok különösebb balhét, akit érdekel, nagyjából tudja, mi van velem, hiszen követhet a Twitteren. “Apropó, szereted a Jazz-t?” Vagyis apropó, ilyenkor pár megvalósulatlan álmomra gondolok, amikor még Twitter feedelőt akartam írni egy OKJ-s tanfolyamra, illetve Java chatet, mudot, mush-t, pár CMS-sel foglalkozni, például kiemelném itt a PHP-Fusiont, WordPress-t, b2evolution-t, Joomla!, Drupal, ésatöbbi, ugye, kedves gyerekek. Amely programnyelveknek az alapja a PHP és a JavaScript, hülyébbeknek külön kiemelném, hogy a HTML-t és a CSS-t sem feledve el, úgyhogy mielőtt kekeckedni próbáltok velem a jövőben, üljetek szépen vissza az iskolapadba, mert Robi papának meg pont JAVA SE/ME/EE, C++, ésatöbbi problémái adódhatnak egy kis BASIC-kel és gépi kóddal (Assembly) megfűszerezve, meg ami ehhez még hozzájön, úgyhogy nektek csak annyit tudok mondani, mint Fábry Sándor bácsi, hogy: “Kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok!”, úgyhogy a viszontlátásra hamarosan… Szilveszter-újév környékén mindenképpen, szóval cső.

U.i.: Jól van, gyerekek, lesz még Ruby on Rails, Delphi, meg Python, meg RPG Maker, meg O.H.R.RPG.C.E, meg Twine, meg Windrift, meg Adrift, meg pláne Inform 6 és Inform 7, úgyhogy szépen nyugodjatok meg, és menjetek szépen aludni vagy keljetek fel, és jatsszatok inkább valamivel, és hagyjatok kávézni, mert nem sokára mennem kell cigiért. Hey-ho!

U.i.2.: Na, jól van, Kis Dobozfej is segített egy kicsit, meg a 30-as, 70-es és 20-as mobilhálózat (így a végén), és természetesen köszönetet mondunk a Facebooknak, a Twitternek, az Ubuntunak, a Raspbiannak, a Debiannek, és még néhány fajta Linux rendszernek, és egy kicsit a Windowsnak is, mert nélkülük ez a fantasztikus, bár néha egy kicsit szar világ nem ott tartana, ahol most.

*

Történelmi dolgok: És az is probléma volt, hogy kancsevet én egy senkit se érdeklő köcsög bolgárnak gondoltam, csak azt nem vettem számításba, hogy ez nyíregyháza, a szervilizmus és a benyalás fővárosa (volt), és mindenki valami nagy mágust vagy bűvészt látott benne, akinek már 2000 éve is dedikált szerveren futottak a gyerekei, az ő feladata annyi volt, hogy ilyen parittyával csúzlizó szinten tartsa az embereket, és amikor előjöttem és a raspberry-s kritikai megoldásaimmal, ő akkor is csak röhögött, és bömbölt, és hatalmaskodott, csakhogy ennek ezennel vége, barátocskáim.

Tegnap volt egy kis detektív munkám. Úgy hallottam valamely szóbeszédből, és eszembe vöttem, hogy egynémely minitorony lakói igen sűrűn ájuldoznak el vala, és ezt ellenőrizvén, buszról leszállván, hüvelykérés örve alatt szimatoltam a környéken, minek eredménye: park felőli leszedés. Én meg vajon mit csinálhatnék: Mönjek el vala, és pöröljem be az tacony céget? high-tech cuccok, low-tech ésszel, tisztára a pszichiátria keze munkájára valló tevékenység. Hm, “dologtalan kéznek az ördög ad munkát”, tartaná a régi mondás is. Arra is “termel a gonosz”. Az is van.

Időutazás a múltba: 2011-es év végi problémáim

Kellett neked rongybicigli

(“A szöveg forrása a kattintható linken található!”)

Ékezetes karakterek beolvasása Windows konzolon Javában

Megoldottam a rejtélyt. ;-) Csak kisbetűkre csináltam meg, egyelőre... de az elv helyes.
            int ch;
            String inputLine = "";   // will hold the full input line
            System.out.print(">");
            boolean done = false;
            while (!done) {
              try {
                ch = System.in.read();
                if (ch < 0 || (char) ch == '\n') {
                  done = true;
                }
                else if ( (char) ch != '\r') {
                    
                    switch (ch){
                    case 160 : inputLine = inputLine + '\u00e1' ; break;
                    case 161 : inputLine = inputLine + '\u00ed' ; break; 
                    case 251 : inputLine = inputLine + '\u0171' ; break; 
                    case 139 : inputLine = inputLine + '\u0151' ; break;
                    case 129 : inputLine = inputLine + '\u00fc' ; break; 
                    case 148 : inputLine = inputLine + '\u00f6' ; break; 
                    case 163 : inputLine = inputLine + '\u00fa' ; break; 
                    case 162 : inputLine = inputLine + '\u00f3' ; break;
                    case 130 : inputLine = inputLine + '\u00e9' ; break;
                    default  : inputLine = inputLine + (char) ch;
                    }
                 }
              }
              catch (java.io.IOException e) {
                done = true;
              }
            }

 

Egy Z kategóriás kalandjáték író lelki élete

Úgy értem, hogy megint elkezdek a szívügyemről, az Indigó v0.1 demo projecktről beszélni, és mindenki menekülni fog innen. Kit érdekel egy Java hobbiprogramozó kínszenvedése, aki már megint egy olyan játékot fog íni, aminek akár a Kék likőr címet is adhatná, olyan szar, mert egy szöveges kalandjáték hol adná vissza azt a sok “pszichotikus” kalandot, amiben részem volt, meg egyáltalán ki foglalkozik ma Magyarországon ilyesmivel? Egyébként is van fejlődés, miért nem inkább az Insomniát írom tovább rpg makerben, hanem az Indigót Javában? Egyéltalán érti valaki a problémámat? (help)

Úgy fogalmaznám meg, hogy tudom, hogy szart csinálok, meg ez annyira rétegkultúra, hogy csak egyszemélyes, de van valami belső késztetésem, hogy ezzel foglalkozzak. Egyébként meg “nem adhatok mást, csak mi lényegem”, engem annakidején biztos nagyon érdekelt volna egy elmebeteg srác játékfejlesztési naplója, hát ilyen.

 

“Pszt! Körkapcsolás!”

Leerőltettem a torkomon majdnem 1 üveg Cava Brut pezsgőt, 2 feles Royal vodkát, 1 bivalyt, meg egy Sopronit. Arra gondoltam, hogy néhányan azt mondják, miért nincs karácsony egész évben, hát én azt mondom, miért nincs szilveszter, mert az olyan jó. 2 jó buli is volt a városban, az egyik az örökösföldi Cornerben, a másik a 4-es kocsmában.

