Még valamit útravalónak…

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=4mtfnfQoAco&w=420&h=315]

Azt hiszem, meggyógyultam. itt volt egy túl nyálas kis sor, amit ki is töröltem  Egyébként meg ha valami módon összejönne, amit akarok, kizárólag nyálas bejegyzéseket fogok ide írni, úgyhogy sok jóra ne számítsatok. 🙂 A Totem és tabut egyébként én sem bírtam végigolvasni, mert nem tudtam, hogy nevessek-e, vagy sírjak rajta. Különösen “megfogott” ilyen szempontból a Patkányember című “műve”.

Mária országa

Ma roppantul egyedül voltam, és nagyon magányos. Nagy magányomban mégis sikerült beszélnem Mária Magdolnával, mert kiderüt, hogy ő is én voltam. Mindegy, kaptam róla egy igazolást, hogy nem vagyok bolond, csak egy kicsit mesüge.

De a ti megváltásotok is megvolt, mesügék, Jézus Krisztus másodsszorra Zsolnai Gáborné, vagyis Demeter Anikó alakjában jött el közétek. Női test, női lélek, nincs semmi átbaszás, én csak egyengettem az útját a Sátán praktikái ellenében. Ezért választott engem, mert félt, hogy megint magára hagyjátok. Hát, magára hagytátok. Higgyétek el, nem is olyan mesüge, mint ahogy lefestettem. De csak így lehetett róla elterelni a gyanút. (Éhes disznó makkal álmodik, mi, fiúk?!)

Futottak még katgória:

Barack Obama, antikrisztus

Villás Béla, Sátán

The end

Legközelebb a hollywoodi álomgyárról, vagy inkább álomfeldolgozótól folytatjuk, + Villás Béla “ördögűzéseitől”. Jó éjszakát, és szép álmokat Mindenkinek!

 Ezt meg csak úgy:[youtube https://www.youtube.com/watch?v=HO1OV5B_JDw&w=560&h=315]

Ezt amúgy E/1 figyelmébe is ajánlom, de a képek is magukért beszlnek. Most jut eszembe, hogy “hirtelen” elkezdték “megcsinálni” a Majmok bolygója folytatását. Hát nem “véletlen” egybeesés? Anyám meg Villás Bélát “hallgat” éjjel-nappal, szóval hogy is van ez? Ja, Villás Béla hazudik, mintha könyvből olvasná. De úgy hazudik, hogy a mondanivalója kb 90%-a igaz, éppen csak a lényeges kérdésekben nem mond igazat. Én nem tudok többet felajánlani, csak 95+ %-ot, de ez is több, mint az övé. Lényeges pontokban és szándékosan ráadásul sosem teszem. Amúgy nem is folytatom már innen, minek, mindent elmondtam, mindent ki lehet találni ennyiből is. Hát ez nem volt egy poénos bejegyzés “szori vagyok”. Nincs Nagy Poén, eleget játszottam itt a hülyét előttetek, most komolyan.

Jelentések Skizofréniából

Nem vagyok azért olyan kurva nagy Edit-fan se. Ezentúl rövidíteni fogok, minthogy 100x leírjam.)

E/1 (kicsi, de mégis nagy, tiszteletbeli skizo és J)

E/2 magyar-orsz, munkavezető, “szadista kápó”

E/3 ő most szabadságon van

És nekem mi a szerepem ebben az egészben? Júdás próféta áll előttetek, akinek évmilliárdok óta előszür leszakadt a kötele, vagyis a köntösének az öve. Szokták mondani, hogy minden voltam, csak akasztott ember nem, hát nálam a dolog fordítva áll. Ledolgoztam a sok milliárd éves karmámat százötven valahány bejegyzésben.

Én vagyok isten, Júdás próféta, és csak egy a megváltók közül. Magamat árultam el a leghamarabb, és legtöbbször. De a legbüszkébb mégiscsak arra vagyok, hogy én vagyok a sóstóhegyi sámán. Nem igaz, Táltos uraim? Kérem, ne hagyjanak tévedésben itt. :Đ

Szóval, vigyázzatok Ti is, mert a “karma szájbabasz”.                      

