200

Ma szakított velem körülbelül 200-adszor. (Olyan 30-ig számoltam, aztán feladtam.) Persze ha pénz kell, vagy unatkozik, de leginkább mindkettő, akkor egyből az eszébe jutok. Rendszeresen csinálja azt, hogy feltölteti velem a telefonját, aztán mikor feltöltöttem, küld egy szakító sms-t. Csakhogy a pénz igen hamar lefogy a telefonjáról, és eszébe jut, hogy megint fel kéne tölteni… Általában próbálok nem írni róla, magamban már megbeszéltem, hogy nem fog felizgatni a téma, tök mindegy, hogy velem jár, vagy nem jár velem… Azt is megígértem neki, hogy nem írok róla, ő viszont már egy csomószor megígérte, hogy nem fogja ezt csinálni, “megváltozik”, stb… Az emberek általában nem változnak meg csak úgy, ő meg pláne nem, képtelen a változásra, a másik megértésére, éppen az aktuális gondolatai határozzák meg a cselekedeteit, csakhogy félóránként mást gondol. Úgy érzem, minden szakítással egy kicsit messzebb kerülök tőle, és van úgy, hogy naponta kétszer szakít. Vagy olyan is, hogy félóránként. Jó lenne már véget vetni ennek, vagy így, vagy úgy.

Reggelente várni a busznál, aztán vagy jön, vagy nem, délután, meló után kibuszozni Örökösföldre, megvenni neki, ami éppen az eszébe jut, aztán Örökösről vissza, be a városba, majd haza Sóstóhegyre. Ő pedig egész nap nem csinál cserébe semmit, csak bejár ebédelni a nyanya tanyára (rég nem is elvárás, hogy csináljon bármit is, de hogy semmibe se nézi, amiket megteszek érte, az már nagy baj). Sajnálom, de lassan úgy érzem, hogy már nem bírom.