“legalize”

A fű azért vicces, mert a hatása alatt látszólag nagyon gyorsan lehet asszociálni, és az ember úgy érzékeli, hogy ezáltal “gyorsabban gondolkodik”, de szerintem ez nincs így, hanem 1 valami következik be “nagyon gyorsan”, mégpedig a felejtés: egyszerűen nem emlékszünk, hogyan jutottunk el A-ból B-be. Egyszer az egyik tanár az átlagos adagjánál egy kicsit többet szívott, és hamar el is kalandozott az irodalomelmélet amúgy is ingoványos talajáról először arra, hogy a gyerekei + a télapó + valami (erre már nem annyira emlékszem), de aztán szinte észrevétlenül rátért az ő valóban zseniális megfigyelésére, hogy ti. A Szodoma 120 napjában az emberek valójában nem is szart esznek, hanem véres hurkát, azt mindenki csak HISZI, hogy az szar, mert ő ezt a részt behatóbban tanulmányozta, amit az emberek nem szoktak általában, majd levezetésképpen hablatyolt valamit a neurotikus és paranoid személyiségtípusukról mint egymás ellentétpárjáról (ettől az egyik csoporttársamnak az a súlyos tévképzete támadt, hogy ő igazából paranoid skizofrén, persze ez különösebben senkit nem érdekelt), meg arról, hogy úgy írt recencziót Esterházy Péter valamelyik művéről (asszem a Javított kiadásról), hogy el sem olvasta. Ezen az előadáson sok minden elhangzott, de én csak 1 valamit tanultam belőle igazán: rájöttem arra, hogy mi is annak a kifejeznésnek az etimológiája, hogy valaki “zöldeket beszél”. “Zöld? Szuperzöld!”. Aztán elkergettem egy muslicát, ami mindenáron az én számba akart berepülni.

Akartam még írni az alkoholnak is a gondolkodásra gyakorolt hatásáról, de ahhoz nem ittam eleget, mert már egy ideje napi 2%-on “égek”, és így talán lassabban fogunk haladni (izé, lassan járj, tovább érsz), meg akartam még inni írni az úgynevezett józanságról is (ami alatt én a szermentes változatot értem, nem az antipszichókkal lebutított verziót), és hogy hogy élem meg, de mára talán elég ennyi is. A fű téma sincs még teljesen kimerítve. Egyszer a burán annyira unatkoztam, hogy elkezdtem provokálni a füveseket, nem tudom, ha olyan halál nyugodtak, miért ugranak állandóan a témára, biztos nem volt még meg a napi adag, he? 🙂

Ja, mégis a fűről egy félig-meddig urban legend történet, talán tanulságos:

Egyszer egy raszta a éppen a dzsangáról tartott előadást:

  • A fű? Arra nem lehet rászokni, én 8 éve napi x g-t tolok belőle, ezzel kelek, ezzel fekszek… – alighogy ezt kimondta, enyhén gyanakodva nézett a kezében tartott jointra:

  • BASSZA MEG!