V. I. Lenin: Ucsica, ucsica, ucsica

Állítólag Leninhez köthető a mondás: Tanulni, tanulni, tanulni. Amikor ezt az óvodában meghallottam, és megkérdezték a Lenin kép alatt, ki a példaképem, nyugodt szívvel mondhattam, hogy: senki. Aztán még az általánosban foglalkoztak velem az úttörő csajok, de amikor örsi foglalkozáson semmi hajlandóságot nem mutattam még a kisdobosok 6 pontja iránt sem,”levették rólam a kezüket”. Megtettek örsi zászlósnak, de ez is inkább büntetés volt, mint jutalom: Ott kalimpálni minden rendezvényen az örs zászlajával, nem sok haszonnal járt rám nézve.

Aztán mégiscsak Leninnek lett igaza: 25 éve tanulok egyfolytában, nem sok eredménnyel, a kommunikáció szakot nem sokba nézik sehol, “kommunikálni mindenki tud”, emlékezzünk csak a máltai lányok videójára, az informatikához mindenki ért, legalábbis azt hiszi, ha már kiismerte az Androidot az okostelefonján. Aztán ez a komminizmus eszme, ami Marxból és az osztályharc képzetéből fejlődött, meg a termelőeszközök kollektivizálásából, ez se úgy valósult meg, ahogy elképzelték. Még Lukács György, aki európai szintű filozófusként kezdte, kommunistaként addig radikalizálódott, amíg bűnrészes nem lett valami sortűzben.

A forradalom felfalja gyermekeit, erre int minket a francia forradalom kivégzésekbe torkollott története: még a vezetők is, Robespierre, Danton, Marat így végezték. Nem tudom, nekem a szocializmusból miért pont a békejanó, a béketábor és az Unicef maradt meg, talán mert pont ennyit érzékeltem belőle, aboldog békeidőket, túró rudi, kifli, parizer.

Amikor azt mondom: tanulás, az ember folyamatosan tanul, még itt is, Nagykállóban is ragad rá valami. Ilyen elméleti könyvekkel, mint Karl Marx és Thomas Szasz, a pszichiátrián lehet kikötni, mint a múltban is már előfordult. Az elmélettől mindig több a gyakorlat, még ha rosszul is, vagy alig működik. A kapitalizmus úgyanúgy felfalja önmagát, de az még mind semmi, a világot is elpusztítja, ha 1,5 fokot nő az átlaghőmérséklet. Ez az a fajta győzelem, ami úgyanúgy hazugságon alapszik, mégpedig a kényelem hazugságán, mint ahogy az okos eszközök kifejlesztenek egycsomó gondolkodásra képtelen, kis, uniformizált emberkét, akiket könnyebb a halálba terelgetni.

És a vírusról még szó sem volt. Például hogy mennyire kreált vagy véletlen. Ugyanúgy a természetes szelekció része, mint a pszichiátria, ami szétválasztja az ocsút a búzától, ugyanúgy terelhet jó útra is, mint ahogy el is pusztíthat. Rájöttem, hogy lényegében tanulni, megfigyelni vagyok itt is, és nem beleszólni a dolgokba. Innen elirányítják az embereket, kit a rehabra, kit otthonba, kinek marad az utca vagy a hajléktalanszálló. De a legtöbben azért hazamennek. Én sem hadakozhatom tovább a műholdakkal, megfigyelőrendszerekkel, pláne nem a MI-vel vagy a coviddal. Megfigyelésem szerint ilyen gondoatbűnökért én vagyok itt majdnem egyedül.

Nem ez a lényeg, hanem az, hogy Thomas Szasz és Karl Marx eszméi is szépek, de amint megpróbálnak beléjük életet lehelni, elvéreznek a praxis próbáján. Talán nem véletlenül jutott eszembe néhány reformkori gondolkodó, itt tartózkodásom alatt, Széchenyi ügye Döblinggel, a Kazinczyé Kufsteinnel, tehát a kommunizmus se valósult meg úgy soha, hogy mindenkire kiterjedően jó legyen, fura módon még a szocializmus járt hozzá a legközelebb. De, persze Kádárt is szokás ejnye-bejnyézni az 56-os szerepvállalásáért. Persze, mondhatnánk azt is, hogy a fejétől bűzlik a hal, a tudományban ugyanúgy, mint a vallásban, kérdezhetnénk azt is, hogy az elmetudománynak miért is kell erőszakon alapulnia, vagy hogy mitől is váltotta meg az emberiséget Jézus, ha 2000 óta ugyanúgy van bűn is, betegség is, halál is, de ne kekeckedjünk inkább. Örüljünk annak, ami van.

A jézusi példánál maradva: feladatom annyiban látom változni, hogy mint az emberhalászok a Bibliából, a tudomány által kiselejtezett emberek között halászgassak. A doktornő is, amikor azt kérdezte, hajlamos vagyok-e az állapotomat úgy felfogni, mint betegség, azonnal, örömmel igent mondtam, csak a mosolyom nem volt teljesen őszinte. Ahogy a villamos kerekei alatt sohasem az. Erről ajánlom A Mester és Margarita című filmet, ahogy Berlioz feje pattog a villamossíneken, hát tényleg nem az. Ja, és hogy baloldali volt-e Jézus, nem, kedves gyerekek, ez már egy következő történet…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük