Feldmár András: Személyes és személytelen

Most egy egészen friss Feldmár Andás könyv kerül terítékre: a 2020-as Személyes és személytelen. Elgondolkodtam, hogy azért szeretem a Feldmár könyveket, mert olyanok, mint egy tudatfolyam-regény, ami mindig egy-egy címben megadott témát jár körül. Sőt, jobbak, mert az én dokumentarista ízlésemnek megfelelően inkább a valóságra reflektálnak.

A könyv látszólag messziről indít, de jobban belegondolva nem annyira, mert személyes és személytelen fogalmához megkerülhetetlen tisztázni a szépség és a szeretet fogalmakat. Elkerülhetetlenül tárgyiasítunk bizonyos helyzetekben, és ez elszemélytelenedéshez vezethet. Azért tárgyiasítunk, mert a tárgy pótolható, a személy nem. Ha egyszer csak megszűnik létezni, a vágyunk tárgyai áttolhatóak másra, amíg ha a viszony túl személyes, a hiányba bele is pusztulhatunk.

Különösen tetszett az arról szóló fejtegetés, hogy a mai pszichológia és pszichiátria hogyan próbálja utánozni a tudományt, és hogyan tárgyiasítja azt, amivel dolgozik. Nincs a kezelési módszeri között a „mi” fogalma, de még a „te” sem, a másik ember. Feldmár szerint az emberek csak társas interakcióikban vizsgálhatók, a pszichiátria és pszichológia viszont csak elvonja, absztrahálja az emberből a problémát (nevezzük betegségnek) és azt kezeli. Csak semmi személyesség!

Elmond egy történetet, amelyben egy pszichiáter megfejt egy álmot, amelyben egy szakadék egyik szélén előjön egy kakukkos óra, és kakukkol, majd eltűnik, a másik szélén előjön egy másik kakukkos óra, és az kakukkol. A pszichiáter az álmot úgy fejtette meg, hogy a szakadék jelenti a problémát, a súlyos skizofréniát, Laing viszont, Feldmár mestere rákérdezett, hogy nem az van, hogy a páciens kakukkol az egyik oldalon, és a pszichiáter meg csak visszakakukkol neki?

Több részlet foglalkozik Alphonso Lignis filozófussal, aki szerint a lust (vágy) és a trust (bizalom) egyfajta elemi erőként ugyanúgy működik. „Ha választanom kell valakit, akiben bíznom kell, akkor tudok választani, anélkül, hogy ismerném az illetőt. Az, hogy kihez vonzódom, hasonlóan működik.” Lignis például kitapasztalta, hogy a nőnek öltözött thai fiúkhoz vonzódik a leginkább, ami egy sor kortársat felháborított, legalább annyira, mint egy prózaverse egy angoltanárt.

Egyébként megtörténhet, hogy szépnek látunk valakit, de a leginkább abban találjuk meg a szépséget, ami már a megszokott, vagy már a miénk (mármint olyan értelemben, hogy velünk van). Biztos mindenkivel előfordult már az ilyesmi, a „nekem a legszebb” érzés, amikor valamit vagy valakit az tesz széppé, hogy az ember birtokolja. Feldmár szerint össze van kötve az, amit szeretünk, és az, ami igaz. Egyenlőségjel van az igaz, szeretet és szépség között.

Ezzel a szép és igaz és szeretnivaló gondolattal búcsúzom összegzésképpen ettől a könyvtől, megint egy olyan élménnyel lettem gazdagabb általa, ami manapság ritkaságszámba megy. Méltó darabja azoknak az alkotásoknak, amik a hvg könyvek sorozatban jelentek meg a szerzőtől, mindenképpen megéri megszerezni az otthoni könyvtárba.

Kalevala mai szemmel

Mivel könyvtár ez idő szerint még mindig nincs, kivonatolt művekből, szemelvényekből Kalevalázom, több fordításban elérhető, utoljára Vikár Béla kissé régies szövegét olvastam. Volt ettől, ami jobban megragadott, de ez legalább egyszerű a helyenként régies nyelvezettől eltekintve. A Kalevalát lassan szoktam meg, nincs benne annyi „eksön”, mint, mondjuk a homéroszi eposzokban, például az Odüsszeiában (vagy az Íliászban), de azért kezdem megkedvelni.

