baby boom

Nem a legfontosabb hír, de a napokban megszületett a kis unokahúgom, akit a családom legnagyobb megrökönyödésére egy régebbi posztomban kis kurvának neveztem. Leginkább azon voltak kiakadva, hogy lehet lekurvázni valakit, aki még meg sem született, én pedig mondtam nekik, hogy, hát, ilyen a humorom. Nem is rossz ötlet, hogy amit nem kapunk már meg a szülőktől a két szép szemünkért, kihúzzuk belőlük az unokák által. (Egyébként ma a szakkörben hallottam egy másik sztorit is, ott a skizó nagymamát pumpolják pénzzel, szedik el a nyugdíját/fizetését, jelenleg ott tart, hogy “kinyírja magát”.)

Na, mindegy, én pedig most azzal húzom anyámat, hogy “ráállok én is a pulyagyártásra”, csak mondja meg, hogy hányat csináljak, azon már ne múljon, szerintem ennyit még én is tudok, most a legjobban azon van fennakadva, hogy azt mondom, hogy a kész pulyákat majd “leadom neki”, ez már nem tetszik neki annyira. Mondtam neki, hogy Anikótól tanultam, magát a szót is, hogy “leadni”, egy csomó mindenre használja, meg az eljárást is, hogy hogy varrjuk a szülők nyakába a pulyáinkat. A pulyacsináló sapkám már megvan hozzá, íme, így nézek ki benne (készen egy jó kis pulyagyártásra):

pulya

Megemlíteném még, hogy volt egy kis csere a fejlécképek között, találtam egy Anikóra eléggé hasonlító rajzot, a másik rajz meg rám hasonlít, mintha régebben a miskolci egyetemi könyvtár előtt állnék cigivel a hóesésben (volt ilyen). Mind a két képet Michael Cho rajzolta, vagy festette, nem tudom, hogy csinálta, de ezáltal megjavította az életszínvonalamat, ahogy Bada Dada mondaná.

százezer

Már megszokhattátok, hogy minden ötödik posztban ünneplek valamit, most éppen azt, hogy a blogjaim most érték el kb a százezredik oldalletöltést. És felhasználom az alkalmat arra, hogy még egyet rúgjak a freeblogba, vagyis a hullájába, mert már jó ideje nem lehet elérni semmi tartalmat, és még véletlenül sem szóltak, hogy hé, ti hülyék, sürgősen exportáljátok ki a tartalmat, mert nyom nélkül el fogunk tűnni, hanem hitegettek, hogy “alkatrészre várunk” (ki az a hülye, aki ezt beveszi, ja, én), meg így, meg úgy, aztán most Runtime error és társai, pedig 1-2 dolgot még kisajtoltam volna abból a blogból.

Az abilifyról van szó, amiből mutatóba sem maradt semmi, csak amiket átvittem a postr-re, de mai szemmel nézve az a blog meg már kimeríti a botrány fogalmát, viszont ott fél év alatt sikerült elérni azt a forgalmat, amit az abilifyon 3-4 év alatt, és sokan szerintem ott csatlakoztak a történethez (néhányan meg végleg elmaradtak, sajnos, vagy nem sajnos, valaki sajnos, valaki nem). Ennek a blognak a forgalma enyhén elmarad a postr-es mögött, de csak azért, mert nincsen már Origó címlap, szóval, ha úgy vesszük, nem is.

Ez a Statcounter szerint olyan 50-70 egyedi látogatót jelent naponta, szóval a látogatószám lassan felfelé stagnál tendál. Az AWStats szerint viszont ennél jóval több, de ebbe beleszámít minden robot, meg féreg, meg ki tudja még mi, szóval legyünk csak szerények. Mindenesetre érdekes, hogy tökéletesen mást mér a két számláló. Mondjuk jelentős visszatartóerőt képviselnek ezen a blogon a játékos írásaim, úgy vettem észre, de “nem adhatok mást, csak mi lényegem”, vagyis ami éppen foglalkoztat. Ennek a levét mostanában a Facebook oldal olvasói isszák meg, mert főleg játékos posztokat rakok ki, mivel azokhoz legalább van kép. 🙂 Na, jó, megígérem, hogy a legközelebbi ünneplés Halloweenkor lesz a blogon, főleg, ha addigra lesz új design.

Interactive Fiction

Ezt a bejegyzést csak azért írom meg, hogy látszódjon, milyen sokoldalú vagyok. Játékról lesz szó, úgyhogy most az arra érzékenyek takarják el a szemüket. Pontosabban interactive fictionról, amit Mo-n már régen nem csinál senki, és azt mondják rájuk, hogy “szövegbegépelős kalandjáték”-ok. Angol(szász) nyelvterületen ennek eléggé komoly hagyománya (és szakirodalma) van, létezik az IF Theory Reader nevű könyv, néhány helyen fent van pdf formában is, ebben úgy diskurálnak a témáról, mintha valami irodalomelméleti téma lenne. Egyébként jobb helyeken az is, régebben olvastam valakiről, aki konkrétan ebből írta a doktori disszertációját, vagy mijét. Ezzel ma Mo-n úgy vágnának ki egy magyar tanszékről, mint macskát sz*rni, csak a kontraszt érzékeltetése miatt mondom. Magyarországon aki nem fogalmaz érthetetlenül, nem depressziós, nem tördeli vers formába a nyomorát, az biztosan nem számít kortárs irodalomnak.

Mindegy, irodalom, vagy sem, már egy ideje érdekel az interactive fiction téma, persze végigjátszani a legritkább esetben sikerül az ilyen játékokat, türelem/leírás híján. És most visszakanyarodnék oda, ahonnan elindultam jó sok évvel ezelőtt, van egy Adrift Generator nevű program, amivel ilyen játékokat lehet létrehozni, és játszani. Egyébként a legtöbb ilyen játékhoz létezik egy interpreter (fordító), ami lejátssza a játékfájlt. Most nem akarom elsorolni az interactive fiction-ök világában tett kalandozásaimat, hanem konkrétan egy játékot akarok bemutatni, amit tavalyelőtt Halloweenkor játszottam, az is a címe, hogy All Hallows Eve, ami magyarul annyit tesz, hogy Halloween.

A főhős, a kis 12 éves Timmy Rowlins zombi-nindzsa-macskának öltözik, és elindul oda, ahova ilyenkor Halloweenkor szokás, mit tudom én, édességet gyűjteni. De találkozik egy a szomszédságában lakó gonosz boszorkánnyal, aki valódi élőholttá változtatja, és addig nem változik vissza, ameddig a banya vissza nem változtatja. De mivel a boszorkány megígérte neki, hogy soha nem változtatja vissza, nincs más választása, mint szerelmi bájitalt keverni neki, hogy megtegye neki azt, amit kér. (Eee, nem azt.) A játék egy helyen hibá(d)zott, én ezt kijavítottam, és feltöltöttem az Adrift interpreterrel együtt ide. Hajrá. 🙂

all

Ha nem menne a játék, az csakis a nyelvi beállítások miatt lehetséges, a következőket kell megtenni ennek érdekében: Start menü -> Vezérlőpult -> Dátum-, idő-, nyelvi és területi beállítások -> További nyelvek telepítése -> Speciális, itt ki kell választani az angol (egyesült államokbeli)-t, és újra kell indítani a szg-t. Tudom, hogy ez az egész ügy nagyon keveseket érdekel, de lehet, hogy ma unalmamban leírom a végigjátszást is. Végigjátszás (fehérrel):

SING TOAD, W, SHAKE BUSHES, GET BEETLES, W, LOOK AT GRASS, GET CAULDRON, E, SPLASH WATER INTO CAULDRON, READ BOOK, PUT TOAD EGGS INTO CAULDRON, THROW THE PURPLE BEETLES INTO CAULDRON, W, THROW LOVE POTION AT WITCH (Witch nagy betű).
Ennyi volt, mese volt, lehet még a játékban nézelődni, meg beszélgetni egy kicsit a tárgyakról, ezeket itt nem írtam le, pl ASK OLD LADY COOT ABOUT CAULDRON, bár túl sokat nem segít, de legalább lehet egy jót röhögni.

