Charles Bukowski: 3 nap és 4 éjszaka

Vasárnap eléggé erőt vett rajtam a depi, csak döglöttem egész nap, erőmből csak twitterezésre tellett. Tweet, retweet, és most már nem tudom, hogy lájkolás, vagy favolás, mert csillag helyett már itt is szívecske van. Szóval ezeket csináltam, írtam néhány semmit mondó bejegyzést a burára, míg végül rátaláltam Charles Bukowski tanácsaira a depresszióval kapcsolatban. A soundcloud-on magyarázza el, hogyan kúrálja a depresszióját. Nem is hittem volna, hogy voltak depressziós periódusai. Aki nem ismerné Bukowskit: 13 éves kora óta ivott, és masszív alkoholizmusa ellenére 84 évet élt. Persze rögtön ez ugrik be elsőre, de aki olvasta a könyveit, amikben végig piál, az nem csodálkozik ezen. Sör, bor, tömények, otthon, és kocsmában, vagy bárhol. Számtalan munkahelye volt hosszabb-rövidebb ideig, erről Tótumfktum című regényéből értesülünk, legtovább talán a Postán bírta, amiről  szintén regény született (Posta). Alkohol és szexuális aktusok sorozata jellemzi regényeit, no meg talán hm… a vécézés. Verseket viszonylag későn kezdett el írni, ugyanezzel az attitűddel és tematikával. Egyik méltatója így jellemezte: “regényíró, novellista, megalomániás, bujálkodó, szoknyabolond, élő legenda, a klasszikus zene megszállottja, trágárságkedvelő, szerető apa, szexista, testi nyomoronc, sittes, aranyérsújtott, zseni, csaló lovis, kitaszított, antitradicionalista, verekedő és egykori polgári szolgálatos.” A depressziós periódusok talán akkor érték utól, amikor Jane Cooney Baker, a nála 11 évvel idősebb özvegy (szintén alkoholista), hosszú ideig élettársa, halálra itta magát 51 évesen.

[soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/tracks/216994259″ params=”color=ff5500&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false” width=”100%” height=”166″ iframe=”true” /]

Vannak periódusaim, tudod, amikor egy kicsit gyenge, vagy depressziós vagyok. Bassza meg. Még a Wheatis sem csúszik le. Ilyenkor az ágyba fekszem három napra és négy éjszakára, behúzom az összes sötétítőt, és megyek az ágyba. Felkelek. Szarok. Húgyozok.Megiszok egy sört, és vissza az ágyba. És amikor felkelek, teljesen feltöltődök 2, vagy 3 hónapra. Erőt merítek ebből.

Néha azt gondolom… azt mondják, ez a pszichotikus csávó tud valamit… tudod, a mai időkben, és orvostudományban, hogy találják ki ezeket a dolgokat. Mindenkinek ágyba kellene feküdnie, egyszer, és mindenkorra, amikor lent vannak, és feladni mindent három, vagy négy napra. Aztán jól lennének egy ideig.

De hozzá vagyunk szokva, hogy felkelünk, és csináljuk, és vissza aludni. Különben van egy nő, akivel élek most, felkelt 12:30, kor, vagy 1-kor, ilyenkor azt mondom: “Álmos vagyok. Aludni akarok.” Ő erre: “Mi? Aludni akarsz, délután egy óra van!” Még nem is iszunk, tudod. A pokolba, nem létezik semmi más, csak az alvás.

Az emberek hozzászoktak a folyamatokhoz. Fel. Le. Csinálni valamit. Felkelni, csinálni valamit, aludni. Felkelni. Nem tudnak kiszabadulni a körből. Meglátod, egy nap azt mondják: “Bukowski tudta.” Feküdj le 3, vagy négy napra, amíg visszatér az erőd, aztá kelj fel, nézz szét, és csináld. Ne ki a fene tudja ezt megcsinálni, amikor kell a dollár. Ennyi az egész. Ez egy hosszú beszéd, igaz? De jelent valamit.

Persze én sem tudtam végigcsinálni a kúrát. Egy nap alvás, és meló. Mert szükségem van a minimálbér 50%-ának az 50%-ára a nyugdíjam mellé. Pedig szerintem nálunk sokan ezt csinálják. Biztosan ismerik Bukowski tanácsait, és megfogadták őket. Már alig dolgozik valaki. Lassan év vége van.