 

Félreértés történt

Edit, Te kérdőn néztél rám, én meg bólintottam, emlékszel? Ez ősi skizó nyelven, főleg dohányzás közben, mivel Te ciginyelven nem értesz (vagy mit tudom én), azt jelenti, amire Gyurcsány Ferenc azt mondaná: “Csináljuk meg!”. Én megtettem a magam részét, Anikó új barátra lelt a szentséges 4-es sz. eszpresszóban. Csak ennyit akartam most mondani, mivel e-mailre nem válaszolsz, ezért itt írok, de jobban is teszed, mert figyelik. Ja, ma nem basztam be, jó fiú voltam. Csak mármint szociális szempontból gondoltam, hogy érdekel. Pedig lenne egy ajánlatom. Azért a keleti srácok is tudtak valamit (ha már a nyugati vallás is a saját farkába harapott): 

Csak mivel nyugaton a megváltás megtörtént – de türelmetlenek vagytok – de gondolom, hogy keleten a helyzet még változatlan. Egyébként a face-n már megírtam, csak kitöröltétek, hogy addig lesztek, ameddig vagyok, és utána jön az utolsó inkarnáció, amikor is valószínűleg ilyen kurvára fog esni az eső, mint most, és akkor fognak jönni, de Edit még fiatalabb, gondoljatok csak bele. Van mit tanulnunk egymástól. + unatkozok egyedül. Ja, annyit kifelejtettem, hogy ha jót akartok magatoknak, előre csináljátok meg az életterveteket, de ne valami baromságot.

Edit, egyszer halottam, amikor megbicsaklott az a szép magyar női hangod, és… engem nem zavar, éngemet az se érdekel, ha dinoszauruszokkal keféltél. Különben ha csináltál volna egy postr regisztrációt, már rég meghívtalak volna Téged is (csak akkor még azt hitted, hogy beteg vagyok). Beteg a világ, + kell gyógyítani. (Tudod, mint azokat a gyönge kis madarakat, amit én arra teremtettem, hogy uralkodjatok felettük, de hát, Te tudod :)) Amúgy meg “nem erőszak a disznótor”.

Olvasmányok, Editnek, hozzám

  1. ajánlott: Sigmund Freud: Totem és tabu

  2. KÖTELEZŐ:

HÁROM JÚDÁS-VÁLTOZAT

There seemed a certainty in degradation.
T. E. Lawrence: SEVEN PILLARS OF WISDOM CIII.

Kis-Ázsiában vagy Alexandriában, keresztény hitünk második századában, amikor Baszileidész azt hirdette, hogy a világmindenség bolond angyalok vakmerőn vagy gonoszul rögtönzött műve, Nils Runeberg a gnosztikusok egyik titkos társaságát irányította volna, különleges intellektuális szenvedéllyel. Dante talán tüzes sírba fektetné; neve Satornilus és Karpokratész mellett a jelentéktelenebb eretnekek számát növelné; az apokrif Liber adversus omnes haereses őrizné beszédeinek néhány szitkokkal teli töredékét, vagy azok is megsemmisültek volna, amikor egy szerzetesi könyvtárat pusztító tűz prédája lett a Szüntagma utolsó példánya. Isten azonban a XX. századot és Lund egyetemi városát jelölte ki neki. Itt jelentette meg 1904-ben a Kristus och Judas első kiadását, 1909-ben pedig főművét, a Den hemlige Frälsaren-t. (Ez utóbbinak német fordítása is van, Emil Schering adta ki 1912-ben; a címe: Der heimliche Heiland.)

Mielőtt megpróbáljuk elemezni ezeket a műveket, hangsúlyoznunk kell, hogy Nils Runeberg, az Országos Evangéliumi Szövetség tagja, mélyen vallásos ember volt. Párizsi, sőt még Buenos Aires-i irodalmi körökben is könnyűszerrel ismét előállhatna egy irodalmár Runeberg tételeivel; ilyen körökben ezeknek a tételeknek a hangoztatása csak a felszínesség vagy az istenkáromlás hasztalan és léha megnyilvánulása volna. Runeberg számára ezek a tételek jelentették a kulcsot a teológia egyik fő misztériumának megfejtéséhez; őneki mindez elmélkedés, elemzés, történelmi és filológiai viták tárgya, büszkeség, öröm és rémület forrása volt. Ezek töltötték be és ezek kötötték gúzsba az életét. Aki átfutja ezt a cikket, nyomban észre kell vennie, hogy csakis Runeberg végkövetkeztetéseit tartalmazza, sem a dialektikáját, sem a bizonyítékait. Bizonyára azt is megjegyzi valaki, hogy a végkövetkeztetés kétségtelenül megelőzte a “bizonyítást”. Ki adja bizonyítékok keresésére a fejét, ha nem hisz abban, amit bizonyítani akar, vagy nem szívügye annak hirdetése?

A Kristus och Judas első kiadásában ez az ellentmondást nem tűrő mottó olvasható, melynek értelmét évek múlva maga Nils Runeberg tágította ki iszonyatos mértékben: Nemcsak egyvalami, hanem minden hamis, amit a hagyomány Iskarióti Júdásnak tulajdonít (De Quincey, 1857). Valami német gondolkodó nyomán De Quincey arra a következtetésre jutott, hogy Júdás csak azért árulta el Jézust, hogy így kényszerítse istenségének kinyilvánítására, és hogy nagy felkelést robbantson ki a római elnyomás ellen; Runeberg viszont metafizikai természetű magyarázatot javasol. Ügyesen azzal kezdi, hogy rávilágít Júdás tettének fölöslegességére. Kijelenti (mint Robertson), hogy a mester naponta prédikált a zsinagógában, és csodákat művelt ezres tömegek előtt, ezért az ő azonosításához nem szükséges egy apostol árulása. Pedig megtörtént. A Szentírásban nem lehet hiba, arra még gondolni se lehet; arra meg még kevésbé, hogy a véletlen is közrejátszhatott a világtörténelem legfontosabb eseményében. Ergo, nem volt véletlen Júdás árulása; előre elrendelt cselekedet volt, megvan a maga titokzatos helye a megváltás menetében. Runeberg így folytatja: az Ige, amikor testté lett, az általános létből a térbe került, az örökkévalóságból a történelembe, a határtalan boldogságból a változásba és a halálba; hogy az emberiség méltó legyen erre az áldozatra, az kellett, hogy valaki, minden ember nevében, ehhez méltó áldozatot hozzon. Iskarióti Júdás volt ez az ember. Júdás volt az egyetlen az apostolok közül, aki megérezte Jézus titkos istenségét és rettentő tervét. Az Ige halandóvá süllyedt, így Júdás, az Ige tanítványa is árulóvá süllyedhet (ami minden bűnök legaljasabbika), és az örök tűzre kerülhet. A földi világ az égi világot tükrözi; a föld alakzatai az ég alakzatainak felelnek meg; bőrünkön a foltok örök csillagképek térképei; Júdás valamilyen módon Jézust tükrözi. Ezért a harminc ezüstpénz és a csók; ezért az önként vállalt halál, hogy még jobban rászolgáljon a Megvetésre. Így magyarázta Nils Runeberg a Júdás-rejtélyt.

Egyik vallás teológusai sem fogadták el. Lars Peter Engström azzal vádolta, hogy nem ismeri vagy mellőzi a hiposztatikus egységet; Axel Borelius azzal, hogy felújítja a doketisták eretnekségét, akik tagadták Jézus emberségét; Lund szigorú püspöke pedig azzal, hogy ellentmond a harmadik versnek a Szent Lukács evangéliuma huszonkettedik részében.

A sok egyházi tiltakozás hatására Runeberg átírta könyvének egyes részeit, és módosított tanain. Átengedte ellenfeleinek a teológiát, ő maga pedig közvetett erkölcsi érveket keresett. Elismerte, hogy Jézusnak, “akinek megvoltak a Mindenhatósággal járó jelentős erőforrásai”, nem volt szüksége emberre az emberiség megváltásához. Aztán cáfolta azokat, akik azt állítják, hogy nem tudunk semmit a rejtélyes árulóról. Tudjuk – mondta -, hogy ő volt az egyik apostol, a mennyek országának hirdetésére, betegek gyógyítására, poklosok tisztítására, halottak feltámasztására és ördögök űzésére kiválasztottak egyike (Máté 10,7-8; Lukács 9,1). Az olyan férfiú, akit így kitüntetett a Megváltó, megérdemli, hogy a leghelyesebben értelmezzük tetteit. Ha kapzsiságnak tulajdonítjuk a vétkét (ahogy néhányan teszik, János 12,6-ra hivatkozva), a leghitványabb indokkal is beérjük. Nils Runeberg szerint egészen más indoka volt: a túlzott, már-már határtalan aszkézis. Az aszkéta, hogy Istent dicsőítse, megalázza és sanyargatja testét; Júdás a lelkével tette ugyanezt. Lemondott a becsületről, a jóságról, a békéről, a mennyek országáról, mint mások – kevésbé hősiesen – az élvezetről.[1] Szörnyű józansággal előre megfontolta vétkeit. A házasságtörésben van valami gyöngédség és önfeláldozás; a gyilkosságban bátorság; a szentségtörésben és az istenkáromlásban bizonyos sátáni fény. Júdás nem engedte, hogy akármilyen erény is beszennyezze ezt a két bűnét: a bizalommal való visszaélést (János 12,6) és az árulást. Roppant alázatossággal járt el, méltatlannak érezte magát arra, hogy jó legyen. Pál apostol azt írja: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék (I Kor. 1,31); Júdás a poklot kereste, mert elég volt neki az Úr boldogsága. Úgy gondolta, hogy a boldogság, mint a jóság is, isteni sajátság, és nem szabad, hogy emberek bitorolják őket.[2]

