Sokkoló – Játék mix :-)

Most pedig következzen ez a kis mászkálós kalandjáték, ami egy disztópia, vagyis negatív utópia, ahol egy egész várost a pszichiátria irányít. Annak ellenére, hogy mennyit dolgoztam vele, eléggé csúnyácska lett. Ez egy kalandjáték, nincs benne igazán harc, persze egy kis erőszak van a végén. Mentségemre legyen mondva, hogy a grafika nem az én “érdemem”, hanem egy Moritz Geremus nevű úriemberé, akinek többé-kevésbé egy játéka ismert, és szabadon felhasználhatóvá tette annak grafikai elemeit, ami rendes volt tőle, annak ellenére, hogy nem egy nagy durranás, de ha egy kubista műalkotásnak szánta, akkor annak megteszi. Egyébként egy negatív utópiát felvázolni is éppen megfelel. Sőt, még talán illik is hozzá valamennyire.

A sztori röviden:

“A történetben a Főfőorvos Úr irányítja Tirpákia városát a Sokkoló Intézettel, és a Gyógyszerelosztó Központtal. Jocónak elege lesz a tanácsi lakásában való semmittevésből, és szinte véletlenül keveredik egyre jobban bele a Főfőorvos elleni összeesküvésbe.”

Ennyit bevezetésnek, mert mikor már századszorra írtam át az ismertetőjét, elegem lett. Nem egy stabil verzióval dolgoztam, szóval állandóan elszállt a programba írt ismertetőm, márpedig azt szokták mondani, hogy az ilyen programozó-félék utálnak dokumentációt írni; ez nálam is így van.

Igazából ez egy régi androidos játékom (én magam portoltam Androidra, olyan is lett), most egy pár instrukciót írnék a kezeléséhez. Ha valahogy felszenvedtük a játékot a mobilunkra (tablet előnyben), a játék egy szép kis hibaüzenettel indít. A rafkó: Lépjünk vissza, és a játék elindul. Az irányításról: A bal alsó sarokban van egy nagy kör, ez igazából egy iránytűt akarna szimbolizálni, csak hülyén van megoldva, ha észak felé tapizzuk a kört, északra mozdul, ha dél felé, délre, stb.

A jobb alsó sarokban van két kisebb kör, az első a menüt hozza be, a másik gomb (a jobb oldali) a dolgok, események, történések leokézására való, lényegében egy ENTER funkciójú valami.

A végigjátszásról: A játék 3 vagy 4 napból áll. Ha a napi feladatot teljesítettük, a játék jelzi, és mehetünk vissza a tanácsi lakásunkba csucsulni. Ilyenkor új nap kezdődik, amikor mindent érdemes újra lecsekkolni, vagy ha van ötletünk, merre menjünk, arrafelé mászkálni. Az egyik kulcsfigura a piacon a könyvárus, azt hiszem, Norbertnek hívják, érdemes őt is, az áruját is többször csekkolni. A kezdő szobánkban, a tánácsi lakásban van egy TAJ kártya, ezt magunkhoz kell vennünk, mert enélkül nem teljesíthető a játék. A főbb buktatókat elmondtam, szerintem így már nem annyira nehéz. Jó, mondjuk elég nyomasztó a zene is, meg a grafika is, de hát eredetileg is egy negatív utópia volt ez a játék Anica címen, csak én írtam át Sokkolóra pszichiátriai antiutópiává.

A mobilos Android verzió tesztelve lett, de szerintem a windowsos is, mind a kettőt felrakom. A windowsos, azt hiszem, valamivel játszhatóbb, ott az irányítás sima nyilak + Enter. Ennyit mára. Akinek mindez nem elég, itt van a Halál a pszichiátrián androidos verziója. Eredetileg a Google Playen volt elérhető, de leszedették túlzott indiszkréció miatt. Lehet, hogy erről is írok majd valamit, de szerintem önmagát magyarázza. Sajnos, a nevek benne túlságosan indiszkrétek. 🙁

Mivel médiajogból hamarosan levizsgázom, mi baj lehet? Hiszen gondnokság alatt vagyok minden ügycsoportban, ami azt jelenti, hogy h#lye vagyok, egy h#lyétől pedig ez szép teljesítmény. 🙂 Sajnálom, hogy szenvedni kell az APK fájlokkal, mire feltelepülnek, de mivel kilőtték a Google fejlesztői felületemet, gondolom, pszichiátriai intenzív ráhatásra, ezért ezeket a játékokat csak így tudtam megmenteni az utókor számára.

Facebook vs. zárt osztály

A facebook egy tökéletes ember képző intézmény. Itt megtudhatod, hogyan legyél igazi férfi vagy igazi nő. A világ minden jó tanácsa, bölcsessége és igazsága itt összpontosul. Megtanulod, hogyan kell petrezselyemmel és foghagymával gyógyítani. Kiképzést kapsz sminkelésből, horgászásból, politikai eszmerendszerekből. Megtudod mi a jó zene és az igazán finom pizza, lekváros bukta vagy csoki torta. Mindig tudod, kinek van név- születés- és évfordulós napja. Fejlődik a humorérzéked és a kétdimenziós térlátásod. Zseni és elméleti fizikus lehetsz pár feladvány megoldástól. Tudhatod mikor lesz a világvége és mi fog addig történni veled és a szeretteiddel. Magadévá teheted mások gondolatait és érzéseit egy megosztással. Most már mindenki tudja rólad, hogy nem szereted ha becsapnak és utálod a hamis barátokat. Megtanulod, hogy a világon egy fontos dolog létezik, a te boldogságod, de sajnos ezt mindenki irigyli tőled, ezért magányosnak kell lenned. Nyilvánvalóvá válik, hogy a facebook nem egy közösségi oldal, hanem az a valóság, amibe egy rossz munkahelyi rémálom után felébredsz. Rájössz, hogy nem kell igazából sírnod, mosolyognod, vagy szeretned, mert ezt megteszik helyetted a különböző szimbólumok. Tudod, a szív szerelmet jelent, a hüvelykujj kedvelést. Megtanulod, hogyan frissítsd az életed, anélkül, hogy bármit megváltoztatnál, a profilképeden kívül. Lehetőséget kapsz munka felelősség és kockázat nélkül, hogy sikeres, sztár, vagy népszerű legyél. Élhetsz szerelmi életet az egész ellenkező nemű emberiséggel. Tudod, hogy elektromosság és térerő működteti a világot. Te magad vagy a világ és működteted az eszközeidet: Barát, ellenség, rajongótábor, követő. Ez az élet. Ez az élet rendje. Ez a cél az értelem és a végkifejlet. Megérkeztél a kánaánba…

Több embertől hallottam, hogy a zárt osztály rosszabb mint a börtön. Nem csak azért, mert ilyen esetben se tárgyalás, se védőügyvéd, se bűn, hanem azért is, mert amíg egy egészséges idegrendszerű elítélt fel tudja magát találni a börtönben, addig a zárt osztályokon mindenféle tudatmódosító drogokkal “kiütik” az embert. Magatehetetlenné válik. Senkivel és semmivel szemben nem tudja megvédeni magát. Ráadásul, ha valakinek a gondolkodását ilyen-olyan tudatmódosító szerekkel megzavarják, akkor a bírósági szemlén is minimum feszült, ingerült lesz. Ami egy kívül álló ember számára úgy fog tűnni, hogy az illető pszichésen beteg. Sajnos még a hozzátartozók számára is. Még egy dolog miatt rosszabb. Amíg egy bűncselekményt alaposan bizonyítani kell, addig a pszichiátereknek semmit nem kell bizonyítani. Elég ha úgy döntenek, hogy valaki közveszélyes, és már is vihetik, akár karhatalommal is a pszichiátriára. Mindenkit megillet az ún. ártatlanság vélelme. Tehát nem a vádlottnak kell bizonyítani, hogy ártatlan, hanem az ügyészségnek, ha bűnös. Ugyanennek az elvnek kellene működnie a pszichiátriákon is és mindenhol. Nem a betegnek kell bizonyítania, hogy nincs szűkség kezelésre, hanem a pszichiátereknek kellene bizonyítania az ellenkezőjét. Jelenleg egy pszichiáter önhatalmúlag bezárathat egy lelki beteget. Nem kell bizonyítania ennek a szükségességét. Elég egy szubjektív vélemény, amit szakvéleménynek is lehet aztán nevezni és le van tudva a dolog. Az, hogy egy szakvéleményt megkérdőjelezhetetlen ténynek fogad el mindenki, az elég dilemmás. Megfoszthatják az embert hónapokig a szabadságától egy szubjektív feltételezés miatt és nincs másodfok, meg feljebbviteli tárgyalás. A döntéshozói és a végrehajtói hatalom ugyan azoknál van. Ez nem túl szerencsés. Gondolom senki nem szeretne olyan társadalomban élni, ahol csak rámutatnak bárkire, hogy “agresszív” és már viszik is… A törvények mindenkire vonatkoznak. Egy pszichés beteg is ugyan olyan értékes mit egy pszichiáter, vagy bárki más. A különbözőség pedig nem betegség, hanem az emberi természet szépsége..

