Egyék meg

Megszállt az Isteni Szeretet Szelleme, és mostanra már mindenkivel ki tudok jönni az osztályon, legyen az beteg/ápoló/nővér/adminisztrátor, az egyedüli, aki akadékoskodik, az Kancsal*, az intézményvezető. Csak egy kissé – nem győzöm hangsúlyozni -, hogy unalmas, és a tkm kivan, mivel már a 4. hétben járunk hölgyeim, és uraim, És Kancsal még mindig Hodászról motyorászik, bár egyre kevesebb meggyőződéssel, na meg a szüleim szőröznek néha. Igen, 1x még anyám (na, mármint a régi anyám) is bent volt, méghozzá pontosan a 3. hét 3. napon. (Azt akarta tőlem megkérdezni, miért szakítottam el a kínai táskájának a szíját.) Az, hogy saját felelősségre hazavigyenek, fel sem merül, ezt ez a 3 főizé (anyám, apám, Kancsal) főzte ki, hogy tartsanak itt lehetőleg minél tovább, esetleg onnan pateroljanak tovább a gerontopszichiátriára. Azt nem tudom, mennyi volt a borítékban, mert apám azt mondta, hogy “semmi közöd hozzá” (mármint nekem). Hát ha ők főzték ki, süssék meg, és egyék is meg amit főztek, mert kint vannak (vagy lehet, hogy már csak voltak) az Origón, mindenki okulására. De ez nekem elég(tétel). Persze arról fingjuk sem volt, hogy 1 blog mire jó/való, Kancsal is csak annyit kérdett, nincs-e bent nálam valami internetképes cucc, apám/anyám meg folyamatosan hülyének néz annak ellenére, hogy egyetlen bejegyzésem – mondjuk így – szellemességét sem bírnák reprodukálni soha az életben. (De még egy következőben sem, annyi a lemaradásuk hozzám képest agyilag.) A pénz meg nem minden, korántsem. Persze senki sem lehet próféta a saját hazájában, ezt tudjuk, és k…. nagy közhely is, de hát ez van.

  • A barátnőm nevezte el Kancsalnak, érzésem szerint azért, mert félrediagnosztizálta a betegségét, mert amikor terhesen a vonat alá akart lépni, egy isteni sugallatott hallott, hogy “Ne tedd meg!”. És ha Isten szól hozzád, persze skizofrén vagy, innen kedzve a barátnőmnek is +van a diagja + a gyógyszere hozzá, persze…