Sajnos hazarángattak a városból még mielőtt mélyenszántó szociológiai tanulmányt írhattam volna a nyíregyházi nightlife-ről (pedig  esküszöm, csak ezért voltam kint a városban).

 

Indigó v0.1

Valójában nem tudok olyan problémáról, amit rpg makerben nem lehet megoldani, de most valami mást próbálok ki. Végigmentem a kalandjáték szerkesztő nyelveken, de mindegyik annyira kötődik az angol nyelvhez, hogy inkább kikötöttem a Javánál. Találtam egy Zork nevű rendszert Javában, ami egy egyszerű kalandjáték “váza”.

Most a két ünnep között azzal foglalkoztam, hogy valahogy a Java és a Windows konzol közötti karakterkódolási különbségeket megoldjam. Végül nagyjából sikerült. Ez a kódrészlet a program karakterkódolását igazítja a konzoléhoz:

String encoding = “Cp852”;
System.setOut(new PrintStream(System.out, true, encoding));
System.setErr(new PrintStream(System.err, true, encoding));

A beolvasást pedig így oldottam meg:

int ch;
String inputLine = “”; // will hold the full input line
System.out.print(“>”);
boolean done = false;
while (!done) {
try {
ch = System.in.read();
if (ch < 0 || (char) ch == ‘\n’) {
done = true;
}
else if ( (char) ch != ‘\r’) {

switch (ch){
case 160 : inputLine = inputLine + ‘a’ ; break;
case 161 : inputLine = inputLine + ‘i’ ; break;
case 251 : inputLine = inputLine + ‘u’ ; break;
case 139 : inputLine = inputLine + ‘o’ ; break;
case 129 : inputLine = inputLine + ‘u’ ; break;
case 148 : inputLine = inputLine + ‘o’ ; break;
case 163 : inputLine = inputLine + ‘u’ ; break;
case 162 : inputLine = inputLine + ‘o’ ; break;
case 130 : inputLine = inputLine + ‘e’ ; break;
default : inputLine = inputLine + (char) ch;
}
}
}
catch (java.io.IOException e) {
done = true;
}
}
Ez a programkód azt csinálja, hogy a Windows konzolon lévő krix-kraxokat visszaalakítja ékezet nélküli karakterekké, úgyhogy ékezetes karaktereket olvas be, és ékezet nélküliként tudja értelmezni. Hát szóval így állok*. Boldog új évet!

  • Annyi időt töltöttem ezzel a problémával, hogy már azt hittem, beleőrülök, de szerencsére sikerült úgy-ahogy megodani, viszont így nem tudtam a történettel foglalkozni, úgyhogy kábé ennyi a történet:

Indigó

A főiskolán vagy.
Mindenki cigizik.
Észak felé mehetsz.

é
A Sóstói erdőben vagy.
Hajléktalanok tanyája.
Észak és dél felé mehetsz.
é
A pszichiátrián vagy.
Gázos figurák mindenfelé.
Észak és dél felé mehetsz.
é
A Fenyő büfében vagy.
Világvége hangulat van.
Délre mehetsz.

Jól látszik, hogy ez egy nort & south adventure, vagyis északra és délre lehet benne menni, ez jórészt az átültetése a korábbi J2ME-ben kezdett játékomnak, most már a program engedne más irányokat is, csak egyelőre nem raktam még bele. Nem akarom nagyon bonyolultra, de a főiskolát meg a pszichiátriát jobban ki szeretném dolgozni, de lehet, hogy az egészet szószátyárabbra kéne írni, mert úgy “művészibb” hatást kelt. Ne feledjük, hogy eredetileg mobilra készült. Na, jó, ennyi. Lehet, hogy közzé teszem a forrást is, hátha valakinek jól jön, és több hasznát veszi, mint én, és jobb játékot ír.

 

Alkoholproblémák

Jó régen voltam a TESCO-ban. Alkoholügyben, ráadásul. Anikó likőrt akar vetetni velem szilveszterre. Bár naponta meggondolja magát, hogy likőr, vagy pezsgő. Hát vettem egy Cava nevű pezsgőt. Állítólag jó. Utólag jöttem rá, hogy a Penny Marketbe kellett volna menni, ott mindig olyan különleges italok vannak, és biztos van likőr is, a TESCO-ban nem volt, csak egy csomó bor, esetleg sör. Meg pezsgő. Régen pedig mennyit jártam oda, mindig van akciós pia, de ilyen rafinált piák, mint likőrök csak a Pennyben vannak (szerintem).  Utálom, hogy mindent nekem kell megvennem. Ehhez az egy dologhoz értek igazán, az alkoholhoz, és ezt is elrontom. Nagyon nincs jó kedvem, se a Javával, se a C++-szal nem foglalkozok, alszok inkább.

 

És most…

És most már szeretek itt üldögélni a gép előtt, és szorongani, és nem érteni a Javát és a C++-t, mert a legújabb vágyam, hogy majd ezekkel dolgozzak, mert meguntam a CMS-ekkel való tökölést, csak nem tudom, hogy ehhez a nagy vágyamhoz hogyan kezdjek hozzá, mert a Java tanfolyamok nagyon drágák, és a C++ tanfolyamok is, megnéztem, Javából egy hét 70000 Ft, szóval mondhatni aranyárban vannak, de lehet, hogy el kéne menni egyszer, és addig is beszerezni az összes Java könyvet, a C++-t meg csak úgy módjával, hogy elmondhassam, hogy ahhoz is értek, mert úgy látszik, sitebuilder nem leszek, mert nem értek semennyire sem a grafikához, sem a SEO-hoz, de mondjuk még az is kialakulhat. Csak ezeket a napközbeni kocsmában való kávézgatásokat kéne leépíteni, mert nyugtalan leszek tőle, és állandóan hülyeségekre gondolok. Nem véletlen, hogy a pszichiátrián nem (nagyon) engedik a kávét, mert csökkenti a gyógyszerek hatását.