A Kalevala a finnek „népi eposza”, ha úgy tetszik, népköltészeti gyűjtés, Elias Lönnrot gyűjtötte össze az 1800-as évek derekán. Egy szerkesztett mű, félig-meddig egységes történetet alkot, bár úgy lettek megváltoztatva bennük a nevek és az események, hogy nagyjából egymás folytatásainak az illúzióját keltsék. A szövegből archaikus szövegek, varázsénekek kikövetkeztethetők, mégsem tekinthető „sámáneposznak”, habár én lehet, hogy hajlamos lennék rá, ha tudnék finnül.

Mint mondtam, annak ellenére, hogy egy viszonylag modern eposz, témája nem teljesen kiforrott, és számomra meglepetést tartogatott. Két vénember, Vejnemöjnen, az énekmondó, és Ilmarinen, a kovács elindulnak fiatal nőket hajkurászni, aminek részben tragikus következményei is lesznek. Ellenük áll ki Joukahaninen, a fiatalabb generáció képviseletében, nem sok sikerrel, hadd mondjam el. Tekinthető ez az egész egy generációs feszültség feldolgozásának is, akár, ha úgy vesszük.

A hősök általában ötletszerűen felkerekednek Pohjolába, ahol ellenlábasuk, a lapp Louhi nevű vénasszony lakik, és mindegyre egy szampó nevű szerkezetet hajkurásznak, aminek a mibenlétére a történészek és az irodalmárok sem jöttek még rá mindeddig. A szampó valami olyasmi lehetett akkoriban, mint az Audi A8-as és a száz szál rózsa, aminek a megléte után döglöttek a nők. Utolsó útjukon velük tart a léha Lemminkeinen is, ő valami tolvajféle lehet ebben a kalandban.

Tehát vannak egészen szerepjáték-szerű részek is benne, talán nem véletlen, hogy nagy hatással volt az egész sztori Tolkienre, ami alapján A Gyűrűk Ura született, ami átvezet a fantasy és a szerepjátékok világába az ártatlan hőseposzból. Amit megfigyeltem még, hogy a 3-as szám mellett a 2-es szám is dominál a műben, igaz inkább virtuálisan, sok próba másodszorra sikerül. Talán nem véletlen a finnek digitális kötődése, hogy ne menjek messzebbre a Nokia sikerénél.

Ennyit lehet körülbelül első nekibuzdulásra leszűrni a Kalevalából. Nem elképzelhetetlen, hogy megszerzem valahonnan egyszer az egész művet, és egy jó fordításban végigolvasom az elejétől a végéig, mert ezekből a szemelvénygyűjteményekből és kivonatokból kedvem lett hozzá. És habár a fő cselekményszálakat ismerem, szerintem megér az egész sztori egy alaposabb tanulmányozást, mert nagy hatása van a modern kori kalcsörre.

JavaScript szakértés

Rendhagyó bejegyzés következik. A múltkor közzé tettem egy JavaScript programot, ami gombnyomásra más és más szöveget írt ki. Az még semmi. JavaScriptben a szövegbevitelnél kezdődik a valami. Mivel hogy a JavaScriptet nem igazán arra találták ki, hogy egy honlap oldalon bájcsevegjen a felhasználóval, hanem első körben mindenféle formok kitöltésére, ami után elhagyja az oldalt a kedves internetező, mert általában át lesz irányítva egy másik oldalra.

Ennek ellenére én megpróbáltam azt, ami sokáig lehetetlennek tűnt, hogy párbeszéd felületet hozzak létre JavaScriptben egy oldalon. Hogy ehhez nekifogjunk, először is kell egy szövegbeviteli mező, és egy terminál, amin a program által küldözgetett szöveg megjelenik. Nem volt egyszerű a szövegbeviteli mező megírása, mert külön eljárást kell írni arra, hogy csekkolja a billentyű lenyomásokat, és csak Enterre ugorjon. Utána kiértékelhetjük a szövegünket.

Mint a strukturális programozás nagy barátja (na és persze a strukturalizmusé), két függvényhívást is tettem a programba, az egyiket a képernyőlenyomás kiértékelésére, különös tekintettel arra, ha az Enter, a másikat a terminál alulról felfelé való szkrollozásához használtam. Külön eljárást kellett írni a szövegbeviteli mező kiürítésére minden Enter után, mert ettől majdnem hülyét kaptam, hogy benne maradtak az előző körben bevitt értékek a mezőben.

Sok időt elbasztam, mert arra gondoltam, hogy ennek a problémának a megoldásához kliens-szerver kapcsolat kell, de aztán rájöttem, hogy az élet nem olyan bonyolult. Még külön CSS vagy JS fájlok sem kellenek, az ember megoldja egy felületen az egészet. A program néhány alap irány kezdőbetűjét érti meg, ezt fogom majd kibővíteni szerintem egy kurva hosszú leírásokkal és elágazásokkal kibővített programrésszel, és kész is lesz a kalandprogram, idei projektem.

Egyébként innen már az egész nem webprogramozói, csak sima programozói munka, amiről képesítésem is van, ami feljogosíthat a bizakodásra. Szóval az idei szorgalmi feladatom egy sima szkriptnyelven megírt játék lesz, amihez nem igazán használok fel segédprogramot. Egyébként egyszerű rutinfeladatok, középiskolás fejjel megoldhatóak, amik kellenek, nem gondoltam, hogy egyszer hasznát veszem a koordináta-tengelynek, ami a következő lépésként felötlött bennem.

Ezzel mára búcsúzom, remélem, nem volt túl unalmas, és valaki megértette.

<!DOCTYPE html>
<html>
<body>
<div id=”myDIV” style=”height:500px;overflow:scroll;”>
<br>Egy négyszögletű kerekerdőben vagy.<br>Utak vezetnek minden irányba.<br>
</div>
<input type=”text” id=”demo”>
<script>
var szoveg = “”;
function updateScroll(){
var element = document.getElementById(“myDIV”);
element.scrollTop = element.scrollHeight;
}

document.getElementById(“demo”).onkeypress = function() {myFunction()};
function myFunction() {

var x = event.key;
var y = event.keyCode;
if (y != 13) {szoveg = szoveg + x;}
if (y == 13){
var para = document.createElement(“P”);
switch (szoveg) {
case ‘é’:{ szov = “Északra mész.”;break;}
case ‘d’:{ szov = “Délre mész.”;break;}
case ‘k’:{ szov = “Keletre mész.”;break;}
case ‘ny’:{ szov = “Nyugatra mész.”;break;}
default: szov = “Merre akarsz indulni?”
};
t = document.createTextNode(szov);
para.appendChild(t);
document.getElementById(“myDIV”).appendChild(para);
updateScroll();

document.getElementById(‘demo’).value=”;
szoveg = “”;
}
}
</script>
</body>
</html>

Where is 2021? Hol van 2021?

Idén ügyességi helyett logikai játék a Where is… sorozatban

Where is 2021? Vajon hol is van már 2021? Már javában itt, és mit is csináltam eddig? Nem sok mindent. Kissé beragadtam a tavalyi évbe, amennyiben végigjátszottam egy rakat karácsonyi játékot. Ennek a játéknak a főszereplője is hagyományosan a Mikulás, aki keresi 2021-et. Évek óta platformerek jelentik a Where is… sorozatot, ezúttal egy logikai játékot sikerült Mateusz Skutniknak alkotnia, amely illeszkedik 2020/2021, illetve annak a fordulójának a hangulatához.

Where is 2021?
Ködös gdanski háztetők és a tanácstalan Mikulás

Kezdetben a festői Gdansk látképe tárul elénk, némi sejtelmes zenével és hanghatásokkal, Mikulás barátunk nem csinál mást, mint egy hintaszékben ülve lóbálja magát. Szóval ezúttal nekünk kell dolgoznunk… A látkép bizonyos pontjaira klikkelve azok felnagyítódnak, és össze kell szednünk a szétdobált tárgyakat, és logikai feladványokat kell megfejtenünk.

