MÁTRIX 4, AVAGY AZ INTERNET ÚJRATÖLTVE!

Nem is olyan régen írtam le interneten viccesnek szánva, hogy már csak ennyit és annyit kell aludni, és itt a Mátrix 4! Na, de álljunk csak meg! Van annak már több éve is! Kint vannak már a werk videók, lassan írhatom újra, hogy jön a Mátrix 6!

 

 

Hogy miért 6-ot írtam, és nem 5-öt? Ez érdekességekre vezethető vissza. Informatikában a verzió számozással is mint sok egyébbel, gyakran poénkodnak. Vagy éppen babonából, vagy sikertelen project okán kimaradnak verziószámok. Angolul tudók előnyben, lásd a Windows 7, Windows 8 után jött a Windows 10. (Seven ate Nine.)

Nos így lett ez az internet protokollal is. A 4-es verzió futott évtizedekig, majd megjelent a köztudatban a 6-os verziójú protokol. A kidolgozott 5-ös verzió már az elméleti résznél elbukott, ha jól emlékszem.

 

 

Egy szó, mint száz – itt a szuper „új” internet! Tele mindenféle új funkcióval, jöhet az összeesküvéselmélet! A „megfigyelések”, a „nyomkövetések”. De hisz ez nem is olyan titkos dolog hiszen ki használhatja manapság a weboldalakat, az internetes felületeket, a közösségi médiákat, a kereső szolgáltatásokat, – hogy csak a nagyobb „fejezeteket” említsem – hogy ne fogadná el előtte a – persze sok-sok apróbetűs részből, lábjegyzetekből, és kiegészítő megjegyzésektől hemzsegő gyakorlatilag szakzsargon – jogszabályi beleegyezést, miszerint adatainkat rögzítik felhasználják, évekig megőrzik! És ebbe mi szépen beleegyezünk, hiszen e nélkül nem tudjuk használni az adott projectet.

És akkor miért is vagyunk olyan messze a Mátrixtól? Legyen az 4 es vagy 6 os!?

Csak annyira, mint 1984-től!

 

 

Zárszó: aki nem érti, szaladjon könyvtárba (lehet neten is) és kérdezze meg a recepcióst (vagy üsse be az online katalógus keresőjébe) hogy ugyan már szeretne többet megtudni George Orwellről.

Kellemes, összeesküvésmentes hétvégét kívánok!

A konteóhívő skizofrén

Röhejes dolog történt velem. Megint nem szedek gyógyszert jó ideje, és visszatértek a hangok, bár a nap 99%-ában nem hallom őket, ha mégis, akkor is csak foszlányokat, amik nem jutnak el a tudatomig. A hanghallók szerint ez a gyógyulás, a teljes felépülés a skizofréniából.

Ez mára állandósult. Kezdetben kis örömet éreztem, de soha nem hittem volna, hogy ez az állapot létezik, vagy elérhető a mindennapi ember számára. De ezt nemsokára felváltotta a keserűség, a csalódottság, eszembe jutottak a fiatalkori terveim, és az egész rommá kúrt életem.

Nem tartozom a hanghalló csoporthoz (csak névleg, a Facebookon), soha nem voltam tapasztalati szakértő, mert ezt a címet, amivel a kigyógyult skizók parádéznak az életben, a pszichiáterek osztogatják, akikhez hagyományosan a legrosszabb viszony fűz a világon.

Nem gondolom, hogy a skizofrénia betegség lenne. Azt gondolom, hogy a skizofrénia hangfegyver, amihez immunizálta magát az agyam, és már nem tud ártani nekem. Egyébként még azt is gondolom, mindenkinek joga van azt gondolni, amit akar, amíg nem csinál balhét.

Nem mondom, hogy könnyű volt. A hangok teljes megfigyelése, tanulmányozása, viselkedésük elemzése vezetett el idáig. Egyébként ez a lényege a hanghalló módszernek is, részben. Én viszont elutasítom azt a pszichologizáló magatartást, hogy ezek traumák maradványai.

Kizárásos alapon maradt a hangfegyver és a célszemély elmélet. Nagyon nem szimpatikus elmélet, de hát egy elméletet szerintem inkább a valószínűsége igazol, mint a szimpatikussága. Sokszor vezettek tévútra, sokszor felültettek, sokszor behúztak a csőbe a hangok.

Most már nem tudnak, nem képesek (vagy nem akarnak) nekem ártani. Szerintem elemzik egy-egy akció előtt a siker valószínűségét, és úgy találták, nem éri meg nekik belém fektetni már az energiát. Talán a kockázat is túl nagy nekik, mivel úgyis mindent leírok.

Ennek ellenére szar kedvem van, mitől legyen jó kedvem? Egyáltalán mihez kezdjek magammal az új helyzetben? Egyetemre is azért mentem, hogy bebizonyítsam, skizofrénként is el lehet végezni. Nem látom, az új helyzetben mit bizonyítsak, és kinek?

Csak remélem, hogy az új helyzethez gyorsan alkalmazkodom. Nem igazán vagyok a hanghalló mozgalom tagja, a külvilág szemében is valószínűleg csak egy konteó hívő skizofrén, ami, valljuk be, egy kicsit sok a jóból, ilyen madárról még én sem hallottam.

Megint csak nem tartozom sehova, megint csak egyedül maradtam a problémáimmal, amik talán csinált problémák, talán nem, a dolgok túlelemzése, ami részben idáig is vezetett árnyoldalakkal is rendelkezik, ugyanis az ember nem tud olyan felhőtlenül felszabadult lenni.

Gondolom, sokak szemében talán irigylésre méltóak a problémáim. De még így is maradt jó pár. Felnőtt lettem gyerek státuszban, gyámság alatt, az alkoholról, ahogy terveztem, szépen leszoktam, a cigivel – bár funkciója rég nincs – még mindig küzdök. 42 évesen még mindig a BA diplomára aspirálok, szerintem annyival lemaradva a kortársaimtól, hogy már számolni sem érdemes.

Szóval, ami velem történt, fejleménynek talán meglepő, élethelyzetnek nem igazán kellemes. Foglalkozzam még egyáltalán a skizofréniával? Hülyeségnek tartom. De hát máshoz nem igazán értek, jórészt ezzel foglalkoztam az évek alatt a szabadidőmben, meg a pszichiátriával.

Hülye egy hobbi, bevallom. Talán a magyar szakról maradt tudományos alaposság vezetett idáig, amit igazából el sem végeztem, hogy töviről hegyire mindent tanulmányoztam a skizofréniáról és a pszichiátriáról, ami elém került, időközben átestem egy-két dolgon, és most itt tartunk.

Remélem, azért érdekes volt (valakinek).