Már majdnem egy évtizede vagyok gyámság alatt

Már majdnem egy évtizede vagyok gyámság alatt. Olyan könnyen rá teszik az emberekre ezt a köteléket, hogy idő sincs felocsúdni. Annak idején egyszer még meg tudtam úszni, hogy korlátozzák a jogaimat erővel, gyámsági „felügyelettel”, mert olyan volt a bíró. Fiatal, gondolom kezdő bírónő rendelkezett, hogy nem szükséges a gyámság. De nem olyan fából faragták a pszichiátereket, hogy az Ő véleményük ellen szülessen egy bírói döntés. Pár év múlva tehát megint idéztek tárgyalásra, csak előtte kicsit puhítgattak zárt osztályon, kényszergyógykezelést alkalmazva és utána már a korábbiaknál is őrültebbnek, sőt közveszélyesnek állítottak be és a bíróság el is rendelte szinte magától értődően a gyámságot.

A bíró szemmel láthatóan ellenszenvezett velem, és az általam megidézett tanút ki is zárta a tárgyalásról minden indok nélkül és úgy tűnt, engem is kizárt a tárgyalásról, mert meg se szólalhattam. Semmit nem volt szabad mondanom. Még a hivatalból kirendelt védőügyvéd is csak ücsörgött és mintha neki se lett volna ott joga semmihez. Rám tették a „korlátozó” gyámságot, aztán mehettem isten hírével. Ezt a döntést egyébként megfellebbeztem, de nem mentem utána ennek a dolognak, úgyhogy el se mentem a másodfokú tárgyalásra.

Sokadik kényszergyógykezeléseim egyike alatt idéztek menet közben bíróságra, hogy jelenjek meg és olyasmit sejtettek velem, hogy az én keresetlevelemet fogadták el, ezért jelenjek meg, és hogy lekerülhet rólam a gyámság. A pszichiátriáról ki is engedtek a bíróságra. Ott döbbentem rá, hogy egyáltalán nem akarják rólam levenni a gyámságot, hanem ahogy megtudtam, a gyámügyi hivatal kezdeményezte a cselekvő képességet teljesen megszüntető gyámságot. Annyi jogom se lett volna, mint egy 2 éves gyereknek. Hosszas tárgyalás megy győzködés után, ahol már bejelentettem, hogy lemondok a magyar állampolgárságomról, végül is kiegyeztünk egy másik bíróval abban, hogy a „megszüntető” gyámság nem kerül rám, de marad a korlátozó. És még örültem egyébként így most már ennek, mert mint utólag megtudtam, azért tartottak fél évig pszichiátrián és azért akarták rám tetetni a kizáró gyámságot, hogy el tudjanak vitetni, jogilag tisztán egy elfekvőbe. Szerencsére ez nem sikerült akkor ott.

Három év elteltével automatikusan jött egy felülvizsgálat. Akkor is megjelentem a tárgyaláson, de akkor már ott nem is volt tárgyalás, csak közölték, hogy enyhítik a gyámságot két ügycsoportra. Örökléssel és örökbe adással kapcsolatos ügyekről, valamint a jövedelmem feléről nem rendelkezhetek önállóan, de amúgy szerződéseket köthetek, szinte mindenről rendelkezhetek önállóan. Menet közben még egy ideig egyéni vállalkozó is voltam teljesen legálisan, sőt bárhova mehetnék dolgozni az Unióban, de másfelé is, de Magyarországon akkor se rendelkezhetek a jövedelmem feléről. Vicces meg furi, pont mint a gyámságom második felvonása. Pontosabban szakasza.

Harmadjára már 5 évre adják a gyámságot, hogy 5 év múlva vizsgálják felül. Menet közben azonban úgy döntöttem, hogy nem várom meg, amíg ez az idő letelik és beadtam egy un. keresetlevelet, amiben kértem indokokkal, hogy meg szeretném szüntetni a gyámságot. Indok, pontosabban jó indok nélkül nem fogadták volna el. Ja és bizonyítékokat is csatolnom kellett, hogy el tudom látni magamat és még tanút, az egyik ismerősömet is megidéztem tanúnak. Az indok az volt, hogy külföldön szeretnék dolgozni, a bizonyíték, hogy ellátom magam pedig a lakásbérleti szerződéseim és a közüzemi igazolások, hogy minden rezsimet és a bérleti díjat is rendezem rendszeresen. Azt gondoltam, ennyi elég lesz bizonyítéknak, hogy nincs szükség gyámságra.

Kb. nyolc hónap után kaptam is az idézést, hogy jelenjek meg a tanúmmal együtt. Megjelent alperesként az akkori gyámügyi előadó és megörültem neki, mert korábban olyan normális nőként viselkedett velem, de ott közölte rögtön, hogy neki kötelessége ragaszkodni a gyámsághoz, hivatalból. Furcsa ez is. Nem is ismerjük egymást, csak látásból, de kötelessége, hogy gyámság alatt tartson. Ja, nekik is kell munka. megjelent egy bírónőn kívül még egy un. ügygondnok, aki csak azért volt jelen, hogy felügyelje a tárgyalás menetét.

A bírónő megkérdezte a gyámügyist, hogy ragaszkodik e a gondnoksághoz. Ragaszkodott. Ha nem ragaszkodott volna hozzá, már ott az első tárgyaláson le került volna rólam a gyámság és egyébként megmentette volna vele a hivatal becsületét. Nem ez történt.

Engem a bírónő egy másfél órán keresztül faggatott, felsoroltam neki már az összes közszereplőt meg politikai pártot…szerintem ott rajtam kívül senki nem volt ennyire képbe..

Kérdezte tőlem, szoktam e vásárolni. Mondom egyedül vagyok egy bérlakásba, persze hogy vásárolok. Tudom e, hogy mennyibe kerül egy kiló kenyér? Mondom én fél kilót szoktam venni 145 forintért, de ez a legolcsóbb, ennél már csak drágábbak vannak. Azt azért én is megkérdezhettem volna tőlük, hogy tudják e, mennyibe kerül a lecsókolbász vagy a kolompér..stb.

Meghallgatták a tanúmat is, majd közölték, hogy mennem kellesz még elmeorvos szakértőhöz. Közöltem, hogy én ki szeretném hagyni a bírósági tárgyalásból a pszichiátereket, mert engem ők tettek tönkre és már nem bízok a tudományukban, de már a józan eszükbe se. A bírónő közölte, hogy neki akkor is a „szakértők” véleményét kell figyelembe venni. Akkor megállapodtunk abba, hogy egy független, másik megyében praktizáló elmeorvos szakértőhöz megyek. Ennyi volt az első tárgyalás.

Teltek a hetek, lassan a hónapok és közeledett a második tárgyalás napja, de a szakértőhöz mégse idéztek be. Már megörültem, hogy nem lesz „szakértői” vélemény a tárgyaláson.

Megidézték erre a tárgyalásra a gondnokomat is és Ő is azt közölte, hogy felesleges ez a gyámság, hanem inkább egy segítői szolgálat lenne nekem jó, ami semmi kötöttséggel nem jár, de bármikor kérhetek tanácsot vagy jogi és életvezetési tanácsot. Menet közben a gyámügyi előadó hivatalból megint csak előjött, hogy ellenkeresetet nyújt be, amiben kéri most már ő a kizáró gyámságot. Ezt ott a bírónő elutasította, mondván ez nem AZ a tárgyalás, de velem közölte, hogy a következő tárgyalás előt még akkor menjek elmeorvos szakértőhöz, na itt nekem be telt a mérték. Közöltem, hogy márpedig én nem megyek semmilyen szakértőhöz. De muszáj mennem, közölte a bírónő. Akkor vitessenek oda is karhatalommal, mondtam. De azt beszéltük meg, hogy megy egy másik megyébe független szakértőköz, mondta. Nem, vissza szeretném vonni ezt a keresetet. Mindenki meglepődött. Akkor marad a gyámság, közölte a bírónő. Akkor maradjon, mondtam. Innentől kezdve felgyorsult a csigalassúságú bíróság és pár perc múlva mehettem is, és mindenki mehetett az egyéb dolgaira, csak tudomásul vettem, hogy én itt magyar bíróságokon nem fogok tudni semmit elérni.