 

“The Cappuccino years”

A sok cappuccino és a kávé kikezdi az idegrendszerem, csakúgy, mint régen, alig vártam, hogy dél legyen, mert addigra már nem voltam olyan rosszul a tegnapi bulitól, de eléggé ideges voltam az aznapi 10 körüli gépi kávétól, hogy csak egy sör tudja megnyugtatni az idegrendszeremet. Ha nem kellett dolgozni menni a sörgyárba, mert volt hogy berángattak délutánra dolgozni. Ha mentem, akkor irány a söröző, vagy a bor, abból 2 liter naponta, de volt hogy pezsgővel mentünk délelőtt iskolába, és a szociológusok felmérést készítettek az alkohol káros hatásáról, és én azt mondtam, hogy “nem az alkoholizmus teszi tönkre az embereket, hanem az emberek az alkoholizmust”. Ha meg menni kellett a sörgyárba, bort vittünk be magunkkal, mert a sörgyárba nem vihetünk sört, mert még ránk fogják, hogy loptuk, ott másnaposan imbolyogtunk a bálákon, féltem, hogy bele ne essek, néha azért megkóstoltuk ott is a sört, volt hogy haza is vittünk belőle, mire leszálltunk a vonatról, már részegek voltunk, nyomás az Apostolba, meg a nyakunkba venni a várost, egyszer még azt is elfelejtettem, hogy van egy vizsgám pszichológiából, mert olyan sokszor voltunk vizsgázni, és félútról mindig visszafordultunk, és öltönyben berúgtunk a kocsmában, mire kezdődött volna a vizsga, szóval elfelejtettem, és dékáni vizsgát kellett kérni, és el kellett utazni Sátoraljaújhelyre, hogy a tanár levizsgáztasson, de előtte való nap csak ittunk és ittunk és beszélgettünk a Tháliában, és hazamentem, és csak járkáltam a szobában, és nem tanultam csak a vonaton Sátoraljaújhely felé másnaposan, de aztán kiderült, hogy a szüleim Szlovákiában vannak céges bulin, és apám értem jött kocsival, és ott is beboroztam, és valami Anett táncolni akart velem, de én akkor úgy éreztem, már nem bírom tovább, ez volt a negyedik évem az egyetemen, és nem is bírtam tovább, mert megbuktam a következő félévben, mert csak ittam a Tokajiban, és zsíroskenyeret ettem és vadalmát a környékről, és akkor hazaköltöztem, és vissza, de akkor már azt képzeltem, hogy anarchista vagyok és indigó és kitört rajtam a betegség, mert azt hittem, hogy a szomszédból dicsérnek meg szidnak, de az már csak az én fejemben történt. És ettől teljesen kikészültem, és legyengültem, mert a hangok még aludni sem hagytak, és hiába áztattam kamillateát a fürdőkádba, hogy lenyugodjak, mert akkor már inni se mertem, csak nyugtató zenéket hallgattam, és kamilláztam magam, de akkor már testet öltöttek a fejemben azok a démonok, amikről az egyetemi éveim alatt képzelegtem, és még most is úgy képzelem, hogy ezek valóságos entitások hangjai, mert saját személyiségük van, és sokszor hibáznak is, buták, vagy okosak, nem tudják azt, amit én tudok, és én nem tudom azt, amit ők tudnak, ketten-hárman beszélnek egyszerre, és elhitetik magukról, hogy mások, mint valójában, de azt sohasem mondják meg, hogy igazából kicsodák, mert akkor lelepleződnének… egyébként mindig is ezekről akartam írni ilyen novellákat, de amikor valójában megmutatkoztak, és nem csak részeges és füves flessekben, akkor megijedtem tőlük, de még jobban megijedtek tőlem az emberek, és rendőrök jöttek, és lefogtak, és én tudtam, hogy ezeknek a kezében van a rendőrség is és a pszichiátria, és mindent ők irányítanak, és a tévéműsoron keresztül manipulálják az embereket, mert olyan láthatatlan és felfoghatatlan kódokkal megy az agymosás, amit egy átlag tévénéző nem láthat, aki meg igen, azt beviszik a pszichiátriára, és úgy kikezelik, hogy még azt is megbánja, hogy a világra jött, nem hogy ilyenekről beszéljen… és akkor már tudtam, hogy Kazincbarcikán a Las Vegasban valóban démonok ültek, mert a túlvilág is itt van a Földön, és démonok és angyalok egyaránt testet öltöttek, hogy a végső háborúban megküzdjenek egymással, csak erről még ők maguk sem tudnak… to be continued… az ilyen visszaemlékezéseket ezentúl kék tintával írom…

 

A nagy rohanás

Hát nem így képzeltem a két ünnep közötti bulit, hogy egész nap babysitting van, vagyis vigyázni kell Anikóra, nem mellékesen bejárni vele Nyíregyházát, kétszer voltunk a 4-es kocsmában, 2-szer a Pálma presszóban, egyszer a III. félidőben, egyszer a Napsugárban. Mindezt reggel fél tíztől délután háromig. Mer’ ő unatkozik. Nem mondom, hogy rossz módja az időtöltésnek, mert kivagyok a Javától, meg a C++-tól, de lefoglalja annyi energiámat, mint régebben az összes barátom együttvéve, ráadásul nem lehet magára hagyni, mert ha kimegyek vécére, odamegy vadidegen emberekhez (is), és elkezdi őket a hülyeségeivel traktálni, én meg csak szégyellem magam. Tudom, hogy én akartam két ünnep között rohangálni, és kevesebb alkohollal megoldani, de elegem van a napközbeni kocsmázásból, ráadásul tudom, hogy csak arra kellek neki, hogy valaki legyen mellette, aki ráadásul teljesíti a hülye kis gondolatait is, már-már ott tartok, hogy megmondom neki a magamét… á, úgysem értené…

Más. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy bejelentsem, hogy a NetBeanstől fagy a gépem, és karakterkódolási gondjaim is vannak,  a JAR fájlban nem jeleníti meg a magyar karaktereket, úgyhogy a Halál a pszichiátrián nevű projektemet átneveztem véglegesen Indigóra, és nem tudom, hogy mikor lesz belőle valami, ha jól haladok, talán februárra. A C++-ban semmilyen módszerrel nem tudok ékezetes karaktereket megjeleníteni, mert csak ASCII-kódtáblát használ, a NetBeansben meg hiába készítek JAR fájlt belőle, mert elszarja az egész karakterkódolást. Az Eclipse is. A BlueJ meg nehezebb dió, mint gondoltam. De végre már nem north & south adventure, azaz keletre meg nyugatra is lehet már benne menni. Úgy veszem észre, hogy sokakat untat a téma, úgyhogy csak akkor jelentkezek megint vele, ha megjavul a karakterkódolás, és valami játszható verzió készül el belőle, ami nemcsak NetBeans alatt fut, hanem java -jar “Indigo.jar”-ként bármilyen környezeteben.

 

Zork

Találtam egy kis kalandjáték programot, BlueJ-ben van írva, áttettem NetBeans alá (mind a kettő Java értelmező, ha jól tudom). A Halál a pszichiátriántól hülyét kapott a NetBeans is, meg a Dev C++ is. Biztos pazarolta az erőforrásokat, még a jó öreg Kék Halált is előhívta egyszer. Ennek a kalandjátéknak (vagyis inkább vázlatnak) az a neve, hogy Zork.