Az idegbetegségre való korai hajlam és a logikai játékok

Életemben nem hozott ki semmi annyira a sodromból gyerekkoromban, mint a logikai játékok, szóval kissé félve kezdtem neki, de annyira nem vészes, szerintem még viszonylag könnyű is, mint, mondjuk, egy ilyen szezonális játéktól elvárható. Meg kell keresnünk pár kéményfedőt, néhány csatornadarabot, meg pár digitális kódot a gdanski tetőrengetegben, és a helyére illesztenünk. Hagyományosan mindig végigjátszom a Where is… játékokat, ez idén majdnem elmaradt, részben a logikai játékok iránt érzett ellenérzésem miatt, részben azért, mert én sem igen kapartam még össze magam 2021-re, pedig ideje lenne. A Windows verziót ajánlom, ami biztonságosan fut, Linuxon nem igazán van tesztelve a játék, mert egy csomó minden kellene hozzá, hogy fusson, egyszerűbb, ha keresünk egy jó öreg, leharcolt Windows-os gépet, azzal nyomatjuk.

A festői Gdansk
A festői Gdansk látképe egy szmogos délutánon

Játék a játékban, avagy a szerző halála hogyan is értendő a strukturalizmus szerint

Valamennyire hagyományteremtő ennek a sorozatnak a bemutatása, a 2019-es részről is volt már szó itt. Ha fejlemény van, igyekszem szót ejteni róla. Végezetül én is egy játékra invitálom az olvasókat, egózás továbbra sem lesz a blogon, viszont elrejtem a bejegyzésekben a hogylétemre vonatkozó információkat, és aki ezeket összegyűjti, és esszé formában beküldi, egy wellness hétvégét sorsolunk ki a Fehér Egérben, majd ha kinyit. Ok? Én is ott leszek, kaktuszlével a kezemben… Ebből annyi a komoly, egyébként, hogy régóta tervezem, hogy egyéb témák kapcsán írom le a reflexióimat. Amúgy annyit elárulhatok első infóként, hogy gyógyszerváltással küzdök, és ma sikerült először egy hét óta magamhoz térni…

Addig is a Where is 2021? Hol van 2021? című játék letölthető a következő linkről.

Gyógyszerváltás – lombik érzés

Azoknak, akik már kétségbe vannak esve, hogy mi a helyzet velem. Először is: az előző félévet sikerült felébe-harmadába teljesíteni, köszönhetően annak, hogy a nyíregyházi pszichiátrián túlnyomtak cisordinollal, ami egy elavult, szar, 0. generációs szer. Gondolom, hogy azt a plusz félévet, amit jövő ősszel kell majd emiatt teljesítenem, küldhetem majd a nyíregyházi pszichiátria számlájára. Sikerültek a tantárgyfelvételek, újabb félévnek nézek elébe, már kissé csökkent önértékeléssel, ugyanis a nyíregyházi és nagykállói pszichiáterek mindent megtettek annak érdekében, hogy amiben lehet, alám basszanak, ha rajtuk múlna, már hallgatói jogviszonyom sem lenne. Érdekükben áll engem eltaposni, és mindent meg is tesznek, hogy megalázzanak, amint tudom, visszaadom nekik. Sikerült kiutálniuk a megyéből is.

Ezekről csak ennyit. Ja, hogy gyógyszerváltás: Egész jól halad ambulánsan a cisordinolról a reagilára váltás, néha úgy érzem magam, mint egy kurva lombik, vannak a gyógyszerváltás közben egészen szar napjaim is, például a tegnapi, amikor óránként le kellett feküdnöm aludni. Inkább csak fetrengtem, kialvatlanul ébredtem. Ma jobban vagyok, ilyenkor kezdek bízni benne, hogy mégis jól sikerül. Majdnem kb. 10 év után sikerülne elhagyni az injekciót, de legyen, mondjuk, 8 év, 2013 óta vagyok igazán hardcore arcként számon tartva, amikortól állandóan Hodászra akarnak vitetni, én meg mondjuk nem akarom, azóta utálom én is őket. A mostani gyámsági ügy is erre megy ki, hogy előbb-utóbb bevarrjanak.