Pszichiátriai kalandozásaim

Szoros kontroll. Online hajléktalanszálló, online pszichiátria. Egyelőre apám tölti be az ápoló szerepét, általában a városban mászkálok, vagy tanulok, vagy valamit csinálok, amikor jön, reggel és este, átvedlek átlagemberré, beveszem a dilibogyót (amúgy tök mindegy), valamit tompít, de nem sokat, belül ugyanúgy őrjöngenek a hangok, hol jobban, hol kevésbé. Leginkább a Kancsi hangját hallom, vagy a rendőrségét, vagy 1-1 színész, celeb (na, az pont nem), vagy közéleti szereplő jelentkezik be. Tulajdonképpen ennyiből áll a skizofréniám.

Debrecenbe járok hetente beszélgetős kontrollra a Nappali Kórházba, ahol ilyen jámbornak tűnő skizofrének grasszálnak, ebédelgetnek, no de semmi gond, végül is én is azt csinálom csak itthon. Ebédelgetek. Reggeli, vacsora, tüdőtorna (na, az rendesen), kávézgatok (néha koffeinmentes, néha koffeines). Kólázgatok (Pepsi, Dr. Pepper, Kinley gyömbér, stb). Azért a Piroska szörpöt is nyomatom itthon. Kakukkfű, kamilla, mit tudom én. Nem én készítem el, hanem apám megcsinálja, mint egy igazi ápolóhoz illik, én meg úgy viselkedem, mint egy igazi beteg. Csendben vagyok, mint aki le van szedálva. Néha játszom egy kis fáradtságszimulátort, néha egy kis Lapcsiföldet (ilyenkor irány az ágy). De végül is úgyis lehet fogalmazni, hogy egy-egy ebéd utáni szunyát nyomok.

Ma a 14-es buszon 2x indultam el, és még így sem értem haza, hanem apámnak kellett értem jönni. Valami „meghatározatlan szorongás” mindig letérített az útról. Azt gondoltam, minden tervszerűen történik, aztán rájöttünk Edittel, hogy nincs is terv, táncoltunk egy kicsit a piacnál „az a terv ,hogy nincs terv”, aztán az 1A busszal egy csomó piacoló között elvegyülve a paraszteloszótónál búcsút vettünk egymástól (tök mindegy, én is paraszt származású vagyok, de vehetjük úgy is, hogy igazi dzsentrimen, mert a sörgyáron és a gumigyáron kívül az életemben nem dolgoztam, azt is csak 8 és 12 órában, suli mellett. Legutóbb a Kelet-Magyarországot hordtam a repülőtérig, egyetem mellett, aztán informatikuskodtam egy egyesületben. Lassanként mind a kettőt szüneteltettem, maradt az egyetem. Nem csoda, hogy egyetem mellett nem bírtam 2 munkahelyen dolgozni.

Közben interjúkat adni, egyet le is kellett mondanom a Jakupcsek Show-ban, végül is egyetlen összefüggő szövegem a Spektrum Tévének adtam, ami egy napomat mutatja be nagyjából, meg az akkori véleményemet a skizofréniáról. A Tabukról tabuk nélkül 2 című sorozatban voltam utoljára látható. Lehet, hogy adok még interjút, lehet, hogy nem, de én nem tartom valószínűnek. Marad a séta, a városozás, a Twitter, az egyetem, a blogolás, az olvasgatás (remélhetőleg). Irány a diploma. 🙂 Terveim: Lehet, hogy Debrecenben folytatom a kontrollt és a terápiát, Szatmári Éva doktornővel, de lehet, hogy megyek majd Budapestre Harangozó Judit főorvosnőhöz Budapestre. Lehet, úgyis az lesz a vége, de egyelőre úgy látható, megoldható Debrecennel a kontroll is, az egyetem is. Kellemes tavaszt! Boldog Andrea napot. Fura, hogy olyan kevés Andi ismerősöm van, de ők legalább emlékezetesek a számomra. (Bolond Andi a legemlékezetesebb.)

Fiktív levél, miket él át egy skizofrén, “valószínűleg”

Szia, Ákos. Elkezdtem agyalni dolgokon, de aztán belefáradtam. Azt gondoltam, hasznosabb tevékenység nekem a gondolkodás, vagyis kellemesebb, vagyis kényelmesebb, mint bármi más. Nagyon jó gondolataim voltak, legalábbis látszólag, aztán eszembe jutott, amit írtál, erről az “eszkalálódásról”, és gondoltam, írok neked. Most, hogy ezt csinálom, mármint az írást, hirtelen elhallgattak a hangok, és most türelmesen várják, hogy mit írok neked. Azt írom neked, hogy elég egy rövid pihenő ebben az állapotban, amikor a hangok kezdenek észrevétlenül eluralkodni rajtam, van ebben egy kis olyan, hogy mindent egyszerre akarok megcsinálni, tehát egy kis bipoláris depresszió jelleg is, egyre többször kezdenek téveszmék közé lökni, és engednek 1-1 tiszta periódust, amikor úgy érzem, hogy tudom uralni őket, legyőztem őket, tudom elemezni őket, tudni vélem a forrásukat, aztán az afölötti elégedettségemet kihasználva elkezdik feljebb venni a volumét, és felváltva dícsérnek-szidnak, ahogy a nagy könyvben van, de már humorizálva, de már pajtáskodva, mégis csak löknek bele a hülyeségbe, azt is elárulták, hogy azért jöttek, hogy “leszedjenek”, vagyis pszichiátriára küldjenek. Én úgy gondolom, nem tudnak “leszedni”, ők úgy gondolják, le tudnak. Kérném, hogy tartsunk egy kis kapcsolatot, mintha te lennél a kontrollom. Mármint ha benne vagy. Úgy gondolom, ha elmondhatnám őszintén mindazt, amit gondolok vagy sejtek, és te is elmondanád arról a véleményed, talán tisztábban látnánk. Úgy gondoltam ezt a kontrollt, hogy kérdezném tőled, hogy elvileg lehetséges-e, amit mondok. Pl. délutáni sztorim: Editnél voltam, elkezdtek fejfájással és nyakfájással gyötörni, közben lökték a dumát, hogy agyvérzést fogok kapni, stb. Közben 1 társaságot hallottam, akit én Kancsevékkel azonosítottam, vagy őket játszó színészekkel, pluszban anyám hangja, vagy amit annak gondoltam jött egy gyerekkori szexuális trauma emlékével. Ez a 3 így együtt. Képzelheted, a “kezelés” után úgy néztem ki, mint aki rosszul aludt. Talán el is aludtam közben, bevettem egy Benuront. Mármint a fájdalomra. Akkor ezt az állapotot nagy nehezen kibírtam, kimentem Sóstóhegyre, ott nagy nehezen rendbe jöttem. Aztán visszamentem Edithez. Megint észrevétlenül egyre szarabbul lettem. Itthon arra lettem figyelmes, hogy gondolkodási kényszerem és íráskényszerem van. Állandóan csak ezek körül a dolgok körül forog az agyam, és éreztem, hogy kezdenek elkapni a téveszmék illetve éreztem ennek a folyamatát. Párszor már el-el kaptak 1-1 téveszmével, egy kicsit kiengedtek, de fáradt volt az agyam, hamar vissza tudtak lökni. Hála istennek, eszembe jutott, hogy írhatok neked, ettől megijedtek, elmentek. Szerencsére magamat is elemeztem, és észrevettem, hogy használhatatlan vagyok, hülyeségeket írok. Még nem annyira, de már inkább ilyen sejtető, hatásvadász hülyeségeket, sejtéseket, amiknek semmi értelmük nincsen, kombinálva ilyen félinformációkkal, amiket valahol olvastam/hallottam. Szerencsére eszembe jutott, hogy írok neked, tudom, hogy ismétlem ezt a köszöngetést, és a hangok eltűntek. Mondhatom, napok óta nem volt olyan nyugalmam, mint amikor most írok neked. Teljesen elmentek. Nem áltatom magam azzal, hogy nem jönnek vissza, látszólag tőled ijedtek meg, vagy attól, hogy valakinek személyesen beszámolok erről, és talán pont neked, és az írás idejére, ameddig neked írok, békén hagynak. Várnak tartanak valamitől. Nem áltatom magam azzal, hogy nem jönnek vissza, de jó volt ez a kis pihenő, talán azért is írtam ennyit. Egyébként, amiken agyaltam, ha érdekel, elmondom. A skizofréniáról gondolkodtam sokáig. Aztán, amikor úgy éreztem, arról letudtam a gondolkodást, elkezdtem agyalni a víruson. Vuhan, víruslabor, Vuhan 6g kísérlet, vírus kifejlesztése/mutálódása, stb. Szerintem, mi skizofrének olyanok vagyunk nekik, mint olyan információk tárháza, amiből kedvük szerint elővehetnek, kivehetnek dolgokat. Tudományos kísérletekhez. Sok, zavaros információ, benne a lényeg jól elrejtve. Lényegében olyanok vagyunk nekik, mint egy köcsög, ha érted, mire gondolok. Számos zaklató és rosszindulatú személy összejátszásától tartok. Androidos eszközökkel, műholdas technológiával, egyéb eszközökkel. Rengeteg olyan kis “talpas” jelenlététől tartok, akiket ugyanezekkel a technológiával, összehangoltan vezérelnek, és körülöttem rajzanak. Utcaszínházat rendeznek, az ő embereik ülnek a buszon, a médiába spotokat szúrnak be, irányítják a médiát, manipulálják az internetet. Ez utóbbiakat nem csinálják, az előző shubomban ezeket is csinálták. Az előző shubokat, “előző életekneknek” nevezik, minden megszervezetten zajlik, összehangoltan. Na, jó, kösz, hogy elmondhattam, küldök még ilyen beszámolót, ha nem baj, most nagyon jól esett ez a kis csönd. Még a Google keresőjét is képesek összehangolni az agyaddal, olyan információt löknek ki amire keresed a választ, és ami alapján téves következtetésre juthatsz.

