Szendi Gábor elmélete a skizofrénia kapcsán

Mivel a Szendi Gábor a skizofrénia kapcsán felmerülő gondolatait több helyen publikálta már, köztük a saját honlapján is, úgy gondolom, nem árt, ha írok róla egy összefoglalót. Legutóbb az Amiről az orvos nem mindig beszél című lapban találkoztam vele, amit a What Doctors Don’t Tell You című amerikai kiadvány mintájára hoztak létre, és amitől az orvosok annyira kiütést kapnak. És úgy gyűlölik, mint a bika, amikor (vörös) posztót lebegtetnek előtte folyamatosan.

Szendi Gábor skizofrénia

A pszichiátria története

Nem csodálom, a tavaly novemberi részben például Szendi Gábor arról is írt, hogy amíg az orvostudomány nagy része fejlődésnek indult, addig a pszichiátria megmaradt a 18.-19. század színvonalán. Ez elsősorban a pszichiátereknek (lenne) ciki, ha egyáltalán felfognák, miről van szó. A pszichiátria sohasem tagadta meg történelmét, maximum letagadta. De még mindig a zavaros elméleteik fogságában tengődnek, ami agyi folyamatokról szól. És aminek létezésére semmilyen bizonyíték nincs a mai napig. És ezt megpróbálják rávetíteni a hozzájuk betévedő áldozatokra.

Nem találtak például, és egyre inkább nem találnak bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a skizofréniának bármiféle genetikai meghatározottsága lenne. Amit olyan előszeretettel szeretnek szajkózni. Sajnos ez olyan tudományos blöffnek és kacsának bizonyul, ami tudományosan hangzik ugyan, de mégis minden tudományos alapot nélkülöz. Azt is valószínűleg valamelyik nagy pszichiátriai mesemondó találta ki, hogy „a skizofrénia egyidős az emberiséggel”. Erről szó sincs.

A skizofrénia története

A skizofrénia a 19. században bukkant fel először, és vált egyre gyakoribbá, amit Szendi civilizációs hatásoknak tulajdonít. Már csak azért sem lehet genetikailag meghatározó, mert attól fogva, hogy a bürokratikus állam begyűjtötte őket a 17.-18. századtól. Állandó, élethosszig tartó intézeti elhelyezésben részesültek az elmebetegek, egészen 1950-ig. Így aligha lett volna módjuk vagy túl sok lehetőségük átörökíteni a hibás génjeiket. Helyette a skizofrénia mindig újratermelődik, és nem a gének mentén. „A »skizofréniagén« felfedezése – a genetikusok minden lelkesedése ellenére – leginkább abba a nehézségbe ütközik, hogy nincs ilyen. A génkeresés kudarca azt mutatja, hogy a valóságot nem lehet megerőszakolni, az elméleti alapon megkonstruált skizofrénia »dimenziónak« nincs közös génje.”

Szendi inkább a civilizációs hatásokkal magyarázza a skizofrénia kialakulását, például a magzati korban elszenvedett D-vitamin hiány 44%-kal növelte a kialakulásának kockázatát. Párhuzamot von a cukorbetegség kifejlődésével (de nem abban az értelemben, ahogy a drága pszichiáterek). Ahogy a cukorbetegségben is egy alig ismert betegségből civilizációs hatásokra a népesség 12%-át érintő problémát sikerült generálni. A D-vitamin a skizofrénia fennállása alatt is összefüggésben lehet a tünetek súlyosságával. Szintén fontos lehet a gluténmentes étrend, ami a gabonafélék kerülését jelenti elsősorban. Erre ír is egy példát Szendi, hogy Finnországban és Svédországban a II. világháború alatt a kenyérfogyasztás visszaszorulásával jelentősen lecsökkent a pszichiátrián kezeltek száma, majd az újbóli megemelkedésével megint visszaállt az eredeti szintre.

A végső konklúzió az, hogy Szendi szerint a skizofrénia sok esetben sokkal inkább tekinthető emésztőrendszeri- vagy autoimmun betegségnek, mint „elmebetegségnek”, ugye. Nem tudom, mennyi lehet a cikk jelentősége számomra, de sokkal jobban szeretem azt, ha valaki elgondolkodik az összefüggéseken, mint az agyatlan pszichiáter- és ápolóautomatákat.

https://www.tenyek-tevhitek.hu/skizofrenia_mas_megvilagitasban.htm

Skizofrén holokauszt

Élhetetlen mellékhatások, stigmatizáció, traumatizáció, jogfosztottság. jelenleg ennyit kapok “gyógyítás” címén a pszichiátriától. És az ebből eredő állapotomat mind a betegségem számlájára írta a pszichiátriai orvosszakértő a bírósági tárgyaláson. Megható az igyekezetük, ahogy próbálnak egy erőszakszervezetet szentként beállítani, de most komolyan. Aljas hazugságokból, az ember víz alá nyomásából, a pszichiátria mosdatásából nincs hiány a “független” elmeorvosi szakértő szintjén sem. Ez egy ördögi kör, amibe ha az ember belekeveredik, esetleg még rosszabbul járhat.

Az egésznek az a szépsége, hogy az elmeorvosi szakértők is mind kivétel nélkül pszichiáterek, és igyekeznek a pszichiátria hírét minél jobb színben feltüntetni, a páciensre, annak állapotára hárítani az összes felelősséget. Undorítóak a látszatszakértések, lezsírozott bírósági szemlék, az előre megkoreografált koncepciós perek. komolyan mondom, nem értem, mi szükség ezekre, mi szükség a földön fekvő emberbe tovább rúgni, őt tovább gyötörni “gyógyítás” címszóval?

Amit a pszichiátria csinál: skizofrénként diagnosztizál, majd egy látszólagos ellenségképet csinál a létrehozott skizofrénből a társadalom számára, amitől ő majd megvédi a társadalmat a skizofrénnek stigmatizált ember gyötrésével. A saját páciense érdekeit sehol nem nézi, nem képviseli, hanem azon van, hogy minél tehetetlenebb legyen a társadalomban, minél hamarabb megfossza a lehetőségeitől, és intézetbe juttassa minél előbb. Kezdem azt gondolni, hogy ennek az egész procedúrának mélyebb értelme van, hogy ennek a szenvedésnek volt valahol egy kiváltó oka, talán a túlzott társadalomkritika, talán az egyeseknek nem tetsző életmód, ami 1-1 személyt ide juttat, a halálsorra. A skizofrénnek diagnosztizált ember a társadalom számára nem feltűnő módon, de mégiscsak egy “végső megoldás” felé gravitál. Nem véletlen, hogy a holocaustot nem a zsidók ellen, hanem a skizofrének ellen kezdték a náci pszichiáterek, ez a folyamat a mai napig tart, az ellenségkép generálása soha nem ért véget a skizofrének számára. A zsidó áldozatokról megemlékezünk a holocaust kapcsán a skizofrénekről nem, helyette lassabb formában ellenük a procedúra a mai napig tart. Talán azért nem kerül szóba sohasem a skizofrén holokauszt, mert ellenük valahogy a mai napig elfelejtették befejezni.

Gondolom, hogy szörnyen stresszes a pszichiáteri munka, ami abból áll, hogy a sok hülyét végig kell hallgatni, és úgy tenni, mintha bármit is segíteni tudnál rajta, holott nem tudsz, és valakin le kell vezetni a feszkót, de nehogy már mi legyünk azok. Ott van a kutya, cica, családtag, azokon nem lehet, evidens, hogy azon tölti ki a mérgét a pszichiáter, akin tudja. És hogy nem az ujjamból szoptam ki az egészet, hanem pl. a nyíregyházi pszichiátria intézményvezetője már kétszer is megfenyegetett elvitetéssel, nem tudom bizonyítani, és akik tanúsíthatnák, szintén hallgatnak. Még ha hangfelvételem lenne róla, valószínűleg akkor sem történne semmi. Gyógyítás? Ugyan már… Szinten tartás? Felejtsd el… Kezelést, az az, amit maximum kaphatsz… náci módszerekkel… És valószínűleg még hálásnak is kellene lenni, hogy kiirtanak…

Minek lehet örülni? búék

Január elseje van, és nem nézek túl jó év elé. Idén maximum olyan dolgok vannak, amik örömre adnak okot, hogy apám elvállalta a gyámságot, és végre pár nap múlva eljutok egy új orvoshoz. Az állapotom tarthatatlanná vált, az alvásom szétesett, és még mindig le vagyok szedálva, lassan depresszió alakul ki nálam az injekció mellékhatásaként. A tanulásra nem tudok koncentrálni, talán még megcsinálom ebben a félévben, amit tudok, de legszívesebben mindent hagynék már a picsába. Most egy őszinte bejegyzés következik az állapotomról.