2 éves a blog. Boldog Karácsonyt! Nem gondoltam, hogy két év múlva a Java nyelv és a BlueJ fog lázba hozni, úgy látszik, befelé élek mint mindig, mert nem a BlueJ-vel kéne foglalkoznom, hanem a C++-szal és a polimorfizmussal, de mindennek eljön az ideje.

Nem tudom, mennyire volt érthető ez a bejegyzésem, mert ha nem, akkor bocsánat. Ennek most csak annyi az értelme, hogy egy időre leszállok a webprogramozás vonalról, és a klasszikus, régimódi offline kódolásban fogok elmélyedni (most az kell vizsgára is).

 

Fél év

Szó szerint. A tantárgyaimnak csak a fele van meg, még így is jobb, mint amire számítottam. A szakon vannak jó emberek és nagyon-nagyon rossz emberek, akik lábbal tiporják a szabályzatot, sajnos. Ez egy fizetős suliban nem történhetett volna meg, nagyon sajnálom, hogy nem ilyenre mentem. Más miatt is féloldalas a félévem, a kliens oldali programozás megvan, a szerver oldali nincs. De így, hogy a fele megvan, jövőre minden esélyem megvan rá, hogy végezzek. Csak az időt nem szabad így elsz.ni. Majd nyáron mindent bepótolok, és és ezt most nem csak úgy mondom, ahogy 1 hónap alatt leraktam az ECDL-t most nyáron a 0-ról, úgy érzem, hogy erre is képes vagyok.

Rájöttem, hogy felesleges CMS-ekkel tölteni az időt, jövőre már képesnek kell(ene) lennem sajátot írni, meg a kalandjáték-író nyelvekkel sem szabad már időt töltenem, hiszen Javában sokkal könnyebb ilyet írni, el is kezdtem egyet, az a címe, hogy: Halál a pszichiátrián: north & south indigó adventure. Terveim szerint valami nyomozós játék lesz, és azért north & south, mert (egyelőre) csak északra és délre lehet benne menni, és azért indigó, mert ez a szó olyan divatos, és a betegségem is úgy kezdődött, hogy azt képzeltem, hogy egy indigó gyerek vagyok, és egy másik bolygóról jöttem.

 

Igen

A Forrásanyagok óra az, ahol általában azt sem tudom, milyen rendezvényen vagyok, ha véletlenül betévedek, csak azt tudom, hogy szöszmötölni kéne ilyen szerkesztőprogramokkal, a tavalyi zéhán csináltam egy ilyen állólámpa-utánzatot, és csak annyit mondott zord arccal a tanár: “kettest kap”. Most még ennyit sem csináltam, és ott figyel a jól megszokott kettesem a Neptunban. Ja, hogy ennyi lenne a számítógépes grafika? Lényege? (Valamiért még régebben azt gondoltam, hogy az egész képzés ilyen lesz, mert hogy csak egy OKJ-s papír, aztán rájöttem.)

Egyébként nem szép dolog, hogy itt sírok, hogy nem értek a számítógépes grafikához, aztán így leokézom a forrásanyagokat. Amúgy már csak a JavaScripttel küzdök, kevés unszimpatikusabb programnyelvet ismerek. A C++-t pedig mint kiderült, fél év alatt elfelejtettem, hát, nem lesz ez így jó.

 

Destination: Budapest

Sokan nem tudják, mi a fenét kerestem Budapesten, hát nappal szcientológiai tanfolyamokat csináltam, volt, hogy napi 8 órában, nagyon kemény volt. Aztán este kiszökdöstem, volt, hogy annyi erőm volt csak a nap végén, hogy befordultam a sarkon, és az összeesés határán kikértem a sörömet, aztán mikor hogy durvult el a buli, volt, hogy kurvát vittem fel, volt, hogy arra eszméltem egy reggel, hogy a városban járkálok, mert a piától kikapcsolt az agyam. A szcientológusok éjszakába nyúlóan tanultak az orgban, én meg tőle egy sarokra táncoltam a Blaha sörözőben. Kurváknak meséltem tök részegen, hogy elvonó kúrán vagyok, akik csak ennyit mondtak, hogy látják, hogy nem sok eredménnyel. Volt, hogy hajnalig ittam a csöves bort egy csavargóval, de a legnagyobb poén mégis az volt, amikor elszöktem a Szigetre, bár ott nem rúgtam be (eléggé). Hát röviden ennyi volt a budapesti kalandom, mert rámjött a hoppáré (a szcientológusok nem engedték, hogy gyógyszert szedjek), és azt képzeltem, hogy a szcientológusok elfoglalták Budapestet, és egész Magyarországot, és az embereket telepekre küldik, és a végén már a szcientológusok raktak pszichiátriára. Azóta sem voltam Budapesten.

 

Árnyoldal

Mindenhol sört, meg feleseket látok. Remegek a kávétól, megittam vagy ötöt. Már régóta nem szokásom ennyit kávét inni. Előjönnek miskolci és budapesti képek. Hallucinációim a fűtől meg a piától. Az Apostolban alakok ülnek körülöttem, minél többet iszok, egyre jobban alakot öltenek. Utolsó erőmmel kérek egy kávét, erre eltűnnek, másnap megnyílik az ég, és zöld polipcsápok nyúlnak le, Kazincbarcikán a Las Vegasban bárdos ördögök ülnek január elsején, nem merek cigit kérni, a kirakatban a csokis sütik kiröhögnek, a Zsarnai telepen cilinderes törpék ugrálnak a zongorabillentyűkön a Bartók rádió zenéjére. Mindenhol Havas Henriket látom az utcán, meg a barátnőm anyukáját. Felszállok az intercityre, elvisz Debrecenbe, ott is iszok pár sört, visszavisz a vonat Kemecsére. Végül elvisz a vonat Sátoraljaúlyhelyre, másnaposan sírkerteken mászok át éjszaka, végül megérkezek Sárospatakra, ahol a református templom kertjében alszok. Rakamazon szóba se állnak velem, végül Miskolcon leoltanak egy vénás Rivotrillal, és ez pontot is tesz a történet végére. Vége? Bedobok egy abilifyt citromos sörrel, és remélem jobban leszek.

 

“Ne szomorkodj”

Találkoztam a kedvenc csoporttársammal, akivel “ugyanabban a cipőben járunk”, azaz nincs meg egy csomó tantárgyunk, és egymást szoktuk hülyíteni, hogy ez még nem gáz. Általában a félév elején, meg a félév végén találkozunk, mert az órarendünk eléggé széttartó, nem ugyanazokat az órákat látogatjuk (hanyagoljuk).

Így karácsony előtt kaptam tőle egy “Ne szomorkodj” tanácsot, bár lassan már ott tartok, hogy ez több, mint szomorúság, de még szerencsére nem depresszió. Azt hiszem, ez a legjobb, amit mondhatott, mert egy cseppet sincs karácsonyi hangulatom, de legalább szomorkodni nem kéne.

 

és annak is ő az oka, hogy félrészegen ilyen bejegyzéseket írok, mert ő erőlteti kettőnk közül az alkoholt. Csak azt nem bírja felfogni, hogy én “nem szarral gurigáztam” régebben, hanem minden nap masszívan ittam, és ha iszok egy kicsit, sokszor csak egy hajszál választ el, hogy nekiinduljak a világnak, és ha van nálam egy kis pénz, addig járjak kocsmáról kocsmára, amíg elfogy, persze nem csak ezt nem hajlandó felfogni, mondjuk szerintem ezt még a tőle sokkal több ésszel rendelkezők is nehezen fogják fel, hogy vannak még (léteznek) ilyen emberek. Ráadásul, ha ez így megy tovább, egész biztos visszaszokok (“Igyál mán velem!”, “Megiszod, nekem már nem kell”, stb. dumák).

 

Anikó…

már a második csávónak adja meg a telefonszámát a jelenlétemben. Ilyenkor köpni-nyelni nem tudok. Egy részről idegesít, amúgy meg jó lenne “kiházasítani” még az év vége előtt. A régi fickói is jelentkeznek, meg látszólag mindenki őt akarja, hát legyen vele boldog az első, aki elviszi. Csak egy dobása van nálam. Lehet, hogy dobnia sem kell. Sajnos én nem tudom komolyan venni, hátha valaki igen, nem tartom vissza.

Bár ő az egyetlen szociális kapcsolatom, úgymond érintkezésem a való világgal, NEM KELL. Ha ő nem lenne, már biztos kialakítottam volna egészséges kapcsolatokat, a suli is jobban ment volna, igazából nem kell nekem SENKI. Csak idegesít, és lefáraszt. Igazából amit én adok ebbe a kapcsolatba, az a pénz, és amit várok cserébe… ez beteges. Nekem már régóta csak ennyit jelent. Mikor lesz már ennek vége?

Ahogy teljesítettem a suliban, a legtöbben abbahagynák (abbahagyták), a párkapcsolatoktól egy időre elment a kedvem, és itt is a legcélravezetőbb lenne abbahagyni, és beismerni, hogy a betegségem utáni életem egy zsákutca, csak én erőltetem mind a kettőt, azért, hogy úgy érezzem, hogy élek, pedig nem is.

És már annyira messzire jutottam ezen az úton, hogy nincs régi iskola, sem régi barátnő, sem intellektuálisan (túl)fejlett baráti társaság: mindenhonnan kirúgtak, végérvényesen. Örülhetek, hogy úgy-ahogy megtűrnek egy fsz képzésen, és van egy fogyatékos barátnőm. Csak az a baj, hogy amíg egy ilyennel járok, addig a szüleim sem vesznek komolyan. Ha valaha is visszatér egy olyan színvonalra az életem, amilyen régebben volt, azonnal befejezem a blogírást.

Nem vagyok magamutogató, egy dolgot szerettem volna megmutatni, hogy hogy lehet a skizofrénia után talpra állni, de csak a seggreülést sikerült. És a recept: végy egy súlyosan sérült barátnőt, egy majdhogynem teljesíthetetlen iskolát, szóval vállald túl magad az élet minden területén, és a kudarc garantált. Nem baj, okosabb lettem. Ha ez nem is látszik. Legalább 2 éve próbálkozok, addig ennyi se volt.

 

Ráadásul

ma rámjött a bulizhatnék. Milyen szépek voltunk, ahogy Miskolcon végigrohantuk a várost részegen minden este. Különös tekintettel a két ünnep közöttre. A volt barátnőm erős karácsonyi alkoholizálós múlttal rendelkezett, szóval már akkor elkezdődött az előszilveszter, de szilveszterre általában már úgy megrémültem magamtól, hogy hazamenekeültem családi körbe a végén. Ez a szám jelenti számomra azt az életet, amikor mindenkinek volt ugyan lakása, de mindig másnál aludtunk egy rakáson. Újra végigcsinálnám, ezúttal kevesebb alkohollal.

 

Főiskola

Minek mentem oda? Az azoknak való, akik az ingyenes képzés fejében vállalják, hogy hülyének nézzék, megalázzák, és halálba sz*passák őket. És én még fizettem is az első évért. Most már nem kellett fizetni, de fél év alatt akartak belénk verni 3 programnyelvet + még amit sikerül, és mindezt olyan álszent, cinikus hozzáállással, ami szerintem csak informatikus körökben divat. Jó, hogy valaki x év alatt megtanul néhány programnyelvet, de nekem szűk 3 hónapom volt rá, és ebből, úgy látszik, csak a javára futotta.

Visszakanyarodva a szpatásra: lehetett hallani olyasmit, hogy az informatika szakokon szórják ki az embereket, hogy juthatott eszembe, hogy nekem, akinek még a bölcsészkar is gondot okozott, informatikára adjam a fejem. Amúgy szerintem van tanítás: ha fizetsz érte, magánúton, vagy tanfolyamokon, lásd ECDL, pénzért minden van, és ez korrekt is az informatikában, de ami egy ilyen állami intézményben van, már bocsánat, de az lfasz. Nem tanítás, az van, f*szverés, az van, meg követelés, de olyan módszerekkel, ami megmutatja, mennyire begyepesedettek pedagógiai téren ezek az informatikusok, sajnos hajlamosak tanuló automatáknak nézni a hallgatókat.

Szóval az a véleményem, hogy aki informatikát akar tanulni, vagy tanuljon magától, vagy menjen fizetősre, ahol nem szívatják szét a fejét, hacsak nem külön az a szándéka, esetleg a társaság miatt érdemes odamenni, meg a bulik miatt, bár egy ilyen szak mellett ha egy héten egyszer el tudsz menni bulizni, az nagy szám, a webprogramozókat meg még külön le is nézik, mert nem kapnak diplomát, de ugyanúgy kell államvizsgázni, szakdolgozatot írni, gyakorlatra menni, és mindezt 2 év alatt. Sajnálom, hogy nem vagyok benne abban a 4-5 emberben a harmincvalahányból, akinek még van esélye idén végezni, de … kapják be.

Na, szóval, ez most kijött belőlem, de már napok óta bennem van, ez az én hivatalos verzióm erről az egészről. Meg az, hogy hülye vagyok, de hát ez köztudott. 😛

Amúgy tervezem a következő félévemet: egy kis html 2, egy csipetnyi mysql-lel, megbolondítva egy kis adatszerkezetek és algoritmusokkal, felüdülés lesz a programnyelvek után. Egyébként szerintem ez volt a leggyilkosabb félév. Sajnos több “emberi szót” már nem fogok hallani, az ilyen tölteléktantárgyakat már letudtam, pedig akik gazdaságis karról tanítottak, még hajlamosak voltak emberszámba is venni minket…

 

“Szívesebben unatkoznék”

Meg kell mondanom, hogy kétoldali (szerver-, és kliens oldali) iskolaundorom van. Esetleg van, aki emlékezik még, hogy a múlt félévben mennyire pánikoltam, na az ehhez képest semmi. Persze, mert a webprogramozást lényegében csak a 2. évben kezdtük, addig csak alapozó tárgyak voltak (html, c, ecdl, matek). Persze felfoghatnám úgy is, hogy mindenképpen jól járok, ha kénytelen leszek befejezni, megszabadulok a nyűgtől, ha meg folytatom, akkor lesz mit csinálnom továbbra is, mert alapvetően érdekel érdekes dolgok ezek. Nem gondoltam, hogy a webes programozás ennyire hazavág.

Anikó azt szokta mondani, hogy “Jó neked, legalább te nem unatkozol.” Erre én: “Szívesebben unatkoznék.” Unatkozni éppen nem unatkozok, de nem is szórakozok valami jól.

 

Ülök a könyvtárban

Készülök, hogy mit fogok mondani, miért nem sikerült ez a félévem. Minden gondolatom az iskola körül forog, mégse megy. Az összes szabadidőmet rá kéne áldozni, csak egy baj van: nem tanultam meg tanulni. Nem is tanulni, hanem gyötörni magam, gyakorolni, és éjjel-nappal ebben a számítógépes világban élni. Túl sokat sétálok. Túl sokat megyek Anikóhoz. Túl sokat foglalkozok blogokkal. És szert tettem egy új hobbira is: szöveges kalandjátékok, ami egyelőre több bosszúságot okoz, mint örömöt, mert minden angolul van. Rosszabb pillanataimban arra gondolok, hogy ha már ez a betegségem, tartsanak el. Az állam, a szüleim, akárki. Utálom ezt a küszködést magammal, az iskolával, ami nem megy. A szakmám annyira elavult, amennyire lehet, mi még csak dos alatt nyomtuk turbo pascalban, meg dbase-ben. Ehhez képest ránk zúdították az összes webes technológiát, most éppen a JavaScripttel küzdök, ami köszönőviszonyban sem áll Javával, akkor kellett volna lépni, amíg ért valamit a szakmám, mert így mindent elölről kell kezdeni a 0-ról, az a tizenhárom év, amíg nem foglalkoztam ilyesmivel, szinte bepótolhatatlan*. És most 2 választásom van: vagy ott ülök, mint egy hülye, órán, vagy majd jövőre! felkiáltással ülök a könyvtárban és blogolok, hogy én milyen szerencsétlen vagyok.

  • emlékszem, milyen boldog voltam érettségi után, hogy soha többé számítástechnikát, aztán kicsit megbántam, mert robbanásszerűen elterjedt az internet, én meg csak szidtam magam folyamatosan, hogy otthagytam az aranytojást tojó tyúkot, és most kaptam észbe egy súlyos betegség után/közben, hogy miért is ne lehetne onnan folytatni, ahol abbahagytam, de az a világ már elmúlt, szóval mindent elölről kellett kezdenem, és rohadt nehezen megy, különben meg utálom ezt a netes világot, csak a pénz motivál, hogy egyszer majd talán, de miért is választanának engem, öreg is vagyok, hülye is, a suliban sz@rul tanítanak, ez a szak már tényleg az önmenedzselésről szól, itt  nem törődik az emberrel a kutya se… viszont ha kitartó vagyok, egyszer, talán pénz üti a markomat, és onnantól kezdve mindig…

 

Régebbiek | Végére »

Azok az aranyos gyerekek és nagymamák és nagypapák, akik idáig elolvasták, kapnak egy kis Easter Egget: Az 5G titka az, hogy nincs titka (de amúgy van, xD), de ettől úgy tudod magad megvédeni, távol tartani, (levédeni, bevédeni), ha veszel egy 5G képes készüléket, és letiltod rajta az 5G funkciót.

Intimszoba: Szatellit, tabletta, kontroll

Jelentés: Egy kémiailag sterilizált skizofrén

nemi fertőtlenítése népességtervezési okokból

Örökösi lányok

örökösi lányok
a szívem fáj, ha rátok
várok cigizek cidrizek és fázok
veletek szemezek és mászok
fel a buszra
A pontból B-be visz a
17-es 23-as 9y
csak a szemem akadt meg Anikón
nekem csak az abc eleje
jutott kellett Anikóból nincsen elege
senkinek nincsen nyugalom
se megálló se jutalom
Anikóból Barátnőből Cicu$ka
valamikor usanka
de néha sállal takarjátok
hogy nincsen már testetek
gyöngyöt fűztök, festetek
én a lelketekre csillagomra várok

 

Minden pillanatban elveszítelek

Kellett neked rongybicigli
mondta az a macska és
ne gyújts rá kérlelt
szerelmemre gondolt
akinek a testén rózsák
és a lelkében kinyílt
a skizofréniavirág
minden pillanatban
érzem hogy hat
és fél év kultúrák
végtelen távolság
örökösi lányok én
már nem vágyom rátok
csak egyre
közénk áll
mindig az
abilify.

 

104-es és 107-es évek

Egy lelki sükettől egy lelki pöszének

Fülemben 100 szirén(a) sipol
Fekete és fehér lányok jajgatnak
Beszúrták az utolsó depót istennek
Vagyis a 99 Védőoltást is felvette
Mégse volt elég
D’akujem staci, Kis Hercegnőim
Ich liebe dich, csak hagyjatok békén

 

Szerelmi négyszög és hamburger

Kiröhögnek a hátam mögött
A hülye skizók csokis sütik
Pedig nem vagyok beteg
Házasság = hirtelen halál
Igen, vagy nem? Ugyan már…
Én nem akarok már így élni
de mindenkinek lennie kell valahol
Sámándobok lüktetnek az agyamban
Vigyázat, ültetnek!
A szavazást, hogy
Edit vagy Anikó
Mit tudom én már
Én már mindkettőhöz fohászkodtam.
Édes jó istenem
Valaki mérje le a … nyakam.
“Bonyolult.
Majd holnap mindent megmagya-
rázunk.”
Csak ma még bábozunk.
Ki a világ legjobb költője?
Hát nem én. Nem vagyok én olyan okos.
Ki a világ legjobb nője?
D’akujem Staci
“Csak Téged…”
Leereszkedett a szintemre.
Álmomban kukorékolt 1 postaláda.
(Az a bizonyos.)

