Hencegés

Apám tegnap beszélni akart Kancsallal, hogy úgymond nem szedem pontosan a gyógyszert(->Hodász), és hogy mi legyen, én meg szépen átsunnyogtam máma az addiktológiára, ami egy teljesen másik “műintézmény”, és Újvári doktornővel találtam szemközt magamat, aki átlátta a helyzet komolyságát, és szépen megkérdezte a dátumot (milyen év, milyen hónap, milyen nap, még jó, hogy a pontos időt nem kérdezte),  és megkérdezte hogy milyen városban vagyunk (Nyíregyházát mondtam kancsendzögrád helyett), és ezzel nagyon meg volt elégedve. Kábé úgy beszélt velem, mint egy idiótával, elég rossz ambuláns lapot nyomtattatott, de szerintem csak azt várta, hogy a sok negatív jelentéstartalmú latin szó hallatán mikor borítom rá az asztalt. Mivel ez nem történt meg, kedélyesen elbúcsúztunk, és bye-bye-t mondhatok kancsalnak, és a rossz emlékű pszichiátriának, helyette az addiktológiához tartozok. Eddig tartott a hencegés.