Újév 2020/2021

 

Nincsenek terveim nagyon, nincs semmi perspektívám. Ilyen szar évkezdetem talán még soha nem volt. A pszichiátriát szidni sincsen már erőm, pedig megint csak ők löktek ebbe az állapotba. Talán pont ezért, hogy ne legyen kedvem ilyenekhez. Úgy látom, hogy a pszichiátria ahelyett, hogy gyógyítana, vagy valamennyire kezelne, csak saját magát kezeli és menedzseli, azzal, hogy kicsinálja azokat, akiknek maradt még saját gondolata, hogy megvalósítsa rajtuk a saját totális kontrollját, erőszakot tegyen rajtuk a saját túlgyógyszerező, elavult, szadista módszereivel, mert nekik így kényelmesebb. Lassan már azt képzelik, hogy azért van a mentális betegség, hogy nekik legyen miből a nyaralójukat építgetni, nekem kifejtette az idézőjeles kezelőorvosom, hogy ő már nem akar betegekkel foglalkozni, mert fárasztják, ő így is, úgy is megkapja a pénzét, és őt inkább csak az érdekli, hogy a minél kevesebb munkával minél több pénzt kapjon.

Tele van cinikus, kiégett emberekkel az egész úgynevezett szakma, csak az érdekli az úgynevezett orvost, hogy minél kevesebbet kelljen azzal foglalkoznia, ami a munkája lenne, amiért elvileg a fizetését kapja. Szedtem a mellékhatások kiküszöbölésére gyógygombát, annyit segített, hogy a rosszullétek ritkultak vagy megszűntek, de az érdektelenséget, depressziót, memóriazavart, tanulási problémákat, koncentrálási nehézségeket, amiket az injekció okoz, nem tudta megszüntetni vagy kiküszöbölni. Ott tartok, hogy a pszichiáterek jóindulatától vagy rosszindulatától függ az egész életem, egyáltalán nincs a kezemben semmiféle irányítás, kényük-kedvük szerint cuccolhatnak, szadizhatnak. Pesten talán jobb a helyzet, remélhetőleg Debrecenben is, mert ami itt, Sötét Szabolcsban folyik, a Nyíregyháza-Nagykálló vonalon, az a futószalagon gyártott zombik világa, a leszedált, túlgyógyszerezett kósza betegek botladozásainak a helye.

Nemcsak a tanulás a nehéz, hanem a mindennapi élet is, a bejegyzés írása, minden sokszoros energiát igényel. A Twitter talán jó viszonyítási pont az állapotomról: nem csak az beszédes, ha hülyeségeket írok, de az is, ha alig tudok magamból kipréselni 1-1 gondolatot, az is többnyire üres, semmitmondó. Keresem a szavakat, sokszor nem jutnak eszembe, se a szavak, se olyan dolgok, amiket ki tudnék rajtuk fejezni, vagyis értelmes gondolatok, ötletek. Az életben úgy haladok, hogy teszek előre egy lépést és visszacsúszok kettőt. Nem csoda, hogy a pszichiátrián kezelteknek többnyire csak lefelé vezet az út, hogy milyen meredeken, maximum arra lehet egyéni szinten ráhatása az embernek. Volt egy jobb korszakom, voltak terveim, amit a pszichiáterek a maguk részéről 1-1 vállrándítással, cinikus röhögéssel elintéznek, hát igen, nekik már megvan a diplomájuk, ami arra jogosítja fel őket, hogy fejőstehénnek használják az egészségügyet, természetesen miért is kellene nekik a betegekkel foglalkozni? Nem kell. Hiszen őket gúnyos kis humorukért fizetik, meg azért, mert olyan jól ki tudnak vezetni embereket a társadalomból, addig, amíg ezt nem tudják megvalósítani, hazudoznak nekik egy kicsit, hogy ne legyen olyan nyilvánvaló hogy a szemétdombra szánják őket, egy otthonba vagy elfekvőbe. Boldog új évet!