perverzió

Azon gondolkodtam, hogy a blogolás perverzió, legalábbis az az ága, amit én folytatok, biztosan. Még ennek a blognak az elődjén is próbáltam valahogy burkoltan fogalmazni, aztán az Egy átlagos fiatal férfi naplójában elszaladt velem a ló, most viszont már meg sem próbálom takargatni, hogy kiről mit gondolok, eleinte volt egy kis parám, hogy majd emiatt esetleg ez lesz, meg az lesz, mostanra viszont már pontosan tudom, hogy ezek miatt semmi nem lesz, ha munkaidőmben ilyeneket mondanék, rövid úton repülnék (volt már példa ilyesmire), de ezzel amúgy senkit nem zavarok, a fele társaságnak nincs is meg a szellemi kapacitása ahhoz, hogy agyilag lekövesse, amiket írkálok (és most nem csak a “betegek”-re gondolok), meg különben is mindenki a mainstream média bűvöletében él (gy.k. tévézik kifulladásig), a blogírás meg amúgy is perverzió, a legtöbb találatom Pest megyéből van, szóval azok olvasnak, akik eléggé távol esnek a történésekről, jó tudni, hogy azt írok, amit akarok, másnap senki nem fog ezért pofán vágni. Néha ugyan kétségbe esek, hogy nemsokára belesavanyodok ebbe az életmódba, és akkor aztán végképp nem fogok tudni semmiről sem írni, de mindig eszembe jut valami mentőötlet, amit megpróbálok jól-rosszul leírni. Most leginkább a játék-témán vagyok rajta, de próbálom úgy csinálni, hogy ebbe a blogba a legkevesebb unalmas technikai részlet szivárogjon át belőle. Jelenleg így érzem magam (a 13.-ai dátum ellenére):

IYrEimG