Csak “szakértőknek”!

Úgy érzem most magam, mintha visszamentünk volna az időben. Éjszaka azt álmodtam/képzeltem, hogy beszúrtak egy injekciót megint. Még a helye is fájt. Persze ez kb. akkora képtelenség lenne, mint hogy csipet ültetnek az ember agyába az éjszaka, csak úgy, hirtelen, minden előzetes bejelentés nélkül. De mit szúrtak volna be? Risperdal Consta? Azt eleinte meg sem érzi az ember. Valaki azt írta róla, hogy azt gondolja, hogy víz + liszt keveréke, mert nem igazán érez tőle semmit. Na, persze. Eleinte. Most jut eszembe, először én is azt hittem a kórházban, hogy nem is szúrta be az ápoló, olyan kis semmi volt. Valamiért úgy képzeltem, hogy “velem van, jót akar nekem”, ezért nem szúrja be. Na, igen, a gondok akkor kezdődnek, amikor már legalább egy ideje kapja a “beteg”, mert 2-3 hetente kell menni, az adagok összeadódnak, felhalmozódik a szervezetben a sok mocsok, egy idő után már minden szúrás után le kell feküdni, és egyre többet, ez a “depresszió”, ezek a “negatív tünetek”, a “nem érdekel semmi”, és ez az én 2008-as évem. A vége a kóborlás a sínek mentén, és gyűjteni a bátorságot. Tudjuk, ismerjük. Végül nagy nehezen kikönyörögni a tablettát, azt elhagyni, és élni egy kicsit a következő pszichózisig. Kb. 6 hónap. Legalábbis nálam kb. így működött. Akkor abilifyra váltani, sokak szerint ez “nagyon modern”, meg “az orvostudomány fejlődik”, ebből kell naponta 30 mg, ez nekem sok, az orvos magyaráz, hogy 15 mg-ot maximum az ilyen kis “filigrán hölgyeknek” írhatna fel, mert figyelembe kell vennie a testsúlyomat is. Hát, én leszartam, már kezdettől fogva a “filigrán hölgyeknek” való adagot szedtem, mert soknak éreztem a 30 mg-ot. Ez ment is egy darabig, de én többet akartam élni, többet piálni, többet szexelni, ezért elhagytam ezt is. Mondom, én a pia segít meghozni néhány jó döntést. Néhány pszichiáter szerint még az abilify is kurva veszélyes szer, valaki nem is rejtette véka alá a véleményét, és kirakta a youtube-ra (pszichiáter létére).

Na, jól van, mit szúrhattak volna még be? Haloperidol Deaconat, egy nagyon veszélyes, és nagyon elavult szer, ez legalább azonnal hat, és 2-3 napra úgy hazavág, hogy azt sem tudod, fiú, vagy-e vagy lány. Ez az emberiség elleni bűntett. Kifacsarja az ember lelkét, lidércnyomásos rémálmok, persze a hallucinációk ellen szart sem ér, mert a nővért, aki először megitat, mert magadtól még inni sem tudsz utána, mármint vizet, egyből anyádnak nézed, amire nagyon helyesen emlékszel a napokkal ezelőtti téveszméidből, mármint hogy anyád itt van bent titokban, nővérnek öltözve/maszkírozva, vagy hogy mondjam. Puff, ez se használt. De legalább megpróbáltuk. Szóval Haloperidol Deaconatot sem kaphattam, mert akkor azt se tudnám, hogy reggel van-e, vagy este, fiú vagyok-e, vagy lány, esetleg növény. De egy ideig biztos kurva sötét lenne, kurva büdös, és kurva szar. Ja, csak úgy lenne megoldható a Haloperidol Daeconat, ha valaki a kieső 2-3 napot manipulálná, mert viszonylag hamar rendbe lehet jönni utána. Legalábbis hamarabb, mint egy sokkterápiából, láttam olyan embert Nagykállóban, aki még évtizedek múlva is sírógörcsöt kapott, ha a sokkterápiáról beszélt. Az meg annyira hasznos. A mai napig alkalmazzák. Csak bele kell egyezni, és már visznek is. Aha. Asszem, én már láttam is sokkterápiáról visszahozott embert. Cafatokban lóg a bőr a kezén az elektrosokktól, és rá se lehet ismerni, annyira “nyugodt”. Holott nem sokkal azelőtt még meg akart verni. Aha. A kis geci. Akkor megérdemelte! Ja, amúgy is ufó, a neve… már nem tudom elfelejtettem, volt valami neve, de ezt nem mondtam ki, csak úgy hívtam, hogy Mr. 42. Mert 42-nek hazudta magát. Mármint hogy ő a válasz az élet, a világmindenség, meg mindent illető végső kérdésre! Na, mindegy, lehet, nem is láttam, csak képzeltem. Ja, van igazi neve is, Feri. Néha szoktam látni. Egyszer még az apját is láttam. Jó öreg, vele nincsenek ilyen gondok, mint Ferivel alias Mr. 42-vel. Olyan jóságos, megértő feje van. Mert Feri 16 éves kora óta skizofrén. Az jó sok. Ha az azóta eltelt időt is hozzávesszük, az kb. 30 év, és még mindig skizo. Ez csak azért fontos, mert azalatt a 30 év alatt jó sok mindent láthatott az apja. Biztos attól olyan jóságos és megértő (velem, aki pedig csak egy ufót látok a fiában, és minden lehető módon gúnyolom és idegesítem a folyosón, hogy még a szüleim is rám szólnak ezért. Persze a szüleim is ufók. Apám legalábbis biztosan.) Na, jó hagyjuk is a témát, mert egy pszichózist napokba telne leírni, vagy akárcsak megkísérelni, pláne 3-at. Valaki egyszer azt mondta Feriről, hogy író, ha jól értettem. Majd egyszer megkérem, hogy mutassa meg a műveit, mert látni akarom őket. Nem hiszem, hogy valaha is megmutatná, mert szerintem ő is emlékszik, hogy milyen szemét voltam vele, csak nem mondja, csak annyit mond, hogy: “Jónapot kívánok!”. Látszik rajta, hogy felismer. Hacsak ki nem sokkoltak az agyából. Az ápolók is azt mondták, hogy hagyjam békén, mert “ő egy nagyon beteg ember”. Miért, akkor én mi vagyok, he?! Szerintem viszont néha egész jól van. Túl jól. És csak szimulál. Mert nem akar dolgozni. Milyen ravasz. Író akar lenni. Írni akar. Ezért akar ennyit szenvedni. Én már nem akarok író lenni, csak blogot írni. Először utáltam a blogolást, de szerintem jó, hogy írok valamit, és egyből elolvassák egy csomóan, és nem kell ugyanazt a szöveget 3x leírni egy cetlire a kórházban, mert folyton eltűnik. Pszichózisban mindig minden eltűnik. Pláne a kórházban. Nem baj, ha 1 eltűnik, marad 2, ha 2 eltűnik marad 1, és ha mind a 3 eltűnik, az nem lehet, mert mire a 3-ik is eltűnne, az első mindig előkerül. Egyszerűen ez a szabály… és abból a maradékból meg blogot írok, az emberek azonnal elolvassák, és tüntetést szerveznek értem, hogy hozzanak ki a pszichiátriáról. És figyelem az újságokat, hogy mint mond egymásnak Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor, mert tudom, hogy igazából már csak erről vitatkoznak, hogy mikor engedjenek ki engem, Gyurcsány már titokban itt van, pincérnek mondja magát, és alkoholistának, aki hétvégenként maga is mindig iszik a barátaival (sokat), és ebből meg akar javulni (fasz tudja, miért). Nem a legjobb fedősztori, de én ilyenkor mindent tudok & megértek, 1-ből felfogok minden összefüggést. Na, körülbelül elmondtam akkor azt is, miért lettem inkább blogger, mint író, mert az író az utókornak ír, meg az asztalfióknak, és mindig átfogalmazza a mondanivalóját, hogy minél jobban üssön majd 100 év múlva, hát ez engem nem érdekel, én még életem folyamán szeretném, hogy egy páran szóba állnának velem arról, hogy jól látom-e a dolgokat, vagy sem? Hát, ez az, ami miatt most egy ideig nem foglalkoznék szépirodalommal, hanem mondjuk úgy, hogy “tényirodalommal”, inkább csak tisztáznék néhány néhány alapvető kérdést: kinek van igaza, és miben a pszichiátrián? Mindenki másnak, vagy nekem, meg a büféseknek, akik legalább el merik mondani, hogy be ne szedd azt a sok szart, vagy legalábbis ne annyit, az isten áldjon meg. Az orvosok szemrebbenés nélkül felírják a 100000 Ft-ot érő Seroquelt egy értelmi fogyatékosnak, akinek ugyan írhatják, mert még ezzel együtt is naponta fog dührohamot kapni, Tibi haverom nem fogja abbahagyni a hazudozást a heti injekciótól, mert ő nem hallucinál, és nincsenek téveszméi, hanem ő egyszerűen kényszeres hazudozó, és erre nincs “gyógyszer”, a cigány Lajos meg még egy marék gyógyszer után is ugyanúgy eljár kéregetni, meg kényszeresn lopni, aztán inni, meg csavarogni a városban, és végre egyszer remélem választ kap a kínzó kérdésére, hogy “Szerinted melyik a jobb, a börtön, vagy a pszichiátria?”. Egyszer már elmagyaráztam a 1 börtönviselt srácnak, hogy működik a pszichiátrián a rendszer, a gyógyszerezés vs. bírósági szemle, erre ő egyre nagyobbakat nézett, pár perc múlva hívta az ügyvédjét, és ebédnél már nem volt ott :). Szóval a böri :).