Bocs a Vuhani szálért, úgy terelődött erre az elképzelésre a gyanúm, ha a skizofréniával ezt meg tudják csinálni, hogy egy világot átbasznak, talán a vírussal is. Ezt nevezik el ők a társadalom megtervezésének, kordában tartásának. Ha a skizofrénia kamu, a vírus is meglehetősen kézi vezérelt lehet. Csak ennyi az összefüggés, nem több.

Arra basztak rá, hogy leállították a vírus miatt a pszichiátriákat, a zaklatások nem olyan hatékonyak, szerintem páran kibújnak most a kontroll alól. Remélem, minél többen. Azt a helyzetet már tényleg nem tudják kezelni, annyifelé nem tudnak szakadni. Egy-egy ember zaklatása felmérhetetlen erőforrás, anyagi és zsarolás stb. árán valósul meg, szerintem.

+1:

Jó reggelt. Egész jól aludtam. Kipihentem magam, ezen én voltam a legjobban meglepve. Igen, Twitteren én is pedzettem, hogy az utazás jót tesz a skizofréniának, kigyógyít belőle, “lábon hordod ki” a shubot. Almádiban az volt, hogy egy ideig figyelgettek, ahogy emlékszem, én meg pluszban még hülyén is viselkedtem: likőrt ittam közterületen, anarchia pólóban járkáltam, minden nap a pennybe jártunk Edittel alkoholért. Addig iszogattam, amíg elaludtam, felkelve folytattam tovább. Emlékszem, hajókáztunk sokat, egy sétahajózás során egyszer csak egy kurva nagy kiáltással elhagyták az agyamat. Volt még pár gyanús faszi, akit többször láttunk egymás után, például amikor kirándultunk Edittel Balatonfüredre, akik szerintünk ránk voltak állítva. Volt pár furcsa momentum, pl. egy csaj telibe fényképezett a vonaton, amikor ittam a sört, mintha valami nagy celeb lennék. Egyébként angolul beszélt. Szerintem hihetetlen szerencsém van, hogy nem tudtam megtanulni angolul, mert így csak magyarul tudtak zaklatni. A magyar rendszer jórészt kizárólag csak a magyarságra terjed ki, ez csak azért érdekes, mert ott hat rád, ahol magyarok élnek. Felvidék, Erdély, Vajdaság, Ukrajna. Londonban is hallom van magyar közösség, szép számban. Tehát ilyenkor utánad küldenek pár magyart, a saját véreid csinálják ezt veled. Ők amúgy ezt nem így fogják fel, csak a hatásosságra törekszenek, ami magyarokra hat, tehát egy magyar közösségben jórészt csak magyar zaklatók bevethetők, mert a magyarok híresen nem tanulnak nyelveket. Mondjuk Amerika már profibb zaklatói hálózattal és rendszerrel rendelkezik, mert az angol nyelv kiterjed az egész világra, tehát ennyiben az amcsi ilyen szervezetek előnyben vannak, világszerte elérnek embereket. A magyar rendszer a nyelv jellege miatt eléggé korlátozott hatókörű. Ha tudnék angolul, könnyebben “leszedhetnének”. Emlékszem, amikor a kórházban találkoztunk, neked angolul járt még az agyad, nem álltál át magyarra, szóval erőteljes angol nyelvű hatást szedhettél össze ott, ahol voltál. Ennyi, hirtelen. Nem a legjobb hírek, tudom, de megint csitultak a hangok, ami jó hír. Egyébként a magyaroknak a zaklatóit sem kell lebecsülni, erőteljes hatást fejtünk ki a térségben a feltételezéseim szerint a zaklatóinkkal, a határon túli magyarok között sok a több nyelvű ember, ott dolgoznak az igazán profik, feltételezésem szerint, onnan is hívják be őket magyar, anyaországbeli, nehezebb munkákra, feltételezéseim szerint. Hirtelen ennyi. Legyen kellemes napod. Minden jót már, meg úgy általában. Remélem, veled minden rendben, most úgy érzem velem is. Javarészt csitt van a fejemben, tudok normálisan gondolkodni, majd hogy nem happy minden.

Twitteres párbeszéd a skizofrén elfekvőkről

R: És ha valakire sikerül ráhúzni valamilyen mentális betegség diagnózist, netán önként vállalja be, az egész gyorsított ütemben folyik tovább. De mit is várhatunk egy fasizálódó rendszertől a “munkaalapú társadalomban”, hogy majd kesztyűs kézzel bánik a bajba jutottakkal? Hát, nem.

N: Na várj, azért ahhoz, hogy gondnokság alá kerülj, el kell buknod a “tesztet”, nem?

R: Hát, nem. Nincs jó meg rossz válasz. A “teszt” egy komolytalan faszság. Én mindenre meg tudtam felelni, ami konkrét, mégis 5 évet kaptam. Ugyanolyan látszattevékenység a híres “tesz”, mint a lezsírozott bírósági szemle és a kirakatper. Teljesen önkényes az egész. Esélyed sincs.

Hát, nem. Nincs jó meg rossz válasz. A “teszt” egy komolytalan faszság. Én mindenre meg tudtam felelni, ami konkrét, mégis 5 évet kaptam. Ugyanolyan látszattevékenység a híres “tesz”, mint a lezsírozott bírósági szemle és a kirakatper. Teljesen önkényes az egész. Esélyed sincs.

N: Mit írtak a papírodra? Ha nem túl személyes a kérdés. Mi volt az értékelés?

R: Nem tudom, volt vagy 10 oldal, nem voltam hajlandó elolvasni, mert szétvertem volna a házat, csupa mocskolódás, szerintem. Nem akartam sokkolni magam azzal, hogy ezt olvasgatom.

N: Megértem. Én nem tudtam nagyon “leellenőrizni” a dolgot, mert csak foszlányokra emlékszem, de sajnos azokra jól, ahol egyértelműen elbasztam. Pl. hangosan kimondani egy belső kérdést, ilyen hibát ezen a szinten…

R: Úgyis csak hazugság, ha van is valami igazságtartalma, akkor az igazság módszeres, szubjektív kifordítása. Ez folyik “szakértés” címén.

Már a bírósági tárgyalási is egy trauma volt nekem, amennyi mocskot rám rakott az a gyűlölködő szemétláda “szakértő”. Teljesen ki volt kelve magából. A hülye is láthatta volna, hogy semmi “pártatlanság” nincs benne, hanem csak a pszichiáter haverjait védi, azért bosszul.

N: Igen, ez tényleg traumatikus, hogy úgy érzed, összességében úgy bánnak veled, mintha embert öltél volna, és folyik a tárgyalásod, aztán kapsz 5 évet, ami után fellebbezhetsz, de mind tudjuk, hogy úgysem engednek szabadon.

R: Mindenbe belekötött, az öltözködésembe, és arra is magyarázatott tudot adni, hogy jóval 140 fölötti iq-val, miért nem tudok gondot viselni magamra, mert szerinte az időközben “lecsökkent átlagosra”.

Folyton az intelligenciámmal volt baja, szerinte rosszra használom, illetve “nem az intelligenciámnak megfelelően öltözködöm”, “nem produktív az intelligenciám”, és a végső érv, hogy pszichiátriaellenes vagyok, vagy olyan dolgokat írtam. Ezt a bíróság mind elfogadta indoklásként.

Ennyi erővel az esti mese történetét is összefoglalhatta volna indoklásként. Arról egy szó sem esett, hogy el tudom-e látni magam, vagy sem, ebbe már bele sem mentünk.