Sokan felfedezték, post factum, hogy Runeberg eleinte még megalapozottnak tetsző gondolatmenetében már ott rejlik későbbi különcsége, és hogy a Den hemlige Frälsaren csupán a Kristus och Judas elfajult vagy elkeseredett változata. 1907 vége felé Runeberg befejezte és kijavította a kéziratát; majdnem két év telt el, mire nyomdába adta. 1909 októberében jelent meg a könyv Erik Erfjord dán hebraista (homályos, már-már érthetetlen) előszavával, és ezzel az álnok mottóval: A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt (János 1,10). Maga a gondolatmenet nem bonyolult, bár a végkövetkeztetés rettenetes. Isten azért alacsonyította emberré magát – magyarázza Nils Runeberg -, hogy megváltsa az emberiséget; feltételezhetjük, hogy az általa hozott áldozat teljes, tökéletes és hiánytalanul érvényes volt. Istenkáromlás lenne, ha csak arra korlátoznánk a szenvedését, hogy egy délután meghalt a keresztfán.[3] Ha azt állítjuk, hogy ember volt és vétkezni képtelen, ellentmondásba keveredünk; az impeccabilitas és a humanitas fogalma nem egyeztethető össze. Kemnitz elismeri, hogy a Megváltó fáradtságot, nyugtalanságot, éhséget és szomjúságot érezhetett, fázhatott; akkor azt is elismerhetjük, hogy vétkezhetett, eltévelyedhetett. “Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos! Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” (Ézsaiás 53,2-3.) Ez a híres textus sokak szerint jövendölés a megfeszítettről, halála órájáról; mások (például Hans Lassen Martensen) szerint az általában Jézusnak tulajdonított szépség cáfolata; Runeberg szerint pedig pontos prófécia – nem egy pillanatra, hanem az időben és örökkévalóságban elkövetkező egész szörnyű jövőre vonatkozón – a testté lett Igéről. Isten hús-vér ember lett, de ember az aljasságig, a megvetésig és a mélységekig. Hogy megváltson bennünket, a történelem kusza hálóját szövő sorsok akármelyikét választhatta volna. Lehetett volna Nagy Sándor vagy Püthagorasz, Rurik vagy Jézus; de a legalantasabb sorsot választotta: Júdás lett.

Hiába látott napvilágot ez a felfedezés Stockholm és Lund könyvesboltjaiban. A hitetlenek a priori ízetlen és mesterkélt teológiai játéknak tartották; a teológusok még csak figyelemre se méltatták. Runeberg úgy érezte, hogy ez az egyetemes közöny csodálatosképpen igazolja a felfogását. Isten rendelte el ezt a közönyt; Isten nem akarta, hogy fény derüljön szörnyű titkára a földön. Runeberg megértette: még nem érkezett el az idő. Úgy érezte, ősi isteni átkok tornyosulnak fölé. Eszébe jutott Illés és Mózes, akik elfedték arcukat a hegyen, hogy ne lássák Istent; Ézsaiás, aki megrémült, amikor szemeit Őrá emelte, kinek dicsősége betölti a földet; Saul, aki megvakult a damaszkuszi úton; Simeon ben Azai rabbi, aki meglátta a paradicsomot és meghalt; a híres varázsló, Viterbói János, aki beleőrült a Szentháromság látványába; a midrások, amelyek undorodnak az istentelenektől, kik szájukra veszik Isten Titkos Nevét, a Sem Hamephoras-t. Vajon ő nem vétkes ebben a sötét bűnben? Nem a Lélek káromlása ez, ami soha meg nem bocsáttatik (Máté 12,31)? Valerius Soranus meghalt, mert elárulta Róma titkos nevét; milyen végtelen büntetés lesz az övé, amiért felfedte és elárulta Isten rettenetes nevét?