 

Álmomban

Álmomban rávertem a farkam egy pszichiáternőre, de előtte még
jól megbasztam,
pedig isten bizony nem akartam
Álmomban kinyaltam a
szoc munkásomat is, azt
mind a ketten nagyon-nagyon akartuk.
Álmomban. 🙂
Anikóval meg átbasztuk az
egész szociális ellátórendszert,
hogy álom volt, vagy valóság?
Erre már nem is emlékszem.
Még most is átbaszom őket, ahol érem…
Gondolom, ettől most a Doktor
nagyon-nagyon szomorú
Gondolom, ettől most a Doktor
nagyon-nagyon boldog.
Álmában.

 

Marianna-árok

Nem tudom, mikor jösz rá,
Hogy a szemközti kocsmába
Is járhatnék inni,
De én inkább
Megveszem a boltba’,
És megiszom az
Isten Háta Mögött,
Csakhogy láthassam
A Marianna-árkot,
Amit a köpeny alatt
Választ el
Két domborulatot,
Nem tudok leállni,
Te, én mindig visszamegyek,
Kész, berúgtam,
“Marianna, hozzád jöttek” – szólnak,
Egy újabb doboz Kőbányai,
Nem baj, ha holnap
Nem jut már kávéra,
“Iszok, mint a vöcsök,
Csöcsök, csöcsök, csöcsök.”

 

Wahn-állapot

Szeretek egyedül lenni a buszon,
Minek szálltam le, amikor megláttalak,
Ki hord ma melegítőt reggel 6:27-kor,
Csak a sóstóhegyi Beatricék
Én csak jobban meg akartalak nézni,
Mert viszonylag keveset látlak,
A nőknek van szájuk,
És mellük, meg p*nájuk,
Bocsáss meg, de az én verseimbe
Ritka, ha nem rakok csúnya szavakat
2000 forintos peep-show,
Bocsáss meg, de nem érdekel
A saját korosztályom,
Csak a fiatalok, meg az öregek,
Azt mondtad, hogy
Van még időnk,
Én meg azt, hogy
“Hát, igen”,
Rengeteg időnk van
Szinte végtelen.
Csakhogy azóta minden buszon,
És minden korty sörben
Te vagy jelen.
Igen, végtelen, jelen.

 

Szókincs, névtan

Ezek a telek mind ilyenek,
Felszaporodnak az Adriennek
A Facebook messengeren,
Mint jégtörők a tengeren.

Ez akkor van mindig, amikor
Annyi már az Anikó,
Körülöttem, túl sok itt,
Lelek még egy-két Bogit.

Mind ilyenek ezek a Zsuzsák,
Csak mesterek és múzsák,
De amit mondok, az titok,

Mert itt jönnek a Juditok.
Olyanok, mint épp ez itt,
Na, de hol van már a 4 Edit?

 

A sámánnő lelke

Útra kelt a sirály –
Mondta Ványa bácsi,
Három nővér várta
A 6-os szobába’.

A sirály egy szimbólum
A lélekre, ha repül,
A szoba egy kalitka
A testnek, ha bekerül.

Múlék régi, nagy rögös út,
De hirtelen bealkonyult,
És már nem található
Csillagösvény, fellegajtó.

Madarak jönnek,
A párkányra leszállnak,
A madarak hírvivők,
Üzenetre várnak.

Madarak éneke
Messzire hallatszik,
Amazonas torkolattól
El Szibériáig.

Dobpergés és füstjel
Arról szól a fáma:
Elindult a sámánnő
Utolsó útjára.

 

A dohány a lényeg?

Dohánylények formálódnak füstből,
Alakjuk kibontják, figyelem,
Dohánylények jöttét megjósolták
Távoli ültetvényeken.

Dohánylények nézik, ha az indián
Füstöt kortyol a pipából, béke,
És a föld kincsét, aranyát
A légkörbe fújja szét végre.

Dohánylények 18-at betöltve
Függönyös, füstös vagy sötét
Üvegen keresztül sürögve
Várják a betévedő tőkét.

Dohánylények fejlődnek naggyá,
Meghíznak, majd lefogynak,
Boldogságuk 1000 lájkért adják,
Mikor megházasodnak.

Dohánylények erkölcsét óvja
A biztonsági szolgálat
“Tán baszni akar az urával?!”
Méla képén az utálat.

Dohánylények születnek csendben,
Hisz, tudod, felnőnek a gyerekek,
Dohánylelked megvillan előttem,
Amikor a dohányboltba lemegyek.

 

Korkép

A bloggerlány dala

„Amiként kezdtem, végig az maradtam.

Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.”

műholdak, keresők pásztázzák az agyadat,

te csak fekszel depressziósan az ágy alatt,

telefonok kikapcsolva, alufólia a fejre,

nem jönnek el érted soha ilyen helyre,

online detox, slow mozgalom,

nincs számláló, nincs forgalom,

nem jönnek blogra, nem jönnek Twitterre

üzenetek, a Facebook is régen kilőve,

nem zavarnak már a hajtók,

és nem nyitja már rád az ajtót,

sem a CIA, sem a rendőrség,

az MK-Ultra letett rólad rég,

ha ugyan ők voltak, akik téged

tévedésből naponta bemértek,

most már senkinek nem használ,

hogy itt vagy még, és egy hajszál

választ el a haláltól, kedves bloggerlány,

elméletekben viszont nincs hiány,

miért lettél ilyen, mégis mi lett veled,

egy kíváncsi pszichiáter az ablakól integet.

 

Írtál-e nőkről bunkó verseket?

Kurva jó ez a töltött paprika,

Mint egy füstös pina,

Aki 260 Ft borravalóért cserébe

Nem ad mócsingos húst ebédre.

Biciklivel jön reggel,

És nem köszön,

A pénz előtt “Szia!”,

Utána csak közöny.

Nem akarja, hogy legyen hozzá közöm,

Mi van a rövid nadrág közön,

Pedig esküszöm,

Nem mondanám, hogy odaköltözöm.

Csak hát olyan szépen kezeli a felmosófát,

Hogy tehetnénk legalább egy próbát,

Hogy mi volna, ha nem volna felmosófa,

Vagy nem pont ott volna.

Mit mondhatnék, úgyis minden hiába,

Tanúm egyedül csak ez a párna,

Ha bevenném a tablettámat,

Ha nem venném be a tablettámat,

Minket lehallgathatnának…

 

Nullás évek

Siralmas ének a 0-ás évekből Varecza Laci stílusában

A 0-ás évek lenulláztak

A 0-ás évek kiraboltak

Y2K volt a tripla 0

A többi meg csak 00

Semmiből nem lesz semmi –

Utállak számítógép

Mégjobban tévé

Utállak GPS

Anyádat lokalizáld

Fuck the police

Kérem kapcsolják ki

A szirénát a fejemből!