Infowars Superpost

Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy én sem akartam elhinni mindazt, amit most leírok, egyszerűen nem akartam, hogy ez igaz legyen, még ha egyre valószínűbbnek is tűnt. Nem tudom, hányadik, vagy hány századik megfigyelésem győzött meg végül arról végképpen, hogy a skizofréniát külső tényezők okozzák, és a legkevésbé sem „kémiai egyensúlyzavar” az agyban, akármit jelentsen is ez a hülye kifejezés. Az emberi elme ellenkezik az ellen, hogy olyasmit fogadjon el, amilyen tulajdonságokkal ő nem rendelkezik, amire nem szocializálták, amilyen dolgokról nem hallott sem az iskoláiban, sem a szüleitől. Ráadásul nagyon pontosan működik az úgynevezett „hírelhárítás” nevű dolog, ha valaki olyan dolgokkal áll elő, amit a vezető elit nem szeretne, nagyon hamar konteónak bélyegzik, viszontláthatja az információját olyan oldalakon, amik ufókkal és gyíkemberekkel foglalkoznak, hiteltelenítve az információt. Ez a hírelhárítás. A másik módja az ilyesmi dolgok hiteltelenné tételének, hogy magát az információ közlőjét zavarják meg elméjében, éppen, amikor közölné az információit, tévútra vezetik, hülyeségeket mondatnak ki vele, hogy hiteltelenné tegyék. Ilyen körülmények között kell tehát megírnom ezt a bejegyzést, ha hatásvadász szeretnék lenni, most azt írnám, hogy attól rettegek, hogy közben megint megőrjítenek, likvidálnak, vagy máshogy hatástalanná tesznek, de be kell, hogy valljam, inkább csak attól félek, hogy nem lesz visszhangja, hanem elsikkad, mint bármi jelentéktelen dolog az interneten a még jelentéktelenebbek árnyékában. Ezt hívom én „agyonhallgatásnak”, amiben a „nem szól szám, nem fáj fejem” mentalitás is benne van, de találkoztam én már a Google által megmagyarázhatatlan módon való lejjebb rangsorolással is. Mindegy, a lényeg, hogy rejtsék valahogy az információt.

Évekig foglalkoztam skizofréniával a Skizofrénia underground című blogomon, és valami mindig visszatartott attól, hogy a Hanghalló módszert megismerjem, nem mondom, hogy valami láthatatlan erő, inkább mondanám lustaságnak, kombinálva némi hitetlenkedéssel, ami ezt a módszert övezi. Pedig ez az a módszer, aminek hatására a kirakós utolsó mozaikdarabja is a helyére kerül, nem kihagyható a történetből. A Hanghalló mozgalom és módszer története dióhéjban annyi, hogy az 1980-as években, Hollandiából indult útjára egy Marius Romme nevű pszichiáter professzor vezetésével (akit, ha jól tudom, sokat támadtak is ezért „szakmai” körökben). Hazánkban dr. Harangozó Judit vezetésével működik hasonló csoport, nemrég láttam egy videót, amiben Gallai István tapasztalati szakértő is megszólalt, aki a saját elmondása szerint gyógyultnak tekinthető, gyógyszert nem szed, a hangjait, amik az esetek nagy részében nem jelentkeznek, uralni tudja. Egyébként Harangozó Juditot megéri hallgatni/olvasni pszichiátriai kérdésekben, sőt, talán az egyetlen ma Magyarországon, aki hiteles információval szolgál a pszichiátriáról, nem hallgatva el semmit. Ő vezeti Magyarországon a Hanghalló mozgalom helyi szervezetét, tapasztalati szakértőket is képeznek ki, mint akik már túl vannak a skizofréniával való hercehurcán, és segítik a felépülésben a hozzájuk forduló skizofréneket/hanghallókat. Ez egy nagyon jó módszer, gyógyszermentes, és a skizofrének hangjait – mint minden jó pszichologizáló módszer – lelki okokra vezeti vissza, a hangokat elfojtott traumáknak tulajdonítják (ha jól mondom), ami szerint a hangoknak jelentése van, és ezeket elemezgetve jutunk közelebb a gyógyuláshoz. És máris túl sokat beszéltem róluk, viszont említést érdemel még, hogy a Hanghalló módszer a hangokkal való küzdésnek három fázisát különíti el: 1. Félelem, ijedtség, ami elsősorban az állapot megjelenésétől kapott sokk terméke, attól, hogy a személy bármit is próbál a hangok nem múlnak el. 2. Sajátos rend, rendszer kialakítása a hangokkal. Ebben a fázisban a hanghalló saját stratégiákat alakít ki hangjaival kapcsolatban, és megpróbál valamiféle határt szabni a hanghallásnak. 3. Stabilizáció: Amikor a hanghalló vagy „felhasználó” a lehalkult, elcsendesült hangokat az élete részének tekinti.

Bevallom őszintén, ez a megközelítés nagyon közel áll hozzám, csak azzal a különbséggel, hogy a hangok általában nem belülről, hanem kívülről jönnek. Az első két fázisban a „beteg” még veszélyben van, ki van téve a pszichiátriai erőszaknak, a 3.-ban akár le se szarhatja őket. A hanghallás azt jelenti, hogy a hangok megszelídülnek, és jórészt el is tűnnek, Gallai István számolt be erről egy videóban, amit az ember először kétkedéssel fogad, kivéve miután megtapasztalja. István is elmondta, hogy eddig az állapotig esetleg nagyon sok pszichózison keresztül vezet az út, mint az ő esetében is, de szerintem ez az általános, hogy a hanghalló immunitást szerezzen a hangok ártó befolyása ellen, nagyon sok gyakorlásra van szükség. Ha viszont eljutunk a 3. fázisig, a hangok gyakorlatilag nem árthatnak nekünk, jórészt elcsitulnak. Ha eddig nem sikerült minket a pszichiátriának eltenni bennünket láb alól, nagy valószínűséggel ezután sem fog. Nem gondolom, hogy a hangok jótékonyságból vagy valamiféle barátságosságból csitulnának el, az agy immunitást szerez az eltelt idő alatt a külső behatásoktól, akár valami ellenanyag termelésével, akár máshogy, de ezt tanulmányozhatnák is inkább a nagyokos pszichiáterek, mert azt mondják, ehhez értenek. Szerintem nem értenek semmihez, de ez magánvélemény. Az is lehet, hogy a hangok (tulajdonosai) belátják, hogy felesleges energiát pazarolni ezekre a személyekre, és a 3. fázistól kezdve csak tessék-lássék próbálkoznak. Egyébként hanghallók, hanghalló csoportok közelébe jutni nem mondanám, hogy egyszerű feladat, Harangozó Judit például nem utolérhető az interneten, szóval nem könnyű közéjük bekerülni, ráadásul Budapesti székhellyel rendelkeznek (bár több városban is vannak ilyen kezdemények), de nyugodjunk meg, a Hanghalló módszer távolról, magunkban is működik., megspórolhatjuk a sok Pestre való felutazást és a csoportokat.

Akkor elmondom, hogyan működik. Az első fázis elég ijesztő, az is a neve, hogy ijesztési fázis, aminek hatására szinte biztosan a pszichiátrián kötünk ki, ahol telebeszélik a fejünket mindenféle hülyeséggel, meg teletömnek gyógyszerrel, és mantrázzák, hogy ezt életünk végéig szednünk kell, satöbbi. Minél jobban bevesszük az általuk leadott maszlagot, egyébként, ez a fázis annál többször fog megismétlődni. Aztán következik a második fázis, ami érdekesebb: A hangokkal való sajátos rendszer kialakítása. A hangok egyébként célzottan a pszichiátriára akarnak juttatni minket, addig gyötörnek, amíg ez meg nem történik. Ezt még a második fázisban is megtehetik, amikor még csak ismerkedünk a hangok természetével, elcsodálkozhatunk például azon, hogy más-más hangok más-más személyiséggel rendelkeznek, vagy azon, hogy a város különböző pontjain különböző hangok szólnak hozzánk. Ezt úgy volt alkalmam megfigyelni, hogy egy ilyen alkalommal direkt váltogattam a tartózkodási helyeimet. Ez azt feltételezi, hogy több forrásból jönnek a hangok, tehát a forrásuk lakhelyünkhöz képest valamelyest a közelben van. Itt csak egy jó tanács: ennek ellenére NE próbáljuk beazonosítani a hangok forrását, mert ebbe nagyon bele tudnak kapaszkodni a hangok, tévútra vezetnek minket, aztán olyanokat vádolunk később ilyesmivel, akiknek ehhez az égvilágon semmi közük. A hangok mindig hazudnak, úgy mondanám, hogy egyszerűen nem tudnak igazat mondani, mintha súlyos hazudozásmániában szenvednének, még véletlenül se mondanak igazat soha. Viszont a hazugságáradattal céljuk van: vagy ártani nekünk vagy beterelni a pszichiátriára (ami lényegében ugyanaz). Ne dőljünk be annak se, ha egy adott személy hangján szólalnak meg, vagy általa alkalmazott szófordulatokat használnak, az ilyesmi szoftveresen simán előidézhető. Ebben a példában például egy már meghalt személy hangja szaval el egy verset:

Megemlítendő még itt, hogy az utazás és helyváltoztatás – ellentétben a pszichiátriai intézetekbe való bezárással – gyógyító hatású lehet a skizofréniára nézve, mondjuk, ha elég messzire utazol, nem tudnak elérni a kis hatótávolságú szarjaikkal. Több helyen olvastam az utazás pozitív hatásáról, sőt, egy történetet is hallottam, hogy egy férfi, amint a feleségén kitörni készült az elmebaj, mindig elvitte valahová wellnessezni, és csodák csodájára az asszony tünetei abbamaradtak, meggyógyult.

Itt egy másik videó, amiben a hülyegyerek elárulja nekünk, hogy Alan H. Frey 1962-ben publikálta az első tanulmányát a hangok mikrohullámú átviteléről, és vállalatok és egyebek használnak is reklám célra elektromágneses szignálokat, hogy fokozzák a vásárlási kedvet, de természetesen semmilyen más célra nem használják. Tehát nem csak katonai célra, hanem polgári célokra is bárki nyugodtan felhasználhatja, aki egy kicsit utána keres, lényegében csak az nem használja már csak, aki nem akarja, ami annyit jelent, hogy a kormány mellett bűnözői csoportok is nyugodt szívvel bevethetik bárki ellen. Van erre szabályozás? Természetesen nincs. Anélkül, hogy ujjal akarnék mutogatni, és itt külön szólok, hogy ez csak feltételezés, jócskán van érdeke a kormánynak, katonaságnak, stb ilyen projekteket futtatni, és szemet húnyni afölött, ha néhány rossz fiú a saját szakállára csinálja. Mert, mondjuk, hogy működik az agykutatás? Mitől fejlődik olyan hihetetlen ütemben? Hallott valaki arról, hogy kormánylaboratóriumok tesztalanyokat keresnek ilyen kísérletkehez? Meg aztán hogy kiviteleznék a 0-24-es megfigyelést, és a legfőképpen hogyan fizetnék a kísérletben résztvevőket. Az elmekontroll kísérletek lényege éppen abban áll, hogy a kísérlet alanyai ne tudják, hogy kontrollálják őket. Most azt is mondhatnám, hogy a kormányzat hadat visel a saját lakossága ellen, az se lenne túlzás, de egyelőre feltételezzünk annyit, hogy a nekik nem tetsző vagy haszontalan elemeket, vagy mondjuk, akik intelligensek, de szerintük rosszra használják az intelligenciájukat, szóval az ilyeneket önkényesen bevonják a kísérletekbe, és ha valaki ilyenek miatt háborog, akkor azt vagy elhallgattassák, vagy konteónak nevezzék, amit mond vagy éljenek az információ elhárítás valamely más módszerével. Cserébe kapnak egy pár kísérleti patkányt, akinek löknek némi rokkantnyugdíjat, ennyi a fizetség. Gondosan ügyelnek arra, hogy a lakosság 1%-ánál többet ne tegyen ki ezeknek a számaránya, és még ha valaki szóba is hozza a skizofréniát, azt se tudja a 99%, hogy miről is van szó valójában. A legműveltebbek azt is tudják, hogy nem összetévesztendő a több személyiséggel, a disszociatív zavarral, a műveletlenek ezt sem tudják, hanem azt hiszik, a skizofrénnek 2 személyisége van. Abban sincs köszönet, amit a pszichiáterek Eugen Bleuler és Emil Kraepelin nyomán erőltetnek rá a lakosságra, vagyis a hülye elméletüket, azt meg végképp csak kevesen tudják, hogy a skizofrének valójában a kormány/katonaság/bűnözői csoportok kísérleteinek a végtermékei, és skizofrénként jelennek meg a társadalomban, és a pszichiáterek halálra kínozzák, gyötrik és szekálják őket. Olyan gyógyszereket kényszerítenek beléjük, amivel csak alacsony életfunkciókat bírnak ellátni, azt is rosszul, és ha nincs rájuk több szükség, mehetnek a szemétdombra, valamelyik elfekvőbe, a gyors halálba. Ilyen olcsó manapság az emberi élet, és valószínűleg így fejlődik az elmetudomány, hogy máshogy fejlődne, talán a szürkeállomány nyiszálásából vagy csak úgy magától, mert a pszichiáterek annyit sem foglalkoznak az emberrel, mint egy büdös bogárral, hanem csak az elmetudományok helyét bitorolják, és szadista módjára kémiai lobotómiával kínozzák az embereket. Valahogy így fejlődik az elmetudomány és a kibernetika, ami még mindig az irányítás tudománya. Csak az a baj, hogy ezek az emberek nem járultak hozzá, hogy az ő zsírjukon fejlődjön a tudomány, és cserébe a társadalomtól arculköpést kapjanak (a kongó információ hiány miatt), korai betegégeket, demenciát és kínhalált. A kormány (vagy az éppen illetékes intézet) ellenségnek nevezte ki ezeket az embereket, biztos van valahol arról egy titkos záradék, hogy ellenük a „nem halálos fegyverek” bevethetők, nemzetbiztonsági okokból. Aztán, sajnos, mégis ebbe halnak bele, igaz évekkel később.

A skizofrénia érdekes módon együtt változik, fejlődik az emberiséggel, azóta, hogy az 1900-as évek körül gyanús körülmények között felütötte a fejét. Auditorikus (hangalapú) hallucinációkra korlátozódik, nagyon ritkán számolnak be vizuális hallucinációkról. Például a József Attilát ért hallucinációk az 1930-as években egészen enyhe és Érdekes, hogy általában az atémájában is kezdetleges hallucinációk voltak. Utána lehet nézni Németh Attila: József Attila pszichiátriai betegségei című könyvében, közli Bak Róbert, József Attila pszichiáterének feljegyzéseit a hallucinációiról. Ma már szatellites technológiáról, mesterséges intelligenciáról, és egészen bonyolult és körmönfont hallucinációkról és ezek nyomán kialakult téveszmékről lehet hallani.