Ami még volt: kifogásolta az életvitelemet, hogy alkoholizáltam, ezt bizonyítandó, előkotort egy 15+ év előtti detoxos papírt, szóvá tette, hogy nem tetszik neki, hogy “5 percenként blogot írok”. Olyan dolgokat hozott fel indoklásul, amihez semmi köze, és nem is tartozik oda.

Szóval még egy kis gúnyolódásra is futotta a nagy “pártatlanságból”. Arra, hogy el tudom-e látni magam, szerintem nem véletlenül nem tért ki, pedig ez lett volna a lényeg. Szóval a bíróság ezek alapján kimondta minden ügycsoportban a korlátozó gondnokságot, minimum 5 évre.

Ami pl. olyanokat is érint, hogy nem vállalhatok munkát önállóan, nem írhatok alá, nem határozhatom meg önállóan a tartózkodási helyemet, stb. Ezeknek nem tudom, mi köze van ahhoz, hogy konkrétan utálom-e a pszichiátriát vagy sem, de így tudtak velem kibaszni. Hát megtették.

N: Állami gondnokot kaptál vagy családtagot?

R: Családtagot. Legalább amiatt nem kell aggódni, hogy visszatartják a pénzemet, illetve átbasznak vele. Vagy, hogy akaratom ellenére elvitetnek valahová és ott kinyírnak.

Bocsánat, túlgyógyszereznek. Egyébként kinyírnak, de mindegy. Ez csak egy eufemisztikus kifejezés arra, hogy eltesznek láb alól. Az lényegében mindegy nekik, hogy növény szinten vegetálsz-e még, lehet, hogy előbb direkt évekig kínoznak még.

Meg lett ajánlva nekem is direktbe, több pszichiáter előtt, nagyviziten, és ismerek is olyan embert, akivel ezt csinálták. Hónapok alatt lerobbant, “elfelejtett” beszélni, pelenkás lett. Ott van a hodászi elfekvőben. Nem tudom, él-e, hal-e, vagy hogy melyik a jobb neki…

Egyszer találkoztam vele a nagykállói pszichiátrián, onnan tudok az állapotáról. Amúgy az ilyen “elfekvők” a lakott területtől több kilométerre fekszenek, a pusztában, hírek se ki se be, látogatók se nagyon. Tele van szadistákkal, és egymást is basztatják. Igazi lágerek ezek.

Voltam ott egyszer, egyszerű fabarakkokból áll. Használati tárgyaik se nagyon vannak, vagy, ahogy hallom, ha kapnak is, gyakran elveszik egymástól. Ahogy magyarázták, “kihalásos alapon működik”, tehát onnan nem jössz ki élve. Ha bekerültél, ennyi volt.

Amúgy csak skizofréneket és demenseket visznek oda, másokat nem fenyeget ez a veszély. De velük, úgy látszik, joguk van embertelenül bánni. Nyilván, előbb gondnokság alá kell helyezni őket, hogy ne nagyon tudjanak ugrálni, aztán kezdődik, ami kezdődik… Nem ragozom…

N: Szerinted mi ebben az üzlet nekik? A gyógyszereladás?

R: Igen, szerintem a gyógyszer hatalmas üzlet. A skizofréniára felírt havi alap depo adagok százezrekre rúgnak. És ezt szinte soha nem magában adják, 2-3 féle antipszichó, nyugtatók, eszméletlen pénz a gyógyszergyáraknak, akik az orvosoknak a felírást, gondolom, honorálják valahogy.

Az üzleti részéhez nem értek, a pénz hogy oszlik meg, illetve hová tűnik el, de eszméletlen pénz forog benne. Én nem is értem, egy ilyen kis ampulla szarban mi kerül 150000-be, vagy többe, nemesfémeket lőnek be vagy mit, de pofátlanul magasak az áraik, amit valaki megfizet.

Mondhatnám, hogy jól fizet a halál, a skizofrének várható élettartama 20 évvel alacsonyabb, az életminőségük pedig a béka segge alatt sincs ezeknek a készítményeknek köszönhetően. Jellemzően a várható élettartam miatt aggódnak, engem elsősorban az életminőség aggaszt.

Nem szokták reklámozni a gyógyszeres kezelés alternatíváját, a gyógyszermentes hanghalló megközelítést, ami a hangok elemzését, azokkal való párbeszédet preferálja, mert, ugye, az nem egy üzleti modell, abban nem sok haszna van az érintetteknek, szinte semmi pénz nincs benne.

Twitteres párbeszéd a skizofrén elfekvőkről

R: És ha valakire sikerül ráhúzni valamilyen mentális betegség diagnózist, netán önként vállalja be, az egész gyorsított ütemben folyik tovább. De mit is várhatunk egy fasizálódó rendszertől a “munkaalapú társadalomban”, hogy majd kesztyűs kézzel bánik a bajba jutottakkal? Hát, nem.

N: Na várj, azért ahhoz, hogy gondnokság alá kerülj, el kell buknod a “tesztet”, nem?

R: Hát, nem. Nincs jó meg rossz válasz. A “teszt” egy komolytalan faszság. Én mindenre meg tudtam felelni, ami konkrét, mégis 5 évet kaptam. Ugyanolyan látszattevékenység a híres “tesz”, mint a lezsírozott bírósági szemle és a kirakatper. Teljesen önkényes az egész. Esélyed sincs.

Hát, nem. Nincs jó meg rossz válasz. A “teszt” egy komolytalan faszság. Én mindenre meg tudtam felelni, ami konkrét, mégis 5 évet kaptam. Ugyanolyan látszattevékenység a híres “tesz”, mint a lezsírozott bírósági szemle és a kirakatper. Teljesen önkényes az egész. Esélyed sincs.

N: Mit írtak a papírodra? Ha nem túl személyes a kérdés. Mi volt az értékelés?

R: Nem tudom, volt vagy 10 oldal, nem voltam hajlandó elolvasni, mert szétvertem volna a házat, csupa mocskolódás, szerintem. Nem akartam sokkolni magam azzal, hogy ezt olvasgatom.

N: Megértem. Én nem tudtam nagyon “leellenőrizni” a dolgot, mert csak foszlányokra emlékszem, de sajnos azokra jól, ahol egyértelműen elbasztam. Pl. hangosan kimondani egy belső kérdést, ilyen hibát ezen a szinten…

R: Úgyis csak hazugság, ha van is valami igazságtartalma, akkor az igazság módszeres, szubjektív kifordítása. Ez folyik “szakértés” címén.

Már a bírósági tárgyalási is egy trauma volt nekem, amennyi mocskot rám rakott az a gyűlölködő szemétláda “szakértő”. Teljesen ki volt kelve magából. A hülye is láthatta volna, hogy semmi “pártatlanság” nincs benne, hanem csak a pszichiáter haverjait védi, azért bosszul.

N: Igen, ez tényleg traumatikus, hogy úgy érzed, összességében úgy bánnak veled, mintha embert öltél volna, és folyik a tárgyalásod, aztán kapsz 5 évet, ami után fellebbezhetsz, de mind tudjuk, hogy úgysem engednek szabadon.

R: Mindenbe belekötött, az öltözködésembe, és arra is magyarázatott tudot adni, hogy jóval 140 fölötti iq-val, miért nem tudok gondot viselni magamra, mert szerinte az időközben “lecsökkent átlagosra”.

Folyton az intelligenciámmal volt baja, szerinte rosszra használom, illetve “nem az intelligenciámnak megfelelően öltözködöm”, “nem produktív az intelligenciám”, és a végső érv, hogy pszichiátriaellenes vagyok, vagy olyan dolgokat írtam. Ezt a bíróság mind elfogadta indoklásként.

Ennyi erővel az esti mese történetét is összefoglalhatta volna indoklásként. Arról egy szó sem esett, hogy el tudom-e látni magam, vagy sem, ebbe már bele sem mentünk.

Ami még volt: kifogásolta az életvitelemet, hogy alkoholizáltam, ezt bizonyítandó, előkotort egy 15+ év előtti detoxos papírt, szóvá tette, hogy nem tetszik neki, hogy “5 percenként blogot írok”. Olyan dolgokat hozott fel indoklásul, amihez semmi köze, és nem is tartozik oda.

Szóval még egy kis gúnyolódásra is futotta a nagy “pártatlanságból”. Arra, hogy el tudom-e látni magam, szerintem nem véletlenül nem tért ki, pedig ez lett volna a lényeg. Szóval a bíróság ezek alapján kimondta minden ügycsoportban a korlátozó gondnokságot, minimum 5 évre.