Bocsi, nem is ezt akartam írni, csak úgy kijött, arról akartam írni, hogy kedvetlen vagyok, semmi kedvem nem volt ma a szexhez, de azért úgy tettem, mintha annyira élvezném, nem is tudom, miért, talán hogy Anikó egy darabig oda tudjon rá koncentrálni, aztán 1x elég is volt. Szóval nem kellett annyira megerőltetnie magát. Most én sem erőltettem még1x a dolgot. Inkább beszélgettünk egy kicsit, ameddig bírt figyelni (fura módon nekem is inkább ahhoz volt kedvem), meg néztük az Titanicot félig, meg az Alkonyot félig (szóval így néz ki vele egy filmnézés). Szóval most egy kicsit  olyan volt vele, mint régebben, mintha az idő visszafelé menne, nem előre, csak az volt a furcsa, hogy ma ő is alig-alig követelőzött, csak meg kellett kajáltatni, nekem ahhoz sem volt kedvem, hogy egyek, jóformán nem is ettem ma semmit, meg cigizni se, viszont megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy sokat beszél, mivel én csak magamba roskadva paráztam a sok kávétól minden szaron (lehet, hogy visszaállok a cappuccinóra, mint “egészséges” koromban), és megint csak helyeselni tudtam neki, meg bólogatni, szóval néha engem sem könnyű elviselni, és ez ment közöttünk hónapokig, talán évekig is, az utóbbi időben kezdtem jobban “emberszámba” venni, az ő kifejezett kérésére. Vagyis, na, “többet beszélgetni vele”. Valamikor sikerül, valamikor nem. És megint olyan “2-en a világ ellen” érzésem volt, mint régebben, csak tudnám, mitől. A nap fénypontja szerintem az a 2 gyümölcsös sör volt, amit itthon elkunyeráltunk, mert nekem helyre rakta a parámat, Anikó meg néha egyenesen részegnek érzi magát tőle. Ő egyébként már alapjáratban tiszta para, úgy látszik, nekem ehhez kell egy pár kávé mostanában, de nekem is elég jól megy. Ha ez így többet mond a spiritualitásban járatosaknak, hamar egy hullámhosszra, vagy rezgésszámra, vagy mire tudunk kerülni, a piálásban járatosaknak meg úgy mondanám, hogy régebben, ha láttam, hogy valaki túl részeg hozzám, igyekeztem minél hamarabb “behozni a lemaradást”, hogy kommunikálni tudjak vele, ugye van ilyen?! Az empatikus képességem szerintem ebből az “önfeláldozásból” fejlődött ki. Amúgy elmondom a titkot: ma is, és elég gyakran saját paráinkat leginkább a szüleink éppen aktuális (szar) kedve gerjeszti. Pont. El kell húzni innen.

Ja, még annyit, hogy úgy terveztem, hogy ennek a blognak a szövegét jobban fogom “gondozni”, mint az eddigieknek, mert itt jobban tudok azonosulni a “témákkal”, de a fasznak van kedve átrágni magát ennyi sületlenségen, szóval nem fogom túl gyakran így elragadtatni magam. Na, ezért nem erőltetem ezt az “íróságot” sem. Jelenleg ehhez sincs türelmem… de ez valahol el volt rejtve a sok hülyeség között, szóval elvileg kihüvelyezhető belőle…