Aztán ez lehet emberi fül (agy) álltal hallható vagy hallhatatlan frekvencián, az egyik hatásosabb, mint a másik. A hallhatatlan frekvencián csak a téveszmék gerjesztése megy, bár ugyanez megy a hallhatón is: véleményem szerint nincs olyan, hogy téveszme, csak addig sulykolt állítások, amíg az ember igaznak fogja fel a fals dolgot. Tehát csak agymosás létezik. Talán, ha elég sikert elérnének benne, ki tudnák terjeszteni a lakosság egy nagyobb százalékára, de talán már így is több ember van érintve, mint az 1%-os skizofrén népesség. Egyik árulkodó jele lehet a fülzúgás, több helyen olvastam, nem igazán a füled zúg, hanem az agyad, sosem csituló, idegesítő, magas frekvencián, talán jele lehet a megfigyelésnek, ha gondolatokat nem is közvetítenek feléd egyelőre. Egy-egy skizofrén „shub” összehangolt támadás a „nem halálos fegyverekkel”, ami elég hervasztó módon némi hangicsálást jelent a hallható vagy nem hallható frekvencián, de ne becsüljük alá. Például mit tennénk, ha valaki azt mondaná, hogy a „kurva anyád?”, ki mit, vérmérséklete szerint. Vagy ha egy órán keresztül mondogatnák, vagy ha 0-24-ben? És ha ehhez más hangok is csatlakoznának? Hogy csak egy klasszikus példát idézzek, Bérczesi Robi 23 eltérő személyiségű és hangú entitást figyelt meg, amit az Én és az ének című könyvében le is írt. Ilyen körülmények között vajon könnyű higgadtnak/természetesnek maradni? Nem lehangoltnak/felhangoltnak lenni, hogy pszichiátriai kifejezéssel éljek. Nem mondhatnám. A hangoknak több célja van: téveszméket gerjeszteni a személyben és pszichiátriára juttatni őt. Valamint károkat okozni neki, megfigyelni a viselkedését egy-egy ilyen traumatikus helyzetben. Vagyis kísérletezni rajta. Egy-egy pszichotikus „shub” megfelel egy-egy hadviselési kampánynak, melynek során ilyen távolba ható hangfegyverekkel gyötrik az embert. A hangok tulajdonosai megfelelően edukáltak a feladatra, jellemző, szuggesztív szófordulatokat használnak, amiket meg is örökítettem egy bejegyzésemben.

Jellemző pl.:

– Nagyon jól tudod, hogy…

Inkább azt mondanád meg, hogy…

– Hányszor mondjam el neked, hogy…

stb.

+1. Talán említést érdemel még, vagy fontos lehet, hogy téveszmék gerjesztésénél (illetve próbálkozásnál) téves gondolatainkat a hangok az “Így van.”, “Pontosan.”, “Szó szerint.”, “Igazad van.” kifejezésekkel nyugtázzák, így keltve bennünk a hamis képzeteket.

Azt hiszem, egyelőre ennyit akartam mondani első körben. Mivel a technikai részletek tekintetében nem vagyok teljesen tájékozott, őszintén szólva technikai analfabéta vagyok, ezeknek a részleteknek utána lehet nézni a megfelelő helyeken azoknak, akik nem ennyire „bölcsészmérnökök”, mint én. Erre a célra Alan Watt egy szövegéből választottam szemelvényeket, így is tisztelegve a mester előtt, akit az igazság keresőjének tartottak, és e célból nem volt rest néhány konspirációs teóriát sem felhasználni a maga javára, mint ahogy én sem vagyok. A szöveg címe „A gondolataid nem tőled jönnek”, egy 2007-es májusi rádióműsorban hangzott el, akit érdekel, annak számára elérhetővé teszem a teljes szöveget. Legyen ez tisztelet Alan Watt előtt, a 2021. március 4-én váratlanul, sajnálatos módon elhalálozott, kissé tisztázatlan körülmények között:

Ma éjjel egy bonyolult területet derítek fel, a politikai kontroll területét, ami a nagyon modern fegyverzeten alapszik. Ez a fegyverzet egy ideje már megvolt, és valójában ezt már alaposan ki is próbálták. Ott fent tudják, hogy ez jól működik; ezt a hadiipari komplexum fejlesztette ki, nagy területeken és lakosságokon próbálta ki, ahol a hatásokat kormányügynökségek támasztották alá, meg orvosi rendelők, társadalmi felügyeleti és segélyező intézmények, rendőrség, mentők, és megannyi más szolgálat, amelyek adatokat szolgáltattak az emberi viselkedésről, amint az változott. Különféle pulzáló energiákat bocsátottak rá irányítottan bizonyos területekre, lakosságokra, különféle frekvenciákat használva, hogy meglássák, hogy mik azoknak a hatásai az érintett emberek lszellemi állapotára. Ez már igazán régi dolog, amit használtak , legalábbis kisebb méretekben, már az 1950-es években a CIA es az MI6 egyes részlegeiben, akiknek a mikro-áramkörök technológiája már megvolt még mielőtt a közönség valaha is hallott volna tranzisztorokról a régi áramköri kártyákon. Akkoriban ezek hordozhatók voltak.

Ennek egy részéről Zbigniew Brzezinski írt röviden, vagy legalábbis érintőlegesen, egy könyvben, “A Technotronikus Kor” cimü fejezetben. A könyv címe “Két Korszak Között” volt. A “technotronika” kifejezést használta. Ennek vannak más nevei is – “Biotronika”, es még más nevek. Ezen a területen különféle tudományágak jönnek össze: az orvostudomány, elektronika, specializált fegyvergyártó társaságok, és számítógépek, hogy mindezt nagyobb méretekben megvalósítsák; jobban előre megjósolható méretekben, megjósolható eredménnyel. Ez azon alapult, amit az elit úgy látott, hogy az szükséges a világ lakosságának a kontrollálásához. Kontrollálni őket még a hangulatuk, a viselkedésük területén is, sőt még gondolatokat is tudni beletenni a fejükbe, közvetlenül az agyukba, amikor is az illető személy (az alany) nem is lenne tudatában, hogy az máshonnan jön. Az emberek csak követnék azt, amiről azt hiszik, hogy az a saját gondolatuk volt.

A legegyszerűbb módszer az volt, hogy egy másodlagos hullámot, nevezetesen ELF (Extra Low Frequency) jelet rátesznek egy vivőfrekvenciára, ami egy elektromágneses sugárzás, (ez a Rendkívul Alacsony Frekvenciás ELF jel a nagyfekvenciás jel hátán utazik, modulációs módon). Az alacsony frekvenciák azok, amelyek a leginkább befolyásolják az emberi viselkedést, mert a testünkben minden sejtnek [és az idegrendszer részeinek] megvan a saját elektromos rezgési frekvenciája. Ez ismert volt már több mint 100 éve. Az összes tápanyagokat amiket a testünk felvesz, ezek szerint a frekvenciák szerint veszi fel. Szükségünk van arra, hogy a frekvenciák összeillők legyenek. Az egyik a másikba abszorbeálodik. Ezek mind egyszerre vibrálnak. Ezek régi-régi teóriák, amik visszamenve megtalálhatók a szent könyvekben is, és ezekről írtak a görög filozófusok, akik gyakran emlitik Pitagorászt, és a szimultán (szimpatikus) rezgések egész tudományát. Ez olyan, mint amikor egy húros hangszer, amely a szoba túlsó végében van, átellenben egy másik hangszertől, amely ugyanarra a hangmagasságra van hangolva, szintén rezegni kezd, amikor a másikat megpendítik. Hát ez nagyon hasonló ehhez az adott tudományhoz.”