Ami pl. olyanokat is érint, hogy nem vállalhatok munkát önállóan, nem írhatok alá, nem határozhatom meg önállóan a tartózkodási helyemet, stb. Ezeknek nem tudom, mi köze van ahhoz, hogy konkrétan utálom-e a pszichiátriát vagy sem, de így tudtak velem kibaszni. Hát megtették.

N: Állami gondnokot kaptál vagy családtagot?

R: Családtagot. Legalább amiatt nem kell aggódni, hogy visszatartják a pénzemet, illetve átbasznak vele. Vagy, hogy akaratom ellenére elvitetnek valahová és ott kinyírnak.

Bocsánat, túlgyógyszereznek. Egyébként kinyírnak, de mindegy. Ez csak egy eufemisztikus kifejezés arra, hogy eltesznek láb alól. Az lényegében mindegy nekik, hogy növény szinten vegetálsz-e még, lehet, hogy előbb direkt évekig kínoznak még.

Meg lett ajánlva nekem is direktbe, több pszichiáter előtt, nagyviziten, és ismerek is olyan embert, akivel ezt csinálták. Hónapok alatt lerobbant, “elfelejtett” beszélni, pelenkás lett. Ott van a hodászi elfekvőben. Nem tudom, él-e, hal-e, vagy hogy melyik a jobb neki…

Egyszer találkoztam vele a nagykállói pszichiátrián, onnan tudok az állapotáról. Amúgy az ilyen “elfekvők” a lakott területtől több kilométerre fekszenek, a pusztában, hírek se ki se be, látogatók se nagyon. Tele van szadistákkal, és egymást is basztatják. Igazi lágerek ezek.

Voltam ott egyszer, egyszerű fabarakkokból áll. Használati tárgyaik se nagyon vannak, vagy, ahogy hallom, ha kapnak is, gyakran elveszik egymástól. Ahogy magyarázták, “kihalásos alapon működik”, tehát onnan nem jössz ki élve. Ha bekerültél, ennyi volt.

Amúgy csak skizofréneket és demenseket visznek oda, másokat nem fenyeget ez a veszély. De velük, úgy látszik, joguk van embertelenül bánni. Nyilván, előbb gondnokság alá kell helyezni őket, hogy ne nagyon tudjanak ugrálni, aztán kezdődik, ami kezdődik… Nem ragozom…

N: Szerinted mi ebben az üzlet nekik? A gyógyszereladás?

R: Igen, szerintem a gyógyszer hatalmas üzlet. A skizofréniára felírt havi alap depo adagok százezrekre rúgnak. És ezt szinte soha nem magában adják, 2-3 féle antipszichó, nyugtatók, eszméletlen pénz a gyógyszergyáraknak, akik az orvosoknak a felírást, gondolom, honorálják valahogy.

Az üzleti részéhez nem értek, a pénz hogy oszlik meg, illetve hová tűnik el, de eszméletlen pénz forog benne. Én nem is értem, egy ilyen kis ampulla szarban mi kerül 150000-be, vagy többe, nemesfémeket lőnek be vagy mit, de pofátlanul magasak az áraik, amit valaki megfizet.

Mondhatnám, hogy jól fizet a halál, a skizofrének várható élettartama 20 évvel alacsonyabb, az életminőségük pedig a béka segge alatt sincs ezeknek a készítményeknek köszönhetően. Jellemzően a várható élettartam miatt aggódnak, engem elsősorban az életminőség aggaszt.

Nem szokták reklámozni a gyógyszeres kezelés alternatíváját, a gyógyszermentes hanghalló megközelítést, ami a hangok elemzését, azokkal való párbeszédet preferálja, mert, ugye, az nem egy üzleti modell, abban nem sok haszna van az érintetteknek, szinte semmi pénz nincs benne.

Twitteres párbeszéd a hanghallásról

R: Érdekes kérdés ez a stigma kérdése is. Skizofrének, célszemélyek esetében kétszeresen is. Nem azt mondom, hogy aki kapcsolatot tart egy ilyen személlyel, automatikusan maga is célszeméllyé válik, mindenesetre “felkerül a térképre”. Ha igazak a feltételezéseim, természetesen.

🙂

N: Ha jól értem, neked az az elképzelésed, hogy a hangokat valaki egy eszközzel bejuttatja a fejedbe? R: Igen, az. És az is, hogy ez több fokozaton keresztül történik. Ennek is saját protokollja van. Van az, amikor az áldozatot 0-24-ben gyötrik, és ezt addig folytatják, ameddig pszichiátriára kerül, és van, ami rajtam vagy a hanghallókon működik, ami nem rontja a mindennapi életet.

Ezt az enyhébb változatot valószínűleg akkor használják, ha az egyén már túl veszélyessé vált számukra, illetve számtalan trükkjüket kiismerte, ezért nehezen tudnák újra olyan állapotba juttatni, amire rá lehetne fogni, hogy nincs meg a belátóképessége.

A hanghallók is a hangok szelídüléséről és halkulásáról, gyakori eltűnéséről, nyugalomban levéséről számolnak be, és én is. Hamar megszokható, szinte nem befolyásolja az életminőséget. A hanghallók erre azt mondják, hogy a pszichológiai traumák jórészt feldolgozásra kerültek.

Én viszont arra magyarázom ezt a “nyugalmas” fázist, hogy nincs elég pénz, lehetőség, engedély, stb. egy-egy ilyen akció lebonyolítására, amivel a cybertorture jár, ezért a hangok is inkább csak tessék-lássék vannak jelen, maximum barátkozósan, bratyizósan puhatolóznak.

A védekezés egy formája kiírni az internetre mindent, ami ezzel kapcsolatos, nem mindig jókedvemből csinálom. A régebbi anamnézis szerint Twitterre azonnal reagálnak, de bármire, amit internetre kiírsz, nyilván az első, amit figyelnek. De ez a visszájára is fordulhat számukra.

Természetesen a gondolataidban is olvasnak, ezt szintetikus telepátiának hívják, annyira még nem néztem utána, de lehet, hogy nem is érdemes, mert ezekben a leírásokban sok a spekuláció, máshonnan átvett, nem ellenőrzött adat, félrevezető információ, ami könnyen félrevihet.

Sajnos, ebben a műfajban a legmegbízhatóbb az első kézből származó tapasztalat, egyúttal a legveszélyesebb is, mert könnyen alkalmazhatnak rajtad olyan trükköket, ami téveszméssé tesz, megbolondít. Az elmetrükknél nem kell valami nagy dologra gondolni, simán az agy becsapásáról.

Van szó. Mantra, szuggesztió, hipnózis elmén keresztül, távolról. Nem egyszerű dolgok, de nem is olyan bonyolultak, ha rájössz, melyik technikával mit akarnak elérni. Csak sima szómágia az egész. Mint a marketing vagy társai. Ennek továbbfejlesztett változatai.

Például az egyik legkedveltebb a módszerük a jó zsaru – rossz zsaru módszer. Ezért is vannak minimum ketten. Egy sima hang önmagában nem sokra elég. A skizofrénia egy olyan tudatállapot, amiben az ember kezesbárányként manipulálható. Akkor már bármilyen agymosás elvégezhető.

Szerintem szcientológiai, pszichológiai, pszichiátriai trükköket egyaránt alkalmaznak. Drábik Jánostól hallottam, hogy létezik a fekete pszichológia, ami az elmében kiváltott negatív hatásokra szakosodott. Persze, könyvesboltban nem fogod megvenni. Egyik fő eszköze:

A traumaokozás, illetve a traumaokozás általi kondicionálás. Auschwitz óta ismert. Mengele gyerekeken kísérletezett vele. Például az egyiket agyonlőtte, ezzel a másiknak traumát okozott, és megfigyelte, hogy ez által sok mindenre kondícionálható, csak hogy elkerülje ezt a sorsot.

N: Teljesen elutasítod a gondolatot, hogy az agynak is lehetnek betegségei, ami során felborul benne a kémiai egyensúly, és emiatt a valóságérzékelés is? Vagy csak a skizofrénia nem létezik szerinted? R: Csak a skizofréniáról tudok nyilatkozni, de én úgy gondolom, a többi állapot is erősen kérdéses, hogy létezik-e egyáltalán a maga természetességében, és azt is megkérdőjelem, ha feltesszük, hogy léteznek, valóban nyakra-főre gyógyszerezni kellene őket. N: Azt azért maga a pszichológia is állítja, hogy mentális betegség nem létezik olyan értelemben, hogy ha egyén környezete, maga a társadalom megfelelően reagál és elfogadja, akkor a tünetek gyengülnek, elmúlnak, nem is okoz gondot.

Csak a modern ember annyira természetellenesen, stresszben él és elítéli a másikat minden szarért, hogy esély sincs a békés, nyugodt környezetre. Ha elmennél meditálni egy buddhista kolostorba pár évre, egy tüneted sem lenne pár év elteltével.

