4 óra alvás Edittel

Kancsal ismét nagy hozzáértésről tett tanúbizonyságot. Elrendelte, ugyanúgy, mint évekkel ezelőtt, hogy 30 mg Abilifyt szedjek be REGGEL, persze egy 2 mg-os Rivo kíséretében. Az eredmény katasztrofális, de legalábbis siralmas. Ahogy reggel bementem a pszichiátriára, a főnővér rákérdezett, hogy “Úristen, mi van magával?” “Izé, csak egy kicsit fáradt vagyok… megyek iszok egy kv-t, utána meg dolgozni…” A nap közben/nap végén a teljesítményemre többen megjegyezték, hogy ez egy 0, és holnap akár be se jöjjek. Köztük volt Edit is (aki mégiscsak a “főnököm”), és megkérdezte, hogy eleget alszok-e, meg hogy nem szégyellem-e magam a mai nap miatt. Én egy kicsit vihogtam kínomban, majd önelégülten azt mondtam, hogy: “Nem.” Elmondom: az történt, hogy Edit egész nap mellettem ült, és ma munka közben többet aludtam, miközben Edit segített nekem dolgozni, mint Anikóval összesen. Ebből próbáltam néha viccet csinálni, de nem igazán volt vevő rá. Hiába magyarázta neki Edit 2 , hogy ez a “gyógyszerátállítás” mellékhatása, látszott Editen, hogy most legszívesebben valahova máshova kívánna engem.

Apáméknak meg az nem tetszik többek között, hogy hogyhogy utálom a sóstóhegyi házat. Hát, ez, mint már mondtam, elsősorban lakásblognak indult, és még most is ez a “fő cél”. Utálom, utálom, nincs mit megmagyarázni ezen. Valaki vagy szeret valamit, vagy nem. Ez, hogy úgy mondjam, teljesen szubjektív. És azt is utálom, hogy állandóan ismételgetnem kell magamat, egy kicsit kezd olyan érzésem lenni, mint – feltehetőleg – Varecza Lacinak, hogy hiába tépi a száját a Varecza-versfolyóval, soha, de soha nem történik semmi bizonyos ügyekben, hanem csak “egy lépést előre, kettőt hátra”, körülbelül.

Egyébként még a reinkarnációról: lehet, hogy nem is baj, hogy ez lesz itt az utolsó inkarnációja mindenkinek, de lélekre szükségünk van, ha valamit kezdeni akarunk magunkkal. De Anikó még mindig olyan “gépies”, hogy most nem tudom megállapítani, hogy 1. tényleg megsemmisült-e a lelke 2. volt-e neki egyáltalán. Valaminek lennie kellet benne, egy elaggott, öreg léleknek, és ebbe a megváltás-sztoriba is csak úgy keveredett általam (általunk, mert skizók között érzi jól magát, (ami rólam nem mindig mondható el:()). Most mi a faszt csináljak, sámán vagyok annyiban, hogy látomásaim vannak, és ha valaki szépen megkér, nagyjából értelmezni is tudom neki (ha nem cuccozom magam 30 mg abilify-jal), de az ilyen lélekgyógyászathoz, meg úgy általában a gyógyításhoz szart se értek, főleg nem ahhoz, hogy új lelket férceljek neki. Amúgy meg 15 mg Abilifyt vagyok hajlandó bevenni este, és punktum, EZ A A KIBASZOTT KANÁLCSÖRGÉS MEG A HALÁLBA IDEGESÍT, úgyhogy megyek is addig elszívok egy cigit, hogy lenyugodjak.

Ja, és nem is szívesen utazgatok az alsó világba, bár Babicz-cal a hatosból azt mondtuk már viccből, amikor megkínált a szivarkájával, hogy ez olyan, mint a mennyország, holott eddig azon vitatkoztunk a skizókkal, hogy ez a purgatórium-e, vagy már a pokol. Most valamivel jobb volt bent a klíma. Pali bácsi volt az egyetlen skizo (Babiczot leszámítva), “dobrigyeny”, “tovaris” + földön csúszkálás, ő már 39 éve nembeteg, és az állapotát tudathasadásnak hívja. Amúgy 14 éve nem járt már az alsó világban, mire most 2x is behozták, csak amíg itt voltam. Ja, meg volt egy predelírium, de ő se volt vészes, 1x fejelte meg a linóleumot, de komolyabb szimptómái nem voltak.

Most, hogy beszedtem a 15 mg abilifyt, a fenyegető 100 bejegyzés-és-bámulunk egymásra, elhúzódhat 2-3 százig is, csak nem lesz olyan velős, de az is lehet, hogy abba se hagyom, meg az is, hogy lesüllyed az abilify blog színvonalára, de akkor nem tom , mit csinálok… ja, de azért sejtem…

Amúgy most már 2 trükköt is tudok, az egyik a szavazós-kérdőíves (5:4 Editnek, ez már talán-talán a végleges), a másik meg az, ha azt állítom magamról, hogy én egyedül vagyok “Jézus második eljövetele”, akkor már hozzám is szólnak vagy 2-en… A Szegény lányok bejegyzést meg, ahogy látom, érdemtelenül keveset olvassátok, pedig fél éjszakám ráment, persze nem rossz, de ennek is az első változata is jobb volt. Erről jut eszembe, LiteraGeek is visszajöhetne, nem vagyunk már gyerekek.

Isolde meg újabban kimoderál, persze milyen segítséget is várhatna az ember egy pszichiátertől…

“Lehetne tanulmányozni, hogy miért lesz az ember pszichiáter, hogy milyen emberek lesznek pszichiáterek. Ugyanúgy, mint ahogy azt is lehet tanulmányozni, hogy milyen emberek lesznek pszichotikusok. Meg kellene vizsgálni, hogy ez genetikailag öröklödik – ha például van egy pszichiáter a családban, akkor lesz-e még egy, ikrek közül mindkettő pszichiáter lesz-e vagy csak az egyik -, és lehetne keresni olyan orvosságokat, amelyek meggyógyítanák az embert, aki pszichiáternek kívánja nevezni magát. Meg lehet-e gyógyítani egy pszichiátert, vagy ugyanaz a helyzet, ami a pszichotikusokkal, azaz, ha valakire rásütik, hogy pszichotikus, akkor azután mindig annak tekintik?” – Feldmár András, A tudatállapotok szivárványa, 22. oldal