1998 tavaszán, a “Parameters” –ben, ami az USA Hadserege Hadi Kollégiuma negyedéves magazinja, Timothy L. Thomas irt egy cikket, aminek a címe: “Az Agynak Nincs Védőfala a Behatolás Ellen.” És a cikk annak a megmagyarázásával folytatódott, hogy az emberek mit tapasztalhatnak a közeljövőben. Ezt mondja:

Nemrég egy orosz katonai újságcikk egy kissé más oldalról világította meg ezt a problémát, kijelentvén, hogy ‘az emberiség egy pszichotronikus háború küszöbén áll’, ahol az agy és a test van a középpontban. Az a cikk orosz és nemzetközi próbálkozásokat tárgyalt arra nézve, hogy VHF (Nagyon Nagy Frekvenciás) generátorokkal kontrollálják az emberek pszicho-fizikai állapotát és döntéshozási folyamatát.”

Ezek olyan jövőbeli szcenáriókat vetítettek előre 1994-ben, aholis a katonaság magas szintű haditechnikát fog használni, együttesen a helyi rendőrséggel. Ezeket a fegyvereket használni lehet majd a nép ellen, akik — mint “ŐK (a kormány) AZT KIJELENTIK,” olyan tevékenységeket folytatnak, amiket ŐK (a kormány) meg akarnak szüntetni. Szóval, ha felszólalsz valami ellen, az már ebbe a kategóriába esik, mert ez egy olyan tevékenység, amit a kormány meg akar szüntetni. Törvényesen [most még] nem tudnak ezért felelősségre vonni téged vagy ellenségnek nyilvánítani téged – legalábbis nyilvánosan nem, de biztonsági szinten már igen – hanem, ezt ellened használhatják, ha épp útban vagy, vagy kellemetlenkedsz. Akkor belőled egy “felszólalási bűnöző” lehet, vagy egy “gondolati bűnöző,”

és ezt ellened használhatják, anélkül hogy te tudnál erről. Csak hirtelen furcsa betegséged támad, vagy megőrülsz………..

..….Hangokat fogsz hallani egész nap és éjjel a fejedben, vagy fizikai betegséged támad, és hirtelen vérszegény leszel. Egy roppant széles skálája a dolgoknak összezavarodhat ezektől a beavatkozásoktól, amik a belső biokémiádat felborítják, vagy az agyad egyszerűen egy billió irányba eltévelyedhet, mintha hallucinációt okozó kábitószereket vettél volna be. Ez tartósan megnyomorithat téged fizikailag, vagy szellemileg, vagy mindkét téren. Ezeket a dolgokat nem ilyen formában tárgyalják meg, hacsak nem olyan szcenáriókban akarják őket használni, amiket előre vetítettek. Ezeket előre vetítik, mert ezek ismerik a kitűzött tervcélt – a jövőt, amit ránk hoznak. És ez már itt is van.

Ezek a beszámolók aztán még hozzáteszik, hogy az a kifejezés hogy “nem-halálos,” az nem szükségszerűen jelenti azt, hogy az nem lesz halálos. Ez egyfajta kétértelmű beszéd, olyan Orwell-i duma, és ezt úgy nevezik, hogy “collateral damage” vagyis “velejáró áldozatok,” ha ezek a haditechnikák ténylegesen megölnek embereket. Te itt katonai kifejezés szerint csak egy “velejáró áldozat” vagy a kormánynak a lakosság elleni háborújában.

Forrás: http://www.alanwattsentientsentinel.eu/hungarian/transcripts/HUN_2007May18_Alan_Watt_Blurb_YourThoughtsAreNotYourOwn.html

100 kávé egy nap

A kóstoló, aki 100 kávét iszik egy nap, azt mondja, jót tesz neki.

Azt gondolhatnád, hogy sok kávét iszol, hogy átvészeld a napot – de talán ez semmi ahhoz képest, amit Helen Marsot csinál, vagyis hogy megiszik 100 csészével egy nap. Íz tesztelője a Dunkin’ Brands’ kávénak, Helen a felügyelője a minőségének a társaság által forgalmazott és eladott italoknak.

Egy átlagos héten a minőségügyi menedzser úgy becsüli, hogy különböző kávék százait kóstolja végig utazása során. Így nyilatkozik munkájáról: „Mint kávé minőségi ellenőr szakértő, azt kell, hogy mondjam, hogy egy jó csésze kávé tiszta és egynemű kávé savassága, testessége, édessége és szájíz érzete pontos aránya tekintetében. A kávéban nagyon sokféle változó befolyásolja az ízt.”

Habár, talán nem issza meg teljesen minden egyes csészével, ragaszkodik hozzá, hogy a mennyiségnek, amit fogyaszt, pozitív hatása van az egészségére. Helen, aki egy Canton nevű helyen lakik, Massechusetts államban, az USA-ban, a jelenlegi állásában 2005 óta van, és több tízezer csésze kávét ivott az eltelt években.

A tesztelő munkáján kívül Helen felügyeli a Dunkin’ s kávé laboratóriumi tesztjeit, az Egyesült államokban, és azokban az országokban, ahol az italt gyártják. Hozzáteszi: „A fán kezdődik, és a csészében végződik, de addig több, mint 100 lépésen megy keresztül – a kávé tele van meglepetéssel és tapasztalattal.”

Évente, a Dunkin’ Donuts 1,8 milliárd forró és jeges kávét ad el világszerte. És a weboldalán a márka azt állítja, hogy néhány kávé tesztelőjük 600 kávét tesztel egy nap. Helene azt mondja: „Szeretem, hogy könnyen igazítható a kávé fajtája az ember kedvéhez, a sötét örölésűtől a világos őrölésűig, az átfolyótól az áztatós kávéfőzőben készült kávéig vagy az eszpresszóig. Könnyen variálhatod az ízét: habbal vagy hab nélkül, cukorral vagy cukor nélkül, forrón vagy jegesen felszolgálva.”

www.mirror.co.uk

Harmadik hullám és szenvedély

Megint olyan idő volt, amikor túl nagy a hőingadozás, ami nem tesz jót a szív- és érrendszeri betegeknek, de amúgy senkinek. Az eső is párszor hozzákezdett esni, de aztán hamar elállt. Ennek is mi haszna, mire való? Szerencsére amikor elindultam a boltba, már nem esett. Mostanában már olyankor sötétedik, amikor még nyitva vannak a boltok egy órát, este hétig, mintha a természet direkt figyelmeztetni akarna, hogy „zár az égbolt”, és ha az adott napon valamire még szükségem van, ideje befejeznem a home office-t, és valami vásárfia után néznem. Konkrét terv nélkül indulok el, nem is vagyok benne biztos, a közelebbi vagy a távolabbi boltba akarok menni, elhaladok a közelebbi előtt, mérlegelem magamban, hogy kell-e kávé, és mivel úgy döntök, nem caplatok annyit érte, inkább visszafordulok a kávé nélküli hely irányába.

Feltűnik két férfi, barátian beszélgetnek, látszik, hogy az esti sétához öltöztek a változékony tavaszi időben. Ahogy visszafordulok, ők is visszanéznek rám, értetlenkedve, hogy nem tudom eldönteni akkor, hogy most onnan jövök, vagy oda megyek-e. Ekkor én is megtorpanok, csodálkozva, hogy mi olyan érdekes a határozatlanságomban, de azért csak tovább megyek: most már azért sem kell kávé, a közelebbi bolt felé indulok határozottan. Az emberek, látva, hogy nem rájuk figyelek, elemlámpát vesznek elő, és valamit megvilágítva a bolt körül, szedegetnek. Majd amikor végeztek, folytatják esti sétájukat, mintha mi sem történt volna, felvéve újra a baráti beszélgetés fonalát.