Álmatlanságtól és szédítő dialektikától részegen bolyongott Nils Runeberg Malmö utcáin, hangosan könyörögve, hogy adassék meg neki a kegy, hadd osztozhasson a poklon a Megváltóval.

Egy megpattant ér okozta a halálát 1912. március elsején. Az eretnekségek kutatói talán emlékeznek majd rá; a Fiúról szóló és már teljesnek tetsző elméletet megtoldotta a gonoszság és a balsors bonyodalmaival.

1944

Karsai Gábor fordítása


A jegyzet számára kattintva térhet vissza a szöveg megfelelő helyére.

[1] Borelius gúnyosan kérdi: Miért nem mondott le a lemondásról? Vagy arról, hogy lemondjon a lemondásról?
[2] Euclydes de Cunha, egy olyan könyvben, amit Runeberg nem ismert, feljegyezte, hogy a canudosi eretnekek vezetője, António Conselheiro számára az erény “majdnem istentelenség” volt. Az argentin olvasó talán emlékszik hasonló részletekre Almafuerte munkájában. A Sju Insegel című szimbolista lapban Runeberg egy leíró költeményt közölt A titkos víz címen. Az első versszakokban egy lármás nap eseményeiről olvashatunk, az utolsókban egy jeges tó felfedezéséről; a csendes örök víz csillapítja hasztalan erőszakosságunkat, valahogy engedi, majd feloldja és sugalmazza a költő. S így fejezi be: az erdő vize boldog; mi gonoszok és szenvedők is lehetünk.
[3] Maurice Abramowicz írja: “Jésus, d’après ce scandinave, a toujours le beau rôle; ses déboires, grâce à la science des typographes, jouissent d’une réputation polyglotte; sa résidence de trentetrois ans parmi les humains ne fut, en somme, qu’une villégiature.” A Christelige Dogmatik harmadik függelékében Erfjord visszautasítja ezt a kitételt. Isten megfeszítése nem zárult le – jegyzi meg -, mert ami már egyszer megtörtént az időben, az szüntelenül ismétlődik az örökkévalóságban. Júdás most is kapja az ezüstpénzeket, most is csókolja Jézust, újból és újból szétszórja a tallérokat a templomban, s azóta is hurkolja a kötelet a vér mezején. (Állítása igazolására Erfjord Jaromír Hladík Az örökkévalóság védelmében című művéből idézi az első kötet utolsó fejezetét.)

Ennyi lenne mindössze. Ha már nem hiszek többé a “jó”-ban, vagy nevezzük bárhogy, teljes mértékben igazat adok LiteraGeeknek, kizáró gyámság alá helyeztetem magam, és húzok hodászra a testvéreim közé.

USA

Gondolom, nem kerestétek fel Fülesden a Keresztanyut, ezért hát nagy vonalakban vázolnám az elméletét: hát, szóval, hogy is mondjam, szóval tehát ő volna az antirobi, mivel hogy beülteti a bogarat az emberek fülébe, hogy itt mindent szabad, még néger elnököt is (bocs, tesó, mi így mondjuk), aztán a kezében összpontosul mindenfajta hatalom, és nincsenek már ruszkik se, hogy megállítsák, de gondolom ezzel arab, japán, kínai, kubai, etc testvéreink is csak egyet tudnak érteni, szóval oda is kéne már egy normálisabb demokrácia-féle. Ígérem többet nem fogok politizálni, nos, nem nagyon, csak ha valami mondjuk nagyon bassza a csőrömet, mint ez a trafikálás.

  • azt nem tudom, hogy miért nem látják az amcsik, hogy a SEMMIRŐL szavaznak, 2 lehetőség van, de mind a kettő közül bármelyik ugyanazt csinálja végül. Ez nekik a “demokrácia”. Sirály.