A véleményem a reagiláról még nem teljesen alakult ki, nem tartom csodaszernek, mint egyesek, még nem teljesen ürült ki a cisordinol sem, csak reménykedni tudok abban, hogy beválik. Egyébként az egész ügy kapcsán csak az jutott még eszembe, hogy a legnagyobb faszságnak tartom, hogy minden egészségügyben dolgozó hozzáfér az ember adataihoz, ez nem tűnt még fel senkinek? Miért ilyen naiv a társadalom hozzáállása ezekhez a dolgokhoz? Szentté ne avassuk még őket? Nekem az egészségügyben kifejezetten vannak olyan emberek, akik rosszat akarnak, és én is nekik, nyilván. Mi szeretni való van kicsinyes, bosszúálló szadistákon? Ráadásul azt hiszik, hogy viccesek, meg jó fejek. Hát nem. Egészen eltorzult értékrendjük a humorukból látszik, egy egészséges társadalomban nekik járna kezelés.

Ui.: Még annyi búcsúzóul, hogy a vírushelyzet megmutatta, hogy körülbelül mennyire van szükség pszichiátriákra, azok voltak az elsők, amiket kisajátítottak covid osztályoknak. Talán nem véletlenül. Pszichiátriára csak a munkakerülők, valami elől elbujdokló hawaii-ozók járnak, vagy pedig az erőszakkal behurcoltak. Igaz, normális funkciója nincs már az egésznek, de lehet, hogy nem is nagyon volt soha.

Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! Logoterápia dióhéjban

Kíváncsi voltam, hogyan éli meg egy pszichiáter és neurológus a koncentrációs tábort, és abból milyen tapasztalatokat és következtetéseket von le, ezért olvastam el Viktor E. Frankl Mégis mondj igent az életre! Logoterápia dióhéjban című könyvét. A könyvben az az újdonság az ilyen fajt memoárokhoz képest, hogy élményeit pszichológiai szemszögből gyakran kommentálva, amennyire lehet, tárgyilagosan és érzelemmentesen írja le egy tudós vagy orvos szemszögéből.

Először is, ami zavart a könyvben, hogy összekeveredik benne a pszichológus és a pszichiáter fogalma, ehhez még hozzájön az, hogy Frankl lényegében pszichoanalitikus terápiát csinált, szóval ennél jobban már nem lehet összekeverni a fogalmakat. Bár ez valószínűleg nem Frankl hibája, úgy látszik, a második világháború idején ezek a fogalmak még nem kristályosodtak ki teljesen.

A könyv írója a szenvedésben való értelem keresését hangsúlyozza, ezen alapszik módszere, a logoterápia, és a másik pillére, hogy a jövőre koncentrál, az egyén céljait kihangsúlyozva (a logosz fogalmat cél értelemben használva), ezzel egy csapásra szakítva a múltban turkáló Freud-i hagyománnyal. Hiszen a jövő az, amin változtathatunk jelenbeli cselekvésünkkel, a megtörtént cselekedetek eredményei már a múlt biztonságában vannak elraktározva.

A nem feladás fontosságát hangsúlyozza, amikor azt javasolja, hogy (leegyszerűsítve) legyen valami cél, vagy valaki személy, aki miatt érdemes folytatnunk mindig az életet, ez átsegít bennünk a nehézségeken, a szenvedéseken, amit ha lehet büszkén, és emberhez méltóan viseljünk, és találjunk neki értelmet. Fontos fogalom nála az ön-transzcendencia. Az emberi életet magasabb rendű céllal megtöltve az élet könnyebben megélhető, a nehézségek könnyebben legyőzhetőek.

A koncentrációs táborbeli túlélésben is ez volt a segítségére, míg többnyire azok haltak meg, akik feladták, mert nem volt már miért tovább élniük. Egy érdekes példa a könyvből: Például megfigyelték, ha valaki elkezdte elszívni (az amúgy levesre is becserélhető) cigarettáit, onnan lehetett tudni, hogy az illető lélekben már feladta az életért folytatott küzdelmet.