 

Mumifikálódott erkölcs

múzeumban porhüvelyek,

aszott faszok és hüvelyek

halott testek, és mind aszott,

akár baszott vagy nem baszott.

 

Füst a tetők felett

utolsó cigim utolsó gyufám
letépett gyufásdoboz oldalán
szikrázik végig mint az életem
nincs már se pénzem se bérletem
felmegyek a tetőre és ott fent ülök
csak ülök és ugrani készülök
eldobtam a csikket semmim sincsen
lent a porban hever minden kincsem
fúj a szél és száll a füst
halványszínű tán ezüst
ha majd testem hamu lett
lelkem is csak füst a háztetők felett

 

b++ (intro minimal)

az a bajotok b+
hogy nem tudjátok
értékelni
a művészetet
írjál, robi
mind ezt mondtátok mindig
és majd mutasd meg
(de ne azt)
hanem ilyen
terápiás jelleggel
csakhogy belőlem
ez jött
ki
és most búval baszott képpel
járkáltok körülöttem

 

Bú (true intro)

gyűlöli a kétség nélkül valókat
és irigyli őket
mert ujját a kor ütőerére tevé
és nem érze pulzust
elhagyott üres
kocsmákba jár
hogy az ő és a csapos közti
kínos hallgatás
minél hosszabb legyen
bánatából csinál ékszert
hol mint kincset
inge alá rejti
hol mint bizsut
mutogatja

 

Becsapott egy gránát

Amikor a bunkerben
Aludta az álmát,
Az utolsó háborúban
Becsapott egy gránát.

Légnyomást szenvedett,
Azóta hall nagyot,
Teliholdkor szédeleg,
Kissé hibát kapott.

Rosszul hall, de azért
Halkan beszél, motyog,
Senki nem érti, senkit nem ért,
És hülyén mosolyog.

Testében kóbor fájdalom,
A szilánk vándorol,
A gránáthoz szól,
Amivel összeforrt.

“Srapnellé lettél bennem”,
Ezt mondja, és nevet,
Majd kihúzza magukból
A biztosító szeget.

Stadion úti szonáta (doxasma vs TCS)
Ma még bizonyíték, holnap művészet

Nincsenek már ásványi állapotban
Lévő németek,
Sóstóhegyi sámánoknak szívét
Sorvasztják,
Ordibál egy titkos rendőr
A szemközti lakásból,
Tibi bácsi a Sport büfében
Pontos labdát osztogat,
Addiktológián csinál ki
A főorvosi kar,
A főorvosnő esküvőjén
A Sátán jár tangót,
Nyugdíjunkból zsíroztuk
Le a talpalávalót.
A rendőrség mellett
Fejedre szarik a pszichómaffia.
Maffia, maffia, maffia!
Így ér véget, így ér véget
A mai éjszaka!

 

próbaidő

egy hétig hullámzott a karma
ott hol a sarkon a hal áll
berúgott a postásbicikli
csütörtökre nem bírta már
a sorsok nagy kerékpárútján
elgázoltak most egy anyát
jobbra tarts és ott egy kar inti
merre is menjek most tovább
a hajnalban és az éjszakában
fulladnak meg a nappalok
csak a szavaktól vagyok terhes
de dolgoznak még a hormonok
egy mentő szirénázva elmegy
mellettem már meg sem áll
vidáman szaghallucinálok
a század bennem rezonál

Fohász a Poszterhez

“Magamban bíztam eleitől fogva”

Mi atyánk aki én vagyok
Szenteltessék meg a poszterem
Jöjjön el az én exportom
Legyen meg az én WordPressem
Miképp ott nálatok
Itt is egy XML
Mindennapi blogolásunkat add meg nekünk ma
De bocsásd meg a mi pornóinkat
Miképpen mi is megbocsátunk LiteraGeeknek
És ne vígy minket a blog.hu-ra
De szabadíts meg a depótól
Mert tied a tartalom a látogatás a feliratkozás
De nem mindörökkön örökké

Ámen

Tenyészvárosi reggeli séta

Kit városkám

Hopp, reggeli sétám során kikerülök 1-2 pitbullt, annak is a vidéki, turbómutáns változatát, bedobok egy Red Bullt (mondjuk, azt nem), megnézek pár fakivégzést, ez a Faholocaust, gondolom, a hely kisteherautós-tefus-seftes társaságok még “kiszervezik” az összes fát télire ebből a buliból, hogy karácsonyra legyen mivel égetni valamit… A környéken szinte nem is maradt már Fa tenyészvárosban, mert minek is ide fa, hiszen itt embereket tenyésztenek, szexre, kajálásra, tiszta húsüzem, tiszta húsipar, akinek volt esze, már régen elhúzott más, normálisabb városokba, mert ott az észikéért pénzikét adnak, itt meg csak a kiállás számít, meg a bömbölés, meg az erőszakoskodás, meg a szakemberség. A fakivágó szakemberekből van a legtöbb, ez a lumberszexi jelenség, csak még ócsított verzióban, mert itt mindenkinek állandóan borotválkoznia kell vagy borotváltatnia, mert itt csak a borotválkozás vagy a borotváltatás a lényeg. Na, meg a vidéki cigánytelepek, ahonnan beszivárognak a felöltöztetett vidéki borotváltcigányok. Na, meg a volt ovim, ahol nagyobbak az üstök, meg a kondérok, szóval nagyobb helyet foglal el a konyha, mint az egész összes többi szoba vagy terem az épületben. Nem tudom, ovi-e még vagy kifőzde, Körte utca mit tudom én mennyi, csak eljöttem ott, és hát egy kicsit szomorú lettem, de kikerültem néhány dudut, néhány pitbullt, pár fa majdnem rám dőlt, és most iszom egy kávét, és készülök a második fordulóra… De szerencsére megvan a karácsonyi ajándékom: Kék delfin szimbólum… Mondjuk, mindig is ilyen volt ez a város: a 14 emeletes tövében disznóvágás, halak agyonverése az erkélyen, tiszta eszkimó munka…

Amúgy a “divatolási szokásaimról”: Mindegyik kabátom 20-30 ezer forintnál kezdődött, szerintem direkt varrtak nekem ilyen műhajléktalan kabátokat, a legjobban azt szerettem, amelyiknek még Puma jelet is varrtak vagy vasaltak a zsebére… A hajléktalan kinézet sem olcsó errefelé… de hogy hogy lesz D’Artagnanból teszkós csirke, az már egy másik történet… Kertvárosi téma, nem ide tartozik… 3szög alakú pinakefe, áll alatt vagy száj alatt, mit tudom én már… és nem azért “teszkós csirke”, mert ember létére néha csirkévé változik, hanem mert vékony hangon csipog, mint egy kismadár… utánozó majomságba oltva… ez ez egyik legrosszabb…