A boltba betérve szem elől tévesztem őket, de még mindig rajtuk jár az eszem a polcon válogatva. Vajon mit szedegettek, és ha már szedegetni támadt kedvük, miért nem korábban indultak el, mondjuk sötétedés előtt, talán szégyellik a szedegetést? Talán nem régóta szedegetnek, a ruhájuk és modoruk sem vallott elhanyagolt alakokra, talán a harmadik hullám közben fogyott el a pénzük az olyan, lassan luxuscikké váló termékekre, amiknek a maradékát az utcán szórják szét, a bolt körül? Talán munkanélkülivé váltak a járvány megújuló hullámai közepette, és az azelőtt megengedhető luxus többé nem lett számukra elérhető, csak ilyen fura szertartás közepette, este 6 és a szemerkélő eső után? Nem tudták letenni a rossz szokást, nem tudtak bespájzolni, és a szenvedély ugyanúgy kiűzi őket elemlámpával, sötétedés után, mint amikor még megengedhették maguknak?

Ragadozó madarak

Általában nem jeleskedem a szuperhősös filmek megnézésében, a Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) című filmet olyan próbálkozások után láttam, mint a Wonder Woman (amit nem bírtam végignézni), és a Joker, amit egy kicsit nyögve nyelősen, de igen. Ez a film érzésem szerint mind a kettőnél jobb, de azért csak módjával dicsérném. Sajnos az Öngyilkos osztagot sem láttam, ami talán még valamennyire előzményfilm. Ez a DC “moziverzum” nyolcadik filmje, amelyet Cathy Yan rendezett Christina Hodson forgatókönyve alapján.

Először is, ami számomra negatívumként hat, a töménytelen és értelmetlen erőszak, amit Harley Quinn narrációja igyekszik valamennyire súlytalanná tenni és tompítani, körülbelül a történet feléig vagy talán valamivel tovább, onnantól kezdve viszont, ahogy összeáll a női főszereplőkből verbuválódott csapat, nem sokban különbözik egy Bud Spencer filmtől, azzal a különbséggel, hogy ebben a filmben női karakterek verik mozgásképtelenné a férfiakból álló gonosztevőket.

A történet ott kezdődik, hogy Harley Quinn (Margot Robbie) és Joker útjai különválnak, a filmben 1-2 utaláson kívül nem jelenik meg se Joker, se Batman, akik a DC univerzum ikonikus figurái Akik viszont megjelennek, Roman Sionis/Fekete Maszk (Ewan McGregor) maffiafőnök és Victor Zasz (Chris Messina) nevű sorozatgyilkos bérence, akik a gothami alvilág egyeduralkodói kívánnak lenni egy gyémánt megszerzésével.

A gyémánt utáni hajszához csatlakozik még Fekete Kanári (Jurnee Smollett-Bell), Vadásznő (Mary Elizabeth Winstead), Renee Montoya, a gothami rendőrség (ex)nyomozója (Rosie Perez), és természetesen Harley Quinn is belekeveredik az ügybe. Egy Cassandra Cain (Ella Jay Basco) nevű piti zsebtolvaj lenyeli a maffia által hőn áhított gyémántot, ami azt eredményezi, hogy 500000 dollár vérdíjat tűznek ki a fejére, és utána ered Gotham teljes alvilága.

Hőseink dolga megvédeni a kis tolvajt és a gyémántot, és nem utolsósorban a saját életüket, össze kell tehát fogniuk annak érdekében, hogy túléljék a kalandot. A karakterek megalkotása kezdetleges formában, de tartalmaz humoros elemeket, Renee Motoya például állandóan úgy viselkedik, mint egy 90-es évekbeli zsarufilm főszereplője, a Vadásznő képtelen bemutatkozni, és mindenki csak a nyílpuskásnak nevezi, Harley Quinn, a pszichopata pszichológusnő figurájában is nem kevés komikum rejlik, annak ellenére, hogy erőszakos, igyekszik megjavulni, és a semlegességig viszi.

Ami a film megnézésére rávett, az leginkább Harley Quinn karaktere volt, és a film hülye címe, érdekes koncepciónak találtam a női szuperhős csapat ötletét, ebben talán történelmet is ír, ráadásul úgy, hogy nem dörgöli mindenáron a feminizmust a néző orra alá. Összességében egy jól sikerült alkotás, túl sok mély gondolatot ne várjunk tőle, de annál több elbagatellizált brutalitást és erőszakot, némi óvatos poénkodással fűszerezve, néhányszor éppen az áldozatok rovására.

Kis hatótávolságú celebek

Ma már az a ritkább, ha valaki nem szerepel valamilyen médiafelületen. A múltkor egy idősebb férfi, olyan tanárféle, a 10-es buszon, tisztelettudóan köszönt nekem, amit először furcsálltam, majd betudtam annak, hogy évekig publikáltam egy médiafelületen bloggerként, vagy látta a velem készült interjút, természetes hát, hogy köszön. Így én is köszöntem, szinte azonnal. Aztán eszembe jutott, hogy biztosan azt hiszi, én is felismertem, hiszen láthatóan ő is lehet, hogy népszerű, talán tanít a mezőgazdasági főiskolán (mivel a busszal arrafelé tartott), talán mezőgazdasági szaklapokban publikál, de talán titkon – mint pl. Berzsenyi – időmértékes verseléssel ódákat, elégiákat ír a gazdálkodás mellett. Amilyen isten háta mögött vagyunk mi is, nem csodálnám. Az is lehet, hogy ő is megnyugodott abban, hogy én felismertem, és engem is elégtétellel töltött el, hogy ő felismert, bár, lehet, hogy nem valójában egyikünk sem ismerte fel a másikat. Én tutira nem ismertem őt, és most már egyre jobban biztos vagyok benne, hogy ő sem tudta, hogy én ki vagyok, hiszen biztosan nem olvas egoblogokat, én viszont tutira nem olvasok Mezőgazdasági Közlönyt, se a Kelet Matyi sakkrovatát, amibe még publikálhat, és életemben egy 4 soros hexametert írtam 4,5 óra alatt, ahelyett, hogy vizsgára készültem volna.

Vagy a másik. Egy pultos lány annyira megörült annak, hogy látszólag felismertem a Házasodna a gazda, vagy valami hasonló nevű párválasztó showból. Bölcsen nem mondtam se igent sem nemet, akkor hallottam erről először a műsorról – ez a város tele van mezőgazdasági jellegű celebekkel – és attól kezdve rendszeresen odaült hozzám beszélgetni. Fő témája még mindig a gazda és a házasodás volt, és a gondolkodása is elég együgyű volt, ötleteket kért tőlem, arra vonatkozólag, hogy hogyan viselkedjen a legközelebbi párválasztó show alkalmával, ha esetleg még egyszer beválogatnák, mivel elmeséltem neki, hogy milyen szakra járok, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy valamiféle bennfentes vagyok médiakörökben. Ebben a hitében sem rengettem meg, hanem inkább adtam neki a médiatippeket a protekciós felesekért cserébe.