A tábor leírásának utolsó részében kitér a fogva tartói jellemére, leggyakoribb szó a „szadizmus”, amit emleget velük kapcsolatban. Örök rejtély számomra is a fogalom megléte, és a mai napig ható létezése, Frankl szerint is két részre osztható az emberiség, az egyik a becsületes, a másik a becstelen, minden csoportban van belőlük, a foglyok között is volt rossz ember, és a fogva tartók között is akadtak emberségesek, bár a „feladatkörükből” adódóan nyilván kisebb számban.

Kitér még kora egzisztenciális problémájára, a nihilizmusra is, „egzisztenciális vákuum”-nak nevezi, amikor az ember nem hajlandó már hinni semmiben, mert teljes súlyával ránehezedik a materialista világkép, és ez nyomot hagy az életén. Ez kissé hasonlít a mostanában kiégésként azonosított jelenséghez. Ilyen esetekben is segíthet a logoterápia, az ember nézőpontjának átalakításával, életének újbóli célokkal és tartalommal való megtöltésével.

Érdekes volt a foglyok életének leírása is Auschwitz-ban (egy bizonyos szemszögből), de nekem a Logoterápia dióhéjban írás többet adott, a szerző itt megpróbálta egy rövid kivonatba tömöríteni a körülbelül húsz könyvet megtöltő elméletét, és úgy gondolom, vannak érdekes, egyéni meglátásai, amik miatt érdemes elolvasni a könyvet. A pszichózis egy gondolat erejéig szerepel a könyvben, amiben kifejti, hogy a pszichotikusok is emberi bánásmódot igényelnének szerinte.

Elvira, a sötét hercegnő

Elvira, a sötét hercegnő

Elvira, mint limonádé horrorshow

A mai nap megint úgy kezdődött, mint egy átlagos hétköznap mostanában, de aztán sikerült erőt venni magamon, és valami értelmeset is csinálni. Bár az “értelmes” a mai világban eléggé relatív fogalom lett. Például, hogy megnéztem az Elvira, a sötéts hercegnő című filmet, nem tudom, mennyire számít értelmesnek. Eléggé limonádé film, gyakorlatilag horror és komédia keveréke. A főhősnő, Cassandra Peterson (Elvira) magát alakítja a filmben, amint szerepel a 80-as évekbeli Fright Night tévéshowban, Las Vegasba készül, és örököl egy vidéki házat, ami remélhetőleg fedezi a vegasi kiruccanás költségeit. De ehhez el kell menni a volt “üknagynénje” hagyatéki tárgyalására, át kell vennie az örökséget. És olyan poénokat kell mondania még, hogy “Miben halt meg? Remélem, semmi komoly…”

Elvira, a sötét hercegnő 1

A cselekmény egy szakácskönyv körül bonyolódik, ami nem is annyira szakácskönyv, mint mágikus receptkönyv, és fény derül Elvira születésének különös rejtélyére is… A nagybátyja és a kisváros elöljárói viszont ellene dolgoznak, fura külseje, és (vélhető) kicsapongó természete miatt… A film fura elegye a nem túl kemény horrornak és a szexuális töltetű poénokkal fűszerezett komédiának. A főhősnő melleit unalomig halljuk benne emlegetni, a film végén ízelítőt is kaphatunk a látványból. Alacsony költségvetésű, B kategóriás horrorka, hazánkban nem lett túl népszerű.

Elvira, a sötét hercegnő 2

Elvira és az erkölcsi mondanivaló

A filmbe, ha nagyon akarunk, egy kis erkölcsi mondanivalót is bele tudunk szuszakolni. Egy kisvárosba érkezik Elvira a történetben, ahol a lakók eléggé behatárolt életet élnek, a helyi moziban csak családi filmeket vetíthetnek, a városban “Moralitás klub” működik. A városban mindenről a vaskalapos elöljárók döntenek, a helyi fiatalságra viszont üdítő színfoltként hat Elvira megjelenése. A fiúk bámulják, a lányok is ragaszkodnak hozzá. Természetesen ez nem tetszik a város vezetésének, mivel szerintük rombolja az erkölcsöket. És amikor előkerül egy varázskönyv Elvira környezetében, egy elavult, Salemig visszamenő törvény alapján boszorkánysággal kezdik vádolni. A szavakat tettek követik, Elvira hamarosan a börtönben találja magát, az ítélet sem késik sokáig, még az ügyvéd kiérkezésére sincs idő…