koffeinháború

Mostanában reggel úgy megyek a munkába szakkörbe, hogy már gőzöl a fejem a koffeintől, aztán már nem kell, csak szinten tartani magam. Aztán ezt a gyakorlatot folytatom délután a Fehér Egérben, meg itthon is lefőzök vagy 2-t. Kosztolányi Dezsőékről volt tudható, hogy úgy buliztak éjszaka, hogy nem alkoholizáltak, hanem megittak vagy 9-10 “feketét”, és attól pörögtek. Én éjszaka nem iszok kávét, bár mondjuk, mi számít éjszakának, ugye, nagy kérdés, mert ha 3 körül felkelek, akkor már jön is a csöves kávé, és társai. A szüleim dugdossák előlem a kávét, úgyhogy csak akkor tudok főzni, ha kint felejtik, vagy előre bespájzolom magamnak. Most is vennék szívesen egy La Festa cappuccinót, ha nem költöttem volna el “stefi” sörre a pénzemet, és nem azt iszogatnám éppen. Szóval örökös harc, küzdelem a kávézás jogáért az életem. Ehhez még csak annyit tudok hozzátenni, hogy Szendi Gábor szerint egészséges, és kész. Meg különben is, minden 100 év feletti életkort megért emberről kiderül, hogy masszív kávéfogyasztók voltak világ életükben. A kávézásnál szerintem az az elv érvényesül, hogy “mindenre, ami jó, fogjuk rá, hogy káros”.

A szakkörben megint nem volt semmi érdekes, kivéve, hogy a kedvenc kollégám megkérdezte a szoc munkást, hogy “Editkém, te milyen gyógyszert szoktál szedni?”, ő pedig kissé megrökönyödve kérdezte, hogy “Miért, úgy látod, hogy szükségem lenne rá?”, egyébként a kérdés jogos, csak azért, mert ő ott az egyetlen egészséges ember, még szedhet valamit hobbiból, nem igaz?

dolgok

Ma nem történt semmi, azon kívül, hogy a szakkör végén megkérdezte E. hogy “Heló, hogy vagy?”, én meg mondtam, hogy fáradtan, kávé. Mostanában egyébként már akkor sem látni, amikor szünet van, de amúgy én sem megyek már közös szünetet tartani, szóval ő is el van tűnve, mint az aranyóra, meg én sem exponálom annyira magam.

Anikónak évek óta ez volt az első napja, amikor nem követelt tőlem semmit (a csöves kávén kívül), erre az volt a reakcióm, hogy először is nagyon megörültem, de aztán meg elkezdtem aggódni a mentális hogyléte miatt. Azóta sem telefonált, pedig ilyenkorra legalább már 3x szokott.

Meg még az van, hogy a blogom szépen teljesít a  http://blogok.info/ oldalon már napok óta, az előbb meg felkerült még a toplistára is, bár nem tudom, ott van-e még. Csodálom egyébként, mennyi vámpíros, farkasemberes, angyalos és egyéb fantáziaszülte történet van fent, minden tiszteletem az íróké, én biztos, hogy nem tudnék ilyesmit írni. Ami velem történik, éppen eléggé fantasztikus. Meg tudományos. Meg minden.

Egy kedves volt osztálytársam, aki ilyesmivel foglalkozik, megígérte, hogy hobbiból segít nekem egyedi designt csinálni, szóval az is várható lesz nemsokára. Mindig fellelkesülök, ha a blogom körül történnek a dolgok, aztán nem győzöm vedelni a grapefruitos sört, hogy lenyugodjak. Egyébként a designba, ilyen meseszerű, szürreális (na, ez a szó nem jutott eszembe egész hajnalban) dolgokat kértem, esetleg valami ilyesmit:

Pszichiátriaellenes tüntető Franciaországban
Fotó: Jean-Philippe Ksiazek

dobozos bor és csöves kávé

Anikó szerint “kezdünk kigyógyulni az alkoholból”, mivel egy ideje már nem iszunk “dobozos bort”, viszont holnapra kért magának tőlem “csöves kávét”. Ezeket a szakkifejezéseit általában le kell fordítani a beszélgető partnernek, ha ott vagyok én is, mert dobozos borról általában még senki sem hallott (valójában flakkonos), és csöves kávéról is szerintem csak kevesen (3 az 1-ben). Mostanában viszont nem hogy dobozos bort nem nagyon iszunk, hanem semmilyet, mert Anikó most már csak egri borra vágyna, azt meg sajnos jelenleg nem tudjuk megfizetni, illetve olyat hozatni.

Azt, hogy kezdünk kigyógyulni az alkoholból, az elmeorvosi szakértő sajnos még nem tudja, és “alkohol abúzusok”-ra (miért, több is van?) és tudathasadásos elmezavarra (schizophrenia paranoides) hivatkozva kéri a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésemet. Érdekes módon eddig még soha, sehol, senki nem állapította meg rólam hivatalosan, hogy alkohol problémáim lennének, viszont ez jó hivatkozási alap arra, hogy gondnokság alá tegyenek, mondjuk ilyen erővel a fél országot gondnokság alá tehetnék, én nem is tudtam, hogy akkora társadalmi bűnt követek el azzal, hogy megiszok egy sört, persze amikor ezzel fizetem a jövedéki adót, az nagyon jól tud jönni.

Valójában én úgy gondolom, hogy a bírósági tárgyalás csupán színjáték lesz, és mindenben az elmeorvosi szakértő véleménye fog érvényesülni. Ő amúgy leírta, hogy görnyedt vagyok, meg halkan beszélek, meg meg vagyok lassulva*, én viszont leírom, hogy ő egy hájas fasiszta, szorulásos antialkoholista inkvizítor, aki sunyin pislog a szemüvege mögül, és az összes bizonytalan válaszomra ugrik, és rögzíti a jegyzőkönyvében, tehát eleve rosszindulatú. Ha jól látom, a pénzügyekre ment rá, hogy én ne rendelkezhessek szabadon semmivel (ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog), gondolom reggel majd engedélyt kell kérnem a gyámomtól, hogy ezt, vagy azt a ruhát felvehetem-e. Mondjuk eddig is az volt, de hogy ezt törvény által kell rögzíteni, az egy kicsit abszurd.

Viszont érdekes módon nem javasolja a választási jogból való kizárásomat, és ezt külön feketével ki is emeli. Kösz, bazmeg, de inkább nem megyek szavazni, minthogy minden pénzkiadásomhoz külön kérvényt kelljen majd benyújtanom. Leírta még, hogy állapotomban javulás várható, úgyhogy 2 év múlva indokolt a felülvizsgálatom. Akkor meg MINEK TESZTEK GYÁMSÁG ALÁ B+, ERRE A 2 ÉVRE?!

  • nem tudom, minek a jegyzőkönyvekbe, meg az ambuláns lapokra az ilyen degradáló, dehonesztáló, és mégis irodalmiaskodó kifejezések, nekem is megvan róluk a véleményem, ezt mégsem kérem jegyzőkönyvbe venni, ez sokszor már személyeskedésbe csap át, pl külseje elhanyagolt, jól van, b+, legközelebb szólok a mentősöknek, hogy várjanak meg, amíg először megborotválkozok, nem?!

a legjobban utált

Ha van kedvenc kollégám, lennie kell legjobban utáltnak is. Néhányan pályáztak erre a címre, de mostanra, már kijelenthetem, hogy ezt a címet magasan Dadogi Zolika nyerte el. Nem elég, hogy dadog, még raccsol is, mondjuk ezzel még nem lenne semmi baj(?), de állandóan hazudozik, és sunyi módon vigyorog hozzá, ezt nevezi ő poénnak. Meg olyanokon poénkodik, hogy azt mondja nekem, hogy “Ázzon be a cipőd…” és szintén sunyi/ostoba mód vigyorog. Otthagyta a szintén ott dolgozó feleségét egy szintén ott dolgozó másik csajért, egy időben talán még versenyeztek is Dadogi Zolikáért, de amúgy meg a vak is láthatja, hogy legszívesebben Editke körül sündörög. Amúgy meg állandóan tömi a fejét, sokan dícsérik, hogy milyen jó, hogy nem hízik el, én meg csak egyfolytában arra tudok gondolni, te jó isten, mennyit szarhat egy ilyen állat. Számtalan visszataszító tulajdonsága van még, pl undorító módon tüsszent, és fújja az orrát, és teljes erőből odabasz az asztalra, amikor meglát egy legyet, mindegy, mindet most nem sorolnám fel. Szerintem egyvalakit szórakoztat igazán, méghozzá a barátnőjét, ő még vihog rajta, a legtöbben már levegőnek nézik, de ő nem veszi észre magát. Neki is most októberben lesz a gondnokságról szóló tárgyalása, esetében ez valamennyire érthető, de bármilyen idióta is, még neki sem kívánom, hogy vegyék gyámság alá. Azért rendes vagyok, nem?

mai termés

Kommentár nélkül:

A.k.a. Dr Kancsev Alexander, a nyíregyházi pszichiátria jelenlegi-, és Dr. Szabó Erzsébet, a volt intézményvezető főorvosa, akik tönkre kúrták az életemet...
A.k.a. Dr Kancsev Alexander, a nyíregyházi pszichiátria jelenlegi-, és Dr. Szabó Erzsébet, a volt intézményvezető főorvosa, akik tönkre kúrták az életemet…

És most jön(ne) a gondnokság alá helyezés:

http://www.origo.hu/itthon/20110715-gondnoksag-alatt-elo-emberek-magyarorszagon.html

Na meg még egy kis kultúra (ígérem, ezzel befejezem Márait):
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=0iZ5xrNhZ-k]

A Google már nem a barátom

Szóval így vasárnap reggel vázolnám a helyzetet az új – már nem is annyira új – bloggal kapcsolatban. A látogatószám nem sokkal, de elmarad az előző blogomhoz képest, ez napi 40-65 egyedi látogatót jelent a Statcounter szerint, körülbelül azokat szerintem, akik az előzőt követték. Ha belegondolok, ez elég sok, de szerintem még több lehetne, ha a Google méltóztatna szóba állni velem, ehhez viszont csak egy módszert ismerek, legyen sok linkem, viszont linkelni meg továbbra sem hajlandó senki. Még mindig nem szokás a skizofréniával turnézni, a skizofréneknek nincs semmilyen érdekvédelmi közösségük, továbbra is tetszésük szerint úgy bánhatnak velünk a pszichiáterek, ahogy nekik jól esik, és akár a cipőjük sarkát is belénk törölhetik. Senkit nem háborít fel a kizáró gondnokság intézménye, ami egyik ismerősöm szerint megfelel egy 6 éves gyerek szellemi színvonalára való degradálással, a kényszer, a szedálás tök norma, legalábbis itt, vidéken, az elektrosokkot is csak azért nem alkalmazzák már szerintem, mert nem EU-konform. Bátran lehet minket továbbra is fogyatékosnak, alacsonyabb rendű állampolgárnak, mutánsnak tekinteni, és kényszerrel elvitetni a hodászi internáló táborba.

Sajnos ezeknek a gondolatoknak sem lesz különösebb visszhangja, nem kerül már ki se a freeblog főoldalra (a freeblog végleg összeomlott, és már lehet, hogy ki sem tudom exportálni a blogomat, de ha ki is tudnám, nem nagyon mennék vele semmire), se az Origóra, talán ebből a szempontból nem volt jó húzás eljönni, ha eredményt akartam volna, maradnom kellett volna, vagy átmenni a blog.hu-ra esetleg, de nekem egy olyan blog kellett, amit tökéletesen tudok szerkeszteni, megkaptam, igaz, hogy pénzért, és így nem lát se a Google, sem pedig főoldal nincs. A “linképítés” pedig az esetemben tökéletesen lehetetlen, vegyük például a skizofrenia.lap.hu-t, vagy bármelyiket, tökéletesen szervilis, pszichiátria-központú linkek, épp, hogy ki merték linkelni a Száll a kakukk fészkére-t, de gondolom, azt is csak úgy, mint ami egyszer volt Amerikában, régebben…