R: Pl. Szendi Gábor írt a Depresszióipar című könyvében arról, hogy a depresszió gyógyszer feltalálása előtt a “betegség” a népesség egy nagyon kis százalékát érintette csak. A gyógyszer feltalálása óta dobták be a médiába a depressziót, és a gyógyszerreklámokat. Ma már népbetegség. N: Azért ehhez hozzátartozik, hogy 1) nem éltek ennyire stresszes, rohanó, rideg, magányos, magából kifordult életet az emberek 2) az általános lehangoltságnak, hangulatingadozásoknak nem volt orvosi nevük, de léteztek ugyanúgy.

Én is ismerek depresszióst, bipolart is, akiknek rendkívüli mértékben javult az életminőségük egy-egy gyógyszertől. Elsőnél elég volt annyi, hogy nem morgott többé egész nap, ami őt jobban lehúzta, mint a környezetét. Néha ennyi is sokat számít.

Meggyőzhető vagy ezekben a kérdésekben valamennyire, vagy végleg letetted a voksodat az elméleted mellett?

R: Az itt leírt gondolataimat véglegesnek gondolom ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. A pszichiátriát pedig csalásnak, bullshitnek, ami elnyomja a tüneteket rövid távon, hosszabb távon pedig leépíti az embert, társbetegségeket okoz és rövid úton végez vele.

N: Nyilván van igazságod, szerintem is rengeteg embert félrekezelnek és csak leépítenek brutálisan erős gyógyszerekkel, de azért az agyba juttatott hangok elmélete tudod, hogy hangzik.

R: Tudom, elsőre furán. Az én világomnak viszont része lett, már inkább azt tartanám furának, ha nem használnának ilyesmit az emberek, hiszen technikailag minden a rendelkezésre áll, elvetemültségben, aljas szándékban, és ártó típusú pszichológiai módszerekben sincs hiány. N: De miből gondolod, hogy ezt a technológiát már feltalálták, és ha igen, miért nem a katonaság használja? A pszichológia 50 év múlva kapná meg, azért akkora befolyásuk nincs, hogy csúcstechnológiával rendelkezzenek. R: Mindent a katonaság használ először, és amikor már semmilyen hadászati értékük nincs, akkor engedik át polgári használatra. Pontosan katonai/titkosszolgálati kísérleteknek tartják sokan az ilyesmit. A pszichiátria pedig csak inkább asszisztál hozzá. N: Az ilyen eszközök sokba kerülhetnek, miből gondolod, hogy ezt átlagemberek ellen használnák csak azért, hogy ők havonta elköltsenek pár ezer forintot gyógyszerre? Nem beszélve a rád állított emberek munkabéréről pluszban.

Ne érts félre, nem kötözködöm veled vagy ítélkezek, egyszerűen csak kérdezek, hogy átlássam az elméletet. Amiben persze nem tudok hinni, de attól még érdekes.

R: Szerinted kin gyakorolnának a szakembereik? Lennének erre önkéntesek? Alig hiszem. Itt nem is főként a technológiáról van szó, hanem hogy profikat képezzenek. A technológia önmagában nem bolondít meg, csak akkor, ha ezt hatalmas szakértelemmel használják. N: Mindenre vannak csóró önkéntesek. Én sok disznóságot el tudok képzelni arról, ami általában a háttérben folyik a világban, de ár-érték arányban ezt egyszerűen nem adja ki a matek. Miért pont ti vagytok a célpont? Miért nem Orbán vagy Biden? R: Mert akkor fél percen belül lekapcsolnák az egész programot. Pont, hogy deklasszálódott, alacsony társadalmi státuszú célpontok kellenek, akiket könnyű izolálni, és nem figyel fel rájuk jó eséllyel se a média, se senki.

Egy háború esetén, “élesben” már lehet, hogy ők lennének a célpontok. Az Öbölháborúban vetették be először harci cselekményekben az amerikaiak. Az irakiak “voice of god” fegyverként hivatkoztak rá.

Twitteres párbeszéd a hanghallásról

R: Érdekes kérdés ez a stigma kérdése is. Skizofrének, célszemélyek esetében kétszeresen is. Nem azt mondom, hogy aki kapcsolatot tart egy ilyen személlyel, automatikusan maga is célszeméllyé válik, mindenesetre “felkerül a térképre”. Ha igazak a feltételezéseim, természetesen. 🙂
N: Ha jól értem, neked az az elképzelésed, hogy a hangokat valaki egy eszközzel bejuttatja a fejedbe?
R: Igen, az. És az is, hogy ez több fokozaton keresztül történik. Ennek is saját protokollja van. Van az, amikor az áldozatot 0-24-ben gyötrik, és ezt addig folytatják, ameddig pszichiátriára kerül, és van, ami rajtam vagy a hanghallókon működik, ami nem rontja a mindennapi életet.

 

Ezt az enyhébb változatot valószínűleg akkor használják, ha az egyén már túl veszélyessé vált számukra, illetve számtalan trükkjüket kiismerte, ezért nehezen tudnák újra olyan állapotba juttatni, amire rá lehetne fogni, hogy nincs meg a belátóképessége.

A hanghallók is a hangok szelídüléséről és halkulásáról, gyakori eltűnéséről, nyugalomban levéséről számolnak be, és én is. Hamar megszokható, szinte nem befolyásolja az életminőséget. A hanghallók erre azt mondják, hogy a pszichológiai traumák jórészt feldolgozásra kerültek.

Én viszont arra magyarázom ezt a “nyugalmas” fázist, hogy nincs elég pénz, lehetőség, engedély, stb. egy-egy ilyen akció lebonyolítására, amivel a cybertorture jár, ezért a hangok is inkább csak tessék-lássék vannak jelen, maximum barátkozósan, bratyizósan puhatolóznak.

A védekezés egy formája kiírni az internetre mindent, ami ezzel kapcsolatos, nem mindig jókedvemből csinálom. A régebbi anamnézis szerint Twitterre azonnal reagálnak, de bármire, amit internetre kiírsz, nyilván az első, amit figyelnek. De ez a visszájára is fordulhat számukra.

Természetesen a gondolataidban is olvasnak, ezt szintetikus telepátiának hívják, annyira még nem néztem utána, de lehet, hogy nem is érdemes, mert ezekben a leírásokban sok a spekuláció, máshonnan átvett, nem ellenőrzött adat, félrevezető információ, ami könnyen félrevihet.

Sajnos, ebben a műfajban a legmegbízhatóbb az első kézből származó tapasztalat, egyúttal a legveszélyesebb is, mert könnyen alkalmazhatnak rajtad olyan trükköket, ami téveszméssé tesz, megbolondít. Az elmetrükknél nem kell valami nagy dologra gondolni, simán az agy becsapásáról.

Van szó. Mantra, szuggesztió, hipnózis elmén keresztül, távolról. Nem egyszerű dolgok, de nem is olyan bonyolultak, ha rájössz, melyik technikával mit akarnak elérni. Csak sima szómágia az egész. Mint a marketing vagy társai. Ennek továbbfejlesztett változatai.

Például az egyik legkedveltebb a módszerük a jó zsaru – rossz zsaru módszer. Ezért is vannak minimum ketten. Egy sima hang önmagában nem sokra elég. A skizofrénia egy olyan tudatállapot, amiben az ember kezesbárányként manipulálható. Akkor már bármilyen agymosás elvégezhető.

Szerintem szcientológiai, pszichológiai, pszichiátriai trükköket egyaránt alkalmaznak. Drábik Jánostól hallottam, hogy létezik a fekete pszichológia, ami az elmében kiváltott negatív hatásokra szakosodott. Persze, könyvesboltban nem fogod megvenni. Egyik fő eszköze:

A traumaokozás, illetve a traumaokozás általi kondicionálás. Auschwitz óta ismert. Mengele gyerekeken kísérletezett vele. Például az egyiket agyonlőtte, ezzel a másiknak traumát okozott, és megfigyelte, hogy ez által sok mindenre kondícionálható, csak hogy elkerülje ezt a sorsot.

N: Teljesen elutasítod a gondolatot, hogy az agynak is lehetnek betegségei, ami során felborul benne a kémiai egyensúly, és emiatt a valóságérzékelés is? Vagy csak a skizofrénia nem létezik szerinted?

 

 

R: Csak a skizofréniáról tudok nyilatkozni, de én úgy gondolom, a többi állapot is erősen kérdéses, hogy létezik-e egyáltalán a maga természetességében, és azt is megkérdőjelem, ha feltesszük, hogy léteznek, valóban nyakra-főre gyógyszerezni kellene őket.