Elvira, a sötét hercegnő ma

Elvira jelenlegi is tartó hatása

A film 1988-ban készült, Elvira már akkor sem számított mai csirkének. A filmben pl. elhangzik egy varázslat kapcsán, amikor nem hisz a szemének, hogy “Sokat drogoztam a ’60-as években.” (Poén.) Ennek ellenére Elvira, avagy Cassandra Peterson a mai napig aktív, körülbelül ugyanazt csinálja, mint akkor. Ugyanúgy viselkedik, ugyanúgy néz ki (!). A YouTube-on a 2020-as halloweeni klipjénél egy kommentelő megjegyezte Elviráról, hogy “egy nemzeti kincs” Amerikában. 2002-ben volt még egy másik filmje, magyarul az Egy rém retardált család címet kapta. Jelezve, hogy ez valahol még a B kategóriánál is lejjebb van. Azt egyelőre sajnos nem sikerült megszerezni magyar nyelven sehol az interneten.

Felröppent a hír tavalyelőtt, hogy esetleg új filmmel rukkolna elő Elvira, de közbejött a vírushelyzet, és mivel (most utánanéztem) a színésznő vészesen közeledik a 70-hez, erre egyre romlanak szerintem az esélyek. Még arra lennék kíváncsi, hogy mit szól hősnőnk azokhoz a számítógépes játékokhoz, amik a kaland- és szerepjáték elemeket ötvözve némi akcióval, a ’90-es években C64-en készültek róla, és sok más egyéb platformon is bemutatásra kerültek, mert ezekről nem szokott nyilatkozni. Nekem is vészesen fogy az arra használható időm, hogy ezeket végigjátsszam.

Az Elvira, a sötét hercegnő, megtalálható az Elvira a sötétség hercegnője változatban is: Elvira film linkje.

Popper Péter: Hogyan válasszunk magunknak sorsot?

Eddig nem olvastam semmit, amit Popper Péter írt, csak most a Hogyan válasszunk magunknak sorsot? című könyvet, ami halálának 10. évfordulójára jelent meg, és olyan előadások leiratait tartalmazzák, amik még soha nem jelentek meg nyomtatott formában. Az előadások nagy felkészültségről tanúskodnak történelmi, vallási, pszichológiai területen.

A könyv fejezetcímei érdekesek

A könyvben olyan előadások szerepelnek, mint A kételkedő hite, A bennünk megbújó sötétség, A jó és rossz válaszútján. Nekem legjobban a Nemzedékek sorsa és felelőssége tetszett, leginkább ez a fejezet vagy előadás tudott nekem újat mondani. Felteszi a kérdést a szerző, többek között, hogy a 20. századi ember milyen jogon moralizál az utána jövő generációnak, amikor 2 világégést is összehozott… Szerinte nem szabad rátelepedni a fiatalokra, hagyni kell őket saját fejük szerint cselekedni, az az igazi megoldás.

Ennek ellenére azt is nagyon a szívén viseli Popper, ahogy az öregekkel bánik a társadalom, azt a nézetet vallja, hogy egy ledolgozott élet után nem kegyelemkenyéren kellene tengetni őket, és még azt is a szemükre hányni, hogy mások tartják el őket. Mivel ledolgoztak ők már annyit, amiből bőven kijönne egy olyan összeg, hogy utazhasson az idős, vagy akár a hobbijának élhessen. A társadalom megengedhetné magának ezt a luxust.

Caesar, a kalózvezér és a sakk

A címadó írás, a Hogyan válasszunk magunknak sorsot, leginkább az emberi sors és a sakk (mint játék) ezoterikus eredetével foglalkozik. Ami nagyon érdekes lenne, ha lázba hoznának az olyan fajta logikai játékok, mint a sakk. De akik ilyenek, mint én, nekik is felhoz egy példát Popper, egy Karinthy novellát, amiben Julius Caesart foglyul ejti egy kalóz, és legyőzi sakkban, ami a megállapodás szerint Caesar életébe kerülne. De Caesar lelép a tábláról a királlyal, így elvonja a kalózvezér figyelmét, és leszúrja. Nekem azt üzeni ez a novella, hogy jó, ha okos vagy, de nem árt egy kis erő sem.