Hát nem egyszer volt, hanem még mindig van, többek között Sötét Szabolcsban, a nyíregyházi pszichiátrián. A skizofréniával foglalkozó fórumokon, ha mégis akad 1-2, nem nagyon lehet reklámozni, mert nem nagyon szereti a fórumszabályzat, meg ezekre a fórumokra is alig jár valaki, és ha jár is, nem nyomasztják ezek a gondok, mert esetleg olyan környékről fórumoznak, ahol nem gond az ilyen állami erőszak, pl. Budapest. Tehát akkor marad ez a szűkebb réteg, aki ide jön, de általában ők sem azért, mintha érintettek lennének, hanem azért, mert jópofa vagyok. 🙂 Ezerszer megfogadtam pedig, hogy nem fogok velük többet foglalkozni, de nem kerülhetem meg, lévén, hogy most lesz október 18-án a gondnokság alá helyezési tárgyalásom, és erről még a szoc munkásom is úgy beszél (aki Edit), mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy pl. a fizetésem feléről automatikusan a gyámom fog rendelkezni. Szóval most meg vagyok lőve, mert nem igazán tudom hol felhívni a figyelmet ezekre az égbe kiáltó geciségekre igazságtalanságokra, nyakamon a tárgyalás, és még a játékommal se leszek kész addigra, hogy legalább azt a pofájukba tudnám nyomni…

Na, mindegy a face-n létrehoztam egy eseményt a következő szöveggel:

Jogtiprás napja, 2013. október 18.

A nyíregyházi pszichiátria feljelentett, mert összetörtem a területén egy postaládának álcázott PET palackot, és ezért kizáró gondnokság alá akarnak tenni, és ezzel egy 6 évesnek megfelelő ember szellemi szintjére degradálni. Szerintük ezért nem szavazhatok, a pénzemmel nem én rendelkezek, nem írhatok alá hivatalos papírokat, és lehetőség szerint a hodászi pszichiátriai elfekvőbe, avagy skizó-demens lágerbe akarnak bezárni. Ha működnének még gázkamrák, akkor meg valószínűleg oda.
ÉN MEG REMÉLEM, HOGY MINÉL HAMARABB HALOMRA DÖGLIK EZ A FASISZTA CSÜRHE.

A nikotinról

“A nikotin az újkori élet egyik legnagyobb ajándéka és legnagyobb csapása: az ördög találta fel, az unalom ellen, s az ember nem tehet semmit ellene, amíg unalom van a földön. Erős érméreg ez, s butít is. Valahányszor sokat cigarettáztam egy napon, hogy dolgozni tudjak, másnap félhülye vagyok és nem tudok dolgozni. Ezenfelül szorongásérzést, izzadást, szívdobogást és más, életveszélyes bonyodalmakat is okozhat életünkben. Nem lehet semmit tenni ellene. A dohányfüst valamilyen jótékony ködfátylat borít a világra; a pillanatok köznapi mámora ez a keserű boldogság és feledkezés – ki olyan erős, hogy lemondjon róla, vagy egy pillanattal elébb mondjon le, mint feltétlenül szükséges? Mert egy napon szükséges… A szív, a látóidegek, a gyomor, a belek, minden fellázad ellene. Akkor elhajítjuk a keserű csutkát, rögtön meghízunk, egészségesek, kövérek és boldogtalanok leszünk.

De addig! Mintha valamilyen gonosz s mégis boldogító ősanya keserű csecsét szopnánk naphosszat! S valami játék és méreg is kell az élethez; máskülönben csak egészség és gyakorlat, nem élet.”

Ez az idézet Márai Sándor Füves könyvéből való, eredetileg egy terjedelmesebb bejegyzést akartam írni a dohányzásról, de most csak annyit jegyeznék meg, hogy most már tényleg kurva drága lett. Az életemben a legjobb tanács, amit kaptam, a dohányzással kapcsolatos volt, és bámulatosan pofonegyszerű: ne próbáld ki, ne szokj rá! Körülbelül ezt a tudásmennyiséget tudom én is átadni a fiatalabbaknak, mert ha rászoktál, akkor már b@szhatod. Aztán mindig jön az: én majd erősebb leszek, mert nekem van akaraterőm… Na, persze. Jelenleg az van, hogy napközben, amikor rabszolgázok a szakkörben, tényleg meg is tudnám állni, viszont ha programozok, vagy írok valamit, akkor kávé, cigi alap. Egyébként a Márai-idézet a youtube-on is meghallgatható Törőcsik Mari agyondohányzott hangján. Csodás.
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=14srJfAv5dQ]