Amúgy meg 2

kurvára alacsony itt a nézettség, pedig ez tuti valóságsó, én kiszenvedek miattatok itt a pszichiátrián, Ti meg basztok ide egy sort is írni, jóformán LiteraGeekkel társalgok. Nem akarom én lenyomni az Éjjel-nappal Budapestet (vagy mit), de arra az 1% skizóra, vagy érintettre azért számítanék, tudtommal jelenleg ez az egyetlen élő (és nem zárt) skizo-blog, még ha egy kicsit be is int a gyógyszerezésnek, mondhatni antipszichiátriai blog a pszichiátriáról. Ja, apámnak az az észbontó ötlete támadt most, hogy menjek a Thalassába, hát nem megyek, mert ott nem lehet inni, mellesleg ő is azt mondta, hogy minden nap piával alszik el, ami kimeríti az alkoholizmus egyik fajta kategóriáját. Minimum álszentség. Erre mondanák azt, hogy vizet prédikál? Faszom, tökre lelkiismereti kérdés (mint a vallás), ki mennyit piál/cuccozza magát, le lehet(ne) már szakadni a témáról!

Kati, bakker, még mindig nem írtam meg a Te bejegyzésedet…

Edit (a szoc munkás) szerint minden du itt “kockásodok” a gép előtt, pedig – mint tudjuk – Ő élőben szereti, mármint a beszélgetést, ezért nem is vállalta velem a közös “kockásodás”-t, pedig bizisten, ő az első szoc munkás, akivel hajlandó vagyok y/n-nél többet társalogni. Amúgy meg Edit csak szoc munkázzon, Kati anyu kereszteljen, Pisti termessze csak zözit, és szívja el, vagy adja el olyan nagy lóvéért, hogy fel tudja újítani a szobáját antik bútorokkal. Szóval mindenki csak csinálja azt amit szokott. Úgy látszik, az én számat is ki kell mosni szappannal, hogy ne írjak olyanokat, mint a tegnapi “inkriminált” bejegyzés, amit piszkozatoltam, de ha valaki nagyon azon van, szerintem úgyis előbányássza a Google segítségével. Fasz se tudja, hogy működik az internet, én csak itt nyomkodok, azt annyi. Na, a faszom belétek, mára ennyi, csendespihenő (de utána még lejövök olyan 3 körül is, szóval ha valaki erre jár, addig írhat… Kati anyu, ne izgulj, meglesz a bejegyzésed, de az nagyobb felkészülést igényel, mert fel kell hozzá túrni 1-2 régebbi blogomat is, de nem felejtettelek el, remélem Te se engem…

A legjobb barátok és az irodalom

Na, vonatkoztassunk el egy kicsit, hogy már réges-rég én vagyok a legrégebbi bentlakó a nyíregyházi pszichiátrián (it’s true), és hogy kitüntetést érdemelnék 1. ezért a veteránságomért 2. azért, hogy én szívom bent a legtöbb cigit (tegnap 4,5 doboz). Na, de ezt tényleg hagyjuk. Amiért írni akarok, ez a téma még “kettyós” állapotomban jutott eszembe, csak nem tudtam megírni, mert kiszorítottta a többi gondolat, például hogy a gondolat magyarul gondolja önmagát, és a gondolatok csak addig maradnak velünk, ameddig ők gondolják. Na, de ez is lejárt lemez.

Talán említettem, talán nem (fasse fogja visszaolvasni), hogy az oviban volt egy legjobb barátom, akit, hogy máshogy hívtak volna: Robi. Nahát ezzel a Robival katonákat rajzolgattunk, ahogy egy ilyen sziklás terepen halomra öldösik egymást. Nem is szólt ránk senki, mindaddig, amíg én ezt az örökös háborút az egyik rajzomban nem színesítettem egy, nevezzük így, szerelmi aktus ábrázolásával. Mert akkor kitört a parasztgyalázat, attól fogva asszem már nem is rajzolgattunk. Robit már akkor érdekelte, mi az az irodalom (pedig akkor még nem is dugott feminista irodalomelmélet-írókat :)), és én elmondtam neki: irodalom az ahol csak írni kell + írni…

Évekkel később találkoztunk újra egy angol tanfolyamon, majd a fősuli angol szakán. Akkor is jó barátok voltunk, de ő már nem emlékezett arra, hogy az oviban legjobb barik voltunk, és hát a fősulin kábé mind2en ugyanannyit ittunk, csak más-más bandában. Nem mondom, hogy nem volt átjárás a bandáink között, főként “sebesülteket nem hagyunk hátra” elv miatt (ami annyit tesz, hogy a részeg cimbiket nem hagyjuk a pácban). Naszóval írtam egyszer angolul egy Bert című novellát, ami 2 medvéről szólt (mondanom sem kell, hogy az erősebb medvét Robiról mintáztam, a gyengébbet, a “legjobb barátját” magamról). Nahát a novella arra ment ki, hogy egyszer csak egyedül marad a gyengébbik kismedve, és sehol sem találja az erdőben a legjobb barátja medvét, akire nagyon felnéz. Elkezd tehát össze-vissza császkálni, és egyszer csak egy békés tisztásra lel, ahol minden szuper, a közepén van egy házikó is, ahova végül beóvakodik, a kandallóban baratságos tűz, meg minden giccs, amit el lehet képzelni… és megtalálja a LEGJOBB BARÁTJÁT is! Annyi a probléma, hogy kicsit furcsa pózban fekszik a földön, és egy kicsit furan megkövült a tekintete. Itt és most nem ragozom tovább: a legjobb barátjából szőnyeg lett.

Szóval ez a Bert című novella valahogy a Robi kezébe került (kint felejtettem a padon, mittudomén), és ő minderre csak annyit mondott, hogy ő mindezt érti + kurva jó, de miért hívják a medvét Bertnek, és ráadásul miért ez a novella címe is. Én persze habláztam valamit a véletlenekről meg az alkotói szabadságról, de valójában úgy éreztem, hogy ő jobban nyomja ott a fősulin + az életben is (például a fiatal feminista irodalomelmélet-tanárnővel, akihez ráadásul az én akkori csajom is hasonlított, csak hogy még nagyobb legyen a zavar). És akkor a halálát kívántam volna én Robinak, csak azért, mert jobban ment neki a szekér, mint nekem. Egy nagy faszt. Ez csak irodalom.

A végére még 2 gondolat: szeretném megköszönni LiteraGeeknek, amit értem tett a hétVG-n, és csak ezzel a szerény kis történettel (ami a Robikról szól) szeretném Neki megköszönni, hogy szinte “Betegjogi képviselőként” közben járt értem. Mondhatni, hogy “neki ajánlom”.

A másik gondolat egy kicsit borúsabb: ezt Pisti barátomtól hallottam a pszichiátrián: a szülők csak ÁLTATJÁK magukat ezzel az 50-50%-kal, meg az egyenlő szeretet, egyenlő elbánás maszlaggal (az övéi és az enyém is), valójában ilyen nincs, a szülő nem tudja egyformán szeretni mind2 gyerekét. EZ VAN.

Ja, és mivel tudom, hogy valamivel gyengébb felfogásúak is olvassák a blogomat, azoknak megsúgom a sztori kulcsát: a Bert a ROBERT rövidítése… Hát, ennyi lenne…

Na, mára is legyen valami

Uuuunncsiiiiiii! (Az intézményvezető főorvos meg még mindig “stabilizélni” akar, azt hiszem, lesz ez még így se. A Pótanyám, Kati szerint az ilyeneknek borzalmas haláluk lesz. Juj!) Ő egy ilyen baptista izé… cigány hölgy, csak megtért, és kimosta a száját szappannal, ha huzamosabb ideig nem látjuk egymást, hiányzunk egymásnak. Amúgy semmi extra. Általában 1 3 fős hölgytársasággal járok ki cigizni, most ez van. Az egyik dr-től kértem, hogy helyezzen át a 7-es kórterembe, mellette állt a legbambább fasz ápoló, akit életemben láttam, de annyit csak kibírt nyögni, hogy “Dehát az egy női kórterem!”. Mire a vizitelő dr annyit mondott, hogy “értjük a viccet”. Dehogy értik. Ugyanis ez nem is egy vicc volt…

Amúgy meg

csak azt akarom, hogy a szüleim ne pofázzanak bele a dolgainkba, se az Anikó szülei, mert többet árt, mint használ. Mivel már baszottul felnőttek vagyunk egy ideje. Ez a mi játékunk, ezt kéretik tudomásul venni. 2 “mentálisan sérült”-NEK BÉLYEGZETT ember ne szívjon már többet a kelleténél az úgynevezett “normálisak” miatt. Az Anikó szülei például zugivók, és a saját szüleimről is tudnék még mesélni, és fogok is, ha össze leszünk zárva. Ez megintcsak nem fenyegetés. SKIZO HATALOM! (Ez de rég volt) Köszönöm. (Tapsvihar.)