Aztán a harmadik. Éktelen káromkodásra és nemtetszés nyilvánítások özönére figyeltem fel a Facebook SzON (Szabolcs Online) komment szekciójában. A képen mindig egy nem túl mutatós, de szőkére festett, kiélt fejű, de még fiatalnak mondható hölgy volt látható, smink nélkül olyan, akire aztán tényleg azt mondják errefelé, hogy „kilóg a kapanyél a szájából”. Kiderült hogy a ennek a cikksorozatnak a főszereplője egy bizonyos Luxus Vivi, aki egy bizonyos Feleségek luxuskivitelben című reality-ben szerepelt egyszer (ami annyira népszerű volt, hogy most rá kellett keresnem a Google-n), és róla szólnak heti rendszerességgel a tudósítások a SzON-on, de valami olyan eposzi jelzőkkel ellátva, mint a „meseszép sztármami”, „káprázatos szépségű nyíregyházi sztár”, és olyan túlgondolt címekkel, mint „Egyszerűen büntetnek Luxus Vivi felhőkarcoló méretű lábai” vagy „Luxus Vivi melleire nem hat a gravitáció”. A komment szekció dühöng, felváltva szidja Luxus Vivit és a SzON-on előadott újságírói színvonalat, egyesek unalmasnak találják, mások tudni vélik, hogy fizet a megjelenésekért, vagy a szerkesztő „sunázza”, és az utóbbi időben a legenyhébb vélemény, amit kap, egy háton úszó szardarabot ábrázoló mozgó gif. A szerkesztőség véleménye, hogy a negatív reakció is reakció, és tovább gerjesztik az amúgy meglehetősen noname helyi érdekeltségű celeb körül támadó indulatokat, a legutolsó cikk három napos, és a már említett kapcsolatot feszegeti a gravitáció és a Luxus Vivi mellei között. És nem úgy tűnik, mintha befejeződne a sorozat, sőt az alcímek még merészebbek és elszálltabbak „A meseszép sztármami a bugyijába markol…”, „Másik bolygón fotózták a káprázatos szépségű nyíregyházi sztárt?”, a giccs és a celebség amúgy is egymáshoz közelálló dolgok, és a két fogalom házasságának terméke Luxus Vivi. A szerkesztőség valószínűleg tovább provokál ezekkel a cikkekkel, engem meg kezd bevonzani a komment szekció dühöngése, mert köztudomásúlag az egyik legkreatívabb megnyilvánulási forma a magyar nyelvben a szentségelés, a nemtetszés kinyilvánítása és az anyázás.

Szóval nekünk is vannak celebeink, igaz, kis hatótávolságúak, kicsik, savanyúk, de a mieink, ehhez hozzájön, hogy az itteni lakosság inkább ekézni szereti a celebjeit, akik ezt az egész hírnevet komolyan gondolták, már rég elhúztak a városból, a környékről, az országból, a kontinensről…

Ruben Brandt, a gyűjtő

Tegnap egy online vetítésen volt alkalmam megnézni a Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmet. Szokatlan, szürreális figurákkal és volt tele, nehezemre esett ezért sokszor rákoncentrálni. Leginkább Picasso stílusában készült rajzokhoz hasonlítottak a karakterek. Ennek ellenére nagyon érdekes alkotás, szinte kiköveteli az embertől az újranézést, mert elsőre az ember nem is biztos, hogy felfog mindent. Szerencsétlenségemre online vetítésen láttam, ahol nincs alkalom a visszajátszásra. Ami kimarad, lemarad. Mindenesetre jól lefárasztott a film.

Milorad Krstić, szlovén származású, 30 éve Magyarországon élő képzőművész ötlete a film, a magyar hangja a karaktereknek Ruben Brandt, a főszereplő pszichoterapeuta szerepében Kamarás Iván, Kowalski, a magánnyomozó Makranczi Zalán, és Mimit, a történet femme fatale-ját Hámori Gabriella szólaltatja meg. A film elsősorban tisztelgés a művészettörténeti ritkaságok előtt, másodsorban krimi, thriller és film noir elemeket ötvöz a már említett szürrealista, néhol dadaista, de mindenképpen avantgard elemekkel.

A történet szerint Ruben Brandt kényszerbetegségben szenvedő bűnözőknek tart művészetterápiás kezeléseket, alapelve, fő jelszava, hogy a gyógyulás útja a birtokláson át vezet, vagy valami ilyesmi. Közben maga is kezelésre szorulna, mert visszatérő rémálmok gyötrik, amelyek mind valamiféle híres műalkotással kapcsolatosak. Ruben Brandt, az ártatlan bűnöző, mert Miminek, a kleptomániás tolvajlánynak jut eszébe, hogy a terapeutát a saját módszerével gyógyítsák meg, és lopják el neki a rémálmaiban szereplő műalkotásokat, hogy megnyugvást leljen.

A világ különböző múzeumaiból tulajdonítanak el műtárgyakat, mint a Louvre, a Tate, a New York-i Guggenheim, a MoMA vagy az Uffizi. A tolvajok egyre híresebbek lesznek, és csakhamar nyomravezetői jutalmat ajánlanak fel rájuk, aminek nyomán a nyomukba szegődik a teljes nemzetközi alvilág, mivel nagyon csábító a végén már 100 milliós díj, ami rájuk van kitűzve. Egy Mike Kowalski nevű, washingtoni magánnyomozó jut a legközelebb a rejtélyhez, de az alvilággal neki is ugyanúgy meg kell küzdenie. Közben fura rokonszenv alakul Mimi és közte, és a film egy pontján kiderül, hogy Ruben Brandthoz is igen erős rokoni szálak fűzik.

Autós üldözések, vérre menő összecsapások, és különféle akciójelenetek során eljutunk a végkifejletig, egy Tokiói aukcióig, ahol Andy Warhol Két Elvis-ről szóló alkotását szeretné a banda eltulajdonítani, és ehhez performansz művészeknek álcázzák magukat. Mike Kowalsky elmélete szerint a gyűjtő és csapata egy idő után leállnak, mert egy gyűjtő nem értékesíti a műalkotásokat, és csak véges számú képre van szüksége. Minden jel arra mutat, hogy a tokiói lesz az utolsó akció. Itt a teljes nemzetközi alvilág felvonul, hogy megállítsák őket, de érdekes, hogy Kowalsky távol marad az utolsó akciótól, aki egy vadabb elképzelés szerint Ruben Brandt alteregója igazából.

A filmet olyan képi világ és párbeszédek szövik át, ami miatt nagyfokú koncentrálást igényel(ne), ennek hiányában újranézést, például az olyan párbeszédekkel, amikor az egyik bűnöző azzal a kérdéssel bombázza a másikat, hogy az anyja háromdimenziós volt-e, az apja pedig egydimenziós, valójában pont vagy vonal, igazából nem nagyon lehet mit kezdeni, a történetet nem viszik előrébb. Nyilvánvalóan az összes magas-, és popkulturális utalást sem sikerült megértenem (a töredékét sem), a fáma szerint 300 körüli műalkotásra való utalás jelenik meg így vagy úgy a filmben, a populáris utalások pedig inkább csak sejthetőek a filmtörténeti elődök tekintetében. A Ruben Brandt is a Rubens és Rembrandt nevű festők neveinekö sszerántásából keletkezett, ami nem tudom mennyire szerencsés itt, mindenesetre ez van.

10 meglepő tény a kávéról

Sokak számára a kávé felértékelődik az oxigén és az élelmiszer szintjére. Szerencsére, nem kell messzire mennünk, hogy találjunk, legyen az forró, jeges, habos vagy kevert. Szóval, fogj egy csészét, dőlj hátra, és élvezd ezt a 10 meglepő tényt a kávéról.