Nagyon jól és összeszedetten ír a szerző (illetve tartja az előadást), nekem a legjobban a gondolati fegyelme tetszett, ahogy felépül 1-1 szöveg. Bevallom, nem időztem az előadásokkal annyit, amennyit megérdemeltek volna. Mert hajtott a tatár, a tantárgyfelvétel és az internetfüggőség, de ezek után szívesen visszatérek majd Popper írásaihoz később is. Popper Péter Hogyan válasszunk magunknak sorsot? című könyve beszerezhető a Librinél és a Líránál is.

Statikus oldal generátor (Hugo)

Mára már teljesen úgy viselkedem a statikus oldal generátor kapcsán, mint egy

technofób informatikus, médiapesszimista kommunikáció szakos hallgató,

mint ahogy szokásom mostanában magamat jellemezni. Mi történik, ha összehozunk két olyan tevékenységet, ami senki mást nem érdekel az országban? Hát, persze, megszületik a(z) https://interactivefiction.eu

Statikus oldal generátor (Hugo)

Statikus oldal generátor + interactive fiction

A statikus oldal generátor és az interactive fiction játékok találkozásából (a boncasztalon) született meg ez az oldal. A statikus oldal generátor nagy vonalakban olyan, mint egy tartalomkezelő rendszer (content management system, CMS), mint például a WordPress, de mégsem teljesen olyan, mert jó esetben linux parancssorban írjuk a bogunkat vagy oldalunkat, rossz esetben a GitHubon piszkálgatjuk az oldalunk forrás fájljait. Még nem teljesen vágom, igazából mire is jó egy ilyen statikus oldal generátor, olyanokat szoktak mondani, hogy gyorsan betölt, nem használ követőkódot, meg mint tudom én, még mit. Én a Hugo nevű rendszert próbáltam ki, ami Go nyelven íródott, de van a Jekyll, ami Ruby nyelven van, meg még egy csomó féle, most nincs kedvem felsorolni, mindenki utánanézhet.

Hugo = GitHub + Linux parancssor

Szerintem egyelőre a statikus oldal generátorok nem vetélytársai komolyan a CMS-eknek, olyan értelemben, hogy a mezei felhasználó nem fog linux parancssorban tartalmat generálni. Jó, ha megtanulja a WordPress-t, bár ez a feladat is sokszor inkább a honlap készítőjére hárul, mert az is macerás sokaknak, vagy nem tudom. Azért kell egyfajta elhivatottság és lelkesedés ehhez is, mert enélkül nem halad a projekt. Még elég kezdő vagyok a statikus oldal generátorok és a GitHub világában (ott hostolódik ugyanis többnyire a történet). Egyelőre nem fenyeget komolyabban az a veszély, hogy lecserélem a tartalomkezelő rendszereket statikus oldal generátorokra. Bár, ki tudja, mit hoz a jövő, ugye?

A Világgép jövője: WordPress, PHP-Fusion, Hugo?

A Világgépet illető kérdések között néha felmerül bennem, hogy visszarakom PHP-Fusion-be, egyelőre szintén nem komolyan, vagy ha kiderülne, hogy eddig nem ismert előnyökkel járna a statikus oldal generátor (pl. sokkal jobban szeretné a Google, de azt hiszem erről nincs szó), akkor az is szóba jöhetne a jövőben. A Világgépen szerintem az elkövetkezendőkben növekedni fog a hobbi oldal jelleg, meg nyilván az aktuális érdeklődési köröm is megjelenik. Terveim között szerepel függetlenedni a pszichiátriai témáktól. De mivel várhatóan a záródogám is hasonló témájú lesz, ezt teljesen nem tudom ígérni. Szeretnék már normálisabb dolgokkal foglalkozni, mint annak a boncolgatásával és elemzésével, hogy ki az elmebeteg (szerintem ők). De ez mindig is társadalmi konszenzus kérdése volt, és jelenleg nekik kedvezőbb a helyzetük társadalmi megítélése. Remélem, hogy ez valamikor változni fog, bízzunk a távoli jövő józan ítélőképességében.