Lakásblog

A Jóbarátok című filmben volt valami lakásnadrásgos poén, azon sokat nevettem. Fibiről (Phoebe-ről) szólt, meg az ő lakásnadrágjáról, de már nem emlékszem a poénokra). Ez a blog is úgy indult, mint egy lakásblog, pontosabban lakásért-rinyáló-blog. Ez a problémám most hirtelen megoldódni látszik. (Ld az előző bejegyzés kommentjei között (már ha érdekel)). Hát nem furcsa az élet? Az egyik nap még elfekvőbe akarnak dugni, a másikon lakást ajánlanak fel… Fasz kivan… (Ez még kikívánkozott, meg különben is rövidnek tűnt ez a bejegyzés…)

“A semmitől alig több valami”

Bár régóta nem foglalkok versírással, ma reggel valahogy mégis homlokon b@szott a múzsa, és ezt sikerült kiizzadnom magamból… khm…:

Hányok Tőletek, gerinctelen férgek

Földtúró gerinctelen férgek

Biozabáló, tanyára vágyó,

Örökké élni akaró giliszták

  • még engem sem fogtok túlélni –

hányok tőletek, hogy intézetbe adtok,

pedig 5 lakásotok van, gecik

 

Fejlemény!

Ma beszéltem a nyíregyházi pszichiátria főigazgatójával, nevezzük most a példa kedvéért Kancsev Alexandernek, és ő mondta, hogy én innen haza már nemigen fogok menni, hanem valami rehabilitációs intézetbe. Ahá, szóval az volt az a papír, amit a múlt hét pénteken aláíratott velem (bizonyos részeket gondosan kitakarva a nagy blogár kezeivel). Amúgy megfenyegettem, hogy a pszichiátrián aláírt papírok szart sem érnek, mert a legpancserebb kirendelt ügyvéd megnyeri ellenük a pert, arra hivatkozva, hogy bestohlozva írattak alá velem cuccokat. Hála istennek találkoztam egy Fegyvernek látszó nővel (nem, valóban Fegyver volt az), és kiöntöttem neki a kis szívemet. (Na nem abban az értelemben, hanem erről az egész szarságról.) Mindegy, holnap jönnek a rehabtól megbeszélésre hozzám, és ha nem tetszik az ajánlatuk 1xűen leokézom őket. Ha meg tudunk egyezni, részemről ok. Elárulom a kardinális kérdéseket: gyógyszer(-), alkohol(+). Ja, és a fő-fő kérdés: hogy járhassak a melómba (+ csajozhassak, de hát ez csak term). (Jelenleg Anikót akarom, de a helyzet itt is kezd egyre bonyolódni…:()

21 nap

Eddig tartják bent azokat, akiknek semmi bajuk, de apémék – egy elejtett célzásból ítélve – ezt akarják “lehúzatni” velem. Tiszta szívemből kívánom, hogy rohadjanak el a gerontopszichiátrián – mindazért, amit velem tettek/tesznek. És üvöltsenek segítségért, vagy dobáljanak ki segítségkéő papírfecniket. Ennyi voltam mára. Na, mindegy, legkésőbb pénteken MÉG/MÁR akkor is kint leszek!!! (Szóval akkor kellemes Alzheimert/akármit, AKKOR talán megértik, milyen EZ… Mert amúgy bármennyit pofázok is apámnak, lepereg róla mind a víz. Igen, talán majd akkor…)

                                                                  ***

Utálom, ha a munkám korrekcióra szorul, de mivel tegnap egy kissé be voltam Stohlozva, úgy érzem, szorul. 2 ok miatt nem kívánok inkább rosszat a szüleimnek, az első az a bibliai baromság, hogy tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess ezen a földön, vagy valami ilyesmi. A 2. ok, hogy nehogy már rám maradjanak itt Alzheimeresen, mert akkor még a végén az Alzheimer-kór “ellenszerét” is nekem kéne feltalálnom, és hát más is dolgozzon már 1 kicsit…

Be vagyok Stohlozva*

Na most a napi adagom 2 Convulex meg 2 mg Rivotril reggel/este, délre csak 2 mg Rivo.Na, eddig köptem rá, vagyis köptem kifele rendesen, de most már az ápolók is kezdenek felfejlődni a taktikámhoz, és ilyen-olyan módszerekkel csak elérik, hogy bevegyek valamennyit. A tegnap reggeli kombótól pl. 1,5 napot aludtam, vajon mi lenne, ha mindig mindent beszedtem volna? K.O. Fakereszt.

  • Stohl: híres magyar színész és “autóversenyző”