  1. A legdrágább fajta trágyából készül. Elefánt trágyából, pontosabban. Az emésztési folyamat lebontja a fehérjéket a kávébabban, ami, azt mondják, kiemelkedő eredményhez vezet. 50 dollárért szervírozzák, tehát valószínű.

  2. Meg tud hajtani egy teherautót. Egy férfi Angliában kávézaccal és speciális átalakítóval 60 mérföld per órás (96 km per óra) sebességet ért el, és új Guinness Világrekordot állított fel.

  3. A kávéivás valamikor halállal volt büntethető. A 17. században, IV. Murad szultán elrendelte, hogy aki megiszik egy csésze kávét, azonnal fejezzék le.

  4. A koffeinmentes kávé nem azt jelenti, hogy nincs benne koffein. A koffeinmentes kávé csak koffeinkivonási folyamaton megy keresztül, de nem vonják ki az egészet. Nem tartalmaz sokat, de még mindig marad benne.

  5. Hawaii az egyetlen állam az USA-ban, ahol kávét termesztenek. A specialitás itt a Kona, az egyik legdrágább fajta a világon.

  6. A kávét az etióp kecskék fedezték fel és az őrzőik. Talán. A legenda szerint, miután megettek egy csomó termést, egy csoport kecske olyan sokat ugrált, hogy a pásztorok megvizsgálták a növényt. Miután ettek belőle egy keveset, hasonló reakciókat tapasztaltak.

  7. Az emberek sok kávét isznak. Világszerte, 2,25 milliárd csészével fogy minden nap. 400 milliót az USA-ban hajtanak fel egyedül.

  8. Az emberek Hollandiában isznak a legtöbbet. Átlagosan 2 és negyed csészével fejenként, naponta. Finnország a második, 1,8 csészével. A harmadik hely a svédeké, akik 1,3 csészével szoktak. Az USA a 16 helyen áll.

  9. Az európaiak „arab bor”-nak is hívják. Erre ráhibáztak, mert a szó, amiből a kávé ered, pontosan a „bab bora” kifejezés lefordítva.

  10. A világ legnagyobb koffeintartalmú főzetét Death Wish-nek hívják (Halálos Kívánság). Az a trükkje, hogy Robusta babokat használnak a tipukus Arabica fajták helyett. 200 százalékkal ütősebbek. De ne aggódjunk, hogy véletlenül ilyet főzünk. A logóján koponya és lábszárcsont szerepel, világossá teszi, hogy az ember mire készül.

Targeted Individuals

Attól, hogy nem írok erről állandóan, még úgy gondolom, hogy a célszemélynél skizofréniát szimulálnak, tehát azt az úgynevezett betegséget, amit Eugen Bleuler leírt az 1800-as évek végén. Tehát az ember általában kettős kötésben van: célszemélyként és skizofrénként diagnosztizálva, jogfosztottan, izolálva éli a mindennapjait. Emellett dolgozik, tanul. Vagyis hogy próbál.

Amikor rájön az ember, hogy valószínűleg célszemély, nem változik semmi, először nekiáll a Facebookon vagy itt-ott hőbörögni, de nem túl jó hatásfokkal, mert már jó eséllyel a hőbörgése is manipulálva van, és egyre inkább keveredik bele abba, hogy furcsákat mondjon. A célszemély, miközben erről beszél, már eleve torzított csatornán kommunikál, vagyis manipulálják.

Én ezt az egész történetet főként a skizofrénia oldaláról ismerem, amit rengeteg elhallgatás és elhallgattatás övez, egy kis állami és pszichiátriai erőszak, és borzasztó rossz sajtó. Emellett egyre inkább másodrendű státuszba keverik bele az embert, és azt akarják tőle, hogy arról beszéljen, milyen skizofrénnek lenni, nem azt, hogy milyen célszemélynek. Aztán az ember a végén már egyikről sem beszél. Próbál legyógyszerezetten helyt állni a világban, gyakran kevés sikerrel.

Számomra a pszichiátriai diagnózisok egyre kevésbé bírnak meggyőző erővel, például mi az, hogy valaki szorong, depressziós vagy skizofrén? És hogy elmebeteg. Az ilyen emberek okosabbjai edukálják magukat abban, melyik gyógyszer hogyan hat az agyukra, és úgy általában a kedélyükre, és sokszor már egy marék gyógyszert szednek, az egyiknek a mellékhatását kiütve a másikkal.

És vannak, akik annyira le vannak tompítva, hogy csak lézengenek. Ők a többség. Én valahol a kettő között vagyok, de kívülállónak érzem magam mindkét csoportban. Természetesen, ha az ember arról beszél a nagy nyilvánosság előtt, hogy ő célszemély, azonnal elkezdik a lejáratását az elméje manipulálásával. Vagy ha a skizofrén szerepben közzé teszi, hogy nem szed gyógyszert.

Úgy keveredtem vissza a témához, hogy találtam egy videót, amiben elmagyarázzák a célszemélyek vagy skizofrének kiválasztásának módszereit. Magas intelligencia, kívülmaradás a nyájszellemű közösségeken, technikailag és elméletben jól képzett emberek, akik nyitott gondolkodásúak, és úgy ítélik meg őket, hogy veszélyeztethetik a fennálló társadalmi rendet. Ezelőtt a videó előtt nem hallottam ezt sehonnan, de magam is hasonló következtetésekre jutottam ezekkel kapcsolatban.

Hogy kezdik? Lassan kezdik, betegséget szimulálva. Magamon is megfigyelhettem, hogy először néhányszor bepróbálkoznak, ha szeded a gyógyszert, akkor semmi. De ha nem, akkor rád szállnak. Aztán van az a fázis, amikor akár szeded, akár nem, rád szállnak. Nekem sokáig nem volt ellenemre a betegség megközelítés sem. Csak hogy nem valósult igaznak. Aztán eljutunk odáig, hogy ráadásul még gyámság alá is raknak, csak hogy teljes legyen az izoláció. Csak hogy ne ugrálhass.

Azt is simán megfigyelhettem, hogy semmilyen összefüggés nincs a gyógyszerek szedése, és a tünetek megléte/nem megléte között. Legtöbbször csak annyit akarnak elérni, hogy pszichiátriára kerülj, és már az első gyógyszerbevétel előtt kitisztulsz, mert leállnak a hangokkal és a sugalmazásokkal. A pszichiáterek meg úgy tesznek, mintha a gyógyszereik hatására „gyógyulnál meg”, holott általában semmi összefüggés nincs a kettő között. Persze, ha elkezded hangoztatni, hogy nem szeded, olyat kapsz, amitől nincs megállás a pszichátriáig, arról gondoskodnak.

Természetesen hiteltelenítenek, lejáratnak, amit nem is kell, mert elég, ha megzavarják a gondolkodásodat, lejáratod te magad, hiteltelenné válsz. Természetesen az is hihetetlenül fog hangzani, hogy belenyúlnak a Facebookodba, a Twitteredbe, manipulálják a Google találatokat, kitörlik, amiket írtál a szövegszerkesztőben. Pedig ilyenkor ezeket is megteszik. Egy skizofrén szavára ki ad? Senki. Egy skizofrénnek csak az erőszak jár, a gyógyszerezés, a gyámság.

Mindezt miért csinálják? Kísérletképpen. Skizofréneket gyártanak, akiken gyakorolják az elmekontrollt, a voice of godot. Ki fog értük szót emelni? Senki. Miért, talán lenne önként jelentkező elmemanipulációs kísérletre? Nem valószínű. Ezt élesben lehet csak kipróbálni.