 

N: Azt azért maga a pszichológia is állítja, hogy mentális betegség nem létezik olyan értelemben, hogy ha egyén környezete, maga a társadalom megfelelően reagál és elfogadja, akkor a tünetek gyengülnek, elmúlnak, nem is okoz gondot.

Csak a modern ember annyira természetellenesen, stresszben él és elítéli a másikat minden szarért, hogy esély sincs a békés, nyugodt környezetre. Ha elmennél meditálni egy buddhista kolostorba pár évre, egy tüneted sem lenne pár év elteltével.

R: Pl. Szendi Gábor írt a Depresszióipar című könyvében arról, hogy a depresszió gyógyszer feltalálása előtt a “betegség” a népesség egy nagyon kis százalékát érintette csak. A gyógyszer feltalálása óta dobták be a médiába a depressziót, és a gyógyszerreklámokat. Ma már népbetegség.

N: Azért ehhez hozzátartozik, hogy 1) nem éltek ennyire stresszes, rohanó, rideg, magányos, magából kifordult életet az emberek 2) az általános lehangoltságnak, hangulatingadozásoknak nem volt orvosi nevük, de léteztek ugyanúgy.

 

Én is ismerek depresszióst, bipolart is, akiknek rendkívüli mértékben javult az életminőségük egy-egy gyógyszertől. Elsőnél elég volt annyi, hogy nem morgott többé egész nap, ami őt jobban lehúzta, mint a környezetét. Néha ennyi is sokat számít.

Meggyőzhető vagy ezekben a kérdésekben valamennyire, vagy végleg letetted a voksodat az elméleted mellett?

R: Az itt leírt gondolataimat véglegesnek gondolom ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. A pszichiátriát pedig csalásnak, bullshitnek, ami elnyomja a tüneteket rövid távon, hosszabb távon pedig leépíti az embert, társbetegségeket okoz és rövid úton végez vele.

N: Nyilván van igazságod, szerintem is rengeteg embert félrekezelnek és csak leépítenek brutálisan erős gyógyszerekkel, de azért az agyba juttatott hangok elmélete tudod, hogy hangzik.

R: Tudom, elsőre furán. Az én világomnak viszont része lett, már inkább azt tartanám furának, ha nem használnának ilyesmit az emberek, hiszen technikailag minden a rendelkezésre áll, elvetemültségben, aljas szándékban, és ártó típusú pszichológiai módszerekben sincs hiány.

N: De miből gondolod, hogy ezt a technológiát már feltalálták, és ha igen, miért nem a katonaság használja? A pszichológia 50 év múlva kapná meg, azért akkora befolyásuk nincs, hogy csúcstechnológiával rendelkezzenek.
R: Mindent a katonaság használ először, és amikor már semmilyen hadászati értékük nincs, akkor engedik át polgári használatra. Pontosan katonai/titkosszolgálati kísérleteknek tartják sokan az ilyesmit. A pszichiátria pedig csak inkább asszisztál hozzá.
N: Az ilyen eszközök sokba kerülhetnek, miből gondolod, hogy ezt átlagemberek ellen használnák csak azért, hogy ők havonta elköltsenek pár ezer forintot gyógyszerre? Nem beszélve a rád állított emberek munkabéréről pluszban.

 

Ne érts félre, nem kötözködöm veled vagy ítélkezek, egyszerűen csak kérdezek, hogy átlássam az elméletet. Amiben persze nem tudok hinni, de attól még érdekes.

R: Szerinted kin gyakorolnának a szakembereik? Lennének erre önkéntesek? Alig hiszem. Itt nem is főként a technológiáról van szó, hanem hogy profikat képezzenek. A technológia önmagában nem bolondít meg, csak akkor, ha ezt hatalmas szakértelemmel használják.

N: Mindenre vannak csóró önkéntesek. Én sok disznóságot el tudok képzelni arról, ami általában a háttérben folyik a világban, de ár-érték arányban ezt egyszerűen nem adja ki a matek. Miért pont ti vagytok a célpont? Miért nem Orbán vagy Biden?
R: Mert akkor fél percen belül lekapcsolnák az egész programot. Pont, hogy deklasszálódott, alacsony társadalmi státuszú célpontok kellenek, akiket könnyű izolálni, és nem figyel fel rájuk jó eséllyel se a média, se senki.

 

Egy háború esetén, “élesben” már lehet, hogy ők lennének a célpontok. Az Öbölháborúban vetették be először harci cselekményekben az amerikaiak. Az irakiak “voice of god” fegyverként hivatkoztak rá.

 

 

 

Mindenki úgy szép, ahogy van

Cigaretta füstöl mellettem, és arra gondolok, hogy még egy kávét benyomok 2-ig. Tiszta idill ez a mai nap. Pedig elég szarul indult. Nagyon nem akartam felkelni. Fura gondolataim vannak. Nem rosszak, de furák. Tudom, hogy már nem teljesen az enyéimek, de már nem gázolok rajtuk.

Semmi köze hozzá, de ahhoz hasonlít a leginkább, mint amikor az alien megszállja a gazdatestet. Csak azzal a különbséggel, hogy én is itt vagyok és mások is. Fura és szokatlan az ez átmenet, de ha arra gondolok, hogy gyógyszerrel ugyanez -20 év és élethosszig szenvedés, akkor ez.

A hangok békésekké váltak, és ha úgy akarom, békén hagynak. Nem zavarjuk egymás köreit. Ennyit akartam erről elmondani. Viszonylag hirtelen történt az átmenet, ami alapján nagy haverok lettünk. Nem árultak zsákbamacskát, ha begorombulnak: irány a kórház. De egyelőre semmi ilyesmiről nincs szó. Ugyanaz, mint a Hanghalló módszer (Elérhető az Ébredések Alapítványnál, dr. Harangozó Judit csinálja), csak pepitában.

Érzésem szerint a hangok Stockholm-szindrómásak lettek velem kapcsolatban, és nem igazán akarnak már nekem ártani. Az is igaz, hogy kettőn áll a vásár, de érzésem szerint nem én szerettem meg őket, hanem ők engem. Mert, ugye ki szeretne a fejébe alapból hangokat, vendégeket?

De ha már itt vannak, és nem úgy viselkednek, mint elefánt a porcelánboltban, hagyom. Mit tehetnék? 100-szor jobb, mint a pszichiátriai kontroll, a szedálás, az erőszak. Amúgy egész tűrhetőek, egyre nagyobbak a szünetek, egyre többször hagynak békén, sokszor meg is feledkezünk egymásról, általában csak akkor jönnek, ha a mibenlétüket firtatom, ami, sajnos, előfordul.

Én nem vagyok rosszul tőlük, viszont a saját bevallásuk szerint ők vannak rosszul tőlem, azt mondják, képtelenség megszokni engem. Amit nem is csodálok, tekintve, hogy egyáltalán nem könnyű velem kijönni, mármint a hülye gondolataimmal, amúgy igen, mert jámbor vagyok, a légynek se tudnék ártani, a toleranciám messze földön híres, mindenkit békén hagyok.

„Mindenki úgy szép, ahogy van.”

Amúgy egyedül az egó ellenállását kellett ehhez legyőzni, azt hogy én én vagyok, mindenáron én akarok elérni mindent, én akarok megírni mindent, én akarok jobban tudni mindenkinél mindent, én akarom megmondani a frankót, én akarok blogot írni, én akarok könyvet kiadni.

Szerencsére csak egészen hétköznapi dolgokhoz fűznek néha kommenteket, magamat így is többre tartom tőlük, hiányzik belőlük az az innováció, ami engem jellemez. Az élet más területén lehet, hogy ők az innovatívabbak, talán kiegészítjük egymást, talán együtt tudunk működni.

De nem kell rágörcsölni. Amit tudok, hogy nem kell gyógyszer, nem kell kórház, nem kell segítség, tartsák meg maguknak. Megoldom én egyedül. Ha máshogy nem megy, megoldjuk mi. Azt nem tudom, lehet-e embereket szeretni hangokkal a fejükben, de ha most akkor nem tudjuk, hogy ő ő-e igazából, de nem is kell engem szeretni, hanem csak békén kell hagyni. Olyan nagy kérés ez? Kocc.

Amúgy lehet, hogy csak azért hagyom, hogy hangok legyenek a fejemben, mert annyira utálom a pszichiátriát, annyira utálom a gyógyszert, és annyira utálom, hogy még ezekhez a hangokhoz is olyan hülyék, hogy 100 év alatt sem jöttek rá, hogy kell őket kezelni. Szerintem én rájöttem.

Végül is annyi a titok, hogy „élni és élni hagyni”. Dugják fel az állami erőszakot. Csókolom.

És ha kell egy kis kikapcs, nyomjunk be valami jó számot, például a következőt:

Ja, és vegyük fel hozzá a szemüvegünket… 🙂